MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 02. hó – tizedik évfolyam, második szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. február
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Szinte úgy tűnik, hogy nemrégiben álltunk
a himnuszt énekelve a tv előtt, és máris a februári újság
bevezetőjét olvashatjuk. Negyven felett már rohan az idő, de így hatvan
év után már szinte hogy vágtat. Sokunknak hihetetlen.
Még azok is idősödnek az idén, akik szökőévben születtek, mivel az idei február
huszonkilenc napos…
Nyakig benne vagyunk a farsangi, és báli szezonban, és a
szerelmesek idén is megünnepelik majd a Valentin napot, hiába, a
világ globális, és fenomenális.
Most már feledve a kissé hosszúkásnak tűnő ünnep
sorozatokat, lassan beindulnak a szokványos, dologteli hétköznapok, és
kezdjük leadni a felesleges kilóinkat.
De senki ne csüggedjen, mivel idén rövidke lesz a farsang, és
hamarvást megjelennek a csokinyulak a kirakatokban, és a
polcokon. Semmi nem változik, hiszen a megszokás az nagy úr.
Bejgli után következik a húsvéti sonka, csak meg ne feküdje gyomrunkat
a torma.
Mindenkinek szép tavaszvárást kíván a szerkesztő.
Egyebet nem mondhatok.
**********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. MESE EGY KISFIURÓL
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: AZ ISKOLA LEGROSSZABB OSZTÁLYA
FOTÓ KELEMEN GYÖRGYNÉ - ARCKÉP A HAVAS ÚTTESTEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
PESA ANNA MÁRIA, KUCHTA CSILLA, SZAUER GERTRÚD,
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS - KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I.P.STEVE ÍRÁSAIBÓL
7. ESSZÉ . CSOMOR HENRIETT : BELSŐ VILÁGOM
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. KÉRTEK RÁ DIÓT?2. MESE EGY KISFIURÓL
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: AZ ISKOLA LEGROSSZABB OSZTÁLYA
FOTÓ KELEMEN GYÖRGYNÉ - ARCKÉP A HAVAS ÚTTESTEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
PESA ANNA MÁRIA, KUCHTA CSILLA, SZAUER GERTRÚD,
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS - KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I.P.STEVE ÍRÁSAIBÓL
7. ESSZÉ . CSOMOR HENRIETT : BELSŐ VILÁGOM
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
NAGYVENDEL ÚJ REMÉNY C. VERSÉT ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
RÁDIO MOZAIK SYDNEY
11. FARSANGI VÍGSÁGOK - VERSKAVALKÁD
MÁTYÁS RITA, NAGY VENDEL
12. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.- KÖNYVE:
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
13. KÖNYVKIÁLLÍTÁS
NAGY VENDEL SAJÁT KÖNYVEINEK GYŰJTEMÉNYE
HÚSZ KÖTET A MEK -TŐL
14. NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT
KOVÁCS JOSEF KOPEK : A PRÓFÉTA LÉPTEI
15. VERSRŐL VERSRE ... KORTÁRS SZERZŐKTŐL
CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, KUCHTA CSILLA, TELEKI ELIZABET
16. A SZPONZOR - GYILKOS GLOSSZA
NAGY VENDEL : MINT KÜLÖNLEGES ÁLLATFAJTA
17. KÉRÉS, KÉRDÉS AZ OLVASÓHOZ
CÍMREVÍZIÓ - A SZERKESZTŐ JEGYZETE
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
HANGULAT JAVÍTÁS
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
RÁDIO MOZAIK SYDNEY
11. FARSANGI VÍGSÁGOK - VERSKAVALKÁD
MÁTYÁS RITA, NAGY VENDEL
12. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.- KÖNYVE:
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
13. KÖNYVKIÁLLÍTÁS
NAGY VENDEL SAJÁT KÖNYVEINEK GYŰJTEMÉNYE
HÚSZ KÖTET A MEK -TŐL
14. NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT
KOVÁCS JOSEF KOPEK : A PRÓFÉTA LÉPTEI
15. VERSRŐL VERSRE ... KORTÁRS SZERZŐKTŐL
CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, KUCHTA CSILLA, TELEKI ELIZABET
16. A SZPONZOR - GYILKOS GLOSSZA
NAGY VENDEL : MINT KÜLÖNLEGES ÁLLATFAJTA
17. KÉRÉS, KÉRDÉS AZ OLVASÓHOZ
CÍMREVÍZIÓ - A SZERKESZTŐ JEGYZETE
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
HANGULAT JAVÍTÁS
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. MESE EGY KISFIÚRÓL
Kelemen Györgyné Edit: Az iskola legrosszabb osztálya
Kelemenné Edit |
Az iskola legrosszabb osztálya tekintélyes címet
vívtuk ki magunknak. A tantestület réme, rosszak, gonoszak és főleg
érzéketlenek vagyunk. Semmi megértés nincs bennük. Ide jártam én, a bűnözők meleg ágyába, szerintem meg
is látszik rajtam. Hú, de félelmetes vagyok, na most magamtól is megijedtem.
Történt egy nap, hogy rendhagyó osztály főnöki óránk
volt. Egy bácsi jött be az órára.
Ruházata igen szegényes volt, a külseje inkább
elhanyagolt. Csodálkozó szemmel néztük, vajon mit akar. A hátán egy rongyokból
összevart nagy zsákot cipelt.
Kiállt az osztály elé, az osztály főnök hátul a
padoknál foglalt helyet.
A bácsi elkezdett mesét mondani. Mi már hetedikesek
voltunk, a mese nem igazán érdekelt bennünket. Még is tátott szájjal és
szótlanul hallgattuk. Egy szó, egy pisszenés nem volt. Pedig lássuk be, a
legrosszabb osztály, kikre az órán rá kellett szólni, csend legyen!
Most néma csend és a bácsi nem elmondta a mesét, hanem
megelevenítette. Szaladgált a tanteremben, karjával mint ha szárny lenne,
csapkodott. Igaz, az óráról már kicsengettek, de mi némán, piros arccal
hallgattuk.
A mesét ő írta. Egy kis kakasról szólt aki
megszeretett egy tyúkocskát, lett egy tojásuk és egy kis kakaska kelt ki
belőle. A szülők óvták védték a kicsi kakaskájukat. Egyszer a kicsi kakaskát
megtámadta a róka. Megsebesült, szülei ápolták, harcoltak az életéért de a
kicsi kakaska meghalt. A mese végén sírt az egész osztály.
A bácsi a zsák tartalmát kiborította, tele volt
játékkal. Kézzel faragott játékkal. Egész évben ezen dolgozott, mindenkinek jutott
egy. Volt ott minden, amit csak eltudott készíteni. A fa szárnyú pillangóval
kicsi gyerekek játszottak, ahogy tolták, csapkodott a szárnya hangosan, nem
éppen nagy gyerekeknek való. Mi mégis lecsaptunk rá, mint becses kincsre és
vittük a játékokat lelkesen. Kezdtünk önfeledt játékba. Mindenkinek jutott
valami, nekem egy gondosan kifaragott fa evőkanál.
A bácsi megszólalt, a mai napon azért jöttem hozzátok,
mert ma van a fiam születés napja, ünnepeljük együtt.
A tanárnő felállt.
- Most kérlek benneteket, álljatok fel! Egy perces
néma fel állással adózzunk emlékének.
Az osztályban néma csend lett. Az előző kacagást
felváltotta a csend, a halk szipogás. Fogtuk kezünkbe a játékot, ami már nem is
játék volt, inkább valami más.
Miután a bácsi elment, a tanárnő kezdett mesélni. A
kisfia meghalt egy szörnyű betegségben. A nagy fájdalom miatt, nem sokára a
felesége is meghalt. Azóta így emlékszik meg róluk. Egész évben gyerek
játékokat készít, hogy ezen a napon odaadja a gyerekeknek és elmeséli
tragédiáját mesével. Most értettük meg, a kis kakas, a fiacskája volt. A gonosz
róka a betegség, ami végül is legyőzte.
Az a bizonyos arckép |
Az órának vége lett, de egyikünk sem szaladgált a
folyosón. Könnyeinket törülgettük a zsebkendőbe. A következő órán a tanárunk
nem tudott velünk tanítani semmit, mert kapott egy síró, zokogó osztályt.
Igen, mi voltunk az iskola legrosszabb, elvadult
osztálya.
......
Arckép a havas úttesten…
Kedves Vendi!
Pusztaföldvárnak van egy rejtélyes arcképe. Minden
évben mikor leesik a hó. Emberi arc kép jelenik meg az úttesten. Kit ábrázol,
nem tudni? Viszont minden évben megjelenik és kirajzolódik a hó alól.
A történet igaz. Képet is küldöm. Ha gondolod tedd be
az újságba. A képet én készítettem ma.
Editke.
(A látványtervező utalása: a kép közel közepén
látható egy arcképhez hasonló jelenség)
**********************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
PESA ANNA MÁRIA: Farsang.
Óvodákban, iskolákban, a gyerekek nagyon várják,
Minden évben februárban, beindul a báli szezon,
Jelmezekbe bújnak ilyenkor, kicsik, és a nagyok.
Táncolnak, és énekelnek, vidáman, űzik el a telet,
Igy mennek biztosra, jó messze szaladjon, a hideg.
Régi hagyomány ez itthon, és sok országban,
Szép korhű ruhákban sétálnak az utcán, Itáliában.
De itthon vidéken, sok megyében, él még a farsangi
mulatozás,
A legnevezetesebb esemény nálunk, a Mohácsi busójárás.
Nagy zajt csapva, ijesztő jelmezben, mennek a falvak
utcáin,
Edényeket ütve, zajongva, kergetik a telet, egészen
hazáig.
A szülők jelmezeket varrnak, a gyermekek örömére,
Mindenki boldog, jól érzi magát, és szalad, az
ünnepségre.
Vízkereszt napjától, hamvazó szerdáig tart a mulatság,
Jó érzéssel tölt el, hogy nálunk is él még a
hagyomány.
.....................................................
Kuchta Csilla: TE VAGY A FÉNY ÉLETEMBEN
Szikrázó téli napfény érkezik.
Sejtelmes varázsa szerelmet hint.
Mellette kis csillagfény születik.
Új utat mutat, szívem perzseli.
Szórd sugaraidat napocska rám!
Mosolyod, nevetésed víg varázs.
Gyenge szellő elviszi dallamát.
Csendesen üzenget, orcámra száll.
...............................................
Szauer Gertrúd: A hideg tél..
Januárra beköszöntött,
Mi hozzánk a hideg tél,
Fehér hajú dérfiakkal,
Fogócskázik kint a szél.
Mi hozzánk a hideg tél,
Fehér hajú dérfiakkal,
Fogócskázik kint a szél.
Az utcai pocsolyákban,
A víz már régen megfagyott,
Fáznak lábak, fülek, kezek,
Az arcainkon pír ragyog.
A víz már régen megfagyott,
Fáznak lábak, fülek, kezek,
Az arcainkon pír ragyog.
Elbágyadó napsugárka,
Kis meleget ébreszt,
Arany keze nem érhet még,
A fagyos arcú télhez.
Kis meleget ébreszt,
Arany keze nem érhet még,
A fagyos arcú télhez.
Szemeiből könnyköd szitál,
Fázik tőle az alvó táj,
El sem hisszük tán hogy igaz,
Lesz még egyszer meleg tavasz.
Fázik tőle az alvó táj,
El sem hisszük tán hogy igaz,
Lesz még egyszer meleg tavasz.
Mikor pompát ölt a világ,
Kinyílik sok tarka virág,
Az ég kékebb lesz mint máskor,
A szíveinkben jókedv táncol.
Kinyílik sok tarka virág,
Az ég kékebb lesz mint máskor,
A szíveinkben jókedv táncol.
A szürkeség most fáj a dalnak,
A születő szép szavaknak,
Lassan múlnak órák, percek,
Narancs tűznél elmerengnek.
A születő szép szavaknak,
Lassan múlnak órák, percek,
Narancs tűznél elmerengnek.
Ott az izzó tiszta fényben,
Fürdenek meg melegségben,
Hidd el hogyha akarod,
Reményüket megkapod.
Fürdenek meg melegségben,
Hidd el hogyha akarod,
Reményüket megkapod.
Mely átvezet nehézségen,
Faggyal átszőtt hideg télen,
Jégszikrákon, fázós éjen,
A nappali derengésen.
Faggyal átszőtt hideg télen,
Jégszikrákon, fázós éjen,
A nappali derengésen.
...................................................
ÁBRAHÁMNÉ ÁGI: LEVÉL
Kint szél tépi a fákat
A fényre éj zuhan
Álmokat szaggat-rángat
Az esti szélroham.
A fényre éj zuhan
Álmokat szaggat-rángat
Az esti szélroham.
A szobában csak a tollam sercen néha
A tiszta fehér papíron
Vigyázatlan zaja végigfut a néma
Titok- őrző falakon
A tiszta fehér papíron
Vigyázatlan zaja végigfut a néma
Titok- őrző falakon
Emlékek villanófénye
A szemgödröm mögött
Fagy-fényben csillogó béke
A jéghegyek között
A szemgödröm mögött
Fagy-fényben csillogó béke
A jéghegyek között
Gondolatfoszlány agyamban
Mint szélütött bénult nyelve
Riadtan visszatorpan
Béklyóktól megkötözve
Mint szélütött bénult nyelve
Riadtan visszatorpan
Béklyóktól megkötözve
Torkom bilincséből a hang
Zihálva menekülne
Fejemben félrevert harang
Kisiklott mondatok terhe
Zihálva menekülne
Fejemben félrevert harang
Kisiklott mondatok terhe
**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
Tükröm, tükröm...
Az orvos érezte, hogy csupán a jó tulajdonságok
felsorolásával még nem ért véget ez a téma. Kell még egy történet, amely szép,
kerekké teszi. Vajon honnan keres elő ilyen, a kérdéskörhöz illő esetet?
Betegeitől számos írásos anyagot kapott, de egyik sem illik ide. Kinézett az ablakon, s látta, hogy a postás bedob valamit a ládába. Kiment, s
egy borítékkal tért vissza. Amint felbontotta, s olvasni kezdte, elmosolyodott.
„Drága Doktor úr!
Az alábbiakban egy érdekes elbeszélést taglalok, amely valóban megtörtént velem, de nem ez az érdekes. Önismereti témának kiváló, sokan tanulhatnak belőle…”
Mire a levél végére ért, már tudta, ez a kis tanulságos eset lesz a következő előadás témája.
Az alábbi idézettel nyitotta meg előadását:
"Az igazi tükör nem csak a külsőségeidet mutatja. Hanem azt is, amit a szem nem lát. Ami rejtve van. Előtted is. Amit a tükör nélkül sosem látnál meg. És ez a fontos. Hogy itt állsz előttem. A legértékesebb tükör. És megmutatsz magamnak."
(Csitáry-Hock Tamás)
„Drága Doktor úr!
Az alábbiakban egy érdekes elbeszélést taglalok, amely valóban megtörtént velem, de nem ez az érdekes. Önismereti témának kiváló, sokan tanulhatnak belőle…”
Mire a levél végére ért, már tudta, ez a kis tanulságos eset lesz a következő előadás témája.
Az alábbi idézettel nyitotta meg előadását:
"Az igazi tükör nem csak a külsőségeidet mutatja. Hanem azt is, amit a szem nem lát. Ami rejtve van. Előtted is. Amit a tükör nélkül sosem látnál meg. És ez a fontos. Hogy itt állsz előttem. A legértékesebb tükör. És megmutatsz magamnak."
(Csitáry-Hock Tamás)
********
Árvay Mária |
Íme, a mai nap témája:
Életem egyik fontos eseményéről írok most, mely megváltoztatta a körülményeimet. Mivel önbizalomhiánnyal küzdök, elhatároztam, hogy elmegyek pszichológushoz, hátha tud segíteni rajtam. Tele voltam várakozással, el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd. Féltem a kérdésektől, nem tudtam, lesznek-e megalázó pillanatok, mégis vállaltam.
Életem egyik fontos eseményéről írok most, mely megváltoztatta a körülményeimet. Mivel önbizalomhiánnyal küzdök, elhatároztam, hogy elmegyek pszichológushoz, hátha tud segíteni rajtam. Tele voltam várakozással, el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd. Féltem a kérdésektől, nem tudtam, lesznek-e megalázó pillanatok, mégis vállaltam.
A rendelőben kellemes meleg fogadott, kényelmes kanapé
várt. Félelmem hamar eloszlott, mert meghitt, barátságos légkör vett körül. A
pszichológus biztosított arról, hogy őt köti az orvosi titoktartás, nincs mitől
tartanom. Jó érzés volt, hogy egy kívülállóval megoszthatom problémáimat. Nem
kaptam rosszalló kérdéseket, inkább igyekezett rávezető módszerekkel
elősegíteni a kommunikációt.
A beszélgetés nem is bizonyult olyan nehéznek, csak úgy ömlött belőlem a szó. Meséltem, csak meséltem a mindennapjaimról, majd visszakanyarodtunk gyermekkori emlékeimhez.
Bizalmas, intim dolgokról most nem írok, azonban volt egy kérdéskör, ami nagyon megragadott.
- Ha most belenézne egy tükörbe, milyennek látná magát ebben a pillanatban?
- Nem tudom magam elfogadni, sem külsőleg, sem belsőleg. Az arcom csupa szeplő és pattanás, túlsúlyos vagyok, alacsony, semmi vonzót nem találok magamon. Belsőleg sem, mert engem mindig összehasonlítanak másokkal, úgy, hogy ők tudnak mindent jobban, sőt, a legjobban. Mindig én maradok alul. Legtöbbször kritikát kapok, dicséretet alig, és ez nagyon fáj. Ilyen vagyok én!
- Ez nem túl biztató, valóban ezt mutatja a tükör?
- Ezt, semmi mást.
- Bebizonyítom Önnek, hogy a tükörnek másik oldala is van, a jót ugyanúgy meg tudja mutatni. Egy embernek nem csak rossz, hanem jó tulajdonságai is vannak ám. Mivel több alkalommal is találkozunk, a beszélgetések során fény derül majd erre.
A beszélgetés nem is bizonyult olyan nehéznek, csak úgy ömlött belőlem a szó. Meséltem, csak meséltem a mindennapjaimról, majd visszakanyarodtunk gyermekkori emlékeimhez.
Bizalmas, intim dolgokról most nem írok, azonban volt egy kérdéskör, ami nagyon megragadott.
- Ha most belenézne egy tükörbe, milyennek látná magát ebben a pillanatban?
- Nem tudom magam elfogadni, sem külsőleg, sem belsőleg. Az arcom csupa szeplő és pattanás, túlsúlyos vagyok, alacsony, semmi vonzót nem találok magamon. Belsőleg sem, mert engem mindig összehasonlítanak másokkal, úgy, hogy ők tudnak mindent jobban, sőt, a legjobban. Mindig én maradok alul. Legtöbbször kritikát kapok, dicséretet alig, és ez nagyon fáj. Ilyen vagyok én!
- Ez nem túl biztató, valóban ezt mutatja a tükör?
- Ezt, semmi mást.
- Bebizonyítom Önnek, hogy a tükörnek másik oldala is van, a jót ugyanúgy meg tudja mutatni. Egy embernek nem csak rossz, hanem jó tulajdonságai is vannak ám. Mivel több alkalommal is találkozunk, a beszélgetések során fény derül majd erre.
Egyik nap házi feladatot kaptam. Csokorba kellett
szednem pozitív tulajdonságaimat, írásban számot adva minderről.
Milyen is vagyok én? Nekem is vannak jó tulajdonságaim, de melyek ezek? Töprengtem egy darabig, aztán írni kezdtem: rendszerető, - soha nem bírtam elviselni a rendetlenséget - lelkiismeretes, kitartó - ha valamit egyszer elkezdek, s érdekel, nem adom fel olyan hamar, - lelkes, optimista, szeretek bizakodni, reménykedni.
Megállt a toll a kezemben. Nem is olyan vészes, máris leírtam párat, lássuk csak, mi jut még az eszembe.
Szójátékokat kedvelő - szeretem a nyelvi játékokat, keresztrejtvényeket,- magam gondjait időnként próbálom humorosan felfogni, de nem mindig sikerül, fontossági sorrendet kedvelő - munkavégzésnél felállítok prioritási sorrendet: legfontosabb, fontosabb stb.-, beszédes, ám másokra figyelő, empatikus.
Nahát, megint sikerült párat hozzáírnom, van még?
Mosolygós, pontos - inkább öt perccel előbb, mint kettővel később -, a lelki szépséget szerető és ezeket továbbadó - több tanulságos, rövid kis történetet írtam már -.
Végigolvastam a listát, nem is állok olyan rosszul.
Ahogy tüzetesebben átnéztem írásomat és gondolkodtam, eszembe jutott valami. Mi lenne, ha azt is felsorolnám, milyen jó, hogy nem vagyok:
öntelt/beképzelt, komolytalan, hitegető/ígéretet be nem tartó, nyers/goromba, érzéketlen.
Ej ha, ennyi mindennek lehet örülni?
Nézzük csak tovább: földbe döngölő/megalázó/megszégyenítő.
Milyen jó, hogy nem vagyok: drogfüggő, alkoholista, züllött életet élő.
Nem untatom a kedves olvasót a további lista felsorolásával. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy megindítson bennem valamit. Egyre jobban kezdtem érezni magam a bőrömben, valami megkönnyebbülés félét kezdtem tapasztalni, amit már régóta nem éreztem.
Odamentem a szekrényemhez, s egy nagy dossziét vettem ki belőle. Oklevelek, bizonyítványaim gyűjteménye hevert előttem. Gyerekként részt vettem szavalóversenyeken, kaptam párszor oklevelet, csak az idő múlásával teljesen a feledésbe merültek. Most, ahogy lapozgattam, nézegettem őket, sok minden eszembe jutott.
A pszichológusom azt mondta, hogy dicséretet mindenki kap, csak esetleg kevesebbet, de ha agyunk mélyéről előbányásszuk ezeket, megvannak valahol, csak rájuk kell találnunk. Az oklevelek hűen bizonyították mindezt.
Később, a számítógépemet is bekapcsoltam, átnéztem az e-maileket, s láttam, többen is írtak régebben elismerő szavakat írásaimról. Milyen jó, hogy nem töröltem ki ezeket!
Egy külön dokumentumot nyitottam, s egy helyre kezdtem gyűjteni az elismeréseket. Megfogadtam, ha kapok még biztató, buzdító szavakat, ide fogom beilleszteni.
Milyen is vagyok én? Nekem is vannak jó tulajdonságaim, de melyek ezek? Töprengtem egy darabig, aztán írni kezdtem: rendszerető, - soha nem bírtam elviselni a rendetlenséget - lelkiismeretes, kitartó - ha valamit egyszer elkezdek, s érdekel, nem adom fel olyan hamar, - lelkes, optimista, szeretek bizakodni, reménykedni.
Megállt a toll a kezemben. Nem is olyan vészes, máris leírtam párat, lássuk csak, mi jut még az eszembe.
Szójátékokat kedvelő - szeretem a nyelvi játékokat, keresztrejtvényeket,- magam gondjait időnként próbálom humorosan felfogni, de nem mindig sikerül, fontossági sorrendet kedvelő - munkavégzésnél felállítok prioritási sorrendet: legfontosabb, fontosabb stb.-, beszédes, ám másokra figyelő, empatikus.
Nahát, megint sikerült párat hozzáírnom, van még?
Mosolygós, pontos - inkább öt perccel előbb, mint kettővel később -, a lelki szépséget szerető és ezeket továbbadó - több tanulságos, rövid kis történetet írtam már -.
Végigolvastam a listát, nem is állok olyan rosszul.
Ahogy tüzetesebben átnéztem írásomat és gondolkodtam, eszembe jutott valami. Mi lenne, ha azt is felsorolnám, milyen jó, hogy nem vagyok:
öntelt/beképzelt, komolytalan, hitegető/ígéretet be nem tartó, nyers/goromba, érzéketlen.
Ej ha, ennyi mindennek lehet örülni?
Nézzük csak tovább: földbe döngölő/megalázó/megszégyenítő.
Milyen jó, hogy nem vagyok: drogfüggő, alkoholista, züllött életet élő.
Nem untatom a kedves olvasót a további lista felsorolásával. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy megindítson bennem valamit. Egyre jobban kezdtem érezni magam a bőrömben, valami megkönnyebbülés félét kezdtem tapasztalni, amit már régóta nem éreztem.
Odamentem a szekrényemhez, s egy nagy dossziét vettem ki belőle. Oklevelek, bizonyítványaim gyűjteménye hevert előttem. Gyerekként részt vettem szavalóversenyeken, kaptam párszor oklevelet, csak az idő múlásával teljesen a feledésbe merültek. Most, ahogy lapozgattam, nézegettem őket, sok minden eszembe jutott.
A pszichológusom azt mondta, hogy dicséretet mindenki kap, csak esetleg kevesebbet, de ha agyunk mélyéről előbányásszuk ezeket, megvannak valahol, csak rájuk kell találnunk. Az oklevelek hűen bizonyították mindezt.
Később, a számítógépemet is bekapcsoltam, átnéztem az e-maileket, s láttam, többen is írtak régebben elismerő szavakat írásaimról. Milyen jó, hogy nem töröltem ki ezeket!
Egy külön dokumentumot nyitottam, s egy helyre kezdtem gyűjteni az elismeréseket. Megfogadtam, ha kapok még biztató, buzdító szavakat, ide fogom beilleszteni.
Legközelebb, amikor a listákról beszélgettünk a
pszichológussal, mosolyogva kérdezte:
- Ugye tud ez a tükör jót is mutatni?
- Köszönöm, hogy rávezetett erre, most már nem látom magam olyan sötéten.
- Ha egy-egy kellemes, jó tulajdonságunk miatt jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem számít, mások mit gondolnak, lényeg, hogy a mi életünk szebb, és teljesebb lesz tőle. Hadd idézzem egy hozzám közel álló szakember véleményét:
- Ugye tud ez a tükör jót is mutatni?
- Köszönöm, hogy rávezetett erre, most már nem látom magam olyan sötéten.
- Ha egy-egy kellemes, jó tulajdonságunk miatt jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem számít, mások mit gondolnak, lényeg, hogy a mi életünk szebb, és teljesebb lesz tőle. Hadd idézzem egy hozzám közel álló szakember véleményét:
"Legtöbbünkben jóval több rejtett képesség
szunnyad, mint amennyit valaha is megvalósítunk. Gyakran éppen a bátorságunk
hiányzik hozzá. Egy szerető társ bátorítása szárnyakat adhat.”
(Gary Chapman)
********
Szerető társ? Talán ő is eljön hozzám, csak eddig én
nem engedtem közel magamhoz senkit a szorongásaim miatt. Most már minden másképp
lesz!
Tükröm, tükröm, milyen jó, hogy a jót is látod, s
megmutatod nekem! Nem csak nekem, hanem mindenkinek! Akinek gondjai vannak az
önbecsülésével, érdemes ezt a „házit” végigcsinálni, mert a tükör tényleg
mindenre fényt derít.
Sok sikert kívánok lelki társaimnak, higgyék el, megéri!
Sok sikert kívánok lelki társaimnak, higgyék el, megéri!
Tartsanak otthon önvizsgálatot, érdemes egy listát
készíteni előnyös tulajdonságainkról, miben vagyunk jók stb. Örömteli pillanatokat kívánok hozzá!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018. - 5. fejezet - 3. rész)
Az első vizsgák
Samu Ágnes |
– Feladom! – kiáltotta Félix elkeseredett hangon,
amitől mindenkinek leesett az álla. – Hiába kettes szintű a védelem, minél
erősebbek lesznek a támadásaim, annál nagyobb lesz a pajzs védelmi ereje.
– Mindig a védelem a legerősebb támadás! Ne add fel, Félix! – kiáltotta Lion a csodaszép senin hátán ülve, akivel a levegőben repültek.
– Hogy neked mennyi eszed van, Lion! – ugrott egy nagyot vidáman a levegőbe Félix, majd rögvest tette a dolgát. – Győzni fogok! – jelentette ki elszántan.
Félix pillanatok alatt lemásolta Humus védelmi technikáját, csak azzal különbséggel, hogy a kinézetét megváltoztatta, az övé nem gömb, hanem vízcsepp alakú lett. Jó magasba felemelkedett a levegőbe. Pontosan tudta, ha vízcsepp alakúvá teszi a pajzs formáját, csökken a légellenállás, egyúttal felerősödik a becsapódás ereje. Félix szinte tűzgolyóként csapódott bele Humus pajzsába, végül sikerült megtörnie a védelmet.
Mindenki ámulattal nézte végig az eseményeket, kivéve Liont és Merlint.
– Ez csalás! Lion segített neki! Ami még fontos, hogy Félixnek a védelem megerősítése volt a fő feladata! – visította mérgesen Cintia.
– Nem történt csalás – szólat meg Merlin. – Félix tökéletesen eleget tett a feladatnak, ugyanis védelmi technikát alkalmazott. Lion tökéletesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a védelem a legerősebb támadás… Félix pedig a védelmi technikát támadásra használta fel. A védelem megerősítése nem csak a védekezésről szól, mint jól tudjuk. Lion végett meg annyit mondanék, semmi rossz nincs abban, ha valaki tanácsot és bátorító szavakat ad – magyarázta bölcsen, mire Cintia többet nem szólt. – Gratulálok, Félix, átmentél a vizsgán!
– Hé, Lion! – kiáltott Félix fülig érő szájjal. – Ezért még megfizetsz!
– Rendben! – nevetgélt Lion, miközben Merlin mellett landolt le a földre a seninnel. – Nem gond, ha végig nézem a vizsgát, Merlin?
– Csak nyugodtan – bólintott egyet az öreg varázsló. – Szerencsére Félix ügyesen és gyorsan belelátott a fejedbe – súgta nagyon halkan, miközben a szakálla alatt egy halvány mosoly bújt meg.
A Huszár csapatban mindenki sikeresen teljesített a vizsgán. Tíz perces pihenő után a Bástya csapat következett. Elsőként Phoenix vizsgázott a csapatából, a kosárból pedig a szél titánját, azaz Aviont húzta ki.
Avion egy férfihoz képest nagyon nőiesen festett, főleg a vékony és törékeny alkata miatt. Bőre halvány kék és csillogó volt. Hófehér, vállig érő hajában és bal oldalt egy nagyobb tincs ezüstösen csillogott, akárcsak a szemei. Félvállas, térdig érő és hófehér tógát viselt, amit egy vékony, ezüstszínű textilövvel kötött meg. Csupasz lábai körül egy-egy pár léggyűrű keringett, amelyek segítségével a levegőben tudott lebegni.
Phonix lassan lépett elő a Huszár csapatból, miközben legbelül ide-oda cikáztak a gondolatai az izgalomtól. Nagyon félt attól, hogy megbukik, de a vele szemben álló isteni lénytől még jobban. Tisztában volt azzal, hogy szinte semmi esélye egy hallhatatlan és igen erős lénnyel szemben. Az egészben a legijesztőbbnek az bizonyult, ahogyan Avion rá nézett. Valamiért úgy érezte, a szelek titánjának ártatlan tekintete mögött kegyetlen harci modor bújik meg, éppen ezért mindenképp össze kell szednie magát.
Avion nem sokat váratta Phoenixet. Legelsőként légsarlókkal támadt, amelyeket a tenyeréből lőtt ki folyamatosan, szünet nélkül.
Phoenix ellenfele támadásaival szemben sziklafalat emelt maga köré, ám a védelem pillanatok alatt szertefoszlott. Szerencsére gyorsan kapcsolt, majd újabb pajzsot idézett meg, ami levegő típusú, gömb alakú és áttetsző lett. A védelem sokáig kitartott, ám Phoenix semmit sem bízott a véletlenre. Leült törökülésbe, ujjaival háromszög alakot formált meg, majd halkan mormolni kezdett egy bűbájt.
Avion szüntelen támadt és egyre erősebbek is lettek. Leginkább levegő típusú technikákat vetett be Phoenix ellen. Látta, amint a védőfal körül erőteljes szélörvény keletkezett. Gondolta, bevet egy kettes szintű támadást. Kezei ezüstös és kék színben felizzottak, majd suhintott velük egyet, aminek az eredménye két, egymással keresztben álló légi holdsarló lett.
Phoenix érezte, Avion magasabb szintű támadást intéz ellene, ennek ellenére reménykedett abban, hogy sikeresen kivédi majd azt. Minden erejét beleadta a védelembe, miközben Avion levegő típusú holdsarlói elérték a külső védőfalát. Hosszú perceknek tűnt az a néhány pillanat, amíg az éles pengék szerte nem foszlottak. Phoenix annyira kimerült, hogy a támadás után csak néhány másodpercig bírta fenntartani a védelmét. Merlin és a többiek, kivéve a hattyú nővérek és Rudolf, tapsoltak és ujjongtak, amiből Phoenix könnyen kikövetkeztette, átment a vizsgán. Elégedettnek és megkönnyebbültnek érezte magát, ugyanakkor megfáradt végtagjai olyannyira elgyengültek, hogy alig bírta magát tartani.
– Phoenix, gratulálok, kiváló vizsgát tettél! – jelentette ki büszkén Merlin. – Hadd fejezzem ki elismerésem… Nagy tehetséged van a levegő elem használatához, ráadásul kivédtél egy kettes szintű támadást is.
– Köszönöm! – nyögte ki fáradtan, de annál nagyobb örömmel Phoenix.
– Te következel, Pegasus! – fordította a tekintetét az izgatott és a kezeit tördelő diákjára Merlin.
Pegasus Geluust, a jég titánját húzta ki magának a kosárból.
Geluus gyönyörű és igen vékony alkatú nő volt. Gyémántként csillogó szemei, fajtájához méltóan, igen fagyosan néztek. Ezüstszínű, Kleopátra-hajában sok kicsi áttetsző kristály díszelgett, olyan hatást keltve, mintha jégből lenne. Ajka ugyanolyan színű volt, mint a haja. Kobold füleiben és a nyakában jégcsapszerű, kristályból készült ékszerek ékeskedtek. Hófehér bőrét különféle formájú, halványkék lélekstigmák díszítették. A lélekstigmáival megegyező színű, félpántos, térdig érő ruhát és sarut viselt.
– A társaim kíméletesen bánnak veletek, de jómagam nem fogom követni a példájukat – susogó, fagyos és könyörtelen hangon, mialatt egy gonosz mosoly terült szét az arcán. – Úgy hallottam, te vagy az osztály esze… Vajon a harcban is ilyen kitűnően jeleskedsz? – tette fel a kérdését, de még mielőtt a végére ért volna, kettes szintű, jeges tűzáport intézett Pegasus felé.
Pegasus ösztöneire hallgatva ellentámadást indított.
– Promiscus marsartis! Deflagratio puteus! – kiáltotta Pegasus, mialatt térdre ereszkedett és a két kezét a földre helyezte.
Az égben több tucatnyi tűzgolyó jelent meg, amelyek nem csak a tűzáport semmisítették meg, hanem Geluust is célba vették.
Geluus sikeresen hárította a támadást, de már arra nem maradt ideje, hogy felemelkedjen az égbe. A lába alatt megnyíló föld mélyéből két energia lánc tört fel, mialatt rácsavarodtak Geluus testére. A láncok pillanatok alatt a föld mélyére rántották a foglyukat.
Pegasus gyorsan kihasználta az alkalmat és egy mágikus pajzsot idézet maga köré, amit egy olyan varázslattal erősített meg, ami elnyeli a támadás erejét.
Merlin és a többiek döbbenten, leesett állal nézték az eseményeket.
Geluus néhány percnyi viaskodást követően sikeresen kiszabadult az őt fogva tartó, földalatti láncok rabságából.
– Nem semmi! Kombinált támadást alkalmaztál, amire csak a négyes, ötös és hatos szintű harcosok képesek – tapsolt néhányat elismerése jeléül. – Bár az is igaz, hogy csak akkor van erre lehetősége egy alacsony erővel rendelkezőnek, ha a koncentrációs szintje minimum egy négyes szintű harcosnak megfelelő – magyarázta. – Kár, hogy kettes szintnél nagyobb erejű támadást nem indíthatok ellened… – mondta kissé bosszús hangon.
A jég titánja könyörtelen támadásba lendült, különféle átkokat engedett szabadjára.
Pegasus pajzsának akadt egy hátránya, csak bizonyos mennyiségű támadó erőt tudott elnyelni. A védelem lassan, de biztosan gyengülni kezdett. Pegasus egyre kétségbeesettebb lett, semmi nem jutott az eszébe. Tehetetlennek, tudatlannak érezte magát, aminek a következtében féktelen harag lett rajta úrrá.
Merlin azonnal észrevette, mi fog történni. Pillanatok alatt védőpajzsot vont maga és a diákok köré, alighogy ez megtörtént, nagy erejű robbanás keletkezett, aminek következtében az Aréna hatalmas lángokban állt. A koromsötét, sűrű és gomolygó füstben szinte semmit se lehetett látni. Beletelt néhány percbe, mire minden kitisztult.
Mindenki Pegasust kereste a tekintetével. A testvérek nagyon megkönnyebbültek, amikor meglátták felettük a levegőben lebegő unokatestvérüket.
Pegasust körülvevő aurája méregzöld és fekete színekben örvénylett. Tekintete elárulta, hogy kisebb transzba esett, és csak majd azután tért igazán magához, amint a lábai földet értek.
– Mindig a védelem a legerősebb támadás! Ne add fel, Félix! – kiáltotta Lion a csodaszép senin hátán ülve, akivel a levegőben repültek.
– Hogy neked mennyi eszed van, Lion! – ugrott egy nagyot vidáman a levegőbe Félix, majd rögvest tette a dolgát. – Győzni fogok! – jelentette ki elszántan.
Félix pillanatok alatt lemásolta Humus védelmi technikáját, csak azzal különbséggel, hogy a kinézetét megváltoztatta, az övé nem gömb, hanem vízcsepp alakú lett. Jó magasba felemelkedett a levegőbe. Pontosan tudta, ha vízcsepp alakúvá teszi a pajzs formáját, csökken a légellenállás, egyúttal felerősödik a becsapódás ereje. Félix szinte tűzgolyóként csapódott bele Humus pajzsába, végül sikerült megtörnie a védelmet.
Mindenki ámulattal nézte végig az eseményeket, kivéve Liont és Merlint.
– Ez csalás! Lion segített neki! Ami még fontos, hogy Félixnek a védelem megerősítése volt a fő feladata! – visította mérgesen Cintia.
– Nem történt csalás – szólat meg Merlin. – Félix tökéletesen eleget tett a feladatnak, ugyanis védelmi technikát alkalmazott. Lion tökéletesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a védelem a legerősebb támadás… Félix pedig a védelmi technikát támadásra használta fel. A védelem megerősítése nem csak a védekezésről szól, mint jól tudjuk. Lion végett meg annyit mondanék, semmi rossz nincs abban, ha valaki tanácsot és bátorító szavakat ad – magyarázta bölcsen, mire Cintia többet nem szólt. – Gratulálok, Félix, átmentél a vizsgán!
– Hé, Lion! – kiáltott Félix fülig érő szájjal. – Ezért még megfizetsz!
– Rendben! – nevetgélt Lion, miközben Merlin mellett landolt le a földre a seninnel. – Nem gond, ha végig nézem a vizsgát, Merlin?
– Csak nyugodtan – bólintott egyet az öreg varázsló. – Szerencsére Félix ügyesen és gyorsan belelátott a fejedbe – súgta nagyon halkan, miközben a szakálla alatt egy halvány mosoly bújt meg.
A Huszár csapatban mindenki sikeresen teljesített a vizsgán. Tíz perces pihenő után a Bástya csapat következett. Elsőként Phoenix vizsgázott a csapatából, a kosárból pedig a szél titánját, azaz Aviont húzta ki.
Avion egy férfihoz képest nagyon nőiesen festett, főleg a vékony és törékeny alkata miatt. Bőre halvány kék és csillogó volt. Hófehér, vállig érő hajában és bal oldalt egy nagyobb tincs ezüstösen csillogott, akárcsak a szemei. Félvállas, térdig érő és hófehér tógát viselt, amit egy vékony, ezüstszínű textilövvel kötött meg. Csupasz lábai körül egy-egy pár léggyűrű keringett, amelyek segítségével a levegőben tudott lebegni.
Phonix lassan lépett elő a Huszár csapatból, miközben legbelül ide-oda cikáztak a gondolatai az izgalomtól. Nagyon félt attól, hogy megbukik, de a vele szemben álló isteni lénytől még jobban. Tisztában volt azzal, hogy szinte semmi esélye egy hallhatatlan és igen erős lénnyel szemben. Az egészben a legijesztőbbnek az bizonyult, ahogyan Avion rá nézett. Valamiért úgy érezte, a szelek titánjának ártatlan tekintete mögött kegyetlen harci modor bújik meg, éppen ezért mindenképp össze kell szednie magát.
Avion nem sokat váratta Phoenixet. Legelsőként légsarlókkal támadt, amelyeket a tenyeréből lőtt ki folyamatosan, szünet nélkül.
Phoenix ellenfele támadásaival szemben sziklafalat emelt maga köré, ám a védelem pillanatok alatt szertefoszlott. Szerencsére gyorsan kapcsolt, majd újabb pajzsot idézett meg, ami levegő típusú, gömb alakú és áttetsző lett. A védelem sokáig kitartott, ám Phoenix semmit sem bízott a véletlenre. Leült törökülésbe, ujjaival háromszög alakot formált meg, majd halkan mormolni kezdett egy bűbájt.
Avion szüntelen támadt és egyre erősebbek is lettek. Leginkább levegő típusú technikákat vetett be Phoenix ellen. Látta, amint a védőfal körül erőteljes szélörvény keletkezett. Gondolta, bevet egy kettes szintű támadást. Kezei ezüstös és kék színben felizzottak, majd suhintott velük egyet, aminek az eredménye két, egymással keresztben álló légi holdsarló lett.
Phoenix érezte, Avion magasabb szintű támadást intéz ellene, ennek ellenére reménykedett abban, hogy sikeresen kivédi majd azt. Minden erejét beleadta a védelembe, miközben Avion levegő típusú holdsarlói elérték a külső védőfalát. Hosszú perceknek tűnt az a néhány pillanat, amíg az éles pengék szerte nem foszlottak. Phoenix annyira kimerült, hogy a támadás után csak néhány másodpercig bírta fenntartani a védelmét. Merlin és a többiek, kivéve a hattyú nővérek és Rudolf, tapsoltak és ujjongtak, amiből Phoenix könnyen kikövetkeztette, átment a vizsgán. Elégedettnek és megkönnyebbültnek érezte magát, ugyanakkor megfáradt végtagjai olyannyira elgyengültek, hogy alig bírta magát tartani.
– Phoenix, gratulálok, kiváló vizsgát tettél! – jelentette ki büszkén Merlin. – Hadd fejezzem ki elismerésem… Nagy tehetséged van a levegő elem használatához, ráadásul kivédtél egy kettes szintű támadást is.
– Köszönöm! – nyögte ki fáradtan, de annál nagyobb örömmel Phoenix.
– Te következel, Pegasus! – fordította a tekintetét az izgatott és a kezeit tördelő diákjára Merlin.
Pegasus Geluust, a jég titánját húzta ki magának a kosárból.
Geluus gyönyörű és igen vékony alkatú nő volt. Gyémántként csillogó szemei, fajtájához méltóan, igen fagyosan néztek. Ezüstszínű, Kleopátra-hajában sok kicsi áttetsző kristály díszelgett, olyan hatást keltve, mintha jégből lenne. Ajka ugyanolyan színű volt, mint a haja. Kobold füleiben és a nyakában jégcsapszerű, kristályból készült ékszerek ékeskedtek. Hófehér bőrét különféle formájú, halványkék lélekstigmák díszítették. A lélekstigmáival megegyező színű, félpántos, térdig érő ruhát és sarut viselt.
– A társaim kíméletesen bánnak veletek, de jómagam nem fogom követni a példájukat – susogó, fagyos és könyörtelen hangon, mialatt egy gonosz mosoly terült szét az arcán. – Úgy hallottam, te vagy az osztály esze… Vajon a harcban is ilyen kitűnően jeleskedsz? – tette fel a kérdését, de még mielőtt a végére ért volna, kettes szintű, jeges tűzáport intézett Pegasus felé.
Pegasus ösztöneire hallgatva ellentámadást indított.
– Promiscus marsartis! Deflagratio puteus! – kiáltotta Pegasus, mialatt térdre ereszkedett és a két kezét a földre helyezte.
Az égben több tucatnyi tűzgolyó jelent meg, amelyek nem csak a tűzáport semmisítették meg, hanem Geluust is célba vették.
Geluus sikeresen hárította a támadást, de már arra nem maradt ideje, hogy felemelkedjen az égbe. A lába alatt megnyíló föld mélyéből két energia lánc tört fel, mialatt rácsavarodtak Geluus testére. A láncok pillanatok alatt a föld mélyére rántották a foglyukat.
Pegasus gyorsan kihasználta az alkalmat és egy mágikus pajzsot idézet maga köré, amit egy olyan varázslattal erősített meg, ami elnyeli a támadás erejét.
Merlin és a többiek döbbenten, leesett állal nézték az eseményeket.
Geluus néhány percnyi viaskodást követően sikeresen kiszabadult az őt fogva tartó, földalatti láncok rabságából.
– Nem semmi! Kombinált támadást alkalmaztál, amire csak a négyes, ötös és hatos szintű harcosok képesek – tapsolt néhányat elismerése jeléül. – Bár az is igaz, hogy csak akkor van erre lehetősége egy alacsony erővel rendelkezőnek, ha a koncentrációs szintje minimum egy négyes szintű harcosnak megfelelő – magyarázta. – Kár, hogy kettes szintnél nagyobb erejű támadást nem indíthatok ellened… – mondta kissé bosszús hangon.
A jég titánja könyörtelen támadásba lendült, különféle átkokat engedett szabadjára.
Pegasus pajzsának akadt egy hátránya, csak bizonyos mennyiségű támadó erőt tudott elnyelni. A védelem lassan, de biztosan gyengülni kezdett. Pegasus egyre kétségbeesettebb lett, semmi nem jutott az eszébe. Tehetetlennek, tudatlannak érezte magát, aminek a következtében féktelen harag lett rajta úrrá.
Merlin azonnal észrevette, mi fog történni. Pillanatok alatt védőpajzsot vont maga és a diákok köré, alighogy ez megtörtént, nagy erejű robbanás keletkezett, aminek következtében az Aréna hatalmas lángokban állt. A koromsötét, sűrű és gomolygó füstben szinte semmit se lehetett látni. Beletelt néhány percbe, mire minden kitisztult.
Mindenki Pegasust kereste a tekintetével. A testvérek nagyon megkönnyebbültek, amikor meglátták felettük a levegőben lebegő unokatestvérüket.
Pegasust körülvevő aurája méregzöld és fekete színekben örvénylett. Tekintete elárulta, hogy kisebb transzba esett, és csak majd azután tért igazán magához, amint a lábai földet értek.
Folytatjuk.
**********************
6. VERSVÁLOGATÁS
KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
...........................
Klement Burza Mária - Nyiba, költők imái díjas író, költő verseiből:
Farsangi bálban
Akik maszka bálba mennek,
parádés jelmezt öltenek,
lehetsz királyfi s királylány,
az se számít, ha vén vagy már.
parádés jelmezt öltenek,
lehetsz királyfi s királylány,
az se számít, ha vén vagy már.
Ahány ember, annyi szerep,
kell a megfelelő jelmez,
de ha vége lesz a bálnak,
jaj, a jelmezek leválnak,
s látható lesz kit rejtettek.
Mulatságra jön majd a böjt,
negyven nap bíz hosszú idő,
de szerencsés ám az ember,
képzelete dús asztalt fest.
kell a megfelelő jelmez,
de ha vége lesz a bálnak,
jaj, a jelmezek leválnak,
s látható lesz kit rejtettek.
Mulatságra jön majd a böjt,
negyven nap bíz hosszú idő,
de szerencsés ám az ember,
képzelete dús asztalt fest.
áááááááá
Tél van
Tél van és mínusz,
keménnyé dermednek
a lábnyomok.
Tél van és mínusz,
nézem jégvirággal
festett ablakom.
Tél van , Február,
nézem a kerti fát,
megidéz egy
mesebeli királyt.
Tél van, köd és szürkeség,
februártól kérdezném,
Mi lenne, ha nem csak
szürkével színeznél?
Ha színeid elfogytak,
hozzám bátran szólhatsz,
adnék neked
szivárvány színeket.
Van nekem belőle,
teremnek a szívemben.
keménnyé dermednek
a lábnyomok.
Tél van és mínusz,
nézem jégvirággal
festett ablakom.
Tél van , Február,
nézem a kerti fát,
megidéz egy
mesebeli királyt.
Tél van, köd és szürkeség,
februártól kérdezném,
Mi lenne, ha nem csak
szürkével színeznél?
Ha színeid elfogytak,
hozzám bátran szólhatsz,
adnék neked
szivárvány színeket.
Van nekem belőle,
teremnek a szívemben.
.............................................
I.P.Steve Nívódíjas költő verseiből:
Valentin nap
Ki szerelmének, ki szeretteinek,
ki csak szeretett ismerőseinek,
de mind a szívükhöz közelállóknak
kívánnak, Valentin napra, legjobbat.
Nem csak a szépen nyíló virág virul
s nem csak a csókos száj mosolytól vidul,
a lélek is ragyog, örömöt talál,
hiszen megtölti a szeretet varázs.
Nem csak ma kell egy ajándékot adni.
Legyen a mindennap éke a kapni!
Törődést, figyelmet és kedvességet
és egy évben egyszer, kis ünnepségen,
megemlékezni, hogy kell a szeretet,
mert az a várt boldogsághoz elvezet.
Virág helyett küldöm e rövid versem
mindazoknak, kiket a szívem kedvel.
Legyen kedves nap a szeretet ünnep
és jókívánságaid te is küldd el!
ki csak szeretett ismerőseinek,
de mind a szívükhöz közelállóknak
kívánnak, Valentin napra, legjobbat.
Nem csak a szépen nyíló virág virul
s nem csak a csókos száj mosolytól vidul,
a lélek is ragyog, örömöt talál,
hiszen megtölti a szeretet varázs.
Nem csak ma kell egy ajándékot adni.
Legyen a mindennap éke a kapni!
Törődést, figyelmet és kedvességet
és egy évben egyszer, kis ünnepségen,
megemlékezni, hogy kell a szeretet,
mert az a várt boldogsághoz elvezet.
Virág helyett küldöm e rövid versem
mindazoknak, kiket a szívem kedvel.
Legyen kedves nap a szeretet ünnep
és jókívánságaid te is küldd el!
áááááááá
Valentin-napra, neked
Már oly sokszor szállt feléd a szószerenád
és zúdult szívem, legmélyebb érzelme, rád.
Szeretet. Szerelem. Lényeg, hogy vagy nekem!
Valentin-napon, kérlek, te szeress engem!
Had legyek nagy csüngő kolonc a nyakadban
vagy egy kis félőrült szeretett kabala
figyelmetlen senki, akit mégis szeretsz
kitől boldog vagy, virulsz, ha vele lehetsz!
Akit csupán csak azért szeretsz , mert vagyok,
mert szép köszöntés helyett hosszan hallgatok,
mert nem hozok neked egy csokor virágot
s nélküled el nem képzelném a világot!
Ma nem mondom ki neked azt, hogy szeretlek,
ne halljad, hanem szeretném, hogy érezzed!
Boldogság, kérlek találj rá, mint mindennap,
úgy lesz nekem is ez a nap, egy ünnepnap!
és zúdult szívem, legmélyebb érzelme, rád.
Szeretet. Szerelem. Lényeg, hogy vagy nekem!
Valentin-napon, kérlek, te szeress engem!
Had legyek nagy csüngő kolonc a nyakadban
vagy egy kis félőrült szeretett kabala
figyelmetlen senki, akit mégis szeretsz
kitől boldog vagy, virulsz, ha vele lehetsz!
Akit csupán csak azért szeretsz , mert vagyok,
mert szép köszöntés helyett hosszan hallgatok,
mert nem hozok neked egy csokor virágot
s nélküled el nem képzelném a világot!
Ma nem mondom ki neked azt, hogy szeretlek,
ne halljad, hanem szeretném, hogy érezzed!
Boldogság, kérlek találj rá, mint mindennap,
úgy lesz nekem is ez a nap, egy ünnepnap!
áááááááá
Valentin-nap
Szent Bálint ünnepe
Lupercalia rítustánca
kiengesztelést szült februárban,
az ősi pásztor ünnepén,
főleg nőket ért a verés.
kiengesztelést szült februárban,
az ősi pásztor ünnepén,
főleg nőket ért a verés.
Kecskebőrszíj csattogása
segített a fogamzásban,
az ókori pogány embert
papoktól februa ostor verte.
segített a fogamzásban,
az ókori pogány embert
papoktól februa ostor verte.
Jegyesek,
békesség, szeretet,
s az idő napjainkhoz elvezet.
békesség, szeretet,
s az idő napjainkhoz elvezet.
Vértanú papból védőszent lett,
ifjú házasoknak nevelte a kertet,
virág volt az ajándéka,
hagyomány lett a hagyatéka.
ifjú házasoknak nevelte a kertet,
virág volt az ajándéka,
hagyomány lett a hagyatéka.
Igaz vagy csak monda,
ma már senki meg nem mondja,
Erős hite csodát tett börtönében,
őrének lánya nem él tovább a sötétségben.
ma már senki meg nem mondja,
Erős hite csodát tett börtönében,
őrének lánya nem él tovább a sötétségben.
áááááááá
Valentin napi csók
Most csak csók,
mit adhatok
a csokor illat-áradathoz
s két kezem átkarol.
s két kezem átkarol.
A szeretet nem ezen a percen múlik
s nem csak a Valentin napra nyúlik,
szívedben él az érzelem,
míg telnek az évek az életben.
s nem csak a Valentin napra nyúlik,
szívedben él az érzelem,
míg telnek az évek az életben.
Virágzik a szeretet,
lángra gyúl a szerelem.
Hogy miért , azt nem kérdezem
s hogy így marad örökké, a remény él bennem.
lángra gyúl a szerelem.
Hogy miért , azt nem kérdezem
s hogy így marad örökké, a remény él bennem.
áááááááá
Szeretet, te édes ünnep!
(Valentin napi gondolatok)
Virág helyett csendben átölelnélek,
nesztelenül , társként követnélek,
ébresztenék benned gondolatokat,
hogy megélhesd a boldog napokat.
Ne csak a tisztelet súgjon,
az ismert, függő sorson
és ne csak szülőt, testvért
vagy csak azt, ki megtért!
Ne csak őket szeresd!
Az embert keresd !
Hűen vonzódva,
erényben oldódva
ne csak szerelem égjen
szívedben mélyen,
ne csak vágyad gyúljon!
Az agapé virágszirma hulljon!
Legyen érzelmednek önzetlen íze,
mint vak leánynak Bálint őszinte hite!
Így lesz a szereteted hiánytalan
s lelkedből fényt láthat, ki még világtalan.
nesztelenül , társként követnélek,
ébresztenék benned gondolatokat,
hogy megélhesd a boldog napokat.
Ne csak a tisztelet súgjon,
az ismert, függő sorson
és ne csak szülőt, testvért
vagy csak azt, ki megtért!
Ne csak őket szeresd!
Az embert keresd !
Hűen vonzódva,
erényben oldódva
ne csak szerelem égjen
szívedben mélyen,
ne csak vágyad gyúljon!
Az agapé virágszirma hulljon!
Legyen érzelmednek önzetlen íze,
mint vak leánynak Bálint őszinte hite!
Így lesz a szereteted hiánytalan
s lelkedből fényt láthat, ki még világtalan.
7. ESSZÉ
Csomor Henriett: Belső világom
Csomor Henriett |
Ideális családba születtem, apa, anya és később a
kistestvér. Egészen kisgyermekként nem tudom, hogy mennyire szerettem apámat.
Később felismertem, hogy néhány férfi érdeklődően figyelt, ha beszéltem. Apám,
ha figyelt is rám, mindig elhülyülte a dolgokat. Hiányzott az apai szeretet, de
átvészeltem ezt a hiányt is. Mindig jóleső érzés fogott el, ha láttam egy igazi
apa-lánya kapcsolatot. "Én is szeretnék!" - szólalt meg a belső énem.
"Csitulj, már neked ez nem adatott meg, hiába vagy a szeretetre
éhes."
Nekem ott volt anya, aki az apja szerepét is
betöltötte. Őszintén bevallom, mindig ő volt az egyedüli a világon. S mivel
annyira ragaszkodtam az édesanyámhoz, szerettem volna kis titkaimat elmondani
neki. Idővel rájöttem, hogy ez nem működik. Van, hogy néha összeveszünk, mert
nem értünk egyet. Anyám erős természetű asszony, aki koránt sem érzékeny, mint
én. Nehéz megbékíteni, s nagyon szokott fájni, ha anya nem hisz nekem, de
mindennek dacára, képes vagyok bocsánatot kérni. Ismerem magam, ha nem teszem
meg, képes vagyok egész éjjel álmatlanul forogni ágyamban.
Nagy ívben elkerültek a férfiak, még álmodni sem
mertem róla, hogy egészséges férjem legyen. Csak azt reméltem szívem legmélyén,
hogy majd akad hasonló sérültségű férfi, aki elfogad. De nem így történt, mert
a sérült férfi először mind egészséges nőt akar. Ha a kapcsolat nem működik,
esetleg akkor rádöbben, mekkora ostobaságban ringatta magát.
Tizenkét éves koromban vesztettem el anyai
nagyapámat. Míg élek, soha nem feledem azt a pillanatot: zokogtam az előszoba
ágyán, elvesztettem imádott nagyapámat. S ekkor jött a legkegyetlenebb mondat,
amit abban a pillanatban apai öreganyám mondott:
"Csak az anyja miatt sír, mert látja hogy
sír." Fel sem foghatta, hogy az öregapja meghalt. Egész éjszaka anya
mellett maradtam, hozzábújtam, vigasztaltuk egymást. Láttam, hogy anyu szörnyen
szenved. Gyermeki eszemmel arra gondoltam, milyen jó, hogy itt vagyunk anyunak.
Mindig arra az éjszakára gondolok, amikor
megfogadtam magamnak, sose maradok társ nélkül. Ezt az életet nem nekem
találták ki, csak bolyongok reményt vesztetten, s bele sem akarok gondolni a
jövőbe, hogy mit hoz nekem az élet, ha egyetlen szerettemet is elveszítem.
Rokonaimra egyáltalán nem támaszkodhatok, ezt jól tudom.
Ismerős, vagy idegen meg senki se vesz a
nyakába, hogy egy kolonccal több legyen neki. Teljesen belefáradtam az eddigi
életembe. Ha jellemezném életemet, akkor egy sötét, szürke alagútban toporgok,
ahonnan nem találok ki, állandóan rettegek.
A belső énem lelkem gyönyöre, amely érzékenyebb,
mint valaha. Eljutottam arra a pontra, amikor bevallottam önmagamnak,
hogy bármennyire is szeretem a gyerekeket, nem tudnám elviselni, ha saját gyermekem
nem szeretne. Annak ellenére sem, hogy próbálok mindent neki megadni, s a
gyerek merő konokságból kirántja kezét kezemből az utcán, mert nem tudom
megvenni a játékot neki, amit kért.
Éveket öregedtem, amikor édesanyám súlyos beteg lett.
Ebbe kis híján beleőrültem, ketten maradtunk csak egymásnak. Anya nem értette
meg, vagy nem akarta megérteni aggódó féltésemet. Mintha azt kérte volna: menj
el, már túl sok vagy nekem. Anya inkább eltaszított magától, minthogy
szeretettel magához ölelt volna. A féltésből állandó hatalmas veszekedés
kerekedet, s már gyűlöltem otthon lenni. A féltést nagyon lassan el tudtam
nyomni magamban, nagyon bánatos voltam.
Egy este lefeküdtem, és azt éreztem, hogy a
lélek útján beteg édesanyámat ringatom. Végre ápolhattam, meleg takaróba
takartam, éjjel pedig karjaimban tartottam, s az éj leple alatt a csillagok
útját néztük. Volt, hogy egész éjjel a képzelet útján jártam. Minden szavát
lestem édesanyámnak, és biztattam, hogy meggyógyul. Néha nappal is magamon
éreztem a közelségét képzeletbeli utamon.
Egyszer, amikor édesanyám felépült a
betegségéből, szerettem volna neki elmondani, mennyire jó érzés volt a lélek
útján átélni azt, amit a valóságban képtelen megcsinálni, de úgy éreztem
jobb ha nem mesélek róla, mert úgysem értené meg ezt a fajta lelki folyamatot.
Egyet azonban meg kell tanulnom, nem szabad
komolyan vennem anyut. Mindjárt elmondom miért: mivel nehezen közlekedek,
anyura szorulok, hogy elkísérjen. Így ha anya azt mondja, holnap elmegyünk,
beleélem magam. Azonban anyu csavaros eszébe nem látok bele. Reggelre mégis azt
mondja, nem megyünk sehova. Még egy egészségest is kihozna a béketűrésből, nem
egy sérültet, aki megbízik benne, s mégis csalódottá, s feszültté válik, mert
az anyja becsapta. Ilyen téren az anya, még mindig gyereknek tekinti.
Picit olyan a betegségem, mint egy lepkebáb, bezárva a
testébe. De a báb lepkévé fejlődik, s a lelkem tova száll.
2019. december 24.
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
- NAGY VENDEL LEGÚJABB
ÍRÁSAIBÓL-
A 2020. -
IK ÉV ELSŐ VERSE
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ÚJ REMÉNY
Piros rózsák,
Ha elszáll illatotok,
lehullnak szirmaitok.
Elhervadtok mint
Útszélén a fű.
Oh vidám lányok,
Ha el illan bájotok,
Elhervadtok mint
Az elnyílott rózsaszál.
Tenni kell valamit.
Tenni kéne valamit.
De mit?
De mit is ?
Tenni kell valamit!
REFRÉN Ha elszáll illatotok,
lehullnak szirmaitok.
Elhervadtok mint
Útszélén a fű.
Oh vidám lányok,
Ha el illan bájotok,
Elhervadtok mint
Az elnyílott rózsaszál.
Tenni kell valamit.
Tenni kéne valamit.
De mit?
De mit is ?
Tenni kell valamit!
Hinni kell,
Hogy jön majd
Egy vidámabb.
Hinni kell,
Hogy jön egy
Szebb világ.
Hinni kell,
Hogy mindaz
Amire vágyol,
Egyszer a tiéd
lehet talán,
csak ennyi csupán.
Így rózsák s lányok
Nem hervadtok el.
Szíveteket
remény tölti el,
Éltetek kedves nekem.
Rólatok álmodoztam én.
Ez a legszebb,
Ez a legjobb
Új évi
Remény
2020. január 01. (Szenvedélyes lírai dal )
áááááááá
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL :TŰZPIROS AZ ÉG ALJA
Tűzpiros az ég alja,
életünk láng nyaldossa,
pernyéjét szél hordja,
füstje száll magasra.
életünk láng nyaldossa,
pernyéjét szél hordja,
füstje száll magasra.
Kenguru ugrálva
siet a folyóba,
bódult koala
álmát alussza,
néha körülnéz,
mi történik itt még?
Hamarosan örök
számára a lét.
siet a folyóba,
bódult koala
álmát alussza,
néha körülnéz,
mi történik itt még?
Hamarosan örök
számára a lét.
Messziről ősök dobolása hallik az éjben,
riadók dohognak szenvedéllyel,
Liliomok táncát tűztáncosok járják.
patyolat ruhájuk lobog a széllel,
pattogó szikráknak jajduló ívében,
arcuknak, kezüknek rőtvörös fényében.
vad erők tódulnak fékevesztett hévvel,
szívükbe, lelkükbe frissülő erővel.
Virágok feszülnek vérvörös fényben.
Lángok inalnak vadak hevével,
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul a misztikus tánctól,
testük hevül az izzó láztól,
piroslik ruhájuk a tűznek fényében,
körtáncot járnak a forró parázson,
szoknyájuk lobot vet,
leveszik, s meztelen forog a táncuk.
ruhájuk kiterítik a forró kavicson,
mint Nausziké a tengerparton egykoron,
s megtörik a langy hullám a sziklapadokon.
ősök szellemét idézik ide most,
messzi hangok suttogását hallják,
mit is üzennek a mindig élő boszorkák?
Idáig terjed a gonosz ármányság.
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
riadók dohognak szenvedéllyel,
Liliomok táncát tűztáncosok járják.
patyolat ruhájuk lobog a széllel,
pattogó szikráknak jajduló ívében,
arcuknak, kezüknek rőtvörös fényében.
vad erők tódulnak fékevesztett hévvel,
szívükbe, lelkükbe frissülő erővel.
Virágok feszülnek vérvörös fényben.
Lángok inalnak vadak hevével,
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul a misztikus tánctól,
testük hevül az izzó láztól,
piroslik ruhájuk a tűznek fényében,
körtáncot járnak a forró parázson,
szoknyájuk lobot vet,
leveszik, s meztelen forog a táncuk.
ruhájuk kiterítik a forró kavicson,
mint Nausziké a tengerparton egykoron,
s megtörik a langy hullám a sziklapadokon.
ősök szellemét idézik ide most,
messzi hangok suttogását hallják,
mit is üzennek a mindig élő boszorkák?
Idáig terjed a gonosz ármányság.
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
Vérvörös az ég alja,
embereknek lelke
reszket alatta,
fekete fellegek
fent fenekednek,
füstjét messze vitte
a kóborgó szél,
villámokat szór
a dühöngő éj.
Botor eszetlenek
gyufája gyújtja meg,
a hervadó avart,
bátor, hős lovagok
tüzüket kioltják,
Sérült állatokat
takarók borítják.
Állva halnak meg
a büszke, sudár fák,
magvaikat földbe szórják,
ismét felélednek
az Eukaliptusz levelek.
Újra győz az élet,
nincs még végítélet,
benépesülnek a szavannák,
nem pusztulhat el a világ.
Mindenki éltető vízre vágy,
Eső siratja Ausztráliát.
embereknek lelke
reszket alatta,
fekete fellegek
fent fenekednek,
füstjét messze vitte
a kóborgó szél,
villámokat szór
a dühöngő éj.
Botor eszetlenek
gyufája gyújtja meg,
a hervadó avart,
bátor, hős lovagok
tüzüket kioltják,
Sérült állatokat
takarók borítják.
Állva halnak meg
a büszke, sudár fák,
magvaikat földbe szórják,
ismét felélednek
az Eukaliptusz levelek.
Újra győz az élet,
nincs még végítélet,
benépesülnek a szavannák,
nem pusztulhat el a világ.
Mindenki éltető vízre vágy,
Eső siratja Ausztráliát.
2020. JANUÁR 10.
áááááááá
KOALA MACI - ÉNEKEL CSONGRÁDI KATA
(AZ AUSZTRÁL ERDŐTÜZRE EMLÉKEZVE .. 2020.)
áááááááá
- A SZABADSÁG HÁRMAS EGYSÉGE -
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A HIT EREJE
Nem csak te tehetsz róla,
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezer számra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Ennyi lett volna a te feladatod,
ingatag lélek,
nem ért volna utol a végítélet,
ne ölj, ne lopj, és ne paráználkodj.
Más házát és feleségét ne kívánjad,
neked sosem lesz olyan házad.
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezer számra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Ennyi lett volna a te feladatod,
ingatag lélek,
nem ért volna utol a végítélet,
ne ölj, ne lopj, és ne paráználkodj.
Más házát és feleségét ne kívánjad,
neked sosem lesz olyan házad.
Kavarognak benned a gondolatok.
Sérti lelked a szigor szava,
élesen kattan cellád ajtaja,
jobb volna odahaza.
Haza visz az éjszaka.
Mi az amiben kapaszkodhatsz?
élesen kattan cellád ajtaja,
jobb volna odahaza.
Haza visz az éjszaka.
Mi az amiben kapaszkodhatsz?
Nézzél ki a rácsos ablakon,
fel a kék égre,
mely enyhet ad a szenvedésnek,
hited adta reményre,
ne a komor fellegekre.
Valaki fentről vezet a jó útra,
hallgass a jó szóra,
figyelj az örökkévaló megváltóra.
Higgyed hogy valaki hazavár,
fiad, lányod, feleséged, anyád, unokád,
s az egész család.
Kérjed, valljad, és higgyed
őszintén a megbánást,
hited erejével
reméld a meghallgattatást,
feledd a vélt megaláztatást,
gyakorold az alázatot,
megkapod a bűnbocsánatot,
és a végső feloldozást.
Mondjad fennhangon,
felhallik majd az égig,
Uram, nagy az én vétkem,
Megtévedtem,
eltévelyedtem,
kérem, hogy megbocsáss nekem.
fel a kék égre,
mely enyhet ad a szenvedésnek,
hited adta reményre,
ne a komor fellegekre.
Valaki fentről vezet a jó útra,
hallgass a jó szóra,
figyelj az örökkévaló megváltóra.
Higgyed hogy valaki hazavár,
fiad, lányod, feleséged, anyád, unokád,
s az egész család.
Kérjed, valljad, és higgyed
őszintén a megbánást,
hited erejével
reméld a meghallgattatást,
feledd a vélt megaláztatást,
gyakorold az alázatot,
megkapod a bűnbocsánatot,
és a végső feloldozást.
Mondjad fennhangon,
felhallik majd az égig,
Uram, nagy az én vétkem,
Megtévedtem,
eltévelyedtem,
kérem, hogy megbocsáss nekem.
Szeretnék az igaz útra térni,
segíts feleszmélni.
Végezetül elmondok mindannyiunkért
egy rövidke imát,
felejtem Szodomát és Gomorát,
bűnösök földi poklát,
nem is kell már ide más.
Csak az szabad a testében,
ki gondolatban és
lelkében is szabad.
segíts feleszmélni.
Végezetül elmondok mindannyiunkért
egy rövidke imát,
felejtem Szodomát és Gomorát,
bűnösök földi poklát,
nem is kell már ide más.
Csak az szabad a testében,
ki gondolatban és
lelkében is szabad.
Jézushoz szállnak megfogant gondolataid,
visszatérnek az álmaid,
rácsos ablakodon át.
Így lesz kerek ez a világ.
visszatérnek az álmaid,
rácsos ablakodon át.
Így lesz kerek ez a világ.
ÁMEN DOMINE - ÚGY LEGYEN URAM.
2020. JANUÁR 16.
áááááááá
- TÉLI VILÁG -
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS
Szakad a hó,
szalad a ló.
havas fák között,
siklik a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborit a
dunyhás hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
szalad a ló.
havas fák között,
siklik a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborit a
dunyhás hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
Fagyos téli erdőn
fehérlik a hó,
cifra csengős hámban
fekete a ló,
de a szánkó mellett
deres a csikó.
kucsmás embereknek
arca oly fakó,
pipadohány izzik,
meleget adó.
fehérlik a hó,
cifra csengős hámban
fekete a ló,
de a szánkó mellett
deres a csikó.
kucsmás embereknek
arca oly fakó,
pipadohány izzik,
meleget adó.
020. JANUÁR 17.
áááááááá
NAGY VENDEL: TÉLI ÉLETKÉP
Veréb ugrál
Az útszélen
Búsan néz fel
Szerte-széjjel
Terített tál volt ez
Valamikor régen.
Fagyos szél fúj
Hideg télben.
Szánkó nem jár
Erre régen.
Arra gondol
sok veréb kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a lovak?
Az útszélen
Búsan néz fel
Szerte-széjjel
Terített tál volt ez
Valamikor régen.
Fagyos szél fúj
Hideg télben.
Szánkó nem jár
Erre régen.
Arra gondol
sok veréb kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a lovak?
2019. január 09
**********************
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
6. fejezet. Az állatok istenei – 2. rész
Hamarosan egy
sebesen folyó folyóhoz értek, amin egy szépen faragott és díszes híd vezetett
át a túlpartra. A hídon legalább hárman is elfértek egymás mellett, így nem
kellett libasorban átkelniük rajta. Krain egy pillanatra szemrevételezte a híd
szerkezetét és faragványát, és megállapította, hogy a beszélő állatok egészen
szép munkát végeztek vele. Nem gondolta azt, hogy ők is értenek az építéshez.
- Egészen szépen megmunkált híd – mondta a mellette haladó mosómedvének, aki majdnem egy magasságban volt vele: ugyanis a beszélő állatok sokkal nagyobbra tudtak nőni, mint az egyszerű állatok.
- Köszönjük – válaszolta a mosómedve, akit Nodának hívtak. – Nálunk a hódok a faragás és az építés mesterei.
Krain meglepetten nézett a mosómedvére.
- Jó éles foguk lehet.
- Mi mások vagyunk az egyszerű állatoknál – mondta Noda türelmesen. – Mi magunk gondozzuk ezt a vidéket. Megtöltjük élettel, és vigyázunk arra, hogy a sötétség nehogy megfertőzze. Növényeket és fákat ültetünk. A köveket és sziklákat mi magunk munkáljuk meg. Ez tesz minket különbbé azoktól az állatoktól, akik az embereket szolgálják.
Tovább mentek, és hamarosan egy hatalmas erdőbe tévedtek be, mely ősibb és gyönyörűbb volt azoknál az erdőknél, amit a társaság valaha is látott életében. Ez az erdő adott otthont a beszélő állatoknak, amit az Erdő Szelleme teremtett, aki a beszélő állatok ősi és egyetlen istene volt. Ő volt, aki a beszélő állatokat megalkotta, és az egyetlen isten, aki Világföldén uralkodott. Az Erdő Szelleme egy ősi isten volt, ki élet és halál felett uralkodott. Ő rendelkezett arról, hogy ki éljen és haljon meg. A beszélő állatok nagyra becsülték hatalmát és bölcsességét. Nem kérdő jelezték meg az akaratát. Tisztelték törvényeit, amiket mindig betartottak.
Hogy hogyan nézett ki, azt senki sem tudta. Ritkán jelent meg szeretett állatai között, és olyankor mindig másmilyen alakot öltött fel előttük. Még maga Momoro se tudta, hogy mi is valójában az igazi alakja; pedig ő előtte sokkal többször mutatkozott meg, mint más élőlény előtt. Titokzatos lény volt Ő, aki észrevétlenül és láthatatlanul élt teremtményei között; de a jelenlétét mindig érezték a beszélő állatok, és így tudták, hogy az Erdő Szelleme nem hagyta el őket; még mindig vigyázott rájuk. Azonban tudták azt is, hogy egy napon az Erdő Szelleme elhagyja Világföldét és visszatér oda, ahová tartozott, és ha ez megtörténik, a beszélő állatok maguk is halandókká válnak, akik elveszítik isteni képességeiket és mindazt, amit valaha is tanultak az Erdő Szellemétől.
Ahogy haladtak egyre beljebb az erdőben, az egyre sűrűbb és meredekebb lett. A napfény átszivárgott a lombok között és megvilágította az egész erdőt, melyet életteli ragyogással töltötte meg. Soma és Tran érdeklődve figyelték a növényeket. A virágok egyenesen lenyűgözték őket, amiket életükben először láttak. Volt ott mindenféle virág: tűzliliom, csillagvirág, mely úgy ragyogott, akár a legfényesebb csillag, gyöngyvirág, melynek illata lenyűgözte a fiatal habókat.
Egyszer csak apró fénypontokra lettek figyelmesek, ami megállásra késztette őket. Soma és Tran meglepődve látták, hogy ezeknek a kis fénypontoknak arcuk van. Apró élőlények voltak, akik őket tartották szemmel, de egyáltalán nem tűntek veszedelmesnek: inkább érdeklődők és kedvesek voltak. Kíváncsiak voltak az idegenekre, akik betették lábukat az ő otthonukba.
Tran Mellonhoz sietett, majd megfogta köpenyének ujját, és megkérdezte tőle:
- Mik ezek? – kérdezte a mágustól, miközben a fénylényekre mutatott.
Mellon a habóra tekintett.
- Kodamák – mondta nyugodtan. – Ők a fák szellemei. Nem kell tartanod tőlük, nem veszedelmes lények.
- Kodamák? – kérdezte Tran, miközben magában ízlelgette az idegen kifejezést. – Talán a fák őrei?
- Így is lehetne mondani. Általuk élnek a fák. Ha a kodamák nem lennének, akkor ez az erdő se létezne. Láthatatlan szellemek, akik csak ritkán jelennek meg más élőlényeknek. Érezd magadat megtisztelve, amiért többet is láttál közülük.
- Élnek másút is, vagy csak itt? – ezt már Soma kérdezte meg, akit szintén érdekelt, hogy kik lehetnek ezek a lények.
- Minden fában és erdőben élnek kodamák – válaszolta Mellon. – És amíg lesznek fák a világon, addig a kodamák is létezni fognak. Ők nem hagyják el Világföldét, mint más népek.
Soma és Tran nem kérdezett többet. Utoljára visszanéztek a kis kodamákra, akik integettek nekik, majd követni kezdték a többieket. Emlékeikbe jól belevésték a kodamák képét, hogy soha ne feledjék el őket, és hogy mindig emlékezzenek arra, kik miatt is élnek a fák.
Felkapaszkodtak egy meredek sziklás részen, ami egészen fárasztó volt a habók számára, de a többieknek ez meg se kottyant. A távolból vízcsobogást lehetett hallani, mely a föld mélyéről tört elő, és a sziklák repedései között folyt végig, hogy aztán egy kisebb patakot alakítson ki, ami végig folyt az egész erdőn. Benne halak úszkáltak, melyek szépséges színben pompáztak.
Egyszer csak egy olyan részhez értek, ahol egy hatalmas tó húzódott meg, a közepén egy sziget állt, amin egyetlen fa növekedett, mely magasabb és öregebb volt, mint bármelyik fa az erdőben. Sadok, ahogy nézte, rájött, hogy mit is lát valójában. A sziget a legszenteltebb hely volt, amit az erdőben lehetett látni. Állítólag ezen a szigeten élt az Erdő Szelleme, ahová halandóknak nem volt szabad betennie a lábát. A beszélő állatok a Tiltott Szigetnek nevezték; a víz, ami körülvette, az Életet Adó Tó nevet viselte. Állítólag, aki ivott belőle, a sebe azonnal begyógyult és sokkal erősebbnek és egészségesebbnek érezte magát, mint azelőtt volt. Varázslatos hely volt; Sadok érezte az Erdő Szellemének jelenlétét, bár nem látta őt. Tudta, hogy az Erdő Szelleme tudja, hogy ott vannak és figyelemmel kísérte lépteiket. Sadok bólintott, ezzel is köszöntve az Erdő Szellemét, akit lehet, nem látott, de tisztában volt a jelenlétével.
Útjuk hamarosan véget ért, amint beköszöntött az éjszaka. Sadok és barátai fáradtan ültek le a földre: ez az egész napos gyaloglás alaposan kifárasztotta őket. A beszélő állatok körbejártak közöttük, és meleg szőrméket adtak nekik, amikkel be tudtak takaródzni: hűvös éjszakának néztek elébe. Sadok és a többiek megköszönték a figyelmességüket, majd miután ettek egy keveset abból az ételből, amit még Magor városából hoztak magukkal, nyugovóra tértek; csak a beszélő állatok maradtak éberen, akik az erdő hangjait figyelték. Az éjszaka fagyosnak ígérkezett, de ebből a habók és társaik semmit se érzékeltek. Nyugodtan telt az álmuk, észre sem véve a körülöttük levő dolgokat. Az erdő szinte megelevenedett, amit az alvók még csak nem is érzékeltek.
Nyestkutyák és rókák játszadoztak egymással; időnként mulatságos alakokat vettek fel – mivel ők voltak az alakváltás mesterei – amikkel egymást szórakoztatták. A kodamák a fák körül járták el táncaikat, és mint a csillagok, úgy ragyogtak az éjszakában. Távoli énekek hallatszottak, amikben keveredett az emberi és az állatok nyelve. Érdekes hangzású volt, de ugyanakkor szép is, és ahogy a beszélő állatok őrködés közben hallgatták, szívük megtelt vidámsággal és békességgel. Tudták, hogy ki jár az erdőben, és hogy énekel közben: az Erdő Szelleme megelevenedett, és most járta az erdőt, s közben énekelt. Nyugodt álmot hozott azokra, kiknek nem volt nyugodt álma és szívében félelem élt. Az erdő békéjét immár semmi sem zavarhatta meg.
Másnap Sadok és barátai egyszerre ébredtek fel. Meglepődve tapasztalták, hogy milyen kipihentek voltak: mintha egy hét alvás után ébredtek volna. Körülnéztek, és látták, hogy a beszélő állatok éppen ételt szolgálnak fel számukra. Hogy aludtak-e egyáltalán az éjszaka, azt Sadok nem tudta volna megmondani: egyáltalán nem tűntek kialvatlannak; továbbra is hihetetlen erőt árasztottak magukból.
A mosómedvék, hódok, nyestkutyák és rozsomákok faragott kőtálakat hoztak vendégeiknek, amikben étel volt, de nem olyan, mint amihez a legtöbbjük hozzá volt szokva. A tálakban frissen szedett szeder, málna, alma, áfonya, gomba és dió volt, ami úgy különösebben nem lepte meg egyiküket sem. Hanem ami a többi tálban volt, az valóban meglepte őket: nyershalat és húst láttak maguk előtt, amiket felszeleteltek. Soma és Tran egymásra néztek, mintha csak azt kérdezték volna egymástól, hogy: ugye nem így kellene elfogyasztaniuk a halat és a húst? Krain és Dwan sem vágott valami jó képet a dologhoz. Szerették a húst, de nem nyersen. Lehet, hogy a beszélő állatok nyersen eszik az ételt, de ők törpök voltak, akik még soha sem ették így az ételt.
Erethon viszont nem zavartatta magát. Ő már hozzá volt szokva a legrosszabb körülményekhez is, és épp ezért számára nem volt annyira bizarr, hogy így kellett ennie. Ujjai közé vett egy darab húst, majd mindenféle fintor nélkül a szájába vette és élvezettel rágni kezdte. A beszélő állatok elégedetten látták ezt. Sértés lett volna számukra, ha valamelyikük visszautasította volna az ételüket csak azért, mert nyershúst kínáltak nekik.
Dwan, amint meglátta, mit művel a bérgyilkos, rögtön nekilátott az evésnek. Nem fog alul maradni egy bérgyilkossal szemben, az már biztos. Krain sem sokáig teketóriázott; ő is enni kezdett, habár alig bírta ki, hogy ne fintorodjon el a nyers hal ízétől. Soma és Tran kínszenvedésnek gondolták az egészet. Nem voltak hozzászokva az ilyesmihez. Egy habó nem szokott nyers húst enni. Hogy képesek mások ezt fintor nélkül megenni? Tran Derenre nézett, aki egy újabb húst vett a szájába. A fiatal fejvadász arckifejezése semmitmondó volt, bár szemén így is lehetett látni egy kisebb undort.
- Neked se ízlik, ugye? – kérdezte Tran mesterétől. – Hogy bírják ezt így megenni?
- Mert vadállatok – válaszolta Deren nyugodt hangon. – És most vendégül látnak minket. Ha visszautasítanád az ételüket, azt igencsak sértően vennék.
- De hát nem is utasítottam vissza! Láthatod, hogy eszem. Csak nem értem, minek így szolgálták fel nekünk?
- Azért, mert így szokták. Ők nem ismerik az emberi főzést, és ezért úgy étkeznek, ahogy egy vadállat szokott. Ne várd el tőlük, hogy másképpen csinálják, mert itt te vagy a vendég, akinek alkalmazkodnia kell a szokásaikhoz.
- Magorban egészen másként volt.
- Mert azok a beszélő állatok egészen mások, mint az itteniek. Ők együtt élnek az emberekkel és persze más népekkel, de ezek az állatok nem. Ők a Hatalmasok, akik az Erdő Szellemét szolgálják, ki őket teremtette.
- Tényleg? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Soma is. – Ezt nem is tudtam. Az Erdő Szelleme valami istenség?
- Igen az – mondta Mellon, aki Soma mellett ült. – Az Erdő Szelleme alkotta meg az életet ebben az erdőben. Ő teremtette a beszélő állatokat, kik tisztelettel adóznak neki. Élet és halál felett rendelkezik, és Ő az egyetlen isten, aki itt él Világföldén.
Soma és Tran fellelkesült. Egész érdekesnek tartották, amiért egy isten élt itt Világföldén, kinek létezéséről még csak nem is tudtak. Ha ilyen nagyhatalmú lény él Világföldén, akkor Srannak semmi esélye nincsen arra, hogy uralma alá hajtsa Világfölde összes Szabad Népét. Egy istennel még ő sem szállhat szembe.
- Akkor jól tettük, hogy idejöttünk – mondta Tran. – Ha az Ő segítségét kérjük, akkor az Erdő Szelleme biztosan segítségünkre lesz a háborúban.
- Segíteni fog, amennyire egy istentől telik – mondta Mellon. – De arra ne számíts, hogy majd személyesen fog részt venni a harcban.
Soma és Tran csodálkozva néztek a mágusra.
- Miért nem? – kérdezte Soma.
- Mert Ő soha sem hagyja el ezt az erdőt. Itt él. Ez az otthona, amit védelmez és életben tart. Csak abban segíthet nekünk, hogy Momoróval szövetséget kötünk, aki majd harcba vonul népével, ha eljön az idő. Az Erdő Szelleme azonban itt marad, és ezen a helyen fogja megvívni a harcot a Sötétséggel szemben.
A fiatal habók némák maradtak. Kissé csalódottak voltak attól, amit Mellon mondott nekik, de hát ők nem dönthetnek arról, hogy egy isten mit tegyen. Egy isten a maga ura volt, és ő döntött arról, hogy mit tesz meg és mit nem. A többi isten sem jönne el Világföldére csak azért, hogy megvédhessék. Másokat jelöltek ki erre a feladatra, mint ahogyan most is. Ezt a harcot nekik kellett megvívniuk Srannal.
A reggeli végeztével (ami nem kisebb rosszulléteket okozott másoknál) Sadok, a beszélő állatok és a többiek ismét útnak indultak. Néhányan már alig várták, hogy végre odaérjenek, ahová tartottak. Egy újabb meredek ösvényen kapaszkodtak fel, ami televolt páfránnyal, csúszós sziklákkal és mohával. Tran el is csúszott az egyiken, de mielőtt hasra eshetett volna, Deren kinyújtotta kezét, és grabancánál fogva megtartotta őt. A kis habó megköszönte a segítséget, majd újból nekiindult az ösvénynek, de ezúttal sokkal óvatosabb volt. Somát is kifárasztotta ez a meredek kapaszkodó, de azért igyekezett tartani a lépést a többiekkel. Végül túljutottak a nehéz szakaszon, és utána egy sokkal könnyebben járható ösvényen haladtak tovább.
Sok mérföld megtétele után hamarosan kiértek az erdő sűrűjéből, és egy olyan helyhez értek, ami lélegzetelállítóan hatott a habókra és társaikra. Egy csodálatos völgyet láttak maguk előtt, ami az erdő közepén terült el. A völgyben mindenhol csodálatos növények popmáztak, körülöttük pedig a fák oly hatalmasak voltak, hogy csúcsaik egészen az égbe törtek. Még nem hullajtották el leveiket, amik smaragdzöldek voltak és a harmatcseppek csakúgy ragyogtak rajtuk, ahogy a napfény rájuk esett. A völgyben pedig ott voltak a hatalmas beszélő állatok, akik a többi beszélő állatok vezetői voltak. Mindannyian a földből kivájt és megmunkált sziklákon álltak, és onnan tekintettek le az érkező idegenekre. A legnagyobb és legszebben megmunkált sziklán ült a beszélő állatok királya, Momoro, a szépséges fehér farkas, kinek aranyszemei úgy ragyogtak, akár a legszebb aranyfolyam. Momoro oldalán pedig ott álltak fiai, Nonoro és Konoro, akik - bár kisebbek voltak apjuknál - de ugyanolyan tekintélyt parancsolóak voltak.
Sadok, Mellon és Krain előrébb léptek, ahogy az illendőség megkövetelte tőlük: hiszen ők voltak a vezetők, kiknek együtt kellett köszöntenie az állatok vezérét. Mindhárman féltédre ereszkedtek, és fejet hajtottak a hatalmas farkas-király előtt, hogy ezzel is kifejezzék előtte tiszteletüket. Barátaik is követték példájukat, bár Soma és Tran egy kissé megvoltak illetődve attól, hogy Momoro király előtt kellett állniuk. A fehér farkas ereje, mérete és szépsége lenyűgözte őket. Látszott rajta, hogy olyan uralkodó volt, aki nem tűrt semmilyen engedetlenséget királyságában, de hű volt azokhoz, akik a barátai és szövetségesei voltak. Aranyszemein jól látszott, hogy sok évet megélt már. Bölcsessége és hatalma határtalan volt, de soha sem élt vissza erejével, azokkal szemben, kik gyengébbek voltak nála. És ahogy végignézett Sadok barátain, ők úgy érezték, mindent tud róluk, anélkül, hogy bármelyikükkel is találkozott volna – kivéve Sadokot és Mellont. Őket jól ismerte.
Hosszú másodpercek teltek el néma csöndben, míg végül Mellon felnézett a fehér farkasra, és aztán beszélni kezdett:
- Üdv néked beszélő állatok hatalmas és bölcs királya, Momoro, Hunoro fia – mondta az öreg mágus tiszta hangon, miközben felállt és intett a többieknek, hogy ők is tegyenek így. – Rég volt az az idő, amikor utoljára látogattam el hozzád, mint jó barát.
Soma és Tran lélegzetvisszafojtva várták a király válaszát, aki egyenesen Mellon szemébe nézett.
- Bizony elég régen – szólalt meg Momoro, és mély hangja az egész völgyet betöltötte. – Több mint ezer éve jártál itt utoljára, Mellon. És feltételezem, látogatásod nem pusztán egy régi barátság emlékén alapul, hanem valami egészen máson. Egy mágus soha sem tesz véletlen látogatásokat, még akkor sem, ha nincs rá különösebb oka.
- Valóban nem – felelte Mellon. – De nem tűnsz, meglepettnek.
- Jöveteletekről már azelőtt tudtam, hogy betették volna a lábatokat az erdőmbe. Az Erdő Szelleme értesített engem arról, hogy eljöttetek hozzám, és hogy valami fontos dolgot szeretnétek nekem elmondani arról a fenyegetésről, ami a világunkat fenyegeti.
Mellon Sadokra nézett, aki értette barátja célzását, és ő előrelépett egy kissé: hiszen ő akart mindenáron beszélni Momoróval, így ő is fogja elmondani, amiért valójában idejöttek. A fehér farkas nem tűnt meglepettnek, amikor látta Sadokot. Ő maga régóta tudott a habót sújtó átokról, éppen ezért nem lepte meg a jelenléte. Mindenesetre tudta, hogy ha Sadok Mellonnal együtt jött el hozzá, akkor súlyos híreket akar vele és népével közölni.
- Üdvözöllek, Sadok, Világfölde bátor harcosa – mondta Momoro, mire Dwan majdnem elmosolyodott, hiszen nem mindennap hall ilyesmit egy törp egy habóról, de Erethon figyelmeztető pillantása beléfojtotta a mosolygást.
- Én is üdvözöllek, Momoro – válaszolta Sadok. – Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell, hogy újra találkozzunk. Bárcsak barátságosabb időket választottam volna ahhoz, hogy meglátogassalak.
- Jöveteled nem hiábavaló, Sadok – felelte Momoro, és bölcs szemével szelíden nézett a habóra. - Tudom, azért vagy itt, hogy értesíts arról a veszedelemről, ami egész Világföldét fenyegeti. Nem keltél volna útra, ha nem ez volna a célod. És ne érezz lelkiismeretet, amiért ez az igazság.
Sadok lehajtotta fejét. Mit mondhatott volna erre? Így még nehezebb volt közölnie Momoróval az igazságot; legszívesebben nem is mondott volna neki semmit se, csak leült volna, és a régi barátságukról beszélt volna vele; azonban nem azokat az időket élték, hogy ezt megtehesse. Világföldét hatalmas veszély fenyegette, és neki kötelessége ezt elmondania Momorónak. Nem titkolhatja el előle az igazat. Vett hát egy mély lélegzetet, és nem törődve azzal, hogy Krain mennyire nézi őt, beszélni kezdett:
- Momoro, te bölcs uralkodó vagy – mondta Sadok. – Megértést tanúsítasz irányomban, holott meg sem érdemlem. Mert most olyasmit fogok netek elmondani, amin mindnyájan meg fogtok döbbenni. Arról a sötétségről fogok nektek beszélni, ami ismét terjedni kezdett a világunkban.
A beszélő állatok halkan beszélgettek, csak Momoro maradt néma, és feszült figyelemmel nézte Sadokot, aki újabb erőt gyűjtött ahhoz, hogy ismét beszélhessen.
- Sran visszatért – Sadok mindössze ennyit mondott, de ez is elég volt ahhoz, hogy a beszélő állatok hangosan felmorajlanak.
Sadok és barátai a beszélő állatokra néztek, akik dühösen beszéltek. Szavukat nem lehetett érteni, hiszen mind egyszerre beszélt. Felkavarta őket az a tudat, hogy az Egyetlen Ellenség, akit annak idején legyőztek, visszatért Világföldére. Nem értették ez hogyan lehetséges, hiszen a mondák arról szóltak, hogy Sadok végzett azzal a féreggel. Akkor hogyan lehet életben? Sadok mégsem győzte le? Sok kérdés fordult meg a fejükben, amikre választ akartak kapni. A levegő csakúgy izzott Sadok barátai körül, akik közül néhányan kezdtek idegesek, lenni. Ha valaki nem nyugtassa meg ezeket a feldühödött állatokat, akkor biztos megölik őket. Talán mégsem volt valami jó ötlet az, hogy eljöttek ide. Hagyniuk kellett volna az egészet. Nem lett volna szabad arra gondolniuk, hogy az ő segítségüket kérjék.
Ám, amikor a helyzet kezdett kiszámíthatatlanná válni, Momoro hirtelen felegyenesedett, majd hangosan felüvöltött. Hangja mennydörgés szerűen söpört végig az egész völgyön. A habókoknak be kellett fogniuk a fülüket az üvöltés miatt; a beszélő állatok mind elhallgattak, és érezni lehetett, amint megnyugszanak. A levegő már nem volt olyan fojtogató és a feszültség is teljesen eltűnt. Momoro szigorúan nézett végig népén. Az ilyen fajta viselkedést nem tűrte el. Lehet, hogy felkavarta őket az a hír, hogy Sran életben van, de ez még nem jelenti azt, hogy így viselkedhetnek. Csak egy hajszál választotta el Sadokot és társait, hogy nem ölték meg őket azonnal; és ha Momoro nem lép közbe, ezt meg is tették volna.
- Hogy merészeltek így viselkedni? – kérdezte Momoro jeges hangon. – Az Erdő Szelleme nem azért engedte meg, hogy Sadok és szövetségesei betegyék a lábukat az országába, hogy aztán végezzetek velük. Ilyen döntést nem hozhattok meg!
- Ez a habó azt mondta, hogy Sran visszatért! – mondta egy vaddisznó, aki jóval nagyobb volt társainál. – Pedig arról volt szó, hogy végzett vele. Ha nem ölte meg, az azt jelenti, hogy mégsem mentette meg Világföldét, és miatta újabb háború fenyegeti a világunkat.
- Elhallgass, Okito! – mondta Momoro halk, fenyegető hangon. – Ne merd kétségbe vonni ennek a habónak az áldozathozatalát. Te nem voltál abban a háborúban, amit a Sötétség Fejedelme ellen vívtunk. Én láttam, hogyan győzte le Srant. Megváltotta Világföldét a Sötétségtől, és ezért hatalmas árat kellett fizetnie.
- Mind ismerjük a történetet – felelte Okito. – És bár legyőzte Srant, mégsem pusztította el. Hiszen ő maga mondta, hogy visszatért Világföldére, nem?
Krain ekkor előrelépett, mire minden szempár rászegeződött. A törp-király hidegen nézett körül a beszélő állatokon. Igazságtalannak tartotta, ahogy vélekedtek Sadokról. Szegény, ő mindent megtett, hogy megszabadítsa Világfölde Szabad Népeit Srantól, és ennek a disznónak van mersze így beszélni róla? Nem sok olyan lény létezett, aki nagyobb bátorságot tanúsított volna, mint Sadok. Azokban az időkben, mikor Sran először támadta meg Világföldét, sokan féltek szembeszállni vele, és inkább szövetségre léptek vele, mint sem harcba bocsátkoztak volna a Sötétség Fejedelmével. Ez a kis habó pedig nem ezt tette: bátran kiállt ellene annak ellenére, hogy ő nem volt harcos, és sikerült legyőznie Srant. Már csak ezért is hálásnak kellett volna lenniük ezeknek az állatoknak. Nem vádaskodniuk kellett volna, hanem tisztelniük kellett volna Sadokot.
- Nyomorultak – mondta Krain megvetően. – Hogy merészeltek ilyen hangon beszélni ezzel a habóval? Szerintetek nem tett meg mindent azért, hogy megmentse Világföldét? Hogy az ő hibája az, hogy Sran életben van?
- Ki másé lenne? – tette fel a kérdést egy fiatal fekete medve. – Azt mondták, végzett a Sötétség Fejedelmével, de nem ez történt. Sran életben maradt és újból meg akar támadni minket.
- És azt gondoljátok, hogy ezért Sadokot kell hibáztatnotok? Érdekes, a királyotok nem osztozik a véleményetekben, ti pedig ezt nem tartjátok tiszteletben. Ő látta, mit tett Sadok akkor, amikor először küzdött meg Srannal. Ti átéltétek valaha is azt a sok szenvedést, ami akkor pusztította a világunkat? Olyanok hibáztatják Sadokot, akik még csak ott sem voltak abban a háborúban. Fogalmatok sincsen arról, hogy milyen borzalmak voltak akkor, mert ha tudnátok, nem beszélnétek megvetően Sadokról.
- Azok pedig – folytatta tovább Krain a beszédet -, akik mégis harcoltak abban a háborúban, örüljenek, hogy volt egy habó, aki megmentette őket. Ha Sadok nem lett volna, ma már egyikünk sem állna itt és beszélne egymással.
A beszélő állatok hallgattak; Krain szigorú szemekkel nézett végig rajtuk és várta a válaszukat. Látszott rajtuk, hogy elgondolkodtatta őket az, amit a törp-király mondott nekik. Amit mondott, az mind igaz volt. Azok a beszélő állatok, akik ott voltak az Sötét Háborúban, amit Sran ellen vívtak, jól emlékeztek az ott átélt borzalmakra. Ha Sadok nem győzte volna el a Sötétség Fejedelmét, a világot felemésztette volna a sötétség, és akkor már semmi sem lenne, ami a Régi Időkre emlékeztetett volna. Sehol nem lenne élet, és a szép mezők és erdők teljesen megsemmisültek volna. Világfölde Szabad Népei pedig vagy elpusztultak volna, vagy pedig rabszolgákká váltak volna. Ettől mentette meg őket Sadok, és ahelyett, hogy azonnal felajánlották volna a segítségüket, vádaskodni kezdtek annak ellenére, hogy Momoro milyen barátsággal és megértéssel fogadta Világfölde megmentőjét. Nem vették figyelembe királyuk tiszteletét; csak a félelmet érezték, melyet a Sötétség Fejedelme iránt éreztek.
- Nem állt szándékomban életben hagyni Srant, bárhogy is gondoljátok ezt rólam – szólalt meg Sadok, miután látta, hogy a beszélő állatok még mindig nem hajlandóak megszólalni. – Ha tudtam volna, hogy nem halt meg, nem ültem volna békésen az otthonomban, hanem addig vadásztam volna rá, amíg el nem pusztítom.
- Nehogy még te kérj bocsánatot! – mondta Dwan felháborodva. – Ezek a dögök vádaskodnak, és még te érezzél szégyent, amiért nem tudtál arról, hogy Sran életben van? Ők istenek! Ők miért nem tudtak arról, hogy a Sötétség Fejedelme nem semmisült meg, mikor te azt hitted, hogy igen? Ugyanúgy részei ennek a világnak, mint te meg én. Akkor miért nem tudtak róla?
- Ezt még a legnagyobb erővel bíró istenek sem tudják – szólalt meg hirtelen Momoro, és arany szemében sajnálkozás és együttérzés csillogott, ahogy Sadokra nézett. – A Gonosz mindig észrevétlenül munkálkodik ellenségei ellen, és csak akkor mutatkozik meg, amikor azt gondolja, hogy a legnagyobb hatalommal bír. Mi is hibásak vagyunk abban, hogy nem vettük észre, mi munkálkodik körülöttünk.
Krain gúnyosan elmosolyodott.
- Örülök, mindezt magatok is elismeritek – mondta hidegen. – Az, hogy Sran életben van, mindenkinek a hibája. Minek kéne egyetlen személyt hibáztatni azért, mert egy újabb háború fenyeget minket?
- Egyet értek veled – felelte Mellon. – De most félre kell tennünk személyes érzéseinket, és arról beszéljünk, amiért valójában idejöttünk. Momoro, azért jöttünk el hozzád, hogy a segítségedet kérjük. A Világ Ellensége, mint most már te is tudod, nem semmisült meg, és készen áll újabb sötétséggel beborítani a világunkat. Ha nem akarjuk, hogy Világföldét az a veszély fenyegesse, mint egykor, sürgősen válaszlépéseket kell, hogy tegyünk; különben vége van annak a békének, amit egykori harcosaid vívtak ki, mikor úgy döntöttek, szembeszállnak azzal a veszedelemmel, ami a világunkat fenyegette.
- Mit akarsz, mit tegyek? – kérdezte Momoro.
- Küldj hírvivőket Világfölde összes királyságába – mondta Sadok. – A te harcosaid eléggé gyorsak ahhoz, hogy hírt vigyenek azokba a királyságokba, akik régen Sran ellenségei voltak. Ha hírét veszik, hogy a Sötétség Fejedelme újból feltámadt, nem haboznak majd cselekedni.
- Igen, ez remek gondolat – értett egyet a beszélő állatok királya. – Értesíteni kell régi szövetségeseinket a ránk váró fenyegetésről. Minél hamarabb tudnak a rájuk leső sötétségről, annál gyorsabban fognak tudni cselekedni.
- Kérdéses, kik lesznek azok, akik segíteni fognak Sadoknak – szólalt meg Krain, mire mindenki ránézett. – Vannak királyságok, melyek régen elveszítették egykori dicsőségüket, és épp ezért, nem biztos, hogy szembe mernének szegülni Sran akaratával. Ha nem fogunk össze mindannyian, lehet, nem nyerjük meg a harcot.
- Ne kételkedj a többi király hűségében, Krain – mondta Mellon. – Ha hírét veszik, hogy ismét Sadok akarja megmenteni őket, remény éled fel a szívükben, és akkor biztosan szövetségre lépnek velünk.
- Vagy nem – válaszolta a törp-király. – Lehet, hogy ők is úgy fognak reagálni, mint a beszélő állatok többsége. Lehet, hogy hibáztatni fogják Sadokot, és nem fognak az ő oldalán harcolni. Könnyebb mást hibáztatni, mintsem belátni azt, hogy az a valaki mennyit tett a világunkért.
- Talán lesznek ilyenek – mondta Sadok maga elé nézve. – De nekünk ezt kell tennünk. És annyian fognak nekem segíteni, ahányan hajlandóak rá. Csak annyit tehetek, hogy értesítem őket, azt már ők fogják eldönteni, velem együtt akarnak-e harcolni vagy sem. Mást nem tehetek.
- És mi is így teszünk – mondta Momoro. – Nem fogunk cserben hagyni. Az én szövetségemre ugyanúgy számíthatsz, mint háromezer évvel ezelőtt. Örömmel harcolok újból az oldaladon.
Ekkor az állatok királya olyasmit tett, amit más élőlény előtt soha sem tett meg: fejet hajtott Sadok előtt, és a többi beszélő állat is ugyanezt tette. Sadok megilletődve nézett végig a beszélő állatokon. Inkább szégyent, mintsem büszkeséget érzett attól, hogy ezek a tiszteletreméltó lények ezt tették, kik így fejezték ki tiszteletüket előtte. Nem is tudott mit mondani; nem kérhette őket, hogy hagyják abba, mert ez tisztességtelen kérés lett volna a részéről. Így hát csak állt, és arra gondolt, bárcsak ne ő lenne az, aki ismét harcba hívja ezeket a csodás lényeket. Bárcsak végzett volna Srannal; ha ezt tette volna, nem sodorná veszélybe azokat, akik a barátai voltak. Újabb háború fenyegette őket, mert biztosra hitte, hogy végzett a Sötétség Fejedelmével.
Hiba volt ezt hinnie, de már késő volt ezen emésztenie magát. Erősnek kell lennie ahhoz, hogy újból szembe nézzen Srannal. Érezte, hamarosan eljön annak a napja, amikor újból szembe kerül vele, és akkor el fog dőlni, melyikük fog életben maradni abban a küzdelemben, ami egész Világfölde sorsát fogja eldönteni.
- Egészen szépen megmunkált híd – mondta a mellette haladó mosómedvének, aki majdnem egy magasságban volt vele: ugyanis a beszélő állatok sokkal nagyobbra tudtak nőni, mint az egyszerű állatok.
- Köszönjük – válaszolta a mosómedve, akit Nodának hívtak. – Nálunk a hódok a faragás és az építés mesterei.
Krain meglepetten nézett a mosómedvére.
- Jó éles foguk lehet.
- Mi mások vagyunk az egyszerű állatoknál – mondta Noda türelmesen. – Mi magunk gondozzuk ezt a vidéket. Megtöltjük élettel, és vigyázunk arra, hogy a sötétség nehogy megfertőzze. Növényeket és fákat ültetünk. A köveket és sziklákat mi magunk munkáljuk meg. Ez tesz minket különbbé azoktól az állatoktól, akik az embereket szolgálják.
Tovább mentek, és hamarosan egy hatalmas erdőbe tévedtek be, mely ősibb és gyönyörűbb volt azoknál az erdőknél, amit a társaság valaha is látott életében. Ez az erdő adott otthont a beszélő állatoknak, amit az Erdő Szelleme teremtett, aki a beszélő állatok ősi és egyetlen istene volt. Ő volt, aki a beszélő állatokat megalkotta, és az egyetlen isten, aki Világföldén uralkodott. Az Erdő Szelleme egy ősi isten volt, ki élet és halál felett uralkodott. Ő rendelkezett arról, hogy ki éljen és haljon meg. A beszélő állatok nagyra becsülték hatalmát és bölcsességét. Nem kérdő jelezték meg az akaratát. Tisztelték törvényeit, amiket mindig betartottak.
Kiss Anikó és Kiss Erika |
Hogy hogyan nézett ki, azt senki sem tudta. Ritkán jelent meg szeretett állatai között, és olyankor mindig másmilyen alakot öltött fel előttük. Még maga Momoro se tudta, hogy mi is valójában az igazi alakja; pedig ő előtte sokkal többször mutatkozott meg, mint más élőlény előtt. Titokzatos lény volt Ő, aki észrevétlenül és láthatatlanul élt teremtményei között; de a jelenlétét mindig érezték a beszélő állatok, és így tudták, hogy az Erdő Szelleme nem hagyta el őket; még mindig vigyázott rájuk. Azonban tudták azt is, hogy egy napon az Erdő Szelleme elhagyja Világföldét és visszatér oda, ahová tartozott, és ha ez megtörténik, a beszélő állatok maguk is halandókká válnak, akik elveszítik isteni képességeiket és mindazt, amit valaha is tanultak az Erdő Szellemétől.
Ahogy haladtak egyre beljebb az erdőben, az egyre sűrűbb és meredekebb lett. A napfény átszivárgott a lombok között és megvilágította az egész erdőt, melyet életteli ragyogással töltötte meg. Soma és Tran érdeklődve figyelték a növényeket. A virágok egyenesen lenyűgözték őket, amiket életükben először láttak. Volt ott mindenféle virág: tűzliliom, csillagvirág, mely úgy ragyogott, akár a legfényesebb csillag, gyöngyvirág, melynek illata lenyűgözte a fiatal habókat.
Egyszer csak apró fénypontokra lettek figyelmesek, ami megállásra késztette őket. Soma és Tran meglepődve látták, hogy ezeknek a kis fénypontoknak arcuk van. Apró élőlények voltak, akik őket tartották szemmel, de egyáltalán nem tűntek veszedelmesnek: inkább érdeklődők és kedvesek voltak. Kíváncsiak voltak az idegenekre, akik betették lábukat az ő otthonukba.
Tran Mellonhoz sietett, majd megfogta köpenyének ujját, és megkérdezte tőle:
- Mik ezek? – kérdezte a mágustól, miközben a fénylényekre mutatott.
Mellon a habóra tekintett.
- Kodamák – mondta nyugodtan. – Ők a fák szellemei. Nem kell tartanod tőlük, nem veszedelmes lények.
- Kodamák? – kérdezte Tran, miközben magában ízlelgette az idegen kifejezést. – Talán a fák őrei?
- Így is lehetne mondani. Általuk élnek a fák. Ha a kodamák nem lennének, akkor ez az erdő se létezne. Láthatatlan szellemek, akik csak ritkán jelennek meg más élőlényeknek. Érezd magadat megtisztelve, amiért többet is láttál közülük.
- Élnek másút is, vagy csak itt? – ezt már Soma kérdezte meg, akit szintén érdekelt, hogy kik lehetnek ezek a lények.
- Minden fában és erdőben élnek kodamák – válaszolta Mellon. – És amíg lesznek fák a világon, addig a kodamák is létezni fognak. Ők nem hagyják el Világföldét, mint más népek.
Soma és Tran nem kérdezett többet. Utoljára visszanéztek a kis kodamákra, akik integettek nekik, majd követni kezdték a többieket. Emlékeikbe jól belevésték a kodamák képét, hogy soha ne feledjék el őket, és hogy mindig emlékezzenek arra, kik miatt is élnek a fák.
Felkapaszkodtak egy meredek sziklás részen, ami egészen fárasztó volt a habók számára, de a többieknek ez meg se kottyant. A távolból vízcsobogást lehetett hallani, mely a föld mélyéről tört elő, és a sziklák repedései között folyt végig, hogy aztán egy kisebb patakot alakítson ki, ami végig folyt az egész erdőn. Benne halak úszkáltak, melyek szépséges színben pompáztak.
Egyszer csak egy olyan részhez értek, ahol egy hatalmas tó húzódott meg, a közepén egy sziget állt, amin egyetlen fa növekedett, mely magasabb és öregebb volt, mint bármelyik fa az erdőben. Sadok, ahogy nézte, rájött, hogy mit is lát valójában. A sziget a legszenteltebb hely volt, amit az erdőben lehetett látni. Állítólag ezen a szigeten élt az Erdő Szelleme, ahová halandóknak nem volt szabad betennie a lábát. A beszélő állatok a Tiltott Szigetnek nevezték; a víz, ami körülvette, az Életet Adó Tó nevet viselte. Állítólag, aki ivott belőle, a sebe azonnal begyógyult és sokkal erősebbnek és egészségesebbnek érezte magát, mint azelőtt volt. Varázslatos hely volt; Sadok érezte az Erdő Szellemének jelenlétét, bár nem látta őt. Tudta, hogy az Erdő Szelleme tudja, hogy ott vannak és figyelemmel kísérte lépteiket. Sadok bólintott, ezzel is köszöntve az Erdő Szellemét, akit lehet, nem látott, de tisztában volt a jelenlétével.
Útjuk hamarosan véget ért, amint beköszöntött az éjszaka. Sadok és barátai fáradtan ültek le a földre: ez az egész napos gyaloglás alaposan kifárasztotta őket. A beszélő állatok körbejártak közöttük, és meleg szőrméket adtak nekik, amikkel be tudtak takaródzni: hűvös éjszakának néztek elébe. Sadok és a többiek megköszönték a figyelmességüket, majd miután ettek egy keveset abból az ételből, amit még Magor városából hoztak magukkal, nyugovóra tértek; csak a beszélő állatok maradtak éberen, akik az erdő hangjait figyelték. Az éjszaka fagyosnak ígérkezett, de ebből a habók és társaik semmit se érzékeltek. Nyugodtan telt az álmuk, észre sem véve a körülöttük levő dolgokat. Az erdő szinte megelevenedett, amit az alvók még csak nem is érzékeltek.
Nyestkutyák és rókák játszadoztak egymással; időnként mulatságos alakokat vettek fel – mivel ők voltak az alakváltás mesterei – amikkel egymást szórakoztatták. A kodamák a fák körül járták el táncaikat, és mint a csillagok, úgy ragyogtak az éjszakában. Távoli énekek hallatszottak, amikben keveredett az emberi és az állatok nyelve. Érdekes hangzású volt, de ugyanakkor szép is, és ahogy a beszélő állatok őrködés közben hallgatták, szívük megtelt vidámsággal és békességgel. Tudták, hogy ki jár az erdőben, és hogy énekel közben: az Erdő Szelleme megelevenedett, és most járta az erdőt, s közben énekelt. Nyugodt álmot hozott azokra, kiknek nem volt nyugodt álma és szívében félelem élt. Az erdő békéjét immár semmi sem zavarhatta meg.
Másnap Sadok és barátai egyszerre ébredtek fel. Meglepődve tapasztalták, hogy milyen kipihentek voltak: mintha egy hét alvás után ébredtek volna. Körülnéztek, és látták, hogy a beszélő állatok éppen ételt szolgálnak fel számukra. Hogy aludtak-e egyáltalán az éjszaka, azt Sadok nem tudta volna megmondani: egyáltalán nem tűntek kialvatlannak; továbbra is hihetetlen erőt árasztottak magukból.
A mosómedvék, hódok, nyestkutyák és rozsomákok faragott kőtálakat hoztak vendégeiknek, amikben étel volt, de nem olyan, mint amihez a legtöbbjük hozzá volt szokva. A tálakban frissen szedett szeder, málna, alma, áfonya, gomba és dió volt, ami úgy különösebben nem lepte meg egyiküket sem. Hanem ami a többi tálban volt, az valóban meglepte őket: nyershalat és húst láttak maguk előtt, amiket felszeleteltek. Soma és Tran egymásra néztek, mintha csak azt kérdezték volna egymástól, hogy: ugye nem így kellene elfogyasztaniuk a halat és a húst? Krain és Dwan sem vágott valami jó képet a dologhoz. Szerették a húst, de nem nyersen. Lehet, hogy a beszélő állatok nyersen eszik az ételt, de ők törpök voltak, akik még soha sem ették így az ételt.
Erethon viszont nem zavartatta magát. Ő már hozzá volt szokva a legrosszabb körülményekhez is, és épp ezért számára nem volt annyira bizarr, hogy így kellett ennie. Ujjai közé vett egy darab húst, majd mindenféle fintor nélkül a szájába vette és élvezettel rágni kezdte. A beszélő állatok elégedetten látták ezt. Sértés lett volna számukra, ha valamelyikük visszautasította volna az ételüket csak azért, mert nyershúst kínáltak nekik.
Dwan, amint meglátta, mit művel a bérgyilkos, rögtön nekilátott az evésnek. Nem fog alul maradni egy bérgyilkossal szemben, az már biztos. Krain sem sokáig teketóriázott; ő is enni kezdett, habár alig bírta ki, hogy ne fintorodjon el a nyers hal ízétől. Soma és Tran kínszenvedésnek gondolták az egészet. Nem voltak hozzászokva az ilyesmihez. Egy habó nem szokott nyers húst enni. Hogy képesek mások ezt fintor nélkül megenni? Tran Derenre nézett, aki egy újabb húst vett a szájába. A fiatal fejvadász arckifejezése semmitmondó volt, bár szemén így is lehetett látni egy kisebb undort.
- Neked se ízlik, ugye? – kérdezte Tran mesterétől. – Hogy bírják ezt így megenni?
- Mert vadállatok – válaszolta Deren nyugodt hangon. – És most vendégül látnak minket. Ha visszautasítanád az ételüket, azt igencsak sértően vennék.
- De hát nem is utasítottam vissza! Láthatod, hogy eszem. Csak nem értem, minek így szolgálták fel nekünk?
- Azért, mert így szokták. Ők nem ismerik az emberi főzést, és ezért úgy étkeznek, ahogy egy vadállat szokott. Ne várd el tőlük, hogy másképpen csinálják, mert itt te vagy a vendég, akinek alkalmazkodnia kell a szokásaikhoz.
- Magorban egészen másként volt.
- Mert azok a beszélő állatok egészen mások, mint az itteniek. Ők együtt élnek az emberekkel és persze más népekkel, de ezek az állatok nem. Ők a Hatalmasok, akik az Erdő Szellemét szolgálják, ki őket teremtette.
- Tényleg? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Soma is. – Ezt nem is tudtam. Az Erdő Szelleme valami istenség?
- Igen az – mondta Mellon, aki Soma mellett ült. – Az Erdő Szelleme alkotta meg az életet ebben az erdőben. Ő teremtette a beszélő állatokat, kik tisztelettel adóznak neki. Élet és halál felett rendelkezik, és Ő az egyetlen isten, aki itt él Világföldén.
Soma és Tran fellelkesült. Egész érdekesnek tartották, amiért egy isten élt itt Világföldén, kinek létezéséről még csak nem is tudtak. Ha ilyen nagyhatalmú lény él Világföldén, akkor Srannak semmi esélye nincsen arra, hogy uralma alá hajtsa Világfölde összes Szabad Népét. Egy istennel még ő sem szállhat szembe.
- Akkor jól tettük, hogy idejöttünk – mondta Tran. – Ha az Ő segítségét kérjük, akkor az Erdő Szelleme biztosan segítségünkre lesz a háborúban.
- Segíteni fog, amennyire egy istentől telik – mondta Mellon. – De arra ne számíts, hogy majd személyesen fog részt venni a harcban.
Soma és Tran csodálkozva néztek a mágusra.
- Miért nem? – kérdezte Soma.
- Mert Ő soha sem hagyja el ezt az erdőt. Itt él. Ez az otthona, amit védelmez és életben tart. Csak abban segíthet nekünk, hogy Momoróval szövetséget kötünk, aki majd harcba vonul népével, ha eljön az idő. Az Erdő Szelleme azonban itt marad, és ezen a helyen fogja megvívni a harcot a Sötétséggel szemben.
A fiatal habók némák maradtak. Kissé csalódottak voltak attól, amit Mellon mondott nekik, de hát ők nem dönthetnek arról, hogy egy isten mit tegyen. Egy isten a maga ura volt, és ő döntött arról, hogy mit tesz meg és mit nem. A többi isten sem jönne el Világföldére csak azért, hogy megvédhessék. Másokat jelöltek ki erre a feladatra, mint ahogyan most is. Ezt a harcot nekik kellett megvívniuk Srannal.
A reggeli végeztével (ami nem kisebb rosszulléteket okozott másoknál) Sadok, a beszélő állatok és a többiek ismét útnak indultak. Néhányan már alig várták, hogy végre odaérjenek, ahová tartottak. Egy újabb meredek ösvényen kapaszkodtak fel, ami televolt páfránnyal, csúszós sziklákkal és mohával. Tran el is csúszott az egyiken, de mielőtt hasra eshetett volna, Deren kinyújtotta kezét, és grabancánál fogva megtartotta őt. A kis habó megköszönte a segítséget, majd újból nekiindult az ösvénynek, de ezúttal sokkal óvatosabb volt. Somát is kifárasztotta ez a meredek kapaszkodó, de azért igyekezett tartani a lépést a többiekkel. Végül túljutottak a nehéz szakaszon, és utána egy sokkal könnyebben járható ösvényen haladtak tovább.
Sok mérföld megtétele után hamarosan kiértek az erdő sűrűjéből, és egy olyan helyhez értek, ami lélegzetelállítóan hatott a habókra és társaikra. Egy csodálatos völgyet láttak maguk előtt, ami az erdő közepén terült el. A völgyben mindenhol csodálatos növények popmáztak, körülöttük pedig a fák oly hatalmasak voltak, hogy csúcsaik egészen az égbe törtek. Még nem hullajtották el leveiket, amik smaragdzöldek voltak és a harmatcseppek csakúgy ragyogtak rajtuk, ahogy a napfény rájuk esett. A völgyben pedig ott voltak a hatalmas beszélő állatok, akik a többi beszélő állatok vezetői voltak. Mindannyian a földből kivájt és megmunkált sziklákon álltak, és onnan tekintettek le az érkező idegenekre. A legnagyobb és legszebben megmunkált sziklán ült a beszélő állatok királya, Momoro, a szépséges fehér farkas, kinek aranyszemei úgy ragyogtak, akár a legszebb aranyfolyam. Momoro oldalán pedig ott álltak fiai, Nonoro és Konoro, akik - bár kisebbek voltak apjuknál - de ugyanolyan tekintélyt parancsolóak voltak.
Sadok, Mellon és Krain előrébb léptek, ahogy az illendőség megkövetelte tőlük: hiszen ők voltak a vezetők, kiknek együtt kellett köszöntenie az állatok vezérét. Mindhárman féltédre ereszkedtek, és fejet hajtottak a hatalmas farkas-király előtt, hogy ezzel is kifejezzék előtte tiszteletüket. Barátaik is követték példájukat, bár Soma és Tran egy kissé megvoltak illetődve attól, hogy Momoro király előtt kellett állniuk. A fehér farkas ereje, mérete és szépsége lenyűgözte őket. Látszott rajta, hogy olyan uralkodó volt, aki nem tűrt semmilyen engedetlenséget királyságában, de hű volt azokhoz, akik a barátai és szövetségesei voltak. Aranyszemein jól látszott, hogy sok évet megélt már. Bölcsessége és hatalma határtalan volt, de soha sem élt vissza erejével, azokkal szemben, kik gyengébbek voltak nála. És ahogy végignézett Sadok barátain, ők úgy érezték, mindent tud róluk, anélkül, hogy bármelyikükkel is találkozott volna – kivéve Sadokot és Mellont. Őket jól ismerte.
Hosszú másodpercek teltek el néma csöndben, míg végül Mellon felnézett a fehér farkasra, és aztán beszélni kezdett:
- Üdv néked beszélő állatok hatalmas és bölcs királya, Momoro, Hunoro fia – mondta az öreg mágus tiszta hangon, miközben felállt és intett a többieknek, hogy ők is tegyenek így. – Rég volt az az idő, amikor utoljára látogattam el hozzád, mint jó barát.
Soma és Tran lélegzetvisszafojtva várták a király válaszát, aki egyenesen Mellon szemébe nézett.
- Bizony elég régen – szólalt meg Momoro, és mély hangja az egész völgyet betöltötte. – Több mint ezer éve jártál itt utoljára, Mellon. És feltételezem, látogatásod nem pusztán egy régi barátság emlékén alapul, hanem valami egészen máson. Egy mágus soha sem tesz véletlen látogatásokat, még akkor sem, ha nincs rá különösebb oka.
- Valóban nem – felelte Mellon. – De nem tűnsz, meglepettnek.
- Jöveteletekről már azelőtt tudtam, hogy betették volna a lábatokat az erdőmbe. Az Erdő Szelleme értesített engem arról, hogy eljöttetek hozzám, és hogy valami fontos dolgot szeretnétek nekem elmondani arról a fenyegetésről, ami a világunkat fenyegeti.
Mellon Sadokra nézett, aki értette barátja célzását, és ő előrelépett egy kissé: hiszen ő akart mindenáron beszélni Momoróval, így ő is fogja elmondani, amiért valójában idejöttek. A fehér farkas nem tűnt meglepettnek, amikor látta Sadokot. Ő maga régóta tudott a habót sújtó átokról, éppen ezért nem lepte meg a jelenléte. Mindenesetre tudta, hogy ha Sadok Mellonnal együtt jött el hozzá, akkor súlyos híreket akar vele és népével közölni.
- Üdvözöllek, Sadok, Világfölde bátor harcosa – mondta Momoro, mire Dwan majdnem elmosolyodott, hiszen nem mindennap hall ilyesmit egy törp egy habóról, de Erethon figyelmeztető pillantása beléfojtotta a mosolygást.
- Én is üdvözöllek, Momoro – válaszolta Sadok. – Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell, hogy újra találkozzunk. Bárcsak barátságosabb időket választottam volna ahhoz, hogy meglátogassalak.
- Jöveteled nem hiábavaló, Sadok – felelte Momoro, és bölcs szemével szelíden nézett a habóra. - Tudom, azért vagy itt, hogy értesíts arról a veszedelemről, ami egész Világföldét fenyegeti. Nem keltél volna útra, ha nem ez volna a célod. És ne érezz lelkiismeretet, amiért ez az igazság.
Sadok lehajtotta fejét. Mit mondhatott volna erre? Így még nehezebb volt közölnie Momoróval az igazságot; legszívesebben nem is mondott volna neki semmit se, csak leült volna, és a régi barátságukról beszélt volna vele; azonban nem azokat az időket élték, hogy ezt megtehesse. Világföldét hatalmas veszély fenyegette, és neki kötelessége ezt elmondania Momorónak. Nem titkolhatja el előle az igazat. Vett hát egy mély lélegzetet, és nem törődve azzal, hogy Krain mennyire nézi őt, beszélni kezdett:
- Momoro, te bölcs uralkodó vagy – mondta Sadok. – Megértést tanúsítasz irányomban, holott meg sem érdemlem. Mert most olyasmit fogok netek elmondani, amin mindnyájan meg fogtok döbbenni. Arról a sötétségről fogok nektek beszélni, ami ismét terjedni kezdett a világunkban.
A beszélő állatok halkan beszélgettek, csak Momoro maradt néma, és feszült figyelemmel nézte Sadokot, aki újabb erőt gyűjtött ahhoz, hogy ismét beszélhessen.
- Sran visszatért – Sadok mindössze ennyit mondott, de ez is elég volt ahhoz, hogy a beszélő állatok hangosan felmorajlanak.
Sadok és barátai a beszélő állatokra néztek, akik dühösen beszéltek. Szavukat nem lehetett érteni, hiszen mind egyszerre beszélt. Felkavarta őket az a tudat, hogy az Egyetlen Ellenség, akit annak idején legyőztek, visszatért Világföldére. Nem értették ez hogyan lehetséges, hiszen a mondák arról szóltak, hogy Sadok végzett azzal a féreggel. Akkor hogyan lehet életben? Sadok mégsem győzte le? Sok kérdés fordult meg a fejükben, amikre választ akartak kapni. A levegő csakúgy izzott Sadok barátai körül, akik közül néhányan kezdtek idegesek, lenni. Ha valaki nem nyugtassa meg ezeket a feldühödött állatokat, akkor biztos megölik őket. Talán mégsem volt valami jó ötlet az, hogy eljöttek ide. Hagyniuk kellett volna az egészet. Nem lett volna szabad arra gondolniuk, hogy az ő segítségüket kérjék.
Ám, amikor a helyzet kezdett kiszámíthatatlanná válni, Momoro hirtelen felegyenesedett, majd hangosan felüvöltött. Hangja mennydörgés szerűen söpört végig az egész völgyön. A habókoknak be kellett fogniuk a fülüket az üvöltés miatt; a beszélő állatok mind elhallgattak, és érezni lehetett, amint megnyugszanak. A levegő már nem volt olyan fojtogató és a feszültség is teljesen eltűnt. Momoro szigorúan nézett végig népén. Az ilyen fajta viselkedést nem tűrte el. Lehet, hogy felkavarta őket az a hír, hogy Sran életben van, de ez még nem jelenti azt, hogy így viselkedhetnek. Csak egy hajszál választotta el Sadokot és társait, hogy nem ölték meg őket azonnal; és ha Momoro nem lép közbe, ezt meg is tették volna.
- Hogy merészeltek így viselkedni? – kérdezte Momoro jeges hangon. – Az Erdő Szelleme nem azért engedte meg, hogy Sadok és szövetségesei betegyék a lábukat az országába, hogy aztán végezzetek velük. Ilyen döntést nem hozhattok meg!
- Ez a habó azt mondta, hogy Sran visszatért! – mondta egy vaddisznó, aki jóval nagyobb volt társainál. – Pedig arról volt szó, hogy végzett vele. Ha nem ölte meg, az azt jelenti, hogy mégsem mentette meg Világföldét, és miatta újabb háború fenyegeti a világunkat.
- Elhallgass, Okito! – mondta Momoro halk, fenyegető hangon. – Ne merd kétségbe vonni ennek a habónak az áldozathozatalát. Te nem voltál abban a háborúban, amit a Sötétség Fejedelme ellen vívtunk. Én láttam, hogyan győzte le Srant. Megváltotta Világföldét a Sötétségtől, és ezért hatalmas árat kellett fizetnie.
- Mind ismerjük a történetet – felelte Okito. – És bár legyőzte Srant, mégsem pusztította el. Hiszen ő maga mondta, hogy visszatért Világföldére, nem?
Krain ekkor előrelépett, mire minden szempár rászegeződött. A törp-király hidegen nézett körül a beszélő állatokon. Igazságtalannak tartotta, ahogy vélekedtek Sadokról. Szegény, ő mindent megtett, hogy megszabadítsa Világfölde Szabad Népeit Srantól, és ennek a disznónak van mersze így beszélni róla? Nem sok olyan lény létezett, aki nagyobb bátorságot tanúsított volna, mint Sadok. Azokban az időkben, mikor Sran először támadta meg Világföldét, sokan féltek szembeszállni vele, és inkább szövetségre léptek vele, mint sem harcba bocsátkoztak volna a Sötétség Fejedelmével. Ez a kis habó pedig nem ezt tette: bátran kiállt ellene annak ellenére, hogy ő nem volt harcos, és sikerült legyőznie Srant. Már csak ezért is hálásnak kellett volna lenniük ezeknek az állatoknak. Nem vádaskodniuk kellett volna, hanem tisztelniük kellett volna Sadokot.
- Nyomorultak – mondta Krain megvetően. – Hogy merészeltek ilyen hangon beszélni ezzel a habóval? Szerintetek nem tett meg mindent azért, hogy megmentse Világföldét? Hogy az ő hibája az, hogy Sran életben van?
- Ki másé lenne? – tette fel a kérdést egy fiatal fekete medve. – Azt mondták, végzett a Sötétség Fejedelmével, de nem ez történt. Sran életben maradt és újból meg akar támadni minket.
- És azt gondoljátok, hogy ezért Sadokot kell hibáztatnotok? Érdekes, a királyotok nem osztozik a véleményetekben, ti pedig ezt nem tartjátok tiszteletben. Ő látta, mit tett Sadok akkor, amikor először küzdött meg Srannal. Ti átéltétek valaha is azt a sok szenvedést, ami akkor pusztította a világunkat? Olyanok hibáztatják Sadokot, akik még csak ott sem voltak abban a háborúban. Fogalmatok sincsen arról, hogy milyen borzalmak voltak akkor, mert ha tudnátok, nem beszélnétek megvetően Sadokról.
- Azok pedig – folytatta tovább Krain a beszédet -, akik mégis harcoltak abban a háborúban, örüljenek, hogy volt egy habó, aki megmentette őket. Ha Sadok nem lett volna, ma már egyikünk sem állna itt és beszélne egymással.
A beszélő állatok hallgattak; Krain szigorú szemekkel nézett végig rajtuk és várta a válaszukat. Látszott rajtuk, hogy elgondolkodtatta őket az, amit a törp-király mondott nekik. Amit mondott, az mind igaz volt. Azok a beszélő állatok, akik ott voltak az Sötét Háborúban, amit Sran ellen vívtak, jól emlékeztek az ott átélt borzalmakra. Ha Sadok nem győzte volna el a Sötétség Fejedelmét, a világot felemésztette volna a sötétség, és akkor már semmi sem lenne, ami a Régi Időkre emlékeztetett volna. Sehol nem lenne élet, és a szép mezők és erdők teljesen megsemmisültek volna. Világfölde Szabad Népei pedig vagy elpusztultak volna, vagy pedig rabszolgákká váltak volna. Ettől mentette meg őket Sadok, és ahelyett, hogy azonnal felajánlották volna a segítségüket, vádaskodni kezdtek annak ellenére, hogy Momoro milyen barátsággal és megértéssel fogadta Világfölde megmentőjét. Nem vették figyelembe királyuk tiszteletét; csak a félelmet érezték, melyet a Sötétség Fejedelme iránt éreztek.
- Nem állt szándékomban életben hagyni Srant, bárhogy is gondoljátok ezt rólam – szólalt meg Sadok, miután látta, hogy a beszélő állatok még mindig nem hajlandóak megszólalni. – Ha tudtam volna, hogy nem halt meg, nem ültem volna békésen az otthonomban, hanem addig vadásztam volna rá, amíg el nem pusztítom.
- Nehogy még te kérj bocsánatot! – mondta Dwan felháborodva. – Ezek a dögök vádaskodnak, és még te érezzél szégyent, amiért nem tudtál arról, hogy Sran életben van? Ők istenek! Ők miért nem tudtak arról, hogy a Sötétség Fejedelme nem semmisült meg, mikor te azt hitted, hogy igen? Ugyanúgy részei ennek a világnak, mint te meg én. Akkor miért nem tudtak róla?
- Ezt még a legnagyobb erővel bíró istenek sem tudják – szólalt meg hirtelen Momoro, és arany szemében sajnálkozás és együttérzés csillogott, ahogy Sadokra nézett. – A Gonosz mindig észrevétlenül munkálkodik ellenségei ellen, és csak akkor mutatkozik meg, amikor azt gondolja, hogy a legnagyobb hatalommal bír. Mi is hibásak vagyunk abban, hogy nem vettük észre, mi munkálkodik körülöttünk.
Krain gúnyosan elmosolyodott.
- Örülök, mindezt magatok is elismeritek – mondta hidegen. – Az, hogy Sran életben van, mindenkinek a hibája. Minek kéne egyetlen személyt hibáztatni azért, mert egy újabb háború fenyeget minket?
- Egyet értek veled – felelte Mellon. – De most félre kell tennünk személyes érzéseinket, és arról beszéljünk, amiért valójában idejöttünk. Momoro, azért jöttünk el hozzád, hogy a segítségedet kérjük. A Világ Ellensége, mint most már te is tudod, nem semmisült meg, és készen áll újabb sötétséggel beborítani a világunkat. Ha nem akarjuk, hogy Világföldét az a veszély fenyegesse, mint egykor, sürgősen válaszlépéseket kell, hogy tegyünk; különben vége van annak a békének, amit egykori harcosaid vívtak ki, mikor úgy döntöttek, szembeszállnak azzal a veszedelemmel, ami a világunkat fenyegette.
- Mit akarsz, mit tegyek? – kérdezte Momoro.
- Küldj hírvivőket Világfölde összes királyságába – mondta Sadok. – A te harcosaid eléggé gyorsak ahhoz, hogy hírt vigyenek azokba a királyságokba, akik régen Sran ellenségei voltak. Ha hírét veszik, hogy a Sötétség Fejedelme újból feltámadt, nem haboznak majd cselekedni.
- Igen, ez remek gondolat – értett egyet a beszélő állatok királya. – Értesíteni kell régi szövetségeseinket a ránk váró fenyegetésről. Minél hamarabb tudnak a rájuk leső sötétségről, annál gyorsabban fognak tudni cselekedni.
- Kérdéses, kik lesznek azok, akik segíteni fognak Sadoknak – szólalt meg Krain, mire mindenki ránézett. – Vannak királyságok, melyek régen elveszítették egykori dicsőségüket, és épp ezért, nem biztos, hogy szembe mernének szegülni Sran akaratával. Ha nem fogunk össze mindannyian, lehet, nem nyerjük meg a harcot.
- Ne kételkedj a többi király hűségében, Krain – mondta Mellon. – Ha hírét veszik, hogy ismét Sadok akarja megmenteni őket, remény éled fel a szívükben, és akkor biztosan szövetségre lépnek velünk.
- Vagy nem – válaszolta a törp-király. – Lehet, hogy ők is úgy fognak reagálni, mint a beszélő állatok többsége. Lehet, hogy hibáztatni fogják Sadokot, és nem fognak az ő oldalán harcolni. Könnyebb mást hibáztatni, mintsem belátni azt, hogy az a valaki mennyit tett a világunkért.
- Talán lesznek ilyenek – mondta Sadok maga elé nézve. – De nekünk ezt kell tennünk. És annyian fognak nekem segíteni, ahányan hajlandóak rá. Csak annyit tehetek, hogy értesítem őket, azt már ők fogják eldönteni, velem együtt akarnak-e harcolni vagy sem. Mást nem tehetek.
- És mi is így teszünk – mondta Momoro. – Nem fogunk cserben hagyni. Az én szövetségemre ugyanúgy számíthatsz, mint háromezer évvel ezelőtt. Örömmel harcolok újból az oldaladon.
Ekkor az állatok királya olyasmit tett, amit más élőlény előtt soha sem tett meg: fejet hajtott Sadok előtt, és a többi beszélő állat is ugyanezt tette. Sadok megilletődve nézett végig a beszélő állatokon. Inkább szégyent, mintsem büszkeséget érzett attól, hogy ezek a tiszteletreméltó lények ezt tették, kik így fejezték ki tiszteletüket előtte. Nem is tudott mit mondani; nem kérhette őket, hogy hagyják abba, mert ez tisztességtelen kérés lett volna a részéről. Így hát csak állt, és arra gondolt, bárcsak ne ő lenne az, aki ismét harcba hívja ezeket a csodás lényeket. Bárcsak végzett volna Srannal; ha ezt tette volna, nem sodorná veszélybe azokat, akik a barátai voltak. Újabb háború fenyegette őket, mert biztosra hitte, hogy végzett a Sötétség Fejedelmével.
Hiba volt ezt hinnie, de már késő volt ezen emésztenie magát. Erősnek kell lennie ahhoz, hogy újból szembe nézzen Srannal. Érezte, hamarosan eljön annak a napja, amikor újból szembe kerül vele, és akkor el fog dőlni, melyikük fog életben maradni abban a küzdelemben, ami egész Világfölde sorsát fogja eldönteni.
Folytatjuk.
**********************
10. KÉRTEK RÁ DIÓT?
Szegszárdi Nagy Vendel Új Remény című versét elmondja Ilosvay Gusztáv
A Rádió Mozaik Sydney Ausztrália mai adásából
2020. JANUÁR 05.
áááááááá
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA.
AZ IDEI ÉV ELSŐ VERSE.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ÚJ REMÉNY
Piros rózsák,
Ha elszáll illatotok,
lehullnak szirmaitok.
Elhervadtok mint
Útszélén a fű.
Oh vidám lányok,
Ha el illan bájatok,
Elhervadtok mint
Az elnyílott rózsaszál.
Tenni kell valamit.
Tenni kéne valamit.
De mit?
De mit is ?
Tenni kell valamit!
REFRÉN Ha elszáll illatotok,
lehullnak szirmaitok.
Elhervadtok mint
Útszélén a fű.
Oh vidám lányok,
Ha el illan bájatok,
Elhervadtok mint
Az elnyílott rózsaszál.
Tenni kell valamit.
Tenni kéne valamit.
De mit?
De mit is ?
Tenni kell valamit!
Hinni kell,
Hogy jön majd
Egy vidámabb.
Hinni kell,
Hogy jön egy
Szebb világ.
Hinni kell,
Hogy mindaz
Amire vágyol,
Egyszer a tiéd
lehet talán,
csak ennyi csupán.
Így rózsák s lányok
Nem hervadtok el.
Szíveteket
remény tölti el,
Éltetek kedves nekem.
Rólatok álmodoztam én.
Ez a legszebb,
Ez a legjobb
Új évi
Remény
2020. január 01. (Szenvedélyes lírai dal)
áááááááá
Az év első adása.
Ilosvay Gusztáv és Kati |
2020 tragikusan indul számunkra
ausztráloknak. Hiszen az időjárás úgy alakult, hogy több éve szárazság
van, aztán a politikusaink sem igazán állnak a helyzet magaslatán. Így
bekövetkezett az a tragédia, amit már évek óta megjósoltak. Érdemes lenne
legalább a lakott területek mentén kipucolni az őserdő aljnövényzetét, hogy esetleges
tűz esetén ne legyen akkora a az égés. Sajnos a politika, az emberi hülyeség és
a hamis eszmék mentén nem tettek semmit a megelőzésre. Az eredmény még nem
teljes, de már több ezer ház leégett. Többen meghaltak a tűzben és
megszámlálhatatlan állat pusztult el. Remélem a felelősöket
megbüntetik és a hamis prófétákat elzavarják. A most élő generációnak megmarad
emlékezetében ez a katasztrófa és tesz is valamit, hogy a jövőben
megelőzze az ilyen pusztító tűzvészt.
Jó szórakozást: Ilosvay Gusztáv
Írd be ezt a honlapot be a keresőbe : www.radiomozaiksydney.com.au
**********************
11. FARSANGI VÍGSÁGOK - VERSKAVALKÁD
Mátyás Rita: Karnevál..
Karneváli forgatagban,
mindenfelé áll a bál,
boldogság száll össze-vissza,
miről rég, csak álmodtál.
Tegnapunk már elhagyatva,
néz a fákról fenn akadva.
Szerelmes sóhajok hídján,
boldog kacagás a hídvám.
A ma bolondozik, vigad,
most őróla szól a bál.
Holnapunk korgó gyomorral,
sarokban ül várakozva.
Még nem jött el az ideje,
nincs még itt a böjt helye.
Most pörgünk- forgunk, táncolunk,
libben szoknyánk, dobban lábunk.
Álarcaink mögé bújva,
tánctól arcunk kipirulva.
Élvezzük a mai estét,
húzzad cigány, teringettét!
mindenfelé áll a bál,
boldogság száll össze-vissza,
miről rég, csak álmodtál.
Tegnapunk már elhagyatva,
néz a fákról fenn akadva.
Szerelmes sóhajok hídján,
boldog kacagás a hídvám.
A ma bolondozik, vigad,
most őróla szól a bál.
Holnapunk korgó gyomorral,
sarokban ül várakozva.
Még nem jött el az ideje,
nincs még itt a böjt helye.
Most pörgünk- forgunk, táncolunk,
libben szoknyánk, dobban lábunk.
Álarcaink mögé bújva,
tánctól arcunk kipirulva.
Élvezzük a mai estét,
húzzad cigány, teringettét!
áááááááá
Mátyás Rita: Farsangi karnevál...
A farsangi karnevál
vidám felvonulás.
Vízkeresztkor kezdődő,
bolond mulatozás.
Jelmezt húz a városnak
apraja és nagyja,
Csillognak a szemek,
báli forgatagban.
Szerelmet remélnek
a fiatal lányok,
Igazzá váljanak,
az éjszakai álmok!
Vidáman zenélnek,
boldogan perdülnek,
arcukon tündököl,
fénye szerelemnek.
Húshagyó kedd után,
vége a vígságnak,
Kiderül, ki marad
idén is pártában.
Kergetjük a telet,
Ég már a szalmabáb,
negyven nap múlva,
feltámad a Király!
vidám felvonulás.
Vízkeresztkor kezdődő,
bolond mulatozás.
Jelmezt húz a városnak
apraja és nagyja,
Csillognak a szemek,
báli forgatagban.
Szerelmet remélnek
a fiatal lányok,
Igazzá váljanak,
az éjszakai álmok!
Vidáman zenélnek,
boldogan perdülnek,
arcukon tündököl,
fénye szerelemnek.
Húshagyó kedd után,
vége a vígságnak,
Kiderül, ki marad
idén is pártában.
Kergetjük a telet,
Ég már a szalmabáb,
negyven nap múlva,
feltámad a Király!
...................................................
- JELMEZZÉ SZELÍDÜLT -
NAGY VENDEL: ITT VAN FÁRSÁNGNAK GYÖNYÖRŰ IDEJE
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismétTündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Át tündököl
Az aranyos álarcon.
2020. FARSANGJÁN
áááááááá
- FARSANG IDEJÉN...-
NAGY VENDEL: Táncosom, Te gyönyörű
Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.
Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
barna haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Zeneszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.
Mosolyog ajka
Két szeme sarka
Megsimogatom
barna haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
A báli terem
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálon
Álarc takarja
Szép orcáját.
2019. farsang idején
áááááááá
- TÁNCOLJ VELEM, ÁLL A BÁL FARSANG IDEJÉN -
NAGY VENDEL: TÁNCOLJ
Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.
Táncolj,
Karoddal öleljél át,
Érezzem rajtad
testednek ritmusát.
Táncolj,
Ajkam csókodra vár,
Érzem lassan hullámzó
Csípődnek ringását.
Táncolj,
Izzik bennem a vágy,
Érzem bőrömön
Tested simulását.
Táncolj,
Míg kék fent az ég,
Táncolj,
Még szíved lángolva ég.
Táncolj,
Míg kialszik a fény,
Táncolj,
Még arcod arcomhoz ér.
táncolj,
kezeid csókolom,
táncolj,
szeretve álmodom,
Szerelmedet hozom.
Táncolj,
ha hallod a hegedű hangját,
csak táncolj
egy életen át .
----
refrén
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.
Táncolj,
Karoddal öleljél át,
Érezzem rajtad
testednek ritmusát.
Táncolj,
Ajkam csókodra vár,
Érzem lassan hullámzó
Csípődnek ringását.
Táncolj,
Izzik bennem a vágy,
Érzem bőrömön
Tested simulását.
Táncolj,
Míg kék fent az ég,
Táncolj,
Még szíved lángolva ég.
Táncolj,
Míg kialszik a fény,
Táncolj,
Még arcod arcomhoz ér.
táncolj,
kezeid csókolom,
táncolj,
szeretve álmodom,
Szerelmedet hozom.
Táncolj,
ha hallod a hegedű hangját,
csak táncolj
egy életen át .
----
refrén
Táncolj,
Vágyódva ölelve át,
Maradjon kívül a világ
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.
Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szívem dobbanását,
Táncolj,
Velem egy életen át.
----
Táncolj,Vágyódva ölelve át,
Maradjon kívül a világ
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.
Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szívem dobbanását,
Táncolj,
Velem egy életen át.
----
halljad a hegedű hangját ,
mindenféle szép muzsikát,
A zene sikolyát,
életünk Babilonját.
Csak táncolj
míg világ a világ.
2018. április 29. A tánc világnapján.
áááááááá
A VERSET IHLETŐ ZENE LINKJE...
**********************
12. MEGJELENT
ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.- KÖNYVE
Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket. Írta: Árvay Mária
Az idézeteket válogatta, szerkesztette és összeállította: Árvay Mária.
Forrás: www.citatum.hu
Önsegítő könyv
A könyvben található olvasói levelek cselekménye
kitalált történeteken alapul. Az epizódok szereplői kitalált alakok, mindennemű
egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
Kapcsolat: arvay.marika@gmail.com
Ajánlás
Árvay Mária |
De azután belekezdtem a könyv olvasásába, és repült velem az idő. Úgy éreztem,
hogy egy jó barátomat szólítom meg a leveleimmel, kérem a segítségét.
Szégyenkezés nélkül, bármit kérdezhetek tőle, mert megértő, látja az érem másik oldalát is, és tanácsaival segít elviselni a naponta előforduló stresszes élethelyzeteket. Igen, a leveleket akár én is írhattam volna, vagy akár Te is, kedves Olvasó!
Szégyenkezés nélkül, bármit kérdezhetek tőle, mert megértő, látja az érem másik oldalát is, és tanácsaival segít elviselni a naponta előforduló stresszes élethelyzeteket. Igen, a leveleket akár én is írhattam volna, vagy akár Te is, kedves Olvasó!
Árvay Mária leveleken keresztül mutatja meg a hétköznapok problémáit, az
eseményeket, amik bosszússá, kedvetlenné, idegessé teszik a mindennapjainkat.
Minden levélre, minden problémára levéllel válaszol. Válaszai megfontolandóak.
Több alternatívát is felajánl, véleményét senkire nem erőlteti rá. Inkább
útmutatásul szolgál: hogy legyünk elfogadóak és megértőek nemcsak
embertársainkkal, de magunkkal is.
S ha mindez nem lenne elég, rengeteg „gyógyító gondolatot” (híres emberek
gondolatai) is találunk a könyvben, amelyek segítenek bennünket másként látni a
világot, másként értékelni életünk nagy, vagy apró-cseprő problémáit. Álljon
itt ezek közül egy idézet:
„A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt
szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre.(…)
Tedd csak fel az „áldott szemüveget”, s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok
öröm és emberi jóság van.” (Müller Péter)
Kérlek, kedves Olvasó, tedd fel Te is az „áldott szemüveget” nemcsak Müller
Péter, de Árvay Mária írónő kérésére is, hogy megláthasd az élet napos oldalát!
S ha eljutsz a könyvbeli levelezés végére, néhány kellemes meglepetésben is
lesz részed! Élvezetes olvasást, jó kikapcsolódást kívánok!
Törőcsikné Kati
A könyv borítója |
Útmutató
Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás.
Kicsit másképp fogalmazok – minden rosszban van valami, ami némileg enyhítheti
sérelmeinket, problémáinkat. Lehet, hogy holmi apró enyhülésről van szó, mégis
nyújthat egy csipetnyi vigaszt. Megszámlálhatatlan bosszantó dolog, zavaró
tényező teszi borússá mindennapjainkat, ha csupán szomorkodnánk, csak
stressznek tennénk ki magunkat.
Könyvem célja, hogy megtaláljuk közösen az örömöt az ürömben. Legkönnyebb útja
a jól értelmezhető szemezgetésnek, ha olvasói levelekbe szedem gondolataimat.
Minden esetben, felmerül egy probléma, legyen szó valaki rossz tulajdonságáról,
vagy valami bántó, kellemetlen dologról, amelyet megválaszolok. A levelekben
nem írunk keresztneveket, jelige alatt íródik minden, sőt engem is más néven
szólítanak majd a partnereim. Levelezői nevem a továbbiakban Derűlátó.
Szeretném ezeket az olvasói leveleket még közvetlenebbé, meghittebbé tenni,
ezért a tegeződési formát választottam.
Ha tudom, ötletekkel és tanácsokkal segítem a kedves olvasókat. Senkit sem áll
szándékomban kioktatni, csupán az életminőség javulását szeretném ezekkel
elősegíteni.
Minden olvasói levél végén „Gyógyító gondolatok” olvashatók, (különböző
nézőpontok szerint), így segítve a pozitív gondolkodást. Nehogy azt
feltételezze a Kedves Olvasó, hogy az életem minden egyes perce az örömről
szól, s nem élem át a nehéz pillanatokat. Igenis megküzdök velük, de keresem az
élet napos oldalát.
A harmadik részben a „Maja meggyógyít” című sorozat ismerősként csenghet azok
számára, akik olvasták a „Gyógyítani szavakkal is lehet” című könyvemet. A
sorozatot azért emeltem át ebbe a könyvbe is, mert pont a pozitív
gondolkodásmódról szól, teljesen ide illeszkedik. Optimista nézőpontot mutat
be, kellemes szórakozást kívánok hozzá!
Kívánom, hogy ez a kis könyv utat mutasson a pozitív gondolkodásban történő
elmélyedésben, megkönnyítse az optimista látásmód alkalmazását, hogy életünk
egy kicsivel könnyebb legyen!
A teljes könyv az alábbi linken érhető el:
Jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánok
mindenkinek!
Árvay Mária
**********************
13. KÖNYVKIÁLLÍTÁS
Nagy Vendel eddig megjelent könyvei: húsz darab
E-kötet a MEK -től
Arra törekedtem, hogy a 2020. évig
megjelent köteteim egy csokorban legyenek megtalálhatóak, az érdeklődő közönség
számára .
Ha rákattintasz a sorban lévő linkekre, mindig egy másik könyv jelenik meg, s ez egy határkő, hiszen januártól egy új időszámítás következik, a könyvkiadás terén is.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, remélve a jó fogadtatást!
Ha rákattintasz a sorban lévő linkekre, mindig egy másik könyv jelenik meg, s ez egy határkő, hiszen januártól egy új időszámítás következik, a könyvkiadás terén is.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, remélve a jó fogadtatást!
Várom visszajelzéseiteket.
Nagy Vendel |
**********************
14. NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT
KOVÁCS JOSEF KOPEK : A PRÓFÉTA LÉPTEI
Irodalmi pályázat
A Bihar Megyei Vakok Szövetsége 2020-ban is meghirdeti "A Próféta
Léptei" című irodalmi pályázatát.
Kovács Josef Kopek |
Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült
szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig
három kategóriában: próza, vers, epigramma.
A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni
A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb
pontszámot elért alkotást díjazzuk, és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőt is. A kétnapos itt
tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2020 . április 15.
A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy
kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes
adataival. Továbbra is szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését.
Ezért az idei pályázatunkra is elektronikus formábban is várjuk műveiket. Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott alkotások
mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző személyes adatait
is: a szerző neve és elérhetőségei.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is, kérjük,
tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es
oldal. Betűtípus: Times New Roman. Betűméret: 10. Sorköz: 1.
Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai
nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.
Címünk:
Asociatia
Nevăzătorilor Bihor-Sălaj
Oradea. Cod. 410 346
Str. bulevardul Dacia nr. 32
Bl C. 56 România
E-mail
cím: bhanvr@gmail.com
Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus
levélben keresheti: Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com
Románia, 2020. február 01.
**********************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
Ártatlan kis koala
riadtan szalad az
ausztráliai erdőtűzben.
Ott, ahol napokkal
ezelőtt még lustán
lógott az eukaliptuszfán.
Ha éhes volt, eukaliptusz
levelét majszolta.
Tündéri szerethető kis mackót
de sokszor magamhoz ölelném.
Puha bundáját napestig
örömmel simogatnám.
Valahányszor látom mókás,
kedves pofácskájukat,
mosolyt fakasztanak orcámon.
Most, amikor a lángok közül
kimentette bátor megmentője,
kezébe óvón tartotta,
forró, égő testét
vízzel locsolta hősnője.
Szegény kis szenvedő koala
fájdalmában úgy sírt,
mint egy gyermek.
Könnyem sűrűn hullt érte,
szívet tépő volt a látványa.
Gyógyító kezek mindhiába
küzdenek érte.
Két nap után
örök álmát
alussza.
2019. december 27.
................................................
Kovács Tibor: Farsangi vidámságok
Eljött Február a farsangi bál hava,
Javában zajlanak az álarcos bálok,
Táncol apró és nagyobbacska,
Gyerkőcök vidámsága tölti be,
A farsangi bált.
Javában zajlanak az álarcos bálok,
Táncol apró és nagyobbacska,
Gyerkőcök vidámsága tölti be,
A farsangi bált.
Ropják az apró lábak
A farsangi táncot,
Vidám Babócák hangja száll.
A farsangi táncot,
Vidám Babócák hangja száll.
A farsangi szezon idején,
Sok a fánk, falánk ekkor
A gyerek had,
Egymás után veszik a tálról,
A külön féle fánkot.
Sok a fánk, falánk ekkor
A gyerek had,
Egymás után veszik a tálról,
A külön féle fánkot.
Szülők szólnak a csemetéknek,
"-Ne edd mohón a falánk fánkot!"
Gyermekecske csak sűrűn bólogat,
S máris kezecskéjében az újabb,
Falánk fánk.
"-Ne edd mohón a falánk fánkot!"
Gyermekecske csak sűrűn bólogat,
S máris kezecskéjében az újabb,
Falánk fánk.
2020. Január 05
......................................................
Kuchta Csilla: JÓ SZERETNI ...
Jó szeretni, ha van kit.
Jó leírni, ha van mit.
Jó írni, ha van mivel.
Jó olvasni, mit írtál.
Jó imádni a létet.
Jó érezni a szíved.
Jó az egészség, ha van.
Jó együtt, csak melletted.
Jó tanulni a mindent.
Jó táncolni csak veled
Jó beszélgetni, - érted?
Jó utazni, csak együtt.
Jó hogy, csak szerethetünk.
Jó az öröm, ha tartós.
Jó a család, ha valós,
Jó a szeretet, - látod?
/Paks, 2020/
....................................................
TELEKI ELIZABET: Üres lett az életem
Na majd minden egyes álmot ha feladok, akkor már nem
vakítja tovább a káprázat a szemeimet, most már nem adhatok csoda világot
senkinek sem !
Tompán ereim lüktetnek, megfeszül bennem minden izmom, de amikor üres lesz a szívemben egy hely, azután már nem szül tervet.
Tompán ereim lüktetnek, megfeszül bennem minden izmom, de amikor üres lesz a szívemben egy hely, azután már nem szül tervet.
A holnapot csak karikás szemekkel kisírtan, és semmit
nem bámulok ezután.
Csak gondolkodom a régi történeteim, s folytatom ami erről szól vagy szólnak és semmittevéssel teszem majd a dolgomat.
És megfestem a kifakult vásznat magamban, kiütöm lelkemben a üres szívemet, jaj bolyongok az idő végtelen peremén .
De életem morzsáiból volt történetek szólnak .
De miért talán kéne ?
Nem is kellene hogy szóljon!!
Majdan szemfedő legyen. Majd a rút szemfedél egy darab fa, ami elfedi a testemet !
De legyen majd törött gallyak a koporsóm, és hordjon el a szél innen messzire és ne legyen a sírkövemen semmi. Névtelen legyen, mert nem értette meg, a sorsom soha engem . S ne hullajtjon könnyeket és ne fájjon a szíve értem sohasem senkinek!
Mert csak egy névtelen senki voltam és az is maradok amíg élek. Úgy érzem, hogy már nincs tovább. Nem lehet és nem is akarom, hogy nevem legyen .
Csak gondolkodom a régi történeteim, s folytatom ami erről szól vagy szólnak és semmittevéssel teszem majd a dolgomat.
És megfestem a kifakult vásznat magamban, kiütöm lelkemben a üres szívemet, jaj bolyongok az idő végtelen peremén .
De életem morzsáiból volt történetek szólnak .
De miért talán kéne ?
Nem is kellene hogy szóljon!!
Majdan szemfedő legyen. Majd a rút szemfedél egy darab fa, ami elfedi a testemet !
De legyen majd törött gallyak a koporsóm, és hordjon el a szél innen messzire és ne legyen a sírkövemen semmi. Névtelen legyen, mert nem értette meg, a sorsom soha engem . S ne hullajtjon könnyeket és ne fájjon a szíve értem sohasem senkinek!
Mert csak egy névtelen senki voltam és az is maradok amíg élek. Úgy érzem, hogy már nincs tovább. Nem lehet és nem is akarom, hogy nevem legyen .
A nevem senki, ezt akarom, hogy az legyen az életem.
Úgysem érek semmit sem!
Skvyt Elisa Triton Budapesti Író
**********************
16. A SZPONZOR - GYILKOS GLOSSZA
NAGY VENDEL: Mint különleges állatfajta, avagy a fagyi
visszanyal..
Még mielőtt a szponzorok vérig sértődnének,- az a
kettő - sietek a címet megmagyarázni. A szponzor olyan ritka, mint a fehér holló. Ezzel az
állati hasonlat vonal letudva. Bocsánat, remélem nem sértettem senkit!
Megszólalok irodalmi magazinunk hála Istennek lassan,
akár egy lendkerék, beindul, és sokszor már a tehetetlenség erejével önmagától
is tovább forog, akkor is, ha egy pillanatra megállunk a tekerésben, de utána
vidámabban lendül tovább a kerék.
Van egy általam gyűlölt szó: a vállalkozó. Ami egy
gyűjtőszó lenne, de nem fejezi ki azt, amire hivatott volna. Történetesen nem
derül ki, hogy mire is vállalkozik a szerencsétlen. Az a biztos ha kiírja:
bádogos és vízvezeték szerelő...E nélkül csak próbálkozó lehet.
Én is próbálkoztam egy új irodalmi újság
megvalósításával, és elmondhatom, hogy álmaim kezdenek valóra válni. Beindult,
és folyamatosan, önmagát gerjesztve, állandóan fejlődve működik a magazin.
Minimális tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami, amit
már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami manapság már
nem is olyan nagy dolog.
Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe mindenki csak beletesz
valamit, és a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak
tekintetében.
Mindenki ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig bezárólag.
Idegen szóval mondva a közösség nem profitorientált.
Persze ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt még
a régi zsidó vicc sem igaz: abból élünk, hogy vasárnap nem nyitunk ki…
A szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is. A
többi az alvás idő. Regenerálódni, akkumulálódni is kell valamikor.
Lapunk ingyenes, és e-mailen, és interneten
kézbesítjük mindenkinek a lakására, aki kéri. Az ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy
azt hiszik, hogy értéktelen a termék.
Manapság nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért. Egyrészt,
mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a mai ember
mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem is akar.
Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ minden tájáról,
és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt ígértük, s mi
másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat…
Sajnos a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem a
mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.
Egyesek kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna,
egy fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg nem
egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene száz
forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk.
Egy kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és
hatványozódhatna is, mert nekünk sok száz olvasónk van. Postán feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne,
mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű
elhozatala kétszer annyiba kerülne.
Azért a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül...
egy ötezrest, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer már előfordult.
Köszönet érte.
De...
Jönnek más levelek is.
Többen azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami
támogatást, és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik be
a kasszába. Ezért igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg pénzkérő levelek is
érkeznek. Segítsünk a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek
feladásában, és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell
válaszolnunk, pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését
elősegíthetnénk, annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap vagyunk.
Az olvasóért mindent… Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára vannak
szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és
visszaküldenénk a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.
Tovább számolva az olvasók számát, ezer olvasónál már
százezer forint lenne, amivel már lehetne segíteni valamelyest. Magyarország
lakosainak száma mondjuk tíz millió, akkor tíz százaléka egy millió, az ő
félgombócnyi segítségükkel már a százmillióval megváltanánk ezt a
szegényes világot. A nagy kérdés az, hogy akadna-e olyan, aki lehagyná nyalni a
fagylaltja felét? Persze a százas is csak alapösszeg lehetne. És csak fél
gombóc fagylalt ára, mert ma olyan világot élünk, ahol az egyforintos fagylalt
is kettőszáz forintba kerül. És talán maradna az újság fejlesztésére is.
Persze erre jó szívvel senkit nem biztathatunk, nehogy összeütközésbe kerüljünk
az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.
Mert most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi
idézettel éljek.
Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak fikció, feltételezés lehet, a
jóhiszeműség szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte
elképzelhetetlen, és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá is.
Egyszer egy ínséges időszakban azt tudtam leírni valahol, hogy már
azt sem bánnám, ha egy gazdag öreg asszony küldene támogatás képen némi
szponzorációt, s azt sem bánnám, ha vak is, sánta is volna. Jött rá
felelet, levélben, Honnan tudod hogy sánta vagyok?
A magazin, ha szerény körülmények között is, de halad továbbra is a
kijelölt úton, a sok olvasni vágyó látó, és látássérült, és mozgássérült, vagy
siket ember felé, hazánkon belül, és határainkon túl is. Isten, a
szolidaritás, valamint a szeretet jegyében folytatjuk ezt a kulturális missziót.
Egyebet nem mondhatok.
Nagy Vendel a magazin szerkesztője
2020. január 01.
megszolaloknagyvendel
**********************
17. KEDVES OLVASÓM, KÉRDÉS, KÉRÉS, MINDENKÉPPEN
VISSZAJELZÉST VÁROK
CÍMREVÍZIÓ - A SZERKESZTŐ JEGYZETE
Már évek óta küldöm a magazinokat ezekre a címekre, és
sajnálattal észlelem hogy semmi reagálást , visszajelzést nem kapok
sokaktól. Így talán a végtelenségbe, vagy az érdektelenségbe küldöm
leveleimet. Ezért, 2020.01.01 - től a címlistámról törlöm
mindazokat folyamatosan, akik ezt kérik.
Az újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel a tizedik
évfolyamot kezdem ezen a szent napon. A lapot ezentúl is
megtalálja az interneten, www.megszolalokblogszpot
-on és a nagy vendel facebookon, valamint a YouTube, és
a MEK oldalain is. Ezen kívül még negyven egyéb listákon
is, de e-mailes kérésére újra felkerülhet a szerkesztőség
címlistájára. Fájó szívvel törlöm, amit sajnálok, mivel a sok ezer
olvasó szerint érdekes magazinban biztos találhatna Önnek is tetsző
olvasnivalót.
Nem kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy egyáltalán nem
fogadja a magazinjaimat, bár az is lehet, hogy csak nem reagál kérésemre
sem.
Elnézést kérek, ha az újság színvonala késztette erre a
döntésre.
Én ezt a magazint egy missziónak tartom a fogyatékos emberek felé,
számomra csaknem mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok
számára, akik még sehol nem jelentek meg ezidáig, A
lapot a vakok is olvashatják géppel. Ez egy hiánypótló magazin, ami
megjelenik az egész világon.
További sikereket kívánok ebben az új esztendőben.
Tisztelettel Nagy Vendel magánzó
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
2020.01.01.
megszólalok művészeti magazin
megszolaloknagy vendel
áááááááá
VÁLTOZÁSOK 2020. JANUÁRTÓL :SZEGZÁRDI NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
2020. év 01.01. - től
Szekszárd, 1954.05 07.
áááááááá
Nagy Vendel
7100 Szekszárd, József Attila utca 3
Mobil:. 06 30 550 51 06
Vezetékes:74 312 305
E-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com
Skype nagy.vendi54
áááááááá
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
ALKOTÓ MÜHELY ... MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN SZERKESZTŐSÉGE
NAGY VENDEL 7100 SZEKSZÁRD JÓZSEF ATTILA UTCA 03.
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
áááááááá
Az új magazin elérhetősége: http://muveszetimagazin.blogspot.com/
A régi magazin elérhetősége: www.megszolalok.blogspot.com
E.- könyveim elérhetőségei: www.meknagyvendel
**********************
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
Hangulat javítás
Az embernek nem mindig van jókedve, hiszen az élet számtalan olyan nehéz
helyzetbe sodor bennünket, amiből egyrészt nehéz kimászni, másrészt egy ilyen
szituációban a jó hangulatunkat is nehéz megőrizni. Azonban vannak olyan
táplálékok, amelyek még hangulatfokozó hatással is bírnak amellett, hogy nagyon
egészségesek is.
A lenmag omega-3 zsírsavakban gazdag, így a
kedélyállapotunkat is fokozni tudja. A lenmagot meg lehet őrölni, majd az
ételekbe is lehet szórni. Hölgyeknek különösen javasolt a fogyasztása, mivel
fitoösztrogénben gazdag.
Soponyai Mihály |
A kesudió gazdag forrása a cinknek. A kutatások azt
igazolták ezzel az ásványi anyaggal kapcsolatban, hogy a hiánya kiemelkedő
szerepet játszik a depresszió kialakulásában, de a tanulási képességek is
csökkenek, ha nincs elegendő belőle a szervezetünkben, illetve a memória
megőrzése miatt is szükségünk van cinkre.
A depresszió vagy legalábbis a rossz hangulat
kialakulásában nagy szerepe van a B-vitamin, különösen a folsav hiányának. Ha
rendszeresen fogyaszt lencsét, biztos, hogy soha nem lesz szomorú, mivel a
lencse gazdag ebben a vitaminban.
A csicseriborsó jó forrása a magnéziumnak. Ez az
ásványi anyag jó hatással van a szerotoninszintre, ami pedig fokozza a
hangulatot. A magnéziumhiány depressziót és szorongást okoz.
A tej és a tejtermékek magnéziumot és kalciumot
tartalmaznak, amelyek nemcsak a csontok és az izmok egészségét látják el, hanem
az izmok ellazításában is részt vesznek. Márpedig a depressziós hangulat
gyakran az izmok feszülése miatt következik be.
Sok esetben csak elegendő lenne egy-egy pohár vizet
meginni és máris jobb kedvünk lenne. Ugyanis ha nem iszunk eleget, az nemcsak
dehidratációhoz vezethet, de energiahiányt is okozhat. És ha nem vagyunk elég
motiváltak és frissek, akkor ez a hangulatunkra is alaposan rányomja a
bélyegét. Naponta legalább 2-3 liter vizet kellene meginnunk ahhoz, hogy sokáig
egészségesek maradjunk. A zöldségek és a gyümölcsök is sok vizet tartalmaznak,
így azokat is rendszeresen be kell iktatnunk az étrendünkbe.
A zöldségek fogyasztása is nagyon fontos, hiszen
védenek a daganatos és a szív és a szívbetegségek ellen.
Remélem sikerült mindenkinek jó tanácsokat adni, hogy
a jó hangulatát egész évben megőrizze. Minden kedves olvasónak: Békés boldog sikerekben
gazdag új évet kívánok.
Soponyai Mihály
**********************
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Írok neked Vendi, ha kissé jobban vagyok, - mint
ahogyan megfigyelted - beleszabadulok néha a betűhalmazba mit közben kihagyok...
Próbálom a témákat számozni és tömöríteni:
1. Eközben teljesen kiolvastam a nyers Magazint.
Előszó, utószó," közben szó "
Tőled, mind tökéletes. Ezt a 10. Évfolyam első számát szuperül álmodtad meg!
Most kezded névváltozásod. Most van az új év első napja.
Most kezdünk egy újabb évtizedet. Volt még, de elveszett :):)) Csodásan simul
egymásba néhány versed, hogy elvezessen édesanyádtól unokádig, s közben érinti
a jelent. És átsuhansz a múltból a jövőbe a jelent is számba véve
példakép-
édesapádtól ismét az unokákig, mintegy duplán jelezve hogy a jelen élők
feladata megtartani emlékezetünkben a régvolt történteket, de továbbadjuk
kulcsainkat a jövő gyermekeinek. Remek, hogy ebben a Magazinban szinte
megújulsz s ismét bemutatkozol! Ezenközben pedig átöleled a világot, Kanada,
Sydney, Amerika, s országunk kihaló pici falvai.
Ez már köszönet tőlem, hogy még levelemet - melyben művedet méltatom - azt is
beletetted az újságba, és csupa nagy betűvel írattad nevemet: ÁGI. Nagyon jól
esik! Hála! Csodálatos hogy méltatod Véghelyi József munkásságát!
A MEK is be van mutatva szépen, s húsz könyvedet is
említed. ( Kiolvastam ám a legutolsót, és tudod úgy is, hogy a lírai verseid
bejönnek nekem )
A hangos vers három változata is príma a YouTube-on. Szóval ez a háromszorosan
jubiláló lap ötszörösen jó lett!.
2. Rendkívül jól esett újévi levélkéd kettőnknek!
Valamint Pityué külön is!!!
Most bezzeg végre semmi sem jut eszembe ami sürgősen fontos lenne, így hát
puszi: Ági
........................................
REAGÁLÁSOK AZ ÉJSZAKAI FÉNYEK C.
VERSEMRE, EREDETI CÍME:
ÉJSZAKÁK ÉS HAJNALOK
Maria_HS2020. január 5. 21:27. Szép versednél szívet hagyok: Maria
…....................................
41Anna- 2020.
január 5. 16:33. Igazán szép!
...........................................
Melinda. B...yL...o2020. január 5. 16:33
.............................................
Versed a lélek tiszta vágyakozása, kiváló rímekben
elbeszélve. Gratulálok: László
............................................
John-Bordas2020. január 5. 13:46. A szerencsés 7 szívvel, ölel: János
........................................
szombati2020. január 5. 12:59. Nagyon szép vers. Nagy szívvel. Szeretettel: Tibi
......................................
kicsikincsem2020. január 5. 11:51. Éjszakai fények... szívvel gratulálok. Ilona
..................................….
1946222020. január 5. 11:33
Régóta követlek, tetszett ez a versed is szívvel
köszönök, István
…........................................
5367712020. január 5. 11:25
Kedves Vendel! Remek vers a vágyakról! Gratulálok
szívvel és figyelővel! József
….........................................
feri572020. január 5. 11:10. Szép alkotás Vendel. Szívvel gratulálok :Feri
…...................................
deakeva2020. január 5. 11:02
Vendel! Vágyakozásod egyszer váljék valóra! Érjenek el
a fények és ne osonjanak el soha többé. Nagyon szép versedhez szívvel
gratulálok. Éva
.........................................
kitti - 2020.01.10. 11:19:29. Ehhez szólt hozzá: MÉG ITT
VAGYOK
Remek ez a vers Vendi! Igazi remek alkotás.
"A templom mindig ott van valahol,
ahol kezem imára kulcsolom.
Külsőségek már nemigen érdekelnek,
a hívságok csúfsággá értéktelenednek,
a hitem csupán mi megmaradt nekem,"
ahol kezem imára kulcsolom.
Külsőségek már nemigen érdekelnek,
a hívságok csúfsággá értéktelenednek,
a hitem csupán mi megmaradt nekem,"
A lényeg benne van és csak az van benne, ami fontos,
igazán lényeges. Örülök neked Vendi!
.........................................
AZ IDEI ELSŐ, JANUÁRI UJSÁG KÉPEINEK
LEÍRÁSA :1001. szám
Lectori salutemnél, Vendi szőke hajú, szemüveges
,bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit.
2. TÖRTÉNET FELNŐTTEKNEK
Kelemen Györgyné Edit: Angyali telefon
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton
varjak repülnek.
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS
SZERZŐKTŐL
Mráz Erzsébet: Erzsébet mosolygós, barna szemű, ősz
haja vállig ér. fehér blúz s fekete blézer van rajta.
Bognár Papp Irén. Irén mosolygós szőke rövid hajú.
világoskék kardigán van rajta.
Ábrahámné Ági komoly arccal, fáradtan néz az olvasóra
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal
fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín
kockás ingben és farmerkabátban van.
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke
bordós kőoszlopnak támaszkodik.
5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett
testvériség. 2018. - 5. fejezet (2. rész)
Az első vizsgák
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll
mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben.
6. VERSVÁLOGATÁS
KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE
VERSEIBŐL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz,
fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van, oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel
I.P.STEVE
7. ESSZÉ
CSOMOR HENRIETT : Úton lennék örökké
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja
vállig ér farmerkabát van rajta.
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
ILOSVAY GUSZTÁV fekete rövid hajú, szemüveges, fehér
és fekete öltöny zakóban van. kezében egy régi mobilt tart.
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ - 6.
fejezet. Az állatok istenei - 1. rész. Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak,
mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
10. MEGJELENT...
MEGJELENT NAGY VENDEL : 20. E- KÖNYVE. A MAGYAR
ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN, KARÁCSONYI AJÁNDÉKKÉNT OLVASÓIMNAK.
JUBILEUMI KÖTET, KARÁCSONYI AJÁNDÉK AZ OLVASÓNAK
NAGY VENDEL Ködszivárvány : Legújabb verseim
gyűjteménye és a maradék
Nagy VENDEL írta a könyvborítóról.
A KÖNYVET STEKLY ZSUZSA ZOMÁNCKÉPE DÍSZÍTI.
A KÉP CÍME: A LEANDER ILLATA. 55x35 cm festett zománc
vaslemezen.
Egy buja kertben áll egy szép lány és szagolgat egy lila leandert.
11. ÉLETRAJZI KISREGÉNY
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: LÉLEKVESZTŐ (kisregény)
Ábrahámné Ági írta magáról:
Ági az örök mosolyával ül kerekesszékében. Idős,
kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja
nincs fodrászolva. Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen
hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van
rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
12.TUDÓSÍTÁS
KOVÁCS JOSEF KOPEK: Idős testekben fiatal szívek
dobogtak
KOVÁCS JOSEF KOPEK Fekete rövid hajú, folyó parton áll piros mentőmellényben.
13. KÖSZÖNET, ÉS HÁLA - ÖNZETLEN SEGÍTŐNK: VÉGHELYI
JÓZSEF
Józsi bácsi ősz hajú, sárga pólóban ül a számítógép
előtt.
Másik képen Józsi bácsi műhelyének részlete
látható.
Harmadik képen. Józsi bácsi serényen dolgozik a
műhelyében.
16. ELBESZÉLÉS
Kuchta Csilla: A szeretet hatalma /elbeszélés/
Kuchta Csilla vörös hajú, mosolygós.
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
...................................
REAGÁLÁSOK A KÁDÁR KATA BALLADÁJÁRA
A HOLNAP MAGAZINBÓL.
pepa24 - 2020.01.18. 01:10:55. Ehhez szólt hozzá: KÁDÁR
KATA BALLADÁJA
Kedves Vendel!
A balladai félhomályon is átragyognak a képek, amiket ehhez a művedhez
használtál. Sok érték, szép kifejezésekben megjelenítve: én csak annyit
kívánok, hogy aki ismeri, helyes módon, kellő tisztelettel közelítsen ezekhez
az értékekhez.
Megtekintés
…...............................
fitoica - 2020.01.17. 07:13:01Ehhez szólt hozzá: KÁDÁR KATA BALLADÁJA
Különleges hangulatú, szép balladádhoz gratulálok: Ica
.........................................
MAGAZINUNKAT KÉPEK IS DÍSZÍTIK, MELYEKET VÉGHELYI
JÓZSEF, KÉPSZERKESZTŐ, ÉS LÁTVÁNYTERVEZŐ KOLLÉGÁNK SZERKESZT A LAPBA.
VÉGHELYI JÓZSEF A MEGSZÓLALOK MAGAZIN
KÉPSZERKESZTŐJÉNEK E.-MAIL CÍME..
veghelyo@t-online.hu - a tárgymezőben
jelezd hogy mit küldesz, és melyik íráshoz.
áááááááá
Kérés!
Szeretném kérni a tisztelt próza és versíró
kollégákat, hogy amikor számomra
e-mailben anyagot küldenek (fénykép, szöveg stb.),
akkor a "tárgy" mezőbe feltétlenül írják be mindjárt az elején a
küldés célját.
Tehát feltétlenül jelezzék, hogy a Megszólalok (MMM)
magazinról van szó, esetleg hivatkozzanak Nagy Vendire.
Erre azért van szükség, mert nagyon sok kéretlen - úgy
nevezett - levélszemetet kapok naponta, amelyeket automatikusan azonnal
kitörlök.
Az már előfordult néhányszor - különösen pedig új
ismeretlen szerzők esetén - ,hogy így értékes adatokat elvesztettem, mert nem
derült ki a küldés célja!
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak!
Véghelyi József a színes magazin látványtervezője.
E-mail: veghelyo@t-online.hu"
Üdv: Józsi bácsi
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 1002
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ