MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 09. hó – kilencedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam: szeptember
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
áááááááá
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Nagy Vendel |
Ma
reggel újra becsengetnek az iskolákba, és ez egy pedagógusnak, aki elkötelezte
magát ezzel a csodás szolgálattal, mindig egy felfokozott állapotot
idéz elő, akár a harsona hangja a feltámadáskor.
Édesapám még palatáblára írva vetette a betűket, én tintával írtam a kockás füzetembe, és manapság már az ellenőrzőt sem kell kivinni, mivel az osztályzatokat is számító gépen írják be a nemlétező naplóba, és az okos táblákra sem lehet már írni krétával.
Léteznek olyan iskolák is, ahol egyáltalán nem tanítják már a kézzel írást, csak a gépi megoldásokat alkalmazzák.
A fejlődés megállíthatatlan, és remélem, hogy azért az olvasás megmarad, hogy a tudás mindenképpen eljusson az emberekhez.
Két véglet alakul ki szemünk láttára manapság, a funkcionális analfabetizmus, vagy pedig a túliskolázottság. Mindkettő a maga nemében elgondolkodtató, és félelmetes. Mindenképpen kíváncsian tekinthetünk a jövőbe...
Édesapám még palatáblára írva vetette a betűket, én tintával írtam a kockás füzetembe, és manapság már az ellenőrzőt sem kell kivinni, mivel az osztályzatokat is számító gépen írják be a nemlétező naplóba, és az okos táblákra sem lehet már írni krétával.
Léteznek olyan iskolák is, ahol egyáltalán nem tanítják már a kézzel írást, csak a gépi megoldásokat alkalmazzák.
A fejlődés megállíthatatlan, és remélem, hogy azért az olvasás megmarad, hogy a tudás mindenképpen eljusson az emberekhez.
Két véglet alakul ki szemünk láttára manapság, a funkcionális analfabetizmus, vagy pedig a túliskolázottság. Mindkettő a maga nemében elgondolkodtató, és félelmetes. Mindenképpen kíváncsian tekinthetünk a jövőbe...
Egyebet nem
mondhatok: a szerkesztő.
**********************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK
á
2. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: ÖREGNEK LENNI JÓ,
VAGY MÉGSEM?
á
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS KÖLTŐKTŐL
SZAUER GERTRÚD, CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA ,
NAGY CSABA, VÖNÖCZKINÉ GMEINDL
MARGIT
á
4. ELISMERŐ SZAVAK
FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DICSÉRET, SZÉP SZÓ, HA
KIMONDJÁK ÚGY JÓ
á
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ
ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
á
6. VERSVÁLOGATÁS
KLEMENT BURZA MÁRIA - I. P.
STEVE ÍRÁSAIBÓL
á
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY
SOHA
á
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL
LEGÚJABB ÍRÁSAI
á
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS
KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
á
10.
MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA
LEGÚJABB KÖNYVE:
SZÍVHEZ SZÓLÓ
AJÁNDÉK
á
11. MARADÉK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES :VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
á
12. HANGOS VERSEK
ELŐADJA ILOSVAY
GUSZTÁV - RÁDIÓ MOZAIK
SYDNEY
BECSAPTAK ÚJRA
á
13. ÍZES TÖRTÉNETEK , IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: BEFEJEZÉS,
VÉGELSZÁMOLÁS
á
14. EGYPERCES NOVELLÁK
KUCHTA CSILLA: AZ ELSZALASZTOTT
ALKALOM
á
15. VERSRŐL VERSRE KORTÁRSAKTÓL
SZAUER GERTRÚD, KUCHTA CSILLA, KOVÁCS TIBOR ,
NAGY CSABA, TELEKI ELIZABET
á
16. NOVELLA
KELEMEN GYÖRGYNÉ
EDIT:
EZÉKIEL, AVAGY A SÁTÁN
MACSKÁJA
á
17. EMLÉKEIMBŐL
CSOMOR HENRIETT: PIROS RÓZSÁK BESZÉLGETNEK
á
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
á
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY
ROVATA
TIPPEK MAGAS
VÉRNYOMÁS ELLEN
á
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. KEZDŐDIK
AZ ISKOLA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: Öregnek
lenni jó, vagy mégsem?
Kelemen Györgyné Edit |
Kicsi lány
Évike, szőke kék szemű. Iskolába kezdett járni, vége a gongtalan gyermekkornak,
meg kell tanulni írni, olvasni. Nincs már a játszótéren szaladgálás, oda kell
figyelni a tanár néni mit is mond.
Iskola
elején tetszett neki a szép új iskola táska, az új füzetek, színes könyvek.
- Írni,
olvasni tanulok - mondta lelkesen!
Maga elé
vette kedvenc mesekönyvét és úgy tett, ahogy anyukájától látta és mintha
olvasna, elő adta kedvenc meséjét.
Első nap az
iskolában kicsit félt, de a tanár néni kedves volt.
- Edit néni
vagyok – mutatkozott be. Mondjátok ti is a nevetek, mutatkozzatok be, kit hogy
hívnak.
Évike
nézett, ő volt az első.
- Hogy
hívnak? - kérdezte a tanár néni.
- Hogy
szólít anyukád, mikor hív?
Évike végre
megértette: - kis szívem – válaszolta nagy
lelkesen.
A többi
gyerek nevetésbe tört ki.
- Rendben,
kis szívem – mondta mosolyogva a tanár néni.
A következő
gyerek viszont szépen válaszolt. Engem Nagy Bencének hívnak.
- Ügyes vagy
kisfiam, ülj le – kapta menten a dicséretet.
A gyerekek
szépen bemutatkoztak.
Évike
felállt, össze szedte a holmiját és kifele indult.
- Te hová
készülsz? - szólt rá a tanár néni meglepetten.
- Hová? Hát
megyek haza! Most már tudod a nevem és haza megyek!
- Na, na ,
ülj csak vissza, a tanításnak még nincs vége!
- Mit akarsz
még tanulni? Már mindenki nevét tudod!
- Ülj csak
vissza a helyedre, kis szívem, nem nekem kell tanulnom, hanem neked!
- Na jó,
maradok még egy kicsit, de csak azért mert annyira akarod.
- Most pedig
rajzolni fogunk, had lássam, milyen ügyesek vagytok. Vegyetek elő rajz lapot,
nézzétek ilyen.
Évike
előveszi a rajzlapot, marokra kapja a ceruzát és vés.
Tanár néni
hozzá megy. Igazgatja a kezében a ceruzát.
- Rosszul
fogod. Így fogd és ne nyomd rá annyira.
Évike
megsértődik.
- Én nagyon
szépen rajzolok! Feláll és kifelé iparkodik.
- Már megint
hová lesz a séta? - kiállt rá a tanárnő.
- Megyek ki
játszani, ezt már unom!
- Fejezd be
a rajzod!
- Nem,
inkább rajzolj nekem te! Cicát és kutyát, masni is legyen rajtuk!
- Neked kell
rajzolni, most rajz óra van!
Éva megfogja
a ceruzát, ökölbe markolja, húz pár görbe vonalat, persze megint vés, a ceruza
hegye kitörik.
Másik
ceruzára kap, azzal is pár firka, annak is a hegye bánja.
- Kész
vagyok és most dícsérj meg, milyen szép és milyen ügyes vagyok.!
Tanárnő a
rajzot felemeli. Az osztály nevet.
- Mi ez? Mi
akar lenni?
Másik rajzot
emel fel, kis suta rajzocska, de látszik készítője iparkodott.
- Nagyszerű,
milyen szépen tudsz rajzolni, ez igen csodás. - dicsérgeti a munkát tanár néni.
- Most már
tényleg elegem van, haza is megyek! - jelenti ki Évike.
- Na, na!
Most jön az ének óra! Kicsit pihenünk, aztán énekelünk.
Ének órán
Évike szépen énekel. Kapja is a dicséretet.
A tanításnak
vége, a kis iskolások haza mennek.
Pár nap
múlva Évike kijelenti.
- Ő bizony
nem akar iskolába járni!
- Még is mit
szeretnél? – kérdi nagymamája.
- Öreg
akarok lenni! Ők nem dolgoznak, iskolába sem járnak, igen, az öregeknek jó.
Másnap van a
szülinapja. Itt a nagy torta, kívánj hát valamit, mielőtt elfújnád. El viszont
ne mond senkinek, mert nem valósul meg.
Évike nagyot
fúj és kíván is.
Másnap
reggel, fáradtan kel. Ránéz a kezére, csúnya ráncos és öreg. Kipattanna az
ágyból, de nem megy, fáj a háta, a lába és mindene.
Kicsoszog
görnyedt háttal, meggyötörve. Hangja sem a régi gyerek hang, hanem öreg
asszonyos. Bele néz a tükörbe és egy vén asszony néz rá, mint a nagymamája.
Először azt
hiszi álmodik, köszön is – szia nagyi. Aztán rájön nem álom, a tükör képe az,
amit lát. Megrémül, hová lett a szőke haja, most fehér mint a hó. Kislány arca
ráncos. Fáj minden mozdulat, jaj, mit tett.
Anyja ránéz,
csak ennyit mond, tudom már szülinapodra mit kértél.
Reggeli után
lementek a játszótere. A sok vidám gyerek ott játszik és szaladgál. Évike
irigyelve nézi őket, menne játszani de nem tud, mindene sajog.
- Édesanyja
kérdi – irigyled-e az időseket?
- Nem, nem,
soha többé, inkább lennék gyerek!
- Tudod ma
milyen nap van?
- Nem.
- A
születésnapom, ma én fogon a tortán elfújni a gyertyát. Arra gondoltan, azt
kérem, nagymamának ne fájjon annyira a lába, tudjon menni.
A kis lányka
sírva fakadt. Mennyi mindent tudott volna kívánni. Nagypapa jobban lásson, vagy
bár mit, ő meg ilyen önző volt, és hogy megjárta. Sose értette nagymama miért
nem fut vele, miért nem szalad, fogócskázik. Nagyapján meg jót nevetett, ha
valamit nem jól látott. Most meg itt van és csak botorkál, vánszorog, a szeme
sem a régi, a haja fehér és ritka. Milyen nagyon is buta voltam, mit tettem, én
ostoba.
Anyuka
születés napja volt az este, ünnepeltek. Kicsi lány szemébe könny csordult,
tudta anyukája mit kér, hisz nagymamája már alig tudott járni. Sírva feküdt le,
öreg nem akart már lenni, inkább járna iskolába és tanulna írni, olvasni.
Nehéz, de más is megtanult, neki is menni fog.
Reggel mikor
felkelt, már nem fájt semmije. Félve nézte kezét, olyan mint régen. A tükörből
is a régi arc nézet rá vissza, boldogan nevetett fel újra. Anyukája mosolygós
arcára nézet és tudta mit kívánt a szülinapján.
Nagy lecke
volt számára mit tanult, segítette az idős embereket, mert tudta mit is éreznek
még akkor is, ha nem panaszkodnak. Iskolában jó tanuló lett és vígan játszott,
futott a téren.
**********************
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS KÖLTŐKTŐL
Szauer
Gertrúd: Szavak...
A lélek apró
kis ajtaja,
Sarkáig van tárva,
Mert a sok-sok kedves barát,
Minden szavam várja.
Sarkáig van tárva,
Mert a sok-sok kedves barát,
Minden szavam várja.
Van, ki
lépne de még nem mer,
Vagy gondja van, mint a tenger,
Arra kér csak, hogy segítsek,
Napjaiba mosolyt híntsek.
Vagy gondja van, mint a tenger,
Arra kér csak, hogy segítsek,
Napjaiba mosolyt híntsek.
Itt vagyok
és nyújtom kezem,
Jöjj barátom, gyere velem,
Fel a színes szikra fénybe,
Ahol boldog lehetsz végre.
Jöjj barátom, gyere velem,
Fel a színes szikra fénybe,
Ahol boldog lehetsz végre.
Mondd el ami
bántja szíved,
Meghallgatlak, el kell hinned,
Addig nem hagylak magadra,
Míg ezt lelked nem akarja.
Meghallgatlak, el kell hinned,
Addig nem hagylak magadra,
Míg ezt lelked nem akarja.
Amikor már
rendbe jöttél,
Szívem fizetséget nem kér,
Egyetlen az mire vágyom,
Legyél te is jó barátom.
Szívem fizetséget nem kér,
Egyetlen az mire vágyom,
Legyél te is jó barátom.
Érezd, mikor
fáj a lelkem,
Emelj fel a porból engem,
Fel a színes szikra fénybe,
Hogy én is boldog legyek végre.
Emelj fel a porból engem,
Fel a színes szikra fénybe,
Hogy én is boldog legyek végre.
Ne küldj el
ha nem fáj semmi,
Nem így kell barátnak lenni,
Csak akkor ha gond hegyek,
Zúzzák porrá lelkedet.
Nem így kell barátnak lenni,
Csak akkor ha gond hegyek,
Zúzzák porrá lelkedet.
A kis ajtóra
sarkig tárva,
Az én lelkem is nagyon vágyna,
Kedvességre, ölelésre,
Szép mesékre, biztatásra...
Az én lelkem is nagyon vágyna,
Kedvességre, ölelésre,
Szép mesékre, biztatásra...
.........................................
Csomor
Henriett: Valami
szépet szeretnék írni
- Pillanatnyi
érzés hiány -
Valami
szépet szeretnék írni,
de nem
könnyfakasztót.
Csak egy
könnyű gyengéd ölelést,
érzékeny
szívem.
Hátam
borsódzik,
kezednek
simogató érintésétől.
Szelíden rád
mosolygom,
vágyakozó
tekintettel
szép
szemeidbe nézzek.
Amelyek
hangtalanul beszélnek,
kedvemre
becézlek
s cirógatlak
kedvesem.
Közben azt
kívánom,
ölelj örökké
kedvesem,
ahogyan most
teszed.
Hiányzol
mint falevélnek
a lágy
szellő, mert nélküle
képtelen
lassuló táncba kezdeni.
Hűsítő patak
vize körül
boldogan
szállnak a szitakötők,
mit sem
sejtve hogy rövidke
életük hamar
véget ér.
szőke,
göndör hajú Hold elveszne
milliónyi
csillaga nélkül.
2019. 07.
26.
.................................................
Mátyás Rita: Boldogság
keresés...
- Haiku csokor -
Tegnapom
kopog,
mámor ragyog bőrömön.
Szerelemérzés.
mámor ragyog bőrömön.
Szerelemérzés.
Rózsás
hajnalon,
nap fénye gyúl ágyamon.
Te már elmentél.
nap fénye gyúl ágyamon.
Te már elmentél.
Könnyes
holnapom,
reszketve visszavár.
Hiába vágylak.
reszketve visszavár.
Hiába vágylak.
Szívem
jegelve,
gyertya fénye szememben.
Koppanó göröngy.
gyertya fénye szememben.
Koppanó göröngy.
Fejfán
szalagok,
vörös koszorúk hanton.
Galamb burukkol.
vörös koszorúk hanton.
Galamb burukkol.
Gondolat
ébred,
azért is szép az élet.
Újjászületés.
azért is szép az élet.
Újjászületés.
Ragyogó
napfény,
fán, csicsergők csapata.
Ismét táncolok.
fán, csicsergők csapata.
Ismét táncolok.
Új
szerelemvágy,
szívem szárnyal boldogan.
Ismét szeretek.
szívem szárnyal boldogan.
Ismét szeretek.
Hold ezüst
fénye
virágszirmokat csókol.
Lila bódulat.
virágszirmokat csókol.
Lila bódulat.
Haranghang
zendül,
esküvőre hívogat.
Tódul a násznép.
esküvőre hívogat.
Tódul a násznép.
Összeforrt
élet,
egymásba kapaszkodva.
Az élet rendje.
egymásba kapaszkodva.
Az élet rendje.
2018.02.18.
............................................
NAGY
CSABA: Hányszor…
Hányszor
szédelegtünk ugyanazon csendbe,
hányszor súgtuk egymásnak a bűvös szót,
hányszor öleltél át, és nem engedtél térdre,
mikor az élet forgataga magával sodort.
hányszor súgtuk egymásnak a bűvös szót,
hányszor öleltél át, és nem engedtél térdre,
mikor az élet forgataga magával sodort.
Hányszor
elmerültünk egymás pillantásában,
hányszor ringott lélek a lélek felett,
hányszor tapostunk lábnyomokat a föld porába,
hol sziklák mögött rejtőztek parázs tekintetek.
hányszor ringott lélek a lélek felett,
hányszor tapostunk lábnyomokat a föld porába,
hol sziklák mögött rejtőztek parázs tekintetek.
Hányszor
mondtuk azt, nem válunk el soha,
hányszor ígértük, hogy örökké csak veled,
hány éjszakán keresztül történt meg a csoda,
ami messze repített két rajongó szívet.
hányszor ígértük, hogy örökké csak veled,
hány éjszakán keresztül történt meg a csoda,
ami messze repített két rajongó szívet.
2019.07.30
.............................................
VÖNÖCZKINÉ
GMEINDL MARGIT: Parti fák
Víz tükrében álmot látok,
magukat csodáló fákat.
Tükörképük tükörképem,
elmerül az ég kékjében.
Állnak ott csodára várva,
vágynak a tavasz csókjára.
Hótól, fagytól szabadulva,
ágaikat égnek nyújtva.
Néhol sziget nádból, sásból,
amott tán híd kidőlt fából.
Távolba nézek, merengek,
fent a felhők hová mennek?
Fák közt üresség és magány,
mindenütt kérdés és talány.
Fák lelkébe senki se lát,
nem tudni, melyik mire vágy.
Vágynak fénylő napsugárra,
tavaszi rügyfakadásra?
Tündérekről álmodoznak,
kiktől éjjel álmot lopnak?
Amíg ezen merengenek,
tovaszállnak a fellegek.
Lassan én is feleszmélek,
hangom eresztem a szélnek.
Kikiáltom, ami bánt,
nem válaszoltak a fák.
Lassan tompulnak a fények,
de élednek új remények.
**********************
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY
MÁRIA : Dicséret, szép szó, ha
kimondják, úgy jó!
3. fejezet. Tisztaság a
barátom
Árvay Mária |
Ismét eljött
a péntek, a rendelés eléggé kifárasztotta az orvost. Mégis, felvillanyozta,
hogy ma is tarthat előadást. Örült az előző alkalommal elhangzott
hozzászólásoknak, így tudta, nem unott közönségnek beszél.
A mai napon az alábbi idézet került fel a táblára:
„Kezdd el felkutatni az értékeket minden egyes emberben, majd mondd is el nekik, mennyire becsülöd őket!” (John C. Maxwell)
A mai napon az alábbi idézet került fel a táblára:
„Kezdd el felkutatni az értékeket minden egyes emberben, majd mondd is el nekik, mennyire becsülöd őket!” (John C. Maxwell)
Erre az
alkalomra egy átlagos, mégis érdekes kis történetet választottam. Egyik kedves
páciensem osztotta meg velem, ahogy következik.
Már évek óta
takarítónőként dolgozom, egy iskolában, és házaknál vállalok másodállásban
munkát. Szeretem, amit csinálok, mert eredményeként tisztaság lesz mindenütt.
Nem végeztem főiskolát, vagy egyetemet, megelégedtem a nyolc általánossal, majd
az esti gimnáziumban szerzett érettségivel. Soha nem szerettem, ha túl nagy
felelősség nyomja a vállamat, a takarítás pedig a fizikai jóllétről
gondoskodik. Nem csak a munkahelyemen, az otthonunkban is gondos munkát végzek,
hiszen a saját lakásunk, ha nem tiszta, mit mondanának rólam?
Szabadidőmben nagyon szeretek olvasni – romantikus- és kalandregényeket, a női
magazinokat is kíváncsian bújom. Feltűnt, mennyi ember kap elismerő sorokat a
folyóiratokban, mert valami nagyszerű dolgot, bátor cselekedetet, hatalmas
sportteljesítményt stb. vittek végbe, vagy különleges, figyelemfelkeltő életük
volt.
Elgondolkodtam. Munkám során nem igazán kaptam semmilyen elismerést, sőt, a lurkók többször is összejárkálták, amit nagy gonddal felmostam. Voltak apró bosszúságok, de nem bántam. Mégis, jólesne nekem is néha egy-egy elismerő szó. Átlagember vagyok, nem hinném, hogy bármi nagyot vinnék véghez bármikor is. Az egyszerű emberek nem érdemelnek semmit, csak elvárásokat?
Egyik reggel nem tudtam felkelni az ágyból, annyira fájt a derekam, a csípőm, a lábaim. Injekciót is kaptam, nagyon rosszul éreztem magam. Sokára jöttem rendbe, féltem, mi lesz, ha az állásomból elbocsájtanak. Megnyugtató hívást kaptam telefonon, hogy helyettesítenek, mielőbbi jobbulást kívánnak nekem.
Amikor végre visszatértem dolgozni, nagyon örültem, már hiányzott a mozgás, a munka. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hétfő lesz életem egyik legszebb napja.
A tanárok, technikai dolgozók, sőt, még a gyerekek is odajöttek hozzám, szeretettel üdvözöltek. Elmondták, mennyire hiányoztam nekik. Részletesen elmesélték, milyen rossz volt nekik nélkülem – a takarítást elhanyagolták, a WC-ket nem tartották olyan tisztán, mint én, nem lengte be a folyosót az a finom illat, ami kedvessé varázsolta a helyiségeket. Hiányzott nekik a barátságos mosolyom, már alig várták, hogy egy-egy viccel feldobjam a napjaikat. Sok-sok kedveskedő megjegyzést, jó szót kaptam. Számos belső jó tulajdonságomról eddig nem is igazán tudtam, vagy nem tartottam fontosnak, s most ezek az emberek kifejezték irányomban.
Sokkal többet ért mindez számomra, mintha bármelyik újságban cikket írtak volna rólam. Máris megéri újra és újra felkelni és munkába állni minden nap.
Elgondolkodtam. Munkám során nem igazán kaptam semmilyen elismerést, sőt, a lurkók többször is összejárkálták, amit nagy gonddal felmostam. Voltak apró bosszúságok, de nem bántam. Mégis, jólesne nekem is néha egy-egy elismerő szó. Átlagember vagyok, nem hinném, hogy bármi nagyot vinnék véghez bármikor is. Az egyszerű emberek nem érdemelnek semmit, csak elvárásokat?
Egyik reggel nem tudtam felkelni az ágyból, annyira fájt a derekam, a csípőm, a lábaim. Injekciót is kaptam, nagyon rosszul éreztem magam. Sokára jöttem rendbe, féltem, mi lesz, ha az állásomból elbocsájtanak. Megnyugtató hívást kaptam telefonon, hogy helyettesítenek, mielőbbi jobbulást kívánnak nekem.
Amikor végre visszatértem dolgozni, nagyon örültem, már hiányzott a mozgás, a munka. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hétfő lesz életem egyik legszebb napja.
A tanárok, technikai dolgozók, sőt, még a gyerekek is odajöttek hozzám, szeretettel üdvözöltek. Elmondták, mennyire hiányoztam nekik. Részletesen elmesélték, milyen rossz volt nekik nélkülem – a takarítást elhanyagolták, a WC-ket nem tartották olyan tisztán, mint én, nem lengte be a folyosót az a finom illat, ami kedvessé varázsolta a helyiségeket. Hiányzott nekik a barátságos mosolyom, már alig várták, hogy egy-egy viccel feldobjam a napjaikat. Sok-sok kedveskedő megjegyzést, jó szót kaptam. Számos belső jó tulajdonságomról eddig nem is igazán tudtam, vagy nem tartottam fontosnak, s most ezek az emberek kifejezték irányomban.
Sokkal többet ért mindez számomra, mintha bármelyik újságban cikket írtak volna rólam. Máris megéri újra és újra felkelni és munkába állni minden nap.
A történet
itt véget ért, senki sem szólt. Végül valaki megjegyezte:
- Bajnak kell történnie ahhoz, hogy értékelni tudjuk a másikat?
- Nagyon helyes az észrevétel – mondta Lelkes doktor. Ez az, miért csak a bajban ered meg a nyelvünk? Ha tehetjük és van alkalmunk, fejezzük ki megbecsülésünket bármely hétköznap, mert az átlag emberek is sokat tesznek értünk.
A mai napra nem hoztam ábrát, de talán ide illik egy szív, amely megnyílik, közöl valamit. Csak engedjük érvényesülni bármely időben.
Köszönöm, hogy meghallgattak, a legközelebbi viszontlátásra!
- Bajnak kell történnie ahhoz, hogy értékelni tudjuk a másikat?
- Nagyon helyes az észrevétel – mondta Lelkes doktor. Ez az, miért csak a bajban ered meg a nyelvünk? Ha tehetjük és van alkalmunk, fejezzük ki megbecsülésünket bármely hétköznap, mert az átlag emberek is sokat tesznek értünk.
A mai napra nem hoztam ábrát, de talán ide illik egy szív, amely megnyílik, közöl valamit. Csak engedjük érvényesülni bármely időben.
Köszönöm, hogy meghallgattak, a legközelebbi viszontlátásra!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és
az újjászületett testvériség
2018. - 4.
fejezet , 3. rész
Szökés
Dragon
mérhetetlen dühvel rontott neki Rudolfnak, nem törődött azzal, hogy sokkal
erősebb nála. Ösztöneire hagyatkozva küzdött. A kezében lévő karddal gyors és
erős csapásokat mért Rudolfra, aki emiatt védekezni kényszerült.
A többiek, még a mester is, megfeszült figyelemmel kísérték végig az eseményeket.
Dragon utolsó csapása olyan váratlanul érte Rudolfot, hogy nem maradt ideje kivédeni azt, helyette Jaroslaw tette meg. A kard pengéje csak néhány milliméter távolságra volt a farkasszellem nyakától, nem sokon múlt, hogy levágja a fejét. Dragon csak akkor fogta fel, mi történt, miután Jaroslaw kivette a kardot a kezéből.
– Ez igen! Szép küzdelem volt, Dragon! – dicsérte meg a mester őszinte elismeréssel, ami igencsak meglepte az osztályt. – Minden igazi férfinak így kell küzdenie! – veregette meg Dragon bal vállát. – Bevallom, a nők mégis tudnak egy valamit a harcmezőn – tette csípőre a kezeit –, elbukni, ami által a férfiak megmutathatják, hogy nekik van helyük a harcmezőn! – jelentette ki a lehető legcinikusabban.
Dragon elméjét elöntő düh lassan kezdett elszállni, ám ez még nem azt jelentette, hogy egyhamar teljesen le fog csillapodni. Jó ideig nem szólt senkihez sem. Még sosem harcolt karddal, de akkor honnan tudta, hogyan kell használni? Talán ilyen jók lennének az ösztönei? Nem… Itt biztosan többről van szó. Egyre erősebben fogalmazódott meg benne az a tény, hogy itt valami titok lapul meg a háttérben. Hát persze! A felismerés villámként csapott a tudatába. Mielőtt nem találkoztak volna Merlinékkel és jöttek ide Atlaszba, a húga már hetekkel ezelőtt folyton csak azt hajtogatta, az életük fenekestől fel fog fordulni. Amint vége lesz a Harcászattannak, a lehető leghamarabb meglátogatja Liont a Pihenőben, és mindenről kikérdezi majd a jóslatait illetően. Valamiért nagyon azt érezte, hogy a húga és Wolf szinte teljesen jól vannak, ami akkora megnyugvással töltötte el, hogy már alig maradt valami a haragjából.
Mindenki szó nélkül visszament gyakorolni. Rudolf gyakorló társnak Sataniát kapta meg, mivel a mester úgy döntött, személyesen ő maga akarja edzeni Dragont.
Phoenix kissé irigykedve nézte a bátyját. Már nem csak Moriasnál, hanem Jaroslaw-nál is sikerült kiváltságos helyzetbe kerülnie, akik az iskola legutálatosabb és legelviselhetetlenebb mesterei voltak.
Az utolsó előtti órán az elemi erőt, ezen belül a tűz használatát kezdték el tanulni. Egyedül Felix és Satania bántak mesterien a tűzzel. A mester úgy tett, mintha a fiú nem is csinált volna semmit, ám a másikat rendesen letolta – mivel nő volt –, mert szerinte, amit csinál, az hencegésnek minősül.
Dragon hiába próbált erősen koncentrálni, miközben folyton a varázsszót ismételgette, az előtte lebegő bábú nem gyulladt meg. Legalább csak egy olyan tippet adott volna a mester, amivel könnyebben lehetne a feladatot végrehajtani. Hogy lehet pusztán csak egy szóval meggyújtani valamit?
Jaroslaw ráadásul azt mondta, hogy csak negyedikben fogják majd tudni gondolati szinten „kimondani” a varázsigéket és igézeteket. Az elme által megidézni, végrehajtani bármit is igen nehéz és bonyolult dolognak számít. A mentális képesség alkalmazása minden területen jelen van, mivel a támadásoknak vagy bármi másnak az ereje ezáltal háromszor nagyobb lesz.
Dragon türelme teljesen elfogyott. Dühében a földbe belevágott egyet az öklével, mire váratlanul kitört több vulkán is a hegyvidékes területen.
– Dragon, ha lehet, ne vidd túlzásba – lépett oda Jaroslaw.
– Mi?! Mit ne vigyek túlzásba? – nézett bambán.
– Az erőd használatát. Tudom, nem éppen a képességeidhez méltó feladatot adtam – fogott bele a fejét vakarva –, de az órarendi szabályok ezt írják elő. Úgyhogy kérlek, több vulkánt ne aktiválj.
Dragon álla leesett, nem csak amiatt, hogy a vulkánok kitörését ő maga okozta, hanem amiatt is, ahogyan Jaroslaw beszélt vele. Még ilyet! Nem hitte volna a férfiról, hogy ilyen normálisan is képes viselkedni, sőt! Sokáig törte a fejét azon, miként tudta azt a néhány vulkánt aktiválni? Úgy gondolta, egyelőre nem mondja el a testvéreinek a dolgot.
Wolf időközben magához tért. Először nem értette, mi történt vele. Hol van? Mitől érzi magát úgy, mint akin végighajtott egy buldózer? Ahogy odalépett hozzá Hóvirág, azonnal rájött, hol van, nem sokkal később arra is visszaemlékezett, mit tettek vele. A körülményekhez képest jól érezte magát, időközben felfigyelt arra is, hogy a szobája falai tengerkék színűek voltak.
– Szia, Wolf! Hogy vagy? – kérdezte Hóvirág kedvesen.
– Köszönöm, doktornő, jól vagyok – szólalt meg kissé rekedtes hangon. – Mondja kérem, meddig aludtam?
– Először is, ne magázz, és szólíts a nevemen – mondta, miközben hatalmas, melegséget árasztó szemeit ráemelte a másikra. – Csak néhány órát aludtál. Nem szenvedtél komoly sérülést – mosolyodott el. – Két nap múlva teljesen felépülsz, és visszamehetsz az iskolába. Lion könnyebben sérült meg, így ő már holnap hazamehet.
– Mi?! Lion is itt van? – döbbent le Wolf. – Hogyhogy?
– Öt Rudolf sebezte meg.
– Hali! – lépett be az emlegetett Wolfhoz. – Látom, felébredtél. Fáj valamid?
– Nem – felelte. – Veled mit tett Rudolf?
– A vállamtól egészen a hasamig hasított végig rajtam a karddal – húzta végig Lion az ujjait azon a helyen, ahol Rudolf megvágta. – Hála Hóvirágnak, nyoma sincs a sérülésemnek. Látom, a kék szobát kaptad, én a csokibarnát – ült le az ágyra, mialatt megigazította magán a csokibarna színű köntösét.
– Akkor én most magatokra hagylak – távozott Hóvirág.
– Szia! – köszöntek kórusban.
– Dragonék nemrég mentek el, hozzád is benéztek – mondta Lion. – Amíg mi itt voltunk, érdekes dolgok történtek – fogott bele. Mindenről részletesen beszámolt Wolfnak arról, mit meséltek neki a többiek.
– Remélem, egy életre megjegyezték, hogy velünk nem lehet ám büntetlenül elbánni – szólalt meg, miután végighallgatta az unokanővérét. – Már én is úgy gondolom, semmi keresnivalóm itt – motyogta komor hangon.
– Az álmaim jelentése rám biztosan nem vonatkozik, de hogy rád ne… azt kétlem. Ha már itt tartunk, Dragon kicsit tovább maradt bent nálam, nagyon érdeklődött az álomfejtésekkel kapcsolatban – sóhajtott lehajtott fejjel. – Rá az ilyesmi nem jellemző, mármint hogy az ilyen jóslásos dolgok érdekeljék. Van egy olyan érzésem, történt vele valami – vakarta a fejét elgondolkodva.
– Igazad lehet a bátyáddal kapcsolatban, de a többit illetően nem teljesen. Utálok itt lenni, otthon sokkal jobban éreztem magam. Itt minden olyan zavaros. Hiába a csillogás meg minden…
– Na igen, nem minden arany, ami fénylik – jegyezte meg Lion bölcsen, ölbe tett kezekkel.
A két nő miközben a Pihenőben lábadozott, addig a többiek az iskola udvarán sétálgattak és a Harcászattanon történtekről beszélgettek.
– Azt leszámítva, hogy Lion és Wolf lesérültek, jó volt az óra. Jaroslaw-val nagyon összehaverkodtam, és a hülyeségei mellett, egész normális is tud lenni.
– Nagyon nagy probléma, hogy a lányokat nem kedveli, emiatt komoly gondunk lehet majd vele a vizsgákon – magyarázta gondterhelten Pegasus.
– Kifejezetten örülök, hogy én egyik táborba se tartozom. Nekem egyáltalán nem szimpatikus Jaroslaw – morogta Phoenix. – Még meg se szólta Rudolfékat amiatt, amit tettek.
– Nyugi, kitaláltam már, hogyan fogjuk megbüntetni Jaroslaw-ot – nevetett Dragon. – Csípem a fejét, viszont azt nem fogom neki elnézni, hogy figyelmen kívül hagyta a kérésemet. Elmondtam neki, mi a baja Lionnak, és ezért vigyázni kell rá, mire ő csak elment mellettem – darálta el gyorsan.
– Mi? – nézet nagy szemekkel Pegasus.
– Nagyon helyes, meg kell büntetni azért, amiért nem figyelt a húgunkra – villant meg Phoenix szeme.
Másnap Lion elhagyta a Pihenőt, s mire hazaért, Phoenix finom ebéddel lepte meg őt. A bátyja nagyon házias és emellett gondoskodó is volt. Dragon és Pegasus pedig a jó hangulatról gondoskodtak.
Mindannyian örültek a hétvégének, már nagyon rájuk fért a lazítás. Wolf is kikerült a Pihenőről. Gondolták a testvérek, elmennek a cukrászdába. Sok mindenről szó esett, többek között a Harcászattanról. Dragon többféle ötletet eszelt ki arra, hogyan leckéztessék meg Jaroslaw-ot.
Wolf szokatlanul csendesnek bizonyult, ráadásul teljesen úgy viselkedett, mint akit hidegen hagy, hogyan fogják móresre tanítani a mestert. A nőre egyáltalán nem volt jellemző az ilyesmi. Ha valami izgalmasnak ígérkező dologról, azaz mások megvicceléséről, megsegítéséről, megleckéztetéséről vagy bármi ilyesmiről van szó, mindig az elsők között van a tervezésben.
Lion is különösen viselkedett, mert máskor sokkal aktívabban megcsillogtatja a tudását, ha valamit gondosan meg kell tervezni vagy szervezni, legyen az bármi. A „hadi terv” kidolgozása közben csak néhány tömör megjegyzést fűzött hozzá.
A cukrászdát jó sokára, órákkal később hagyták el. Megbeszélték, hogy a többi üzletet és szórakozóhelyet majd délután három óra után fedezik fel, addig pedig mindenki elintézheti a függőben lévő dolgait. Atlaszban éjjel-nappal nyitva tartott minden, kivéve a nyári szünetben, amikor a diákok hébe-hóba vannak a Meridinben a küldetések végett. A megbeszélt kiruccanás végül elmaradt. Pegasus a sok házi feladat elkészítésében elfáradt, míg Dragonnak az őt ért váratlan zenei ihlet vette ki az energiáját.
A többiek, még a mester is, megfeszült figyelemmel kísérték végig az eseményeket.
Dragon utolsó csapása olyan váratlanul érte Rudolfot, hogy nem maradt ideje kivédeni azt, helyette Jaroslaw tette meg. A kard pengéje csak néhány milliméter távolságra volt a farkasszellem nyakától, nem sokon múlt, hogy levágja a fejét. Dragon csak akkor fogta fel, mi történt, miután Jaroslaw kivette a kardot a kezéből.
– Ez igen! Szép küzdelem volt, Dragon! – dicsérte meg a mester őszinte elismeréssel, ami igencsak meglepte az osztályt. – Minden igazi férfinak így kell küzdenie! – veregette meg Dragon bal vállát. – Bevallom, a nők mégis tudnak egy valamit a harcmezőn – tette csípőre a kezeit –, elbukni, ami által a férfiak megmutathatják, hogy nekik van helyük a harcmezőn! – jelentette ki a lehető legcinikusabban.
Dragon elméjét elöntő düh lassan kezdett elszállni, ám ez még nem azt jelentette, hogy egyhamar teljesen le fog csillapodni. Jó ideig nem szólt senkihez sem. Még sosem harcolt karddal, de akkor honnan tudta, hogyan kell használni? Talán ilyen jók lennének az ösztönei? Nem… Itt biztosan többről van szó. Egyre erősebben fogalmazódott meg benne az a tény, hogy itt valami titok lapul meg a háttérben. Hát persze! A felismerés villámként csapott a tudatába. Mielőtt nem találkoztak volna Merlinékkel és jöttek ide Atlaszba, a húga már hetekkel ezelőtt folyton csak azt hajtogatta, az életük fenekestől fel fog fordulni. Amint vége lesz a Harcászattannak, a lehető leghamarabb meglátogatja Liont a Pihenőben, és mindenről kikérdezi majd a jóslatait illetően. Valamiért nagyon azt érezte, hogy a húga és Wolf szinte teljesen jól vannak, ami akkora megnyugvással töltötte el, hogy már alig maradt valami a haragjából.
Samu Ágnes |
Mindenki szó nélkül visszament gyakorolni. Rudolf gyakorló társnak Sataniát kapta meg, mivel a mester úgy döntött, személyesen ő maga akarja edzeni Dragont.
Phoenix kissé irigykedve nézte a bátyját. Már nem csak Moriasnál, hanem Jaroslaw-nál is sikerült kiváltságos helyzetbe kerülnie, akik az iskola legutálatosabb és legelviselhetetlenebb mesterei voltak.
Az utolsó előtti órán az elemi erőt, ezen belül a tűz használatát kezdték el tanulni. Egyedül Felix és Satania bántak mesterien a tűzzel. A mester úgy tett, mintha a fiú nem is csinált volna semmit, ám a másikat rendesen letolta – mivel nő volt –, mert szerinte, amit csinál, az hencegésnek minősül.
Dragon hiába próbált erősen koncentrálni, miközben folyton a varázsszót ismételgette, az előtte lebegő bábú nem gyulladt meg. Legalább csak egy olyan tippet adott volna a mester, amivel könnyebben lehetne a feladatot végrehajtani. Hogy lehet pusztán csak egy szóval meggyújtani valamit?
Jaroslaw ráadásul azt mondta, hogy csak negyedikben fogják majd tudni gondolati szinten „kimondani” a varázsigéket és igézeteket. Az elme által megidézni, végrehajtani bármit is igen nehéz és bonyolult dolognak számít. A mentális képesség alkalmazása minden területen jelen van, mivel a támadásoknak vagy bármi másnak az ereje ezáltal háromszor nagyobb lesz.
Dragon türelme teljesen elfogyott. Dühében a földbe belevágott egyet az öklével, mire váratlanul kitört több vulkán is a hegyvidékes területen.
– Dragon, ha lehet, ne vidd túlzásba – lépett oda Jaroslaw.
– Mi?! Mit ne vigyek túlzásba? – nézett bambán.
– Az erőd használatát. Tudom, nem éppen a képességeidhez méltó feladatot adtam – fogott bele a fejét vakarva –, de az órarendi szabályok ezt írják elő. Úgyhogy kérlek, több vulkánt ne aktiválj.
Dragon álla leesett, nem csak amiatt, hogy a vulkánok kitörését ő maga okozta, hanem amiatt is, ahogyan Jaroslaw beszélt vele. Még ilyet! Nem hitte volna a férfiról, hogy ilyen normálisan is képes viselkedni, sőt! Sokáig törte a fejét azon, miként tudta azt a néhány vulkánt aktiválni? Úgy gondolta, egyelőre nem mondja el a testvéreinek a dolgot.
Wolf időközben magához tért. Először nem értette, mi történt vele. Hol van? Mitől érzi magát úgy, mint akin végighajtott egy buldózer? Ahogy odalépett hozzá Hóvirág, azonnal rájött, hol van, nem sokkal később arra is visszaemlékezett, mit tettek vele. A körülményekhez képest jól érezte magát, időközben felfigyelt arra is, hogy a szobája falai tengerkék színűek voltak.
– Szia, Wolf! Hogy vagy? – kérdezte Hóvirág kedvesen.
– Köszönöm, doktornő, jól vagyok – szólalt meg kissé rekedtes hangon. – Mondja kérem, meddig aludtam?
– Először is, ne magázz, és szólíts a nevemen – mondta, miközben hatalmas, melegséget árasztó szemeit ráemelte a másikra. – Csak néhány órát aludtál. Nem szenvedtél komoly sérülést – mosolyodott el. – Két nap múlva teljesen felépülsz, és visszamehetsz az iskolába. Lion könnyebben sérült meg, így ő már holnap hazamehet.
– Mi?! Lion is itt van? – döbbent le Wolf. – Hogyhogy?
– Öt Rudolf sebezte meg.
– Hali! – lépett be az emlegetett Wolfhoz. – Látom, felébredtél. Fáj valamid?
– Nem – felelte. – Veled mit tett Rudolf?
– A vállamtól egészen a hasamig hasított végig rajtam a karddal – húzta végig Lion az ujjait azon a helyen, ahol Rudolf megvágta. – Hála Hóvirágnak, nyoma sincs a sérülésemnek. Látom, a kék szobát kaptad, én a csokibarnát – ült le az ágyra, mialatt megigazította magán a csokibarna színű köntösét.
– Akkor én most magatokra hagylak – távozott Hóvirág.
– Szia! – köszöntek kórusban.
– Dragonék nemrég mentek el, hozzád is benéztek – mondta Lion. – Amíg mi itt voltunk, érdekes dolgok történtek – fogott bele. Mindenről részletesen beszámolt Wolfnak arról, mit meséltek neki a többiek.
– Remélem, egy életre megjegyezték, hogy velünk nem lehet ám büntetlenül elbánni – szólalt meg, miután végighallgatta az unokanővérét. – Már én is úgy gondolom, semmi keresnivalóm itt – motyogta komor hangon.
– Az álmaim jelentése rám biztosan nem vonatkozik, de hogy rád ne… azt kétlem. Ha már itt tartunk, Dragon kicsit tovább maradt bent nálam, nagyon érdeklődött az álomfejtésekkel kapcsolatban – sóhajtott lehajtott fejjel. – Rá az ilyesmi nem jellemző, mármint hogy az ilyen jóslásos dolgok érdekeljék. Van egy olyan érzésem, történt vele valami – vakarta a fejét elgondolkodva.
– Igazad lehet a bátyáddal kapcsolatban, de a többit illetően nem teljesen. Utálok itt lenni, otthon sokkal jobban éreztem magam. Itt minden olyan zavaros. Hiába a csillogás meg minden…
– Na igen, nem minden arany, ami fénylik – jegyezte meg Lion bölcsen, ölbe tett kezekkel.
A két nő miközben a Pihenőben lábadozott, addig a többiek az iskola udvarán sétálgattak és a Harcászattanon történtekről beszélgettek.
– Azt leszámítva, hogy Lion és Wolf lesérültek, jó volt az óra. Jaroslaw-val nagyon összehaverkodtam, és a hülyeségei mellett, egész normális is tud lenni.
– Nagyon nagy probléma, hogy a lányokat nem kedveli, emiatt komoly gondunk lehet majd vele a vizsgákon – magyarázta gondterhelten Pegasus.
– Kifejezetten örülök, hogy én egyik táborba se tartozom. Nekem egyáltalán nem szimpatikus Jaroslaw – morogta Phoenix. – Még meg se szólta Rudolfékat amiatt, amit tettek.
– Nyugi, kitaláltam már, hogyan fogjuk megbüntetni Jaroslaw-ot – nevetett Dragon. – Csípem a fejét, viszont azt nem fogom neki elnézni, hogy figyelmen kívül hagyta a kérésemet. Elmondtam neki, mi a baja Lionnak, és ezért vigyázni kell rá, mire ő csak elment mellettem – darálta el gyorsan.
– Mi? – nézet nagy szemekkel Pegasus.
– Nagyon helyes, meg kell büntetni azért, amiért nem figyelt a húgunkra – villant meg Phoenix szeme.
Másnap Lion elhagyta a Pihenőt, s mire hazaért, Phoenix finom ebéddel lepte meg őt. A bátyja nagyon házias és emellett gondoskodó is volt. Dragon és Pegasus pedig a jó hangulatról gondoskodtak.
Mindannyian örültek a hétvégének, már nagyon rájuk fért a lazítás. Wolf is kikerült a Pihenőről. Gondolták a testvérek, elmennek a cukrászdába. Sok mindenről szó esett, többek között a Harcászattanról. Dragon többféle ötletet eszelt ki arra, hogyan leckéztessék meg Jaroslaw-ot.
Wolf szokatlanul csendesnek bizonyult, ráadásul teljesen úgy viselkedett, mint akit hidegen hagy, hogyan fogják móresre tanítani a mestert. A nőre egyáltalán nem volt jellemző az ilyesmi. Ha valami izgalmasnak ígérkező dologról, azaz mások megvicceléséről, megsegítéséről, megleckéztetéséről vagy bármi ilyesmiről van szó, mindig az elsők között van a tervezésben.
Lion is különösen viselkedett, mert máskor sokkal aktívabban megcsillogtatja a tudását, ha valamit gondosan meg kell tervezni vagy szervezni, legyen az bármi. A „hadi terv” kidolgozása közben csak néhány tömör megjegyzést fűzött hozzá.
A cukrászdát jó sokára, órákkal később hagyták el. Megbeszélték, hogy a többi üzletet és szórakozóhelyet majd délután három óra után fedezik fel, addig pedig mindenki elintézheti a függőben lévő dolgait. Atlaszban éjjel-nappal nyitva tartott minden, kivéve a nyári szünetben, amikor a diákok hébe-hóba vannak a Meridinben a küldetések végett. A megbeszélt kiruccanás végül elmaradt. Pegasus a sok házi feladat elkészítésében elfáradt, míg Dragonnak az őt ért váratlan zenei ihlet vette ki az energiáját.
Folytatjuk.
**********************
6.
VERSVÁLOGATÁS. KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE VERSEIBŐL
Klement
Burza Mária Nyiba, költők imái díjas író, költő
EGY ÁLDOTT
PERCBEN
Lassan-lassan
búcsúzik majd a nyár,
mely egykor hozott boldog perceket,
bár a percek múlttá lettek s régen
mégis a szívemben felejtődtek,
hogy megmaradjanak mindörökre.
mely egykor hozott boldog perceket,
bár a percek múlttá lettek s régen
mégis a szívemben felejtődtek,
hogy megmaradjanak mindörökre.
Nézem az
égen gomolygó felleget
mely lassan-lassan sötéten lépeget,
mögötte a Nap arany fénye ragyog,
s hinni akarom, az a nyár végi nap
egyszer visszatér, és valóságként él.
mely lassan-lassan sötéten lépeget,
mögötte a Nap arany fénye ragyog,
s hinni akarom, az a nyár végi nap
egyszer visszatér, és valóságként él.
Mindaddig a
Remény eldalolja
minden percében a napjaimban,
minden rossz álom s minden fájdalom
csak tanítója volt a Szeretetnek,
s próbája volt a Hitem erejének,
minden percében a napjaimban,
minden rossz álom s minden fájdalom
csak tanítója volt a Szeretetnek,
s próbája volt a Hitem erejének,
CSODÁS
FÉNYEK KAROLNAK
Mikor a Nap nem kíséri utamat,
Rád gondolva láthatom múltamat.
.........................…
Nem
búcsúztál, elmentél hirtelen,
én csak álltam és néztem döbbenten,
szemed tükrében Lelked kerestem,
s mi belőle sugárzott,- megértettem.
én csak álltam és néztem döbbenten,
szemed tükrében Lelked kerestem,
s mi belőle sugárzott,- megértettem.
Menned
kellett, így volt ez megírva,
könnyeim elrejtve kértem volna,
ne menj el, maradj velem, mégsem szóltam
befele könnyezve némán sírva.
Most mélységek rezdülnek meg bennem,
hinnem kell, hogy boldog már a Lelked,
tekinteted megidézem s látom
napjaimban bármerre is járok.
könnyeim elrejtve kértem volna,
ne menj el, maradj velem, mégsem szóltam
befele könnyezve némán sírva.
Most mélységek rezdülnek meg bennem,
hinnem kell, hogy boldog már a Lelked,
tekinteted megidézem s látom
napjaimban bármerre is járok.
Rád gondolva láthatom múltamat.
.........................…
I.P.Steve
Nívódíjas költő verseiből: Létminőség
Virágszirmok
színpompával virulnak,
szemet gyönyörködtetve. szép pompában,
napfény, ragyogás, simítja mind szikrázva,
míg másikak meg sápadtan elhullnak.
szemet gyönyörködtetve. szép pompában,
napfény, ragyogás, simítja mind szikrázva,
míg másikak meg sápadtan elhullnak.
Száradtan,
szalmaként levelet hullajt,
földre borul, lehajlott, megtört szárral,
már holt lélekkel, új létet nem várva,
csak magot érett és életén túl van.
földre borul, lehajlott, megtört szárral,
már holt lélekkel, új létet nem várva,
csak magot érett és életén túl van.
Mellette, a
másiknak, léte hosszabb,
talán a talaj, mi, hol jobb, hol rosszabb,
esetleg szomjazott, vagy nem érte fény.
talán a talaj, mi, hol jobb, hol rosszabb,
esetleg szomjazott, vagy nem érte fény.
A jó lét, a
szükséglet minősége,
dús talajon, vagy csak szikesen élhet,
mint az ember is, ki gazdag, ki szegény...
dús talajon, vagy csak szikesen élhet,
mint az ember is, ki gazdag, ki szegény...
Amikor távol
Mint mikor
barát elmegy, örök búcsúzásban ,
úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában.
Ahogy seb, mit, ragadozó , vagy holló vájta,
úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja.
Mint szirti szobor elhagyott éje,
úgy fáj a magány bús zenéje.
úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában.
Ahogy seb, mit, ragadozó , vagy holló vájta,
úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja.
Mint szirti szobor elhagyott éje,
úgy fáj a magány bús zenéje.
Talán a
percek zúznak apróka porrá,
vagy folyó, melybe fulladok, változik borrá.
Jöhet szelíden suttogó szellő,
mégis fergeteges, tomboló orkánná megnő
s virulhat százezer, nemes, színes rózsa,
mind hervad, mert nem érinted virradóra.
vagy folyó, melybe fulladok, változik borrá.
Jöhet szelíden suttogó szellő,
mégis fergeteges, tomboló orkánná megnő
s virulhat százezer, nemes, színes rózsa,
mind hervad, mert nem érinted virradóra.
Egy gondolat
elkísér a végtelenbe
és halovány arcod festi a képzeletbe.
Álmot sző az ébren töltött lidérces órák másnapi fénye
s a napsugár édes ragyogása lesz a jövő ékes reménye.
Az esti felhők fodra most a kettőnk hallgatag paplanja
s lágy szellő dúdolja és ring szerelmes szavaink dallama.
és halovány arcod festi a képzeletbe.
Álmot sző az ébren töltött lidérces órák másnapi fénye
s a napsugár édes ragyogása lesz a jövő ékes reménye.
Az esti felhők fodra most a kettőnk hallgatag paplanja
s lágy szellő dúdolja és ring szerelmes szavaink dallama.
Úgy fáj a
magány bús zenéje,
mint szirti szobor elhagyott éje.
Úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja,
ahogy seb, mit. ragadozó , vagy holló vájta.
Úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában,
mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban.
mint szirti szobor elhagyott éje.
Úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja,
ahogy seb, mit. ragadozó , vagy holló vájta.
Úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában,
mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban.
á
Folyamon
Nincs
megoldás, azt hiszed
úgy látod, hogy a kenyér állt meg a vízen,
pedig csak az erőd fogytán
s a lelked pillanatnyi lomtár.
úgy látod, hogy a kenyér állt meg a vízen,
pedig csak az erőd fogytán
s a lelked pillanatnyi lomtár.
Azt hiszed,
nincs tovább.
már nem vársz csodát,
de még nyújtod kezed,
hátha másik két kéz majd vezet,
kihúz a merülésből,
felsegít a szédült ernyedésből,
már nem vársz csodát,
de még nyújtod kezed,
hátha másik két kéz majd vezet,
kihúz a merülésből,
felsegít a szédült ernyedésből,
Néha az
élettől megfáradunk
s talán fonnyadtan száradunk,
mégsem adjuk fel a jövőt,
megvárjuk felszállni a nyomasztó ködöt,
hiszen csak akkor nincs már remény,
ha a vízen, úszva, megáll, fölöttünk a kenyér.
s talán fonnyadtan száradunk,
mégsem adjuk fel a jövőt,
megvárjuk felszállni a nyomasztó ködöt,
hiszen csak akkor nincs már remény,
ha a vízen, úszva, megáll, fölöttünk a kenyér.
á
Beletörődésed
Mert élsz,
remélsz,
habár senkinek sem biztos a holnap,
elfogadod, rábólintva, hogy jól van
és a mindennapok forgatagában,
megküzdesz a gondjaiddal, a mában.
ErődMert élsz,
remélsz,
habár senkinek sem biztos a holnap,
elfogadod, rábólintva, hogy jól van
és a mindennapok forgatagában,
megküzdesz a gondjaiddal, a mában.
megnő
s az akarat végrehajt minden tervet,
mit józan eszeddel sző a képzelet.
Életed a jólét medrében zajlik,
de partközelben, panaszszavad hallik.
Fátylas
árnyak,
csupáncsak tovaszálló jelenségek,
hisz ezekkel az illó jelen végez.
A tisztánlátásodért harcba is mész,
igazért szólsz s hangod senkit sem kímél.
Bántod
s bánod,
mert lelked ébred, hogy fájdalmat adtál
valaki másnak, pedig nem akartál.
Emberséged, jellemként, őrzöd féltve,
Istentől áldást, erre, térden kérve.
Gyenge
perced
ernyedten múlik a ketyegő órán,
amíg szíved még a jövőért sóvár, e már változva, megtérten, hittel készülsz,
hogy jó útra térj, késetlenül, végül.
Mert élsz,
remélsz.
Önmagad, soha, meg nem hazudtolod,
nem tűröd az eltaposott nyomorod,
de megalkuszol a békét megtartva.
Így indulsz, talpra állva, a magasba.
**********************
7. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie:
Soha ne mondd, hogy soha
-
tizenkilencedik fejezet -
Lucas ígéretéhez híven, hétfőn dél előtt tíz perccel csengetett
Jessicánál, aki ekkortájt lépett be a lépcsőházba és lassításra
szólította fel Jennyt.
Jessicánál, aki ekkortájt lépett be a lépcsőházba és lassításra
szólította fel Jennyt.
Gondos előkészületek után, mint például vizet adni a kutyának,
személyi okmányokat, pulóvert, kulcsot táskába tenni, a belvárosba
sétáltak és kellemesen elbeszélgetve megebédeltek egy hangulatos kis
étteremben. Már távozni készültek az étteremből, mikor csörögni
kezdett Jessica mobilja. Aki, ahogyan a nap folyamán többször is, most
is kinyomta, azaz nem fogadta a hívást. Ekkor az utcára kilépve a
változatosság kedvéért Lucas telefonja jelzett hívást:
személyi okmányokat, pulóvert, kulcsot táskába tenni, a belvárosba
sétáltak és kellemesen elbeszélgetve megebédeltek egy hangulatos kis
étteremben. Már távozni készültek az étteremből, mikor csörögni
kezdett Jessica mobilja. Aki, ahogyan a nap folyamán többször is, most
is kinyomta, azaz nem fogadta a hívást. Ekkor az utcára kilépve a
változatosság kedvéért Lucas telefonja jelzett hívást:
-
Chris az, fel kellene vennem.
- Tedd
azt! - mondta a lány és egy kocsinak támaszkodva figyelte a
mellettük elhaladó embereket. De hamar eszébe jutott, hogy az a kocsi
nem Lucasé, hisz ő a lány lakása előtt hagyta, s gyorsan eltávolodott
az autótól, mielőtt megszólalt volna a riasztója.
mellettük elhaladó embereket. De hamar eszébe jutott, hogy az a kocsi
nem Lucasé, hisz ő a lány lakása előtt hagyta, s gyorsan eltávolodott
az autótól, mielőtt megszólalt volna a riasztója.
- Mindenképp
beszélni szeretne veled, így a lakásodon vár -
összegezte a telefonbeszélgetést a férfi és elmentek a lányhoz.
összegezte a telefonbeszélgetést a férfi és elmentek a lányhoz.
- Sziasztok
- fogadta őket a lépcsőház előtt Christopher.
Kyra Angie, alias Horenka Erika |
- Szia. Mi
volt ilyen sürgős? - vágott a közepébe a lány.
- Nem
mehetnénk be esetleg? - javasolta Lucas.
- Őszintén
szólva, nem szívesen - vágta rá a lány.
- Megértem,
hogy haragszol rám és ezúton szeretnék bocsánatot kérni
a legutóbbi látogatásom körülményei miatt, de ...
a legutóbbi látogatásom körülményei miatt, de ...
- Nincs de.
Nem tisztem ítélkezni, hogy jönnék én hozzá. Olyan
állapotban, ahogy te voltál, nem megyünk el senkihez.
állapotban, ahogy te voltál, nem megyünk el senkihez.
- Igazad
van, sajnálom.
- Jessica,
kérlek ... - védte meg most Lucas Christ.
- Rendben,
de ajánlom, hogy tényleg fontos legyen! - bementek a
lépcsőházba, majd a lány lakásának nagyobb szobájában telepedtek le. -
Hallgatlak! - vágott a közepébe Jessica.
lépcsőházba, majd a lány lakásának nagyobb szobájában telepedtek le. -
Hallgatlak! - vágott a közepébe Jessica.
- A helyzet
az, hogy Sheryl szokásához híven megjelent az évi
véradáson, majd ... - kezdte Christopher kissé kelletlenül. Tudta
ugyanis, hogy ezzel bizonyítja Jessnek, hogy mégis tovább jutott
Sheryllel, mint azt ő állította.
véradáson, majd ... - kezdte Christopher kissé kelletlenül. Tudta
ugyanis, hogy ezzel bizonyítja Jessnek, hogy mégis tovább jutott
Sheryllel, mint azt ő állította.
- Dicséretes
- vágott közbe Jessica.
- Jess
kérlek! - mondta Christopher.
- Bocs,
folytasd!
- Nos, mivel
ilyenkor az a szokás, hogy ellenőrzik a
vérkészítményt, most is így volt és utána felhívták, hogy probléma
akadt és kérik, hogy jelenjen meg személyesen.
vérkészítményt, most is így volt és utána felhívták, hogy probléma
akadt és kérik, hogy jelenjen meg személyesen.
- Mit
találtak? Terhes vagy beteg? - türelmetlenkedett Jessica.
- Mindkettő.
- Uff -
szaladt ki a lány száján.
- Az első
teszt szerint, hív fertőzöttnek gondolják - fejezte be
Christopher a beszámolóját.
Christopher a beszámolóját.
- Nagyon
sajnálom, de mi közöm hozzá? - kérdezte a lány mire a két
férfi sejtelmesen összenézett.
férfi sejtelmesen összenézett.
- Mit tudsz
a betegségről? - szólalt meg végre Lucas.
- Nem sokat,
kb. annyit, hogy vérrel, testnedvekkel, anyatejjel és
fertőzőtt tűvel terjed.
fertőzőtt tűvel terjed.
- Úgy van,
egy vírus megtámadja az immunrendszert és fokozatosan
pusztítja. A legnagyobb baj vele, hogy a fertőzés után körülbelül 5
évvel jelentkeznek csak a tünetek. Azért is alattomos, mert a
fertőzöttek, mivel nem tudnak róla, tovább adhatják a vírust.
pusztítja. A legnagyobb baj vele, hogy a fertőzés után körülbelül 5
évvel jelentkeznek csak a tünetek. Azért is alattomos, mert a
fertőzöttek, mivel nem tudnak róla, tovább adhatják a vírust.
- Világos,
akkor fontos a mihamarabbi szűrés. Kezelhető?
- Igen,
vannak hatékony gyógyszer-koktélok, amelyek lassítják az
immunrendszer pusztulását. Ezért egy kezelhető krónikus fertőzésként
tartja számon az orvostudomány - összegezte Lucas a legfontosabbakat.
immunrendszer pusztulását. Ezért egy kezelhető krónikus fertőzésként
tartja számon az orvostudomány - összegezte Lucas a legfontosabbakat.
- Köszönöm a
felvilágosítást. Most akkor visszatérhetnénk oda, hogy
nekem mi közöm hozzá?Mi ugye védekeztünk? - fordult ismét
Christopherhez a lány.
nekem mi közöm hozzá?Mi ugye védekeztünk? - fordult ismét
Christopherhez a lány.
- Egy-két
alkalmat leszámítva - emlékeztette halkan Christopher.
- A tus -
kapott a fejéhez a lány.
- Igen.
- Te hogy
jössz a képbe? Neked is megvolt? - fordult most Lucashoz
a lány némileg felpörögve kavargó gondolataitól majd választ sem várva
újra Christopherhez: - Ezért kérdezgetted, mi van köztünk? Mióta
tudod?
a lány némileg felpörögve kavargó gondolataitól majd választ sem várva
újra Christopherhez: - Ezért kérdezgetted, mi van köztünk? Mióta
tudod?
- Először is
nyugodj meg egy kicsit! - kérte Lucas és át akarta
ölelni a lányt, de az kitért előle.
ölelni a lányt, de az kitért előle.
- Bár csak
tegnap tudtam meg biztosra, de sejtéseim voltak már.
Igen, ezért is érdekelt a kapcsolatotok jelenlegi állapota - válaszolt
alig hallhatóan, szomorúan Christopher.
Igen, ezért is érdekelt a kapcsolatotok jelenlegi állapota - válaszolt
alig hallhatóan, szomorúan Christopher.
- Mennyire
biztos ez? Tied a gyermek? Most mit fog tenni? - faggatta Jessica.
- Az első
teszt pozitív lett mindkét tekintetben. Igen, én vagyok
az apa. Nem tudom ... sok beszélgetés és vizsgálat vár még ránk.
az apa. Nem tudom ... sok beszélgetés és vizsgálat vár még ránk.
- Nagyon
sajnálom, ha esetleg segíthetek valamiben, szólj!
- Köszönöm.
Máris lenne itt egy dolog ...
- Éspedig?
-
Letesztelhetnéd magad a biztonság kedvéért! - bökte ki Christopher.
- Szóval,
hogy is van ez az egész veled kapcsolatban? - tudakolta
most Lucastól a lány.
most Lucastól a lány.
- Nem volt
közöm Sherylhez. A kapcsolatunk részleteit pedig
megtartottam magunknak - mondta Lucas.
megtartottam magunknak - mondta Lucas.
- Köszönöm.
Szerinted is szükség van a tesztre?
- Nos,
lássuk csak: van már legalább két hónapja, hogy
szakítottatok. Nem emlékszem, hogy az óta vagy előtte hiányoztál volna
betegség miatt.
szakítottatok. Nem emlékszem, hogy az óta vagy előtte hiányoztál volna
betegség miatt.
- Milyen
betegségre gondolsz pontosan? - kérdezett vissza a lány.
- Influenza
szerű megbetegedésre: tünetei a láz, a nyirokcsomók
megnagyobbodása, fáradékonyság, rossz közérzet, ritkábban hasmenés, és
a bőrön kiütések, esetleg a központi idegrendszer zavarai (szédülés,
bénulások, fejfájás). A tünetek néhány héten belül maguktól elmúlnak.
megnagyobbodása, fáradékonyság, rossz közérzet, ritkábban hasmenés, és
a bőrön kiütések, esetleg a központi idegrendszer zavarai (szédülés,
bénulások, fejfájás). A tünetek néhány héten belül maguktól elmúlnak.
- Nem
rémlik, hogy lett volna ilyesmi. No meg a két héttel korábbi
sebészeti beavatkozás előtt vettek vért tőlem, akkor ezt is
ellenőrizték vagy nem? - gondolkodott hangosan a lány.
sebészeti beavatkozás előtt vettek vért tőlem, akkor ezt is
ellenőrizték vagy nem? - gondolkodott hangosan a lány.
- Szerintem
nem - mondták szinte egyszerre a férfiak.
- Szerdán
kell mennem ellenőrzésre a sebészetre, akkor megkérdezem,
hogy megnézték-e ezt is - zárta le a lány a témát.
hogy megnézték-e ezt is - zárta le a lány a témát.
- Mit
teszel, ha nem lesz a válasz? - érdeklődött Christopher.
- Mivel
addig még alszom rá párat és némiképp elcsitul a zűrzavar a
fejemben ezzel kapcsolatban, akkor talán tiszta fejjel el fogom tudni
dönteni hogyan tovább.
fejemben ezzel kapcsolatban, akkor talán tiszta fejjel el fogom tudni
dönteni hogyan tovább.
- Ha esetleg
az miatt vacillálsz a szűrésen, hogy kitudódik és mit
szól a környezeted? Ez miatt ne aggódj, mert van mód anonim szűrésre -
vázolta Lucas.
szól a környezeted? Ez miatt ne aggódj, mert van mód anonim szűrésre -
vázolta Lucas.
- Nem
különösebben érdekel, ki mit gondol. Döntök és lépek, ha
tisztán látok a dologban.
tisztán látok a dologban.
- Tudom,
hogy nem épp békésen váltunk el, hogy haragszol még rám,
de aggódom miattad és hibásnak érzem magam - vallotta be Christopher.
de aggódom miattad és hibásnak érzem magam - vallotta be Christopher.
- Már megtetted
a magadét és most ennek semmi negatív jelentése
nincs, úgyhogy innentől törődj kettőtökkel, hogy mimnél kevesebb
sérülés nélkül megússzátok! - tanácsolta a lány és kikísérte
Christophert, majd visszament Lucashoz a szobába.
nincs, úgyhogy innentől törődj kettőtökkel, hogy mimnél kevesebb
sérülés nélkül megússzátok! - tanácsolta a lány és kikísérte
Christophert, majd visszament Lucashoz a szobába.
- Kedves
volt tőled a végszó - mondta halkan a férfi.
- Ez
természetes, de veled nem voltam ... - kezdte a lány.
- Felejtsd
el! Rád zúdítottuk és megrémültél ...
- Meglehet,
de ez nem mentség, akkor is sajnálom.
-
Elkísérhetlek szerdán a kontrollra?
- Nem
szükséges, de, ha megnyugtat, vagy ezt szeretnéd, lehet róla
szó - szólt békítően a lány és leült az ágyra a férfi mellé.
szó - szólt békítően a lány és leült az ágyra a férfi mellé.
- Szeretnél
beszélni róla? - puhatolta a férfi miközben átkarolta a lányt.
- Köszönöm,
kedves vagy, de ...
- Most azon
agyalsz, hogyan tovább?
- Mire
gondolsz pontosan?
- Mi legyen
a teszttel és az eredményig mit szabad és mit nem?
- Ennyire
kiszámítható lennék? De, mint oly okosan rámutattál már,
eltelt x idő és ...
eltelt x idő és ...
- Nem,
csupán ezt diktálja a logika. Mit szeretnél kettőnkkel? -
kérdezte suttogva a férfi.
kérdezte suttogva a férfi.
- Javaslat?
- Első a
biztonság! A kapcsolatunk pedig haladhat tovább szépen
lassan a maga útján, ahogy eddig.
lassan a maga útján, ahogy eddig.
- Végül is
semmit sem akartunk elsietni ... - szögezte le a lány és
a férfi ölelő karjaiba bújt.
a férfi ölelő karjaiba bújt.
Mikor este
fáradtan ágynak dőlt a lány, nem hagyta nyugodni egy gondolat.
Tegyük csak tisztába a dolgokat, kicsivel több mint két hónapja,
hogy szakítottunk Chrisszel. Ha most mutatták ki Sheryl terhességét,
akkor olyan nyolc hetes lehet. Ami azt jelenti, hogy egyikük sem
mondott igazat, mert igen is tovább jutottak a csóknál. Nem stimmelnek
az időpontok. De jó, hogy lezártam végre és nem adtam új esélyt, most
főhetne a fejem!
hogy szakítottunk Chrisszel. Ha most mutatták ki Sheryl terhességét,
akkor olyan nyolc hetes lehet. Ami azt jelenti, hogy egyikük sem
mondott igazat, mert igen is tovább jutottak a csóknál. Nem stimmelnek
az időpontok. De jó, hogy lezártam végre és nem adtam új esélyt, most
főhetne a fejem!
A
szerdai kontrollon mindent rendben talált az orvos. Az is
kiderült, hogy a szokásoktól eltérően, most kivételesen a műtét előtt
levett vérmintát mégis letesztelték, néhány fertőző betegségre és
minden tekintetben negatív eredményt adott. Tehát Jessica szívéről
nagy kő esett le, hogy nem fertőződött meg a halálos vírussal. Gyorsan
el is újságolta Lucasnak, akinek az utolsó pillanatban sajnos közbe
jött egy megbeszélés és így nem tudta elkísérni. Christophernek is
tudomására hozta a negatív teszt eredményt.
kiderült, hogy a szokásoktól eltérően, most kivételesen a műtét előtt
levett vérmintát mégis letesztelték, néhány fertőző betegségre és
minden tekintetben negatív eredményt adott. Tehát Jessica szívéről
nagy kő esett le, hogy nem fertőződött meg a halálos vírussal. Gyorsan
el is újságolta Lucasnak, akinek az utolsó pillanatban sajnos közbe
jött egy megbeszélés és így nem tudta elkísérni. Christophernek is
tudomására hozta a negatív teszt eredményt.
á
Két
héttel később, Jessica és évfolyamtársai a törzshelyükön
kávéztak és a kidolgozandó záróvizsga tételeket vitatták meg, mikor
Jessica mobilja csörögni kezdett.
Jessica mobilja csörögni kezdett.
-
Bocsássatok meg - mondta a lány és kicsit távolabb vonult a
többiektől, mielőtt felvette volna. Bár elhatározta, hogy nem követi
el mégegyszer azt a hibát, hogy titkolóznak, mégsem akarta felvenni a
többiek előtt. Csalódnia is kellett, mert nem Lucas kereste. Hosszasan
beszélgetett a hívóval. Kelly kíváncsian fürkészte, mikor visszajött
hozzájuk:
többiektől, mielőtt felvette volna. Bár elhatározta, hogy nem követi
el mégegyszer azt a hibát, hogy titkolóznak, mégsem akarta felvenni a
többiek előtt. Csalódnia is kellett, mert nem Lucas kereste. Hosszasan
beszélgetett a hívóval. Kelly kíváncsian fürkészte, mikor visszajött
hozzájuk:
- Na,
mesélj! Ő volt? - kezdte Kelly.
- Kire
gondolsz? - kérdezte Jessica értetlenül.
- Lucasra -
súgta oda Kelly.
- Áhá, hát
ezért ... Nem , nem ő volt. Nem beszéltem már vele kb.
két hete - válaszolta Jessica csalódottan.
két hete - válaszolta Jessica csalódottan.
- Hogyhogy?
Mi történt?
- Nem tudom.
Volt az a beszélgetés Chris és az ő baja kapcsán és
utána még együtt töltöttük a délutánt s azóta semmi ...
utána még együtt töltöttük a délutánt s azóta semmi ...
- Te hívtad?
- Nem, még
nem. Mert nem tudom, mi történt vagy mi nem történt ...
illetve azt tudom, hogy mi nem történt - mondta halkan Jessica.
illetve azt tudom, hogy mi nem történt - mondta halkan Jessica.
- Miért nem
hívod fel vagy mész el hozzá? - firtatta tovább Kelly a kérdést.
- Majd
meglátom.
- De, ha nem
ő volt, akkor ...?
- A leendő
főnököm volt.
- Azt
hittem, elfogadtad már azt az állást?
- Végül is
igen, azzal a kikötéssel, hogy diplomaosztó után kezdek
dolgozni. De most úgy néz ki, hogy szükség lenne rám egy projektnél.
dolgozni. De most úgy néz ki, hogy szükség lenne rám egy projektnél.
- Akkor vágj
bele! Ne, várj ... - intette le Kelly a szólni kívánó
Jessicát. - tudom a záró vizsga. Menj be délelőttönként és délután
segítek a tanulásban! Tudom, hogy nem lesz egyszerű munka mellett
tanulni, de meg tudod csinálni. Azon kívül nem mindig adatik meg
kétszer egy ilyen lehetőség!
Jessicát. - tudom a záró vizsga. Menj be délelőttönként és délután
segítek a tanulásban! Tudom, hogy nem lesz egyszerű munka mellett
tanulni, de meg tudod csinálni. Azon kívül nem mindig adatik meg
kétszer egy ilyen lehetőség!
- Ebben
igazad van, de ... nem tudom, délután visszahívom, és
meglátom, mire jutunk. A másikra pedig még alszom egyet. Most viszont
koncentráljunk a tételekre! - zárta le a beszélgetést Jessica.
meglátom, mire jutunk. A másikra pedig még alszom egyet. Most viszont
koncentráljunk a tételekre! - zárta le a beszélgetést Jessica.
á
Kedden reggel Jessica a Melbournei művelődési ház felé vette az
irányt, ahol a művelődés szervező illetékest kellett keresnie,
nevezetesen Patricia Brownt. Hosszú megbeszélést folytattak, a
megbeszélés eredménye az lett, hogy hetente három délelőtt járul hozzá
Jessica a szóban forgó project kivitelezéséhez. Ami nem volt más, mint
egy érzékenyítő nap egy órába sűrítve tanároknak továbbképzés gyanánt
s ez idézte elő az SOS helyzetet. A folytatást pedig, ahogy korábban
megbeszélték, a diplomaosztó utánra halasztották.
nevezetesen Patricia Brownt. Hosszú megbeszélést folytattak, a
megbeszélés eredménye az lett, hogy hetente három délelőtt járul hozzá
Jessica a szóban forgó project kivitelezéséhez. Ami nem volt más, mint
egy érzékenyítő nap egy órába sűrítve tanároknak továbbképzés gyanánt
s ez idézte elő az SOS helyzetet. A folytatást pedig, ahogy korábban
megbeszélték, a diplomaosztó utánra halasztották.
A
megbeszélés után Jessica Lucas irodája/rendelője felé vette az
irányt. Most is nehezen lépett be a rendelő váró termébe. Ezúttal
viszont nem a korábbi érzések, tünetek nyomták lelkét, hanem a
kétségbeesés, bizonytalanság. Bizonytalan volt, mert nem tudta miért
nem jelentkezik a férfi lassan három hete. Kétségbeesését pedig az
okozta, hogy nem értette mit és hogy ronthatott el ilyen hamar?
Mindezek mellett vágyott a férfi közelségére, ölelésére, csókjaira.
irányt. Most is nehezen lépett be a rendelő váró termébe. Ezúttal
viszont nem a korábbi érzések, tünetek nyomták lelkét, hanem a
kétségbeesés, bizonytalanság. Bizonytalan volt, mert nem tudta miért
nem jelentkezik a férfi lassan három hete. Kétségbeesését pedig az
okozta, hogy nem értette mit és hogy ronthatott el ilyen hamar?
Mindezek mellett vágyott a férfi közelségére, ölelésére, csókjaira.
Lassan odasétált a titkárnő asztalához, aki, mint mindig, most is
telefonált. Megvárta, míg lerakja:
telefonált. Megvárta, míg lerakja:
- Jó napot
...
- Jó napot
kívánok, még nincs itt - szakította félbe a titkárnő.
- Lehet
tudni, mikor jön és mennyire sűrű a napi beosztása? -
faggatta bátortalanul Jessica.
faggatta bátortalanul Jessica.
- Jó napot,
Margareth - lépett be Lucas a váróterembe. - Szia.
Hozzám jöttél? - fordult a lányhoz.
Hozzám jöttél? - fordult a lányhoz.
- Szia,
igen, van tíz perced?
- Itt vagy
máshol? - kérdezte a férfi.
- Ha
megoldható, akkor inkább máshol.
-
Természetesen, gyere! Margareth nemsokára itt vagyok - fordult
vissza titkárnőjéhez és átmentek az irodával szemben lévő kávézóba.
Pillantásuk, választásuk egy sötétebb sarok asztalra esett, de a
korábbiaktól eltérően ezúttal egymás mellé foglaltak helyet.
vissza titkárnőjéhez és átmentek az irodával szemben lévő kávézóba.
Pillantásuk, választásuk egy sötétebb sarok asztalra esett, de a
korábbiaktól eltérően ezúttal egymás mellé foglaltak helyet.
-
Meghívhatlak egy teára és/vagy üdítőre? - kérdezte Lucas miután
levették kabátjukat és helyet foglaltak.
levették kabátjukat és helyet foglaltak.
- Igen,
köszönöm, egy tea jól esne - válaszolta a lány megdörzsölve
kissé átfagyott kezét.
kissé átfagyott kezét.
Lucas leadta
a rendelést.
- Hogy vagy?
- kérdezte Lucas, közelebb húzódott a lányhoz és annak
arcát fürkészte.
arcát fürkészte.
- Köszönöm
érdeklődésed, kicsit fáradtan és nyúzottan, és te?
- Köszönöm,
szintén fáradtan, hisz éjszakáztam egy kicsit - mondta
a férfi, mikor megjött a kért rendelés.
a férfi, mikor megjött a kért rendelés.
- Bocsáss
meg, hogy így rád rontottam, majd akkor visszajövök, ha ...
- Ugyan, ne
butáskodj már! Ha nem lenne alkalmas, későbbre tettem
volna, de szükségem van/volt erre a kis beszélgetésre.
volna, de szükségem van/volt erre a kis beszélgetésre.
- Akkor,
tudod, miért vagyok itt?
-
Természetesen, arra vagy kíváncsi, hányadán is állunk és miért
nem jelentkeztem, majd két hétig.
nem jelentkeztem, majd két hétig.
- Úgy van.
- A
magyarázat egyszerű, nem akartam nyomulni, időt akartam adni,
hogy átgondold nyugodtan, mit is akarsz és kivel és ...
hogy átgondold nyugodtan, mit is akarsz és kivel és ...
- Ez mit
jelent?
- Melyik?
- Az, hogy
kivel? Azt hittem, az a buli utáni csók és, ahogy együtt
töltöttük a délutánt Chris kis "bombája" után ...
töltöttük a délutánt Chris kis "bombája" után ...
- Igen,
nyilvánvaló volt, de éreztem valami bizonytalanságot és
időt akartam adni, hogy rendbe rakhasd érzéseid és gondolataid.
időt akartam adni, hogy rendbe rakhasd érzéseid és gondolataid.
- Nem lett
volna egyszerűbb leülni és megbeszélni? - kérdezte a
lány, de meg sem várta a választ, így folytatta: - Akkor talán nem
agyaltam volna feleslegesen azon, hogy mit vétettem vagy, hogy rosszul
vettük egymás jelzéseit vagy ...
lány, de meg sem várta a választ, így folytatta: - Akkor talán nem
agyaltam volna feleslegesen azon, hogy mit vétettem vagy, hogy rosszul
vettük egymás jelzéseit vagy ...
- Igazad
van, lehet, hogy elhamarkodtam. Bocsáss meg, de én tényleg
csak neked akartam időt hagyni, hogy ne érezd sürgetősnek a dolgot.
csak neked akartam időt hagyni, hogy ne érezd sürgetősnek a dolgot.
- Most akkor
hogy is állunk? Az irodai csók után azt mondtad, hogy
fizikai és érzelmi a vonzalom.
fizikai és érzelmi a vonzalom.
- Várj,
lassíts! Egyszerre csak egyet! Tőled függ, hogy állunk.
Készen állsz egy új és az előzőtől nagyban eltérő kapcsolatra?
Készen állsz egy új és az előzőtől nagyban eltérő kapcsolatra?
Erre a lány
elmosolyogta magát.
- Bocsáss
meg, de ez most kicsit fellengzősen hangzott. Mennyiben más?
-
Felnőttebb-érettebb, őszintébb - ekkor megcsörrent a férfi
mobilja, mire a lány összerezzent, a férfi nem mozdult, hogy felvegye,
csak a lány arcát fürkészte.
mobilja, mire a lány összerezzent, a férfi nem mozdult, hogy felvegye,
csak a lány arcát fürkészte.
- Vedd fel,
hátha sürgős! - kérte a lány és belekortyolt
csészéjébe, a férfi, mintegy engedelmeskedett a lánynak és a
telefonért nyúlt, másik kezével pedig átkarolta a jobbján ülő lányt.
Aki óvatosan rakta vissza az asztalra a csészéjét és belebújt az
ölelésbe.
csészéjébe, a férfi, mintegy engedelmeskedett a lánynak és a
telefonért nyúlt, másik kezével pedig átkarolta a jobbján ülő lányt.
Aki óvatosan rakta vissza az asztalra a csészéjét és belebújt az
ölelésbe.
- Oké, negyed
óra múlva ott leszek - rakta le a telefont az
asztalra és a lányhoz fordult: - Nem lenne gond, ha útközben
folytatnánk? Amire esetleg nem jut idő, délután dolgom végeztével
megkereslek és mindent tisztázunk.
asztalra és a lányhoz fordult: - Nem lenne gond, ha útközben
folytatnánk? Amire esetleg nem jut idő, délután dolgom végeztével
megkereslek és mindent tisztázunk.
- Hova
megyünk? - tudakolta a lány és a kabátja után nyúlt, amit a
férfi udvariasan felsegített neki.
férfi udvariasan felsegített neki.
- A
belvárosba kell mennem és gondoltam, hogyha neked így jó,
hazaviszlek - javasolta a férfi, miközben kifizette a fogyasztást és
távoztak.
hazaviszlek - javasolta a férfi, miközben kifizette a fogyasztást és
távoztak.
- Oké,
terítsd ki a lapjaid! - kérte a lány, mikor már a kocsiban ültek.
- Tetszel
nekem, szeretek veled lenni és beszélgetni, nagy
akaraterő kellett ahhoz, hogy ne zaklassalak a nap 24 órájában, mert
hiányzol. Többet szeretnék és érzek, mint barátság - jelentette ki a
férfi és az utolsó mondatnál mivel a piros lámpánál álltak a lányra
tudott nézni, de a lány arca ezúttal nem árulkodott semmiről.
akaraterő kellett ahhoz, hogy ne zaklassalak a nap 24 órájában, mert
hiányzol. Többet szeretnék és érzek, mint barátság - jelentette ki a
férfi és az utolsó mondatnál mivel a piros lámpánál álltak a lányra
tudott nézni, de a lány arca ezúttal nem árulkodott semmiről.
- De miért
én? - lepte meg a férfit az újabb kérdéssel a lány.
- Mert veled
jó és én téged akarlak.
- Igazad
volt, van min gondolkodnom. Például mit akar egy jó
vágású, jó presztízsű, eszes, haladó gondolkodású pszichológus egy
magamfajta szürke kisegértől?
vágású, jó presztízsű, eszes, haladó gondolkodású pszichológus egy
magamfajta szürke kisegértől?
- Mit értesz
pontosan a szürke kisegér alatt? - válaszolt kérdéssel
a kérdésre, miközben leparkolt a lány lakása előtt.
a kérdésre, miközben leparkolt a lány lakása előtt.
- Hát lássuk
csak, mit is érthetek szürke kisegér alatt?
Kiszámítható, unalmas, szürke-egyhangú, tele sok-sok frusztrációval és
pesszimizmussal ...
Kiszámítható, unalmas, szürke-egyhangú, tele sok-sok frusztrációval és
pesszimizmussal ...
- Ez
butaság! Megmondom én, hogy látom a mellettem ülő ifjú
hölgyet. Gyönyörű, okos és talpraesett. Semmiképp sem szürke vagy
frusztrált, vagy ép pesszimista. Tehát, ha arra gondolnál, hogy
szánakozom, vagy sajnálat vezetne, rossz irányba gondolkodsz.
Folytathatjuk később?
hölgyet. Gyönyörű, okos és talpraesett. Semmiképp sem szürke vagy
frusztrált, vagy ép pesszimista. Tehát, ha arra gondolnál, hogy
szánakozom, vagy sajnálat vezetne, rossz irányba gondolkodsz.
Folytathatjuk később?
- Rendben,
menj, ha menned kell, de megdönthetetlen bizonyítékot
kérek az állításaid alátámasztására! - mondta a lány és kiszállt a
kocsiból, a férfi felkísérte és búcsúzásként hosszasan csókolta.
kérek az állításaid alátámasztására! - mondta a lány és kiszállt a
kocsiból, a férfi felkísérte és búcsúzásként hosszasan csókolta.
á
Már
hat óra is elmúlt, mikor Lucas ismét Jessica lakásának
ajtajában toporgott, bebocsátásra várva. Ötpercnyi várakozás után
eszébe jutott, hogy a lány valószínűleg a parkban van Jennyvel és
keresésükre indult. Meg is találta őket. Jó nagyot sétáltak,
beszélgettek és jól kifárasztották a fáradhatatlan négylábút.
Visszaérve a lány lakására rendeltek egy pizzát és folytatták
kapcsolatuk társadalmi aspektusának tisztázását, megvitatását. Győztek
az ész érvek, így abban maradtak, hogy adnak egy esélyt ennek a
bimbózó kapcsolatnak és maguknak.
eszébe jutott, hogy a lány valószínűleg a parkban van Jennyvel és
keresésükre indult. Meg is találta őket. Jó nagyot sétáltak,
beszélgettek és jól kifárasztották a fáradhatatlan négylábút.
Visszaérve a lány lakására rendeltek egy pizzát és folytatták
kapcsolatuk társadalmi aspektusának tisztázását, megvitatását. Győztek
az ész érvek, így abban maradtak, hogy adnak egy esélyt ennek a
bimbózó kapcsolatnak és maguknak.
Folytatjuk.
8. HAZAI
TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
NAGY
VENDEL: Budapest -
Múlt, és a jövő városa
Budapesten
minden reggel csoda vár,
hajnalban ha rávetül a Napsugár,
mint eső után szivárvány fényében,
mennyi híd feszül át a Dunán.
Tekinteted végig siklik Óbudán,
dicső múltunk évszázados várfalán,
leszalad a víztükröző arénán.
Aki átjut a híd felett,
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyárelő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Mátyás temploma előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes szoknya,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át,
a Duna két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S a Parlament áll büszkén
a pesti lépcsősor oldalán,
József Attilára vár.
A magasba szökellő hídnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a vadkacsák
örömbe röppenő
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a templom tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a hídon,
hol Széchenyi hívei
özönlöttek át egykoron,
A fény, s a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Budapest,
rajtam kívül nincsen
aki értené ezt .
Hideg szobor vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évszázadok halkuló dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbe fon a Duna,
szivárvány könnyeimen át
mosolygom terád.
mint eső után szivárvány fényében,
mennyi híd feszül át a Dunán.
Tekinteted végig siklik Óbudán,
dicső múltunk évszázados várfalán,
leszalad a víztükröző arénán.
Aki átjut a híd felett,
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyárelő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Mátyás temploma előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes szoknya,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át,
a Duna két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S a Parlament áll büszkén
a pesti lépcsősor oldalán,
József Attilára vár.
A magasba szökellő hídnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a vadkacsák
örömbe röppenő
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a templom tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a hídon,
hol Széchenyi hívei
özönlöttek át egykoron,
A fény, s a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Budapest,
rajtam kívül nincsen
aki értené ezt .
Hideg szobor vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évszázadok halkuló dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbe fon a Duna,
szivárvány könnyeimen át
mosolygom terád.
2019.
július 09.
á
A FÉNY
ÁRNYÉKÁBAN
NAGY VENDEL: SAJÁTOS
FILOZÓFIÁM
Hová tűnik
el a Nap,
ha lebukik a hegy alatt?
Halványan még vetül a fény,
örökre eltűnik híhetnem,
elnyeli a tengerfenék,
szikráznak a kék hullámok,
maradnak az árnyékok.
Holnapra van még esély,
némi éltető remény,
hogy újra felragyogjon a fény,
vágyakozva híhetném.
a Nap kergeti a Holdat,
a Hold követi a Napot,
vonzza, taszítja a Föld is,
mágnes két pólusaként akár,
szívja, és nyomja a dagályt,
az örökös árapályt.
Kiskoromban, régen,
kipisiltem a
földből a kavicsot,
ha úgy adódott,
de most már mintha
egy dézsából öntenék,
az idő nem menedék.
S erre kanálszámra szedhetném a ciánt,
a fél igazság félig gazság,
az ígéret adósság,
az élet nem egy méznyalás.
Olyan az egész hóbelevanc,
mint kósza árnyék a fényben.
Hová tűnik el,
ha elolvad a hó,
a fehére belőle?
A víz elfolyik előle,
meg kéne maradnia emlékeztetőre.
Néha ólom ködben járok,
nem jönnek elő a tudományok,
lehúznak a mélybe az álmok.
Nyílnak e még nekem
az újabb tavaszban
tarkuló virágok?
Árnyak vetülnek a fényre,
magasabb szempontok.
S hogy végezetül
kijöjjön a képlet,
ha lebukik a hegy alatt?
Halványan még vetül a fény,
örökre eltűnik híhetnem,
elnyeli a tengerfenék,
szikráznak a kék hullámok,
maradnak az árnyékok.
Holnapra van még esély,
némi éltető remény,
hogy újra felragyogjon a fény,
vágyakozva híhetném.
a Nap kergeti a Holdat,
a Hold követi a Napot,
vonzza, taszítja a Föld is,
mágnes két pólusaként akár,
szívja, és nyomja a dagályt,
az örökös árapályt.
Kiskoromban, régen,
kipisiltem a
földből a kavicsot,
ha úgy adódott,
de most már mintha
egy dézsából öntenék,
az idő nem menedék.
S erre kanálszámra szedhetném a ciánt,
a fél igazság félig gazság,
az ígéret adósság,
az élet nem egy méznyalás.
Olyan az egész hóbelevanc,
mint kósza árnyék a fényben.
Hová tűnik el,
ha elolvad a hó,
a fehére belőle?
A víz elfolyik előle,
meg kéne maradnia emlékeztetőre.
Néha ólom ködben járok,
nem jönnek elő a tudományok,
lehúznak a mélybe az álmok.
Nyílnak e még nekem
az újabb tavaszban
tarkuló virágok?
Árnyak vetülnek a fényre,
magasabb szempontok.
S hogy végezetül
kijöjjön a képlet,
a halványuló fényekből
elfutnak az árnyalatok,
maradnak a sötét foltok,
amióta kuksi vagyok,
egyebeket nem mondhatok,
feltörnek a gondolatok,
hát Te még élsz?
Ha lettem is, miért vagyok?
2019.
július 31.
á
ILONA NÉVNAPRA …
ÖRÖMTELI
NÉVNAPOT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL, Vendi
NAGY VENDEL: HELÉNA
Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,
Parisz végnapja,
kezében az aranyalma,
szépséged jutalma.
Ezer kecses hajó,
negyven ezrek sorsa,
tíz év iszonya,
a Trójai faló
szellemdiadala.
Isteni Achilleus
megsebzett sarka,
Hellének hősi harca,
Spárta hatalma.
Jelena, Jelena,
zúgja sziklaparton
a napfényes Adria,
búcsút int Itália.
Elena, Elena,
lakhelyed Csáktornya,
sószagú széllel
sóízű könnyel
sirat Isztria,
gyöngyfolyam ömlik
szélfútta arcodra,
kreol bőrödre,
éjfekete hajadra.
Ilona, Ilona,
magával ragad
Kárpátok hegysora,
örökre marasztal
folyóknak zúgása,
erdőknek moraja,
Marosnak vize,
s a Morava.
Munkács várának
hős Nagyasszonya,
Zrínyi Ilona.
Harmatos köd hull
aranyszálra font
ezüstös hajadra.
Uráltól az óceánig,
északtól dél Aranyszarváig,
zeng e szép név dallama,
suttogja félve Ázsia,
a hatalmas Európa,
Bécs lezárt kapuja,
szultánok és császárok sora,
tépi Habsburgok vasfoga,
Jelena, Ilona, Elena, Helena.
Férfiak öröme,
szívek megtiprója,
erényesség bronz szobra,
szerelmesek mosolya,
Ilona, Ilona
2019.
AUGUSZTUS 18. - ILONA NÉVNAPJÁN
á
AZ IDŐ
FILOZÓFIÁJA
NAGY VENDEL: FILOZOFÁLÓ
ELMÉLKEDÉS
Zálogba
adják az órák az éveket,
megmérik, hogy betartod- e az időt,
s az ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled
a végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid kilátszanak,
most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz egy fénylő alagútba,
ki tudja átérsz- e rajta?
Belegabalyodsz a nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító csodálata.
Kampósbotod ott áll
elindulóra,
apádé volt egykoron,
mint ami valakire vár,
talán tereád?
Rád bízta, hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a homokóra,
életed fut le rajta,
nincsenek a szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a bimm - bamm hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt kongatja,
a maga igazát kántálva,
akár ha templomunk
lélekharangja volna,
ringye, rongya, ringye, rongya.
megmérik, hogy betartod- e az időt,
s az ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled
a végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid kilátszanak,
most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz egy fénylő alagútba,
ki tudja átérsz- e rajta?
Belegabalyodsz a nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító csodálata.
Kampósbotod ott áll
elindulóra,
apádé volt egykoron,
mint ami valakire vár,
talán tereád?
Rád bízta, hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a homokóra,
életed fut le rajta,
nincsenek a szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a bimm - bamm hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt kongatja,
a maga igazát kántálva,
akár ha templomunk
lélekharangja volna,
ringye, rongya, ringye, rongya.
2019.
augusztus 16.
**********************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó
és Kiss Erika: Az elátkozott habó
4. fejezet.
- 2. rész
Magor városa
Egy fűszeres boltból egy érdekes figura lépett ki, ami ismét megdöbbentette
Somát és Trant. A szerzet megjelenése egyszerre hasonlított a törpökére és az
emberekére; magasabb volt a törpöknél, de az emberekhez képest még így is
alacsony volt. Arcvonásában valami olyasmi keveredett, ami különbbé tette a
törpöktől. Sadok elárulta a két fiatal habónak, hogy akit az előbb láttak, egy
félvér volt, aki egy törp és egy ember házasságából jött létre. Soma és Tran
elcsodálkoztak ezen. Ilyesmiről még sosem hallottak, és épp ezért érdekesnek
találták, hogy Magorban éltek olyanok is, akik a két faj keveredéséből jöttek
létre. Mellon elmondta nekik, hogy ez nem mindig fordul elő a törpök és emberek
között; csak alig néhányan voltak azok, akik ezt megtették, de Magorban ez
teljesen elfogadott dolog volt. Az itt élők soha sem azt nézték, ki melyik
fajhoz tartozott, hanem azt, hogy képes-e békében élni Magor városában úgy,
hogy elfogadja annak törvényeit és szokásait.
Kiss Anikó és Kiss Erika szerzőpáros |
Magor lakossága igazán lenyűgözte Somát és
Trant; épületei pedig egyenesen elvarázsolták őket. Voltak olyan házak, amik
habó méretűek voltak, de voltak olyanok is, amik azoknál is apróbbak voltak.
Ezekben általában Magor legkiesebb lakói laktak, akik a beszélőállatok fajába
tartoztak. Voltak óriás méretű házak és olyan méretűek is, ami megfelelt egy
embernek vagy medvének. Hihetetlen látványt nyújtottak ezek a különböző méretű
épületek; Soma és Tran biztosak voltak abban, hogy ezt a várost és annak
lakosait soha sem fogják elfelejteni. Nem lesz még egy olyan hely, ami majd
ennyire lenyűgözné őket. Ezt a látványt semmi se múlhatja felül.
Végül Mellon és Sadok megálltak egy
fogadónál, ami sokkal nagyobb volt, mint a többi fogadó, amit eddig láttak;
persze nem óriás méretű volt, de azért még így is eltörpültek mellette azok a
házak, amik közvetlenül mellette voltak. A fogadó a Kellemes Otthon nevet
viselte, ami ki is volt írva egy medve alakúra faragott cégérre, mely ki volt
függesztve az ajtó fölé. Tran és Soma csodálkozva néztek a fogadóra. El nem
tudták képzelni, hogy vajon, kinek a tulajdonában lehet. Azt mindenesetre
tudták, hogy nem ember az illető. A fogadó méretéből és szokatlan kinézetéből
ítélve, egy olyan lény lehetett a tulajdonosa, aki nem tartozott az emberi
fajhoz.
Az utazók látták, hogy mekkora
sürgés-forgás volt a fogadó bejárata körül. Különböző lények jöttek ki vagy
mentek be oda, ami annyira jellemző volt Magor városára. Egy fiatal törp haladt
el mellettük egy hatalmas farkas társaságában, kivel elmélyülten beszélgetett,
majd együtt beléptek a Kellemes Otthon nevű fogadóba, és eltűntek a nagy
forgatagban. Egy macska, kinek fehér bundáján megcsillant a holdfény, éppen
akkor jött ki, mikor egy borz család akart belépni a fogadóba. Udvariasan
bocsánatot kért tőlük, ami alaposan meglepte Somát és Trant, mert rá kellett
jönniük, hogy ez a macska szintén a beszélőállatok nemzetségéhez tartozott. Azt
még valahogy el tudták fogadni, hogy medvék vagy hódok tartoznak a
beszélőállatokhoz, na de hogy macskák is tudjanak beszélni, az még legmerészebb
álmaikban sem fordulhatott elő. Látták, a macska alaposan szétnéz, majd balra fordult,
és elfutott azon az utcán, ahonnan ők jöttek.
Soma Sadokra nézett. Szemében némi
bizonytalanság csillogott, amiért ebben a fogadóban kellett megszállniuk. Nem
tudta, hogy miért, de nem akarta, hogy Sadok ezt a helyet válassza. Ez a sok
színes figura teljesen idegenül hatott számára, ami miatt egy cseppet se
kívánta azt, hogy pont ezen a helyen töltsék az éjszakát.
- Biztos vagy abban, hogy itt akarsz
megszállni? – kérdezte bizalmatlanul, mire Sadok ráemelte csodálkozó
tekintetét. – Biztosan vannak olyan fogadók is ebben a városban, amik kevésbé
rendelkeznek annyiféle lénnyel, mint ez itten.
- Ne nagyon reménykedj – mondta Deren. –
Mindegyik fogadónál ugyanezzel a színes társasággal találkoznál.
Soma csalódottan nézett a fejvadászra.
Tran nem tudta mire vélni unokatestvére viselkedését.
- Ugyan hol másút akarnál megszállni? –
kérdezte Somától. – Szerintem jó fogadó ez.
- És mi van az itt élő habókkal? – fordult
Soma ismét Sadokhoz. – Náluk nem szállhatnánk meg?
- Nem – válaszolta Sadok nyugodtan. – Nem
sodorhatunk másokat veszélybe. Ebben a fogadóban sokkal nagyobb biztonságban
lennénk, mint egy habó-család otthonában. Itt legalább nem mernének nyíltan
ránk támadni, ha netán rájönnének arra, hogy kik vagyunk. Úgyhogy ne nyafogj.
Meglásd, hamar megszokod az itteni légkört; csak egy kis bátorság kell hozzá.
Soma kénytelen volt engedni. Ha Sadok úgy
határozott, hogy ebben a fogadóban akar megszállni éjszakára, akkor
engedelmeskednie kell neki. Így legalább nem beszél megint vele úgy, mint egy
haszontalan habó-gyerekkel, aki folyton nyavalyog, és nem tudja eldönteni, hogy
mit akar valójában.
A társaság együtt lépett be a fogadóba,
majd megálltak egy pillanatra és nézni kezdték a fogadó belsejében lévő
nyüzsgést, ami leginkább egy méhkasra emlékeztette a habókat. A fogadó belül
kellemes és hangulatos volt, a fényt az odabent lévő gyertyák biztosították az
ott megszállt fáradt vándorok számára. Mindenhol asztalok voltak kirakva, ahol
Magor lakói és a fogadóban megszálló vendégek foglaltak helyet és fogyasztották
el vacsorájukat vagy sörüket. Néhányan sakkoztak vagy kártyáztak, vagy csak
beszélgettek egymással. A vendégek körül felszolgálólányok sürgölődtek, kik a
kirendelt fogásokat és söröket szolgálták fel az utazóknak, amit udvariasan
megköszöntek nekik. Néhányan nótáztak és kacarásztak, ami kellemes hangulatot
ébresztett Sadokban és fáradt társaiban. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha az itt
lakók bármiféle veszedelemben lennének, de azért jobb volt vigyázni. Attól,
hogy ilyen vidámság uralkodott a fogadóban, még nem biztos, hogy nincsenek
olyanok is itt, akik az Ellenséget szolgálták. Nem szabad lankadnia az
éberségüknek, különben nem fogják tudni, kik azok, akik ártani akarnak nekik.
Sadok hirtelen egy barnamedvére lett
figyelmes, aki egy ajtón jött ki, mancsain jól megrakott tálcát egyensúlyozott,
amit egy asztalhoz vitt, ahol az a fiatal törp és farkas ült, akiket az előbb
láttak belépni, amikor megérkeztek a fogadóhoz, majd lerakta nekik a tálcát,
amit megköszöntek, aztán enni kezdtek. Sadok sejtette, hogy ez a medve lehet a
fogadó tulajdonosa, épp ezért nem húzta tovább a dolgot. Odalépett hozzá, pont
akkor, amikor visszament a pult mögé, hogy felvegye mások rendelését. Lenézett,
amikor a habó hozzálépett. Barna szemében barátságos fény csillant fel, majd
kedvesen elmosolyodott.
- Jó estét, uram – köszöntette Sadokot
illedelmesen; hangja az egész helyiséget bezengte. – A nevem Gyömbér Keksz.
Mivel szolgálhatok?
Sadok meghajolt a medve előtt, majd
bemutatkozott – persze nem a saját nevén. Addig nem akarta felfedni magát, amíg
rá nem jön, hogy kik lehetnek azok, akik Srant szolgálták.
- Huba úr a nevem – mondta Sadok a
medvének. – Én és a társaim szeretnénk megszállni a fogadóban, ha el tudna
minket szállásolni.
- Hogyne tudnám – válaszolta a fogadós. –
Kik a társai? Netán ők is habók úgy, mint maga?
- Csupán ketten azok. A másik kettő ember.
- Értem – mondta a medve; számára nem volt
szokatlan ez a felállás, így nem is érdekelte annyira, hogy három habo, mit
csinálhat két ember társaságában. – Történetesen van olyan szobám, ami
tökéletesen megfelelne önnek és a társainak.
- Köszönöm. És vannak még hátasaink is,
akiket el kéne látni: egy póni és egy ló.
- Természetesen, azonnal meglesz –
válaszolta Gyömbér Keksz, majd fölemelt a pultról egy nagy csengettyűt, és
csöngetett vele.
A tömegből egy fiatal lány vált ki, majd
sietett oda, ahol a pult volt. Megállt Gyömbér Keksz előtt, majd ráemelte
kékeszöld szemeit, melyek vidáman csillogtak. Ahogy Sadok meg tudta állapítani,
a lány nagyon fiatal volt még; talán tizennyolc évesnél nem volt több. Arca
szépséges és makulátlan volt. Hosszú szőke haja egészen a derekáig ért, amit kibontva
hordott. Testalkata vékony volt, de azért látszott rajta, hogy bírja az egész
napos terhelést és rohangálást, ami nélkülözhetetlen volt egy olyan fogadóban,
ahol ennyi nép szállt meg. Egyszerű barna és szürke színű ruhát viselt, ami
felett még egy fehér kötényt is hordott. Sadok színpatikusnak találta a lányt.
Olyanfajta ember volt, aki szerette a vidámságot és a mulatságokat, amit Sadok
már az első pillanattól kezdve meg tudott állapítani.
- Lásd el Huba úr hátasait, Tilden –
mondta Gyömbér Keksz a lánynak. – Aztán gyere vissza, és segíts nekem
elkészíteni a vacsorájukat. Addig előre megyek, és megmutatom nekik a
szobáikat.
- Igenis, uram – mondta Tilden mosolyogva,
majd rákacsintott Sadokra, mielőtt elment volna.
Sadok zavartan nézett maga elé, miután a
lány elment. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy lány ilyen közvetlen legyen
hozzá. Nem is tudta mire vélni kacsintását, bár finom férfiúi ösztöne megsúgta,
hogy a lány épp az előbb nézte meg magának, és ezért kacsintott rá. Igyekezett
nem tudomást venni a dologról. Hátrafordult társaihoz, és intett nekik, hogy
nyugodtan jöjjenek utána.
Gyömbér Keksz mutatta nekik az utat. Az
északi szárnyba mentek, ahol még voltak szabad szobák, amiknek a kialakítása
olyan volt, hogy mindenfajta méretű utazónak megfelelhessen, épp ezért Gyömbér
Keksznek nem okozott gondot az, hogy olyan szobát adjon ki, ahol három habó és
két ember tudjon megszállni.
Végigvezette őket egy hosszú folyosón,
melyet gyertyák világítottak meg, majd megállt egy ajtó előtt, és nyitott is be
rajta. Előre engedte Sadokot és társait,
akik beléptek a szobába, majd megálltak és körbenéztek. Odabent tisztaság és
rend volt. A kandallóban ropogott a tűz, és a közelében volt egy kosár, ami
tele volt fahasábokkal, amiket az utasoknak készítettek el, ha netán kialudna a
tűz, akkor nyugodtan tudjanak újat rakni. Az ágyak egymás mellett voltak
elhelyezve: három kicsi és két nagy. Az ágynemű tiszta volt, látszott rajta,
hogy nagy gondot fordítanak az ápolásukra. A kandalló előtt volt még egy asztal
is, amin virágmintás abrosz volt megterítve. Az asztal körül kényelmes
karosszékek voltak elhelyezve, ahová nyugodtan le tudtak ülni.
Sadoknak és társaiknak megfelelt a szoba
állapota, és miután biztosították erről a tulajdonost is, udvariasan meghajolt
előttük, majd kisietett a szobából, magára hagyva a fáradt társaságot. Soma és
Tran fáradtan rogytak a székekbe. Deren az ablakhoz lépett, és kinézett rajta,
majd behúzta a függönyöket; Mellon és Sadok állva maradtak.
Eltelt egy kis idő, és Gyömbéres Keksz már
jött is vissza Tilden, a felszolgálólány társaságában; a vacsorát hozták be.
Derennek egyből felcsillant a szeme, amint meglátta Tildent, de addig nem ment
oda hozzá, amíg be nem fejezték a terítést. Finom levest kaptak, sültet és
cipót, vajat és sajtot, almát és málnát, diót és mogyorót, mézsört és bort:
egyszerű vacsora volt, de laktató. Amint végeztek a terítéssel, Deren rögtön
Tildenhez lépett, és beszélgetésbe kezdett vele. Tran és Soma döbbenten nézték
a jelenetet. Sadokot és Mellont nemigen érdekelte, társuk mit tesz. Csak akkor
kapták fel a fejüket, amikor látták, hogy Deren menni készül.
- Nem vacsorázol velünk? – kérdezte Tran.
A fiatal fejvadász visszanézett rájuk.
- Lássatok hozzá neki nyugodtan – mondta
Deren. – Nemsokára magam is csatlakozom hozzátok.
Azzal megfordult, majd átkarolta az őt
váró Tilden derekát, és kiléptek a szobából. A két fiatal habó elképedve néztek
a csukott ajtóra. Sadok zavartan köszörülte a torkát, Mellon nem fűzött
semmilyen megjegyzést sem a dologhoz, inkább csak annyit tett, hogy
megszűntette a fiatalító varázslatot, mivel már feleslegesnek ítélte meg
fenntartani ezt a varázslatot. Megint öregember lett, és ettől megkönnyebbülten
sóhajtott egyet.
- De jó ismét a régi formámban lenni – mondta
elégedetten. – Ez a varázslat rengeteg energiámat emészti fel.
- Csak addig kell még alkalmaznod, amíg
itt tartózkodunk – mondta Sadok, majd leült barátai mellé. – Nem szeretném, ha
idő előtt felfedeznének minket.
- De honnan tudjuk, hogy már nem
fedeztek-e fel bennünket? – kérdezte Soma, mellette Tran a vacsoráját
fogyasztotta. – Attól, hogy Mellon úr képes megfiatalítania magát, még
rájöhettek arra, hogy kik vagyunk. Az Ellenség biztosan adott személyleírást
rólunk azoknak, akik el akarnak kapni minket.
- Minden lehetséges – felelte Mellon. –
Épp ezért kell óvatosnak lennünk. Nem kockáztathatjuk meg, hogy azok, akiket az
Ellenség küldött ide, ránk találjanak. Legalább is addig nem, amíg el nem érjük
valódi célunkat.
- De hát minek akarunk rejtőzködni előlük?
– kérdezte Tran teli szájjal. – Hiszen, ha jól tudom, már tudják, hogy úton
vagyunk.
- Még nem tudják – felelte Sadok komoran,
miközben maga elé nézett. – Csupán csak sejtik. Épp ezért akarnak minket
megfigyelni. Ha esetleg megtudják, hogy tényleg útnak indultam, akkor innentől
kezdve komoly veszélyben fog forogni az életünk, mert Sran emberei egyfolytában
a nyomunkban lennének. És azok a lények egy cseppet se kímélik mások életét.
Főleg az olyan habókét nem, akik felelőtlen kérdéseket tesznek fel.
Tran értette a célzást, de nem
foglalkozott vele. Ő csupán megkérdezte, hogy Sadok és Mellon miért nem
akarják, hogy az ellenség felfedezze őket, és most, hogy tudja, már nemigen
vágyott arra, hogy Sran emberei felfedezzék őket. Eddig olyan békés és csendes
volt az utazásuk, amíg Magor városába nem értek. Nem akarta, hogy innentől
kezdve állandóan üldözzék őket. Így is eléggé rémisztő volt belegondolnia abba,
hogy mégis milyen veszélyek fognak leselkedni rá, ha tovább folytatja az utat
Sadokkal: hát még az milyen félelmetes volt, hogy nem tudta, milyen alakok
vannak éppen a nyomukban. Ha igaz, amit Sadok állít, akkor egy cseppet se
lehetnek kellemes figurák. Miért is kellett eljönnie erre az utazásra? Csak
azért, hogy aztán jó hosszú ideig veszélyben forogjon az élete? Nem valami
kellemes érzés volt ezzel szembesülnie az már biztos.
- És mondd csak – szólalt meg Soma. –
Meddig sikerül még titokban tartanunk a kilétünket?
- Nem tudom – felelte Sadok őszintén,
mivel ez volt az igazság. – Nem tudhatjuk, hogy ellenségeink mit tudnak rólunk,
és hogy kiderítették-e már azt, hogy megérkeztünk Magorba. Mindenesetre legyünk
nagyon óvatosak, és próbáljunk meg észrevétlenek maradni addig, amíg csak
lehet. Védelmeznünk kell Magor lakóit; nem sodorhatjuk őket veszélybe.
- Ezzel egyet kell, értsek – mondta Mellon. – De
nem hiszem, hogy az ellenség meg akarná támadni ezt a várost, bár az igaz, hogy
addig nincs tökéletes biztonságban, amíg mi itt vagyunk.
- Gondoljátok, hogy megtámadnák az itt
lakókat, ha mégis megtudják, hogy Sadok a városban tartózkodik? – kérdezte Tran
reszketve. Egy csöppet sem tetszett neki az a gondolat, hogy bármikor felfedezhetik
őket.
- Attól függ, hogy Sran milyen parancsot
adott nekik – válaszolta Sadok. – Tudod, ő nem az a fajta, aki elhamarkodott
döntéseket szokott meghozni. Alaposan átgondol mindent, és aszerint adja ki az
utasításait a szolgáinak. Talán addig nem akarja bántani Magor lakóit, amíg
minket és a többi ellenségét le nem győzte. A Sötétség Fejedelme sokkal,
nagyobb dolgokkal szokott foglalkozni, mint egy számára jelentéktelen
porfészekkel. Ám az is igaz, ha a szolgái ellenállásba ütköznének, akkor nem kímélnék
az itt élő népeket. Mellon és én tudjuk, milyenek ezek a szolgák: nem ismerik a
félelmet és kíméletlenül elkapnak bárkit, aki hátráltatja őket.
- Hát akkor sehol sem lehetünk
biztonságban? – szontyolodott el Tran, és olyan csüggedten nézett maga elé,
hogy Soma megsajnálta.
- Azért nem olyan vészes a helyzet – fogta
meg unokatestvére kezét, és bátorítóan megszorította. – Ezek csupán
feltételezések. Nem biztos, hogy igazak lennének.
- Pedig ez is előfordulhat – mondta az
öreg mágus. – Úgyhogy, amikor azt gondolod, hogy sehol sem lehetsz
biztonságban, akkor nagyon is igazad van. Addig senki sem lesz biztonságban,
amíg Sran életben van.
Soma szemrehányóan nézett rá. Egy kis
bátorságot akart önteni unokatestvérébe, erre meg a mágus mindent elrontott
avval, hogy meg sem próbálta meggyőzni Trant arról, nincsenek veszélyben.
Komolyan, ez a mágus nem éppen a kedvességéről és együttérzéséről volt híres,
amit volt ideje megtapasztalni; különösen akkor volt így, ha Tranról volt szó.
Végtére is, neki volt köszönhető, hogy unokatestvére eljött erre az utazásra,
mert annyira szerette volna megbüntetni, amiért tiszteletlenül beszélt
Sadokkal. Naná, hogy nem érzett együtt vele; időbe telik mire Trannak sikerül
elnyernie a tiszteletét, azt már előre látta.
Tran ezek után jobbnak látta, ha nem
beszél többet; annyira megrémült attól, amit Mellon mondott neki, hogy még az
étvágya is elment, ami nagy szó volt egy habónál. A többiek is csak néhány
falatot ettek tovább, majd miután végeztek a vacsorával, Mellon úgy határozott,
hogy ő és a két fiatal habo egy kicsit lemennek a fogadó többi vendégei közé
egy kis beszélgetésre. Tran fellelkesült az ötlettől, mivel szívesen
ismerkedett másokkal, és így legalább elterelhette gondolatait félelmeiről;
viszont Soma nem igazán volt oda az ötletért, de Sadok kedvéért még erre is
hajlandó volt. Sadok persze úgy döntött, hogy ő nem fog lemenni velük a többi
vendég közé; ő inkább szívni akart egy kis friss levegőt. Derent pedig nem
várták vissza; valahogy sejtették, hogy egy ideig mással lesz elfoglalva, így
nyugodt szívvel hagyták el szobájukat – persze úgy, hogy Mellon újból
megfiatalította magát. Az álcázásra mindenképpen ügyelniük kellett, ha nem
akartak idő előtt lebukni az ellenség előtt.
Sorjában kimentek a szobából, majd Mellon
és a két fiatal habó bementek a többi vendéghez a fogadó nagy szobájába, amit
közösen használtak az arra tévedt vendégek. Mellon, Soma és Tran odamentek a
kandalló közelében lévő egyik asztalhoz, ahol négy törp ült, és vacsorájukat
fogyasztották, majd beszélgetésbe kezdtek velük. A törpök elmondták, hogy a
messzi Vasvárosból jöttek le Magor városába, amit Mellon roppant különösnek
talált. Mindig is jó kapcsolatot ápolt a törpökkel, és ezért szerette volna
tudni az okát annak, hogy mit kerestek Magor városában ezek a vasvárosi törpök.
Valamilyen különös oka kellett, hogy legyen, amiért feljöttek ide. Persze
hallotta az Ezüst-hegység törpjeitől, hogy a Vasváros lakóinak is meg vannak
maguk gondjai az Ellenség szolgáival szemben. Lehet, hogy azért jöttek fel
ilyen messzire az otthonuktól, hogy kiderítsék mi az oka annak, hogy egyre több
támadás éri őket? Mindenesetre, jobb lesz, ha odafigyel arra, amit ezek a törpök
mondanak. Ki tudja, hátha érdekes hírekkel fognak még szolgálni.
Sadok a távolban figyelte a barátait,
ahogy beszélgetésbe kezdtek a törpökkel, majd úgy gondolta, ideje szívnia egy
kis friss levegőt. Magára terítette köpenyét, aztán kilépett a fogadó
ajtaján.
Az éjszakai levegő hűvösen fújdogált
odakint. Sadok megállt a fogadó előtt, majd nézegetni kezdte a ritkuló városi
forgalmat. Minden békés volt; Magor lakói elhaladtak az őket figyelő habo
előtt, aki aztán elővette pipáját, amit megtöltött dohánnyal, majd meggyújtotta
azt. Jóízűen szívott egyet pipájából, majd egyszer csak mozdulatlanná dermedt,
ahogy érzékeny habó-füle meghallott valamit. Mintha valaki közeledett volna
hozzá.
Jobbra fordult, és észrevette, hogy egy
magas férfi közelített felé a sötét utcán. Sadok összevonta szemöldökét. Biztos
volt benne, hogy a férfi akart tőle valamit. Egyenesen őt nézte, ahogy
közeledett felé, és ez nem tetszett neki. Már csak azért sem, mert a férfi
öltözéke alapján rögtön megállapította, hogy ki is lehet valójában az idegen
utazó: egy bérgyilkos volt.
A férfi egyre közelebb ért Sadokhoz, aki
hűvösen nézte a közeledő bérgyilkost, miközben kiszórta pipájából a hamut, amit
aztán eltett. Lassan szembefordult a férfival, miközben ujjaival megérintette
kardja markolatát, hogy ha netán harcra kerülne a sor, akkor idejében meg tudja
védeni magát. Az idegen férfi látta, hogy Sadok milyen mozdulatot tett, ami
miatt azonnal elkomorodott az arca. Közelebb ért a habóhoz, és megállt vele
szembe, majd lepillantott rá. Komoly arca semmilyen érzelmet nem fejezett ki,
csupán egyre csak Sadokot figyelte, kinek egy cseppet se tetszett a férfi
fizimiskája. Sokszor volt már dolga bérgyilkosokkal, így tudta, hogy a férfi a
legtapasztaltabbak közé tartozik, ami miatt muszáj lesz óvatosnak lennie.
Nagyon jól tudta, hogy mire képes egy bérgyilkos. A legkiválóbb harcosok közé
tartoztak, akik még a fejvadászoknál is veszélyesebbek voltak. Bárki
fölbérelhette őket, ha volt elég pénze ahhoz, hogy ezt megtehesse. Nem voltak
valami olcsók, de legalább profin elvégezték a rájuk bízott feladatot. A
leghatékonyabb gyilkosok voltak, akik gyorsan és precízen végeztek az
ellenfeleikkel. Képesek voltak akár egy sárkánnyal is végezni; legalábbis a
legendák erről beszéltek, így nem csodálkozott volna azon, ha Sran néhányat
felbérelt volna közülük, csak azért, hogy elkaphassa őt és a barátait.
Lassan elkezdte előhúzni Lélekvágót a
hüvelyéből, amit az idegen férfi nagyon jól látott. Éber szemeivel a habót
figyelte, miközben ajkai halvány mosolyra húzódtak.
- Bölcs dolog lenne egyből harcba
bocsátkoznia velem? – kérdezte, miközben továbbra is Sadokot nézte szürke
szemeivel. – Mert, ha nem vette volna észre, figyelnek minket.
Sadok nem felelt semmit. Szemeivel abba az
irányba tekintett, amerre a férfi is nézett. Látta, hogy két gyanús külsejű
egyén őket nézte nem éppen jó szándékkal, ami miatt elkomorodott egy
pillanatra. Nem tetszett neki, ahogy ez a két alak bámulta őt. Ha ezek ketten
éppen Srannak, vagy annak embereinek kémkednek, akkor nagyobb bajba nem is
keveredhetett volna. Észre sem vette, figyelik. Annyira el volt foglalva, hogy
megtámadja a bérgyilkost, még azt sem vette észre, hogy kémek figyelik minden
mozdulatát. Vajon mióta követhették? És a többiek ezt miért nem vették észre?
Próbálta eldönteni, mit is kéne tennie ebben a helyzetben: harcoljon ellenük
vagy sem? Már majdnem engedett a kísértésnek, hogy előhúzza kardját, mikor
egyszer csak az idegen bérgyilkos elébe állt, majd szelíden lefogta kezét, és
visszatartotta attól, hogy előrántsa Lélekvágót, ami igencsak meglepte Sadokot.
Felnézett a férfira, aki barátságosan
tekintett le rá; valahogy érezte, hogy nem akar ártani neki. Egyáltalán nem
tűnt fenyegető alaknak, vagy olyasvalakinek, aki habozás nélkül megölne egy
habót, aki csak békésen pipázgatott az éjszakában.
- Mi volna, ha bemennénk a fogadóba? –
kérdezte tőle a férfi, miközben fejével befelé bökött. – Ott sokkal
biztonságosabb; és az öreg Gyömbér Keksz úgysem engedné be ezeket a
söpredékeket a fogadójába.
- Miért, téged igen? – kérdezte Sadok,
mert ezzel is csak próbára akarta tenni a bérgyilkost.
- Persze, igen – felelte a férfi. – Régi
barátok vagyunk az öreggel. Sokszor segítettem a rokonainak, akik a
Beszélőállatok-mezején élnek oly hosszú idők óta.
Sadok nem kérdezett többet; elhitte, amit
a bérgyilkos állított. Csak egy valamit kérdezett még meg.
- Mi a neved?
- Erethon, szolgálatodra – hajolt meg a
bérgyilkos a habó előtt.
- Azt még meglátjuk. Egyelőre nem tartok
igényt egy bérgyilkos szolgálatára.
Erethon hűvösen biccentett; Sadok intett
neki, hogy kövesse. Beléptek a fogadóba, ahol Sadok megállt egy pillanatra, és
körbetekintett a nagy közös szobában; azt nézte meg, társai merre
tartózkodhatnak. Mellont a kiszolgáló pultnál látta, aki Gyömbér Keksz-el
beszélgetett egy korsó sör mellett; Soma és Tran két habóval, három borzzal és
egy emberrel társalogtak, és láthatólag jól érezték magukat; Derent még mindig
nem látta sehol se, ez pedig sehogy sem tetszett neki. Már régen vissza kellett
volna jönnie; hiszen Tilden is itt volt és szolgálta fel a vendégeknek a
megrendelt ételeket és innivalókat. Akkor meg hol lehet? Remélte, hogy semmi
baja nem esett. Talán jó okkal maradt ilyen sokáig távol. Észrevehetett
valamit, ami miatt el kellett mennie. Bízott benne, hogy így van.
Mindenesetre, most nincs ideje arra, hogy
kiderítse, Deren merre lehet valójában. Jelenleg azt akarja megtudni, hogy mit
keres Magorban ez a bérgyilkos, és azt, mit akarhat tőle valójában. Ha Deren
veszélybe került volna, arról már régen tudna; vagy ha mégsem, akkor
olyasvalakivel akadhatott össze, aki nem akarta felfedni magát előtte.
Erethon a habó mögé lépett, majd megfogta
vállát, mire Sadok felnézett rá.
- Ne keltsünk feltűnést – javasolta
Sadoknak. – Menjünk külön, így nem bukunk le mások előtt.
Sadok egyetértően bólintott, aztán
megmondta Erethonnak, hogy melyik szobába kell mennie; megvárta, amíg elmegy,
és csak aztán ment oda Mellonhoz, aki őt figyelte.
- Mit akar tőled egy bérgyilkos? –
kérdezte Sadokot, amint odaért hozzá.
- Nem tudom – nézett rá a habó öreg
barátjára. – Éppen ezt szeretném kideríteni. Mindenesetre óvatosabbnak kell
lennünk, mert az Ellenség itt van a közelünkben.
Mellon összehúzta szemöldökét.
- Mégis merre? – kérdezte feszülten.
- Ne aggódj, egyelőre még odakint vannak.
Nem mernek bejönni, amíg Gyömbér Keksz idebent van.
- És mi az esély arra, hogy ez nem fog
bekövetkezni? Ha igaz, amit állítasz, és az Ellenség tényleg itt van a
közelünkben, akkor mindnyájunkra nagy veszély leselkedik.
- Emiatt nem kell aggódnod. Ezek csak
egyszerű kémek, akik azt hiszik, ha a Sötétség Fejedelmét szolgálják, akkor
mesés jutalomban részesülnek.
- És mi a helyzet a bérgyilkossal? Ő is
közéjük tartozik?
- Azt nem hinném, különben Gyömbér Keksz
nem engedte volna be. Azt hiszem, őt egészen más célok vezérlik.
- Mégis mik azok a célok?
- Ezt szeretném kideríteni – felelte
Sadok, majd elkomorodott a tekintete. – Láttad Derent?
- Nem. De Gyömbér Keksz látta kimenni,
miután Tildennel beszélgetett. Talán megtudott valamit, és azért ment el, hogy
utána nézzen.
Sadok bólintott.
- Erre gondoltam magam is. Remélem, vigyáz
magára.
- Én a helyedben nem félteném őt. Deren
kiváló harcos. Meg tudja védeni magát.
- Attól függ, kivel szemben kell ezt
megtennie. Nem maradna sokáig távol, ha olyasvalakivel kell szembe néznie, aki
gyengébb nála.
- Reméld a legjobbakat – mondta Mellon. –
De ne várakoztassuk tovább a bérgyilkost. Derítsük ki, mit akar, és aztán
közösen eldöntsük, mihez kezdjünk vele.
- Rendben – válaszolta Sadok, közben még
mindig Derenért aggódott. – Hívd ide Somát és Trant. Nem merem egyedül hagyni
őket.
Mellon bólintott, majd odament a két
fiatal habóhoz, és szólt nekik, ideje indulniuk, aminek Soma és Tran nemigen
örült, de nem ellenkeztek a mágussal szemben. Elindultak mindannyian közös
szobájuk felé, ahová beléptek. Odabent Erethon várta őket, aki a kandalló előtt
ült egy széken, és a megérkező társaságot figyelte; arca nem mutatott
érzelmeket. Soma és Tran döbbenten álltak meg, amikor meglátták őt.
- Hát ő meg kicsoda? – kérdezte Tran élénk
hangon. – És hogy jött be a szobánkba?
- Ő egy bérgyilkos és Erethonnak hívják –
mondta Sadok, miközben Tranhoz lépett. – Fontos dolgokat szeretne nekünk
elmondani.
- És mik volnának azok? – kérdezte Soma,
majd bizalmatlanul tekintett Erethonra; nem volt számára valami szimpatikus.
- Egy Sadok nevezetű habót keresek –
szólalt meg váratlanul Erethon, mire Soma tekintete még barátságtalanabb lett,
Tran pedig megrémült. Azt hitte, a férfi az Ellenséghez tartozott; csak Sadok
és Mellon maradtak higgadtak.
Erethon olvasott a két fiatal habó
reakciójából, így biztosra tudta, hogy megtalálta a célszemélyt. Már az első
pillanattól kezdve tudta, hogy Sadok volt az a habó, akit keresett. A
személyleírás tökéletesen egyezett, és ahogy ez a két habó viselkedett, elárulta,
hogy jó nyomon jár. Na, igen, ő sosem tévesztett célt, bár jelenleg nem az volt
a szándéka, hogy ártson Sadoknak; egyelőre azt szerette volna kideríteni, hogy
miért volt vérdíj a fején.
- Igazán szólhatnál ennek a két habónak,
hogy nem kéne ilyen nyíltan kimutatniuk az érzéseiket – fordult Erethon
Sadokhoz. – Így csak elárulnak téged, pedig, ha jól sejtem, nem igazán
szeretnéd, ha mások megtudnák, ki is vagy valójában.
- Lehet – felelte Sadok, miközben szigorú
pillantást vetett fiatalabb társaira, akik bölcsen hallgattak. – De szerintem
már régóta sejted, ki vagyok. Különben nem jöttél volna oda hozzám, ha nem
volnál biztos a dolgodban.
Erethon elmosolyodott. Tetszett neki Sadok
higgadt stílusa.
- Tetszik, amit mondtál, habár még mindig
nem mondtad ki, hogy valóban te vagy Sadok. Óvatos és gyanakvó vagy, ugyanakkor
megfontolt is, aki addig nem teríti ki a kártyáit, amíg meg nem bizonyosodik
arról, hogy az, akivel jelenleg szembenéz, az Ellenséget szolgálja-e vagy sem.
- Nekem muszáj óvatosnak lennem. Nem te
vagy az egyetlen bérgyilkos, aki a nyomomban van.
- Nagyon jól tudom, hogy kik vannak a
nyomodban, és érdekel, hogy miért. Hogy egy habót vegyenek üldözőbe, az
igencsak szokatlan. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan bérgyilkos, aki
végzett volna egy habóval. Nem tartjuk őket sokra; különösen azért, mert nem
harcosok, de ahogy látom, tévedtünk. Igencsak veszélyes figura lehetsz, ha már
vérdíjat tűztek ki a fejedre.
- Csupán egy valakire vagyok veszélyes; és
még az se mutatta meg magát teljesen.
Erethon a habóra nézett. Szemével éberen
figyelte Sadok arcát, ami nem fejezett ki érzelmeket.
- Mire célzol? – kérdezte, de abban a
pillanatban Mellon volt az, aki megszólalt.
- Szerintem tudod jól, bérgyilkos. Ha már
hallottad, hogy vérdíj van a fején, akkor azt is tudod jól, hogy ki az, aki
vadászik rá.
Erethon nézése hűvössé vált. Nagyon is
tisztában volt azzal, hogy ki üldözi Sadokot, csak az nem volt még világos
számára, hogy miért. El nem tudta képzelni, hogy mi oka lehet a Világ
Ellenségének arra, hogy vadásszon erre a habóra. Hiszen őt már több mint
háromezer évvel ezelőtt legyőzték, amikor az Első Háborút vívták Világfölde
szabadságáért. Akkoriban ez a habó nem is élt. Vagy… mégis?
Hirtelen Sadokra kapta pillantását, majd
méregetni kezdte, ami kellemetlenül érintette a habót. El nem tudta képzelni,
hogy mi nézni való van rajta.
- Ez lehetetlen – szólalt meg Erethon
hitetlenkedve. – Nem lehetsz te.
- Attól függ, kire célzol – válaszolta
Sadok.
- Te vagy az a habó, aki az Első Korban
legyőzte a Sötétség Fejedelmét?
Sadok érzelemmentesen pillantott a bérgyilkosra.
- Miért lepődsz meg ezen?
- Egy habó nem szokott ilyen sokáig élni.
Legfeljebb csak kétszáz évet, de azt is csak ritkán.
- Ez a habó viszont igenis megélte ezt az
igen szokatlanul hosszú életkort – mondta Mellon.
Majd miután úgy ítélte meg, hogy nincs
értelme tovább titkolózniuk, visszaváltoztatta magát eredeti formájába, ami nem
különösebben döbbentette meg Erethont. Végignézett az öreg máguson, majd
komoran megszólalt:
- Szóval te lennél Mellon – mondta
Erethon. – Hallottam arról, hogyan győzted le Sadokkal együtt a Sötétség
Fejedelmét.
- Ha hallottál róla, akkor azt is érted
most már, hogy miért van vérdíj a fejünkön.
- Rólad sejtettem, téged miért akar
elkapni az Ellenség. De Sadok valódi kilétéről fogalmam sem volt. Csak ebben a
percben értettem meg, hogy kicsoda is valójában. Nem gondoltam volna azt, még
mindig életben van.
- Márpedig igenis életben van! – szólalt
meg hirtelen Soma, mire Mellon, Sadok és Erethon a fiatal habóra néztek. – És
azért kelt újból útra, hogy ismét megmentse Világföldét a Sötétségtől. Jó
lenne, ha sokkal tiszteletteljesebben beszélnél róla.
Folytatjuk.
**********************
10. MEGJELNT
ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB KÖTETE
Árvay Mária:
Szívhez szóló ajándék, kicsiknek és nagyoknak / Mit üzennek a könyvek?
Árvay Mária |
Műfaj:
Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék
Leírás:
Olvasásnépszerűsítő és könyvajánló írások, idézetek, valamint kvízkérdések.
Részlet
Tábori Zsuzsanna, maglódi gyerekkönyvtáros ajánlójából:
„Mária kézen
fogja a jövő kis olvasóit, majd 18 éves koruk után sem hagyja őket cserben.
Terelgeti érdekesebbnél érdekesebb témák felé. Tulajdonképpen a főszereplőkön
keresztül beszélget velünk a könyv. Önismereti kérdéseket tesz föl, irodalmi
vetélkedőre hív, olvasási élményeinkről faggat, könyveket-, linkeket ajánl,
aztán a végén ráébreszt, hogy az olvasás az élet fontos alapja, ott kezdődik
minden.”
A teljes
könyv itt olvasható:
Árvay Mária
**********************
11. MARADÉK
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES - VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
Talán…
Keresik
bennem a jóságot, ami
mindennel együtt a kínok közt elveszett
miközben kisírtam már az egész lelkemet
s talán haldoklik bennem a szeretet
kiveszett belőlem az élettel együtt minden, ami
emberi
mindennel együtt a kínok közt elveszett
miközben kisírtam már az egész lelkemet
s talán haldoklik bennem a szeretet
kiveszett belőlem az élettel együtt minden, ami
emberi
á
1998. II-es kórház - Évek néma gyötrelme után egyedül
Végül
Már úgy
érzed hiába is sikoltanál,
hiszen suttogni sincs erőd,
sem hangod, sem levegőd.
Akassz hát kolompot nyakadba mint a leprás,
akiket szeretsz, csak hadd meneküljenek.
“A mór megtette kötelességét, a mór mehet”
A holnaphoz nem köt már más
csupán bénító-őrjítő-pusztító rettenet,
a mához negyven-vagy ezer évnyi
elemésztő kín vezetett.
A “Carpe diem” csak azt jelenti, félni …
és akkor összekapcsolódtak éretted kezek
s lenyúltak utánad a mélységes sötétbe
szívlámpással, hogy láss.
hiszen suttogni sincs erőd,
sem hangod, sem levegőd.
Akassz hát kolompot nyakadba mint a leprás,
akiket szeretsz, csak hadd meneküljenek.
“A mór megtette kötelességét, a mór mehet”
A holnaphoz nem köt már más
csupán bénító-őrjítő-pusztító rettenet,
a mához negyven-vagy ezer évnyi
elemésztő kín vezetett.
A “Carpe diem” csak azt jelenti, félni …
és akkor összekapcsolódtak éretted kezek
s lenyúltak utánad a mélységes sötétbe
szívlámpással, hogy láss.
á
1998. II-es
kórház - Lehetne így is
Azzá vágytam
válni, szerettem
ki szólít, szárnyaim kedvesem
gödrökből kikapartam kézzel,
hogy repülhessek mikor nézel.
ki szólít, szárnyaim kedvesem
gödrökből kikapartam kézzel,
hogy repülhessek mikor nézel.
Vágytam
lenni, aki hozzád szól,
verseivel hitednek hódol.
Megmenteni akartalak én
lelkednek vékonyka kötelén.
verseivel hitednek hódol.
Megmenteni akartalak én
lelkednek vékonyka kötelén.
Válni
kívántam jó emberré,
KI elvisz Téged a szép felé.
SZERETTEM volna elvezetni,
SZÁRNYAIM hátán Napra vinni
KI elvisz Téged a szép felé.
SZERETTEM volna elvezetni,
SZÁRNYAIM hátán Napra vinni
Szerettem
volna író lenni,
minden fájdalmamat megírni.
Megmutatni a sebeimet,
hogy lássátok hogy van üzenet.
minden fájdalmamat megírni.
Megmutatni a sebeimet,
hogy lássátok hogy van üzenet.
Ki akartalak
rántani én,
gyere a fényre, ide mellém.
Ne hozd magaddal fájdalmadat,
két tenyeredbe süssön a Nap!
gyere a fényre, ide mellém.
Ne hozd magaddal fájdalmadat,
két tenyeredbe süssön a Nap!
Szólít Téged
már valahonnan
egy hang, ami már nincs a bokorban.
Kidugta fejét a világosságra
hogy bárki hallja, hogy akárki lássa.
egy hang, ami már nincs a bokorban.
Kidugta fejét a világosságra
hogy bárki hallja, hogy akárki lássa.
Szárnyaim
apránként letörték,
papírjaim félresöpörték.
Mondataim mind kifacsarták,
de meghagyták nekem a magját.
papírjaim félresöpörték.
Mondataim mind kifacsarták,
de meghagyták nekem a magját.
Gödrökből is
ki lehet jönni,
s a napvilágon széjjel nézni.
Szárnyak nélkül repülni kéne,
szállni csak szabadon a fényre.
s a napvilágon széjjel nézni.
Szárnyak nélkül repülni kéne,
szállni csak szabadon a fényre.
á
Reggeleim
Rémálmok
rettentő riadalmára riadva
rút ellenségektől menekülve szaladnék el,
rémítő zsibbadás köti lábamra talán a
rongyot, mit vergődve dobok lejjebb vizes testtel.
rémítő zsibbadás köti lábamra talán a
rongyot, mit vergődve dobok lejjebb vizes testtel.
Roppant
fájdalmak kínjai várják, vajon végre
ráznám le testemnek sutaságát viadalra,
rákészülve ébredni fel újfent, de mivégre?
Rokkant birkózása: pici munkának diadalma.
ráznám le testemnek sutaságát viadalra,
rákészülve ébredni fel újfent, de mivégre?
Rokkant birkózása: pici munkának diadalma.
á
Igaz mese
Él velem egy
Ember, szakálla már kender,
harminchárom éve vagyunk szerelemmel.
Egész nap dolgozik, hogy meglegyen minden,
de a világon semmi luxus nincsen.
harminchárom éve vagyunk szerelemmel.
Egész nap dolgozik, hogy meglegyen minden,
de a világon semmi luxus nincsen.
Ötven évesen
van nekem nagy kincsem,
nem kell más ha Ő megmaradhat nekem.
Őszülünk csendesen egymás mellett szépen,
deresedő hajunk az én büszkeségem.
nem kell más ha Ő megmaradhat nekem.
Őszülünk csendesen egymás mellett szépen,
deresedő hajunk az én büszkeségem.
Együtt
öregszünk nehéz életünkben,
összemelegedünk minden percünkben.
Minden fehér hajszál egy nagy kínt rejt el,
a sorsunk nem bánt velünk kesztyűs kézzel.
összemelegedünk minden percünkben.
Minden fehér hajszál egy nagy kínt rejt el,
a sorsunk nem bánt velünk kesztyűs kézzel.
Nem is
várhatok már jobbat ép ésszel,
gyönyörködöm ezüst haja fényében.
Két gyermekünket ha megáldja Isten,
viseljük terhünket tovább békésen.
gyönyörködöm ezüst haja fényében.
Két gyermekünket ha megáldja Isten,
viseljük terhünket tovább békésen.
á
Mert
szeretlek
Szóltam én
hozzád kedvesen,
érintettelek szelíden.
Simogattalak szavaimmal,
süttettelek téged a nappal.
Simogattalak szavaimmal,
süttettelek téged a nappal.
Felírtam
falra, cetlire,
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.
Éretted
mindig kiállok.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.
hiszen mindig szerettelek.
Itt állok, még ha nem látsz is.
Veled vagyok, ha nem vársz is.
á
Levél a
legbelső szobából
Itt vagy
most, ahol kevesek jártak,
lábaik nyomát sem nagyon láttad,
cigijük füstje elillant régen,
szavaik nyoma a messzeségben.
lábaik nyomát sem nagyon láttad,
cigijük füstje elillant régen,
szavaik nyoma a messzeségben.
Itt voltak
pedig, itt sírtunk együtt,
könnyeink nyoma benne az elnyűtt
bútorok megkopott huzatában,
nincs zsebkendő a papírkosárban.
könnyeink nyoma benne az elnyűtt
bútorok megkopott huzatában,
nincs zsebkendő a papírkosárban.
Beengedtem
legjobb barátaim,
elmondtuk egymásnak bánataink,
vigaszt nyújtottunk és segítettünk,
simogattunk és arcot töröltünk.
elmondtuk egymásnak bánataink,
vigaszt nyújtottunk és segítettünk,
simogattunk és arcot töröltünk.
Nem járt itt
nagyon régóta senki,
nem érdekelt nagy bajokban semmi,
nem kerestek fel régi barátok,
bezárt ajtóval vajon mit várok?
nem érdekelt nagy bajokban semmi,
nem kerestek fel régi barátok,
bezárt ajtóval vajon mit várok?
Mért nyissak
ajtót ha nem kopognak,
nincs levél és nem telefonálnak,
kerestem őket egy darabig én,
a semmibe veszett halott remény.
nincs levél és nem telefonálnak,
kerestem őket egy darabig én,
a semmibe veszett halott remény.
á
A Körös
alján
Szomorúfűz
hajtotta ránk fejét,
ültünk a Körös partján ketten.
Szemüvegeden megcsillant a fény,
és beszélgettünk az életen.
ültünk a Körös partján ketten.
Szemüvegeden megcsillant a fény,
és beszélgettünk az életen.
Víz fölé
hajolva tükröződött
szemedben a boldog szeretet,
a kavicsainktól örvénylődött
messze a folyóban üzenet:
szemedben a boldog szeretet,
a kavicsainktól örvénylődött
messze a folyóban üzenet:
szájad
szélén a derű csillogott,
arcodon az örök szerelem.
Fogam között e mondat bukdácsolt:
neked adom egész életem.
arcodon az örök szerelem.
Fogam között e mondat bukdácsolt:
neked adom egész életem.
á
Barátság
Könnyeim
törlöd amikor sírok,
velem nevetsz mikor boldog vagyok.
Nem oktatsz ki és odafigyelsz rám,
nem sürgetsz ha toporgok a vártán.
velem nevetsz mikor boldog vagyok.
Nem oktatsz ki és odafigyelsz rám,
nem sürgetsz ha toporgok a vártán.
Veled sírok
ha fáj a szíved,
mikor örülsz, veled nevetek.
Rád figyelek s nem okoskodok,
nem firtatlak s aggódva várok.
mikor örülsz, veled nevetek.
Rád figyelek s nem okoskodok,
nem firtatlak s aggódva várok.
Egymásra
gondolunk, ha baj van,
egymással dolgozunk a bajban.
Együtt űzzük el a sok gondot,
együtt éljük át a holnapot.
egymással dolgozunk a bajban.
Együtt űzzük el a sok gondot,
együtt éljük át a holnapot.
á
Ismét
Amikor újra
vége egy barátságnak,
csak ülök én és nem tudom mihez fogjak.
Mit rontottam el, kutatok nagyon mélyen
hiszen még alig kezdődött el, nem értem.
csak ülök én és nem tudom mihez fogjak.
Mit rontottam el, kutatok nagyon mélyen
hiszen még alig kezdődött el, nem értem.
Miért
mindig, miért mégis, miért mentem,
mért ilyen hamar, vajon még újrakezdem?
Mért hittem mást, mért hiszek újra és újra,
mért esek bele ugyanabba a kútba?
mért ilyen hamar, vajon még újrakezdem?
Mért hittem mást, mért hiszek újra és újra,
mért esek bele ugyanabba a kútba?
Hiszen
mindig azt hiszem hogy ez most más lesz,
intem én magam: figyelj, most is képzelegsz!
Olyan jó hinni hogy végre megtalálod
az igazi, örök, végső jó barátod.
intem én magam: figyelj, most is képzelegsz!
Olyan jó hinni hogy végre megtalálod
az igazi, örök, végső jó barátod.
Vajon
eljött-e már ennek az ideje,
téren és időn át megszülethetne-e?
Ápolni mint virágot és megőrizni,
naponta a szeretetben megfürdetni.
téren és időn át megszülethetne-e?
Ápolni mint virágot és megőrizni,
naponta a szeretetben megfürdetni.
Áthidalni a
kort és a messzeséget,
elfeledni a kórt és a nehézséget,
megköszönni a sorsnak az ajándékot
mit mikor nem vártad, utoljára adott.
elfeledni a kórt és a nehézséget,
megköszönni a sorsnak az ajándékot
mit mikor nem vártad, utoljára adott.
á
Együtt
Ketten
cipelünk napi fájdalom súlyát.
Ketten siratjuk a nagy bánatok búját.
Ketten
cipelünk nagyobb pakkot az útra.Ketten siratjuk a nagy bánatok búját.
Ketten hozunk súlyos döntéseket újra.
Ketten hozunk létre estéket, vidámat.
Ketten idegeskedünk vár - e nagy bánat.
Ketten maradtunk e világon a létre.
Ketten riadunk: vajon hát de mi végre?…
Ketten hozunk létre estéket, vidámat.
Ketten idegeskedünk vár - e nagy bánat.
Ketten maradtunk e világon a létre.
Ketten riadunk: vajon hát de mi végre?…
**********************
12. HANGOS
VERSEK
Nagy Vendel
Becsaptak újra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A RÁDIÓ
MOZAIK SYDNEY AUSZTRÁLIA. MAI
ADÁSÁBÓL, 2019. SZEPTEMBER 01.
Lement.
Szerintem egy jó verset csak jól lehet tolmácsolni. Dramaticus lett
Ma
mindenképp hűek vagyunk a MOZAIK megnevezéshez. Színes apró történetekből
tesszük össze az adást és ünnepelünk, mert A P Á K N A
P J A van ma itt. Kanadától a felvidékig, akit csak lehet
megszólaltattunk. Kapcsolódj bele legyél te is a részese. Ha még soha nem
hallottál bennünket, ma a tökéletes nap erre, ne hagyd ki !! Jó
rádiózást, jó szórakozást
www.radiomozaiksydney.com.au - Tedd ezt a
honlapot be a keresőbe
Ölellek:
ILOSVAY GUSZTÁV
.............................................
A VERS
ÍROTT VÁLTOZATA
NAGY VENDEL: BECSAPTAK
ÚJRA
Nyolc óra
pihenés,
nyolc óra munka,
nyolc óra szórakozás,
nem azért mert a
Feró ezt mondta,
becsaptak újra.
mindegyikből elég ennyi
ha nem melegedni jársz oda,
van nem is oly messze
egy ovális szoba,
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő közt választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális,
a világ globális.
én toleráns vagyok,
ez a biztos,
nem szaporodik a faj,
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak újra.
mehetsz minden irányba,
nem szexbombát kellett volna
dobni a világra.
ha ránk szakad az ég is,
tavasz lesz mégis.
majd nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet,
abban örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen megleled.
kutya szájából elveszed,
hogy ne rágódjon rajta
azt mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak,
nincs már szotyola,
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga,
jobb a patent harisnya,
hordja minden barisnya.
két rendes ember fog kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a kocsira.
ha befognak eléje,
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan az ostoron a rojt,
feszül az istráng,
hámfán a bojt.
a kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat a kurva,
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a kanális,
ez ma már legális,
támogat az egyház is,
törvénnyel egy követ fújva,
becsaptak újra.
sosem lesz vége,
csak újra meg újra,
kicsi a rakás nagyot kíván,
ki e dalt velem fújja,
mindig kezdheti újra,
nekimehet a halomnak,
sosincs vége a dalomnak,
folytatása következik,
van ki velem szövetkezik.
nyolc óra munka,
nyolc óra szórakozás,
nem azért mert a
Feró ezt mondta,
becsaptak újra.
mindegyikből elég ennyi
ha nem melegedni jársz oda,
van nem is oly messze
egy ovális szoba,
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő közt választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális,
a világ globális.
én toleráns vagyok,
ez a biztos,
nem szaporodik a faj,
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak újra.
mehetsz minden irányba,
nem szexbombát kellett volna
dobni a világra.
ha ránk szakad az ég is,
tavasz lesz mégis.
majd nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet,
abban örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen megleled.
kutya szájából elveszed,
hogy ne rágódjon rajta
azt mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak,
nincs már szotyola,
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga,
jobb a patent harisnya,
hordja minden barisnya.
két rendes ember fog kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a kocsira.
ha befognak eléje,
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan az ostoron a rojt,
feszül az istráng,
hámfán a bojt.
a kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat a kurva,
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a kanális,
ez ma már legális,
támogat az egyház is,
törvénnyel egy követ fújva,
becsaptak újra.
sosem lesz vége,
csak újra meg újra,
kicsi a rakás nagyot kíván,
ki e dalt velem fújja,
mindig kezdheti újra,
nekimehet a halomnak,
sosincs vége a dalomnak,
folytatása következik,
van ki velem szövetkezik.
Megjegyzés:
2019.Szekszárd, szeptember 01.
..........................................
NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
NYIBA,
KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017. - ARANY
BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
MEGSZÓLALOK
MŰVÉSZETI MAGAZIN
wwwmegszolalokblogszpot.com.
facebook:
nagy vendel
skype:
nagy.vendi54
**********************
13. ÍZES
TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
BEFEJEZÉS,
VÉGELSZÁMOLÁS
Második kötet, huszadik rész
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
A MEK-en ezen a linken található: https://mek.oszk.hu/16900/16977/
A nem látók itt olvashatják: https://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#9
á
20. Fejezet. - BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS
KEDVES
OLVASÓIM ÉS BARÁTAIM...!
Az idők szavára hallgatva akartam írni egy
szakácskönyvet, de kettő lett belőle. Írás közben rájöttem, hogy nem
törekedhetek a teljességre, hiszen milliónyiféle étel van a világon, sohasem
végeznék velük.
Mégis mi
volna az, amitől kissé más lenne az én saját könyvem a többi hasonló témában íródottól?
Arra
gondoltam, van jó pár történetem a gyermekkoromtól napjainkig, melyeket
irodalmi formába öntve mellékelhetek a receptekhez, aztán ez megfordult, a
recepteket rendeltem a történetek alá, mint kiegészítő elemeket, mintegy
mellékesen.
Az első kötet tizenkét fejezetének sikerén
felbuzdulva még nyolc újabb olvasmányt öntöttem formába a második kötetben.
Remélhetőleg
van olyan, akinek tetszik ez a receptúra, élményekkel fűszerezve, s indíttatást
érez arra, hogy megkeresse az első kötetet is, mely ezzel azonos címmel jelent
meg három évvel ezelőtt a MEK gondozásában.
Így lenne
teljes a kétkötetes receptkönyv. Bizonyára jó volna kézben fogva olvasni és
színes képekkel tarkítani a könyvet, mint ahogy a nagyok csinálják, aztán
horribilis összegért árulni a boltokban, de ez nem az a műfaj.
Nagyon hálás
vagyok a MEK dolgozóinak, hogy e-könyvként is megjelenhetek.
Aki
odafigyelve olvassa ezt a hangulati elemekkel tarkított receptúrát,
megismerheti családom rejtett titkait és vágyait, sajnos a szereplők legtöbbje
már nem is él.
Nagyszüleim,
drága szüleim és ikertestvérem már rég Rúzsamájba költöztek, ahová terveim
szerint én is kerülök majd.
Ahogy
mondani szokás, ha mostanság hazajönnének, ugyanott tudnánk folytatni a
beszélgetést, ahogy és ahol abbahagytuk annak idején.
Ők nem, csak
én lettem öregebb tíz, húsz évvel haláluk óta.
Jókat ennénk és innánk, mint azelőtt, nem a
zabálás és az italozás rosszabbik formája szerint, hanem a tisztesség és a
barátság okán, a mértékletesség nyomvonalát követve.
Mindegyikükről
írtam jó pár verset és történetet, megörökítés gyanánt, mivel a könyveim
legismertebb szereplői ők mindennapi történeteikkel, és talán a könyvtárban
tovább megmaradhatnak, mint az én gépemen, melyet bármikor kitörölhetnek a
delejes manók.
Ebben a második
kötetben bemutatok színfoltként pár témába illő verset, emléket állítva a
szereplőknek és a tanyának, szőlőnknek, melyek már nincsenek meg, eladtuk,
mivel nincs, aki tisztességgel megmunkálja, karbantartsa azokat. Nem jártam
azóta arrafelé, mivel meghasadna a szívem, ha látnám az enyészetet.
Így múlik el
egy család virágzó élete.
Köszönöm szépen mindazoknak, akik olvasták
ezeket a fejezeteket, visszajelzések szerint sokaknak megindult a gyomornedvük,
mikor olvasták az általuk még soha nem evett ételek receptjeit, vagy akik már
ettek ilyeneket, de valami oknál fogva már áttértek modernebb étkezésre, s most
velem nosztalgiáznak. Ha tehetik, kellő odafigyeléssel próbálják ki a régi
recepteket, kíváncsiságtól indíttatva. Ha ízlik és koccintásra is sor kerülhetne
egy szekszárdi kadarkával, gondoljanak ránk, rájuk, és tegyék el maguknak a
szívük és agyuk raktáraiba, hogy sokáig megmaradjon a teremtett érték,
mindaddig, míg valaki ebben vagy jobbított formában tovább nem viszi a
következő nemzedékeknek.
Ha valami
kérdésük volna, keressenek az éterben, megtalálnak.
Kézcsókom a
hölgyeknek, kézfogás az uraknak!
Alább az
ígért versek.
Vendi.
á
Szekszárdi szüret 2000
Szüretektől
hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló,
Musttal locsolják tengelyét,
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed:
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must,
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán,
Tőtiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot lehel a
Gaz-nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros muslincák
Bódító dala száll.
á
Látomásom -
A szekszárdi tanyavilág
Életkép
Hanyatlik a
Nap,
A kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja,
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket takarja
A jótékony éjszaka.
2013. 05.
14.
á
2013. 06.
01. - Ma éjszakai
álmom.
á
ENDE,
KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ.
2017. JÚNIUS
01. - A 88. KÖNYVHÉTRE AJÁNLVA.
Vége.
**********************
14. EGYPERCES
NOVELLÁK
Kuchta
Csilla: Az elszalasztott alkalom /Próza/
Kuchta Csilla |
Gondolataimban
őrzök egy fájó emléket. Kis gyermek voltam, második osztályos általános iskolai
tanuló, alig tíz éves. Az osztályfőnök egy osztályfőnöki napon az osztály előtt
felszólít:
- Kis Csilla! - így szólított, mert kicsi lány voltam kicsi termetemmel. Felálltam és kérdőn tekintettem rá.
Bulgáriába, a tengerpartra küld az Iskola vezetése jó tanulmányi eredményed jutalmául. Ingyenes. Kérdezd meg édesanyád, mit szól hozzá, azaz beleegyezik -e? Pár nap múlva kérem a választ!
Pár nap után a tanító néni rákérdezett, hogy mit szól édesanyám a tengerparti üdültetéshez?
- Sajnos nem enged el, mert nem tudok úszni és félt. - válaszoltam.
Nem voltam őszinte. Féltem, hogy kiderül, nincs fürdőruhám. Titkoltam e tényt. Édesanyám egyedül nevelt minket három testvéremmel. Sok mindenről le kellet mondani. Nem szerettem volna, ha kiderül e dolog. Ezt gyerekfejjel gondoltam akkor. Eltelt sok-sok év. Ezt mélyen elraktároztam a gondolataimban és egyszer elmeséltem édesanyámnak e fájó emléket, húsz év múlva. Ő akkor azt mondta, miért nem mondtam el, hisz vett volna nekem fürdőruhát és lubickolhattam volna a tengerben, mint a többi gyerek. Persze sokszor elmondta intelmeit:
- Kis Csilla! - így szólított, mert kicsi lány voltam kicsi termetemmel. Felálltam és kérdőn tekintettem rá.
Bulgáriába, a tengerpartra küld az Iskola vezetése jó tanulmányi eredményed jutalmául. Ingyenes. Kérdezd meg édesanyád, mit szól hozzá, azaz beleegyezik -e? Pár nap múlva kérem a választ!
Pár nap után a tanító néni rákérdezett, hogy mit szól édesanyám a tengerparti üdültetéshez?
- Sajnos nem enged el, mert nem tudok úszni és félt. - válaszoltam.
Nem voltam őszinte. Féltem, hogy kiderül, nincs fürdőruhám. Titkoltam e tényt. Édesanyám egyedül nevelt minket három testvéremmel. Sok mindenről le kellet mondani. Nem szerettem volna, ha kiderül e dolog. Ezt gyerekfejjel gondoltam akkor. Eltelt sok-sok év. Ezt mélyen elraktároztam a gondolataimban és egyszer elmeséltem édesanyámnak e fájó emléket, húsz év múlva. Ő akkor azt mondta, miért nem mondtam el, hisz vett volna nekem fürdőruhát és lubickolhattam volna a tengerben, mint a többi gyerek. Persze sokszor elmondta intelmeit:
- Ne legyél
kislányom telhetetlen! Ne követelőzz! Örülj annak amid van! Becsüld meg!
Lassan eltelt azóta ötven év és ez a tengerparti kirándulás, két hetes üdülés kimaradt az életemből. Azóta sem voltam tengerparton üdülni. Igaz, legközelebb 16 évesen voltam táborozni, akkor már érettebb fejjel. Ez a bulgáriai táborozás kimaradt az életemből. Ha nem is beszéltem róla, mindig is ott volt a gondolataimban. Ilyen az élet!
Lassan eltelt azóta ötven év és ez a tengerparti kirándulás, két hetes üdülés kimaradt az életemből. Azóta sem voltam tengerparton üdülni. Igaz, legközelebb 16 évesen voltam táborozni, akkor már érettebb fejjel. Ez a bulgáriai táborozás kimaradt az életemből. Ha nem is beszéltem róla, mindig is ott volt a gondolataimban. Ilyen az élet!
**********************
15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
Szauer
Gertrúd: Nyugalom
Sötét felhő
kúszott fölénk,
Pihen a föld, alszik az ég,
Fűszál tövén a kis bogár,
Aluszik rég, nem rágicsál.
Pihen a föld, alszik az ég,
Fűszál tövén a kis bogár,
Aluszik rég, nem rágicsál.
Kis levélen
Katalinka,
Munkáját ma nem folytatja,
Nem tisztogat, marad tétlen,
Megpihen a zöld levélen.
Munkáját ma nem folytatja,
Nem tisztogat, marad tétlen,
Megpihen a zöld levélen.
Hűs tó
mélyén apró halak,
Megnyugszanak percek alatt,
Homokba vájt apró lyukban,
Messze járnak szép álmukban.
Megnyugszanak percek alatt,
Homokba vájt apró lyukban,
Messze járnak szép álmukban.
Minden pihen
csendben, szépen,
Megnyugszik a sötét éjben,
Aludjatok, jó éjszakát!!
Hagyjátok a nappal zaját.
Megnyugszik a sötét éjben,
Aludjatok, jó éjszakát!!
Hagyjátok a nappal zaját.
A munkád
hidd el, el nem szalad,
A gond ha pihensz messze száll,
Könnyebb minden ha a lelked,
Mindig nyugalmat talál.
A gond ha pihensz messze száll,
Könnyebb minden ha a lelked,
Mindig nyugalmat talál.
...............................................
KUCHTA
CSILLA : ELTÉVEDTEM
rám tört az
éjszaka nagy sötétsége.
Van kiút?
Visszavágyom a kanyargós
útra.
Keresem a fényt, - rábukkanok?
Remegek,
félek, de erőt merítek.
Hatalmas
hitemet el nem veszítem.
Érzem a
hajnalpír éltető fényét,
barátaim
kereső szeretetét.
Kicsit
bizakodom a biztos útban.
Van bennem
reménysugár, - megtalálom.
Ha ráakadok,
elveszett nem leszek.
pici
szívembe boldogságot teszek.
...............................................
Kovács
Tibor: Szüreti
mulatság
Eljött a
szüret ideje,
Szüretelik a szőlőt,
Készül belőle a finom nedű.
Szüretelik a szőlőt,
Készül belőle a finom nedű.
A jó mustnak
párja nincsen,
Fürgén szedik a kezek,
A szép fürt szőlőt,
Apró kezecskék is,
Csipegetik szedegetve
Kicsi vödröcskébe.
Fürgén szedik a kezek,
A szép fürt szőlőt,
Apró kezecskék is,
Csipegetik szedegetve
Kicsi vödröcskébe.
Estére a
bendő is
Félig megtelik,
S a présház is tele lesz,
Készül a finom nedű.
Félig megtelik,
S a présház is tele lesz,
Készül a finom nedű.
Fáradt a kéz
s láb,
Még is mulatságra készül,
Finom nedű és étek,
Kerül az asztalra.
Még is mulatságra készül,
Finom nedű és étek,
Kerül az asztalra.
Jó bornak
nincs párja,
A szüreti éteknek párja
A jó bor.
A szüreti éteknek párja
A jó bor.
A szüreti
bál is eljött már,
Ifjak és Érettebbek,
Táncra perdülnek.
Ifjak és Érettebbek,
Táncra perdülnek.
2019.
augusztus 07
..............................................
Hinni
szeretnék az őszinte szóban,
hinni a megszépült emlékben, egy megfakult fotóban.
Hinni szeretnék a földön heverő kőben,
egy száraz faágban, vagy a zöldellő rétben.
Hinni szeretnék a könyv tiszta betűiben,
szárnyaló madarak dalában, s a tiszta légben.
Hinni az oltalomban, egy segítő kézben,
hinni szeretném, hogy nincs még veszve minden.
hinni a megszépült emlékben, egy megfakult fotóban.
Hinni szeretnék a földön heverő kőben,
egy száraz faágban, vagy a zöldellő rétben.
Hinni szeretnék a könyv tiszta betűiben,
szárnyaló madarak dalában, s a tiszta légben.
Hinni az oltalomban, egy segítő kézben,
hinni szeretném, hogy nincs még veszve minden.
2019.08.16
...........................................
TELEKI
ELIZABET: ÉN MÉG
KICSIKE VAGYOK
Mi ez a szó?
Számomra még érthetetlen csak tudom, hogy én megszülettem alig éltem ,.: Alig vagyok, de rosszat tettem ?
Miért utálsz és teher lettem neked, vagy teher vagyok már meg fizettem érte?
Bocsáss meg nekem kérlek, szeretlek téged. Még mindentől rettegve félek, hiszen
tőled a legjobban!
Amikor megbüntetsz nagyon fáj nekem!
Hidd el látod milyen a pici kezem és mégis ráütsz de akkorát És keményen
kiabálsz vélem de ez már nekem nem jár .
De mondd meg miért vagyok én neked rossz?
Pedig tudod én nem vagyok rossz csak kicsike, S érthetetlen képtelen
vagyok még mindig megérteni, ha hozzá nyúlok valamihez nem szabad.
De rám zúdítottad végtelen haragodat mert félek tőled !!!
S ilyenkor elfutnék messzire, nagyon messzire , de nem bírok hiszen a lábam még
nem vinném túl messze,
mert picike vagyok, de csak egyet tudok az asztal alá bújok. de mindig
megtalálsz. Olyankor furcsa és savanyú szagú a szád, bepisilek gyakran De csak
azért mert szégyellem magam de tegnap annyira fájt a kis fenekem amikor
elverted és haragudtam rád amiért enni kértem .
Volt bátorságom hogy el kérjem a vacsorám.
Aztán jött rám az álom bele sírtam magamat .
Az álomba mert lekapcsoltad a villanyomat, üvöltöttél hogy sok lesz a
számla és azért nem jöttem a világra .
De miért hoztál a világra, ezért nem értem hogy miért jöttem, miért kellettem
neked mondd miért jöttem? Ki küldött engem, kinek kellettem én nem tudom, de
csak egyet tudok: a gyermeked vagyok néha.
Eleven butuska Szerinted átkozott .
Mi ez a szó, számomra érthetetlen.
Engedd meg hogy éjjel hozzád bújjak az ágyba és nagyon szépen kérlek mondj
mesét!
S bízom benne amint a többi gyermeknek az édesanyja a gyermeknek minden álma,
az ha mesét mondanak és elalszom hamar, a hangod elringat szót fogadok .
Mond már meg amíg benned voltam, de most egydarab benned is léteztek , de
akkor már éreztem hogy kár nekem megszületnem , már akkor útba voltam és
akkor is sokvolt a vétkem. Most látsz, hogy itt vagyok , de ezt nem
kértem én az életem tőled, énrám ne haragudj kérlek!
De én csak úgy megszülettem, engem csak úgy hoztál a világra.
Semmit nem
kérek tőled. Cserében csak hogy vigyázz rám csak, hogy oda figyelj rám,
szeress, ölelj és néha érezzem azt hogy fontos vagyok neked.
Mert picike vagyok, és érthetetlen és sok mindent kérlek, hogy taníts meg nekem!
Mert picike vagyok, és érthetetlen és sok mindent kérlek, hogy taníts meg nekem!
Skvyt Elisa
Triton Budapesti Író
**********************
16. NOVELLA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: Ezékiel,
avagy a sátán macskája
Szegény
kiscicám elpusztult, igen szép kort élt meg, bearanyozta életünket. Huncut
volt, játékos és nagyon okos. Hízelkedő, dorombolós. Elment és helyén űr lett.
Sokáig úgy gondoltam, nekem bizony másik cica nem kell. Hiányzott, és gondoltam
kutya harapást szőrivel, másik cica kell. Talán kicsit jobb lesz és nem fog
annyira fájni a kedves barát elvesztése.
Kelemen Györgyné Edit |
Lesz cica,
kezes, szelíd, hízelkedő, doromboló és szoba tiszta. Képen látva mese szép,
ezüstös, cirmos a nyakánál kis fehér előke, fehér kis zokni a négy lábán, farka
végén kis fehér pamacs. Igazán mutatós cirmoska. Nem fiatal, két éves, azért
nem is öreg. Nekünk jó lesz. Bár az igazat megvallva titkos vágyam, egyszer egy
fél- fajtiszta dumálós cica. Előző cicám Marcika nem volt szószátyár, inkább
dorombolt, de nagyon.
Mindegy, a
házi cica is aranyos.
Eljött a
nap, a kis kocsi repült a cicáért. Vidám izgatottság, a csoda szép cicuska
miatt.
Találkozás a
négylábúval, a neve Ezékiel, de csak Ezi. Mi örültünk neki, hát ő nekünk nem.
Futva láttuk szó szerint, menekült előlünk. Felmerült bennem a gyanú, talán nem
jó ötlet, hogy a miénk legyen, hisz mint a mérgezett egér futva menekül,
annyira boldog, hogy lát bennünket. Na de ez az első látás, majd megnyugszik.
Nálunk jó dolga lesz.
Kis
hajkurászás után a szállítóba került, nem igazán élvezte a helyzetet.
Itthon
kiengedtük. Lapos macska, nem tudtam a cicák tudnak kúszni! Képzeljétek
tud! Macskát ilyen kúszó technikával még
soha nem láttam. Közlekedett, mint egy nagyra nőt palacsinta, a hét kilós pici
cica. Lapos kúszással felfedezte a konyhát. Miután nagyjából feltérképezte,
berohant a szekrény alá. Majd megnyugszik, gondoltuk.
Nem ez
történt, és lett Eziből porcica, a szekrény alatt. Haszna bevallom volt a
dolognak, mert olyan tiszta a szekrény alja régen volt. Ezi takarított rendesen
és rejtett kincsek is kerültek elő a szekrény aljából, amit már elfelejtettük,
hogy ott van.
Új cicának
hamar híre ment és jött a szomszéd asszony megnézni, igen ám, de hol van?
- A szekrény
, vagy a varrógép alatt, de lehet a saroküllő mögött bujkál. - világosítottuk
fel, miután elem lámpát adtunk a kezébe, hogy lássa. Benézett, a macska szeme
ijesztően villogott, éles szemfogait sziszegés közben mutogatta. Szomszéd
asszony ijedten hőkölt vissza.
Ilyen lehetett Ezékiel, a macska...? |
- Te jó ég,
ez még házőrzőnek is durva.
- Nem lenne
jó házőrző, kivéve ha a betörő akarna bemászni hozzá. Egyébként ki nem jön. -
mondtam kuncogva.
Egész nap
bujkált. Egyszer csak kijött, de rossz helyre mászott be. Ha, ha itt az én
időm, megmutatom neki, nincs bántva. A hely szűkös volt, megfordulni nem
tudott, hátrafelé védekezni nem tud. Benyúltam és elkezdtem simogatni, miközben
nyugodt hangon beszéltem hozzá. Vártam doromboljon, ahogy a cicák szokták.
Kitartó voltam, de nem dorombolt, mikor otthagytam kirohant és a varrógép alá
bujt. Aztán teljesen eltűnt, vajon hová lett. Végül is meglett, a saroküllő
mögé bújt. Azon a kis lyukon, hogy férhetett be, nem tudom?
Leszállt az
este és eljött a nagy koncert ideje. Mikor álomra hajtottam fejem, rettenetes
hangok ütötték meg fülemet. Mi történt, beszorult valahová, végleg? Mintha a
lábát taposták volna, úgy nyávogott.
Kiszabadítottuk
és többé be ne szoruljon, a sarokülőt kihúzva hagytuk. Reggel meglepetés várt,
ajándék csomag. Macskából ennyi kijönni hogy tud, elképzelni sem tudom.
Napokon
keresztül próbálkoztunk, de szelídíteni nem sikerült. Pedig mesélték az előző
helyen jól meg volt és csak hónapok múlva vitték vissza. Persze, szerintem
akkora sikerült kikotorni valahonnan, biztos megszenvedtek vele, mire sikerrel
jártak.
A barátkozás nem megy. Vissza a cicahordóba,
nem egyszerű feladat. Megfogni nem lehet! Kicsalni még úgy sem. Marad a
fogócska. Döntött és borított mindent. A párom kesztyűt húzott, a művelet után
a konyha úgy nézett ki, mintha egy bomba robbant volna fel. Sikerült, és a
sátán macskája a hordóba került. A függönyt letépte, a cserepes virágot felborította,
még a konyhaszekrény tetején is rendet tett. A párom viszont hős volt és mint
egy gladiátor, úgy vívott harcot a macskával. Az harapott, karmolt és amit csak
eltudtok képzelni, persze akkora fantáziátok nincsen. Minden esetre én a
szobába menekültem, biztos ami biztos. Nekem is fura volt, hogy egy cica
megfutamítson. Őszintén bevallva, féltem tőle. Egyáltalán nem ehhez vagyok
szokva, ez egy cica tigris. Párom szememben nagyot nőt, egy igazi bátor, úgy
harcolt, mint egy vitéz. A vastag kesztyű ellenére is harci sérülések kerültek
a kezére.
A hordozó
ládát biztos ami biztos, gumi pókkal körbe tekerte. Olyan hangok jöttek ki a
hordóból, a hideg szaladgált rajtunk.
Szeretem a
cicákat!
De annak,
hogy nincs, és vissza vették, még ennyire nem örültem. Mert igen szoba tiszta
volt, csak a konyhát szarta össze. Kézhez is szokott, mert csak azt marta,
igazi sátán macskája.
Cicáról
lemondani még sem tudtam. Lett egy kicsi hófehér cicám, a neve Picike. Kedves
és aranyos, a dolgát alomba végzi. Dorombol lelkesen és kapjuk tőle a cica
puszikat. Igazi kis család tag lett.
**********************
17. EMLÉKEIMBŐL
CSOMOR
HENRIETT: Piros rózsák beszélgetnek
Csomor Heni |
Édesanyám
Bánovics Erzsébet, 1957-ben kezdett iskolába járni. Egy Baranya
megyei kis faluban, Szilágypusztán élt szüleivel, s öccsével.
A vörös,
göndör, hosszú hajú kislány Pécsváradra járt iskolába. Minden hétköznap, és még
szombaton is, iskolabusszal közlekedtek. A pöttöm édes kisleány, nagyon vagány
volt, s gyorsabban mászott fára a fiúk többségénél.
Mindig
megvédte gyengébb társait, s rendkívül segítőkész volt, mintha csak sejtette
volna, hogy egész élete erről szól majd.
Akkortájt
szülei a mezőgazdaságban dolgoztak, s kevés idő maradt a gyerekekre. Sőt még a
nagyobbacskák vigyáztak a kistestvérre, míg édesanyjuk megetette, s
megfejte a teheneket az állami gazdaságban. Tehát Erzsikének sem volt felhőtlen
gyermekkora. Nehezen ment neki a betűk összeolvasása, mert képről tanultak
olvasni, képről tanultak olvasni a képi olvasás gyönyörűen tudta. Volt egy
mogorva öreg tanárnője, aki egy nap, mert a kislány nem jól olvasott,
büntetésből bezárta egy osztályterembe, és ott is felejtette. Zárójelben hadd
jegyezzem meg, hogy a szülők gyengéi majdnem mindig visszaütnek a gyerekükre, a
képolvasás nekem is jól ment, de amikor más volt a kép alá írva, mint amit
láttam, akkor kezdődött a baj. De én jobban jártam mint édesanyám, hiszen csak
a fülemet tépték, vörösen virított óra végére. Merő félelemből sem mertem jól
olvasni.
Erzsike
akkor kezdett igazán zokogni, amikor látta, hogy Pista bácsi, a buszvezető
elindult, mert nem várhatott tovább a szeretetre méltó kislányra.
Szerencséjére, a zokogására felfigyelt a pedellus bácsi, aki sietve kinyitotta
az osztályteremajtót, s megkérdezte tőle: “Hát te hogy-hogy itt vagy még?”
“Bezárt a tanár néni óra után!” - szipogta. “Jól van kislány!” - simogatta meg
a pedellus, s azt mondta neki: “Öltözz fel, mert esik az eső, s menj haza
szépen.” Késő ősz volt, fújt a szél, suhogtak a falevelek, rémülten szaladt a
kislány a kihalt pécsváradi utcán. Gazsi, a cigányember, lova szekerén ment
hazafelé dalolva, azt dalolta, hogy piros rózsák beszélgetnek. A kislány
ijedtében, a közel eső bokorba megbújt.
Amikor
elhaladt a lovas szekérrel a cigányember, újra útnak indult. Futni kezdett,
amikor egy biciklist vélt felfedezni a sötétben. Kis szíve hevesen zakatolt
félelmében, a buszmegállóban megbújt. Hirtelen eszébe jutott, hogy talán
édesapja keresheti őt biciklivel. Mikor elhaladt, a kislány felállt, s zokogva
kiáltott édesapja után. “Apukám gyere vissza kérlek, itt vagyok.” Aggódó
édesapja boldogan fordult vissza, mikor meghallotta kislánya hangját. Magához
ölelte átfázott kislányát, két pici karja el sem engedte imádott édesapját.
Hazaértek a
jó meleg lakásba, duruzsolt a tűz a vaskályhában, miközben mind örültek
egymásnak. Édesapjuk minden este mesét mondott nekik, a kislány elaludt az
ölében. Óvatosan lefektette, de felébredt. “Aludj tovább angyalom!” - mondta
apja kedvesen neki. A kislány szorosan hozzábújt, s lágyan átölelte. “Ne menj
el mellőlem apukám!” - kérte. “Nagyon bátor, és ügyes voltál ma drágaságom,
veled maradok ígérem.” Könnyei potyogtak édesapjának, amikor arra gondolt, el
is veszíthette volna csöpp gyermekét.
Másnap
reggel Erzsike édesanyjával ment iskolába, hogy beszélhessen a tanárnővel.
“Gyermekem még igencsak picurka, ha be is zárja, kérem engedje ki időben, hogy
elérje az iskolabuszt, ugyanis a szomszéd faluban lakunk, amely nem kis táv egy
hét éves kislány számára, s baja is lehetett volna.”
“Figyelmetlen
voltam!” - ismerte be a tanárnő, s elnézést kért.
Soha többé
nem fordult elő ehhez fogható eset.
2019. július
03.
**********************
18.VÉLEMÉNYEM
SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
VÉLEMÉNY AZ
AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS CÍMŰ VERSEMHEZ
Pont
aktuális, szép, hangulatos, jó elábrándozni a verseden, míg szólnak a
borbogárkák. Köszönöm! IRÉNKE
.........................................
AZ IDŐ FILOZÓFIÁJA CÍMŰ VERSRŐL....
KEDVES
VENDI, nagyon szeretek az ilyen fikciókban barangolni, kutakodni. Nagyon
tetszik a vers, amint a többi új stílusú versed, abba ne hagyd, kérlek!
ÁGI
SZEGEDRŐL
............................................
KÉPEK
LEÍRÁSA A 908. MAGAZINBÓL
Lectori
salutem. Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke trikóban
szemén szemüveg.
á
2. VAK
KÖZÖNY
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT:
Erdei kis
manó és a gonosz varázslat.
Edit sétál a
repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
á
3.
VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK VERSEIBŐL
Kovács
József Kopek: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
Nagy Csaba
fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével
könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Szauer
Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú,
Fekete
szemű. Egy párna van a feje alatt.
Mátyás Rita:
ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.
Tóth Enikő:
Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.
á
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
Árvay Mária:
Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó
(2. fejezet)
Eszi, nem eszi, nem kap mást!
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
5.
FANTÁZIAREGÉNY
Samu Ágnes : Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018. - 4. fejezet – 2. rész. Szökés
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában
fekete szemüvegben.
á
6.
VERSVÁLOGATÁS
I. P. STEVE,
ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA ÍRÁSAIBÓL
PAP ISTVÁN,
ÍRÓI NÉVEN I.P. Steve NÍVÓDÍJAS költő verseiből:
I.P.Steve. ősz hajú barna szemű szemüveges.
fekete ingben van oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel
I.P.STEVE
Burza Mária
áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt
visel.
7. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie:
Soha ne mond, hogy soha! (Tizennyolcadik fejezet)
Horenka
Erika barna haja válláig ér. Komoly tekintetű fekete pulóverben van.
Halvány barna könyborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a
térdén fejét gondolkodón ráhajtja.
á
8.
HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEIBŐL
Nagy Vendel
nagyon elegánsan áll a színpadon. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.
á
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
Kiss
Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó (4. fejezet. - 1. rész) Magor
városa
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósa,k fekete szeműek,
egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
á
10.
MEGJELENT KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT HARMADIK E. KÖNYVE
Edit egy montázs
képen látható, kék égnek közepén mellette bárányfelhők úsznak. Edit fekete hajú
mosolygós mintha lenézne a gyönyörű pipacs tengerre.
á
11.
MARADÉKOK
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES - VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
Ági komoly
tekintetű fekete rövid hajú.
13. ÍZES
TÖRTÉNETEK
NAGY VENDEL:
ÍZES TÖRTÉNETEK - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.
SÖR, BOR,
PÁLINKA, LEHETEK-E BOLDOG...
Második
kötet,. tizenkilencedik rész
Nagy Vendel
szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van.
szemén szemüveg.
á
14.
ÉLETTAPASZTALAT
CSOMOR
HENRIETT : Segítségnyújtás az utcán
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
15. VERSRŐL
VERSRE - MAI SZERZŐKTŐL
Szauer
Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy párna van a feje
alatt.
Kuchta
Csilla vörös hajú mosolygós.
Tóth Enikő :
Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, szürke ruha s fekete kardigánban van.
19.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
NYÁRI
PRAKTIKÁK : Fekete nadálytő alkoholos kivonat
Soponyai
Mihály mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Fekete
nadálytő. lila virága van.
**********************
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA-
TIPPEK
A MAGAS VÉRNYOMÁS ELLEN
Aranyvesszőfű
Aranyvesszőfű |
Aranyos rutának, aranyos istápfűnek hívja a népnyelv. Magasra, akár másfél-két
méterre is megnő, karcsú szárán aranyszínű virág ringatózik, ezért kertekbe,
parkokba is szívesen ültetik. Gyuri bácsi gyógynövény kertjébe is telepítettünk
néhány tövet.
A magas- és
a kanadai aranyvessző egyaránt gyógynövények, a fészekvirágzatúak (Asteraceae)
családjába tartoznak. Észak-Amerikából származó, kezdetben dísznövényként
termesztett, majd kivadult, évelő növények, amelyek gyöktörzseikkel telelnek
át. Szárleveleik különböző mértékben fűrészes szélűek, szórt állásúak,
molyhosak.
A kanadai
aranyvessző szára szőrözött. Ritkábban gyűjtjük a hazánkban őshonos közönséges
(erdei) aranyvesszőt (Solidago virgaurea L.), amely alacsonyabb termetű (60-100
cm) és hatóanyag tartalma nem ér fel a kanadaiéval.
Soponyai Mihály |
Az
aranyvessző fajok többek között flavonoidokat, cserzőanyagot, szaponinokat,
illóolajat, szerves savakat, inulint, kumarint és nyálkaanyagokat tartalmaznak.
Évszázadok
óta ismert és használt növény, melynek kiváló tulajdonságait a legújabb
tudományos eredmények is alátámasztják. Sebhegesztő és vízhajtó hatásáról az
1600-as évekből van az első leírás. Az indiánok a mérgező alkaloidák
(csörgőkígyó méreg) ellenszereként használták. Ma leginkább vese-és
májbetegségekre és megelőzésükre ajánljuk.
A virágzás kezdetétől, júliustól nyár végéig gyűjtjük a leveles hajtás
felső, maximum 40 cm-es részét (Solidaginis herba). 4 kg friss herbából kapunk
1 kg száraz drogot.
Vízhajtó
hatása miatt vese- és hólyagbántalmakra, vesekőre és ödémára, hólyaghurutra,
vesegyulladásra használjuk. Epeserkentő, májtisztító tulajdonsága van.
Gyulladáscsökkentő, ezért vastagbél gyulladásra, nyálkahártya gyulladásra,
fehérjevizelésre, kandida gombára és hüvelygombára egyaránt jó.
Összehúzó hatása miatt hasfogó. Immunrendszerünket erősíti, antiallergén
hatású.
Forrázással
készítünk belőle teát. Epebántalmak megelőzésére egy hétig minden nap igyanak
meg egy csésze aranyvesszőfű teát, a második héten három csészével, a harmadik
héten kettővel. Epekő és epehomok elhajtása is lehetséges teájával: ebben az
esetben napi két litert kell meginni, egyet délelőtt, egyet délután egy-két óra
leforgása alatt. Csak a 3 mm-nél kisebb követ szabad így elhajtani! Akinek a
kelleténél alacsonyabb a vérnyomása, óvatosan igya az aranyvesszőt, mert kis
mértékében ugyan, de csökkenti a vérnyomást.
A máj, a
vese és a hólyag működésének szabályozására napi egy csészével kell inni 2-3
hétig. Menstruációs görcsökre a ciklus előtt 2-3 nappal szükséges napi egy
csésze tea. Reumára és ízületi fájdalmakra, vízhajtóként, izzasztóként szintén
napi egy csészével a reggeli órákban.
Külsőleg sebgyógyító, fekélytisztító (pl. lábon), szájban toroköblögetésre,
fogínyvérzésre használjuk. Összezúzott levele rovarcsípést enyhít.
Négyesfogat
programnak is része az aranyvessző, mint a májműködést segítő tea. Ezzel a négy
teával karban tarthatjuk legfontosabb szerveinket, megőrizhetjük egészségünket,
megelőzhetjük a betegségeket.
Ehhez
négyféle tea szükséges: minden 4. nap meg kell inni egy csészével belőlük a
következő sorrendben :
Aranyvesszőfű
A májműködést segíti, az epeutakat tisztítja. Reggel éhgyomorra igyanak egy
csészével. Utána 3 nap kimarad.
Galagonya virág |
Galagonya
virágos hajtásvég
A szív munkáját segíti, az erek falait és a szívizmokat rugalmasan
tartja, elkerülhető vele az infarktus, az agyvérzés, a trombózis. Egyetlen
csészével igyanak reggel éhgyomorra. Újabb 3 napos szünet következik.
Orbáncfű
Immunrendszerünket erősíti, nyugtat, stresszoldó hatású. Este lefekvés előtt
kell egy csészével meginni. Ismét 3 nap kihagyás következik.
Orbáncfű |
Cickafarkfű/kisvirágú
füzike
Itt két tea neve szerepel, mindkettő a hormonháztartás karbantartására szolgál.
A cickafarkfű növényi ösztrogén tartalmánál fogva segíti a női szervek
működését. Napközben elkortyolva igyák meg. A kisvirágú füzike a férfiak
prosztata problémáit előzi meg.
Cickafarkfű |
TIPPEK A
MAGAS VÉRNYOMÁS KEZELÉSÉRE
Napsütéses napokon menjünk ki a szabadba, és napoztassuk az arcunkat,
karjainkat. Napmentes időszakban járjunk szoláriumba. A legújabb tanulmányok
szerint az UVB-sugarak hatása 6 héten belül csökkentette a megemelkedett
vérnyomást. Az UVA-fény nem hozott sikert. Magyarázat: a D-vitamin, amelyet az
emberi szervezet a napfény hatására termel, kontroll alatt tartja a vérnyomást.
A D-vitamin-hiány megemeli a vérnyomást.
Csökkentsük a só- és zsírfogyasztásunkat.
Igyunk naponta háromszor egy csésze borsmentateát három héten keresztül.
A feketekömény-olaj rendszeres bevétele folyékony olaj vagy kapszula formájában
csökkentheti a magas vérnyomást. Szedjünk naponta 3 kapszulát vagy adjunk
naponta háromszor egy csésze teába pár cseppet az olajból.
A mediterrán népi gyógyászatból származik a következő házi gyógymód: 2 púpozott
teáskanál apróra vágott, szárított olívalevelet negyed liter forró vízzel
felöntünk, 10 percig lefedve állni hagyjuk, átszűrjük. 3 kipréselt fokhagymagerezd
levét és 1 teáskanál mézet keverünk hozzá.
Naponta háromszor lélegezzünk be mélyen az orrunkon keresztül, és szájon át
nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. Két hét múlva növeljük a gyakorlatot napi 5
alkalomra.
Keverjünk össze 4 rész borsmentalevelet, 3 rész fagyöngyöt, 2 rész lóherét és 1
rész kamillavirágot. Az ebből a keverékből készült teát 10 percig hagyjuk állni
lefedve. Naponta háromszor igyunk egy csészével.
Együnk hetente 2-3 alkalommal 250 gramm makrélát.
Az állóképességi sportok (kerékpározás, futás, úszás stb.) tartósan csökkentik
a vérnyomást.
A fokhagyma és a hagyma vérnyomáscsökkentő hatásúak.
Állítsunk össze magunknak egy gyógynövényes párnát: egy marék bazsalikomot,
negyed kiló lestyánt, fél kiló krizantémvirágot és angelika-gyökeret töltsünk
egy pamut zacskóba, és éjszakára tegyük a fejünk alá.
Igyunk naponta egy pohár friss ananászlevet.
2-2 fokhagymagerezdet, hagymát és citromot héjastól vágjunk össze, és 1 liter
vízben főzzük 8 percig. Reggel és este igyunk belőle.
Keverjünk össze 20-20 gramm fagyöngyöt és galagonyavirágot. Ebből egy
evőkanálnyit öntsünk fel egy csésze forró vízzel, hagyjuk állni, szűrjük át, és
minden nap igyunk belőle 1-2 csészével.
Állítsuk át a táplálkozásunkat gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendre.
Korlátozzuk az alkoholfogyasztásunkat.
Szokjunk le a dohányzásról.
Az autogén tréning és a meditációs technikák segítenek megelőzni a magas
vérnyomást.
Vágjuk apróra a vörös zsálya gyökerét, adjuk egy átlátszó flakonba, és töltsük
fel vörösborral. Meleg helyen hagyjuk állni egy hónapig, szűrjük le, és töltsük
át egy sötét flakonba. Naponta reggel és este igyunk belőle.
Kitűnő gyógyszermentes terápia magas vérnyomás ellen a nagyon meleg kádfürdő.
Hetente kétszer egy teljes fürdő – mindez 3 héten keresztül – csodálatosan
csökkenti a túl magas vérnyomást.
Soponyai
Mihály
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
FIGYELEM!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZŐLALOK MAGAZIN.
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com - illetve: www.nagyvendel.comxa.com
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 909
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ