2019. szeptember 13., péntek


MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 09. hó – kilencedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam: szeptember

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
áááááááá 
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel
Ma  reggel újra becsengetnek az iskolákba, és ez egy pedagógusnak, aki elkötelezte magát ezzel  a  csodás szolgálattal, mindig egy felfokozott állapotot idéz elő, akár a  harsona hangja a  feltámadáskor.
Édesapám még palatáblára írva vetette  a  betűket, én tintával írtam a  kockás füzetembe, és   manapság már az ellenőrzőt sem kell kivinni, mivel az osztályzatokat is számító gépen írják be a nemlétező naplóba, és az okos táblákra sem lehet már írni krétával.
Léteznek olyan iskolák is, ahol egyáltalán nem tanítják már a  kézzel írást, csak a  gépi megoldásokat  alkalmazzák.
A  fejlődés megállíthatatlan, és  remélem, hogy azért az olvasás megmarad, hogy a  tudás mindenképpen eljusson az emberekhez.
Két véglet  alakul ki szemünk láttára manapság, a  funkcionális analfabetizmus, vagy pedig a  túliskolázottság.  Mindkettő a  maga nemében elgondolkodtató, és félelmetes.  Mindenképpen kíváncsian tekinthetünk a  jövőbe...
Egyebet nem mondhatok:  a  szerkesztő.
**********************


SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

   1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
á
   2. KEZDŐDIK AZ ISKOLA  

       KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT:  ÖREGNEK LENNI JÓ, VAGY MÉGSEM?

 á

  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRS KÖLTŐKTŐL 
       SZAUER GERTRÚD, CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA ,
        NAGY CSABA,   VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT 
  á 

4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
        ÁRVAY MÁRIA:  DICSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
á
  5.  FANTÁZIA REGÉNY

       SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG     

 á 

 6. VERSVÁLOGATÁS 
       KLEMENT BURZA MÁRIA - I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL
á 
7.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 
       KYRA ANGIE: SOHA NE MOND, HOGY SOHA
á
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
á
  9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
      KISS ANIKÓ ÉS KISS  ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

á
10. MEGJELENT  ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB KÖNYVE: 
 SZÍVHEZ SZÓLÓ AJÁNDÉK 

á

11. MARADÉK 

      ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES :VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL 

á
12. HANGOS VERSEK 
      ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV -  RÁDIÓ MOZAIK  SYDNEY 
      BECSAPTAK ÚJRA 
á
13. ÍZES TÖRTÉNETEK , IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV 
      NAGY VENDEL:  BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS 
á
14.  EGYPERCES NOVELLÁK 
       KUCHTA CSILLA: AZ ELSZALASZTOTT ALKALOM 
á
15. VERSRŐL VERSRE  KORTÁRSAKTÓL 
      SZAUER GERTRÚD,  KUCHTA CSILLA, KOVÁCS TIBOR ,
      NAGY CSABA, TELEKI ELIZABET 
á
16. NOVELLA 
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: 
      EZÉKIEL,  AVAGY A SÁTÁN MACSKÁJA 
á
17. EMLÉKEIMBŐL 
      CSOMOR HENRIETT: PIROS RÓZSÁK BESZÉLGETNEK 
á
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
á
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA 
      TIPPEK MAGAS VÉRNYOMÁS ELLEN
á
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK


**********************

2. KEZDŐDIK AZ ISKOLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Öregnek lenni jó, vagy mégsem?

Kelemen Györgyné Edit
Kicsi lány Évike, szőke kék szemű. Iskolába kezdett járni, vége a gongtalan gyermekkornak, meg kell tanulni írni, olvasni. Nincs már a játszótéren szaladgálás, oda kell figyelni a tanár néni mit is mond.
Iskola elején tetszett neki a szép új iskola táska, az új füzetek, színes könyvek.
- Írni, olvasni tanulok - mondta lelkesen!
Maga elé vette kedvenc mesekönyvét és úgy tett, ahogy anyukájától látta és mintha olvasna, elő adta kedvenc meséjét.
Első nap az iskolában kicsit félt, de a tanár néni kedves volt.
- Edit néni vagyok – mutatkozott be. Mondjátok ti is a nevetek, mutatkozzatok be, kit hogy hívnak.
Évike nézett, ő volt az első.
- Hogy hívnak? - kérdezte a tanár néni.
- Hogy szólít anyukád, mikor hív?
Évike végre megértette:  - kis szívem – válaszolta nagy lelkesen.
A többi gyerek nevetésbe tört ki.
- Rendben, kis szívem – mondta mosolyogva a tanár néni.
A következő gyerek viszont szépen válaszolt. Engem Nagy Bencének hívnak.
- Ügyes vagy kisfiam, ülj le – kapta menten a dicséretet.
A gyerekek szépen bemutatkoztak.
Évike felállt, össze szedte a holmiját és kifele indult.
- Te hová készülsz? - szólt rá a tanár néni meglepetten.
- Hová? Hát megyek haza! Most már tudod a nevem és haza megyek!
- Na, na , ülj csak vissza, a tanításnak még nincs vége!
- Mit akarsz még tanulni? Már mindenki nevét tudod!
- Ülj csak vissza a helyedre, kis szívem, nem nekem kell tanulnom, hanem neked!
- Na jó, maradok még egy kicsit, de csak azért mert annyira akarod.
- Most pedig rajzolni fogunk, had lássam, milyen ügyesek vagytok. Vegyetek elő rajz lapot, nézzétek ilyen.

Évike előveszi a rajzlapot, marokra kapja a ceruzát és vés.
Tanár néni hozzá megy. Igazgatja a kezében a ceruzát.
- Rosszul fogod. Így fogd és ne nyomd rá annyira.
Évike megsértődik.
- Én nagyon szépen rajzolok! Feláll és kifelé iparkodik.
- Már megint hová lesz a séta? - kiállt rá a tanárnő.
- Megyek ki játszani, ezt már unom!
- Fejezd be a rajzod!
- Nem, inkább rajzolj nekem te! Cicát és kutyát, masni is legyen rajtuk!
- Neked kell rajzolni, most rajz óra van!

Éva megfogja a ceruzát, ökölbe markolja, húz pár görbe vonalat, persze megint vés, a ceruza hegye kitörik.
Másik ceruzára kap, azzal is pár firka, annak is a hegye bánja.
- Kész vagyok és most dícsérj meg, milyen szép és milyen ügyes vagyok.!
Tanárnő a rajzot felemeli. Az osztály nevet.
- Mi ez? Mi akar lenni?
Másik rajzot emel fel, kis suta rajzocska, de látszik készítője iparkodott.
- Nagyszerű, milyen szépen tudsz rajzolni, ez igen csodás. - dicsérgeti a munkát tanár néni.
- Most már tényleg elegem van, haza is megyek! - jelenti ki Évike.
- Na, na! Most jön az ének óra! Kicsit pihenünk, aztán énekelünk.

Ének órán Évike szépen énekel. Kapja is a dicséretet.
A tanításnak vége, a kis iskolások haza mennek.
Pár nap múlva Évike kijelenti.
- Ő bizony nem akar iskolába járni!
- Még is mit szeretnél? – kérdi nagymamája.
- Öreg akarok lenni! Ők nem dolgoznak, iskolába sem járnak, igen, az öregeknek jó.
á 
Másnap van a szülinapja. Itt a nagy torta, kívánj hát valamit, mielőtt elfújnád. El viszont ne mond senkinek, mert nem valósul meg.
Évike nagyot fúj és kíván is.
Másnap reggel, fáradtan kel. Ránéz a kezére, csúnya ráncos és öreg. Kipattanna az ágyból, de nem megy, fáj a háta, a lába és mindene.
Kicsoszog görnyedt háttal, meggyötörve. Hangja sem a régi gyerek hang, hanem öreg asszonyos. Bele néz a tükörbe és egy vén asszony néz rá, mint a nagymamája.
Először azt hiszi álmodik, köszön is – szia nagyi. Aztán rájön nem álom, a tükör képe az, amit lát. Megrémül, hová lett a szőke haja, most fehér mint a hó. Kislány arca ráncos. Fáj minden mozdulat, jaj, mit tett.
Anyja ránéz, csak ennyit mond, tudom már szülinapodra mit kértél.
Reggeli után lementek a játszótere. A sok vidám gyerek ott játszik és szaladgál. Évike irigyelve nézi őket, menne játszani de nem tud, mindene sajog.
- Édesanyja kérdi – irigyled-e az időseket?
- Nem, nem, soha többé, inkább lennék gyerek!
- Tudod ma milyen nap van?
- Nem.
- A születésnapom, ma én fogon a tortán elfújni a gyertyát. Arra gondoltan, azt kérem, nagymamának ne fájjon annyira a lába, tudjon menni.

A kis lányka sírva fakadt. Mennyi mindent tudott volna kívánni. Nagypapa jobban lásson, vagy bár mit, ő meg ilyen önző volt, és hogy megjárta. Sose értette nagymama miért nem fut vele, miért nem szalad, fogócskázik. Nagyapján meg jót nevetett, ha valamit nem jól látott. Most meg itt van és csak botorkál, vánszorog, a szeme sem a régi, a haja fehér és ritka. Milyen nagyon is buta voltam, mit tettem, én ostoba.
Anyuka születés napja volt az este, ünnepeltek. Kicsi lány szemébe könny csordult, tudta anyukája mit kér, hisz nagymamája már alig tudott járni. Sírva feküdt le, öreg nem akart már lenni, inkább járna iskolába és tanulna írni, olvasni. Nehéz, de más is megtanult, neki is menni fog.
Reggel mikor felkelt, már nem fájt semmije. Félve nézte kezét, olyan mint régen. A tükörből is a régi arc nézet rá vissza, boldogan nevetett fel újra. Anyukája mosolygós arcára nézet és tudta mit kívánt a szülinapján.
Nagy lecke volt számára mit tanult, segítette az idős embereket, mert tudta mit is éreznek még akkor is, ha nem panaszkodnak. Iskolában jó tanuló lett és vígan játszott, futott a téren.

**********************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS KÖLTŐKTŐL


Szauer Gertrúd: Szavak...

A lélek apró kis ajtaja,
Sarkáig van tárva,
Mert a sok-sok kedves barát,
Minden szavam várja.

Van, ki lépne de még nem mer,
Vagy gondja van, mint a tenger,
Arra kér csak, hogy segítsek,
Napjaiba  mosolyt híntsek.
 
Itt vagyok és nyújtom kezem,
Jöjj barátom, gyere velem,
Fel a színes szikra fénybe,
Ahol boldog lehetsz végre.

Mondd el ami bántja  szíved,
Meghallgatlak, el kell hinned,
Addig nem hagylak magadra,
Míg ezt lelked nem akarja.

Amikor már rendbe jöttél,
Szívem fizetséget nem kér,
Egyetlen az mire vágyom,
Legyél te is jó barátom.

Érezd, mikor fáj a lelkem,
Emelj fel a porból engem,
Fel a színes szikra fénybe,
Hogy én is boldog legyek végre.

Ne küldj el ha nem fáj semmi,
Nem így kell barátnak lenni,
Csak akkor ha gond hegyek,
Zúzzák porrá lelkedet.

A kis ajtóra sarkig tárva,
Az én lelkem is nagyon vágyna,
Kedvességre, ölelésre,
Szép mesékre, biztatásra...
 .........................................

Csomor Henriett: Valami szépet szeretnék írni
              - Pillanatnyi érzés hiány -

Valami szépet szeretnék írni,
de nem könnyfakasztót.
Csak egy könnyű gyengéd ölelést,
amelyet jó érezni s meghatódik
érzékeny szívem.
Hátam borsódzik,
kezednek simogató érintésétől.
Szelíden rád mosolygom,
vágyakozó tekintettel
szép szemeidbe nézzek.
Amelyek hangtalanul beszélnek,
kedvemre becézlek
s cirógatlak kedvesem.
Közben azt kívánom,
ölelj örökké kedvesem,
ahogyan most teszed.
Hiányzol mint falevélnek
a lágy szellő, mert nélküle
képtelen lassuló táncba kezdeni.
Hűsítő patak vize körül
boldogan szállnak a szitakötők,
mit sem sejtve hogy rövidke
életük hamar véget ér.
szőke, göndör hajú Hold elveszne
milliónyi csillaga nélkül.

2019. 07. 26.
.................................................


Mátyás Rita: Boldogság keresés...
             - Haiku csokor -

Hold ezüst fénye
virágszirmokat csókol,
Illatuk bódít.

Tegnapom kopog,
mámor ragyog bőrömön.
Szerelemérzés.

Rózsás hajnalon,
nap fénye gyúl ágyamon.
Te már elmentél.

Könnyes holnapom,
reszketve visszavár.
Hiába vágylak.

Szívem jegelve,
gyertya fénye szememben.
Koppanó göröngy.

Fejfán szalagok,
vörös koszorúk hanton.
Galamb burukkol.

Gondolat ébred,
azért is szép az élet.
Újjászületés.

Ragyogó napfény,
fán, csicsergők csapata.
Ismét táncolok.

Új szerelemvágy,
szívem szárnyal boldogan.
Ismét szeretek.

Hold ezüst fénye
virágszirmokat csókol.
Lila bódulat.

Haranghang zendül,
esküvőre hívogat.
Tódul a násznép.

Összeforrt élet,
egymásba kapaszkodva.
Az élet rendje.

2018.02.18.
............................................

NAGY CSABA: Hányszor…

Hányszor szédelegtünk ugyanazon csendbe,
hányszor súgtuk egymásnak a bűvös szót,
hányszor öleltél át, és nem engedtél térdre,
mikor az élet forgataga magával sodort.

Hányszor elmerültünk egymás pillantásában,
hányszor ringott lélek a lélek felett,
hányszor tapostunk lábnyomokat a föld porába,
hol sziklák mögött rejtőztek parázs tekintetek.

Hányszor mondtuk azt, nem válunk el soha,
hányszor ígértük, hogy örökké csak veled,
hány éjszakán keresztül történt meg a csoda,
ami messze repített két rajongó szívet.

2019.07.30
.............................................

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT: Parti fák

Víz tükrében álmot látok,
magukat csodáló fákat.
Tükörképük tükörképem,
elmerül az ég kékjében.
Állnak ott csodára várva,
vágynak a tavasz csókjára.
Hótól, fagytól szabadulva,
ágaikat égnek nyújtva.
Néhol sziget nádból, sásból,
amott tán híd kidőlt fából.
Távolba nézek, merengek,
fent a felhők hová mennek?
Fák közt üresség és magány,
mindenütt kérdés és talány.
Fák lelkébe senki se lát,
nem tudni, melyik mire vágy.
Vágynak fénylő napsugárra,
tavaszi rügyfakadásra?
Tündérekről álmodoznak,
kiktől éjjel álmot lopnak?
Amíg ezen merengenek,
tovaszállnak a fellegek.
Lassan én is feleszmélek,
hangom eresztem a szélnek.
Kikiáltom, ami bánt,
nem válaszoltak a fák.
Lassan tompulnak a fények,
de élednek új remények.

**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA  : Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!

3. fejezet. Tisztaság a barátom

Árvay Mária
Ismét eljött a péntek, a rendelés eléggé kifárasztotta az orvost. Mégis, felvillanyozta, hogy ma is tarthat előadást. Örült az előző alkalommal elhangzott hozzászólásoknak, így tudta, nem unott közönségnek beszél.
A mai napon az alábbi idézet került fel a táblára:
„Kezdd el felkutatni az értékeket minden egyes emberben, majd mondd is el nekik, mennyire becsülöd őket!” (John C. Maxwell)
   Erre az alkalomra egy átlagos, mégis érdekes kis történetet választottam. Egyik kedves páciensem osztotta meg velem, ahogy következik.
   Már évek óta takarítónőként dolgozom, egy iskolában, és házaknál vállalok másodállásban munkát. Szeretem, amit csinálok, mert eredményeként tisztaság lesz mindenütt. Nem végeztem főiskolát, vagy egyetemet, megelégedtem a nyolc általánossal, majd az esti gimnáziumban szerzett érettségivel. Soha nem szerettem, ha túl nagy felelősség nyomja a vállamat, a takarítás pedig a fizikai jóllétről gondoskodik. Nem csak a munkahelyemen, az otthonunkban is gondos munkát végzek, hiszen a saját lakásunk, ha nem tiszta, mit mondanának rólam?
Szabadidőmben nagyon szeretek olvasni – romantikus- és kalandregényeket, a női magazinokat is kíváncsian bújom. Feltűnt, mennyi ember kap elismerő sorokat a folyóiratokban, mert valami nagyszerű dolgot, bátor cselekedetet, hatalmas sportteljesítményt stb. vittek végbe, vagy különleges, figyelemfelkeltő életük volt.
Elgondolkodtam. Munkám során nem igazán kaptam semmilyen elismerést, sőt, a lurkók többször is összejárkálták, amit nagy gonddal felmostam. Voltak apró bosszúságok, de nem bántam. Mégis, jólesne nekem is néha egy-egy elismerő szó. Átlagember vagyok, nem hinném, hogy bármi nagyot vinnék véghez bármikor is. Az egyszerű emberek nem érdemelnek semmit, csak elvárásokat?
Egyik reggel nem tudtam felkelni az ágyból, annyira fájt a derekam, a csípőm, a lábaim. Injekciót is kaptam, nagyon rosszul éreztem magam. Sokára jöttem rendbe, féltem, mi lesz, ha az állásomból elbocsájtanak. Megnyugtató hívást kaptam telefonon, hogy helyettesítenek, mielőbbi jobbulást kívánnak nekem.
Amikor végre visszatértem dolgozni, nagyon örültem, már hiányzott a mozgás, a munka. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hétfő lesz életem egyik legszebb napja.
A tanárok, technikai dolgozók, sőt, még a gyerekek is odajöttek hozzám, szeretettel üdvözöltek. Elmondták, mennyire hiányoztam nekik. Részletesen elmesélték, milyen rossz volt nekik nélkülem – a takarítást elhanyagolták, a WC-ket nem tartották olyan tisztán, mint én, nem lengte be a folyosót az a finom illat, ami kedvessé varázsolta a helyiségeket. Hiányzott nekik a barátságos mosolyom, már alig várták, hogy egy-egy viccel feldobjam a napjaikat. Sok-sok kedveskedő megjegyzést, jó szót kaptam. Számos belső jó tulajdonságomról eddig nem is igazán tudtam, vagy nem tartottam fontosnak, s most ezek az emberek kifejezték irányomban.
Sokkal többet ért mindez számomra, mintha bármelyik újságban cikket írtak volna rólam. Máris megéri újra és újra felkelni és munkába állni minden nap.

A történet itt véget ért, senki sem szólt. Végül valaki megjegyezte:
- Bajnak kell történnie ahhoz, hogy értékelni tudjuk a másikat?
- Nagyon helyes az észrevétel – mondta Lelkes doktor. Ez az, miért csak a bajban ered meg a nyelvünk? Ha tehetjük és van alkalmunk, fejezzük ki megbecsülésünket bármely hétköznap, mert az átlag emberek is sokat tesznek értünk.
A mai napra nem hoztam ábrát, de talán ide illik egy szív, amely megnyílik, közöl valamit. Csak engedjük érvényesülni bármely időben.
Köszönöm, hogy meghallgattak, a legközelebbi viszontlátásra!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
 2018. - 4. fejezet , 3. rész  

Szökés

  Dragon mérhetetlen dühvel rontott neki Rudolfnak, nem törődött azzal, hogy sokkal erősebb nála. Ösztöneire hagyatkozva küzdött. A kezében lévő karddal gyors és erős csapásokat mért Rudolfra, aki emiatt védekezni kényszerült.
A többiek, még a mester is, megfeszült figyelemmel kísérték végig az eseményeket.
Dragon utolsó csapása olyan váratlanul érte Rudolfot, hogy nem maradt ideje kivédeni azt, helyette Jaroslaw tette meg. A kard pengéje csak néhány milliméter távolságra volt a farkasszellem nyakától, nem sokon múlt, hogy levágja a fejét. Dragon csak akkor fogta fel, mi történt, miután Jaroslaw kivette a kardot a kezéből.
– Ez igen! Szép küzdelem volt, Dragon! – dicsérte meg a mester őszinte elismeréssel, ami igencsak meglepte az osztályt. – Minden igazi férfinak így kell küzdenie! – veregette meg Dragon bal vállát. – Bevallom, a nők mégis tudnak egy valamit a harcmezőn – tette csípőre a kezeit –, elbukni, ami által a férfiak megmutathatják, hogy nekik van helyük a harcmezőn! – jelentette ki a lehető legcinikusabban.
Dragon elméjét elöntő düh lassan kezdett elszállni, ám ez még nem azt jelentette, hogy egyhamar teljesen le fog csillapodni. Jó ideig nem szólt senkihez sem. Még sosem harcolt karddal, de akkor honnan tudta, hogyan kell használni? Talán ilyen jók lennének az ösztönei? Nem… Itt biztosan többről van szó. Egyre erősebben fogalmazódott meg benne az a tény, hogy itt valami titok lapul meg a háttérben. Hát persze! A felismerés villámként csapott a tudatába. Mielőtt nem találkoztak volna Merlinékkel és jöttek ide Atlaszba, a húga már hetekkel ezelőtt folyton csak azt hajtogatta, az életük fenekestől fel fog fordulni. Amint vége lesz a Harcászattannak, a lehető leghamarabb meglátogatja Liont a Pihenőben, és mindenről kikérdezi majd a jóslatait illetően. Valamiért nagyon azt érezte, hogy a húga és Wolf szinte teljesen jól vannak, ami akkora megnyugvással töltötte el, hogy már alig maradt valami a haragjából.
Samu Ágnes


Mindenki szó nélkül visszament gyakorolni. Rudolf gyakorló társnak Sataniát kapta meg, mivel a mester úgy döntött, személyesen ő maga akarja edzeni Dragont.
Phoenix kissé irigykedve nézte a bátyját. Már nem csak Moriasnál, hanem Jaroslaw-nál is sikerült kiváltságos helyzetbe kerülnie, akik az iskola legutálatosabb és legelviselhetetlenebb mesterei voltak.
Az utolsó előtti órán az elemi erőt, ezen belül a tűz használatát kezdték el tanulni. Egyedül Felix és Satania bántak mesterien a tűzzel. A mester úgy tett, mintha a fiú nem is csinált volna semmit, ám a másikat rendesen letolta – mivel nő volt –, mert szerinte, amit csinál, az hencegésnek minősül.
Dragon hiába próbált erősen koncentrálni, miközben folyton a varázsszót ismételgette, az előtte lebegő bábú nem gyulladt meg. Legalább csak egy olyan tippet adott volna a mester, amivel könnyebben lehetne a feladatot végrehajtani. Hogy lehet pusztán csak egy szóval meggyújtani valamit?
Jaroslaw ráadásul azt mondta, hogy csak negyedikben fogják majd tudni gondolati szinten „kimondani” a varázsigéket és igézeteket. Az elme által megidézni, végrehajtani bármit is igen nehéz és bonyolult dolognak számít. A mentális képesség alkalmazása minden területen jelen van, mivel a támadásoknak vagy bármi másnak az ereje ezáltal háromszor nagyobb lesz.
Dragon türelme teljesen elfogyott. Dühében a földbe belevágott egyet az öklével, mire váratlanul kitört több vulkán is a hegyvidékes területen.
– Dragon, ha lehet, ne vidd túlzásba – lépett oda Jaroslaw.
– Mi?! Mit ne vigyek túlzásba? – nézett bambán.
– Az erőd használatát. Tudom, nem éppen a képességeidhez méltó feladatot adtam – fogott bele a fejét vakarva –, de az órarendi szabályok ezt írják elő. Úgyhogy kérlek, több vulkánt ne aktiválj.
Dragon álla leesett, nem csak amiatt, hogy a vulkánok kitörését ő maga okozta, hanem amiatt is, ahogyan Jaroslaw beszélt vele. Még ilyet! Nem hitte volna a férfiról, hogy ilyen normálisan is képes viselkedni, sőt! Sokáig törte a fejét azon, miként tudta azt a néhány vulkánt aktiválni? Úgy gondolta, egyelőre nem mondja el a testvéreinek a dolgot.
Wolf időközben magához tért. Először nem értette, mi történt vele. Hol van? Mitől érzi magát úgy, mint akin végighajtott egy buldózer? Ahogy odalépett hozzá Hóvirág, azonnal rájött, hol van, nem sokkal később arra is visszaemlékezett, mit tettek vele. A körülményekhez képest jól érezte magát, időközben felfigyelt arra is, hogy a szobája falai tengerkék színűek voltak.
– Szia, Wolf! Hogy vagy? – kérdezte Hóvirág kedvesen.
– Köszönöm, doktornő, jól vagyok – szólalt meg kissé rekedtes hangon. – Mondja kérem, meddig aludtam?
– Először is, ne magázz, és szólíts a nevemen – mondta, miközben hatalmas, melegséget árasztó szemeit ráemelte a másikra. – Csak néhány órát aludtál. Nem szenvedtél komoly sérülést – mosolyodott el. – Két nap múlva teljesen felépülsz, és visszamehetsz az iskolába. Lion könnyebben sérült meg, így ő már holnap hazamehet.
– Mi?! Lion is itt van? – döbbent le Wolf. – Hogyhogy?
– Öt Rudolf sebezte meg.
– Hali! – lépett be az emlegetett Wolfhoz. – Látom, felébredtél. Fáj valamid?
– Nem – felelte. – Veled mit tett Rudolf?
– A vállamtól egészen a hasamig hasított végig rajtam a karddal – húzta végig Lion az ujjait azon a helyen, ahol Rudolf megvágta. – Hála Hóvirágnak, nyoma sincs a sérülésemnek. Látom, a kék szobát kaptad, én a csokibarnát – ült le az ágyra, mialatt megigazította magán a csokibarna színű köntösét.
– Akkor én most magatokra hagylak – távozott Hóvirág.
– Szia! – köszöntek kórusban.
– Dragonék nemrég mentek el, hozzád is benéztek – mondta Lion. – Amíg mi itt voltunk, érdekes dolgok történtek – fogott bele. Mindenről részletesen beszámolt Wolfnak arról, mit meséltek neki a többiek.
– Remélem, egy életre megjegyezték, hogy velünk nem lehet ám büntetlenül elbánni – szólalt meg, miután végighallgatta az unokanővérét. – Már én is úgy gondolom, semmi keresnivalóm itt – motyogta komor hangon.
– Az álmaim jelentése rám biztosan nem vonatkozik, de hogy rád ne… azt kétlem. Ha már itt tartunk, Dragon kicsit tovább maradt bent nálam, nagyon érdeklődött az álomfejtésekkel kapcsolatban – sóhajtott lehajtott fejjel. – Rá az ilyesmi nem jellemző, mármint hogy az ilyen jóslásos dolgok érdekeljék. Van egy olyan érzésem, történt vele valami – vakarta a fejét elgondolkodva.
– Igazad lehet a bátyáddal kapcsolatban, de a többit illetően nem teljesen. Utálok itt lenni, otthon sokkal jobban éreztem magam. Itt minden olyan zavaros. Hiába a csillogás meg minden…
– Na igen, nem minden arany, ami fénylik – jegyezte meg Lion bölcsen, ölbe tett kezekkel.
A két nő miközben a Pihenőben lábadozott, addig a többiek az iskola udvarán sétálgattak és a Harcászattanon történtekről beszélgettek.
– Azt leszámítva, hogy Lion és Wolf lesérültek, jó volt az óra. Jaroslaw-val nagyon összehaverkodtam, és a hülyeségei mellett, egész normális is tud lenni.
– Nagyon nagy probléma, hogy a lányokat nem kedveli, emiatt komoly gondunk lehet majd vele a vizsgákon – magyarázta gondterhelten Pegasus.
– Kifejezetten örülök, hogy én egyik táborba se tartozom. Nekem egyáltalán nem szimpatikus Jaroslaw – morogta Phoenix. – Még meg se szólta Rudolfékat amiatt, amit tettek.
– Nyugi, kitaláltam már, hogyan fogjuk megbüntetni Jaroslaw-ot – nevetett Dragon. – Csípem a fejét, viszont azt nem fogom neki elnézni, hogy figyelmen kívül hagyta a kérésemet. Elmondtam neki, mi a baja Lionnak, és ezért vigyázni kell rá, mire ő csak elment mellettem – darálta el gyorsan.
– Mi? – nézet nagy szemekkel Pegasus.
– Nagyon helyes, meg kell büntetni azért, amiért nem figyelt a húgunkra – villant meg Phoenix szeme.
Másnap Lion elhagyta a Pihenőt, s mire hazaért, Phoenix finom ebéddel lepte meg őt. A bátyja nagyon házias és emellett gondoskodó is volt. Dragon és Pegasus pedig a jó hangulatról gondoskodtak.
Mindannyian örültek a hétvégének, már nagyon rájuk fért a lazítás. Wolf is kikerült a Pihenőről. Gondolták a testvérek, elmennek a cukrászdába. Sok mindenről szó esett, többek között a Harcászattanról. Dragon többféle ötletet eszelt ki arra, hogyan leckéztessék meg Jaroslaw-ot.
Wolf szokatlanul csendesnek bizonyult, ráadásul teljesen úgy viselkedett, mint akit hidegen hagy, hogyan fogják móresre tanítani a mestert. A nőre egyáltalán nem volt jellemző az ilyesmi. Ha valami izgalmasnak ígérkező dologról, azaz mások megvicceléséről, megsegítéséről, megleckéztetéséről vagy bármi ilyesmiről van szó, mindig az elsők között van a tervezésben.
Lion is különösen viselkedett, mert máskor sokkal aktívabban megcsillogtatja a tudását, ha valamit gondosan meg kell tervezni vagy szervezni, legyen az bármi. A „hadi terv” kidolgozása közben csak néhány tömör megjegyzést fűzött hozzá.
A cukrászdát jó sokára, órákkal később hagyták el. Megbeszélték, hogy a többi üzletet és szórakozóhelyet majd délután három óra után fedezik fel, addig pedig mindenki elintézheti a függőben lévő dolgait. Atlaszban éjjel-nappal nyitva tartott minden, kivéve a nyári szünetben, amikor a diákok hébe-hóba vannak a Meridinben a küldetések végett. A megbeszélt kiruccanás végül elmaradt. Pegasus a sok házi feladat elkészítésében elfáradt, míg Dragonnak az őt ért váratlan zenei ihlet vette ki az energiáját.
Folytatjuk.
**********************
6. VERSVÁLOGATÁS. KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS  I. P. STEVE VERSEIBŐL

Klement Burza Mária Nyiba, költők imái díjas író, költő

EGY ÁLDOTT PERCBEN

Lassan-lassan búcsúzik majd a nyár,
mely egykor hozott boldog perceket,
bár a percek múlttá lettek s régen
mégis a szívemben felejtődtek,
hogy megmaradjanak mindörökre.

Nézem az égen gomolygó felleget
mely lassan-lassan sötéten lépeget,
mögötte a Nap arany fénye ragyog,
s hinni akarom, az a nyár végi nap
egyszer visszatér, és valóságként él.


Mindaddig a Remény eldalolja
minden percében a napjaimban,
minden rossz álom s minden fájdalom
csak tanítója volt a Szeretetnek,
s próbája volt a Hitem erejének,


 á

CSODÁS FÉNYEK KAROLNAK

Nem búcsúztál, elmentél hirtelen,
én csak álltam és néztem döbbenten,
szemed tükrében Lelked kerestem,
s mi belőle sugárzott,- megértettem.

Menned kellett, így volt ez  megírva,
könnyeim elrejtve kértem volna,
ne menj el, maradj velem, mégsem szóltam
befele könnyezve némán sírva.

Most mélységek rezdülnek meg bennem,
hinnem kell, hogy boldog már a Lelked,
tekinteted megidézem s látom
napjaimban bármerre is járok.

Mikor a Nap nem kíséri utamat,
Rád gondolva láthatom múltamat.

.........................… 

I.P.Steve Nívódíjas költő verseiből: Létminőség

Virágszirmok színpompával virulnak,
szemet gyönyörködtetve. szép pompában,
napfény, ragyogás, simítja mind szikrázva,
míg másikak meg sápadtan elhullnak.

Száradtan, szalmaként levelet hullajt,
földre borul, lehajlott, megtört szárral,
már holt lélekkel, új létet nem várva,
csak magot érett és életén túl van.

Mellette, a másiknak, léte hosszabb,
talán a talaj, mi, hol jobb, hol rosszabb,
esetleg szomjazott, vagy nem érte fény.

A jó lét, a szükséglet minősége,
dús talajon, vagy csak szikesen élhet,
mint az ember is, ki gazdag, ki szegény...

 á

Amikor távol

Mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban ,
úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában.
Ahogy seb, mit, ragadozó , vagy holló vájta,
úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja.
Mint szirti szobor elhagyott éje,
úgy fáj a magány bús zenéje.

Talán a percek zúznak apróka porrá,
vagy folyó, melybe fulladok, változik borrá.
Jöhet szelíden suttogó szellő,
mégis fergeteges, tomboló orkánná megnő
s virulhat százezer, nemes, színes rózsa,
mind hervad, mert nem érinted virradóra.

Egy gondolat elkísér a végtelenbe
és halovány arcod festi a képzeletbe.
Álmot sző az ébren töltött lidérces órák másnapi fénye
s a napsugár édes ragyogása lesz a jövő ékes reménye.
Az esti felhők fodra most a kettőnk hallgatag paplanja
s lágy szellő dúdolja és ring szerelmes szavaink dallama.

Úgy fáj a magány bús zenéje,
mint szirti szobor elhagyott éje.
Úgy fáj a lüktetés, mi a szívet járja,
ahogy seb, mit. ragadozó , vagy holló vájta.
Úgy fáj hiányod a percegő létben, a mában,
mint mikor barát elmegy, örök búcsúzásban.

á

Folyamon

Nincs megoldás, azt hiszed
úgy látod, hogy a kenyér állt meg a vízen,
pedig csak az erőd fogytán
s a lelked pillanatnyi lomtár.

Azt hiszed, nincs tovább.
már nem vársz csodát,
de még nyújtod kezed,
hátha másik két kéz majd vezet,
kihúz a merülésből,
felsegít a szédült ernyedésből,

Néha az élettől megfáradunk
s talán fonnyadtan száradunk,
mégsem adjuk fel a jövőt,
megvárjuk felszállni a nyomasztó ködöt,
hiszen csak akkor nincs már remény,
ha a vízen, úszva, megáll, fölöttünk a kenyér.

á 

Beletörődésed

Mert élsz,
remélsz,
habár senkinek sem biztos a holnap,
elfogadod, rábólintva, hogy jól van
és a mindennapok forgatagában,
megküzdesz a gondjaiddal, a mában.

Erőd
megnő
s az akarat végrehajt minden tervet,
mit józan eszeddel sző a képzelet.
Életed a jólét medrében zajlik,
de partközelben, panaszszavad hallik.

Fátylas
árnyak,
csupáncsak tovaszálló jelenségek,
hisz ezekkel az illó jelen végez.
A tisztánlátásodért harcba is mész,
igazért szólsz s hangod senkit sem kímél.

Bántod
s bánod,
mert lelked ébred, hogy fájdalmat adtál
valaki másnak, pedig nem akartál.
Emberséged, jellemként, őrzöd féltve,
Istentől áldást, erre, térden kérve.

Gyenge
perced
ernyedten múlik a ketyegő órán,
amíg szíved még a jövőért sóvár, e már változva, megtérten, hittel készülsz,
hogy jó útra térj, késetlenül, végül.

Mert élsz,
remélsz.
Önmagad, soha, meg nem hazudtolod,
nem tűröd az eltaposott nyomorod,
de megalkuszol a békét megtartva.
Így indulsz, talpra állva, a magasba.


**********************
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha
 - tizenkilencedik fejezet -

   Lucas ígéretéhez híven, hétfőn dél előtt tíz perccel csengetett
Jessicánál, aki ekkortájt lépett be a lépcsőházba és lassításra
szólította fel Jennyt.
   Gondos előkészületek után, mint például vizet adni a kutyának,
személyi okmányokat, pulóvert, kulcsot táskába tenni, a belvárosba
sétáltak és kellemesen elbeszélgetve megebédeltek egy hangulatos kis
étteremben. Már távozni készültek az étteremből, mikor csörögni
kezdett Jessica mobilja. Aki, ahogyan a nap folyamán többször is, most
is kinyomta, azaz nem fogadta a hívást. Ekkor az utcára kilépve a
változatosság kedvéért Lucas telefonja jelzett hívást:
 - Chris az, fel kellene vennem.
 - Tedd azt! - mondta a lány és egy kocsinak támaszkodva figyelte a
mellettük elhaladó embereket. De hamar eszébe jutott, hogy az a kocsi
nem Lucasé, hisz ő a lány lakása előtt hagyta, s gyorsan eltávolodott
az autótól, mielőtt megszólalt volna a riasztója.
- Mindenképp beszélni szeretne veled, így a lakásodon vár -
összegezte a telefonbeszélgetést a férfi és elmentek a lányhoz.
- Sziasztok - fogadta őket a lépcsőház előtt Christopher.
Kyra Angie, alias Horenka Erika
- Szia. Mi volt ilyen sürgős? - vágott a közepébe a lány.
- Nem mehetnénk be esetleg? - javasolta Lucas.
- Őszintén szólva, nem szívesen - vágta rá a lány.
- Megértem, hogy haragszol rám és ezúton szeretnék bocsánatot kérni
a legutóbbi látogatásom körülményei miatt, de ...
- Nincs de. Nem tisztem ítélkezni, hogy jönnék én hozzá. Olyan
állapotban, ahogy te voltál, nem megyünk el senkihez.
- Igazad van, sajnálom.
- Jessica, kérlek ... - védte meg most Lucas Christ.
- Rendben, de ajánlom, hogy tényleg fontos legyen! - bementek a
lépcsőházba, majd a lány lakásának nagyobb szobájában telepedtek le. -
Hallgatlak! - vágott a közepébe Jessica.
- A helyzet az, hogy Sheryl szokásához híven megjelent az évi
véradáson, majd ... - kezdte Christopher kissé kelletlenül. Tudta
ugyanis, hogy ezzel bizonyítja Jessnek, hogy mégis tovább jutott
Sheryllel, mint azt ő állította.
- Dicséretes - vágott közbe Jessica.
- Jess kérlek! - mondta Christopher.
- Bocs, folytasd!
- Nos, mivel ilyenkor az a szokás, hogy ellenőrzik a
vérkészítményt, most is így volt és utána felhívták, hogy probléma
akadt és kérik, hogy jelenjen meg személyesen.
- Mit találtak? Terhes vagy beteg? - türelmetlenkedett Jessica.
- Mindkettő.
- Uff - szaladt ki a lány száján.
- Az első teszt szerint, hív fertőzöttnek gondolják - fejezte be
Christopher a beszámolóját.
- Nagyon sajnálom, de mi közöm hozzá? - kérdezte a lány mire a két
férfi sejtelmesen összenézett.
- Mit tudsz a betegségről? - szólalt meg végre Lucas.
- Nem sokat, kb. annyit, hogy vérrel, testnedvekkel, anyatejjel és
fertőzőtt tűvel terjed.
- Úgy van, egy vírus megtámadja az immunrendszert és fokozatosan
pusztítja. A legnagyobb baj vele, hogy a fertőzés után körülbelül 5
évvel jelentkeznek csak a tünetek. Azért is alattomos, mert a
fertőzöttek, mivel nem tudnak róla, tovább adhatják a vírust.
- Világos, akkor fontos a mihamarabbi szűrés. Kezelhető?
- Igen, vannak hatékony gyógyszer-koktélok, amelyek lassítják az
immunrendszer pusztulását. Ezért egy kezelhető krónikus fertőzésként
tartja számon az orvostudomány - összegezte Lucas a legfontosabbakat.
- Köszönöm a felvilágosítást. Most akkor visszatérhetnénk oda, hogy
nekem mi közöm hozzá?Mi ugye védekeztünk? - fordult ismét
Christopherhez a lány.
- Egy-két alkalmat leszámítva - emlékeztette halkan Christopher.
- A tus - kapott a fejéhez a lány.
- Igen.
- Te hogy jössz a képbe? Neked is megvolt? - fordult most Lucashoz
a lány némileg felpörögve kavargó gondolataitól majd választ sem várva
újra Christopherhez: - Ezért kérdezgetted, mi van köztünk? Mióta
tudod?
- Először is nyugodj meg egy kicsit! - kérte Lucas és át akarta
ölelni a lányt, de az kitért előle.
- Bár csak tegnap tudtam meg biztosra, de sejtéseim voltak már.
Igen, ezért is érdekelt a kapcsolatotok jelenlegi állapota - válaszolt
alig hallhatóan, szomorúan Christopher.
- Mennyire biztos ez? Tied a gyermek? Most mit fog tenni? - faggatta Jessica.
- Az első teszt pozitív lett mindkét tekintetben. Igen, én vagyok
az apa. Nem tudom ... sok beszélgetés és vizsgálat vár még ránk.
- Nagyon sajnálom, ha esetleg segíthetek valamiben, szólj!
- Köszönöm. Máris lenne itt egy dolog ...
- Éspedig?
- Letesztelhetnéd magad a biztonság kedvéért! - bökte ki Christopher.
- Szóval, hogy is van ez az egész veled kapcsolatban? - tudakolta
most Lucastól a lány.
- Nem volt közöm Sherylhez. A kapcsolatunk részleteit pedig
megtartottam magunknak - mondta Lucas.
- Köszönöm. Szerinted is szükség van a tesztre?
- Nos, lássuk csak: van már legalább két hónapja, hogy
szakítottatok. Nem emlékszem, hogy az óta vagy előtte hiányoztál volna
betegség miatt.
- Milyen betegségre gondolsz pontosan? - kérdezett vissza a lány.
- Influenza szerű megbetegedésre: tünetei a láz, a nyirokcsomók
megnagyobbodása, fáradékonyság, rossz közérzet, ritkábban hasmenés, és
a bőrön kiütések, esetleg a központi idegrendszer zavarai (szédülés,
bénulások, fejfájás). A tünetek néhány héten belül maguktól elmúlnak.
- Nem rémlik, hogy lett volna ilyesmi. No meg a két héttel korábbi
sebészeti beavatkozás előtt vettek vért tőlem, akkor ezt is
ellenőrizték vagy nem? - gondolkodott hangosan a lány.
- Szerintem nem - mondták szinte egyszerre a férfiak.
- Szerdán kell mennem ellenőrzésre a sebészetre, akkor megkérdezem,
hogy megnézték-e ezt is - zárta le a lány a témát.
- Mit teszel, ha nem lesz a válasz? - érdeklődött Christopher.
- Mivel addig még alszom rá párat és némiképp elcsitul a zűrzavar a
fejemben ezzel kapcsolatban, akkor talán tiszta fejjel el fogom tudni
dönteni hogyan tovább.
- Ha esetleg az miatt vacillálsz a szűrésen, hogy kitudódik és mit
szól a környezeted? Ez miatt ne aggódj, mert van mód anonim szűrésre -
vázolta Lucas.
- Nem különösebben érdekel, ki mit gondol. Döntök és lépek, ha
tisztán látok a dologban.
- Tudom, hogy nem épp békésen váltunk el, hogy haragszol még rám,
de aggódom miattad és hibásnak érzem magam - vallotta be Christopher.
- Már megtetted a magadét és most ennek semmi negatív jelentése
nincs, úgyhogy innentől törődj kettőtökkel, hogy mimnél kevesebb
sérülés nélkül megússzátok! - tanácsolta a lány és kikísérte
Christophert, majd visszament Lucashoz a szobába.
- Kedves volt tőled a végszó - mondta halkan a férfi.
- Ez természetes, de veled nem voltam ... - kezdte a lány.
- Felejtsd el! Rád zúdítottuk és megrémültél ...
- Meglehet, de ez nem mentség, akkor is sajnálom.
- Elkísérhetlek szerdán a kontrollra?
- Nem szükséges, de, ha megnyugtat, vagy ezt szeretnéd, lehet róla
szó - szólt békítően a lány és leült az ágyra a férfi mellé.
- Szeretnél beszélni róla? - puhatolta a férfi miközben átkarolta a lányt.
- Köszönöm, kedves vagy, de ...
- Most azon agyalsz, hogyan tovább?
- Mire gondolsz pontosan?
- Mi legyen a teszttel és az eredményig mit szabad és mit nem?
- Ennyire kiszámítható lennék? De, mint oly okosan rámutattál már,
eltelt x idő és ...
- Nem, csupán ezt diktálja a logika. Mit szeretnél kettőnkkel? -
kérdezte suttogva a férfi.
- Javaslat?
- Első a biztonság! A kapcsolatunk pedig haladhat tovább szépen
lassan a maga útján, ahogy eddig.
- Végül is semmit sem akartunk elsietni ... - szögezte le a lány és
a férfi ölelő karjaiba bújt.

Mikor este fáradtan ágynak dőlt a lány, nem hagyta nyugodni egy gondolat.
   Tegyük csak tisztába a dolgokat, kicsivel több mint két hónapja,
hogy szakítottunk Chrisszel. Ha most mutatták ki Sheryl terhességét,
akkor olyan nyolc hetes lehet. Ami azt jelenti, hogy egyikük sem
mondott igazat, mert igen is tovább jutottak a csóknál. Nem stimmelnek
az időpontok. De jó, hogy lezártam végre és nem adtam új esélyt, most
főhetne a fejem!
  A szerdai kontrollon mindent rendben talált az orvos. Az is
kiderült, hogy a szokásoktól eltérően, most kivételesen a műtét előtt
levett vérmintát mégis letesztelték, néhány fertőző betegségre és
minden tekintetben negatív eredményt adott. Tehát Jessica szívéről
nagy kő esett le, hogy nem fertőződött meg a halálos vírussal. Gyorsan
el is újságolta Lucasnak, akinek az utolsó pillanatban sajnos közbe
jött egy megbeszélés és így nem tudta elkísérni. Christophernek is
tudomására hozta a negatív teszt eredményt.
 á 
   Két héttel később, Jessica és évfolyamtársai a törzshelyükön
kávéztak és a kidolgozandó záróvizsga tételeket vitatták meg, mikor
Jessica mobilja csörögni kezdett.
- Bocsássatok meg - mondta a lány és kicsit távolabb vonult a
többiektől, mielőtt felvette volna. Bár elhatározta, hogy nem követi
el mégegyszer azt a hibát, hogy titkolóznak, mégsem akarta felvenni a
többiek előtt. Csalódnia is kellett, mert nem Lucas kereste. Hosszasan
beszélgetett a hívóval. Kelly kíváncsian fürkészte, mikor visszajött
hozzájuk:
- Na, mesélj! Ő volt? - kezdte Kelly.
- Kire gondolsz? - kérdezte Jessica értetlenül.
- Lucasra - súgta oda Kelly.
- Áhá, hát ezért ... Nem , nem ő volt. Nem beszéltem már vele kb.
két hete - válaszolta Jessica csalódottan.
- Hogyhogy? Mi történt?
- Nem tudom. Volt az a beszélgetés Chris és az ő baja kapcsán és
utána még együtt töltöttük a délutánt s azóta semmi ...
- Te hívtad?
- Nem, még nem. Mert nem tudom, mi történt vagy mi nem történt ...
illetve azt tudom, hogy mi nem történt - mondta halkan Jessica.
- Miért nem hívod fel vagy mész el hozzá? - firtatta tovább Kelly a kérdést.
- Majd meglátom.
- De, ha nem ő volt, akkor ...?
- A leendő főnököm volt.
- Azt hittem, elfogadtad már azt az állást?
- Végül is igen, azzal a kikötéssel, hogy diplomaosztó után kezdek
dolgozni. De most úgy néz ki, hogy szükség lenne rám egy projektnél.
- Akkor vágj bele! Ne, várj ... - intette le Kelly a szólni kívánó
Jessicát. - tudom a záró vizsga. Menj be délelőttönként és délután
segítek a tanulásban! Tudom, hogy nem lesz egyszerű munka mellett
tanulni, de meg tudod csinálni. Azon kívül nem mindig adatik meg
kétszer egy ilyen lehetőség!
- Ebben igazad van, de ... nem tudom, délután visszahívom, és
meglátom, mire jutunk. A másikra pedig még alszom egyet. Most viszont
koncentráljunk a tételekre! - zárta le a beszélgetést Jessica.
 á 
  Kedden reggel Jessica a Melbournei művelődési ház felé vette az
irányt, ahol a művelődés szervező illetékest kellett keresnie,
nevezetesen Patricia Brownt. Hosszú megbeszélést folytattak, a
megbeszélés eredménye az lett, hogy hetente három délelőtt járul hozzá
Jessica a szóban forgó project kivitelezéséhez. Ami nem volt más, mint
egy érzékenyítő nap egy órába sűrítve tanároknak továbbképzés gyanánt
s ez idézte elő az SOS helyzetet. A folytatást pedig, ahogy korábban
megbeszélték, a diplomaosztó utánra halasztották.
  A megbeszélés után Jessica Lucas irodája/rendelője felé vette az
irányt. Most is nehezen lépett be a rendelő váró termébe. Ezúttal
viszont nem a korábbi érzések, tünetek nyomták lelkét, hanem a
kétségbeesés, bizonytalanság. Bizonytalan volt, mert nem tudta miért
nem jelentkezik a férfi lassan három hete. Kétségbeesését pedig az
okozta, hogy nem értette mit és hogy ronthatott el ilyen hamar?
Mindezek mellett vágyott a férfi közelségére, ölelésére, csókjaira.
  Lassan odasétált a titkárnő asztalához, aki, mint mindig, most is
telefonált. Megvárta, míg lerakja:
- Jó napot ...
- Jó napot kívánok, még nincs itt - szakította félbe a titkárnő.
- Lehet tudni, mikor jön és mennyire sűrű a napi beosztása? -
faggatta bátortalanul Jessica.
- Jó napot, Margareth - lépett be Lucas a váróterembe. - Szia.
Hozzám jöttél? - fordult a lányhoz.
- Szia, igen, van tíz perced?
- Itt vagy máshol? - kérdezte a férfi.
- Ha megoldható, akkor inkább máshol.
- Természetesen, gyere! Margareth nemsokára itt vagyok - fordult
vissza titkárnőjéhez és átmentek az irodával szemben lévő kávézóba.
Pillantásuk, választásuk egy sötétebb sarok asztalra esett, de a
korábbiaktól eltérően ezúttal egymás mellé foglaltak helyet.
- Meghívhatlak egy teára és/vagy üdítőre? - kérdezte Lucas miután
levették kabátjukat és helyet foglaltak.
- Igen, köszönöm, egy tea jól esne - válaszolta a lány megdörzsölve
kissé átfagyott kezét.

Lucas leadta a rendelést.
- Hogy vagy? - kérdezte Lucas, közelebb húzódott a lányhoz és annak
arcát fürkészte.
- Köszönöm érdeklődésed, kicsit fáradtan és nyúzottan, és te?
- Köszönöm, szintén fáradtan, hisz éjszakáztam egy kicsit - mondta
a férfi, mikor megjött a kért rendelés.
- Bocsáss meg, hogy így rád rontottam, majd akkor visszajövök, ha ...
- Ugyan, ne butáskodj már! Ha nem lenne alkalmas, későbbre tettem
volna, de szükségem van/volt erre a kis beszélgetésre.
- Akkor, tudod, miért vagyok itt?
- Természetesen, arra vagy kíváncsi, hányadán is állunk és miért
nem jelentkeztem, majd két hétig.
- Úgy van.
- A magyarázat egyszerű, nem akartam nyomulni, időt akartam adni,
hogy átgondold nyugodtan, mit is akarsz és kivel és ...
- Ez mit jelent?
- Melyik?
- Az, hogy kivel? Azt hittem, az a buli utáni csók és, ahogy együtt
töltöttük a délutánt Chris kis "bombája" után ...
- Igen, nyilvánvaló volt, de éreztem valami bizonytalanságot és
időt akartam adni, hogy rendbe rakhasd érzéseid és gondolataid.
- Nem lett volna egyszerűbb leülni és megbeszélni? - kérdezte a
lány, de meg sem várta a választ, így folytatta: - Akkor talán nem
agyaltam volna feleslegesen azon, hogy mit vétettem vagy, hogy rosszul
vettük egymás jelzéseit vagy ...
- Igazad van, lehet, hogy elhamarkodtam. Bocsáss meg, de én tényleg
csak neked akartam időt hagyni, hogy ne érezd sürgetősnek a dolgot.
- Most akkor hogy is állunk? Az irodai csók után azt mondtad, hogy
fizikai és érzelmi a vonzalom.
- Várj, lassíts! Egyszerre csak egyet! Tőled függ, hogy állunk.
Készen állsz egy új és az előzőtől nagyban eltérő kapcsolatra?

Erre a lány elmosolyogta magát.
- Bocsáss meg, de ez most kicsit fellengzősen hangzott. Mennyiben más?
- Felnőttebb-érettebb, őszintébb - ekkor megcsörrent a férfi
mobilja, mire a lány összerezzent, a férfi nem mozdult, hogy felvegye,
csak a lány arcát fürkészte.
- Vedd fel, hátha sürgős! - kérte a lány és belekortyolt
csészéjébe, a férfi, mintegy engedelmeskedett a lánynak és a
telefonért nyúlt, másik kezével pedig átkarolta a jobbján ülő lányt.
Aki óvatosan rakta vissza az asztalra a csészéjét és belebújt az
ölelésbe.
- Oké, negyed óra múlva ott leszek - rakta le a telefont az
asztalra és a lányhoz fordult: - Nem lenne gond, ha útközben
folytatnánk? Amire esetleg nem jut idő, délután dolgom végeztével
megkereslek és mindent tisztázunk.
- Hova megyünk? - tudakolta a lány és a kabátja után nyúlt, amit a
férfi udvariasan felsegített neki.
- A belvárosba kell mennem és gondoltam, hogyha neked így jó,
hazaviszlek - javasolta a férfi, miközben kifizette a fogyasztást és
távoztak.
- Oké, terítsd ki a lapjaid! - kérte a lány, mikor már a kocsiban ültek.
- Tetszel nekem, szeretek veled lenni és beszélgetni, nagy
akaraterő kellett ahhoz, hogy ne zaklassalak a nap 24 órájában, mert
hiányzol. Többet szeretnék és érzek, mint barátság - jelentette ki a
férfi és az utolsó mondatnál mivel a piros lámpánál álltak a lányra
tudott nézni, de a lány arca ezúttal nem árulkodott semmiről.
- De miért én? - lepte meg a férfit az újabb kérdéssel a lány.
- Mert veled jó és én téged akarlak.
- Igazad volt, van min gondolkodnom. Például mit akar egy jó
vágású, jó presztízsű, eszes, haladó gondolkodású pszichológus egy
magamfajta szürke kisegértől?
- Mit értesz pontosan a szürke kisegér alatt? - válaszolt kérdéssel
a kérdésre, miközben leparkolt a lány lakása előtt.
- Hát lássuk csak, mit is érthetek szürke kisegér alatt?
Kiszámítható, unalmas, szürke-egyhangú, tele sok-sok frusztrációval és
pesszimizmussal ...
- Ez butaság! Megmondom én, hogy látom a mellettem ülő ifjú
hölgyet. Gyönyörű, okos és talpraesett. Semmiképp sem szürke vagy
frusztrált, vagy ép pesszimista. Tehát, ha arra gondolnál, hogy
szánakozom, vagy sajnálat vezetne, rossz irányba gondolkodsz.
Folytathatjuk később?
- Rendben, menj, ha menned kell, de megdönthetetlen bizonyítékot
kérek az állításaid alátámasztására! - mondta a lány és kiszállt a
kocsiból, a férfi felkísérte és búcsúzásként hosszasan csókolta.
 á 
  Már hat óra is elmúlt, mikor Lucas ismét Jessica lakásának
ajtajában toporgott, bebocsátásra várva. Ötpercnyi várakozás után
eszébe jutott, hogy a lány valószínűleg a parkban van Jennyvel és
keresésükre indult. Meg is találta őket. Jó nagyot sétáltak,
beszélgettek és jól kifárasztották a fáradhatatlan négylábút.
Visszaérve a lány lakására rendeltek egy pizzát és folytatták
kapcsolatuk társadalmi aspektusának tisztázását, megvitatását. Győztek
az ész érvek, így abban maradtak, hogy adnak egy esélyt ennek a
bimbózó kapcsolatnak és maguknak.
Folytatjuk.
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI

  NAGY VENDEL: Budapest - Múlt, és a jövő városa

 Budapesten minden reggel csoda vár,
hajnalban ha rávetül a Napsugár,
mint eső után szivárvány fényében,
mennyi híd feszül át a Dunán.
Tekinteted végig siklik Óbudán,
dicső múltunk évszázados várfalán,
leszalad a víztükröző arénán.
Aki átjut a híd felett,
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
 a Duna partját szegélyező öreg nyárfák
nyárelő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a Duna parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink hamvait.
Mátyás temploma előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes szoknya,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át,
a Duna két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S a Parlament áll büszkén
a pesti lépcsősor oldalán,
József Attilára vár.
A magasba szökellő hídnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a vadkacsák
örömbe röppenő
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a templom tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a hídon,
hol Széchenyi hívei
özönlöttek át egykoron,
A fény, s a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Budapest,
rajtam kívül nincsen
aki értené ezt .
Hideg szobor vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évszázadok halkuló dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk borul a 
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a síkra,
körbe fon a Duna,
szivárvány könnyeimen át
mosolygom terád.

2019.  július 09.

á
 A FÉNY ÁRNYÉKÁBAN
 NAGY VENDEL: SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

Hová tűnik el a Nap,
ha lebukik a hegy alatt?
Halványan még vetül a fény,
örökre eltűnik híhetnem,
elnyeli a tengerfenék,
szikráznak a kék hullámok,
maradnak az árnyékok.
Holnapra van még esély,
némi éltető remény,
hogy újra felragyogjon a fény,
vágyakozva híhetném.
a Nap kergeti a Holdat,
a Hold követi a Napot,
vonzza, taszítja a Föld is,
mágnes két pólusaként akár,
szívja, és nyomja a dagályt,
az örökös árapályt.
Kiskoromban, régen,
kipisiltem a
földből a kavicsot,
ha úgy adódott,
de most már mintha
egy dézsából öntenék,
az idő nem menedék.
S erre kanálszámra szedhetném a ciánt,
a fél igazság félig gazság,
az ígéret adósság,
az élet nem egy méznyalás.
Olyan az egész hóbelevanc,
mint kósza árnyék a fényben.
Hová tűnik el,
ha elolvad a hó,
a fehére belőle?
A víz elfolyik előle,
meg kéne maradnia emlékeztetőre.
Néha ólom ködben járok,
nem jönnek elő a tudományok,
lehúznak a mélybe az álmok.
Nyílnak e még nekem
az újabb tavaszban
tarkuló virágok?
Árnyak vetülnek a fényre,
magasabb szempontok.
S hogy végezetül
kijöjjön a képlet,
osztok, és szorzok,
a halványuló fényekből
elfutnak az árnyalatok,
maradnak a sötét foltok,
amióta kuksi vagyok,
egyebeket nem mondhatok,
feltörnek a gondolatok,
hát Te  még élsz?
Ha lettem is, miért vagyok?


2019.  július  31.
á

ILONA NÉVNAPRA …
ÖRÖMTELI NÉVNAPOT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL,   Vendi

NAGY VENDEL: HELÉNA 

Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,
Parisz végnapja,
kezében az aranyalma,
szépséged jutalma.
Ezer kecses hajó,
negyven ezrek sorsa,
tíz év iszonya,
a Trójai faló
szellemdiadala.
Isteni Achilleus
megsebzett sarka,
Hellének hősi harca,
Spárta hatalma.
Jelena, Jelena,
zúgja sziklaparton
a napfényes Adria,
búcsút int Itália.
Elena, Elena,
lakhelyed Csáktornya,
sószagú széllel
sóízű könnyel
sirat Isztria,
gyöngyfolyam ömlik
szélfútta arcodra,
kreol bőrödre,
éjfekete hajadra.
Ilona, Ilona,
magával ragad
Kárpátok hegysora,
örökre marasztal
folyóknak zúgása,
erdőknek moraja,
Marosnak vize,
s a Morava.
Munkács várának
hős Nagyasszonya,
Zrínyi Ilona.
Harmatos köd hull
aranyszálra font
ezüstös hajadra.
Uráltól az óceánig,
északtól dél Aranyszarváig,
zeng e szép név dallama,
suttogja félve Ázsia,
a hatalmas Európa,
Bécs lezárt kapuja,
szultánok és császárok sora,
tépi Habsburgok vasfoga,
Jelena, Ilona, Elena, Helena.
Férfiak öröme,
szívek megtiprója,
erényesség bronz szobra,
szerelmesek mosolya,
Ilona, Ilona

2019.  AUGUSZTUS 18. - ILONA NÉVNAPJÁN
á
 AZ IDŐ FILOZÓFIÁJA
NAGY VENDEL: FILOZOFÁLÓ ELMÉLKEDÉS

Zálogba adják az órák az éveket,
megmérik, hogy betartod- e az időt,
s az ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled
a végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid kilátszanak,
most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz egy fénylő alagútba,
ki tudja átérsz- e rajta?
Belegabalyodsz a nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító csodálata.
Kampósbotod ott áll 
elindulóra,
apádé volt egykoron,
mint ami valakire vár,
talán  tereád?
Rád bízta, hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a  homokóra,
életed fut le rajta,
nincsenek a  szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a bimm - bamm hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt kongatja,
a maga igazát kántálva,
akár ha templomunk
lélekharangja volna,
ringye, rongya, ringye, rongya.

2019.  augusztus  16.
**********************
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó
 4. fejezet. - 2. rész

Magor városa

     Egy fűszeres boltból egy érdekes figura lépett ki, ami ismét megdöbbentette Somát és Trant. A szerzet megjelenése egyszerre hasonlított a törpökére és az emberekére; magasabb volt a törpöknél, de az emberekhez képest még így is alacsony volt. Arcvonásában valami olyasmi keveredett, ami különbbé tette a törpöktől. Sadok elárulta a két fiatal habónak, hogy akit az előbb láttak, egy félvér volt, aki egy törp és egy ember házasságából jött létre. Soma és Tran elcsodálkoztak ezen. Ilyesmiről még sosem hallottak, és épp ezért érdekesnek találták, hogy Magorban éltek olyanok is, akik a két faj keveredéséből jöttek létre. Mellon elmondta nekik, hogy ez nem mindig fordul elő a törpök és emberek között; csak alig néhányan voltak azok, akik ezt megtették, de Magorban ez teljesen elfogadott dolog volt. Az itt élők soha sem azt nézték, ki melyik fajhoz tartozott, hanem azt, hogy képes-e békében élni Magor városában úgy, hogy elfogadja annak törvényeit és szokásait. 
Kiss Anikó és Kiss Erika szerzőpáros

       Magor lakossága igazán lenyűgözte Somát és Trant; épületei pedig egyenesen elvarázsolták őket. Voltak olyan házak, amik habó méretűek voltak, de voltak olyanok is, amik azoknál is apróbbak voltak. Ezekben általában Magor legkiesebb lakói laktak, akik a beszélőállatok fajába tartoztak. Voltak óriás méretű házak és olyan méretűek is, ami megfelelt egy embernek vagy medvének. Hihetetlen látványt nyújtottak ezek a különböző méretű épületek; Soma és Tran biztosak voltak abban, hogy ezt a várost és annak lakosait soha sem fogják elfelejteni. Nem lesz még egy olyan hely, ami majd ennyire lenyűgözné őket. Ezt a látványt semmi se múlhatja felül. 

       Végül Mellon és Sadok megálltak egy fogadónál, ami sokkal nagyobb volt, mint a többi fogadó, amit eddig láttak; persze nem óriás méretű volt, de azért még így is eltörpültek mellette azok a házak, amik közvetlenül mellette voltak. A fogadó a Kellemes Otthon nevet viselte, ami ki is volt írva egy medve alakúra faragott cégérre, mely ki volt függesztve az ajtó fölé. Tran és Soma csodálkozva néztek a fogadóra. El nem tudták képzelni, hogy vajon, kinek a tulajdonában lehet. Azt mindenesetre tudták, hogy nem ember az illető. A fogadó méretéből és szokatlan kinézetéből ítélve, egy olyan lény lehetett a tulajdonosa, aki nem tartozott az emberi fajhoz. 

       Az utazók látták, hogy mekkora sürgés-forgás volt a fogadó bejárata körül. Különböző lények jöttek ki vagy mentek be oda, ami annyira jellemző volt Magor városára. Egy fiatal törp haladt el mellettük egy hatalmas farkas társaságában, kivel elmélyülten beszélgetett, majd együtt beléptek a Kellemes Otthon nevű fogadóba, és eltűntek a nagy forgatagban. Egy macska, kinek fehér bundáján megcsillant a holdfény, éppen akkor jött ki, mikor egy borz család akart belépni a fogadóba. Udvariasan bocsánatot kért tőlük, ami alaposan meglepte Somát és Trant, mert rá kellett jönniük, hogy ez a macska szintén a beszélőállatok nemzetségéhez tartozott. Azt még valahogy el tudták fogadni, hogy medvék vagy hódok tartoznak a beszélőállatokhoz, na de hogy macskák is tudjanak beszélni, az még legmerészebb álmaikban sem fordulhatott elő. Látták, a macska alaposan szétnéz, majd balra fordult, és elfutott azon az utcán, ahonnan ők jöttek. 
       Soma Sadokra nézett. Szemében némi bizonytalanság csillogott, amiért ebben a fogadóban kellett megszállniuk. Nem tudta, hogy miért, de nem akarta, hogy Sadok ezt a helyet válassza. Ez a sok színes figura teljesen idegenül hatott számára, ami miatt egy cseppet se kívánta azt, hogy pont ezen a helyen töltsék az éjszakát. 
       - Biztos vagy abban, hogy itt akarsz megszállni? – kérdezte bizalmatlanul, mire Sadok ráemelte csodálkozó tekintetét. – Biztosan vannak olyan fogadók is ebben a városban, amik kevésbé rendelkeznek annyiféle lénnyel, mint ez itten. 
       - Ne nagyon reménykedj – mondta Deren. – Mindegyik fogadónál ugyanezzel a színes társasággal találkoznál. 
       Soma csalódottan nézett a fejvadászra. Tran nem tudta mire vélni unokatestvére viselkedését. 
       - Ugyan hol másút akarnál megszállni? – kérdezte Somától. – Szerintem jó fogadó ez. 
       - És mi van az itt élő habókkal? – fordult Soma ismét Sadokhoz. – Náluk nem szállhatnánk meg? 
       - Nem – válaszolta Sadok nyugodtan. – Nem sodorhatunk másokat veszélybe. Ebben a fogadóban sokkal nagyobb biztonságban lennénk, mint egy habó-család otthonában. Itt legalább nem mernének nyíltan ránk támadni, ha netán rájönnének arra, hogy kik vagyunk. Úgyhogy ne nyafogj. Meglásd, hamar megszokod az itteni légkört; csak egy kis bátorság kell hozzá. 
       Soma kénytelen volt engedni. Ha Sadok úgy határozott, hogy ebben a fogadóban akar megszállni éjszakára, akkor engedelmeskednie kell neki. Így legalább nem beszél megint vele úgy, mint egy haszontalan habó-gyerekkel, aki folyton nyavalyog, és nem tudja eldönteni, hogy mit akar valójában. 
       A társaság együtt lépett be a fogadóba, majd megálltak egy pillanatra és nézni kezdték a fogadó belsejében lévő nyüzsgést, ami leginkább egy méhkasra emlékeztette a habókat. A fogadó belül kellemes és hangulatos volt, a fényt az odabent lévő gyertyák biztosították az ott megszállt fáradt vándorok számára. Mindenhol asztalok voltak kirakva, ahol Magor lakói és a fogadóban megszálló vendégek foglaltak helyet és fogyasztották el vacsorájukat vagy sörüket. Néhányan sakkoztak vagy kártyáztak, vagy csak beszélgettek egymással. A vendégek körül felszolgálólányok sürgölődtek, kik a kirendelt fogásokat és söröket szolgálták fel az utazóknak, amit udvariasan megköszöntek nekik. Néhányan nótáztak és kacarásztak, ami kellemes hangulatot ébresztett Sadokban és fáradt társaiban. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha az itt lakók bármiféle veszedelemben lennének, de azért jobb volt vigyázni. Attól, hogy ilyen vidámság uralkodott a fogadóban, még nem biztos, hogy nincsenek olyanok is itt, akik az Ellenséget szolgálták. Nem szabad lankadnia az éberségüknek, különben nem fogják tudni, kik azok, akik ártani akarnak nekik. 
       Sadok hirtelen egy barnamedvére lett figyelmes, aki egy ajtón jött ki, mancsain jól megrakott tálcát egyensúlyozott, amit egy asztalhoz vitt, ahol az a fiatal törp és farkas ült, akiket az előbb láttak belépni, amikor megérkeztek a fogadóhoz, majd lerakta nekik a tálcát, amit megköszöntek, aztán enni kezdtek. Sadok sejtette, hogy ez a medve lehet a fogadó tulajdonosa, épp ezért nem húzta tovább a dolgot. Odalépett hozzá, pont akkor, amikor visszament a pult mögé, hogy felvegye mások rendelését. Lenézett, amikor a habó hozzálépett. Barna szemében barátságos fény csillant fel, majd kedvesen elmosolyodott.
       - Jó estét, uram – köszöntette Sadokot illedelmesen; hangja az egész helyiséget bezengte. – A nevem Gyömbér Keksz. Mivel szolgálhatok? 
      Sadok meghajolt a medve előtt, majd bemutatkozott – persze nem a saját nevén. Addig nem akarta felfedni magát, amíg rá nem jön, hogy kik lehetnek azok, akik Srant szolgálták. 
       - Huba úr a nevem – mondta Sadok a medvének. – Én és a társaim szeretnénk megszállni a fogadóban, ha el tudna minket szállásolni.   
       - Hogyne tudnám – válaszolta a fogadós. – Kik a társai? Netán ők is habók úgy, mint maga? 
       - Csupán ketten azok. A másik kettő ember. 
       - Értem – mondta a medve; számára nem volt szokatlan ez a felállás, így nem is érdekelte annyira, hogy három habo, mit csinálhat két ember társaságában. – Történetesen van olyan szobám, ami tökéletesen megfelelne önnek és a társainak. 
       - Köszönöm. És vannak még hátasaink is, akiket el kéne látni: egy póni és egy ló. 
       - Természetesen, azonnal meglesz – válaszolta Gyömbér Keksz, majd fölemelt a pultról egy nagy csengettyűt, és csöngetett vele. 
       A tömegből egy fiatal lány vált ki, majd sietett oda, ahol a pult volt. Megállt Gyömbér Keksz előtt, majd ráemelte kékeszöld szemeit, melyek vidáman csillogtak. Ahogy Sadok meg tudta állapítani, a lány nagyon fiatal volt még; talán tizennyolc évesnél nem volt több. Arca szépséges és makulátlan volt. Hosszú szőke haja egészen a derekáig ért, amit kibontva hordott. Testalkata vékony volt, de azért látszott rajta, hogy bírja az egész napos terhelést és rohangálást, ami nélkülözhetetlen volt egy olyan fogadóban, ahol ennyi nép szállt meg. Egyszerű barna és szürke színű ruhát viselt, ami felett még egy fehér kötényt is hordott. Sadok színpatikusnak találta a lányt. Olyanfajta ember volt, aki szerette a vidámságot és a mulatságokat, amit Sadok már az első pillanattól kezdve meg tudott állapítani. 
       - Lásd el Huba úr hátasait, Tilden – mondta Gyömbér Keksz a lánynak. – Aztán gyere vissza, és segíts nekem elkészíteni a vacsorájukat. Addig előre megyek, és megmutatom nekik a szobáikat. 
       - Igenis, uram – mondta Tilden mosolyogva, majd rákacsintott Sadokra, mielőtt elment volna. 
       Sadok zavartan nézett maga elé, miután a lány elment. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy lány ilyen közvetlen legyen hozzá. Nem is tudta mire vélni kacsintását, bár finom férfiúi ösztöne megsúgta, hogy a lány épp az előbb nézte meg magának, és ezért kacsintott rá. Igyekezett nem tudomást venni a dologról. Hátrafordult társaihoz, és intett nekik, hogy nyugodtan jöjjenek utána. 
       Gyömbér Keksz mutatta nekik az utat. Az északi szárnyba mentek, ahol még voltak szabad szobák, amiknek a kialakítása olyan volt, hogy mindenfajta méretű utazónak megfelelhessen, épp ezért Gyömbér Keksznek nem okozott gondot az, hogy olyan szobát adjon ki, ahol három habó és két ember tudjon megszállni. 
       Végigvezette őket egy hosszú folyosón, melyet gyertyák világítottak meg, majd megállt egy ajtó előtt, és nyitott is be rajta. Előre engedte  Sadokot és társait, akik beléptek a szobába, majd megálltak és körbenéztek. Odabent tisztaság és rend volt. A kandallóban ropogott a tűz, és a közelében volt egy kosár, ami tele volt fahasábokkal, amiket az utasoknak készítettek el, ha netán kialudna a tűz, akkor nyugodtan tudjanak újat rakni. Az ágyak egymás mellett voltak elhelyezve: három kicsi és két nagy. Az ágynemű tiszta volt, látszott rajta, hogy nagy gondot fordítanak az ápolásukra. A kandalló előtt volt még egy asztal is, amin virágmintás abrosz volt megterítve. Az asztal körül kényelmes karosszékek voltak elhelyezve, ahová nyugodtan le tudtak ülni. 
       Sadoknak és társaiknak megfelelt a szoba állapota, és miután biztosították erről a tulajdonost is, udvariasan meghajolt előttük, majd kisietett a szobából, magára hagyva a fáradt társaságot. Soma és Tran fáradtan rogytak a székekbe. Deren az ablakhoz lépett, és kinézett rajta, majd behúzta a függönyöket; Mellon és Sadok állva maradtak. 
       Eltelt egy kis idő, és Gyömbéres Keksz már jött is vissza Tilden, a felszolgálólány társaságában; a vacsorát hozták be. Derennek egyből felcsillant a szeme, amint meglátta Tildent, de addig nem ment oda hozzá, amíg be nem fejezték a terítést. Finom levest kaptak, sültet és cipót, vajat és sajtot, almát és málnát, diót és mogyorót, mézsört és bort: egyszerű vacsora volt, de laktató. Amint végeztek a terítéssel, Deren rögtön Tildenhez lépett, és beszélgetésbe kezdett vele. Tran és Soma döbbenten nézték a jelenetet. Sadokot és Mellont nemigen érdekelte, társuk mit tesz. Csak akkor kapták fel a fejüket, amikor látták, hogy Deren menni készül.
       - Nem vacsorázol velünk? – kérdezte Tran.
       A fiatal fejvadász visszanézett rájuk. 
       - Lássatok hozzá neki nyugodtan – mondta Deren. – Nemsokára magam is csatlakozom hozzátok.
       Azzal megfordult, majd átkarolta az őt váró Tilden derekát, és kiléptek a szobából. A két fiatal habó elképedve néztek a csukott ajtóra. Sadok zavartan köszörülte a torkát, Mellon nem fűzött semmilyen megjegyzést sem a dologhoz, inkább csak annyit tett, hogy megszűntette a fiatalító varázslatot, mivel már feleslegesnek ítélte meg fenntartani ezt a varázslatot. Megint öregember lett, és ettől megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
      - De jó ismét a régi formámban lenni – mondta elégedetten. – Ez a varázslat rengeteg energiámat emészti fel. 
       - Csak addig kell még alkalmaznod, amíg itt tartózkodunk – mondta Sadok, majd leült barátai mellé. – Nem szeretném, ha idő előtt felfedeznének minket. 
       - De honnan tudjuk, hogy már nem fedeztek-e fel bennünket? – kérdezte Soma, mellette Tran a vacsoráját fogyasztotta. – Attól, hogy Mellon úr képes megfiatalítania magát, még rájöhettek arra, hogy kik vagyunk. Az Ellenség biztosan adott személyleírást rólunk azoknak, akik el akarnak kapni minket. 
       - Minden lehetséges – felelte Mellon. – Épp ezért kell óvatosnak lennünk. Nem kockáztathatjuk meg, hogy azok, akiket az Ellenség küldött ide, ránk találjanak. Legalább is addig nem, amíg el nem érjük valódi célunkat. 
       - De hát minek akarunk rejtőzködni előlük? – kérdezte Tran teli szájjal. – Hiszen, ha jól tudom, már tudják, hogy úton vagyunk.
       - Még nem tudják – felelte Sadok komoran, miközben maga elé nézett. – Csupán csak sejtik. Épp ezért akarnak minket megfigyelni. Ha esetleg megtudják, hogy tényleg útnak indultam, akkor innentől kezdve komoly veszélyben fog forogni az életünk, mert Sran emberei egyfolytában a nyomunkban lennének. És azok a lények egy cseppet se kímélik mások életét. Főleg az olyan habókét nem, akik felelőtlen kérdéseket tesznek fel.
       Tran értette a célzást, de nem foglalkozott vele. Ő csupán megkérdezte, hogy Sadok és Mellon miért nem akarják, hogy az ellenség felfedezze őket, és most, hogy tudja, már nemigen vágyott arra, hogy Sran emberei felfedezzék őket. Eddig olyan békés és csendes volt az utazásuk, amíg Magor városába nem értek. Nem akarta, hogy innentől kezdve állandóan üldözzék őket. Így is eléggé rémisztő volt belegondolnia abba, hogy mégis milyen veszélyek fognak leselkedni rá, ha tovább folytatja az utat Sadokkal: hát még az milyen félelmetes volt, hogy nem tudta, milyen alakok vannak éppen a nyomukban. Ha igaz, amit Sadok állít, akkor egy cseppet se lehetnek kellemes figurák. Miért is kellett eljönnie erre az utazásra? Csak azért, hogy aztán jó hosszú ideig veszélyben forogjon az élete? Nem valami kellemes érzés volt ezzel szembesülnie az már biztos.
       - És mondd csak – szólalt meg Soma. – Meddig sikerül még titokban tartanunk a kilétünket?
       - Nem tudom – felelte Sadok őszintén, mivel ez volt az igazság. – Nem tudhatjuk, hogy ellenségeink mit tudnak rólunk, és hogy kiderítették-e már azt, hogy megérkeztünk Magorba. Mindenesetre legyünk nagyon óvatosak, és próbáljunk meg észrevétlenek maradni addig, amíg csak lehet. Védelmeznünk kell Magor lakóit; nem sodorhatjuk őket veszélybe. 
      - Ezzel egyet kell, értsek – mondta Mellon. – De nem hiszem, hogy az ellenség meg akarná támadni ezt a várost, bár az igaz, hogy addig nincs tökéletes biztonságban, amíg mi itt vagyunk. 
       - Gondoljátok, hogy megtámadnák az itt lakókat, ha mégis megtudják, hogy Sadok a városban tartózkodik? – kérdezte Tran reszketve. Egy csöppet sem tetszett neki az a gondolat, hogy bármikor felfedezhetik őket. 
       - Attól függ, hogy Sran milyen parancsot adott nekik – válaszolta Sadok. – Tudod, ő nem az a fajta, aki elhamarkodott döntéseket szokott meghozni. Alaposan átgondol mindent, és aszerint adja ki az utasításait a szolgáinak. Talán addig nem akarja bántani Magor lakóit, amíg minket és a többi ellenségét le nem győzte. A Sötétség Fejedelme sokkal, nagyobb dolgokkal szokott foglalkozni, mint egy számára jelentéktelen porfészekkel. Ám az is igaz, ha a szolgái ellenállásba ütköznének, akkor nem kímélnék az itt élő népeket. Mellon és én tudjuk, milyenek ezek a szolgák: nem ismerik a félelmet és kíméletlenül elkapnak bárkit, aki hátráltatja őket. 
       - Hát akkor sehol sem lehetünk biztonságban? – szontyolodott el Tran, és olyan csüggedten nézett maga elé, hogy Soma megsajnálta. 
       - Azért nem olyan vészes a helyzet – fogta meg unokatestvére kezét, és bátorítóan megszorította. – Ezek csupán feltételezések. Nem biztos, hogy igazak lennének. 
       - Pedig ez is előfordulhat – mondta az öreg mágus. – Úgyhogy, amikor azt gondolod, hogy sehol sem lehetsz biztonságban, akkor nagyon is igazad van. Addig senki sem lesz biztonságban, amíg Sran életben van. 
       Soma szemrehányóan nézett rá. Egy kis bátorságot akart önteni unokatestvérébe, erre meg a mágus mindent elrontott avval, hogy meg sem próbálta meggyőzni Trant arról, nincsenek veszélyben. Komolyan, ez a mágus nem éppen a kedvességéről és együttérzéséről volt híres, amit volt ideje megtapasztalni; különösen akkor volt így, ha Tranról volt szó. Végtére is, neki volt köszönhető, hogy unokatestvére eljött erre az utazásra, mert annyira szerette volna megbüntetni, amiért tiszteletlenül beszélt Sadokkal. Naná, hogy nem érzett együtt vele; időbe telik mire Trannak sikerül elnyernie a tiszteletét, azt már előre látta.
       Tran ezek után jobbnak látta, ha nem beszél többet; annyira megrémült attól, amit Mellon mondott neki, hogy még az étvágya is elment, ami nagy szó volt egy habónál. A többiek is csak néhány falatot ettek tovább, majd miután végeztek a vacsorával, Mellon úgy határozott, hogy ő és a két fiatal habo egy kicsit lemennek a fogadó többi vendégei közé egy kis beszélgetésre. Tran fellelkesült az ötlettől, mivel szívesen ismerkedett másokkal, és így legalább elterelhette gondolatait félelmeiről; viszont Soma nem igazán volt oda az ötletért, de Sadok kedvéért még erre is hajlandó volt. Sadok persze úgy döntött, hogy ő nem fog lemenni velük a többi vendég közé; ő inkább szívni akart egy kis friss levegőt. Derent pedig nem várták vissza; valahogy sejtették, hogy egy ideig mással lesz elfoglalva, így nyugodt szívvel hagyták el szobájukat – persze úgy, hogy Mellon újból megfiatalította magát. Az álcázásra mindenképpen ügyelniük kellett, ha nem akartak idő előtt lebukni az ellenség előtt. 
       Sorjában kimentek a szobából, majd Mellon és a két fiatal habó bementek a többi vendéghez a fogadó nagy szobájába, amit közösen használtak az arra tévedt vendégek. Mellon, Soma és Tran odamentek a kandalló közelében lévő egyik asztalhoz, ahol négy törp ült, és vacsorájukat fogyasztották, majd beszélgetésbe kezdtek velük. A törpök elmondták, hogy a messzi Vasvárosból jöttek le Magor városába, amit Mellon roppant különösnek talált. Mindig is jó kapcsolatot ápolt a törpökkel, és ezért szerette volna tudni az okát annak, hogy mit kerestek Magor városában ezek a vasvárosi törpök. Valamilyen különös oka kellett, hogy legyen, amiért feljöttek ide. Persze hallotta az Ezüst-hegység törpjeitől, hogy a Vasváros lakóinak is meg vannak maguk gondjai az Ellenség szolgáival szemben. Lehet, hogy azért jöttek fel ilyen messzire az otthonuktól, hogy kiderítsék mi az oka annak, hogy egyre több támadás éri őket? Mindenesetre, jobb lesz, ha odafigyel arra, amit ezek a törpök mondanak. Ki tudja, hátha érdekes hírekkel fognak még szolgálni. 
       Sadok a távolban figyelte a barátait, ahogy beszélgetésbe kezdtek a törpökkel, majd úgy gondolta, ideje szívnia egy kis friss levegőt. Magára terítette köpenyét, aztán kilépett a fogadó ajtaján.  
       Az éjszakai levegő hűvösen fújdogált odakint. Sadok megállt a fogadó előtt, majd nézegetni kezdte a ritkuló városi forgalmat. Minden békés volt; Magor lakói elhaladtak az őket figyelő habo előtt, aki aztán elővette pipáját, amit megtöltött dohánnyal, majd meggyújtotta azt. Jóízűen szívott egyet pipájából, majd egyszer csak mozdulatlanná dermedt, ahogy érzékeny habó-füle meghallott valamit. Mintha valaki közeledett volna hozzá.
       Jobbra fordult, és észrevette, hogy egy magas férfi közelített felé a sötét utcán. Sadok összevonta szemöldökét. Biztos volt benne, hogy a férfi akart tőle valamit. Egyenesen őt nézte, ahogy közeledett felé, és ez nem tetszett neki. Már csak azért sem, mert a férfi öltözéke alapján rögtön megállapította, hogy ki is lehet valójában az idegen utazó: egy bérgyilkos volt.
       A férfi egyre közelebb ért Sadokhoz, aki hűvösen nézte a közeledő bérgyilkost, miközben kiszórta pipájából a hamut, amit aztán eltett. Lassan szembefordult a férfival, miközben ujjaival megérintette kardja markolatát, hogy ha netán harcra kerülne a sor, akkor idejében meg tudja védeni magát. Az idegen férfi látta, hogy Sadok milyen mozdulatot tett, ami miatt azonnal elkomorodott az arca. Közelebb ért a habóhoz, és megállt vele szembe, majd lepillantott rá. Komoly arca semmilyen érzelmet nem fejezett ki, csupán egyre csak Sadokot figyelte, kinek egy cseppet se tetszett a férfi fizimiskája. Sokszor volt már dolga bérgyilkosokkal, így tudta, hogy a férfi a legtapasztaltabbak közé tartozik, ami miatt muszáj lesz óvatosnak lennie. Nagyon jól tudta, hogy mire képes egy bérgyilkos. A legkiválóbb harcosok közé tartoztak, akik még a fejvadászoknál is veszélyesebbek voltak. Bárki fölbérelhette őket, ha volt elég pénze ahhoz, hogy ezt megtehesse. Nem voltak valami olcsók, de legalább profin elvégezték a rájuk bízott feladatot. A leghatékonyabb gyilkosok voltak, akik gyorsan és precízen végeztek az ellenfeleikkel. Képesek voltak akár egy sárkánnyal is végezni; legalábbis a legendák erről beszéltek, így nem csodálkozott volna azon, ha Sran néhányat felbérelt volna közülük, csak azért, hogy elkaphassa őt és a barátait. 
       Lassan elkezdte előhúzni Lélekvágót a hüvelyéből, amit az idegen férfi nagyon jól látott. Éber szemeivel a habót figyelte, miközben ajkai halvány mosolyra húzódtak. 
       - Bölcs dolog lenne egyből harcba bocsátkoznia velem? – kérdezte, miközben továbbra is Sadokot nézte szürke szemeivel. – Mert, ha nem vette volna észre, figyelnek minket. 
       Sadok nem felelt semmit. Szemeivel abba az irányba tekintett, amerre a férfi is nézett. Látta, hogy két gyanús külsejű egyén őket nézte nem éppen jó szándékkal, ami miatt elkomorodott egy pillanatra. Nem tetszett neki, ahogy ez a két alak bámulta őt. Ha ezek ketten éppen Srannak, vagy annak embereinek kémkednek, akkor nagyobb bajba nem is keveredhetett volna. Észre sem vette, figyelik. Annyira el volt foglalva, hogy megtámadja a bérgyilkost, még azt sem vette észre, hogy kémek figyelik minden mozdulatát. Vajon mióta követhették? És a többiek ezt miért nem vették észre? Próbálta eldönteni, mit is kéne tennie ebben a helyzetben: harcoljon ellenük vagy sem? Már majdnem engedett a kísértésnek, hogy előhúzza kardját, mikor egyszer csak az idegen bérgyilkos elébe állt, majd szelíden lefogta kezét, és visszatartotta attól, hogy előrántsa Lélekvágót, ami igencsak meglepte Sadokot. 
       Felnézett a férfira, aki barátságosan tekintett le rá; valahogy érezte, hogy nem akar ártani neki. Egyáltalán nem tűnt fenyegető alaknak, vagy olyasvalakinek, aki habozás nélkül megölne egy habót, aki csak békésen pipázgatott az éjszakában. 
       - Mi volna, ha bemennénk a fogadóba? – kérdezte tőle a férfi, miközben fejével befelé bökött. – Ott sokkal biztonságosabb; és az öreg Gyömbér Keksz úgysem engedné be ezeket a söpredékeket a fogadójába. 
       - Miért, téged igen? – kérdezte Sadok, mert ezzel is csak próbára akarta tenni a bérgyilkost. 
       - Persze, igen – felelte a férfi. – Régi barátok vagyunk az öreggel. Sokszor segítettem a rokonainak, akik a Beszélőállatok-mezején élnek oly hosszú idők óta. 
       Sadok nem kérdezett többet; elhitte, amit a bérgyilkos állított. Csak egy valamit kérdezett még meg. 
       - Mi a neved? 
       - Erethon, szolgálatodra – hajolt meg a bérgyilkos a habó előtt.
       - Azt még meglátjuk. Egyelőre nem tartok igényt egy bérgyilkos szolgálatára. 
       Erethon hűvösen biccentett; Sadok intett neki, hogy kövesse. Beléptek a fogadóba, ahol Sadok megállt egy pillanatra, és körbetekintett a nagy közös szobában; azt nézte meg, társai merre tartózkodhatnak. Mellont a kiszolgáló pultnál látta, aki Gyömbér Keksz-el beszélgetett egy korsó sör mellett; Soma és Tran két habóval, három borzzal és egy emberrel társalogtak, és láthatólag jól érezték magukat; Derent még mindig nem látta sehol se, ez pedig sehogy sem tetszett neki. Már régen vissza kellett volna jönnie; hiszen Tilden is itt volt és szolgálta fel a vendégeknek a megrendelt ételeket és innivalókat. Akkor meg hol lehet? Remélte, hogy semmi baja nem esett. Talán jó okkal maradt ilyen sokáig távol. Észrevehetett valamit, ami miatt el kellett mennie. Bízott benne, hogy így van. 
       Mindenesetre, most nincs ideje arra, hogy kiderítse, Deren merre lehet valójában. Jelenleg azt akarja megtudni, hogy mit keres Magorban ez a bérgyilkos, és azt, mit akarhat tőle valójában. Ha Deren veszélybe került volna, arról már régen tudna; vagy ha mégsem, akkor olyasvalakivel akadhatott össze, aki nem akarta felfedni magát előtte. 
       Erethon a habó mögé lépett, majd megfogta vállát, mire Sadok felnézett rá. 
       - Ne keltsünk feltűnést – javasolta Sadoknak. – Menjünk külön, így nem bukunk le mások előtt. 
       Sadok egyetértően bólintott, aztán megmondta Erethonnak, hogy melyik szobába kell mennie; megvárta, amíg elmegy, és csak aztán ment oda Mellonhoz, aki őt figyelte. 
       - Mit akar tőled egy bérgyilkos? – kérdezte Sadokot, amint odaért hozzá. 
       - Nem tudom – nézett rá a habó öreg barátjára. – Éppen ezt szeretném kideríteni. Mindenesetre óvatosabbnak kell lennünk, mert az Ellenség itt van a közelünkben. 
       Mellon összehúzta szemöldökét. 
       - Mégis merre? – kérdezte feszülten. 
       - Ne aggódj, egyelőre még odakint vannak. Nem mernek bejönni, amíg Gyömbér Keksz idebent van. 
       - És mi az esély arra, hogy ez nem fog bekövetkezni? Ha igaz, amit állítasz, és az Ellenség tényleg itt van a közelünkben, akkor mindnyájunkra nagy veszély leselkedik. 
       - Emiatt nem kell aggódnod. Ezek csak egyszerű kémek, akik azt hiszik, ha a Sötétség Fejedelmét szolgálják, akkor mesés jutalomban részesülnek. 
       - És mi a helyzet a bérgyilkossal? Ő is közéjük tartozik? 
       - Azt nem hinném, különben Gyömbér Keksz nem engedte volna be. Azt hiszem, őt egészen más célok vezérlik. 
       - Mégis mik azok a célok? 
       - Ezt szeretném kideríteni – felelte Sadok, majd elkomorodott a tekintete. – Láttad Derent? 
       - Nem. De Gyömbér Keksz látta kimenni, miután Tildennel beszélgetett. Talán megtudott valamit, és azért ment el, hogy utána nézzen. 
       Sadok bólintott. 
       - Erre gondoltam magam is. Remélem, vigyáz magára. 
       - Én a helyedben nem félteném őt. Deren kiváló harcos. Meg tudja védeni magát. 
       - Attól függ, kivel szemben kell ezt megtennie. Nem maradna sokáig távol, ha olyasvalakivel kell szembe néznie, aki gyengébb nála. 
       - Reméld a legjobbakat – mondta Mellon. – De ne várakoztassuk tovább a bérgyilkost. Derítsük ki, mit akar, és aztán közösen eldöntsük, mihez kezdjünk vele. 
       - Rendben – válaszolta Sadok, közben még mindig Derenért aggódott. – Hívd ide Somát és Trant. Nem merem egyedül hagyni őket. 
       Mellon bólintott, majd odament a két fiatal habóhoz, és szólt nekik, ideje indulniuk, aminek Soma és Tran nemigen örült, de nem ellenkeztek a mágussal szemben. Elindultak mindannyian közös szobájuk felé, ahová beléptek. Odabent Erethon várta őket, aki a kandalló előtt ült egy széken, és a megérkező társaságot figyelte; arca nem mutatott érzelmeket. Soma és Tran döbbenten álltak meg, amikor meglátták őt.  
       - Hát ő meg kicsoda? – kérdezte Tran élénk hangon. – És hogy jött be a szobánkba? 
       - Ő egy bérgyilkos és Erethonnak hívják – mondta Sadok, miközben Tranhoz lépett. – Fontos dolgokat szeretne nekünk elmondani. 
       - És mik volnának azok? – kérdezte Soma, majd bizalmatlanul tekintett Erethonra; nem volt számára valami szimpatikus. 
       - Egy Sadok nevezetű habót keresek – szólalt meg váratlanul Erethon, mire Soma tekintete még barátságtalanabb lett, Tran pedig megrémült. Azt hitte, a férfi az Ellenséghez tartozott; csak Sadok és Mellon maradtak higgadtak. 
       Erethon olvasott a két fiatal habó reakciójából, így biztosra tudta, hogy megtalálta a célszemélyt. Már az első pillanattól kezdve tudta, hogy Sadok volt az a habó, akit keresett. A személyleírás tökéletesen egyezett, és ahogy ez a két habó viselkedett, elárulta, hogy jó nyomon jár. Na, igen, ő sosem tévesztett célt, bár jelenleg nem az volt a szándéka, hogy ártson Sadoknak; egyelőre azt szerette volna kideríteni, hogy miért volt vérdíj a fején. 
       - Igazán szólhatnál ennek a két habónak, hogy nem kéne ilyen nyíltan kimutatniuk az érzéseiket – fordult Erethon Sadokhoz. – Így csak elárulnak téged, pedig, ha jól sejtem, nem igazán szeretnéd, ha mások megtudnák, ki is vagy valójában. 
       - Lehet – felelte Sadok, miközben szigorú pillantást vetett fiatalabb társaira, akik bölcsen hallgattak. – De szerintem már régóta sejted, ki vagyok. Különben nem jöttél volna oda hozzám, ha nem volnál biztos a dolgodban. 
       Erethon elmosolyodott. Tetszett neki Sadok higgadt stílusa. 
       - Tetszik, amit mondtál, habár még mindig nem mondtad ki, hogy valóban te vagy Sadok. Óvatos és gyanakvó vagy, ugyanakkor megfontolt is, aki addig nem teríti ki a kártyáit, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az, akivel jelenleg szembenéz, az Ellenséget szolgálja-e vagy sem.
       - Nekem muszáj óvatosnak lennem. Nem te vagy az egyetlen bérgyilkos, aki a nyomomban van. 
       - Nagyon jól tudom, hogy kik vannak a nyomodban, és érdekel, hogy miért. Hogy egy habót vegyenek üldözőbe, az igencsak szokatlan. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan bérgyilkos, aki végzett volna egy habóval. Nem tartjuk őket sokra; különösen azért, mert nem harcosok, de ahogy látom, tévedtünk. Igencsak veszélyes figura lehetsz, ha már vérdíjat tűztek ki a fejedre.
       - Csupán egy valakire vagyok veszélyes; és még az se mutatta meg magát teljesen. 
       Erethon a habóra nézett. Szemével éberen figyelte Sadok arcát, ami nem fejezett ki érzelmeket. 
      - Mire célzol? – kérdezte, de abban a pillanatban Mellon volt az, aki megszólalt.
       - Szerintem tudod jól, bérgyilkos. Ha már hallottad, hogy vérdíj van a fején, akkor azt is tudod jól, hogy ki az, aki vadászik rá.
       Erethon nézése hűvössé vált. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy ki üldözi Sadokot, csak az nem volt még világos számára, hogy miért. El nem tudta képzelni, hogy mi oka lehet a Világ Ellenségének arra, hogy vadásszon erre a habóra. Hiszen őt már több mint háromezer évvel ezelőtt legyőzték, amikor az Első Háborút vívták Világfölde szabadságáért. Akkoriban ez a habó nem is élt. Vagy… mégis? 
       Hirtelen Sadokra kapta pillantását, majd méregetni kezdte, ami kellemetlenül érintette a habót. El nem tudta képzelni, hogy mi nézni való van rajta. 
       - Ez lehetetlen – szólalt meg Erethon hitetlenkedve. – Nem lehetsz te. 
       - Attól függ, kire célzol – válaszolta Sadok. 
       - Te vagy az a habó, aki az Első Korban legyőzte a Sötétség Fejedelmét? 
      Sadok érzelemmentesen pillantott a bérgyilkosra. 
       - Miért lepődsz meg ezen? 
       - Egy habó nem szokott ilyen sokáig élni. Legfeljebb csak kétszáz évet, de azt is csak ritkán.
       - Ez a habó viszont igenis megélte ezt az igen szokatlanul hosszú életkort – mondta Mellon.
       Majd miután úgy ítélte meg, hogy nincs értelme tovább titkolózniuk, visszaváltoztatta magát eredeti formájába, ami nem különösebben döbbentette meg Erethont. Végignézett az öreg máguson, majd komoran megszólalt: 
       - Szóval te lennél Mellon – mondta Erethon. – Hallottam arról, hogyan győzted le Sadokkal együtt a Sötétség Fejedelmét. 
       - Ha hallottál róla, akkor azt is érted most már, hogy miért van vérdíj a fejünkön. 
       - Rólad sejtettem, téged miért akar elkapni az Ellenség. De Sadok valódi kilétéről fogalmam sem volt. Csak ebben a percben értettem meg, hogy kicsoda is valójában. Nem gondoltam volna azt, még mindig életben van. 
       - Márpedig igenis életben van! – szólalt meg hirtelen Soma, mire Mellon, Sadok és Erethon a fiatal habóra néztek. – És azért kelt újból útra, hogy ismét megmentse Világföldét a Sötétségtől. Jó lenne, ha sokkal tiszteletteljesebben beszélnél róla. 
 Folytatjuk.
**********************
10. MEGJELNT ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB KÖTETE

Árvay Mária: Szívhez szóló ajándék, kicsiknek és nagyoknak / Mit üzennek a könyvek?
Árvay Mária
Műfaj: Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék
Leírás: Olvasásnépszerűsítő és könyvajánló írások, idézetek, valamint kvízkérdések.
Részlet Tábori Zsuzsanna, maglódi gyerekkönyvtáros ajánlójából:
„Mária kézen fogja a jövő kis olvasóit, majd 18 éves koruk után sem hagyja őket cserben. Terelgeti érdekesebbnél érdekesebb témák felé. Tulajdonképpen a főszereplőkön keresztül beszélget velünk a könyv. Önismereti kérdéseket tesz föl, irodalmi vetélkedőre hív, olvasási élményeinkről faggat, könyveket-, linkeket ajánl, aztán a végén ráébreszt, hogy az olvasás az élet fontos alapja, ott kezdődik minden.”
A teljes könyv itt olvasható:

Árvay Mária
**********************
11. MARADÉK


ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES  - VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL

Talán…

Keresik bennem a jóságot, ami
mindennel együtt a kínok közt elveszett
miközben kisírtam már az egész lelkemet
s talán haldoklik bennem a szeretet
kiveszett belőlem az élettel együtt minden, ami
emberi        
á

1998. II-es kórház - Évek néma gyötrelme után egyedül


Végül

Már úgy érzed hiába is sikoltanál,
hiszen suttogni sincs erőd,
sem hangod, sem levegőd.
Akassz hát kolompot nyakadba mint a leprás,
akiket szeretsz, csak hadd meneküljenek.
“A mór megtette kötelességét, a mór mehet”
A holnaphoz nem köt már más
csupán bénító-őrjítő-pusztító rettenet,
a mához negyven-vagy ezer évnyi
elemésztő kín vezetett.
A “Carpe diem” csak azt jelenti, félni …
és akkor összekapcsolódtak éretted kezek
s lenyúltak utánad a mélységes sötétbe
szívlámpással, hogy láss.

á
 1998. II-es kórház - Lehetne így is

Azzá vágytam válni, szerettem
ki szólít, szárnyaim kedvesem
gödrökből kikapartam kézzel,
hogy repülhessek mikor nézel.

Vágytam lenni, aki hozzád szól,
verseivel hitednek hódol.
Megmenteni akartalak én
lelkednek vékonyka kötelén.

Válni kívántam jó emberré,
KI elvisz Téged a szép felé.
SZERETTEM volna elvezetni,
SZÁRNYAIM hátán Napra vinni

Szerettem volna író lenni,
minden fájdalmamat megírni.
Megmutatni a sebeimet,
hogy lássátok hogy van üzenet.

Ki akartalak rántani én,
gyere a fényre, ide mellém.
Ne hozd magaddal fájdalmadat,
két tenyeredbe süssön a Nap!

Szólít Téged már valahonnan
egy hang, ami már nincs a bokorban.
Kidugta fejét a világosságra
hogy bárki hallja, hogy akárki lássa.

Szárnyaim apránként letörték,
papírjaim félresöpörték.
Mondataim mind kifacsarták,
de meghagyták nekem a magját.


Gödrökből is ki lehet jönni,
s a napvilágon széjjel nézni.
Szárnyak nélkül repülni kéne,
szállni csak szabadon a fényre.

 á
 Reggeleim

Rémálmok rettentő riadalmára riadva
rút ellenségektől menekülve szaladnék el,
rémítő zsibbadás köti lábamra talán a
rongyot, mit vergődve dobok lejjebb vizes testtel.


Roppant fájdalmak kínjai várják, vajon végre
ráznám le testemnek sutaságát viadalra,
rákészülve ébredni fel újfent, de mivégre?
Rokkant birkózása: pici munkának diadalma.

 á
 Igaz mese

Él velem egy Ember, szakálla már kender,
harminchárom éve vagyunk szerelemmel.
Egész nap dolgozik, hogy meglegyen minden,
de a világon semmi luxus nincsen.

Ötven évesen van nekem nagy kincsem,
nem kell más ha Ő megmaradhat nekem.
Őszülünk csendesen egymás mellett szépen,
deresedő hajunk az én büszkeségem.

Együtt öregszünk nehéz életünkben,
összemelegedünk minden percünkben.
Minden fehér hajszál egy nagy kínt rejt el,
a sorsunk nem bánt velünk kesztyűs kézzel.


Nem is várhatok már jobbat ép ésszel,
gyönyörködöm ezüst haja fényében.
Két gyermekünket ha megáldja Isten,
viseljük terhünket tovább békésen.

 á
Mert szeretlek

Szóltam én hozzád kedvesen,
érintettelek szelíden.
Simogattalak szavaimmal,
süttettelek téged a nappal.

Felírtam falra, cetlire,
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.

Éretted mindig kiállok.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.

Életem az, hogy itt legyek,
hiszen mindig szerettelek.
Itt állok, még ha nem látsz is.
Veled vagyok, ha nem vársz is.



 á
Levél a legbelső szobából

Itt vagy most, ahol kevesek jártak,
lábaik nyomát sem nagyon láttad,
cigijük füstje elillant régen,
szavaik nyoma a messzeségben.

Itt voltak pedig, itt sírtunk együtt,
könnyeink nyoma benne az elnyűtt
bútorok megkopott huzatában,
nincs zsebkendő a papírkosárban.

Beengedtem legjobb barátaim,
elmondtuk egymásnak bánataink,
vigaszt nyújtottunk és segítettünk,
simogattunk és arcot töröltünk.

Nem járt itt nagyon régóta senki,
nem érdekelt nagy bajokban semmi,
nem kerestek fel régi barátok,
bezárt ajtóval vajon mit várok?


Mért nyissak ajtót ha nem kopognak,
nincs levél és nem telefonálnak,
kerestem őket egy darabig én,
a semmibe veszett halott remény.

 á
 A Körös alján

Szomorúfűz hajtotta ránk fejét,
ültünk a Körös partján ketten.
Szemüvegeden megcsillant a fény,
és beszélgettünk az életen.

Víz fölé hajolva tükröződött
szemedben a boldog szeretet,
a kavicsainktól örvénylődött
messze a folyóban üzenet:


szájad szélén a derű csillogott,
arcodon az örök szerelem.
Fogam között e mondat bukdácsolt:
neked adom egész életem.

 á

Barátság


Könnyeim törlöd amikor sírok,
velem nevetsz mikor boldog vagyok.
Nem oktatsz ki és odafigyelsz rám,
nem sürgetsz ha toporgok a vártán.

Veled sírok ha fáj a szíved,
mikor örülsz, veled nevetek.
Rád figyelek s nem okoskodok,
nem firtatlak s aggódva várok.


Egymásra gondolunk, ha baj van,
egymással dolgozunk a bajban.
Együtt űzzük el a sok gondot,
együtt éljük át a holnapot. 

á
 Ismét

Amikor újra vége egy barátságnak,
csak ülök én és nem tudom mihez fogjak.
Mit rontottam el, kutatok nagyon mélyen
hiszen még alig kezdődött el, nem értem.

Miért mindig, miért mégis, miért mentem,
mért ilyen hamar, vajon még újrakezdem?
Mért hittem mást, mért hiszek újra és újra,
mért esek bele ugyanabba a kútba?

Hiszen mindig azt hiszem hogy ez most más lesz,
intem én magam: figyelj, most is képzelegsz!
Olyan jó hinni hogy végre megtalálod
az igazi, örök, végső jó barátod.

Vajon eljött-e már ennek az ideje,
téren és időn át megszülethetne-e?
Ápolni mint virágot és megőrizni,
naponta a szeretetben megfürdetni.


Áthidalni a kort és a messzeséget,
elfeledni a kórt és a nehézséget,
megköszönni a sorsnak az ajándékot
mit mikor nem vártad, utoljára adott.


á

Együtt


Ketten cipelünk napi fájdalom súlyát.
Ketten siratjuk a nagy bánatok búját.
Ketten cipelünk nagyobb pakkot az útra.
Ketten hozunk súlyos döntéseket újra.
Ketten hozunk létre estéket, vidámat.
Ketten idegeskedünk vár - e nagy bánat.
Ketten maradtunk e világon a létre.
Ketten riadunk: vajon hát de mi végre?…


**********************
12. HANGOS VERSEK

Nagy Vendel Becsaptak újra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY   AUSZTRÁLIA.  MAI ADÁSÁBÓL, 2019. SZEPTEMBER 01.
Lement. Szerintem egy jó verset csak jól lehet tolmácsolni. Dramaticus lett
Ma mindenképp hűek vagyunk a MOZAIK megnevezéshez. Színes apró történetekből tesszük össze az adást és ünnepelünk,   mert   A P Á K  N A P J A  van ma itt. Kanadától a felvidékig,  akit csak lehet megszólaltattunk. Kapcsolódj bele legyél te is a részese. Ha még soha nem hallottál bennünket, ma a tökéletes nap erre,  ne hagyd ki !!  Jó rádiózást, jó szórakozást   
www.radiomozaiksydney.com.au   -  Tedd ezt a honlapot be a keresőbe
Ölellek: ILOSVAY GUSZTÁV
 .............................................

A  VERS ÍROTT VÁLTOZATA

NAGY VENDEL: BECSAPTAK ÚJRA

Nyolc óra pihenés,
nyolc óra munka,
nyolc óra szórakozás,
nem azért mert a
Feró ezt mondta,
becsaptak újra.
mindegyikből elég ennyi
ha nem melegedni jársz oda,
van nem is oly messze
egy ovális szoba,
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő közt választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális,
a világ globális.
én toleráns vagyok,
ez a biztos,
nem szaporodik a faj,
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak újra.
mehetsz minden irányba,
nem szexbombát kellett volna
dobni a világra.
ha ránk szakad az ég is,
tavasz lesz mégis.
majd nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet,
abban örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen megleled.
kutya szájából elveszed,
hogy ne rágódjon rajta
azt mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak,
nincs már szotyola,
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga,
jobb a patent harisnya,
hordja minden barisnya.
két rendes ember fog kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a kocsira.
ha befognak eléje,
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan az ostoron a rojt,
feszül az istráng,
hámfán a bojt.
a kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat a kurva,
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a kanális,
ez ma már legális,
támogat az egyház is,
törvénnyel egy követ fújva,
becsaptak újra.
sosem lesz vége,
csak újra meg újra,
kicsi a rakás nagyot kíván,
ki e dalt velem fújja,
mindig kezdheti újra,
nekimehet a halomnak,
sosincs vége a dalomnak,
folytatása következik,
van ki velem szövetkezik.

Megjegyzés: 2019.Szekszárd,  szeptember 01.
..........................................
NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
NYIBA,  KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017.  -  ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS   2018.
MEGSZÓLALOK  MŰVÉSZETI MAGAZIN
wwwmegszolalokblogszpot.com.
facebook:   nagy vendel
skype:   nagy.vendi54

**********************
13. ÍZES TÖRTÉNETEK,  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV

BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS
Második kötet, huszadik rész


NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
A MEK-en ezen a linken található: https://mek.oszk.hu/16900/16977/
A nem látók itt olvashatják: https://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#9 

á

20. Fejezet. - BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS

KEDVES OLVASÓIM ÉS BARÁTAIM...!

  Az idők szavára hallgatva akartam írni egy szakácskönyvet, de kettő lett belőle. Írás közben rájöttem, hogy nem törekedhetek a teljességre, hiszen milliónyiféle étel van a világon, sohasem végeznék velük.
Mégis mi volna az, amitől kissé más lenne az én saját könyvem a többi hasonló témában íródottól?
Arra gondoltam, van jó pár történetem a gyermekkoromtól napjainkig, melyeket irodalmi formába öntve mellékelhetek a receptekhez, aztán ez megfordult, a recepteket rendeltem a történetek alá, mint kiegészítő elemeket, mintegy mellékesen.
  Az első kötet tizenkét fejezetének sikerén felbuzdulva még nyolc újabb olvasmányt öntöttem formába a második kötetben.
Remélhetőleg van olyan, akinek tetszik ez a receptúra, élményekkel fűszerezve, s indíttatást érez arra, hogy megkeresse az első kötetet is, mely ezzel azonos címmel jelent meg három évvel ezelőtt a MEK gondozásában.
Így lenne teljes a kétkötetes receptkönyv. Bizonyára jó volna kézben fogva olvasni és színes képekkel tarkítani a könyvet, mint ahogy a nagyok csinálják, aztán horribilis összegért árulni a boltokban, de ez nem az a műfaj.
Nagyon hálás vagyok a MEK dolgozóinak, hogy e-könyvként is megjelenhetek.
Aki odafigyelve olvassa ezt a hangulati elemekkel tarkított receptúrát, megismerheti családom rejtett titkait és vágyait, sajnos a szereplők legtöbbje már nem is él.
Nagyszüleim, drága szüleim és ikertestvérem már rég Rúzsamájba költöztek, ahová terveim szerint én is kerülök majd.
Ahogy mondani szokás, ha mostanság hazajönnének, ugyanott tudnánk folytatni a beszélgetést, ahogy és ahol abbahagytuk annak idején.
Ők nem, csak én lettem öregebb tíz, húsz évvel haláluk óta.
  Jókat ennénk és innánk, mint azelőtt, nem a zabálás és az italozás rosszabbik formája szerint, hanem a tisztesség és a barátság okán, a mértékletesség nyomvonalát követve.
Mindegyikükről írtam jó pár verset és történetet, megörökítés gyanánt, mivel a könyveim legismertebb szereplői ők mindennapi történeteikkel, és talán a könyvtárban tovább megmaradhatnak, mint az én gépemen, melyet bármikor kitörölhetnek a delejes manók.
Ebben a második kötetben bemutatok színfoltként pár témába illő verset, emléket állítva a szereplőknek és a tanyának, szőlőnknek, melyek már nincsenek meg, eladtuk, mivel nincs, aki tisztességgel megmunkálja, karbantartsa azokat. Nem jártam azóta arrafelé, mivel meghasadna a szívem, ha látnám az enyészetet.
Így múlik el egy család virágzó élete.
  Köszönöm szépen mindazoknak, akik olvasták ezeket a fejezeteket, visszajelzések szerint sokaknak megindult a gyomornedvük, mikor olvasták az általuk még soha nem evett ételek receptjeit, vagy akik már ettek ilyeneket, de valami oknál fogva már áttértek modernebb étkezésre, s most velem nosztalgiáznak. Ha tehetik, kellő odafigyeléssel próbálják ki a régi recepteket, kíváncsiságtól indíttatva. Ha ízlik és koccintásra is sor kerülhetne egy szekszárdi kadarkával, gondoljanak ránk, rájuk, és tegyék el maguknak a szívük és agyuk raktáraiba, hogy sokáig megmaradjon a teremtett érték, mindaddig, míg valaki ebben vagy jobbított formában tovább nem viszi a következő nemzedékeknek.
Ha valami kérdésük volna, keressenek az éterben, megtalálnak.
Kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak!
Alább az ígért versek.
Vendi.
 á
Szekszárdi szüret 2000

Szüretektől hangos a Bartina, 
Visszhangozza a Kisbödő, 

Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.

Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél, 
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos, 
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló, 
Musttal locsolják tengelyét,
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed:
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must,
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre, 
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán, 
Tőtiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse, 
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón, 
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán, 
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron, 
A Kadarka utcán
Cefreszagot lehel a
Gaz-nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár, 
Mámoros muslincák
Bódító dala száll.

 á
 Látomásom - A szekszárdi tanyavilág
Életkép

Hanyatlik a Nap,
A kisbödői

Öreg domboldalon

Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa most, 
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja,
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály, 
S emléküket takarja
A jótékony éjszaka.


2013. 05. 14.
 á
2013. 06. 01. - Ma éjszakai álmom.
á

ENDE, KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ.
2017. JÚNIUS 01.  - A 88. KÖNYVHÉTRE AJÁNLVA.
Vége.  
**********************
14. EGYPERCES NOVELLÁK

Kuchta Csilla: Az elszalasztott alkalom /Próza/

Kuchta Csilla
Gondolataimban őrzök egy fájó emléket. Kis gyermek voltam, második osztályos általános iskolai tanuló, alig tíz éves. Az osztályfőnök egy osztályfőnöki napon az osztály előtt felszólít:
- Kis Csilla! - így szólított, mert kicsi lány voltam kicsi termetemmel. Felálltam és kérdőn tekintettem rá.
Bulgáriába, a tengerpartra küld az Iskola vezetése jó tanulmányi eredményed jutalmául. Ingyenes. Kérdezd meg édesanyád, mit szól hozzá, azaz beleegyezik -e? Pár nap múlva kérem a választ!
Pár nap után a tanító néni rákérdezett, hogy mit szól édesanyám a tengerparti üdültetéshez?
- Sajnos nem enged el, mert nem tudok úszni és félt. - válaszoltam.
Nem voltam őszinte. Féltem, hogy kiderül, nincs fürdőruhám. Titkoltam e tényt. Édesanyám egyedül nevelt minket három testvéremmel. Sok mindenről le kellet mondani. Nem szerettem volna, ha kiderül e dolog. Ezt gyerekfejjel gondoltam akkor. Eltelt sok-sok év. Ezt mélyen elraktároztam a gondolataimban és egyszer elmeséltem édesanyámnak e fájó emléket, húsz év múlva. Ő akkor azt mondta, miért nem mondtam el, hisz vett volna nekem fürdőruhát és lubickolhattam volna a tengerben, mint a többi gyerek. Persze sokszor elmondta intelmeit:
- Ne legyél kislányom telhetetlen! Ne követelőzz! Örülj annak amid van! Becsüld meg!
Lassan eltelt azóta ötven év és ez a tengerparti kirándulás, két hetes üdülés kimaradt az életemből. Azóta sem voltam tengerparton üdülni. Igaz, legközelebb 16 évesen voltam táborozni, akkor már érettebb fejjel. Ez a bulgáriai táborozás kimaradt az életemből. Ha nem is beszéltem róla, mindig is ott volt a gondolataimban. Ilyen az élet!
**********************
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINKTÓL

Szauer Gertrúd: Nyugalom

Sötét felhő kúszott fölénk,
Pihen a föld, alszik az ég,
Fűszál tövén a kis bogár,
Aluszik rég, nem rágicsál.

Kis levélen Katalinka,
Munkáját ma nem folytatja,
Nem tisztogat, marad tétlen,
Megpihen a zöld levélen.

Odú mélyén mókusgyerek,
Mogyoróját nem eszi meg,
Anyja mellett biztonsága,
Őt is a szép álom várja.

Hűs tó mélyén apró halak,
Megnyugszanak percek alatt,
Homokba vájt  apró lyukban,
Messze járnak szép álmukban.

Minden pihen csendben, szépen,
Megnyugszik a sötét éjben,
Aludjatok, jó éjszakát!!
Hagyjátok a nappal zaját.


A munkád hidd el, el nem szalad,
A gond ha pihensz messze száll,
Könnyebb minden ha a lelked,
Mindig nyugalmat talál.

...............................................

KUCHTA CSILLA : ELTÉVEDTEM

Eltévedtem az erdei ösvényen,
rám tört az éjszaka nagy sötétsége.
Van kiút? Visszavágyom a kanyargós
útra. Keresem a fényt, - rábukkanok?

Remegek, félek, de erőt merítek.
Hatalmas hitemet el nem veszítem.
Érzem a hajnalpír éltető fényét,
barátaim kereső szeretetét.

Kicsit bizakodom a biztos útban.
Van bennem reménysugár, - megtalálom.
Ha ráakadok, elveszett nem leszek.

pici szívembe boldogságot teszek.
...............................................

Kovács Tibor: Szüreti mulatság

Eljött a szüret ideje,
Szüretelik a szőlőt,
Készül belőle a finom nedű.

A jó mustnak párja nincsen,
Fürgén szedik a kezek,
A szép fürt szőlőt,
Apró kezecskék is,
Csipegetik szedegetve
Kicsi vödröcskébe.

Estére a bendő is
Félig megtelik,
S a présház is tele lesz,
Készül a finom nedű.

Fáradt a kéz s láb,
Még is mulatságra készül,
Finom nedű és étek,
Kerül az asztalra.

Jó bornak nincs párja,
A szüreti éteknek párja
A jó bor.


A szüreti bál is eljött már,
Ifjak és Érettebbek,
Táncra perdülnek.


 2019.  augusztus 07
 ..............................................

NAGY CSABA: Hinni szeretnék...

Hinni szeretnék az őszinte szóban,
hinni a megszépült emlékben, egy megfakult fotóban.
Hinni szeretnék a földön heverő kőben,
egy száraz faágban, vagy a zöldellő rétben.
Hinni szeretnék a könyv tiszta betűiben,
szárnyaló madarak dalában, s a tiszta légben.
Hinni az oltalomban, egy segítő kézben,
hinni szeretném, hogy nincs még veszve minden.


2019.08.16
...........................................

TELEKI ELIZABET: ÉN MÉG KICSIKE VAGYOK

Mi ez a szó? Számomra még érthetetlen csak tudom, hogy én megszülettem alig éltem ,.: Alig vagyok, de rosszat tettem ?


Miért utálsz és teher lettem neked, vagy teher vagyok már meg fizettem érte?
Bocsáss meg nekem kérlek, szeretlek téged. Még mindentől rettegve félek, hiszen tőled a legjobban!
Amikor megbüntetsz nagyon fáj nekem!
Hidd el látod milyen a pici kezem és mégis ráütsz de akkorát És keményen kiabálsz vélem de ez már nekem nem jár .
De mondd meg miért vagyok én neked rossz? 
Pedig tudod én nem vagyok rossz csak kicsike, S  érthetetlen képtelen vagyok még mindig megérteni, ha hozzá nyúlok valamihez nem szabad.
De rám zúdítottad végtelen haragodat mert félek tőled !!!
S ilyenkor elfutnék messzire, nagyon messzire , de nem bírok hiszen a lábam még nem vinném túl messze,
mert picike vagyok, de csak egyet tudok az asztal alá bújok. de mindig megtalálsz. Olyankor furcsa és savanyú szagú a szád, bepisilek gyakran De csak azért mert szégyellem magam de tegnap annyira fájt a kis fenekem amikor elverted és haragudtam rád amiért enni kértem .
Volt bátorságom hogy el kérjem a vacsorám.
Aztán jött rám az álom bele sírtam magamat .
Az álomba mert lekapcsoltad a villanyomat,  üvöltöttél hogy sok lesz a számla és azért nem jöttem a világra .
De miért hoztál a világra, ezért nem értem hogy miért jöttem, miért kellettem neked mondd miért jöttem? Ki küldött engem, kinek kellettem én nem tudom, de csak egyet tudok: a gyermeked vagyok néha.
Eleven butuska Szerinted átkozott .
Mi ez a szó, számomra érthetetlen.
Engedd meg hogy éjjel hozzád bújjak az ágyba és nagyon szépen kérlek mondj mesét!
S bízom benne amint a többi gyermeknek az édesanyja a gyermeknek minden álma, az ha mesét mondanak és elalszom hamar, a hangod elringat szót fogadok .
Mond már meg  amíg benned voltam, de most egydarab benned is léteztek , de akkor már  éreztem hogy kár nekem megszületnem , már akkor útba voltam és akkor is sokvolt a vétkem.  Most látsz, hogy itt vagyok , de ezt nem kértem én az életem tőled, énrám ne haragudj kérlek!
De én csak úgy megszülettem, engem csak úgy hoztál a világra.

Semmit nem kérek tőled. Cserében csak hogy vigyázz rám csak, hogy oda figyelj rám, szeress, ölelj és néha érezzem azt hogy fontos vagyok neked.
Mert picike vagyok, és érthetetlen és sok mindent kérlek, hogy taníts meg nekem!


Skvyt Elisa Triton Budapesti Író
**********************
16. NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Ezékiel, avagy a sátán macskája

 Szegény kiscicám elpusztult, igen szép kort élt meg, bearanyozta életünket. Huncut volt, játékos és nagyon okos. Hízelkedő, dorombolós. Elment és helyén űr lett. Sokáig úgy gondoltam, nekem bizony másik cica nem kell. Hiányzott, és gondoltam kutya harapást szőrivel, másik cica kell. Talán kicsit jobb lesz és nem fog annyira fájni a kedves barát elvesztése.
Kelemen Györgyné Edit
Lesz cica, kezes, szelíd, hízelkedő, doromboló és szoba tiszta. Képen látva mese szép, ezüstös, cirmos a nyakánál kis fehér előke, fehér kis zokni a négy lábán, farka végén kis fehér pamacs. Igazán mutatós cirmoska. Nem fiatal, két éves, azért nem is öreg. Nekünk jó lesz. Bár az igazat megvallva titkos vágyam, egyszer egy fél- fajtiszta dumálós cica. Előző cicám Marcika nem volt szószátyár, inkább dorombolt, de nagyon.
Mindegy, a házi cica is aranyos.

Eljött a nap, a kis kocsi repült a cicáért. Vidám izgatottság, a csoda szép cicuska miatt.
Találkozás a négylábúval, a neve Ezékiel, de csak Ezi. Mi örültünk neki, hát ő nekünk nem. Futva láttuk szó szerint, menekült előlünk. Felmerült bennem a gyanú, talán nem jó ötlet, hogy a miénk legyen, hisz mint a mérgezett egér futva menekül, annyira boldog, hogy lát bennünket. Na de ez az első látás, majd megnyugszik. Nálunk jó dolga lesz.
Kis hajkurászás után a szállítóba került, nem igazán élvezte a helyzetet.
Itthon kiengedtük. Lapos macska, nem tudtam a cicák tudnak kúszni! Képzeljétek tud!  Macskát ilyen kúszó technikával még soha nem láttam. Közlekedett, mint egy nagyra nőt palacsinta, a hét kilós pici cica. Lapos kúszással felfedezte a konyhát. Miután nagyjából feltérképezte, berohant a szekrény alá. Majd megnyugszik, gondoltuk.
Nem ez történt, és lett Eziből porcica, a szekrény alatt. Haszna bevallom volt a dolognak, mert olyan tiszta a szekrény alja régen volt. Ezi takarított rendesen és rejtett kincsek is kerültek elő a szekrény aljából, amit már elfelejtettük, hogy ott van.
Új cicának hamar híre ment és jött a szomszéd asszony megnézni, igen ám, de hol van?
- A szekrény , vagy a varrógép alatt, de lehet a saroküllő mögött bujkál. - világosítottuk fel, miután elem lámpát adtunk a kezébe, hogy lássa. Benézett, a macska szeme ijesztően villogott, éles szemfogait sziszegés közben mutogatta. Szomszéd asszony ijedten hőkölt vissza.
Ilyen lehetett Ezékiel, a macska...?
- Te jó ég, ez még házőrzőnek is durva.
- Nem lenne jó házőrző, kivéve ha a betörő akarna bemászni hozzá. Egyébként ki nem jön. - mondtam kuncogva.

Egész nap bujkált. Egyszer csak kijött, de rossz helyre mászott be. Ha, ha itt az én időm, megmutatom neki, nincs bántva. A hely szűkös volt, megfordulni nem tudott, hátrafelé védekezni nem tud. Benyúltam és elkezdtem simogatni, miközben nyugodt hangon beszéltem hozzá. Vártam doromboljon, ahogy a cicák szokták. Kitartó voltam, de nem dorombolt, mikor otthagytam kirohant és a varrógép alá bujt. Aztán teljesen eltűnt, vajon hová lett. Végül is meglett, a saroküllő mögé bújt. Azon a kis lyukon, hogy férhetett be, nem tudom?
Leszállt az este és eljött a nagy koncert ideje. Mikor álomra hajtottam fejem, rettenetes hangok ütötték meg fülemet. Mi történt, beszorult valahová, végleg? Mintha a lábát taposták volna, úgy nyávogott.
Kiszabadítottuk és többé be ne szoruljon, a sarokülőt kihúzva hagytuk. Reggel meglepetés várt, ajándék csomag. Macskából ennyi kijönni hogy tud, elképzelni sem tudom.
Napokon keresztül próbálkoztunk, de szelídíteni nem sikerült. Pedig mesélték az előző helyen jól meg volt és csak hónapok múlva vitték vissza. Persze, szerintem akkora sikerült kikotorni valahonnan, biztos megszenvedtek vele, mire sikerrel jártak.
 A barátkozás nem megy. Vissza a cicahordóba, nem egyszerű feladat. Megfogni nem lehet! Kicsalni még úgy sem. Marad a fogócska. Döntött és borított mindent. A párom kesztyűt húzott, a művelet után a konyha úgy nézett ki, mintha egy bomba robbant volna fel. Sikerült, és a sátán macskája a hordóba került. A függönyt letépte, a cserepes virágot felborította, még a konyhaszekrény tetején is rendet tett. A párom viszont hős volt és mint egy gladiátor, úgy vívott harcot a macskával. Az harapott, karmolt és amit csak eltudtok képzelni, persze akkora fantáziátok nincsen. Minden esetre én a szobába menekültem, biztos ami biztos. Nekem is fura volt, hogy egy cica megfutamítson. Őszintén bevallva, féltem tőle. Egyáltalán nem ehhez vagyok szokva, ez egy cica tigris. Párom szememben nagyot nőt, egy igazi bátor, úgy harcolt, mint egy vitéz. A vastag kesztyű ellenére is harci sérülések kerültek a kezére.
A hordozó ládát biztos ami biztos, gumi pókkal körbe tekerte. Olyan hangok jöttek ki a hordóból, a hideg szaladgált rajtunk.
Szeretem a cicákat!
De annak, hogy nincs, és vissza vették, még ennyire nem örültem. Mert igen szoba tiszta volt, csak a konyhát szarta össze. Kézhez is szokott, mert csak azt marta, igazi sátán macskája.
Cicáról lemondani még sem tudtam. Lett egy kicsi hófehér cicám, a neve Picike. Kedves és aranyos, a dolgát alomba végzi. Dorombol lelkesen és kapjuk tőle a cica puszikat. Igazi kis család tag lett. 
**********************
17. EMLÉKEIMBŐL

CSOMOR HENRIETT: Piros rózsák beszélgetnek

Csomor Heni
Édesanyám Bánovics Erzsébet, 1957-ben kezdett iskolába járni. Egy Baranya megyei kis faluban, Szilágypusztán élt szüleivel, s öccsével.
A vörös, göndör, hosszú hajú kislány Pécsváradra járt iskolába. Minden hétköznap, és még szombaton is, iskolabusszal közlekedtek. A pöttöm édes kisleány, nagyon vagány volt, s gyorsabban mászott fára a fiúk többségénél.
Mindig megvédte gyengébb társait, s rendkívül segítőkész volt, mintha csak sejtette volna, hogy egész élete erről szól majd.

  Akkortájt szülei a mezőgazdaságban dolgoztak, s kevés idő maradt a gyerekekre. Sőt még a nagyobbacskák vigyáztak a  kistestvérre, míg édesanyjuk megetette, s megfejte a teheneket az állami gazdaságban. Tehát Erzsikének sem volt felhőtlen gyermekkora. Nehezen ment neki a betűk összeolvasása, mert képről tanultak olvasni, képről tanultak olvasni a képi olvasás gyönyörűen tudta. Volt egy mogorva öreg tanárnője, aki egy nap, mert a kislány nem jól olvasott, büntetésből bezárta egy osztályterembe, és ott is felejtette. Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a szülők gyengéi majdnem mindig visszaütnek a gyerekükre, a képolvasás nekem is jól ment, de amikor más volt a kép alá írva, mint amit láttam, akkor kezdődött a baj. De én jobban jártam mint édesanyám, hiszen csak a fülemet tépték, vörösen virított óra végére. Merő félelemből sem mertem jól olvasni.
   Erzsike akkor kezdett igazán zokogni, amikor látta, hogy Pista bácsi, a buszvezető elindult, mert nem várhatott tovább a szeretetre méltó kislányra. Szerencséjére, a zokogására felfigyelt a pedellus bácsi, aki sietve kinyitotta az osztályteremajtót, s megkérdezte tőle: “Hát te hogy-hogy itt vagy még?” “Bezárt a tanár néni óra után!” - szipogta. “Jól van kislány!” - simogatta meg a pedellus, s azt mondta neki: “Öltözz fel, mert esik az eső, s menj haza szépen.” Késő ősz volt, fújt a szél, suhogtak a falevelek, rémülten szaladt a kislány a kihalt pécsváradi utcán. Gazsi, a cigányember, lova szekerén ment hazafelé dalolva, azt dalolta, hogy piros rózsák beszélgetnek. A kislány ijedtében, a közel eső bokorba megbújt.
   Amikor elhaladt a lovas szekérrel a cigányember, újra útnak indult. Futni kezdett, amikor egy biciklist vélt felfedezni a sötétben. Kis szíve hevesen zakatolt félelmében, a buszmegállóban megbújt. Hirtelen eszébe jutott, hogy talán édesapja keresheti őt biciklivel. Mikor elhaladt, a kislány felállt, s zokogva kiáltott édesapja után. “Apukám gyere vissza kérlek, itt vagyok.”  Aggódó édesapja boldogan fordult vissza, mikor meghallotta kislánya hangját. Magához ölelte átfázott kislányát, két pici karja el sem engedte imádott édesapját.
   Hazaértek a jó meleg lakásba, duruzsolt a tűz a vaskályhában, miközben mind örültek egymásnak. Édesapjuk minden este mesét mondott nekik, a kislány elaludt az ölében. Óvatosan lefektette, de felébredt. “Aludj tovább angyalom!” - mondta apja kedvesen neki. A kislány szorosan hozzábújt, s lágyan átölelte. “Ne menj el mellőlem apukám!” - kérte. “Nagyon bátor, és ügyes voltál ma drágaságom, veled maradok ígérem.” Könnyei potyogtak édesapjának, amikor arra gondolt, el is veszíthette volna csöpp gyermekét.
   Másnap reggel Erzsike édesanyjával ment iskolába, hogy beszélhessen a tanárnővel. “Gyermekem még igencsak picurka, ha be is zárja, kérem engedje ki időben, hogy elérje az iskolabuszt, ugyanis a szomszéd faluban lakunk, amely nem kis táv egy hét éves kislány számára, s baja is lehetett volna.”
“Figyelmetlen voltam!” - ismerte be a tanárnő, s elnézést kért.
Soha többé nem fordult elő ehhez fogható eset.
 2019. július 03.
**********************
18.VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK

VÉLEMÉNY AZ AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS CÍMŰ VERSEMHEZ
Pont aktuális, szép, hangulatos, jó elábrándozni a verseden, míg szólnak a borbogárkák. Köszönöm!  IRÉNKE

 .........................................
 AZ IDŐ FILOZÓFIÁJA  CÍMŰ VERSRŐL....
KEDVES VENDI, nagyon szeretek az ilyen fikciókban barangolni, kutakodni. Nagyon tetszik a vers, amint a többi új stílusú versed, abba ne hagyd, kérlek!
ÁGI SZEGEDRŐL
............................................

KÉPEK LEÍRÁSA  A  908.  MAGAZINBÓL

Lectori salutem. Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke trikóban szemén szemüveg.
 á
2. VAK KÖZÖNY
KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT:
Erdei kis manó és a gonosz varázslat.
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

á

3. VERSEK  A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK VERSEIBŐL
Kovács József Kopek: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú,
Fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Mátyás Rita: ősz hajú fekete szemű merengő tekintetű.
Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.

á

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó
(2. fejezet) Eszi, nem eszi, nem kap mást!

Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

 á
5. FANTÁZIAREGÉNY

Samu Ágnes : Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018.  - 4. fejezet – 2. rész. Szökés
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben.  
á

6. VERSVÁLOGATÁS
I. P. STEVE, ÉS  KLEMENT BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL
PAP ISTVÁN, ÍRÓI NÉVEN I.P. Steve  NÍVÓDÍJAS költő verseiből:

I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges.

fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
 á
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha! (Tizennyolcadik fejezet)
Horenka Erika barna haja válláig ér. Komoly tekintetű fekete pulóverben  van. Halvány barna könyborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

á

8.  HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL VERSEIBŐL
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.

á

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
 Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó (4. fejezet. - 1. rész) Magor városa

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósa,k fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

á

10. MEGJELENT KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT   HARMADIK E. KÖNYVE
Edit egy montázs képen látható, kék égnek közepén mellette bárányfelhők úsznak. Edit fekete hajú mosolygós mintha lenézne a gyönyörű pipacs tengerre.

á

11. MARADÉKOK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES - VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
 á
13. ÍZES TÖRTÉNETEK
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.
SÖR, BOR, PÁLINKA, LEHETEK-E BOLDOG...
Második kötet,. tizenkilencedik rész
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.

á

14. ÉLETTAPASZTALAT
CSOMOR HENRIETT : Segítségnyújtás az utcán
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
 á
15. VERSRŐL VERSRE  - MAI SZERZŐKTŐL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Kuchta Csilla vörös hajú mosolygós.
Tóth Enikő : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, szürke ruha s fekete kardigánban van.
 á
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
NYÁRI PRAKTIKÁK : Fekete nadálytő alkoholos kivonat
Soponyai Mihály  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Fekete nadálytő. lila virága van.
**********************
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA- 

TIPPEK A  MAGAS VÉRNYOMÁS ELLEN

Aranyvesszőfű
Aranyvesszőfű

Aranyos rutának, aranyos istápfűnek hívja a népnyelv. Magasra, akár másfél-két méterre is megnő, karcsú szárán aranyszínű virág ringatózik, ezért kertekbe, parkokba is szívesen ültetik. Gyuri bácsi gyógynövény kertjébe is telepítettünk néhány tövet.

A magas- és a kanadai aranyvessző egyaránt gyógynövények, a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartoznak. Észak-Amerikából származó, kezdetben dísznövényként termesztett, majd kivadult, évelő növények, amelyek gyöktörzseikkel telelnek át. Szárleveleik különböző mértékben fűrészes szélűek, szórt állásúak, molyhosak.
A kanadai aranyvessző szára szőrözött. Ritkábban gyűjtjük a hazánkban őshonos közönséges (erdei) aranyvesszőt (Solidago virgaurea L.), amely alacsonyabb termetű (60-100 cm) és hatóanyag tartalma nem ér fel a kanadaiéval.
Soponyai Mihály
Az aranyvessző fajok többek között flavonoidokat, cserzőanyagot, szaponinokat, illóolajat, szerves savakat, inulint, kumarint és nyálkaanyagokat tartalmaznak.
Évszázadok óta ismert és használt növény, melynek kiváló tulajdonságait a legújabb tudományos eredmények is alátámasztják. Sebhegesztő és vízhajtó hatásáról az 1600-as évekből van az első leírás. Az indiánok a mérgező alkaloidák (csörgőkígyó méreg) ellenszereként használták. Ma leginkább vese-és májbetegségekre és megelőzésükre ajánljuk.

A virágzás kezdetétől,  júliustól nyár végéig gyűjtjük a leveles hajtás felső, maximum 40 cm-es részét (Solidaginis herba). 4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

Vízhajtó hatása miatt vese- és hólyagbántalmakra, vesekőre és ödémára, hólyaghurutra, vesegyulladásra használjuk. Epeserkentő, májtisztító tulajdonsága van. Gyulladáscsökkentő, ezért vastagbél gyulladásra, nyálkahártya gyulladásra, fehérjevizelésre, kandida gombára és hüvelygombára egyaránt jó.

Összehúzó hatása miatt hasfogó. Immunrendszerünket erősíti, antiallergén hatású.


Forrázással készítünk belőle teát. Epebántalmak megelőzésére egy hétig minden nap igyanak meg egy csésze aranyvesszőfű teát, a második héten három csészével, a harmadik héten kettővel. Epekő és epehomok elhajtása is lehetséges teájával: ebben az esetben napi két litert kell meginni, egyet délelőtt, egyet délután egy-két óra leforgása alatt. Csak a 3 mm-nél kisebb követ szabad így elhajtani! Akinek a kelleténél alacsonyabb a vérnyomása, óvatosan igya az aranyvesszőt, mert kis mértékében ugyan, de csökkenti a vérnyomást.

A máj, a vese és a hólyag működésének szabályozására napi egy csészével kell inni 2-3 hétig. Menstruációs görcsökre a ciklus előtt 2-3 nappal szükséges napi egy csésze tea. Reumára és ízületi fájdalmakra, vízhajtóként, izzasztóként szintén napi egy csészével a reggeli órákban.

Külsőleg sebgyógyító, fekélytisztító (pl. lábon), szájban toroköblögetésre, fogínyvérzésre használjuk. Összezúzott levele rovarcsípést enyhít.


Négyesfogat programnak is része az aranyvessző, mint a májműködést segítő tea. Ezzel a négy teával karban tarthatjuk legfontosabb szerveinket, megőrizhetjük egészségünket, megelőzhetjük a betegségeket.
Ehhez négyféle tea szükséges: minden 4. nap meg kell inni egy csészével belőlük a következő sorrendben :

Aranyvesszőfű 

A májműködést segíti, az epeutakat tisztítja. Reggel éhgyomorra igyanak egy csészével. Utána 3 nap kimarad.

Galagonya virág

Galagonya virágos hajtásvég

A szív munkáját segíti, az erek falait  és a szívizmokat rugalmasan tartja, elkerülhető vele az infarktus, az agyvérzés, a trombózis. Egyetlen csészével igyanak reggel éhgyomorra. Újabb 3 napos szünet következik.


Orbáncfű

Immunrendszerünket erősíti, nyugtat, stresszoldó hatású. Este lefekvés előtt kell egy csészével meginni. Ismét 3 nap kihagyás következik.
Orbáncfű


Cickafarkfű/kisvirágú füzike 

Itt két tea neve szerepel, mindkettő a hormonháztartás karbantartására szolgál. A cickafarkfű növényi ösztrogén tartalmánál fogva segíti a női szervek működését. Napközben elkortyolva igyák meg. A kisvirágú füzike a férfiak prosztata problémáit előzi meg.


Cickafarkfű

 á

TIPPEK A MAGAS VÉRNYOMÁS KEZELÉSÉRE 

  

Napsütéses napokon menjünk ki a szabadba, és napoztassuk az arcunkat, karjainkat. Napmentes időszakban járjunk szoláriumba. A legújabb tanulmányok szerint az UVB-sugarak hatása 6 héten belül csökkentette a megemelkedett vérnyomást. Az UVA-fény nem hozott sikert. Magyarázat: a D-vitamin, amelyet az emberi szervezet a napfény hatására termel, kontroll alatt tartja a vérnyomást. A D-vitamin-hiány megemeli a vérnyomást. 
Csökkentsük a só- és zsírfogyasztásunkat. 
Igyunk naponta háromszor egy csésze borsmentateát három héten keresztül. 
A feketekömény-olaj rendszeres bevétele folyékony olaj vagy kapszula formájában csökkentheti a magas vérnyomást. Szedjünk naponta 3 kapszulát vagy adjunk naponta háromszor egy csésze teába pár cseppet az olajból. 
A mediterrán népi gyógyászatból származik a következő házi gyógymód: 2 púpozott teáskanál apróra vágott, szárított olívalevelet negyed liter forró vízzel felöntünk, 10 percig lefedve állni hagyjuk, átszűrjük. 3 kipréselt fokhagymagerezd levét és 1 teáskanál mézet keverünk hozzá. 
Naponta háromszor lélegezzünk be mélyen az orrunkon keresztül, és szájon át nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. Két hét múlva növeljük a gyakorlatot napi 5 alkalomra. 
Keverjünk össze 4 rész borsmentalevelet, 3 rész fagyöngyöt, 2 rész lóherét és 1 rész kamillavirágot. Az ebből a keverékből készült teát 10 percig hagyjuk állni lefedve. Naponta háromszor igyunk egy csészével. 
Együnk hetente 2-3 alkalommal 250 gramm makrélát. 
Az állóképességi sportok (kerékpározás, futás, úszás stb.) tartósan csökkentik a vérnyomást. 
A fokhagyma és a hagyma vérnyomáscsökkentő hatásúak. 
Állítsunk össze magunknak egy gyógynövényes párnát: egy marék bazsalikomot, negyed kiló lestyánt, fél kiló krizantémvirágot és angelika-gyökeret töltsünk egy pamut zacskóba, és éjszakára tegyük a fejünk alá. 
Igyunk naponta egy pohár friss ananászlevet. 
2-2 fokhagymagerezdet, hagymát és citromot héjastól vágjunk össze, és 1 liter vízben főzzük 8 percig. Reggel és este igyunk belőle. 
Keverjünk össze 20-20 gramm fagyöngyöt és galagonyavirágot. Ebből egy evőkanálnyit öntsünk fel egy csésze forró vízzel, hagyjuk állni, szűrjük át, és minden nap igyunk belőle 1-2 csészével. 
Állítsuk át a táplálkozásunkat gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendre. 
Korlátozzuk az alkoholfogyasztásunkat. 
Szokjunk le a dohányzásról. 
Az autogén tréning és a meditációs technikák segítenek megelőzni a magas vérnyomást. 
Vágjuk apróra a vörös zsálya gyökerét, adjuk egy átlátszó flakonba, és töltsük fel vörösborral. Meleg helyen hagyjuk állni egy hónapig, szűrjük le, és töltsük át egy sötét flakonba. Naponta reggel és este igyunk belőle. 
Kitűnő gyógyszermentes terápia magas vérnyomás ellen a nagyon meleg kádfürdő. Hetente kétszer egy teljes fürdő – mindez 3 héten keresztül – csodálatosan csökkenti a túl magas vérnyomást.

Soponyai Mihály
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
FIGYELEM!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZŐLALOK MAGAZIN.
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….

Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  909
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ