2019. október 13., vasárnap


MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 10. hó – kilencedik évfolyam, tizedik
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
áááááááá 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam:október
áááááááá 
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
áááááááá 
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
áááááááá 
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
Október van már, és elhalmoz kincseivel minket a gyümölcsérlelő ősz.
Számba vehetjük mindenképpen, hogy mi is vár bennünket ebben a  gazdagságot sugalló hónapban.  Vannak dicső, és dicstelen emlékeink, és itt a  forradalmakra, szabadság harcokra gondolhatunk, az aradi vértanúkra, az ötvenhatos forradalmárokra,  a  dicső negyvennyolcas szabadságharcra, és az egri diadalra egyaránt. Szinte már egybeolvad a  történelem olvasztójában, egységessé áll, akár  az acél , ami még karikába hajtva is ellenáll, és az üllő ha rajta a  kovács kalapál.
  Soha ne feledjük, hogy egybe tartozik, ami mostanság szétválni kíván.
Október  a  látás hónapja, melyről mindenképpen meg kell emlékeznünk, főleg a  Fehér bot napján, ha már vakoknak szóló kiadvány vagyunk.
Mi  csupán csak emlékezünk, mivel ünnepelni nincs semmi okunk, de folyamatosan küzdünk azért, hogy  mind jobban elfogadjon minden sorstársunkat a  társadalom. Van még mit tenni, ezt gondolom.
Van némi előrelépés, de folytonosan harcolni kell az előítéletekkel.
Senki ne feledje, bármelyik másodpercben bárki sérülté válhat.
Ezúton is köszöntök minden  jeles névnapost, és születésnapost,  egyebeket nem mondhatok...
A szerkesztő. 
**********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. NOVELLA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : KICSI LÁNY, ÉS A RÉGI PEST
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAKTÓL
      NAGY VENDEL, PESA ANNA MÁRIA, MÁTYÁS RITA, CSOMOR HENRIETT,
      SZAUER GERTRÚD,  ELIZABET TELEKI
  4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
      ÁRVAY MÁRIA: DICSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
  5. FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VERSVÁLOGATÁS... KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
  7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY SOHA
  8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL
  9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA:  AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. VERSEIM ANGOLUL
      NAGY VENDEL: A  KANADAI KALEJDOSKOP  CÍMŰ MAGYAR ÚJSÁGBÓL
11. MARADÉKOK.  ÁBRAHÁMNÉ ÁGI  VERSEIBŐL : STRANDOLÁS
12. MEGJELENT  TÓTH ENIKŐ  LEGÚJABB E. KÖNYVE:
      LOMBHULLÁSTÓL HERVADÁSIG
13. OKTÓBER, A  LÁTÁS HÓNAPJA . 
      NAGY VENDEL: JELEK, A FEHÉR BOT NAPJÁN
14. EGYPERCES NOVELLÁK
      KUCHTA CSILLA: HALHATATLAN ÉRZELMEK
15. VERSRŐL VERSRE ... KORTÁRSAKTÓL
      CSOMOR HENRIETT, SZAUER GERTRÚD, KOVÁCS TIBOR,
      TÓTH ENIKŐ, PESA ANNAMÁRIA
16. VALLOMÁS. KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT :AZ ÉN HERCEGEM
17. NOVELLA.  CSOMOR HENRIETT: NAGYAPÁM TINTATARTÓJA
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
      A  GYÓGYPÁLINKA RECEPTJE
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2.NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Kicsi lány és a régi Pest

Három éves koromban vidékről Pestre költöztünk. A csendes poros utcát felváltotta a beton, az autók és járda. Árpád-híd lábánál laktunk egy öreg körfolyosós házban. Szokatlan volt és jöttek az intelmek.
- Ne szaladgálj, mert lehallatszik, ahogy futsz! Ne énekelj, mert meghallják! Ne beszélj hangosan! Most miért suttogsz?
Egyszerűen utáltam. Tüsszentettem, a szomszéd szólt a falon keresztül: - Egészségedre!
- Látod, itt mindent hallanak, légy hát csendben. Pedig ez még régi fal, vastag, nem olyan, mint a panel – okított anyukám.
Kelemen Györgyné Edit
  Igen régi a szoba, a konyha keskeny, picike, de magas. Amikor anyukám az ablakot mosta behozta az asztalt a konyhából, a tetejére került a sámli, arra a hokedli. Takarította az ablakot, de a legfelső szárnyat még így is nehezen, lábujj hegyezve érte el. Nekem fontos feladat jutott, én fogtam a hokedlit az asztalon, el ne csússzon. Kész akrobata gyakorlat, szuszogott is nagyon mire lejött, félt, de azért csinálta. Új házaknál ez a magasság legalább a negyedik, ötödik emelet volt, nálunk a második.
  Akkor a Róbert Károly körút még csak két sávos volt. Nagylány vagyok és egyedül jártam oviba, gyakran átmentem rajta. Legjobban a majom ház tetszett: ez egy átjáróház, minden bejárata fölött ül két majom, a nevét is onnan kapta.
 á
  Az egyik épület sarkánál a házban asztalos dolgozott. Mindig finom fenyőillat szállt ki tőle, de mikor enyvvel dolgozott, nagyon büdi volt. Egyszer két nagy angyalkát rakott ki. Azelőtt soha nem beszélgettem vele, csak köszöntem. Kíváncsi lettem, vajon miért is van kitéve? Talán nem kell neki, hisz bácsi, a fiúk nem babáznak. Az a két angyalka meg olyan szép, aranyszínű és csillognak a szél, ahogy mozgatja, mintha szállnának. Talán nekem adja, biztos azért vannak ott, mert senkinek nem kell, az egyik biztos az enyém lehet. Lenne babám és nem is akármilyen, szárnyas, úgy ám.
- Csókolom. Nagyon szépek az angyalkák.
- Szia. Örülök, hogy tetszik. Most száradnak.
- Száradnak? Nem is vizes.
- Most festettem le őket.
- A bácsié?
- Nem kislányom, én csak javítottam.
Kérdőén néztem. Nem értem, mi romlik el egy angyalban?
- Letört a szárnya, én meg vissza ragasztottam.
- Ügyes a bácsi. Mind a kettő kell a bácsinak?
- Nem az enyém, csak javítottam. Ágyon lesz rajta.
- Megértem, én is aludnék vele.
 á
Bácsi kuncogott, ez csak dísz.
Másnap a műhely zárva volt. Oda dugtam az orrom az ablakhoz, benéztem. Angyalka sehol. Valaki megfogta a vállam. Az asztalos volt.
- Mit nézel?
- Nem látom az angyalkát.
- Persze, már elvittem.
Könnyes arcom törültem, egy álmom odalett.
Pár nap múlva mikor az oviba arra mentem, megállított.
- Várj csak. Bement a műhelyébe. Kezébe egy kis asztalkával jött ki.
- Neked készítettem.

Örültem neki nagyon. Igaz, babám még nem volt, de volt egy picike asztalom.
Nagyon tetszettek még a lovas kocsik is. A szenet és a jeget lovas kocsival hozták. A szenet nagy, erős férfiak kosárba pakolva hordták le a pincébe. Nagy, fonott kosarak voltak, abba rakták a szenet, vállukra kapták és szinte szaladtak vele. Jeges kocsi, abban az időben hűtő nem volt, főtt ételt meg kellett enni, különben a melegben megromlott. A henteshez jött a jeges kocsi, ló húzta, a kocsi oldalán három sorban voltak rekeszek, abban volt a jég. A jeges ember hátára nagy bőr volt borítva, erre húzta a jeget. Volt nála egy hosszú vasrúd, egyik felén fogó, a másik felén nagy kampó volt. A karmot bele vágta jégbe, a jeget a vállára húzta. A kocsiból meg fojt az olvadt jég leve. Ilyenkor anyukámnak szóltam.
- Megjött a jég a henteshez.
Anyu szatyrot nyomott a kezembe, meg az ócska pénztárcánkat egy kis pénzzel.
- Menjél, vegyél jeget.
Lementem, odaadtam a szatyrot és a pénztárcát a hentesnek.
- Mit szeretne a kedves vevő?
- Jeget kérek.
- Menyit?
Annyit, amennyi a pénztárcába járó pénzért jár.
- Mennyi pénz van benne?
- Nem tudom, én még csak hatig tudok számolni.
- Összeadni, kivonni?
- Én még sokára megyek iskolába, nem tudom. Na, jó van, még pici vagy, erre még ráérsz. Visszaadta a pénztárcát.
- Mondd meg anyukádnak, ezen inkább vegyen neked fagyit és tett bele még. A szatyorba tett jeget.
- Elbírod?- kérdezte aggódva.

El. Megköszöntem és cipeltem fel az emeletre a jeget. Nehéz volt, mire felértem, fújtattam, mint a mozdony, kezemet bevágta a szatyor füle. Anyukám örült.
- Kaptál jeget? Menyibe került?
- Nem tudom, de a visszajárót a pénztárcába rakta.

- Volt visszajáró? Nézte a pénztárca tartalmát nyomban. Hisz ebben több pénz van, nézte csodálva. Szemében könny csordult, de jó kislányom kicsivel több pénzünk lett…
**********************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAKTÓL

NAGY VENDEL :VAKON A VILÁG

Vakon a világ
ugyanolyan ám
mint amilyent látsz,
csak nem jut el hozzám
fénye sugara,
kifehéredett már
szemeim kék bogara.
Űzőm álmaimat,
mint vadász agara
a hajtott vadat,
ha hajszolja kürt szava,
s terítékre kerül
a vasakarat.
Vidáman éldegélek,
látszólag ha nézed,
senkivel nem cserélek,
javakat nem gyűjtögetek,
esetleg Vendi könyveket,
hogy megmaradjon Neked,
a legutolsó nadrágomon
úgysem lesz már zseb.


2019.  szeptember  05.
....................................................


PESA ANNA  MÁRIA: Őszi elmélkedés.

- Állok a tó partján, nézem a tiszta vizet, Gondolataim, innen messze repítenek. Gyerekkori álmok, mik előttem vannak, Fejem felett színes égbolton, madarak szállnak.
- De a ludak hangjára, már újra itt vagyok, Az álmom elviszik, magamban dúdolok. A vízen, körbe levelek forognak, A fákról, lassan sárgán alá hullanak.
- Kellemes az idő, kirándulni pont jó, Elmúlt a meleg, átölel már őszanyó. A természet gyönyörű Kint lenni élvezet,
Jó levegő, színes fák, kék tó, gyönyörű környezet.


2019.09.03. Panka
......................................


MÁTYÁS RITA: Évszakváltó remények...

Ősz a nyarat zsebre vágva,
beosont a kertek aljába.
Festőtől lopott színekkel,
színez lombot, hulló levelet.
Ködtől  fátyolos reggelen,
szürke fákon, szürke verebek.
Álmos nap kornyadt sugára,
csókot lop, fáknak árnyékára.
Benézett házam ablakán,
megpihent ágyam, gyűrt paplanán.
Hosszúra nyúltak az árnyak,
Felkúsztak a házak falára.
Lomhán úszó, szürke felleg,
évszak váltó, viharos széllel.
Hideg búvik kabátomba,
beeszi magát csontjaimba.
Felhő ül a háztetőkre,
és lecsorog az ereszeken.
Tócsában fürdik a tegnap,
Reményeket hordoz a holnap!

..........................................

CSOMOR HENRIETT: Tűnődés

Eltűnődöm a furcsa dolgokon,
amelyet hallottam.
Elképesztő, hogy a
betegséget dédelgetnünk kell,
képtelen lennék rá.
Gyilkos kort inkább eltipornám,
amely felemészti s szétszedi
a szenvedőt s
hozzátartozóját egyaránt.
Egyszer eljutsz arra a
pontra, amikor Évát
hibáztatod mert hitt
az álnok kígyónak,
s beleharapott az almába.
amely örök szenvedést
hozott a világra.
Manapság milliók küzdenek
modernkor népbetegsége ellen.
Onkológián ülve
kezelésre várva,
hősök ahogy mindent kiállnak.
S mindig csak a jövőre gondolnak,
annak sorsát egyengetik
akit hátra hagynak.
Kanülőn át folyik a gyógyszer,
életet remélve
magukra hagyva
reszketve fázva.
Bágyadtan lehunyt szemeikkel
tűrik a kínzó fájdalmat.
Ha leszáll a csillagos éj
gyengéden ölelve
szemébe nézve szeretetet
sugallva megerősíted,
hogy szükséged van még rá,
legyen ereje holnap felébredni.

2019. szeptember 01.   Megjegyzés: Egy tavalyi gondolat kapcsán
........................................

SZAUER GERTRÚD: Hazaváró

Megcsörren a kulcs a zárban,
Hazaértél végre,
Apró hangja fényt ébreszt,
Az  alvó ház szemében.
És így megy ez minden nap,
Lehet, tavasz, ősz vagy tél,
Édesanyád lesi-várja,
A percet hogy megjöttél.
„Gyere fiam ülj le hamar,
Tűzhelyen a vacsora”,
Ráncos keze hajába túr,
Ő nem fárad el soha.
„Mesélj milyen volt a napod”,
Minden szavadra figyel,
Úgy mint mikor kisgyermekként,
Kezed nem engedte el.
Mesélsz pár szót, majd kérdezed,
Ő mit csinált aznap,
Csillan szeme, látod örül,
A kérdező szavaknak.
Elmondja hogy boltban járt ma,
Kivel, miről, mit beszélt,
Majd, hogy színes csokrot szedett,
A temetőbe is betért.
Hisz édesapád sírjára,
Mindig kell a friss virág,
Lehet tavasz, ősz, nyár, vagy tél,
Jóanyád ott mond imát.
Össze néztek, szemed könnyes,
Sóhajtástok égig száll,
Hogy még az is meghallja,
Ki már régen messze jár.
Elköszöntök, aludni térsz,
Álom száll szemedre,
Mely pihentet és felkészít,
A másnapi reggelre.

 ........................................


ELIZABET TELEKI: Törékeny, alázatos

Már csak törékeny, végtelen, tejfehér alázat,
néha összerezzen, ha lángolva lázad.
Megolvadt kő, de ha ráhajol a sorsra, két csillag között mint ha árva gyermek volna.
Nyitott tenyérrel a nyárforró esőben, angyalok szárnyán vergődő időtlen időben.
Simogatásban, és féltő mozdulatban, küszöbön toporgó, szerény mozdulatlan, most bókoló fűszálon gyöngyfényű harmat cseppcsendes templomokban felzengő karzat.
A  tenyérfészek hitmeleg az égi türelem, hajnalfényt rezzenő, remélő szerelemben!
Szivárvány hajában fénnyel szőtt szép szalag, álmodva suttogott, sorsnehezült szavak.
Az árnyékkép, törékeny, ha kimondanám,
szívből formázott, áttetsző porcelán, szívem néha meghasad, mert a szerelemben határt nem ismertem meg!
Szerették, én viszont szerettem, mégis .
Olynéha úgy érzem mintha becsaptak volna, de pedig az élet nem oly nehéz mert a porcelán szívem meghasadva ér, mert nincs az a perc az a pillanat amivel önmagamat eltakarja, de nem is akarom a porcelán szívem mégis csak azt akarom: tudja meg mindenki határon innen határon túl, hogy ennek az írónőnek porcelánból van a szíve, mert ha megbántják sír , de ha őt bántják, vagy én, Henrik  meg valakit, benneteket szeretlek Emberek, he?. Ott valaki,  akkor is sír a porcelán szívem,!
Mert soha senki igazán nem szerette! ,,,csak számomra eddig érthetetlen, .. hogy sok mindent megtettem és mégsem úgy lett ahogy szerettem volna!
Na bizz, mert ezeket megérdemeltem volna igazán ,
megérdemeltem volna , hogy szeressenek úgy mint azt kertembert, jaj, mert sok segítséget adtam nekik, amit soha nem bántam meg, szívesen tettem meg!
Sok segítségben volt részük, de én vissza, mai napig nem kaptam...
Óh ja csak a porcelán szívem adhattam és a porcelán szív maradt, S lesz is, és amíg meg nem hasad, addig mindig segíteni fogok.. Mindenkin ahogy tudok mert porcelánból van az én szívem én írni csak lélekkel tudok sehogy sem máshogy!

Skvyt Elisa - Triton Budapesti Író és Költő nő
**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó,
(4. fejezet)

Szóljon hangosan az ének!

Árvay Mária
Csütörtök este volt. Lelkes doktor látta, hogy 10 éves Laci fia megint csak szomorúan gubbaszt a sarokban. A leckéjét már megcsinálta, mert szorgalmas gyerek volt. Ilyenkor vidáman szokott játszani a tablettel, most azonban csak ült, nézett maga elé bánatosan.
Az apa átkarolta a fia vállát:
- Beszélgessünk fiam, mint férfi a férfival! Mi a baj?
- Semmi.
- Látom rajtad, nekem nyugodtan elmondhatod.
- Dalos tanár néninél… megint rossz jegyet kaptam! Mindenki cikiz, hogy énekből csupa kettesem van, mert nincs hangom!
- Sajnos, nem mindenkinek van szép hangja, a nagyi is mindig hamisan énekelt, hiszen tudod.
- Elméletet nem kérdez a tanárnőtök?
- Ritkán, mert neki csak az éneklés a fontos!
- Ha akarod, majd beszélek vele, hamarosan úgyis lesz szülői. Addig is az a fontos, hogy átengedjen az év végén! Remekül számolsz, szereted a természetismeretet, imádsz fabrikálni, rajzolni, szépen olvasol! Sokaknak meg ezek a tárgyak nem mennek.
- Megérdemlem a dicséretet, apu?
- Igen, kicsim, mert sok mindenben jó vagy, s később majd olyan munkád lesz, reméljük, amihez a jó rajztudás, faragás, esetleg természetismeret kell.
- Még nem tudom, mi szeretnék lenni, baj?
- Dehogyis! Van még rá időd! Ha továbbra is ilyen lelkesen tanulsz, rájössz, mihez van kedved, s akkor azokat a tantárgyakat kell jobban megtanulni, amire szükséged lesz az életben. Az ének miatt pedig ne búsulj, beszélek a tanárnővel, hogy kérdezzen több elméletet, s lehet, jövőre másik tanárnőt kaptok, akinél könnyebb lesz.
Lacika elmosolyodott.
- Apu, holnap is tartasz előadást?
- Igen, méghozzá örömmel.
- Miről?
- Képzeld, az éneklésről. Az a tervem, hogy egyszer az előadásokról írok egy könyvet, amit majd bárki elolvashat.
- Én is szeretném majd látni ezt a könyvet!
- Ígérem, meglesz, hogy mikor, az a jövő zenéje!
 á
A táblára most is felírt egy idézetet:
„Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.”
(Desmond és Mpho Tutu)


Ígértem, hogy minden alkalommal hozok egy-egy idézetet, mert sokkal kifejezőbben elmondják azt, amit mi csak keresgélünk. A mottók dióhéjban mindent közölnek!
Mai alkalommal a bátorításról lesz szó. Nem csupán az elismerő szavak fontosak, hanem a biztató, bátorító szavak használata, amikor elbizonytalanodunk. Az alábbi történet is ezt szemlélteti:

Már gyerekkoromban is nagyon szerettem dudorászni, dalocskákat énekelni, még a fürdőszobában, tusolás közben is. Szinte mindig hallottak énekelni, még akkor is, ha szomorú voltam valamiért. Szüleim Pacsirtának hívtak. A suliban mindig jeles voltam énekből, s szerettem volna, ha másoknak átadhatom a dalolás örömét. Elhatároztam, hogy énektanár leszek.
Legnagyobb meglepetésemre, nem igazán támogattak ebben a döntésemben. Többször is hangoztatták, ennél sokkal többre vihetem. Vegyek példát a szüleimről, akik mindketten remekül keresnek – apám orvos, anyám pedig remek ügyvéd. Mindenáron azt akarták, hogy én is valamelyik két szakma közül válasszak.
Valahogy az iskolában sem éreztem, hogy különösen mellém állnának. Osztályfőnököm megjegyezte, hogy nem vagyok elég jó, hiába kapom a jeleseket, de nem vagyok tehetséges. Csak akkor lenne értelme zenével foglalkozni, ha kimagasló lenne a teljesítményem.
Az énektanárt nem érdekelte különösebben a dolog, könnyű kérdésekre is megadta a jót, a jelest is hamar osztogatta. Nem én voltam az egyetlen, aki ötös volt énekből.
Elérkezett a felvételi időszaka, s teljesen elbizonytalanodtam. Amiben hittem, összedőlt, s nem tudtam, hogyan tovább. Sem orvos, sem ügyvéd nem akartam lenni, az informatika sem vonzott különösebben.
Dilemmámat egy nagyon kedves szomszéd néni oldotta meg. Többször hallott már énekelni, s látta, milyen gondterhelt vagyok.
Az alábbiakat mondta nekem:
Kislányom, tudom, milyen rossz érzés, ha nem állnak melletted azok, akik szeretnek. Ezzel magam is így voltam. Nekem sem engedték, hogy virágkötő legyek, pedig számomra a növények a legszebbek az életben. Mégis kiharcoltam. Tudod miért? Mert életünk nagy részét munkával töltjük, s ha nem odaadással, kedvvel csinálod, az egész életedet megkeserítheti.
Ha tényleg szereted az éneket, próbáld meg a felvételit. Ha nem sikerül, jövőre is jelentkezhetsz. Lényeg, hogy add meg magadnak a lehetőséget. Ha sikerül, meglesz a nagy örömöd, amire mindig is vágytál.
Ha másképp alakul a helyzet, még mindig át tudod gondolni, mi az, ami érdekel.
Szerintem felvesznek, mert szépen énekelsz, közben mindig mosolyogsz, s látszik, hogy szereted. Engem sokszor felvidítottál, amikor hallgattalak, amint a kertecskémben kapálgattam, gondoztam a növényeimet.
Meghatódtam. Milyen igaz minden szó! Csak bátorításra volt szükségem!
Azért is megpróbáltam, s sikerült, sikerült, sikerült!
Már tíz éve tanítok, a gyerekek szeretnek, az óráim jó hangulatban telnek.
 á
- Tényleg nagy szükség van bátorításra – jegyezte meg valaki a történet végén.
- Főleg ráébredni arra, hogy felismerjük, gyerekünket mi érdekli, mire vágyik, s abban támogatni, biztatni, erősíteni.
- Pontosan ez a mai előadásom lényege!
Órákig lehetne erről beszélgetni, kérem, otthon gondolják át mindazt, ami most elhangzott.
Az élet és a sors többszörösen meghálálja, ha helyesen döntünk, csak egy kis bátorítás kell hozzá!
Köszönöm figyelmüket! Jövő pénteken várom Önöket, ugyanitt!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018. - 4. fejezet – 4. rész

Szökés

Samu Ágnes
Aznap este Wolf átment Lionhoz, hogy megbeszéljék, miként fognak megszökni Atlasból. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy nem tudtak dimenziós átjárót nyitni, így valami másféle módot kellett kitalálni a hazajutáshoz. Hosszas fejtörést követően Lionnak eszébe jutott a titánokkal kapcsolatban hallottak, úgy gondolta, talán ők segítenek nekik az Emberek Világába jutni. Wolf úgy volt vele, egy próbát azért mindenképpen megér, és ha nem segítenek nekik a titánok, akkor majd keresnek valaki mást, aki megteszi nekik ezt a szívességet. Az indulást napnyugta utánra tervezték, megvárják, amíg mindenki és minden lecsendesedik, hogy aztán feltűnés nélkül megléphessenek onnan. Még aznap este összepakoltak minden szükséges dolgot, hogy másnap este az induláskor ne kelljen kapkodni semmivel se.
Wolf és Lion másnap úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, semmi jelét nem mutatták a szökési szándékuknak.
A testvérek a nap legnagyobb részét a sportcsarnokban töltötték. Délutánra alaposan elfáradtak, mivel a legtöbbet az uszodai részben szórakoztak. Mindannyian nagyon szerették a különféle vízi játékokat. Mielőtt visszamentek volna, ahogyan ők hívták, a „luxuskoliba”, benéztek a cukrászdába, ahol szokás szerint jól elbeszélgették az időt.
Wolfék keletre vették az irányt, állítólag az ott őrködő Szelek Titánja a legsegítőkészebb összes titán közül. Az igazi neve csak nagyon kevesek által ismert, eredetileg Avionnak hívják őt.
Útközben Wolf megszomjazott. A hátizsákjában az innivalója után kotorászva észrevette, hogy benne maradt egy könyv. Hogy lehet ez? Pontosan emlékezett arra, hogy minden iskolai dolgot kipakolt a táskájából. Itt valami nem stimmel, fogta el valami furcsa és kelletlen érzés. A zseblámpájával rávilágított a könyvre, ami elég vastag és furcsa kinézetűnek bizonyult a számára. Vajon hogyan került a táskájába ez az ismeretlen könyv? Biztosra vette, miután jobban megnézte, nem egy tankönyvet tart a kezében. Végül a kíváncsiságtól vezérelve a fekete prémmel bevont könyvet kinyitotta.
Lion észrevette, hogy Wolf lemaradt, így visszafordult, mire odaért hozzá, egyik pillanatról a másikra valami ismeretlen mezőn találták magukat.
– Ajaj, Wolf! – fogta a fejét Lion. – Miért van az az érzésem, hogy most nagy bajban vagyunk? – nézett körbe.
– Talán mert így is van – jött a felelet. – Hé, hova lett a könyv?! – kapott észbe Wolf.
– Lehetséges volna, hogy benne vagyunk a könyvben?
– Sajnos ebben a világban semmi sem lehetetlen – tette csípőre a kezeit, miközben nagyot sóhajtott. – Ki kell innen valahogy jutnunk, Lion.
– Hé, Wolf, hallod ezt a zümmögő hangot? – forgatta a fejét idegesen jobbra-balra. – Wolf! Wolf, hol vagy?! – esett pánikba, amikor hirtelen ismét más helyen találta magát. – Hova tűnt?! Az előbb még itt volt! És hogy a fenébe kerültem ide? – fogta meg mindkét kézével a fejét, miközben a félelem és a pánik olyan szinten eluralkodott rajta, hogy a teste ólomnehézzé vált. A zümmögő hang egyre csak erősödött. – Úristen… – pillantotta meg a zaj forrását, pontosabban annak az okozóit. – Most aztán tényleg benne vagyok a pácban – motyogta, mialatt a vére megfagyott az ereiben a leírhatatlanul s elmondhatatlanul nagy félelmében.
Lion körül legalább két tucat elefántméretű lódarázs jelent meg. Az elképesztő, de annál rémisztőbb lódarazsak annyiban különböztek még az ő világában lévőktől, hogy igen szőrösek és vörös-narancs színűek voltak.
Wolf egy tükrökkel teli szobában találta magát. A nagy tükrök olyan képeket tükröztek vissza, amelyek nagyon nem tetszettek neki, például a vele szemben lévőkben túlsúlyosként, pattanásosként és előnytelenül felöltözve látta magát.
Lion és Wolf a legnagyobb félelmeikkel szembesültek, ám rajtuk kívül volt még valaki más is, aki beleesett a csapdába.
Satania az éj leple alatt surrant ki Meridinből. Akárcsak Wolf és Lion, ő is a keleti irányba indult el, hogy a szelek titánjától segítséget kérjen a hazajutásban. Szélsebes futás közben érdekesen fénylő dolgot pillantott meg a bokrok rengetegében, ahogy a fény felé közeledett, meglátta Wolfék holmijait. Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki el akar menni Meridinből. Váratlanul különös és ismeretlen erő jelenlétét kezdte érezni, ami félelemmel töltötte el a lelkét. Mi ez az erő? Miért kezdett el félni, hiszen az ilyesmi nem volt rá jellemző.
Satania véletlenül rálépett valamire, mire abban a pillanatban az erdő eltűnt. Igen ködös, sziklás, félhomályban úszó helyen találta magát. A félelem egyre csak erősödött benne, ráadásul elkezdte rázni a hideg, miközben szakadt róla a víz. Ólomnehézzé váló végtagjai térdre kényszerítették, mialatt a levegő úgy fojtogatta, akár a kígyó a prédáját. Egyedül a hallása és a látása maradt tiszta. Rövidesen egy ismerős árny körvonalai bontakoztak ki a ködből, mely némán, hangtalanul közeledett felé.
A félelem minden létező lény számára a legnehezebben elfogadott érzés, ám különféle magatartást kiváltó reakció, egyesek elmenekülnek előle, mások pedig szembe szállnak vele. Sataniának egy dolgot nagyon megtanított az édesapja: „Aki nem ismeri a félelmet, az nem tudja, mi a bátorság. Ahhoz, hogy valaki bátor legyen, ahhoz félnie is kell.”. Nem sokáig kalandozhatott a gondolataiban, ugyanis elérkezett annak az ideje, hogy szembesüljön azzal, amivel soha nem akart.
– Szégyent hozol rám! – susogta mély hangon az árny. – Nem vagy méltó az örökségemre, így hát végzek most veled!
– Nem, inkább te hozol rám szégyent! – vágott vissza Satania. Nem csak a félelem, hanem a keserűség s a szomorúság is átjárta a lelkét. – Kezdjük! Ideje eldönteni, ki méltó a halálra! – engedte szabadjára minden erejét, amely által kisebb földrengést idézett elő.
A bajbajutottak megkezdték a félelmükkel való küzdelmüket, ráadásul Lionnak és Wolfnak úgy kellett szembenézniük az előttük álló veszedelmekkel, hogy nem rendelkeztek semmilyen harci képességgel.
Wolf kétségbeesetten nézegette magát a tükrökben. A saját kezeit megpillantva teljesen elborzadt, olyan kérgesek, hegesek voltak, mint aki évekig egy szénbányában dolgozott volna. Ösztönösen az arcához ért, ami miatt még rosszabbá vált a helyzet. Érezte, hogy a szemei alatt nyálkás hólyagok, az orrán hatalmas bibircsók, a homlokán pedig fájó és sebes pattanások vannak. Egek, mi folyik itt?! Wolf teljesen pánikba esett, annyira, hogy már levegőt is alig bírt venni. A könnyei patakokban kezdtek el folyni az arcán, miközben segítségért fohászkodott, végül ájultan esett össze.
Wolf lassan nyitotta ki a szemeit, néhány pillanatig homályosan látott a vakító fény miatt. Egy aprócska, paradicsomi szigeten találta magát. Óvatosan szállt ki a függőágyból, majd elindult a homokos partra. Hatalmas óceán vette körül, mely nyugodt és szikrázóan kék színű volt.
– Nem ismerek rád, Wolf – jelent meg váratlanul Oraculum a nő mellett. Az idős hölgy hófehér és rózsaszín hímzéses talárban volt. – Mióta hagyod, hogy bolondot űzzenek belőled?
– Nem értelek, és mi most hol vagyunk? – értetlenkedett, miközben a jobb kezét a fejéhez emelte.
– A bubus csapdájába estél, csakúgy, mint a többiek – fogott bele Orákulum. – Nem csak te és Lion, hanem Satania is szembesült a félelmeivel.
– Ajaj! – vakarta a fejét Wolf. – És most hogyan fogjuk Lionnal legyűrni a csapdát? Sataniával ellentétben, nekünk nincs erőnk – motyogta az orra alatt.
– Erre nektek kell rájönni, de most ideje felébredned – csettintett az ujjaival Oraculum.
Wolf szemei kipattantak, majd gyorsan talpra szökkent. A tükrök maguktól ripityára törtek, majd azok darabjait minden irányból felé lőtte valami láthatatlan erő. Wolf testén megszámlálhatatlan vérző seb lett. Néhány nagyobb darab szilánk mélyen a hátába fúródott, melytől úgy érezte, mintha felnyársalták volna. Mi a fenét tudna tenni?! Annyi biztos, innen ki kell jutnia, különben tűpárna lesz belőle. Váratlanul beugrott neki az, amit Oraculum mondott. Ha ő most a bubus csapdájában van, akkor ez azt jelenti, hogy amit eddig látott, az mind illúzió volt, és csupáncsak a félelmein keresztül akarják elvenni az erejét. Nem elég, hogy bolondnak nézik, de még meg is lopják!? A gondolatai közepette teljesen elborult az agya a méregtől. A következő pillanatban akkora energia jelent meg körülötte, ami mindent elpusztított körülötte. A királykék és fekete színekben megjelenő aurájának energianyalábjai villámcsapás szerűen sújtottak le. Wolfban olyan vérszomj tört elő, ami még eddig soha, mindenáron pusztítani akart. Még mielőtt teljesen elszabadult volna nála a pokol, eszébe jutott, hogy ő nem ilyen szörnyeteg, ennek fényében erőt vett magán, s megálljt parancsolt a megvadult ösztöneinek. Miután kitisztult az elméje, észrevette, hogy most valahol máshol kötött ki, s már nem az összetört tükrökkel teli helyen volt.
A félhomályos, ködös hely szokatlan érzésekkel töltötte el Wolfot, olyan volt, mintha valami rá nehezedne, ugyanakkor a levegőbe akarná emelni. Az intuíciói azt súgták neki, haladjon előre. Lassan elindult, és ahogy ment, egyre furcsábban érezte magát. Lelkében ismét harag tombolt, ám ez valahogy mégsem a sajátja volt. Kezdte nagyon idegesíteni a jelenlegi állapota, valahogy képtelennek tartotta mindazt, amin keresztül megy. Sok olyan filmet látott, ahol a szereplő képes volt mások jelenlétét és érzéseit észlelni, de ezeket a dolgokat teljesen abszurdnak vélte. Váratlanul robbanás hangja morajlott fel. Wolf szerencsére elég messze tartózkodott, így csak a robbanás gyenge szele csapta meg őt. A kíváncsisága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a félelme, így sebes léptekkel elindult a robbanás irányába. Hosszú perceken át tartott, mire elért a robbanás helyszínére. Döbbenten nézte, ahogy Satania küzd az ellenfelével. A nagyméretű, szárnyakkal rendelkező lényt a köd miatt nem látta, így nem tudta, mi az.
– Satania, te hogy kerültél a bubus csapdájába?
– Mi?! – tért ki egy tűzgolyó támadás elől, mialatt a hosszú, egyenes, derékig érő, fekete hajának nagy részét megperzselte. – Akkor ez azt jelenti, hogy… – tágultak ki a döbbenettől az aranyszínű macska szemei. – Így már mindent értek – állt fel nagy nehezen a földről Satania, aki több sebből vérzett, de a legsúlyosabban a nyakánál sérült meg. – Megidézlek, Akuma! – mondta színtelen hangon, mire a kezében megjelent egy háromágú, ezüstszínű, rubin kövekkel díszített szigony. – Pokol fekete tüzei, démoni erők hozta kínok, lelket pusztító pengék gyűljetek – mondta a támadó igézetet, ezalatt bordó és narancsszínű aurája körül ölelte több helyen megsebzett testét. Mindenhol aranyszínű villámok cikáztak. Satania a levegőbe emelkedett a feltámadt energia hatásától, ezalatt az ellenfelének szegezte a szigonyát, amelyből nagy erejű villám csapott ki, ami végül pillanatok alatt meghozta a győzelmet.
– Hűűű, aztaa! Eszméletlen jó fegyvered van, Satania! – futott oda hozzá Wolf. – Mondd, te a Pokolból jöttél?
– Igen – felelte, mialatt földet ért.
– Ha kijutottunk innen, mesélsz a Pokolban lévő lényekről és helyekről?
– Téged nem zavar, hogy mi vagyok és honnan jöttem? – esett le az álla.
– Miért kéne, hogy zavarjon? – kérdezett vissza Wolf. – Ha gonosz démon lennél, akkor biztosan nem vettek volna fel a Meridinbe. Ha már itt tartunk, az a három elkényeztetett, hattyúnak nevezett tyúk a nyomodba se érhet – tette hozzá, mire Satania elmosolyodott.
– Látom, te is csúnya sérüléseket szereztél – vette észre a Wolf hátából kiálló tükrök darabjait. – Kész csoda, hogy talpon vagy még.
– Neked sincs okod szerénykedni – vágta be poénosan, mire a másik ismét elmosolyodott. Wolf észrevette, hogy a ködös és félhomályos hely pillanatok alatt semmivé lett, s egy napsütötte erdőben találták magukat. – Na, megint változott a helyszín. A nyakamat tenném rá, hogy itt lesz az unokahúgom.
– Lion eszméletlenül, saját vérében úszva hevert a földön. Az egyik darázs éppen végzetes csapást akart rá mérni a fullánkjával, de még mielőtt megtörtént volna a végső szúrás, egy fényesen izzó, ezüstös aranyszínű pajzs jelent meg a semmiből. A darazsak sorozatosan támadták a pajzsot, ám mindhiába.
– Wolf és Satania fejvesztve rohantak Lion segítségére, amikor meglátták, hogy nagy bajban van. A sérüléseik miatt azonban meglehetősen gátolva voltak a futásban, főleg Wolf, akinek a halandó teste egyre inkább kezdte felmondani a szolgálatot. Mielőtt odaértek volna az eszméletlen állapotban lévőhöz, a fák közül kiugró Gabriel két mozdulattal kivégzett minden ellenséget. A félkör alakú, vörösen izzó pengék úgy szelték a darazsakat, akár a kés a vajat. A Liont körülvevő védőpajzs megszűnt, így Gabriel gyorsan fel tudta kapni öt a karjaiba. Rövidesen megjelent az égen egy hatalmas, vöröses fekete lyuk, ami mindent elkezdett benyelni.
Lion eszméletlenül, saját vérében úszva hevert a földön. Az egyik darázs éppen végzetes csapást akart rá mérni a fullánkjával, de még mielőtt megtörtént volna a végső szúrás, egy fényesen izzó, ezüstös aranyszínű pajzs jelent meg a semmiből. A darazsak sorozatosan támadták a pajzsot, ám mindhiába.
Wolf és Satania fejvesztve rohantak Lion segítségére, amikor meglátták, hogy nagy bajban van. A sérüléseik miatt azonban meglehetősen gátolva voltak a futásban, főleg Wolf, akinek a halandó teste egyre inkább kezdte felmondani a szolgálatot. Mielőtt odaértek volna az eszméletlen állapotban lévőhöz, a fák közül kiugró Gabriel két mozdulattal kivégzett minden ellenséget. A félkör alakú, vörösen izzó pengék úgy szelték a darazsakat, akár a kés a vajat. A Liont körülvevő védőpajzs megszűnt, így Gabriel gyorsan fel tudta kapni öt a karjaiba. Rövidesen megjelent az égen egy hatalmas, vöröses fekete lyuk, ami mindent elkezdett benyelni.
– A lyukon keresztül visszajutunk oda, ahonnan ide kerültünk – hadarta Gabriel. Amint kijutottak a könyvből, a gyógyító tündérek megjelentek. – Ahogy látom, ti is nagyon súlyos sérüléseket szereztetek – nézett végig a két nőn, akiket máris kezelésbe vettek a tündérek.
Gabriel órákon keresztül járkált fel-alá a Pihenő egyik folyosóján. Nagyon aggódott Wolfék miatt, akik most jelenleg a műtőben voltak. Észrevette magán, hogy a hófehér pólója, nadrágja és zakója Lion vérétől mocskos. Csettintett az ujjával, és ennek hatására csont fehér ing és öltöny lett rajta.

Folytatjuk. 
**********************
6.VERSVÁLOGATÁS 
 KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL

KLEMENT B. MÁRIA- NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ

MAGÁNYOSAN BOLYONGÓ ÉRZELEM

Néha az élet olyan helyzetet teremt,
melyben magányosan bolyong az érzelem,
mellé könnyes mosolyom rendelem,
miértekre a választ szavaidban keresem.

Keringőztem a fénnyel egykoron,
most is vágynám, hogy átöleljen két karod,
nem lehet, mégis belém égetted létedet,
a Fényt takarják fellegek,
melyek hiányod fájdalmából születtek.

Nem akartam mást, csak szeretni Tégedet,
az átélt idő nem volt több., mint röpke pillanat,
de szívemben örökre megmaradt.


á
KÖTŐDÉSEK

Kapcsolatok, kötődések, ez az élet,
szívem kincseskamrájába nézve
kötődéseket látok, melyek fűznek
a gyermekkor játékos világához,
és a lázadó ifjúsághoz.

Kötődöm én egy-egy tárgyhoz,
s házunk előtt álló öreg akácfához,
forró nyarakhoz, csillagfényes éjszakákhoz,
mikor Isten ege alatt egymást átölelve álltunk.

Kötődöm egy hanghoz, annak bársonyához,
szívemből visszacsengő mondat tartalmához,
ma is simogatja lelkem,- felidézve:
"Ha szeretsz, magadra vigyázol!"
Istenem be szép is!- hisz a Szeretetben
mindig a másikra nézünk, a másikat féltjük.

Kötődöm sikerhez, kudarchoz,
gyászhoz, könnyhöz, örömhöz,
múlthoz, jelenhez, s álmodott jövőhöz,
a városhoz, hol bölcsőm ringott,
melyből felsírt a hangom.

Kötődöm én álmaimba beleszőtt
titoktartó talányhoz,
kötődöm élethez s halálhoz,
kötődöm családhoz, baráthoz,
Istenhez s Hazámhoz,
s a mindent átölelő Szeretet
végtelen, simogató hangjához.


.......................................


I. P. STEVE - NÍVÓDÍJAS  KÖLTŐ

Az idő múlásában

Még ragyog az esthajnalcsillag fénye
szemeidben, de már örülsz a létnek,
boldogan tekintesz rá az ébredő,
reményt kéklő égre, hol épp nincs felhő.
Olyan, mint egy, csodás, ajándékkosár
s mosollyal köszöntöd a megkapott mát.

Még benned él a múltad, simogató,
bájos, fiatalos, de elszállt való.
Ebből a tegnapok bálványa épült
s ahogy jobban távolodik, úgy szépül.
Őrzöd magadban, s az emlékek vára,
bár lassan, de fedve lesz zöld mohával.

Még a holnapot is szépnek reméled,
bár léted olyan, mint gyümölcscsendélet.
Halkuló hangod, olykor önmagaddal
osztod meg, míg székedre ülsz fáradtan.
Vársz, a csendes napra boruló, estre,
hogy álmod, majd az éjt, még szebbre fesse.

 á
Átérzésért

A fényt nem látod, vagy csak gyéren,
léted világtalanul éled,
vagy mozgásodban korlátolt vagy,
kerekesszékben mint áldozat,
s megértő emberséget remélsz,
hiszen a mindennap oly nehéz.

Nem kérni kéne segítséget,
jóérzésű figyelmességet!

Tisztán látók, szabadon mozgók
inkább nem is figyelnek olykor,
kikben emberi tulajdonság,
nem éppen, az igazi jóság.


Ember, tiszteld a másik embert,
mert, ha rokkant is, ő is Ember!


**********************
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!
(huszadik fejezet)

   Egy évvel később, azaz 2009. június 10-én, szerda reggel hat
órakor, Lucas és Kelly Jessicához igyekezve futottak össze a
lépcsőházban.
- Szia, hát te? - kérdezte meglepetten Kelly.
- Szia, én csak egy gyors vizitre ugrottam be, mert kíváncsi
voltam, hogy változott-e valami este óta - magyarázta halkan a férfi
és bekopogott.
- Sziasztok, hát ti? - nyitott ajtót Jessica. - Nem úgy volt, hogy
az egyetemen találkozunk? - folytatta a lány, miközben a konyhába
invitálta az érkezőket egy teára.
- De igen, de ... - kezdte Kelly.
- Én csak egy gyors látogatásra jöttem, hogy kéz és lábtörést
kívánjak és hasonló szépeket és sok-sok kitartást és türelmet és
nyugalmat.
- Nagyon kedves vagy - mondta Jessica.
- Mi lesz, ha a te bizottságodat sorsolják a kettes, azaz Jessicáék
csoportjához? - érdeklődött Kelly.
- Szerencsére, ha úgy is alakul a sorsolás, mivel nincs
szakdolgozóm a csoportban, meghúzódhatok a háttérben - lelkesedett a
férfi és átölelte Jessicát.
- És, ha nem? - puhatolta bizonytalanul Jessica.
- Most te ezzel ne törődj! Ne törd ezen a csinos kis fejed! Te,
illetve ti most csak életetek egyik legfontosabb napjára
koncentráljatok az államvizsgára! - javasolta a férfi.
- Könnyű azt mondani - szólt Jessica szemlesütve.
Horenka Erka - írói nevén: Kyra Angie
- Azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, hogy a vizsgadrukkot és a járulékokat már ne is említsem.
- Megsúgom, hogy egy gyönyörű, jól felkészült hölgy vagy - jelentette ki a férfi és megcsókolta.
- Köszönöm, de ez nem változtat azon a tényen, hogy nem érzem jól igazán magam ebben a ruciban - panaszkodott Jessica, mikor ajkuk elvált egymástól.
- Jaj, ne kezdjük megint, kérlek! - ciripelte nevetve Kelly.
- Na, mesélj, miről maradtam le? -kíváncsiskodott a férfi.
- Megkért, hogy segítsek ruhát választani az államvizsgára és, majd
a diploma osztóra is, de nagy segítség nem voltam, mert úgy is azt
vette meg, amit ő gondolt. Pedig a kosztümök is nagyon jól álltak
rajta és néhány felső is, amiket nevetséges ok miatt utasított el.
- Ez így nem teljesen fedi a valóságot. Ezt a felsőt is te választottad!
- Mi a baj ezzel a ruhával? - faggatta a férfi.
- Sokat láttat - mutatott a dekoltázsára Jessica és készülődni kezdett.
- Ha nem akarunk elkésni, indulnunk kell!
- Elvihetlek titeket? - ajánlotta a férfi.
- Személy szerint kiszellőztetném a fejem egy kicsit, de ... -
kezdte Jessica és a megcsörrenő telefonjáért ment a szobába. - Szia,
nem felejtettem el, már úton vagyok. Vigyek valamit vagy egyben van a
gép? Rendben, köszönöm, kb. 10 perc és ott vagyok. Hol talállak meg?
Oké, köszönöm, szia - tette le a telefont és nekilátott az utolsó
ellenőrzésnek, hogy mindent elrakott e a táskájába.
- Agyserkentő cukorka és víz, nagyító, toll, jegyzetek, iratok ...
- mormolta halkan. Majd, mikor mindent rendben talált, visszament
vendégeihez a konyhába: - Hol is tartottam?
- Ott, hogy sétálnál, de ... - segítette ki Kelly.
- De máris késésben vagyok.
- Hogyhogy? - kérdezték szinte egyszerre meglepetten.
- Mert igaz, hogy első csoportba vagyok besorolva és nyolckor
kezdődik a záróvizsga, de 6:45-re randit beszéltem meg a technikussal.
- Miféle technikussal? - tudakolta Lucas.
- Fogsz tudni azon a laptopon dolgozni? - aggodalmaskodott Kelly.
- Nem gond, ha útközben válaszolok kérdéseitekre, mert ... -
felelte Jessica és magához vette táskáját, kabátját és elindultak
végre. - Azt hittem, mondtam már neked - kezdte Jessica, mikor beültek
az autóba. - Julie szerint nekem is jár a vizsgatétel kidolgozásának
lehetősége. De, mivel már nálam ez papír formán nem működhet,
összehozott az iskola technikusával és megkapom az iskola laptopját,
amire tegnap felraktuk a számomra lényeges programot. Hogy neked is
válaszoljak, ha megoldható lesz a tapipad kikapcsolása vagy, hogy egy
normál billentyűzetet kapcsoljunk hozzá, akkor talán boldogulni fogok
a géppel. A francba ... - kapott a fejéhez Jessica és a táskájába
kezdett kotorászni.
- Mi a baj? Mit felejtettél el? - kérdezte Kelly.
- A fülesemet, de szerencsére itt van - mondta kissé megnyugodva Jessica.
 á
   A technikus fiatalember már a portán várta Jessicát, Kelly ment
vele, hátha segíthet valamit, Lucas pedig elköszönt és a tanáriba
ment. A vizsga termébe csak a technikus és Jessica mehetett be Julie
helyettesítőjével, Cassandrával.
  A termet az eseménynek megfelelően átrendezték. Az ajtótól kb. egy
méterre, az ajtónak háttal helyezték el a bizottság asztalát és vele
szemben L alakba egy padsort. Hogy ne okozzon fennakadást senkinek se
a vezeték, se semmi más, a bizottsági asztallal szemben az L alak
tetején a sarokba telepedtek le. Bekapcsolták a laptopot és a
szükséges programokat (nagyító, olvasó) és csatlakoztak a folyosón
gyülekező tömeghez. Mindenki arcán látható volt Kelly elmondása
alapján a vizsgadrukk és idegesség.

   Nyolc óra előtt öt perccel már mindenki a folyosón tolongott az
évfolyamból. Voltak, akik magukban igyekeztek a vizsgára koncentrálni,
mások pedig halk morajlással próbálták összeszedni az utolsó morzsákat
egy-egy kérdéses témájukhoz. Pontban nyolckor megjelentek a
vizsgabizottságok tagjai a folyosón, melyet feszült csend követett és
az évfolyam felelősök kihúzták a "kalapból" a bizottságok beosztását.
Jessica csoportja a Christopher Carter, Cassandra Marsh és Poul
Douglas elnökletével vezetett bizottságot kapta.

  Pontban nyolc órakor Julie hivatalos záróvizsgai megnyitót
celebrált. Aztán mindhárom terembe bevonult a bizottság és az első
négy hallgató. A 2.-es csoportban Jessica is benne volt az első
négyben, így Kelly őt is bekísérte, majd a teremben Christopher
segítette tovább. Először a bizottság asztalánál kihúzta a két
kérdést. Amit a bizottság elnöke a jegyzőkönyvbe iktatás miatt fel is
olvasott. Aztán Christopher a laptophoz kísérte és ott ismét elolvasta
neki a két tétel címét, hogy beírhassa őket a gépbe. Aztán, mivel
Jessica nem kért több segítséget, csatlakozott a bizottsági asztalhoz,
ahol halkan sutyorogtak, míg az első hallgató felkészült.

   Majd egy órával később Jessicára került a sor. A bizottság tagjai
felkerekedtek és a változatosság kedvéért ők mentek a lányhoz, illetve
a laptophoz. Elsőként a társadalom- és szociálpolitikai tétel került
terítékre. Egyszerűsítették egy kicsit a dolgokat annyival, hogy az
illetékes azaz az elnök elolvasta a tétel kapcsán összeírt
gondolatokat és utána feltett két kérdést Jessicának. A tétel a
szegénységről és a szegénységgel összefüggő kutatásokról,
vizsgálatokról szólt. Jessica pechére két olyan egyszerűnek látszó
kérdést kapott, amire meggondolás nélkül rávágta a választ. Csakhogy
jobb lett volna, ha gondolkodik rajta egy kicsit, mert akkor talán
rájött volna, hogy ez beugratós kérdés. Tehát a két kérdésre a válasza
nem volt jó. Ezek után jött a szociális munka szakmai tétele.
Nevezetesen a krízis és a krízis intervenció. Erről viszonylag többet
tudott leírni. Ennél a tételnél is kapott két kérdést, ahol az elsőre
nem, de a másodikra helyesen válaszolt. Mivel több kérdés nem jött,
összepakolhatott és elhagyhatta a termet.

   A folyosón sorukra várók kíváncsian kérdezgették tőle, hogy mi volt
és milyen a bizottság. Kielégítette kíváncsiságukat és visszavitte a
laptopot a technikus kollegának. Némi megkönnyebbüléssel a torkában és
gyomrában a büfé felé vette az irányt, hogy egyen és igyon valamit.
Mary a büfés most is felajánlotta neki, hogy az asztalához viszi neki
a kért meleg szendvicset, kávét és üdítőt. Amíg a szendvicsére várt
bekapcsolta a telefonját, ami ponthívást jelzett, így felvette:
- Szia, igen, köszönöm kérdésed. Túl vagyok rajta és reményeim
szerint, legalább görbül - ekkor valaki megérintette Jessica vállát és
a mellette lévő székre mutatott. - Persze, foglalj csak helyet. Nem,
apa, ezt nem neked mondtam. Amint megtudok valami biztosat, hívlak. Én
is, szia.
- Bocsáss meg, nem akartam megzavarni ... - kezdte Lucas.
- Nincs semmi gond. Mi újság? - érdeklődött a lány.
- Ezt inkább nekem kellene kérdeznem.
- Nem tudom, azt hiszem, legalább görbül - jelentette ki keserűen a lány.
- Mesélj, mi volt?
- Addig nem volt semmi gond, míg a szakdolgozatomat védtem. Majd
nekiláttam a tételek kidolgozásának, de szerintem a kapkodás miatt
csak a tételek kb. fele jutott eszembe és tudtam leírni. Aztán jöttek
a kérdések, csak azt hiszem egy volt jó a négyből. Nem értem, miért
nem lehet legalább azt megmondani, hogy meg van-e vagy sem ... -
füstölgött halkan a lány.
- Ne aggódj, meg van - súgta oda Christopher a lánynak, hogy csak ő hallja.
- Bocsi, nem akartam hallgatódzni, csak véletlenül hallottam meg,
miről beszéltek.
- Bent voltál? - kérdezte Lucas Christophertől.
- Igen. Te a 3. csoport bizottságába kerültél? - kérdezte
Christopher Lucastól.
- Igen, úgyhogy most mennem is kell, de később beszélünk - mondta
Lucas és amilyen csendben jött, olyan csendben és gyorsan távozott.
- Szívesen üldögélnék még itt veled, de sajnos nekem is vissza kell
mennem - állt föl Christopher.
- Menj csak és tedd a dolgod! - mondta a lány és magára maradva
elfogyasztotta a meleg szendvicsét. Aztán visszament a csoportjához és
igyekezett támogatni és segíteni a többieket.

   Délután fél három is elmúlt mire kijött a csoportjuk utolsó
hallgatója. Mindenki izgatottan nyüzsgött a folyosón. A bizottság kért
még egy kis türelmet és tanácskozott egy keveset. Majd három óra után
nem sokkal a 2. csoport levizsgázott hallgatóit a vizsgaterembe kérte
a bizottság. Hivatalosan is kihirdették a záróvizsga eredményeit, ami
az elnök elvárásainak megfelelően zajlott le.

   Jessica 5-re védte a 5 szakdolgozatát, a gyakorlati jegye szintén
5, a záróvizsgán pedig két 3-at kapott, így erős 4-került a
diplomájába. Két hallgató kivételével mindenki készülhetett a
diplomaosztóra.
á 
EPILÓGUS

  Az évfolyam minden egyes végzett hallgatója kamatoztatni tudta a
négy év során meg tanultakat. Voltak, akik a korábbi/jelenlegi
munkáltatójuk magasan képzett és professzionális munkaerőévé váltak.
Lucy, Kelly és Jenett például egy lépcsőfokkal feljebb léphettek a
ranglétrán. Mások a frissen megszerzett képesítésnek köszönhetően
erősíthették a munkavállalók jelentős táborát. Jessica is ezen utóbbi
csoportba sorolható, bár az ő esetében nem volt elégé világos, hogy a
frissen megszerzett diploma vagy az érzékenyítő hétvégéken végzett
munkája és teljesítménye miatt kapott lehetőséget a művelődési ház
állandó munkatársaként. Most már nem is lényeg, fő, hogy dolgozhat a
szakmájában.

  Nem mellesleg a kapcsolatuk Lucasszal is haladt a maga útján.
Christopher végre férfiként viselkedett és megkérte, majd az igen
után, feleségül vette leendő gyermeke anyját, Sherylt és együtt
birkóztak meg a nő enyhe lefolyású betegségével. Mivel Christopher és
a baba egészségesek erős támaszai, vigaszai lehettek a nőnek.
 
A regény borítója

á
Horenka Erika (Herika) – írói nevén: Kyra Angie
Vége
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL

NAGY VENDEL: ÉLETEM
(dal)
.....................................
REFRÉN
.....................................

1. VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
míg élek el nem feledem,
cipelem örökké velem.
Azt hittem nincs semmi ami leállít,
elkísér minden ami reális,
jöhet velem ami legális.
Aztán lemarad ami nem számít,
mindent elnyel a kanális,
csak az életem nem illegális.
Mikor megszülettem mindjárt két pusztám is volt,
aztán nadrágomon elől hátul is a folt,
terelgetve felnevelgettek,
gondoltam ez a végítélet.
Hogy ne legyen sorsom olyan csavart,
gyorsan más felé vettem a kanyart,
mint aki sorsából jól kifarolt.
Átvitt értelemben véve
azt hittem hamarosan vége.
Éltem mindenképpen adósság,
ha rájövök mi a valóság,
nem biztos hogy az az igazság,
az élet nem egy méz nyalás.
Néha nem megy le torkodon a falat,
kaparhatod esténként a falat,
az ígéret adósság maradt.
Elrúgok a földről egy kavicsot,
 amerre repül arra indulok.
Egy szilvafa alá leheveredek,
enyhelyt és ebédet is lelek,
erőt és bölcseletet kapok,
hétszilvafás nemes vagyok.
Szemembe húzom a kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
Gyere velem most,
köszöntelek barátom.
Neked van mire büszkének lenned,
együtt örülök Veled.
Tudósaink azt vallják,
ma már tudjuk...
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes konklúzió.
Nem mindig az a barátod,
aki a bajból kirántott,
előle nincs hova fuss,
a jó az mindig gyanús,
csak az övé legyen a juss.
 ..............................
 REFRÉN
................................
Azt hiszem most már semmi nem számít,
kihunyt minden ami világít,
fekete színű lepelbe
sötét virágod tekerd be,
úgy helyezd el márványkövemre.

Bíborszín most a borom,
öregszik akár a korom,
lábamról leverem a port,
elértem egy végső kort,
nem tanítom tovább az utókort.

Pipám füstöl,  iszom a bort,
mindebből derűre ocsúdok,
végezetül arra jutok,
kutyát és embert nevelni nem tudok,
egyebeket nem mondhatok.
 á
 2.  VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet,
sokszor megemlegetem,
okosságaimat kinevethetem.
Meghallgathatnám amiket mondanál,
ha hinném el is fogadhatnám,
de a féligazság gazság.
 Az az igazság, hogy nincs igazság,
ez viszont igazság.
Rég nem törődöm én már
az élet vígságát,
öntelt embereknek
csúfos hiúságát.
Aki közel áll a tűzhöz,
megéghet az arca,
hátul pedig vacog a foga.
Sokszor elvesztem a fonalat,
nem vagyok túlzottan vonalas,
élet és halál,
vékony a fonál. 
Megszülettem,
mint akárki más,
az sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy szárnyalás.
Az ígéret adósság,
csodálatos terméke a pillanatnak.
Állatkínzás mennyit ér?
öt év vagy kötél.
Értem én az okos szót,
ismerem a csíziót.
Mindenkinek legyen ma szebb napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
üljetek ki a napra,
vigyetek egy Nagy Vendi könyvet,
ki az asztallapra,
árnyékát a diófa adja.
"Ne csak ízlés, legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv! "
Ezen a napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem érvelt,
csak ép ésszel.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én szégyenkezem helyettetek.
Vethetitek magatokra a kereszteket,
én mindent reátok kenek.
Vállalja mindenki amiket tett.
Osszátok meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is pertu beszélek,
akkor is ha kérek,
Isten áld meg a  Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy....
Kérlek adj egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt sem tudom hol alszom.
Akkor én lehetek a Pali,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy mint a Vendi.
Születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely körülöttem.
Most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy gondoltam hogy,
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej de nincs oltalom.
Majd szebb s jobb napokon
ismét felocsúdok.
Hiába takar a szemfedő,
örökké él a temető.
.......
 REFRÉN
........
 2019.   augusztus   22.
 á
NAGY VENDEL: BALATONI TÉL

Tél hava a Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az alom a fakutyákon,
Éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér, 
Jég fátyolt fon a parti padokra a szél
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő halkuló dallama száll,
a Füredi partokon,
tél dúdol a Tagóre sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágját,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.
Nyári ízekkel vár
s melegével hív a csodás
Badacsonyi hegyi varázs.
Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán
Ottfelejtett ködmárvány
menekülésre vár,
álomul hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő Harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túlfeszült Balaton,
kék vize surranásra vált.
 
2019.   augusztus  27.
á
NAGY VENDEL: KÖDSZIVÁRVÁNY
 
Ködszivárvány feszül az égen,
ívet húz vakító fehéren,
kristályoszlopon áll,
akár egy ködmárvány.
Ködszivárvány koszorúzva az eget,
elűzi a sötétlő felleget,
Az ég alján nevet,
fénylik a szivárvány.
Egy színben pompázva,
Mint pogány bálvány.
Oszlopos kerengőin
kristály kolostornak,
mormolunk zsolozsmát
az örökké valónak.
 
2019.  augusztus  28.
  
á
NAGY VENDEL: MÉG ITT VAGYOK

Reggel ha felébredek,
hálát adok Istennek,
hogy még itt vagyok,
közöttetek lehetek,
égiek és földiek.
Szükségem van Rátok,
szükségetek van még rám,
szolgálni akarok,
veletek maradok,
mint némely maradékok.
Térden csúszkáló templomkoptató
nemigen vagyok,
nem fényesítem a padozatot,
de magasabb szempontok szerint
minden nap hitet vallok,
átélem a  csodálatot.
A templom mindig ott van valahol,
ahol kezem imára kulcsolom.
Külsőségek már nemigen érdekelnek,
a hívságok csúfsággá értéktelenednek,
a hitem csupán mi megmaradt nekem,
ünneplőbe öltöztetem,
szelíd lelkületem,
máshol meztelenre vetkezem.
Fogam, hajam ritka mint a
cirkusz kerítés léce,
valaha volt szemeimnek
sötétkék nézése.
Nemigen látom már a tornyot,
ahol az öreg óra kongott,
összehúzom homlokom ráncát,
időt igéző kusza táncát,
mégsem látom a  toronyóra láncát,
hallgatom a  harangok játékát.
A dolgok ilyentén állása
most már haszontalan,
minden erőlködésem hasztalan,
szóljatok meddig maradhatok,
ne hívjatok papot,
utamon egyedül maradok,
aztán mindennek vége van,
odadobom martalékul magamtól magam.

2019. szeptember 03. - Csak úgy magamnak...
**********************
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó
(4. fejezet. - 3. rész)

Magor városa

       Tran idegesen nézett unkatestvérére, aki bátran nézett bele a bérgyilkos hűvösen csillogó szemébe. Biztos volt benne, hogy Somának sikerült feldühítenie ezzel a beszéddel a bérgyilkost. Pedig ő szeretett volna még egy kicsit élni. Erethon szigorú vonásai megkeményedtek, ahogy beszélni kezdett:

       - Hogy kiről hogyan beszélek, azt magam döntöm el. És ha eddig nem vetted volna észre, olyasmiről beszélgetünk, ami alapján el fogom dönteni, hogy életben hagyjalak-e titeket vagy sem. Szép summát fizetnének azért, hogy holtan lássanak titeket. 
Kiss Anikó és Kiss Erika

       Soma megfeszítette izmait, amikor Erethon ezt mondta neki; Tran ijedtében nyelt egyet. Biztosra vette, hogy a bérgyilkos végezni fog velük. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg Sadok vagy Mellon meg fogják majd védeni, ha netán Erethon rájuk támadna. 
       - Ha végezni akarnál velünk, azt már régen megtetted volna – szólalt meg Sadok, hogy oldja a feszültséget. – Látszik rajtad, hogy nem szoktál értelmetlenül gyilkolni. 
       - Sosem tudhatod, egy bérgyilkosnak mi a valódi szándéka – válaszolta Erethon Sadokra pillantva. 
       - Mint ahogyan te sem tudhatod az enyémet. Nem csak te mérlegeled azt, hogy mit tegyél velünk. Ha én és Mellon azt látjuk, hogy meg akarsz ölni minket, akkor könnyedén azt veszed észre, hogy az életeddel fogsz ezért fizetni. 
       Erethon nem felelt semmit se; szeme végig érzelemmentesen fénylett, miközben lassan elővett egy hosszú kardot, amit még nem húzott ki díszes hüvelyéből. Sadoknak és Mellonnak egyből feltűntek rajta azok a törp-rúnák, amik a kard hüvelyébe voltak vésve: a kard nevét olvasták ki belőle, és azt, hogy ki volt az, aki ezt a kardot készítette. 
       - Sárkánykarom – suttogta Sadok, mire Erethon szeme megvillant. 
       - Éles a szemed, Zsebes uram – mondta a habónak; Mellon tudta, hogy miféle kard van a bérgyilkos birtokában. – Nem gondoltam volna, hogy eltudod olvasni a törp-rúnákat. 
      - Maga Drain volt az, aki megtanított rá, hogy eltudjam olvasni őket – felelte Sadok szárazon.
      - Sárkányölő Erethon – mondta Mellon, mire minden szempár rászegeződött. Fogalmuk sem volt arról, hogy a mágus miről beszél – kivéve persze Erethont.
      - Ugye így van? Te az az Erethon vagy, aki segített Vasváros törpjeinek legyőzni Bornt, a fekete sárkányt. És e kard, amit magadnál hordasz, az a kard, amit Krain öccse, Train király kovácsoltatott a legyőzött sárkány karmaiból.
       Soma és Tran kimeredő szemmel nézett fel a mágusra. Sadok volt az egyetlen, aki nem lepődött meg azon, amit öreg barátja mondott. 
       - Megölt egy sárkányt? – jutott szóhoz Tran nagy döbbenetében. – Ez a harcos megölt egy sárkányt?
       - Ne legyél ennyire meglepődve – mondta Mellon. – A bérgyilkosok a legjobb és legképzettebb harcosok itt Világföldén. Titkos falvakban élnek fent a hegyekben, ahol olyan harci technikákat sajátítanak el, amik roppant veszélyesek. Hogy mik ezek a technikák? Azt a bérgyilkosok soha nem árulják el másoknak. 
       - Hát… ez jó hír – mondta Tran nagyot nyelve.
       - Ne aggódj. Nem fog ártani neked. 
       - Ki aggódik? – próbálta tettetni a bátrat, a fiatal habó, de testének remegése elárulta, mennyire tart Erethontól.
       Sadok megelégelte a dolgot. Ki akarta deríteni, hogy mit akar tőle ez a bérgyilkos. Nincs ideje arra, hogy mások értelmetlenül fecsegjenek. 
       - Szóval, te vagy Sárkányölő Erethon – mondta higgadtan. – Legalább tudom, ki vagy valójában. Csak még azt nem árultad el, hogy mit akarsz tőlem.
       Erethon elmosolyodott.
       - Először is meg akartam tudni, hogy miért vadászik rád a Sötétség Fejedelme. Ezt már sikerült megtudnom, mikor rájöttem, ki is vagy valójában. 
       - És még mit szeretnél? Megölni?
       - Nem – rázta meg a fejét tagadólag Erethon. – Jól sejtetted: valóban nem akarok ártani neked és a barátaidnak. Más célok vezérelnek. 
       - És mik volnának azok a célok? – kérdezte Soma bizalmatlanul. Még mindig nem volt hajlandó megbízni a férfiban. 
       - Nagyon egyszerű dolgok: szeretnék csatlakozni hozzátok. 
       Mindenki megdöbbent azon, amit a bérgyilkos mondott. Erre még Mellon sem számított. Nem értették, hogy miért akarna csatlakozni hozzájuk. Ugyan mi haszna származna abból, ha ezt tenné? Csak nem Srant akarja elkapni? 
       - Miért tennél ilyet? – kérdezte Sadok. – Nem tartozol nekünk hűséggel.
       - Azzal nem, de tudom, miért keltetek útra: végezni akartok Srannal, még mielőtt háborút indítana Világfölde Szabad Népeivel szemben.
       Sadok és a többiek némák maradtak. Nemigen tudták, hogy mit feleljenek erre, vagy arra, amit a bérgyilkos akarna tőlük. Mit is lehetne az ilyesmire mondani, hiszen még mindig nem értették, mi Erethon valódi célja. 
       A néma csöndet egyszer csak az ajtó nyitódása zavarta meg. Mindenki felkapta a fejét erre. Erethon rögtön talpra ugrott és kardot rántott; Sadok is ugyanígy tett, akárcsak Mellon, aki maga mögé húzta Somát és Trant. Félelmük azonban alaptalannak bizonyult: csak Deren tért vissza, aki fáradtan támaszkodott neki a csukott ajtónak, miközben lehunyt szemmel lélegzett. Kezében ott szorongatta Hasító Hollót, mely még mindig vértől volt lucskos. Sadok és társai megkönnyebbülten lélegeztek fel, amiért Deren visszatért hozzájuk, csak Erethon maradt bizalmatlan, mivel ő nem tudta, hogy Deren is Sadok csapatához tartozott. 
       - Deren! – mondta Tran fellelkesülve, mikor végre kimert nézni Mellon háta mögül, majd mesteréhez ment, hogy megnézze minden rendben van-e vele. 
       Deren szelíden a habóra mosolygott, majd megborzolta a haját, aztán vett egy mély lélegzetet; ellökte magát az ajtótól, és Sadokhoz lépett, fel se figyelve Erethon jelenlétére. 
       - Mi történt? – kérdezte Sadok barátjától; látta, hogy használta fegyverét. Nem tett volna ilyet, ha nem került volna veszélybe. 
       - Lidércharcosok és néhány bérgyilkos – mondta Deren a habónak. – Sikerült kicselezniük az óriások éberségét, és beszöktek a városba. 
       - Lidércharcosok? – kérdezte Erethon, mire Deren rögtön felkapta tekintetét, majd amikor felismerte a férfit, azonnal felemelte fegyverét. 
       Sadok sietve elébe állt. 
       - Ne! Ő nem akar bántani minket. Ereszd le a fegyveredet, Deren. 
       Deren elbizonytalanodva nézett le Sadokra, majd újra Erethonra nézett. Fejvadász volt, persze, hogy volt már dolga bérgyilkosokkal, akikkel nem volt valami túl jó viszonyban; mondhatni a fejvadászok és a bérgyilkosok ellenséges kapcsolatban álltak egymással, éppen ezért, ha tehették, mindig elkerülték egymást. Viszont, ha úgy adódott, hogy egy bérgyilkos és egy fejvadász összetalálkozott egymással, akkor könnyedén harcba torkollott a találkozás; képesek voltak végezni a másikkal, és gyakran előfordult, hogy egy fejvadász végzett egy bérgyilkossal, vagy éppen fordítva. Ez az ellenségeskedés már hosszú idő óta tartott a két népcsoport között, és a mai napig nem akart enyhülni ez az ellenséges viszony. Ez volt az oka annak, hogy Deren olyan elfogultan viselkedett, amikor meglátta Erethont. Csak annak a gyűlöletnek engedelmeskedett, amit a bérgyilkosok iránt érzett. 
       Megvető szemmel nézett továbbra is Erethonra, majd engedelmeskedve Sadok kérésének, leeresztette fegyverét, amitől Sadok megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Nem szerette volna, ha Erethon és Deren egymásnak estek volna; különösen azért sem, mert semmi különösebb okuk nem volt arra, hogy ezt tegyék. Persze tisztában volt azzal, hogy a fejvadászok és a bérgyilkosok nemigen kedvelték egymást, de mivel Erethon nem azért volt itt, hogy ártson nekik, ezért nem akarta, Deren harcba keveredjen ellene. Így is kétséges lett volna, melyikük került volna ki győztesen a harcból; és mivel sikerült jobb belátásra bírnia Derent, rögtön hozzá is fogott, hogy elmondja neki, mi is történt addig, amíg ő távol volt. Deren figyelmesen hallgatta barátja beszámolóját, de azért végig szemmel tartotta Erethont, akit nem különösebben érdekelte, hogy a fiatal fejvadász, milyen tekintettel méregette őt. Végül Sadok befejezte a beszédet, és figyelni kezdte Deren arcát, aki lassan bólintott. 
       - Értem – szólalt meg végül. – Szóval azért van itt, mert csatlakozni szeretne hozzád. Ezt mondjuk, elhiszem, mivel a bérgyilkosok sosem szoktak hazudni. Kivéve néhány alantasabb fajtát, de azok igen kevesen vannak. 
       - Még az a szerencséd, különben már nem élnél – válaszolta Erethon megvetően, mire a fiatal fejvadász szeme felizzott, és rögtön fegyvere után kapott, de Sadok leállította. 
       - Elég legyen! – kiáltotta hangosan. – Nincs időnk arra, hogy itt ellenségeskedjetek egymással. Inkább mondd el, hogy merre voltál, és kikkel kellett harcolnod. Mintha az előbb lidércharcosokat emlegettél volna.
       Deren mély lélegzetet vett, majd megint leeresztette fegyverét, és aztán beszélni kezdett: 
       - Amikor elmentem tőletek, beszélgetni kezdtem Tildennel arról, hogy mi folyik itt valójában. Elmondta nekem, hogy sok olyan lényt látott betévedni a városba, akik azelőtt soha sem tették be a lábukat Magorba. Megkértem, mondja el nekem, miféle lényekre gondol, mire elbeszélte nekem, nagyjából, hogyan is néznek ki valójában ezek az idegenek. 
       Vett egy mély lélegzetet, majd továbbfolytatta: 
       - Az persze nem különösebben lepett meg, hogy van a városban néhány kém is, de azok nemigen jelentenek nagy veszélyt ránk; legfeljebb csak akkor, ha sikerül kideríteniük a valódi kilétünket, de más kockázatot nem jelentettek volna ránk nézve. Viszont, amikor beszélni kezdett nekem a lidércharcosokról, megfagyott a vér az ereimben. Nem gondoltam volna, hogy a Sötétség Fejedelme ide küld majd néhányat közülük. Rögtön utána is néztem, hogy valóban igaz-e, amit Tilden mondott nekem.
       - Miért? – szólt közbe Tran rettegve. – Kik ezek a lidércharcosok? 
       Deren a habóra nézett, és úgy válaszolt: 
        - Sran legképzettebb harcosai. Olyan lények, akik valamikor élő emberek voltak, akiket a Sötétség Fejedelme fogságba ejtett, majd megölt, aztán testüket és lelküket eltorzítva visszahívta őket a túlvilágról, hogy szolgálják őt, amíg világ a világ. 
        - Akkor ők szellemek? – kérdezte Soma, akit kirázott a hideg, amiért ilyen lények is léteztek Világföldén. Sejtette, hogy nem lehetnek valami kellemes figurák. 
       - Nem – felelte Deren. – Valódi testük és valódi személyiségük van, csak érzésük nincsen. Nem éreznek fájdalmat, se félelmet, se gátlást, se szánalmat; olyan harcosok ők, akik vakon követik gazdájuk parancsait, és addig üldözik zsákmányukat, amíg nem végeznek vele, vagy ő nem végez velük. Máshogy nem lehet megszabadulni tőlük. 
       - És te ezekkel a lényekkel harcoltál? – mondta Tran ijedten, miközben egész testében reszketett. 
       Deren bólintott, mire Tran teljesen elsápadt. Félő volt, hogy el fog ájulni; Mellon már nyúlt is érte, hogy megtartsa, ha netán ezt tenné, de szerencsére nem történt ilyesmi, sikerült talpon maradnia. 
       - Mennyien voltak? – kérdezte Erethon vadul; ő se számított ekkora fejleményre. 
       Egyáltalán nem örült annak, hogy lidércharcosok bukkantak fel Magor területén. Ez a Sran nem aprózta el a dolgokat, az már biztos. Olyan harcosokat küldött Sadok nyomába, akik a végsőkig üldözni fogják őt. Az életük innentől kezdve csak egy hajszálon függött, ha igaz volt, amit a fejvadász állított, márpedig az igazat mondta, abban egészen biztos volt. 
       - Legfeljebb négyen – felelte Deren, és egy pillanatra megborzongott attól az emléktől, hogy harcolnia kellett ezekkel a lényekkel szemben. 
       - Na és a bérgyilkosok? – kérdezte Mellon. – Ők velük voltak? 
       - Azt hiszem, igen – mondta a fiatal fejvadász. – Legalábbis, amikor rájuk találtam, éppen velük beszélgettek. Azt mondták el nekik, merre találnak benneteket. Azonnal megtámadtam őket; nem kockáztathattam meg azt, hogy akár egyikük is rátok találjon. Sajnos, csak a bérgyilkosokkal és egy lidércharcossal tudtam végezni. A másik három kicsúszott a kezeim közül. 
       A társaság elhallgatott. Némán néztek maguk elé, miközben próbálták megemészteni a hallottakat. Lidércharcosok, és pont Magor városában. Ilyen szerencsétlen fejleményekre nem is számítottak, mikor úgy döntöttek, hogy elindulnak fölkutatni Srant. Szerencsétlen városlakók, nem is tudják, hogy milyen veszélynek vannak kitéve most, hogy ők ebbe a városba jöttek. Ráadásul négy lidércharcos közül három életben maradt, akik ki tudja, milyen szörnyűségekre képesek, csak azért, hogy elkaphassák Sadokot. Képesek akár a fogadót és az ott tartózkodó élőlényeket megtámadni, hogy így csalogathassák elő azt a személyt, akire éppen ők vadásztak. Szegény Gyömbér Keksz. Ha tudta volna, hogy kiket szállásol el, és azzal is tisztában lett volna, hogy milyen elátkozott lények vannak ennek a társaságnak a nyomában, akkor biztosan nem engedte volna meg, hogy valaha is betegyék az ő fogadójába a lábukat. 
       - Szóval lidércharcosok tartózkodnak Magor városában – törte meg a csöndet Erethon hangja. – Ráadásul hárman vannak. Ez nem valami jó hír, nagyon nem jó. Azok a lények bárimkor megtámadhatják a fogadót, és az itteni lakók képtelenek megvédeni magukat velük szemben. 
       - Ne legyünk ennyire borúlátóak – szólt közbe Mellon higgadtan. – Ha valóban ez lenne a szándékuk, akkor már régen megtehették volna azt, hogy megtámadjanak minket. 
       - És mi van akkor, ha mégis ránk akarnak törni? – kérdezte Soma rettegve. Félt belegondolni abba, hogy ezek a harcosok vajon mit tennének a fogadó valamennyi vendégével, ha netán mégis úgy döntenek, hogy bemerészkednek ide. 
       - Ettől igazán nem kell tartanod, kedves Soma – mondta mosolyogva az öreg mágus, hogy megnyugtassa a habót. – Ezek a harcosok nem arra kaptak parancsot, hogy ártsanak Magor lakóinak. Ezt csak végszükség esetében tennék meg. Minél hamarabb indulunk el, annál nagyobb biztonságban lesznek. 
       - Kivéve persze minket – szólalt meg Tran komoran. – Mert amíg el nem érünk a beszélőállatok királyához, addig üldözni fognak. 
       - Ehhez jobb lesz, ha hozzászoksz – fordult fiatal tanítványa felé Deren. – Amíg Sadokkal utazol, addig biztos lehetsz abban, hogy még találkozni fogsz lidércharcosokkal. 
       - Akkor már jobban jártok, ha veletek megyek – szólt közbe Erethon. – Nekem több tapasztalatom van abban, hogyan kell ezeket megölni. 
       Sadok elgondolkodott a bérgyilkos ajánlatán. Végtére is, azért kelt útra, hogy szövetségeseket találjon; ráadásul ez az erős harcos magától ajánlja fel azt, hogy csatlakozik hozzá. Ilyen remek szövetségest keresve se találhatott volna, mert Erethon olyan képességekkel rendelkezik, amik számukra igen előnyösen hatottak. Erre volt szükségük Srannal szemben; ez a bérgyilkos aztán tényleg hasznukra fog még válni, ha engedni fogja, hogy csatlakozzon hozzájuk – feltéve, ha nem kér sokat a szolgálataiért. Nem gondolta azt, hogy Erethon majd ingyen fog csatlakozni hozzájuk. Biztos volt abban, pénzt is fog kérni azért, hogy szövetkezzen velük. 
       - És mennyit kérnél ezért? – tette fel a kérdést Sadok a bérgyilkosnak, aki elképedt attól, amit a habo kérdezett tőle. 
       - Nem kérek semmilyen fizetséget se ezért – válaszolta Erethon elkomorodva. 
       - Ezt nehezen hiszem el. A bérgyilkosok nem szoktak ingyen dolgozni. 
       - Én nemcsak pénzt szoktam kérni a szolgálataimért cserébe. 
       - Láttam magam is. Train király igen bőkezűen jutalmazott meg, amiért megölted azt a sárkányt. Ez a kard, amit az oldaladon viselsz, többet ér, mint a legdrágább ékkő, amivel egy bérgyilkost ki szoktak fizetni. De én nem tudok neked ilyen értékes ajándékot adni. 
       - Nem is kértem, hogy ezt tedd. Mindössze annyit kérek, engedd meg, hogy csatlakozzam hozzád. 
       - Miért? – kérdezte Deren váratlanul. – Sadok nem a barátod, akkor miért akarnád úgy szolgálni őt, hogy közben nem kérsz érte semmilyen fizetséget? 
       - Mert magam is el akarom pusztítani a Sötétség Fejedelmét – felelte Erethon a fejvadásznak. – Sadoknak pedig kellenek a szövetségesek ahhoz, hogy le tudja győzni őt és a szolgáit. Sran pedig mindenkire veszélyt jelent, nemcsak rátok nézve. 
       Sadok és Mellon egymásra néztek. Ebben a kérdésben nekik kellett meghozni a döntést: vagy engedik, hogy ez a bérgyilkos társuljon velük, vagy pedig nemet mondanak, s akkor így elveszítenek egy számukra igen fontos szövetségest. Végül hát Sadok Erethonhoz fordult, aki türelmesen várta azt, mit válaszol neki. 
       - Legyen hát – mondta a habo. – Szövetségre lépek veled Sárkány Ölő Erethon. Szolgálj engem, ha ez szíved leghőbb vágya. 
       Erethon elégedetten nézett Sadokra. 
       - Ígérem, hűen foglak szolgálni, Sadok, Világfölde Védelmezője – fogadott hűséget Sadoknak, aki néma komorsággal fogadta el felajánlott szolgálatát.
       - Ezzel megvolnánk – szólalt meg Mellon. – Mit tegyünk ezek utána? 
       - Lefekszünk aludni – felelte Sadok, és szemén igencsak lehetett látni, mennyire fáradt volt. – Aztán holnap kora reggel tovább indulunk. Nem szabad még ennél is nagyobb veszélybe sodornunk a város lakóit. 
       - Te és a két fiatal habo mindenképpen menjetek aludni – mondta a mágus szelíden barátjának. – Deren majd vigyáz rátok. 
       - Miért? Te hová mész? 
       - Én magam elmegyek Erethonnal egy kicsit utána nézni, merre lehetnek ezek a lidércharcosok. Ki tudja? Hátha sikerül elkapnunk őket. 
       - Nem félsz attól, hogy felismerhetnek? Rajtuk kívül mások is vannak, akik el akarnak kapni. 
       - Ettől ne félj. Majd újból megfiatalítom magamat. De most már elég legyen a beszédből. Indulás aludni! 
       Soma és Tran örömmel fogadták a mágus javaslatát. Olyan fáradtnak érezték magukat, hogy amint ágyba kerültek, nyomban elnyomta őket az álom; csak Sadok vonakodott egy kissé aludni, térni, de amikor Mellon erélyesebben ráparancsolt, akkor maga is nyugovóra tért. Deren leült a kandalló elé, úgy, hogy szembe legyen az ajtóval, és fegyverét az ölébe fektette; Mellon és Erethon pedig elindultak, hogy megkeressék a lidércharcosokat. Remélték, megtalálják őket, de ez csupáncsak remény volt. Egyáltalán nem volt biztos, hogy megtalálják őket.


Folytatjuk.
**********************
10. VERSEIM ANGOLUL  - NAGY VENDEL

Ilosvay Guszti és Egyed Katalin
Ezidáig még soha nem fordította le senki verseimet idegen nyelvre, s  most  eljött ennek is az ideje. Egy Kanadában megjelenő magyar újság szerkesztője, Dancs Rózsa tette újságjába írásaimat, Ilosvay Egyed Katalin fordításában.

A megtisztelő megjelenést  a  KALEJDOSZKOP  című irodalmi lapban találhatják az érdeklődők, és  mindkettőjüknek hálás köszönet érte.



................................................


NAGY VENDEL: A MEGVÁLTÓRA VÁRVA

Vágyódva várjuk
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.
á
- És most angolra fordítva ugyanez a vers! -

VENDEL NAGY: WAITING FOR THE REDEEMER

Longingly waiting
for the light of 4 candles
Nesting in the wreath
on the ornate table,
For the incarnation of Christ,
so we can kneel
In front of our Saviour.
A flaming star guides in the sky
Showing the way to a ragged barn,
Shining brightly.
The three kings depart in haste
Far away to Bethlehem.
Carrying gifts for little Jesus,
Incense floating towards Heaven
And the star comes to rest,
this will be the celestial sign:
Lead me, so I can follow.
I place my sinful soul
wanting to be cleansed
At your feet in the hope
of a glorious life.

Translated by Katalin Egyed Ilosvay
á
NAGY VENDEL: KÖSZÖNTELEK BUDAPEST

A partról nézem,
mily szép a Duna,
messziről susog
a méz ízű szél.
Égszínkék mennybolt
Rólad mesél.
Jó szagú szellő
Lehelete árad
a fehér kövekről,
vörös rózsa illatával
Betakar a hűvös szél.
Budapest, sietve
jöttem hozzád Kedvesem.
........................
REFRÉN

Budapest, Isten veled, szerelmem
Búcsút int minden vörös rózsa.
Terád emlékeztet a Bazilika csendje,
És a hegyek búsan zúgó orma.
Budapest Isten veled,
viszont látásra Kedvesem,
Vissza hoz majd szerelmem,
Visszahív az ég,
s a vizek kékje,
fürdők meleg hője,
Karjaidnak lágy ölelése.
Istenek kövei csábítanak vissza,
Kövek Istenei várnak reám,
Isteni kövek mosolya vidám,
Kőistenek víg dala száll.
Budapest, Isten veled,
búcsúzom Kedves.
Csókra csábit a sötétkék égbolt.
Távolból integet egy bús szobor,
a budai hegyek ormán,
Buda vára pallosával
vigyázzon Reád.
...........................................
KALEJDOSZKÓP 2019. JÚLIUS-AUGUSZTUS KALEIDOSCOPE JULY-AUGUST 22. á
- És most angolra fordítva ugyanez a vers! -

VENDEL NAGY : GREETING BUDAPEST

From the bank I look at the beautiful Danube,
A honeyed wind whispers from afar.
You are the tale of deep blue sky.
The fine breath of scented breeze
Radiates from the white stones
And the cool wind covers you
With fragrance of red rose.
Budapest I have come to you in haste my Dear.
Budapest vale my love
All the red roses wave farewell.
The silence of the Basilica reminds me of you
As do the sadly whirring peaks of mountains.
Budapest vale, see you again my Dear,
My love will bring back me,
Calling me back the sky, the waters’ blue,
The intense heath of baths’
And your arms’ tender hug.
Stones of Gods are coaxing me back,
Gods of stones are waiting for me.
Divine stones’ have happy smiles
The merry song of stone Gods’ fly.
Budapest vale and goodbye my Dear
A kiss – tempts the dark blue skye.
A dolorous sculpture waves from afar
On top of the hills of Buda
The Castle of Buda with broadsword
Will take good care of you.


Translated by Katalin Egyed Ilosvay

**********************
11. MARADÉKOK …ÁBRAHÁMNÉ  ÁGI  VERSEIBŐL

Strandolás

A család boldogan várta ezeket a napokat. Türelmetlenül készülődtek a gyerekek.
Ábris és Andrea strandra készültek a három éves Hannával és a másfél éves Balázzsal.

Babakocsit tolva gyalog ez egy órás út. Bekészítették a pelenkákat, az üres nejlonzacskókat, a három adag babaételt, a cumisüveg teát, a játékokat, a plédet, stb…

  Már az út élmény volt, mutogatni a gyerekeknek a virágzó fákat, a zöldellő füvet, a Tiszát, a hidat, átmenni a hídon, kiszabadulni a szörnyű lakásból és örömök elé nézni. Érkezéskor leterítették a pokrócot, levetkőztették a gyerekeket, levetkőztek, letelepedtek. A gyerekek önfeledten játszottak a jó levegőn, ettek - ittak, beszélgettek és beszélgettek, ebéd után Balázst a babakocsiban, Hannát a pléden lefektették aludni, és végre békésen pihentek ők is.

Egész évben erre a két hétre gyűjtöttek. A gyerekeknek persze a napi egy - egy gyümölcs, zöldség, sajt vagy tojás, parizer megvolt és most másnaponta strand, a közbeeső napokon a pelenkamosás, az egyéb mosás, lakástakarítás, készülés a holnapi strandra. Így tervezték, és az időjárás kegyes volt hozzájuk. Készítettek képeket, diákat, mozgófilmet, mindet Ábris hívta elő a spájzban. Amikor felébredtek a gyerekek, uzsonna, és végre séta a Tisza parton, homokvár és agyagvár építés, kavicsgyűjtés, azután irány a hinta, a mászóka, forgó, és végül a medence. Balázs önfeledten csapkodta a nagy vizet, Hannát apa tanítgatta úszni, kacagás volt egész délután. Andrea nagyon boldog volt hogy megadhatta családjának ezt az örömteli két hetet. Fájdalmait, rosszulléteit legyűrte, nézte szerettei boldogságát mosolyogva. Estefelé letusoltak, hiszen otthon csak egy csap van és lavór. Nos, az öltözködésbe már sírás is vegyült, kuncsorgás, hogy ne menjünk még, csak egy kicsit maradjunk, de hosszú lesz az út hazáig.
  á
Kezdő lépés

Bodros bárányfelhők bágyadtan 

ballagnak, hűvös fűágyamban
bámulva csendes sétájukat,
bizony agyamon nincsen lakat.


Billeg a libikóka benne,

bárcsak a rossz emlék elmenne,
bennem csak a szépség maradna,
bizakodva néznék a napba.


Bennem borongós békétlenség,

jönnek kesernyés mondatok még,
könnyek csorognak mosdatlanul
hagyott maszatfoltos arcomról.


Bízom hogy innen ha felkelek,

a szomorú gondok elmennek,
elindulok dolgom végezni,
tanulom a bajt helyre tenni. 


á
Mosoly?

Nehéz elkezdeni. Folytatni sem lesz könnyű. De senki sem ígérte hogy bármi is könnyű lesz. Írni szeretnék valakinek, akit ˝nem ismerek ˝. Nem gondoltam át, mit és hogyan írjak, úgy döntöttem csak írok, ahogy jön. Vajon jól teszem?
  Egy masszív fekete fal van előttem. Halványkékre szeretném festeni, hogy írhassak rá narancsszín betűkkel. Hiszem, ha sikerülne, ezzel rést ütnék a falon, és látnék valakit. Valakit kinek szája mosolyog. Egyik szemében kemény tartás, hogy mosolyát elfogadják, másik szemében félelem mindentől és mindenkitől. Mosolyog és segít, kezét nyújtja és vezet, simogat és nevet, vigasztal és szeret, senki sem tudja, milyen áron. Belül remeg és sikolt, és zokog, fohászkodik és jajong. Vár. Talán egyszer valaki megtalálja őt. Felismeri. Megismeri. Mosolyog. Azt hiszi, ő gyenge és erősnek kell látszania mindig. Azt hiszi ő rossz és csúnya és bűnös és hibás és vezekelnie kell. 

Gondolja: aki őt szereti, félreismeri, mert ő szerethetetlen. És majd egyszer csak kiderül, hogy ő milyen borzasztó, és elhagyja mindenki, és magára marad a miértjeivel és hogyanjaival és szörnyűségeivel, és mi lesz akkor…
Arcára dermedt kedves mosolyával áll, hol segíthetne?

Nehéz abbahagyni. Befejezni…

á
Ima

Akiért - amiért tudok,
küzdök én még, és harcolok.
Lecsendesedtem, megbékélek
bajaimmal, de mégis félek.

Eltemettem szeretteimet,
elengedtem gyermekeimet
ahogyan ezt ilyenkor tenni
kell, hisz itt az ideje neki.
Nagyon várom én azt az évet
hogy ne kelljen dolgoznod többet.
Testem egyedül nem boldogul,
lelkem nehéz bánatba borul.
Mi lesz velem egyedül, félek
nincs értelme nélküled, kérlek:
vigyázz nagyon magadra kedves,
én is őrizlek. Arcom nedves.
Szeretnék veled békén élni,
annyit szenvedtünk, s van mit félni.
Megadja a sors hogy mi ketten
együtt öregszünk itthon szépen?
Gyermekeinknek egészséget
adj Uram, nagyon szépen kérlek!

 á
Vallomás

Mikor már nem bírta tovább a teste kínjait és lelke összeomlását, eldöntötte hogy véget vet életének hamarosan. Már régen elhatározta ezt, de csak akkor akarta megtenni, amikor végleg vége mindennek. Már elő volt készítve az alkoholban oldott kétszáz gyógyszer, és még kétszáz gyógyszer, mert tudta hogy háromszáz nem elég. Azt is tudta, hogy minimum nyolc órára van szükség. És hogy ennyi tablettát nem lehet lenyelni. Beszerzett vérnyomás csökkentőket, szívritmus csökkentőket, izomlazítókat, hányáscsillapítókat, hasfogókat, mert tudta, altató nem elég. Kitalálta, kefirbe keverve kell benyelni. Kicsit megnyugtatta ez a gondolat, hogy fel van készülve. Búcsúlevél nem lesz, az már nem az ő élete.
    Nem érezte embernek már magát, csupán vegetáló parazitának. Eleinte lejártak párjába kapaszkodva sétálni negyed órákat. Egész úton sírt, remegett negyven kilóra és százhatvaöt centire összeaszott teste, azt hitte, férje szégyenli hogy alkoholistának nézik. Sírt a boltban, liftben, trolin, orvosnál, kórházban, otthon, evés közben, WC - n, egyedül, csak sírt és reszketett. Később, amikor tizennyolcadig betegségét is felfedezték, és megérkezett a harminchatodik féle orvosság is, már csak ágyában kucorgott csukott szemmel. Sem TV, se olvasás, rejtvény, beszélgetés, a telefonba is csak rázta testét a sírás. 
Úgy érezte csak teher családjának. Sajnálta őket nagyon. Falra felírta, cetlikre írta gyakran nekik, mennyire szereti őket. Búcsú volt ez. Azt mondták, még ennél is rosszabb lesz. Rettegett a magánytól, féltette a férjét, undorodott magától, félt a pénztelenségtől, a jövőtől, mindentől örökké irtózott.

Utálta az egyre jobban lepusztuló lakást, a haldokló növényeit, nem kötötte már az élethez semmi, humora elveszett, vége volt. Leírhatatlanul szenvedett.
Pokoli kínok között még kivárta párja szülinapját, de érezte, a harmincadik házassági évfordulót már nem bírná ki. Egy reggel elővette a kincsét, összerázta az alkoholos gyógyszert, egy marék tablettával felhajtotta, benyelte a többi orvosságot kefirben, elmosva kidobta az üveget, a kefires dobozt, nehogy megtudják mit és mennyit vett be. Lefeküdt. Nem voltak érzelmei, gondolatai ide - oda kapkodtak. Nem tartott sokáig.

  Hat nap intenzív osztály klinikai halál miatt, sokk és kóma, erre nem emlékszik.
Három hónap kórház és fél év poklok - pokla. Alá kellett írnia: soha többé.

És soha többé nem okoz fájdalmat azoknak, akiket szeret, és őt is szeretik.
Három perc hiányzott.

  Szeretné mindenkinek tanítani, hogy soha - soha ne tegyenek ilyet.

Ezért a feladatáért, és néhány emberért él. Tűri nehéz sorsát. Már derűs is néha - néha, akasztófahumora remek, a kemény gyógyszerektől mázsára hízott,  alig vonszolja ocsmány testét, stb… De élni fog a végsőkig!

á
Legbelül

Valaki keserves könnyeket nyeldekel,
arcizmaira kényszerített mosolya
elfáradt, míg ő küzd a nagy szenvedéssel,
de mosolyog, mert azt hiszi, ez a dolga.

Ha kell, segítő kezeit odanyújtja,
Mert együtt érez mindenkivel, aki sír,
szívét, lelkét, és mindenét odaadja,
mindenkinek mindenben segít, amit bír.

Csaljunk szívbéli mosolyt két orcájára,
hogyha kínja bántja, nyújtsunk felé kezet,
mikor bánata van, ne hagyjuk magára,
örüljünk örömének, ha szívből nevet.
 á

UFO

Földönkívüli lényeket várok ,
s megváltoztatjuk a világot .
Tilos lett volna embernek adni ,
nem tudjuk egyedül rendbe hozni .

Az ember a legborzasztóbb állat ,
nincs mi ellenáll méregfogának .
Tönkretette a csodás világot ,
nincs aki ebből kiutat láthat .

A világűrből láthat - e valaki ,
egyetemes törvényt reánk szabni .
Segíthet - e egy újrakezdésben ,
békét mutatni első lépésben .

Harangok hangja halottakért bong ,
templom hit nélkül kiürülve kong .
Emberek elveszve elnémulnak ,
bizalmunk bizarrul belénk fagyhat .

Olvasszátok fel reményeinket :
jóvá tehetjük szörnyűségünket ?
Jertek E.T.-k a mindenségért :
csak egy pont vagyunk, megérdemelnénk ?

Meg ne fertőzzünk benneteket is ,
irgalmas Isten létezhet mégis …
Eltévelyedtünk messzi az úttól ,
van - e ki kihúz minket e kútból …

Végső eséllyel okosan élni ,
minden erőnkkel előre lépni .
Dolgozni keményen békés létért ,
köszönetképpen a segítségért.

Földönkívüli nép már rég hiszi ,
Atyjuk békül, az új népre teszi
fénylő jobb keze óvó ujjait.
Megvédelmezi jó gyermekeit.

Isten a szeretet, hiszek ebben .
Küldöttek vagytok, hogy legyen Éden!
Kifosztottuk a Paradicsomot .
Hírnökök vagytok, hogy helyrehozzuk !
  á

Mondottad-e...

Csak rohanunk ezerrel százfele,
testünk immár roskadva esdene.

Mondottad-e ma már hogy "szeretlek",
hiszen nem kell hogy látsszál keménynek.

Mikor ezt a napot az éj lepi be,
gondolni kell a számonkérésre.

talán...


Találkoztam a félelemmel, amint tégláit rakja.
Ha felépül az a fal, eljő-e még a szavak napja?
Gyötrelmeim során nem kínál verset beszűkült agyam.
Szeretetemet őrizve csendesen meghúzom magam.
Formálnék lassan rímet, mint legelső szavát a gyermek.
A félelem falán áttörve születhetnek még versek?

**********************
12.MEGJELENT

Tóth Enikő
Tóth Enikő legújabb e- kötete a MEK – en. Címe: Lombhullástól hervadásig
 ....................................
Kedves Enikő!
Örömmel jelzem, hogy alábbi verseskötete ma felkerült a MEK-be:
Lombhullástól hervadásig : Tóth Enikő válogatott természetversei / Tóth Enikő

…..................................
Szia Vendi! Kérlek, ha tudod a kötetem linkjét oszd meg a lapban is, ezek válogatott természetverseim, puszi: Enikő.
https://mek.oszk.hu/19700/19718
 ááá 
Köszönettel és üdvözlettel: Góczán Andrea - MEK-könyvtáros

Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya.
**********************

13. OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA  
 - A FEHÉR BOT NAPJÁRA - 

NAGY VENDEL: JELEK

Az értelmes ember

Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
mit mond a jel.
A Föld sarkain
Tonna számra
Omolva olvad a jég,
A sivatagokat
Száguldva tágítja
A szárító szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera,
szomjazva szikkad
A sárguló levél.
De az emberek
Nem értették a jeleket,
s ez káoszhoz vezetett.


Évek óta testemen a jel,

hogy nem látok,
ezt nem hiszem el,
odafigyelve észre veheted,
ha nem érzékeled, 
jól elrejtezkedett,
örülök Veled.


Hogy félre ne értsék

bizonytalan lépteimet,
fehér botot veszek kezembe, 
mint egyetemes jelszerkezetet, 
magammal cipelek.
Hadd lássák ki vagyok,
vagy nézzék mi vagyok,
s mi nem vagyok.
Segítség ez nekem, 
vezet, hogy merre menjek,
figyelmezteti az embereket,
mutatja a szegleteket, 
és az egyeneseket.


Látásmódom megváltozott.

Néha eltűnődöm a

Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség!
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot,
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is beláthatod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki marad végül a barátod.
Mi csak emlékezünk csupán,
nincs mit ünnepelni egyáltalán,
elkerül bennünket a szivárvány,
így a Fehér bot napján,
megmarad a ködmárvány,
magunkban azt kiáltjuk,
nem önámítás okán,
Így is szép a Világ.
A Fehér bot vigyázzon ránk.


Szekszárd, 2019. október 15. A fehér bot napján.
**********************
14. EGYPERCES NOVELLÁK

Kuchta Csilla: Halhatatlan érzelmek /próza/

Életemből nem tudom kitörölni az első szerelmet, mely megérintette lelkem. Számomra ez a halhatatlan szerelem, mely ott él a gondolataimban, szívemben. Egész életemet végig kíséri. Jó beszélni róla. Nem érzek már fájdalmat iránta. Emléke jó és kellemes. Szívesen emlékezek vissza. Hogy is volt?
Kuchta Csilla

Tizenhat évesen találkoztam egy tizenhét éves fiúval egy Építőtáborban, Törökbálinton. Őszibarackot szedtünk. 
A tábor focipályán ismerkedtem a környékkel. Egy fiú jön szembe velem. Süt a nap, tombol a nyár. Hosszú vállig érő haja, mely barna színű. Nem volt magas. Rövid nadrágban és pólóban volt. Kérdezi:
- Te is borsodi vagy?
- Igen. - válaszoltam.
Ez volt az első találkozásunk 1976 augusztusában. A táborban ismerkedtünk, de akkor utálatosnak, rámenős srácnak ismertem meg. Azt felismertem, hogy tetszem neki, de ő nekem nem. Emlékszem, hogy a táborban táncolni is felkért, de én kosarat adtam neki. A tábor végén címet cseréltünk. Utána elkezdtünk levelezni, összesen hetvenhét levelet kaptam tőle két év alatt. Szembesültem vele, hogy írása szép és csodálatos. Gondolatai okosak szépen fogalmaz. Leveleit többször is elolvastam, szívtam agyamba gondolatait. Ez egy okos srác. - gondoltam. Még tanult Szakközépiskolában, én is. Elkezdtünk találkozgatni. Sokszor eljött hozzánk, pedig nem egy településen laktunk. Amikor megcsókolt, olyan hevesen vert a szívem és éreztem, milyen boldog vagyok. Ez a szerelem? - tettem fel magamban akkor a kérdést. Most már tudom, igen. Gondolataimban beszéltem hozzá, terveztem közös kirándulásunkat, a sok sétát kéz a kézben. A sok közös mozi, felejthetetlen! Közben volt katonaság is, ez már katona-szerelem.
Mivel még fiatal volt és okos, jó tanuló kiment a Szovjetunióba tanulni, egyetemre. Soha többet nem kaptam tőle levelet, a kapcsolatunk megszakadt. Hogy miért nem írt? Ez már örök titok. Egy év után, amikor hazajött nyári vakációra keresett, de édesanyám nem adta oda az akkori címemet. Eltelt immár sok-sok év. Az internet jóvoltából felvettem vele a kapcsolatot. Megkérdeztem tőle: 
- Miért nem írtál? 
- Nekem se volt egyszerű. Többet nem mondhatok.
Sosem tudtam kitörölni emlékét a gondolataimból. Szerettem őt és talán most is szeretem. Őrzöm fényképeit, ragaszkodom közös emlékünkhöz. Megtanultam egy bölcsességet, hogy a szerelem a szerelmesé, és nem azé, akit szeret. Nekem ez a hallhatatlan első szerelem, ez csak az enyém. Amíg élek mindig velem lesz és kellemesen emlékezek vissza rá.
**********************

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL

Csomor Henriett: Összetartozás

Ahogy szállnak az évek
egyre több rokonom távozott el,
csendesen az élők sorából.
Emléküket hátrahagyva
szívembe mély szeretetet ültettek.
Családi eseményen szembesülök
eltűnt az összetartozás.
Nincsenek nagybácsik és nagynénik
akik rajongtak értem.
velük repült az idő,
a búcsú örökké fájó volt.
vigasztalásul azt súgták a fülembe
hamarosan találkozunk ismét.
Hittem nekik mert
megbíztam bennük,
erős volt köztünk a rokoni szeretet.
Miki bátyám akkor is
eljött hozzám, amikor
elvesztette szeme világát.
Maga mellé ültetett s beszélgettünk,
mintha mi sem történt volna.
Sajnálom az unokahúgomat zselykét,
neki soha nem lesz olyan
szelíd lelkű drága Annus nagynénje
mint nekem, aki támogatja.
kezét ma is imára kulcsolja értem,
távolról is óvón vigyáz énrám.

2019. augusztus 18.  - Megjegyzés: Elmélkedésem lakodalom után.
 ..................................................

Szauer Gertrúd: Sasmadár

Büszke, csodás sasmadár,

Emeljen fel szárnyad,
Oda hol már emberek nem,
Csak csillagok járnak.
Oda hol nincs tegnap, holnap,
Nem ér el a fájdalom,
Mert a lelkem pihenni vágy,
Csend kéne és nyugalom.


De mihez kezdjek magányomban,

Mondd el nekem sasmadár,
Ott ahol csak csillag ragyog,
És már ember sosem jár.
Nem hallani szavaikat,
Nem érnek el dallamok,
Nem simít a lenge szellő,
Ahol egyedül vagyok.


Vigyél vissza hát sasmadár,

A tündöklő Földre,
Hogy az öröm és a bánat,
Lelkem megöntözze.
Tőlük kapjak újra erőt,
Ha nehéz is a sorsom,
Hogy tudjam nem kell menekülnöm,
Hisz itt még van dolgom.

 ..............................................

Kovács Tibor: Őszi idők

Telik az idő, eljött
Az őszi szél,
Október derekán.

Hullanak már a sárga levelek,
Készülnek a fák a téli időszakra,
Levetik a tavaszi, nyári ruhájukat,
Hogy fogadják a hófödte ruhájukat.

Ragyogó őszi napsütésben,
Pompáznak még kicsit,
Örömöt okoznak,
Ifjabbnak és Érettebbnek egyaránt,
Párban sétálnak a természet
Lágy ölén.

2019.  szeptember 06
 ...................................................

TÓTH ENIKŐ: Sárguló nyár

Sárgul a táj, még nem félek,
tekergőzik néhány lélek
felettem!
Lassan a nyárban megállok,
sárga levelet találok,
elvesztem!
Mit jelent ez a suttogás?
Talán egy újabb lombhullás
vigyázat!
Az ősz elviszi a nyarat,
s emléknek ami megmarad
hibázhat...

 ..............................................................

PESA ANNA MÁRIA: Halálos játék.

Pörögnek a lapok, egymásra dobálják,
Halomban a pénz, azt középre rakják.
Fürkészik egymás arcát, mi van a kézben,
Blöfföl, a másik, vagy nyerni fog éppen.
Nyelik az alkoholt, mindenki cigarettát szív,
A hangulat emelkedik, emelik a téteket is.
Egyre hangosabbak, már nem babra megy a játék,
Életek mehetnek tönkre, mindegyikük ettől fél..
Feszült mindenki, már-már egymásnak esnek,
Az ajtóban férfiak, kezükbe  fegyvert vesznek.
Már kettesben kártyáznak, nagyban megy a játék,
                  A nyertesnek, még golyózápor a plusz ajándék.                   
                                   
Panka. 2019.09.05.
**********************
16. VALLOMÁS

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Az én hercegem

Kelemen Györgyné Edit
Mikor a gyermek kicsi, s meséket olvasnak neki, királylányokról és királyfikról. Minden csupa ragyogás és pompa. Egymásra találnak és élnek boldogan.
Így hát miről is álmodik a gyermek, hát persze királyi sarj lesz. A valóság más, apa és anya dolgozik és tündérek sincsenek, ez a valóság. Én is afféle királyfiról álmodtam, de bevallom sokkal jobbat kaptam.
Mert a mesémnek ott vége, hogy a királylány feleségül ment a királyfihoz. Nálunk ezzel a mesének nem lett vége, hanem elkezdődőt. Nem királyfi, nem is Benő, hanem György na nem az a sárkány ölős fajta. Én sem hasonlítok király lányra.
Emlékszem a mese filmekre, szép csipkés ruha. A valóság - ki kell ábrándítsalak - nem az, egyszerű ruhában leülünk az asztalhoz és jön a lábos vagy a fazék és szedünk belőle. Nincs száz evőeszköz, csak annyi amennyi kell. A kutyánk sem pedigrés a macskánk sem az, hanem kis falusi.
Pótolhatatlan dolog azért van, a szeretet mit egymás iránt érzünk, ez a mi legeslegnagyobb kincsünk. Pompa és cicoma ide vagy oda, mi így vagyunk boldogok, lehet. hogy valaki nagyon gazdag. De az élete mit sem ér boldogság nélkül.
Én hercegem segít nekem mindenben. Sárkányt megölni nem nagy cucc, egymást elfogadni és szeretni az már igen. Nekem és neki is megvannak a kis rigolyáink, erről nem szól már a mese.
Én szép ősz hajú hercegem sok mindent megéltünk mi már és fogom a kezed. Nem látom a sötétben hová megyek, de bízom benned és követlek. Én kedves hercegem. Tudom, hogy érzed és tudod is nagyon szeretlek, Téged.
A sötétben a fény te vagy nékem!
**********************
17. NOVELLA

Csomor Henriett: Nagyapám tintatartója

 Egy költözés során rengeteg emlék ölel körül, amíg bedobozoltuk holminkat. Igyekeztünk mindent szortírozni, de én képtelen voltam, mert ragaszkodom a gyermekkori tárgyaimhoz. Még az idejét is tudom, hogy mikor és miért kaptam. Keserű, könnyes vitáink akadtak ebből anyukámmal, aztán a végén mégis én győztem, eldugva kincseimet magammal cipeltem új  otthonunkba. Minden tárgyamhoz életem parányi kis része fűződik, csak néhányat említenék a rengetegből. Három éves koromban nagyapám egy piros zongorát ajándékozott nekem, mikor hazatért a kórházból. Hat évesként egy nagyfülű, kék szemű kutyát kaptam édesanyáméktól, éveken keresztül vele aludtam, s vigasztalódtam az intézet falai közt.
   2019. júniusát mutatott a naptár, szívem már nyugtalan volt, sehol se találtam helyem. Ez nagyon kemény, s kegyetlen érzés.
   Egy esős vasárnapon a konyhai cuccokat dobozolta édesanyám, a  szekrény tetejéről lekerült az agancsos tintatartó, amit negyvenöt évig naponta láttam, de a történetét csak most tudtam meg édesanyámtól. Azt hittem, hogy apai erdész nagyapám gyermekeinek készítette a tintatartót. Szinte láttam nagyapámat, ahogy édesanyám mesélt róla. Mindig érzékenyen érint, ha hallok róla, mert nagyom szerettem Őt. Túl rövid volt az idő, amit együtt eltölthettünk. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy nem csak keze munkáját dicséri az aprólékos faragott tintatartó, amelyet kis agancsokkal díszített. Naponta érintette, simíthatta, s használta. 
  Hirtelen ott voltam vele, az őszi hajnali erdőben, s elképzeltem, ahogy ébred a természet, dalolásznak a madarak, bíbor fényben úszik az ég alja. Nagyapám sétál az erdő csendjében, s közben "harapja” a friss, dús levegőt, amely jólesik beteg tüdejének. Mosoly ült szelíd arcán, ha futni látott egy fürge őzt, vagy egy megfontoltan lépkedő szarvast, aki magasztosan hordja ékeskedő agancskoronáját. Az elhullajtott kis agancsokat  tarisznyájában összegyűjtötte, s miután délben pihent egyet az erdőszéli kunyhójában, fekete szemű drága nagyapám elkezdte csinálni fa tintatartóját. Fakereten belül egy sima falapra illesztette a kis tinta dobozkát, és az egészet körbedíszítette vaddisznó agyarral, s aganccsal.
Egykor a kis előszobában volt irodája, ahol kívülről rózsalugas futott körbe a falon. Este itt dolgozott az íróasztalánál, írta az erdészeti adminisztrációját. Beragyogtak rá a csillagok, s rózsáiban gyönyörködhetett kedvére.

2019. július 20.
**********************
18.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

á 
Kedves Vendi! gyönyörű ez a vers. Hiába, akinek öröm van a lelkében az ki is tudja írni. Biztos, hogy rengeteg embernek tetszeni fog. Kívánom, hogy kísérje az életedet ez a gyönyörű érzés és még sok ilyen szép verset írjál. Puszi: Elena

NAGY VENDEL: LÉLEKHÚROK HARMÓNIÁI

Gyönyörű  ez a dal, 
szárnyal az ének,
ebben a versben fogan az élet! 
Száguld benne a lélek,
az elmúló évek,
vagy a végítélet?
Benne az élet igenlése,
a lelki, testi fényessége.
Hogyha hegedűdön elpattan egy húr,
meghallod a disszonáns hangokat,
ám ha hárfád századik drótja pendül,
észre sem veszed hogyha elcsendesül.
Lelked húrjai rezdülését
érzékeled csupán csak legbelül,
egyszer halkan zendül, 
aztán olykor fellelkesül.
Arcod ránca meg sem rezdül,
csupán szíved kalapál legbelül,
homlokodra barázdát szánt az idő,
gondokból gyúrt dombokat a teremtő,
könnyed csepp gyöngye gurul le szemedből.
Amit elértél, megköszönöd,
mi kimaradt, felejteti közönyöd,
azért megmaradtak az álmok,
gyermekedre rátestálod.
Ne erőltesd ha nem ez az óhaja,
hiszen ez a Te vágyad testamentuma.
Köszönöm, hogy életünk 
legfontosabb percei 
nem gurultak szerte szét,
őrizted szerelmünk 
összetartó szeretetét,
a tűzhely melegét.
Boldogan átsétálsz kedveseddel 
a szerelem lélek hídján,
felettünk feszül a szivárvány,
akár a ködmárvány.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatja a mának,
majd követi a holnap.
A világ hívsága
messze került tőlem,
a fények sugára 
fényévnyire fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel 
ezt a csokrot tőlem.
Rálépek most egy új útra,
jó barátként segít ím újra,
szivárvány könnyeim mögül 
mosolygok reád szeretettel.
 Potyognak örömkönnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok 
illatozó tánca   
gyöngyözne a párnán.
Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökké valónak.
Végezetül utolér a végítélet,
minden álmunk semmivé lesz,
aztán belénk szakad a lélek.
Véget ér a mutatvány,
dallam szól a lármafán,
harang csendül templomunk tornyán.
Sorsunkat egy bölcs bagoly
figyeli egy diófán,
Múlt, jelen, és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő kocogtatja
az idő ablakát.



2019.  július  26.  Öcsém halálnak napján. 

.................................................

A  még itt vagyok című versre való reagálás:
Kedves Vendi!
Ez a vers nem csak Neked íródott, hanem kicsit Mindenkinek, aki él e földön!

Köszönöm, hogy elsők között olvashatom, ismét megérintett, mint megannyi korábbi versed, amiket újra meg újra átolvasok!
Szép és jókedvű őszi napokat kívánok! Kata
.............................................. 
 Szia, Vendi!
Csatolom neked a könyvem következő fejezetét.
Láttam, angolul is megjelennek írásaid? Fantasztikus dolog, hogy 

találtál hozzá fordítót! Gratulálok!
Szeretettel: Marika
.................................................
Látomásom versről:
Tiszteletem Kedves Vendi, annyira gyönyörű a vers  és Sándor gyönyörűen adja elő, szinte magam elé  képzeltem a vers  csodálatos mondandóját. Gratulálok, maximális elismerésem , köszönöm, szépen, szeretettel sikeres szép új hetet kívánok: Kati
 ....................................................
Szeretem a verseit kérem küldjön többet! Köszönöm: Éva
Az iPademről küldve  2019. szept. 14. dátummal, 16:45 időpontban Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta:

Szekszárdi versszüret 04.

NAGY VENDEL: Bartinatánc

Templom előtt zsibongva

Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok, asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő, pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya, nem adja alább.
Messzire hallik a csujogató
Eltompítja a víg dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!
Kadarka utcán, a  pincesoron,
Cefreszagot áraszt 
A gaz nőtte pinceszáj,
A pince szomjazó vendégre vár,
Bíborszínű az üvegpohár,
Mámoros muslincák
Dicső dala száll. 
Jóska bátyám nem sajnálja a  borát,
Megkínálja  jó borivó barátját,
Az Isten  tartsa meg a szokását. 

BORDAL - NAGY VENDEL BARTINATÁNC CÍMŰ VERSÉT ELŐADJA A SZERZŐ. 5. VERS.. 2018. október 01.  - https://www.youtube.com/watch?v=QkxtiQfhfFc&t=14s

 ...................................................
 Ez a jó megvágott Nagy Vendel videó a YouTube –on!
2014. Szekszárdi szüreti fesztivál, „Szeretet lángja” műsorán. A verset a szerző mondja el!  - https://www.youtube.com/watch?v=Hi6GcxkLMC4
..................................................
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok szolgáltatásbeli  Bm. Vaklista csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-mailt a(z) vakinfo+unsubscribe@googlegroups.com címre.
Ha üzenetet szeretne küldeni ebbe a csoportba, küldjön egy e-mailt a(z) vakinfo@googlegroups.com címre.
A csoportot a(z) https://groups.google.com/group/vakinfo címen keresheti fel.
További lehetőségekért látogasson el a(z) https://groups.google.com/d/optout címre!
.................................................

A  SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  SOROZATHOZ...
Szia vendi! Ez nagyon aranyos  vers.

Bizony, bizony, már én is igy vagyok ezzel. Sajna, de már csak inni bírjuk. A munkára már nem fáj a fogunk. Csak igy előre továbbra is. Tartsd a zászlót jó magasra gratulálok: Kopek
 ..................................................
Kedves Vendi!

A fenti versed igazán életkép, hiszen több festményt is lehetne a soraid alapján készíteni, ami vissza adja ennek a letűnő, szép világnak az igaz emberségét!
Gratulálok! Barátsággal: Zsuzsa


Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. szept. 16., H, 11:29):
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  05.

NAGY VENDEL: MÉG AKARNI

(életkép)
Pincesorok árkán 
száguld az idő,
enyészet ellen
küzd a jövendő.
Még akarni, 
életben maradni,
hangját hallatni, 
valahová tartozni, 
hasznosnak maradni.
Téglák alól a fű
óvatlan kitüremkedett,
alattuk a gyökerek 
kusza táncot lejtenek.
Szerény virág törekszik 
serényen a fény felé,
nyúlánk nyakát nyújtogatva,
érlelődik magva.
Öreg gazda vaksi szeme 
kapák között válogat,
kiakarná kertjében 
egyelni a sorokat.
A régi vasa már 
félig meddig elkopott,
kérges öreg kezétől
kifényesedett a bot.
olyant keresget,
amely magától megy. 
Már nem bírja a munkát,
gyalogszékre ül,
s úgy vágja a kapát.
Pendül a fáradt kapa most,
kalapált élétől,
hanyatt dől a gyom.
Erőt merítve 
rukkol előre, 
homlokát letörli
kökénykék kendője.
Demizson dugóját 
mikor kicsavarja, 
csapva kilöttyinti
ha víz van alatta.
Hogyha nemes ital 
érinti ajakát,
szája fölött rést hagy,
könnyebb lesz az ivás.
Erős óbor ez itt,
nem valami lőre, 
nem csígerrel köszön 
erre a szőlőre.
Mikor harangoznak 
pillanatra megáll, 
keresztet vet reá,
emeli kalapját.
Ősei ereje,
konok lelkülete,
gazda makacssága 
viszi még előre.
Hogyha ő is kidől,
fehérlik szemfedője,
unokája visz ki 
bort a temetőbe.

A  szekszárdi tanyasoron. 2019. február 06.

á
Nagy Vendel „Még akarni” -  életkép című versét elmondja: egy gépies hang
.................................................

Szia Vendi most meg tudom tartani az ígéretemet!
Utolsó megválaszolt küldeményed "vakon a világ" című versedre  írt válaszom . A kaleidoszkópra úgy látom, hogy csak akartam írni, de nagyon- nagyon sok mindent kiolvastam az egész kanadai - vagy azt hiszem hogy kanadai, -  mindjárt utánanézek, hogy ez biztos így van-e, mert az egyik az kanadai a másik viszont ausztráliai Sydney-ből. És ez a kaleidoszkóp folyóirat, ez valami csodálatos és egyszerűen fantasztikus, hogy szerepelsz benne , és az pedig hogy ilyen csodálatosan Ilosvay Katalin lefordította a verset mert, nagyon- nagyon jó a fordítása,  ez  ami nagyon ritka . Az van beleírva, ami a magyar versbe. De ez általában nagyon ritkán fordul elő, hogy egy versben egészen pontos legyen a fordítás, úgyhogy nagyon- nagyon örülök, hogy ezt gyönyörű szépen fordították le, pontosan és tökéletesen. Gratulálok hozzá, szívből gratulálok nagyon örülök mindig, amikor egy újabb sikeredről tudok meg valamit. Ezt a kaleidoszkóp újságot te rendszeresen kapod, vagy most csak azért kaptad mert szerepelsz benne.  De nekem úgy tűnik,  mert az archívumába visszamentem, hogy szinte minden számban benne vagy. Vagyis úgy néztem, hogy talán ez két havonta jelenik meg, a digitális archiválás az országos Széchenyi könyvtár adatbázisában .   Utána néztem a munkatársainak is, meg minden egyébnek és nem tudom, hogy Te ezt külön megkapod e- mailben .Torontót igen megtaláltam, hogy Canada Toronto, tehát akkor azért zavarodtam én össze, mert Ilosvai Egyed Katalin az ausztrál rádióban, valamint Ilosvay Gusztáv szavalja verseidet .Néha egy Várkonyi Judit nevezetű, de többször te is. Valamint egy új számomra, Németh Nyiba Sándor. Szeretném is ezúttal megkérdezni tőled, hogy mit takar ez a Nyiba költők imái díj mert nagyon - nagyon érdekel engem, hogy ez konkrétan mit jelent de én úgy érzem hogy valami nagyon jó díj, eszmeileg!! Kedves Jó Barát!!

Idáig tollba mondtam, vagyis diktáltam ezt a levelet, de most bejött Pityu vacsorázva TV-t nézni,
Ez a megszokott pihenős kikapcsolódása ebédnél is. Most már írásban folytatom. A Szekszárdi versciklusod első verse kedves szüleidnek szép adózás!!
Versszüreti Bordalaid remekül ritmusosak, dallamosak. A harmadik versedben ismét a príma ízű szavak gyönyörködtetnek!
Négyőjüket együtt, gondosan összekapcsolódva szeretem.
Most megyek vacsizni, és folytatom még kicsit, de ezt elküldöm hogy el ne vesszen.
Addig is puszi Ági

 "...ha lettem is, miért vagyok..."

(Nagy Vendi verséből)
..................................................

Szia VENDI. Gyönyörűek a színek és a képek, de nekem hiányzik a remény hogy nem véglegesen csak átmenetileg. De hát tudod, ez meg én vagyok az örök optimista, akinek mindig ott van az a kicsi Reménysugár, hogy lesz még jobb, vagy másabb, vagy valamilyen, de ami van az sosem végleges. Egyébként nagyon tetszik, nagyon szép vers. Szeretettel: Marica
2019. szept. 22. dátummal, 15:42 időpontban Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta:


NAGY VENDEL: Csalókán tékozló ősz
Vajon hová tűnt már...

Vajon hová tűnt már

A tűzforró nyár?
Mólók lengesége
Kéjes emlékekkel visszavár,
Ahol a locsogó tó vize
Suttogja könnyelműn óvatlan titkaid.
Langymeleg nyáreste alkonya
Csókok ízében áfonya,
Nárciszok bódító illata.
Viola árválkodva áll,
Teste átsüt a ruhán,
Mutatva bimbózó rügyeit,
alkata rejtett titkait,
Vigyázza kincseit mint egy csősz,
rajta tétován elidőz,
Átveszi birodalmát 
A mindent elhervasztó
Didergőn tékozló
Csalókán söthenyes ősz.


2015.  október 02.
................................................

909.  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA:


LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Vendi szőke hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit.

2. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
Kelemen Györgyné Edit: Öregnek lenni jó, vagy mégsem?
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.


3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS KÖLTŐKTŐL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt, gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Szauer Gertrúd mosolygós, fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Mátyás Rita: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.

Vönöczki Gmeild Margit mosolygós, szemüveges.

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!

3. fejezet. Tisztaság a barátom

Árvay Mária: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség. 2018. - 4. fejezet , 3. rész 
Samu Ágnes ági ül a földön farmernadrágban, kék kockás ujjatlan blúzban van. Mosolygós, fekete hajú, sildes sapka a fején.

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha  (tizenkilencedik fejezet)
Horenka Erika piros blézer és fehér blúz van rajta, mosolygós, barna haja vállig ér.

8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
Vendi egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. Jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.


9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó. 4. fejezet. - 2. rész :Magor városa
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak, fekete szeműek. Egyikük szemüveges, lila ruhában vannak.


10. Megjelent Árvay Mária legújabb kötete
Árvay Mária: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

11. MARADÉK
Ábrahámné Ágnes – Válogatott verseimből
Ábrahámné Ágnes:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.

12. HANGOS VERSEK
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon. Átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.

14. EGYPERCES NOVELLÁK
Kuchta Csilla: Az elszalasztott alkalom (Próza). Kuchta Csilla vörös hajú mosolygós.

15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINKTÓL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén, kézfeje álla alatt. Gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Kuchta Csilla vörös hajú mosolygós.

16. NOVELLA
Kelemen Györgyné Edit: Ezékiel, avagy a sátán macskája

Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van.
Kék táskája lóg és egy szürke kalap van a kezében. Novellája közepén egy mérges cirmos cica látható.

17. EMLÉKEIMBŐL
Csomor Henriett: Piros rózsák beszélgetnek
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér, farmerkabát van rajta.

19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA-
Tippek a magas vérnyomás ellen.
Soponyai Mihály  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
**********************
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

A  GYÓGYPÁLINKA RECEPTJE

Soponyai Mihály
Először a gyógy pálinka receptjét. (Zárójelbe lófingató: ezt nem hangoztatjuk.)
Tetszőleges nagyságú befőttes üveget félig töltünk csili paprikával. Nálunk a sárga szí nű a legerősebb.Ázsia center boltokban kegyes halál néven ismert. Frissen szedett paprika a legjobb.

A befőttes üveget feltöltjük teljesen pálinkával.50-52 fokos a legjobb, lehetőleg alma, vegyes, vagy törköly pálinka a legjobb. Naponta felrázzuk feje tetejére állítjuk az üveget, hogy jobban érlelődjön. Egy éves érlelés a legjobb. Szükség esetén fél év után is lehet használni. Nagyon erős 1-2 cent elfogyasztása ajánlott. Aki nem tudja lenyelni, gargalizálásra is jó. Erős torok gyulladás ,tüszős mandula gyulladás garat problémák esetén nagyon hatásos. Vicces szlogen: A gyógy pálinka az orvosságtól többet ér, aki issza holtig él!

Őszeleji   javaslat: Kerti kakukkfű (Thymus serpyllum


    Gyógyhatásai:
Kerti kakukkfű
Nagyon jó fertőtlenítő gyógytea készíthető belőle, mely megvéd a betegségektől, meghosszabbítja a sejtek életét, erősíti immunrendszerünket. Vérbőséget fokozó hatása javítja a vérkeringést, vérszegénység esetén kiváló. Kezelhető vele köhögés, hörgő- és szájüregi gyulladások.
Orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető hatása is van. Újabban vírusos betegségekre javasolják. A nők növényének is nevezik, mert megszünteti a vérzési rendellenességeket és a görcsöket.
Éjszakai alvópárnában megszünteti az alvási panaszokat. Depresszióra, fáradtságra tonizáló hatása miatt javallt. Étvágyjavító, puffadást szüntet, segíti az emésztést. Féreghajtásra is használják.
Külsőleg bőrfertőtlenítő, sebgyógyító hatású. Kisgyermekek fürdővizében enyhíti a hasi görcsöket, erősíti az immunrendszert.

    Elkészítés:
Egy csapott evőkanál (3 g) tea- füvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
   Felhasználása belsőleg:
Gyógyteát forrázással készítünk belőle, lehetőleg ízesítés nélkül fogyassza. Köhögés, torokfájás, vérszegénység, májbetegség, depresszió esetén napi 3 csésze tea ajánlott étkezés előtt. Emésztésre, puffadásra esetenként étkezés után 15 perccel kell inni egy csészével. Étvágy javításra étkezés előtt egy fél órával egy csészével ajánljuk. Keringési panaszokra úgyszintén napi 3 csészével kell inni étkezés előtt. Napi egy-három csészével korlátlan ideig iható. 
Immunerősítésre napi egy csészével fogyasztható, akár gyerekeknek is. 2 éves kortól hígítva teaként adható (egy teáskanál teafű 2,5 dl vízhez). Kedvező hatásáról rendszeresen érkeznek elégedett szülői beszámolók.



    Felhasználása külsőleg:
Szájüregi gyulladásra, torokfájásra gargarizálni, öblögetni kell a teájával, majd azt kiköpni.
Gyerekkád fürdővizébe egy gézbe kötött adag (3 gramm vagy egy evőkanál) teát lógatunk a fürdés megkezdésekor. Nagyobb mennyiségű (felnőtt fürdőkád) vizébe 3 liter elkészített teát önthetünk. Hetente legfeljebb háromszor használjuk így. Felnőttek fürdővizében is jó hatást fejt ki, tágítja az ereket, nyugtat.
Frissítő fürdő: mentával, rozmaringgal és levendulával egyenlő arányban keverve, 30 gramm keveréket használva 3 liter teát készítünk, és a fürdővízbe öntjük.
Olajat is készíthetünk belőle. Egy maréknyi friss kakukkfű virágot egy liter olívaolajban 3 napig érlelünk a napon, leszűrjük. Idegfájdalmak, isiász esetén fájdalomcsillapításra használjuk külsőleg.
Mezei kakukkfű
A vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű, igen aromás, jellegzetes
Mezei kakukkfű
illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek levelű növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a Bükk hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata a hajtások végén álörvökből álló füzérvirágzat, májustól szeptemberig nyílik. A mezei kakukkfű elnevezés gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle kakukkfű fajnak, továbbá a kakukkfű keverék-fajoknak. Ezért a virág illata lehet akár a szurokfűére emlékeztető, vagy friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is.
Évelő, lágyszárú félcserje. Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló. Levelei keresztben átellenesek, a többféle fajtól és keverékeitől függően a keskeny lándzsától az elliptikusig változó alakúak.
    Jó egészséget az asszonyoknak, mamáknak, anyukáknak, lányoknak. Összegezve minden nőnek boldog indián nyarat  kívánok!
Üdvözlettel : Soponyai Misi
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  910
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ