2018. április 13., péntek


MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 04. hó – nyolcadik évfolyam, negyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA, KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. április

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
***************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  KEDVES BARÁTAIM... Ez a  hónap kissé sűrűre , és kacifántosra sikeredett, és a  vége is az lesz.
Kezdtünk a  Húsvéttal, a  locsolással, az élet diadala  a  halál felett, s  egyből bele is torkoltunk a bolondok  napjába, már aki tartotta ezt a  népszokást.  Aztán jött a  "felszabadúúúlás", már ki hogy értelmezi a  történelem eme szakaszát.
Hogy mindenképpen dúlás volt, az biztos.   Mindjárt aztán szavazhattunk jobbra, vagy balra, hitünk és vérmérsékletünk szerint, ki csendesen elmerengve, ki az őrületbe kergetve önmagát.. lelke rajta.

Mindjárt következett a  költészet napja, a  líra, és az izmusok kavalkádja, az ősi , és kortárs irodalom  harca az egyre fogyatkozó versolvasók elnyeréséért.
Talán a  legvégére maradt a  vakvezető kutyák világnapja, ha már minden napra esik egy követhetetlen világnap, akkor ők sem maradhatnak ki, és ők talán valóban meg is érdemlik.  Ha  talán kimaradt valami a  felsorolásból , azt majd bepótolom a  következő hónapban.  akkor most kezdjük a  locsolással, és az elmaradhatatlan tavasszal. egyebet nem mondhatok....
A szerkesztő....


HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS


NAGY VENDEL:  Tavaszi megújuló zsongás
(Locsolásra váró karikázó)
  

Batyum sarkát megoldottam
gondolatim kibogoztam
szavaim csodás  csokorba fontam
Fekete csizmámmal toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorúm kezedbe adtam
fiatalságom  neked adtam
liliomszálam hervasztottam
harangokért  megharcoltam
lányságomért virrasztottam
fekete ruhámban elgyászoltam
topánkám is tippen toppan
hívlak kérve gyere ki a  fényre
most már ne gondolj a   télre
kannám vizét loccsantottam
locsolásra várakoztam
csizmám sarkát elkoptattam
sarkantyúmat koccantottam
gyöngykavicson kippen koppan
vagy ha nem hát rippen- roppan
anyád lelkét bosszantottam
örömömet hozzád lám elhoztam
eljöhetnél vélem a  bálba
derekad fognám őrjítő táncba
lányok táncolnak karikába
kart karba öltve futnak az útra
senki nem ugrik bele a  kútba
éjjeli Hold már fent világlik
ezüstös hídon átsugárzik
ifjúi hév a szívvel játszik
fiú a  lánnyal most cicázik
gond a  bajokkal elszaladna
száj a  szájra csókot adna
bánat végre elmaradna
belehalna a  tavaszba
odanézhetsz bátran a  Napba
életigenlő hős diadalra

tavaszi zsongás  ömlik nyakadba.

SZEKSZÁRD,   2018.03.24.
  .....................................................


TAVASZVÁRÓ VERS

NAGY VENDEL: ITT A REGGEL 

Itt a hajnal
Ébredj már,
Minden reggel
Téged vár.
Madár dala
Ha  felkölt,
Ne  menj mennybe,
Jó e Föld.
Minden reggel 
Csoda vár,
Neked nyílik
A  határ.
Nap melege
Ha  feltölt,
Minden élet 
Oly fennkölt.
Lágy húrokon
Víg dal jár,
Minden  gondod 
Messze száll.
Langyos szellő
Simogat,
Tavaszi nap 
Hívogat.
Indulj útnak
Boldogan,
Hagyd otthon a
Gondokat.
Új élet Rád
Kacsintgat,
Új örömre
Csábítgat.
 

SZEKSZÁRD,.2018.  április  08.  hajnalán.

  ***************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL


 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2. HÚSVÉTI IGEHÍRDETÉS.  BÖRZSÖNYI JÁNOSNÉ  REFORMÁTUS                                   LELKIPÁSZTOR: HÚSVÉTI GONDOLATOK
 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - MAI SZERZŐKTŐL
     NAGY CSABA,  MÁTYÁS RITA,  TÓTH ENIKŐ,  MÉSZÁROS MELINDA,
     VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT, DEÁK ÉVA,  HOLLÓSY TÓTH KLÁRA
 4. MESEVILÁG... ÁRVAY MÁRIA : GYÁVÁCSKA
 5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTSOROZATA.
     VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET : KATÓ LÁSZLÓ
 6. VERSVÁLOGATÁSOK  BURZA MÁRIA  ÉS  I.P. STEVE VERSEIBŐL
 7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. KYRA ANGIE : SOHA NE MOND HOGY SOHA
 8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
 9. ÉLETTÖRTÉNETEK. CSOMOR HENRIETT: ÉDESANYÁM, MINDENEM
10. MEGJELENT NAGY VENDEL  14.-IK  VERSESKÖTETE : TŰZLILIOMOK
11. NOVELLA. KELEMEN GYÖRGYNÉ: JÖVŐ MAI SZEMMEL
12. EGY LEHETŐSÉG
      MÉSZÁROS MELINDA: HOGYAN SEGÍTI AZ INTERNET A  VERSÍRÁST...
13. ÍZES TÖRTÉNETEK -  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL:  A  DUNAI HALÁSZLÉ
14. EGY KIS HUMOR...
      NAGY VENDEL:  AZ ÓPERENCIÁN  INNEN, AZ ÜVEGHEGYEN TÚL
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      NAGY CSABA, KOVÁCS TIBOR,  DEÁK ÉVA,  MÁTYÁS RITA,
      ADAMECZ LÁSZLÓ, SZAUER GERTRÚD
16. A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁN
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA: KUTYASZORÍTÓBAN
17. KUTYAHŰSÉG. NAGY VENDEL  VERSE
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA : GALAGONYA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

***************************
2. HÚSVÉTI IGEHÍRDETÉS

BÖRZSÖNYI JÁNOSNÉ   REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR:

HÚSVÉTI GONDOLATOK

„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (Pál 1. levele a korinthusiakhoz 15, 12-14)

 Kedves Testvéreim!
A földi élet utáni létezés kapcsán még a hívők körében is gyakoriak a véleménykülönbségek. Sokan úgy tartják, hogy előbb-utóbb minden ember a mennybe jut, vagy ha nem is mindenki, legalább a „jók” biztosan, a többiek pedig békében nyugszanak a sírjaikban. A Szentírás viszont teljesen mást tanít. Isten Igéje szerint minden ember feltámad, viszont csak azok töltik az örök életüket a mennyben, akik földi életükben szövetséget kötöttek Istennel. A szövetségkötés nem más, mint az a döntés, amelyet Jézus Krisztus mellett hozunk, amikor felismerjük, hogy Nélküle teljesen értelmetlen az életünk. Dönteni az tud, aki elismeri, hogy legfeljebb az emberek szemében „jó”, Isten viszont bűnösnek látja, ezért szüksége van Jézusra, Aki érte (az ő bűnei miatt) is meghalt a kereszten. A Biblia kitér arra is, hogy az az ember, aki Jézus nélkül él ezen a földön, az örök életét is Istentől távol tölti, a kárhozat valóságában. 2018 húsvétján tisztázzuk magunkban, hogy mit jelent számunkra a feltámadás, hisszük-e ezt a csodát, hiszen enélkül „hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is”. Ámen.

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasókat, és sok áldást, örömöt kívánok a Feltámadás Ünnepén!
Börzsönyi Jánosné, református lelkipásztor - Vakmisszió

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

NAGY VENDEL: GOLGOTA ...
HOSSZÚ A  KERESZTÚT...
 
Könny és
Vér áztatja
A Via Doloroza,
A szenvedések útja
Kopott köveit.
Áll már a három kereszt
A koponyák hegyén.
S meredten néz
A két riadt lator.
Középütt Jézus,
A nyugodt fájdalom.
Fekete fellegek dörögnek,
S ömlik az eső az úton.
A vakok látnak,
A bénák elindulnak,
A leprások megtisztulnak,
Mikor bevégeztetett.
Mindnyájunk bűneiért
Ment Ő a halálba,
Mert hosszú a keresztút
Mire saját jogon
Feljutsz a Golgotára.


A  VERS HANGOS LINKJE... 
ELMONDJA ..  ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=DuBbkSlJcBw
 ...........................................
ISTENTŐL ÁLDOTT, FELTÁMADÁST REMÉNYLŐ, BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK :  VENDI - 2018.  HÚSVÉTJÁN 

***************************


3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - MAI SZERZŐKTŐL

NAGY CSABA: A Föld szülötte

Lelkem akkor a legszabadabb,
amikor egymagamban,
a fűszálak közé rejtem arcomat,
s csak mélázok gondtalan.

Hallgatván a föld büszke leheletét,
amint lázasan megremeg,
megértem, mit rejt e titkos beszéd,
s ráhajtom fejemet.

Én drága földanyám, te mindenem,
te táplálod a holnapom,
viharszavad szelíd intelem,
te őrzöd majd porom.

A föld keblére fekszem én,
szívéhez jó közel,
Nézd jó anyám, fiad szegény,
ki csüggedve is átölel.

..............................................

Mátyás Rita: Boldogság keresés...

(Haiku csokor)

Hold ezüst fénye
virágszirmokat csókol,
illatuk bódít.

Tegnapom kopog,
mámor ragyog bőrömön.
Szerelemérzés.

Rózsás hajnalon
nap fénye gyúl ágyamon.
Te már elmentél.

Könnyes holnapom
reszketve visszavár.
Hiába vágylak.

Szívem jegelve,
gyertya fénye szememben.
Koppanó göröngy.

Fejfán szalagok,
vörös koszorúk hanton.
Galamb burukkol.

Gondolat ébred,
azért is szép az élet.
Újjászületés.

Ragyogó napfény,
fán csicsergők csapata.
Ismét táncolok.

Új szerelemvágy,
szívem szárnyal boldogan.
Ismét szeretek.

Hold ezüst fénye
virágszirmokat csókol.
Lila bódulat.

Haranghang zendül,
esküvőre hívogat.
Tódul a násznép.

Összeforrt élet
egymásba kapaszkodva.
Az élet rendje.

2018. február 18.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mátyás Rita: Örök szerelem...

Egyedül ülök,
De nem vagyok magányos.
Ölelsz, mint régen.
Érzem karod vállamon,
Szereteted körbefon.

Ragyogó fények
Cikáznak éjszakában,
Hulló csillagok.
Hozzád bújok csendesen,
Szereteted átölel.

Reszkető testem
Csillagoknak fényében
Angyallá válik.
Erős karod átölel,
Szereteted felemel.

Angyali kórus
Hárfa hangjára dalol.
Veled élvezem.
Örök élet melletted,
Mennybe emelt szerelmed!


Nincsen már testem,
A lelkemmel szárnyalok.
Veled lehetek!
Együtt vagyunk örökre,
Érzem, az Isten szeret!

2018. február 3.
 .....................................................

TÓTH ENIKŐ: Nőnek lenni

Perdül a szoknya,
lányka ki hordja
járja a táncát,
habzik a fodra

Kurta a szoknya,
látszik a combja,
tinédzserlánynak
túl sok a gondja!

Libben a szoknya
asszonyi sorsban,
könny beleperdül
álmodozóan

Hosszú a szoknya
szürke a fodra,
kedves öreg hölgy
titkait hordja...

................................................

Mészáros Melinda: Fejtábla

Büszke vagyok arra mit magam el értem,
temetőben síremlék áll szépen.
Nem márvány a lapja de mindenki olvashatja,
itt nyugszik szülőanyja!
Kicsi fekete fejtábla szürke kereszt rajta,
többit a kezem mázolgatta.
Öreg bozontos sírból,ahogy élet s
kezem adta,annak ki el ment,
lelkem ezt meg adta!
Nagyapámék s édesanyám nyugszik,
alatta,
gondos kezem s lelkem e sírt ápolgatja.
Nyugszik itt még más is,de szívem
érte nem fáj,
csupán tiszteletből kapott nevet s helyet
e fejfán!


(édesanyám oktalan korai halála)

Mészárosová Melinda

SZLOVÁKIA
 ...............................................................

VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT: Őszi vásár!

Állok a vízparton,
hallgatom a csendet,
amit hol madárdal,
hol hajókürt tör meg.

Nézem a túlpartot,
közben elmerengek,
lágy szellő, fuvallat,
vízpermettel hint meg.

Falevél hull elém,
színe kissé sárga,
még több hullik mellé,
nem marad így árva.

Ahogy így merengek,
emlékképek jönnek,
régi őszi vásár,
és szerelmes könnyek.

Barackot árultam,
de a szívem vitték,
szerelembe estem,
mélyen és őszintén.

Két szemedbe néztem,
eddig nem is éltem,
gondoltam naivan,
s viszonzást reméltem.

Hol van már a csókod,
hol a piros szalag,
oly régen volt mindez,
az idő hogy szaladt!

Őszül a természet,
lassan múlik a nyár,
ez volt az életem,
vajon rám még mi vár?

A hajam is ősz már,
nem csak a természet.
Tudom, őseimhez
egyszer majd megtérek.

....................................................

DEÁK ÉVA: Esőcseppek

Könnyem csendesen mossa arcom,
mint eső mely altatót csöpög,
kinyitott ablakon hallatszik sóhajom,
mint mérges felhő mennydörög.

Utca tócsáiban megcsillanó remény,
a vén hold világít derűsen,
szerelmünk már elázott, rongyosan szegény
mindörökre, mint akkor régen.

Megcsillan bennem tócsának tükre,
álmomban fodrozó vágy ölel,
fekete sötétség borult szememre,
szívemben cikázó villám leszel.


Kitárom karom ölelnélek magamhoz,
emlék csupán frissítő illat,
s még arcomon az eső záporoz,
békére lel szívem éj leple alatt.

 ......................................................

HOLLÓSY TÓTH  KLÁRA: József Attila

Bársonygallérú nagykabát rajta,
bajsza alatt alig mosoly,
magányos, csendes emberfajta,
ki saját börtönében fogoly.
Külsőleg egyszerű átlagember,
arcán a gond megnyilatkozása,
szeme kristálytiszta tükörrendszer,
látszik benne gondolkodása.

Ő sétál köztünk, „ A magyar Krisztus”,¤
de itt még senki fel nem ismeri,
maga az örökös pesszimizmus,
melyet ő is tud, beismeri.
Az utca és a föld fia,
folyton olvas, nem beszélget,
dohánya Hercegovina,
szinte gyermek, s ezer éves.

Sorsa az örökös éhezés,
s a városszéli bús kesergés,
de lelkében a meleg áram,
fagyot olvaszt most, böjt havában.
Maga a mélységes szenvedély,
a folyton nyüzsgés, lendület,
minden mozdulatán látszik az erény,
a rezignált, érzékeny lelkület.

Szemében lelke tükre remeg,
gyengédség, szeretetre vágyás,

szerény lényéből bánat ered,
a szegénység, csönd - lomha fájás.
A léte hull ki térből, időből,
ha karma közé kapja majd a föld,
- Túl korán jöttél vándor! – így köszön,
 s hangját végképp ellepi a csönd…

De megóvja, mint drága aranyát
naggyá nemesítve az idő,
világot betöltő gondolatát, 
megőrzi örökre a jövő.
Megtelepül, az árva szíveken,
mint tengeralga, vagy moszat,
halad véget nem érő síneken,
vigyázza az áldozatokat.


…de itt még, itt még járja az útját,
nem akar feltűnni semmiképp,
megírja minden búját-baját,
hogy csökkentse kínját némiképp.
Fájdalmát versekbe sírja,
örökbe néz, magába mered,
s a század tűzfalára írja
a legszigorúbb ítéletet.


Utalás a költőtárs, Csáky Anna ilyen cím alatt írt versfüzérére.
Győr, 2007. Április 10.

***************************
4. Mesevilág

Árvay Mária: Gyávácska

Régen történt ez nagyon, abban az időben, amikor üknagyapám sem élt, de még annak az ük-üknagyapja sem. Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny országban,
annak is egy apró falucskájában, volt egyszer egy parányi házikó. Itt éldegélt egy nagyon szegény ember a feleségével és hét gyermekével. A szegény ember
favágóként kereste kenyerét, az asszony pedig virágokat árult. Ennivalójuk csak annyi akadt, hogy napról napra megéljenek, hiszen sokan voltak. A gyerekek
jöttek szép sorjában: a legnagyobb már tizennégy éves, a legkisebb pedig csak kettő. A többiek is orgonasípként követték egymást, négy, hat, nyolc... bizony
jól gondoljátok, tíz és tizenkettő évesek.
Kis mesém a nyolc éves Gyávácskáról szól. Ráragadt ez a csúf név, me
Árvay Mária
rt mindentől félt. Rettegett a vihartól, az erős széltől, az esőtől, veszélyesnek tartotta
a futkározást, fára mászást, a patakban való lubickolást, nem vett részt testvérkéi játszadozásaiban. Gúnyolták, csúfolták is épp eleget. Mivel töltötte
akkor napjait Gyávácska? Amikor tehette, segített édesanyjának, s amikor lehetett, naphosszat üldögélt és ábrándozott. Miről is? Arról, hogy olyan emberek
vegyék körül, akik szeretik és elfogadják őt olyannak, amilyen. Igaz, egy kis bátorság nem jönne rosszul! De mit is tehetne, amikor a dolgok olyan félelmetesek
körülötte?
Sokat búslakodtak miatta szülei.
- Asszony, asszony, mi lesz ebből a gyerekből? Hogy áll meg így a saját lábán, ha mindentől megriad, mint egy kis őzike?
- Bízzuk a Jó Istenre, apjuk - törölgette szemét az anya.
- Az bizony kevés lesz! Küldjük el hazulról, szerencsét próbálni.
- Hiszen itt is mindentől fél, mi lesz vele az otthonától távol? - rettent meg az édesanya.
- Valamit akkor is tennünk kell, nem nézhetjük tétlenül ezt a vergődést!
Így történt tehát, hogy Gyávácska elkerült otthonról, tarisznyájában pár szem hamuba sült pogácsa, kis kulacsában víz. Sem éhes, sem szomjas nem volt,
szegényke keservesen itatta az egereket. Mi lesz most vele? A napocska felszárította könnyeit, melegével beburkolta, kissé megvigasztalta.
- Ne félj, kislány, itt vagyok veled, majd vigyázok rád. Amerre megyek, gyere velem te is, egy csodálatos helyre viszlek!
Mentek, mendegéltek, míg egy varázslatosan szép helyre nem értek: az Oltalom Völgyébe. Gyávácska először megrémült a látványtól, egy egész állatsereg fogadta:
őzike, nyuszika, de volt ott róka és farkas is.
- Ne félj tőlünk, kicsi lány! Nem bántunk téged, hiszen mi is csak párban vagyunk bátrak!
- Hogy lehet ez??
- Él közöttünk olyan, aki nem lát jól, másikunknak a hallásával van baj, van köztünk olyan, akinek a szimata nem elég erős már, sőt olyan is van, aki nehezebben
fut, vagy a farka sérült.
- Nem féltek? Hiszen így sokkal hamarabb bánthatnak benneteket!
- Mindenhova kettesével járunk - egy jól látó és egy jól halló, egy jó szimatú és egy gyors futású stb. Így sikeresek a vadászatok, a legelészés, gyümölcsevés.
Kóstold csak meg, milyen finom a szedrünk - kínálta egyikük a kislányt. Gyávácska örömmel elfogadta.
Az állatok vidám csoportja vette körül. Elkísérte őket vadászataikra, részt vett mindennapos életükben, s valóban megtapasztalta, mennyire segítik egymást.
Nem féltek semmitől, mert mindenki számíthatott a másikra, nem hagyták egymást cserben. Gyávácska így gondolkodott:
- Nekem mindenem megvan, jól látok, remekül hallok, ha akarok, gyorsan is tudok futni, akkor mitől félek?
A kicsi lány már nem érzett félelmet, hiszen ő egészséges, mint a makk, bármit véghezvihet maga is, de ha kell, tudja, kitől kérhet segítséget.
Itt volt az idő, hogy haza menjen családjához. Hálatelt szívvel elbúcsúzott kis barátaitól.
Odahaza szülei szomorúan várták:
- A kétéves Picur eltűnt, sehol sem találjuk!
- Majd én megkeresem, egyet se féljetek - kiáltotta Gyávácska, s már ott sem volt.
Futott, futott, ahogy csak a lába bírta. Nemsokára egy hatalmas fa várta, óvatosan felkapaszkodott rá, hogy onnan szétnézhessen. Meglátta kis testvérét,
amint egy bokorban sírdogál. Odaszaladt hozzá.
- Fáj, nagyon fáj - sírta a kicsi. Kezecskéje hatalmasra dagadt.
- Mindjárt hazaviszlek, s meggyógyítunk, ne félj!
Gyávácska felnyalábolta a kicsit, s már vitte is.
- Ide kenőcs kell, ami szörnyen drága, a patika is nagyon messze van - tördelte kezét az anya.
- Elkérem Pista bácsi lovát, azon hamar odaérek, elhozom az orvosságot - hadarta Gyávácska, s már el is tűnt.
- Gyí, paripám, gyí lovacskám, gyorsan, gyorsan, Picur beteg!
Szorosan belekapaszkodott Ráró sörényébe, s már szárnyaltak is.
A patikában valóban volt kenőcs, de hogy fizet érte? Éppen akkor érkezett sok áru, s a kislány felajánlotta, hogy segít kipakolni. A fáradozásaiért cserébe
meg is kapta a kis üvegcsét.
- Naponta háromszor, vékonyan kenjétek be, a napra nem szabad menni! - osztogatta tanácsait a gyógyszerész néni.
Ráró hazaröpítette Gyávácskát. Picur keze pár nap múlva rendbejött, a szülők pedig nem győztek csodálkozni Gyávácskán, aki csodálatos módon leküzdötte
félelmeit, s ilyen bátran cselekedett.
A gyermek csak mesélt és mesélt kalandjairól, majd kérdőn nézett szüleire.
- Édesanyám, édesapám, szeretnék egy másik nevet, nem vagyok már Gyávácska, láthattátok!
- Tudod már, mi szeretnél lenni?
- Árvácska.
- Hiszen nem vagy árva, itt vagyunk neked!
- Tudom, de kedvenc virágom az Árvácska, szeretném, ha így hívnátok ezentúl!
Így lett Gyávácskából Árvácska. Sokkal nagyobb jutalom volt ez a kislánynak, mint egy egész láda arany.
A szülők is kimondhatatlanul boldogok voltak, hiszen kislányuk meggyógyult.
Árvácska sokat játszott a kicsikkel, minden féle mókás játékot eszeltek ki együtt. Szegénységük ellenére is nagy-nagy szeretetben és boldogságban éltek,
amíg meg nem haltak. Ha nem hiszitek, járjatok utána!

Árvay Mária
Folytatjuk.
 


***************************

5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
A szemléletet szeretném megváltoztatni

KATÓ LÁSZLÓ RIPORTJA

- Hol születtél?
- Debrecenben.

- Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
- Sokat játszottunk a téren, fociztunk, bicikliztünk, szánkóztunk. Akkor még voltak havak…5 éves koromtól hegedülni tanultam.

- Mesélj a szüleidről, a testvéreidről!
- Édesapám agrármérnök volt, édesanyám kertészmérnök. a szakmájuknak köszönhetően ismerkedtek össze. Húgom és öcsém is pedagógus lett. Öcsém felesége is az, két szép nagy lányuk van.

- Hova jártál iskolába?
- Zenei általánosba jártam Debrecenben, aztán ugyanott a Kossuth Gimnáziumba. Mindkettő nagyon színvonalas iskola volt, és mindkettő nagyon jó osztály.

- Szerettél iskolába járni?
- Többnyire igen, a társaság miatt is.

- Szereted-e a természetet?
- Azt gondolom, mindenki szereti, hiszen őseink is benne éltek. De amúgy is jó néha kimenekülni a város zajából, nyomasztó nyüzsgéséből.

- Van-e kedvenc helyed?
- Szeretem a Balatont, Harkányt. Külföldön is van néhány, pl. Párizs, vagy Salzburg.

- Mi a hobbid?
- Szeretek zenét hallgatni, olvasni, moziba járni, és néha írogatok is.

- Milyen kapcsolatban állsz a zenével?
Gerencsér Hajnalka
- Nagyon szeretem, zenész szerettem volna lenni.

- Milyen zenéket hallgatsz?
- A klasszikus is belefér, de a jazztől a kemény rockig széles a skála…

- Milyen hangszeren tanultál játszani?
- Hegedű, gitár, basszusgitár

- Mesélj kérlek arról az együttesről, amiben gitároztál!
- A Madame zenekar Győr egyik legígéretesebb zenekara volt. Sajnos nem egyedül jártam pórul, szólógitárosunk motorbalesetben meghalt. Koncertjeinken sokan voltak, és ki tudja mi lett volna, ha nem történik velem ez a dolog…

- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Angolul egész jól elboldogulok.

- Mi a véleményed a barátságról?
- Az ember társas lény, én legalábbis nem szeretek egyedül lenni. Jó, ha van valaki, akire számíthatunk, akinek elmesélhetjük örömünket, bánatunkat.

- Sok barátod van?
- Olyan igazi, kevés. De lazábban elég sok.


Kató László: Nincsen ezer

Nincsen ezer ismerősöm,
S nincsen ezer barátom...
Ha nem leszek már itt a Földön,
Senkinek nem hiányzom...

- Az ELTÉKOZOLT SZERELEM című életrajzi könyvedben van egy fejezet, amely műfajilag lehet egy mese is. Jó lenne, ha minél több generáció elolvasná!
Nagyon tanulságos, és nemcsak, mint regénybéli fejezet nyer értelmet, hanem fontos mondanivalója van.

Kató László: Johann álma

  Volt egyszer egy gyönyörű kislány. Egyik névnapjára kapott egy macit. Nagyon megörült neki. A maci kedves arcú, barátságos, melegséget adó volt. Sohasem volt még ilyen macija. Otthon őt sokszor bántották, nehéz volt az élete, ezért is lett ez a kis állat olyan fontos, egy idő után a mindene. Mindig vitte magával, ha tehette. Ha kirándultak, mindig beszélt hozzá, s a maci csak nézett rá azokkal a szép nagy zöld szemeivel. Vitte magával moziba, színházba is, és vele aludt. Senki nem volt még hozzá ilyen jó, és az élete vidámabbá vált. Nem volt már annyira magányos, elhitte, lehet az életben boldog még. Egyszer azonban benézett a kirakaton át egy boltba, ahol meglátott egy másik macit. Ez a jószág jobban fel volt szerelve extrákkal, még a szemét is tudta forgatni, kacsintani, és a nyakában egy répa lógott. - Mit gondolsz maci, bemenjek? - kérdezte a maciját. Amaz nem válaszolt, csak nézett rá szomorúan. Aztán mégis bement. S rögtön meg is vette a másik macit. Utána kipróbálta. Valóban sokkal modernebb volt, mint a másik. A barátnőinek is megmutatta. Nekik is jobban tetszett. Ezután a régi maciját egyre jobban elhanyagolta. De látta a szemén a szomorúságot, ezért betette egy sarokba, és elfordította a fejét, hogy ne lássa, amint az új macival játszik. A barátnőit is megkérte, ezentúl csak az új macival játsszanak. A régihez hozzá sem szóltak. De mindez nem volt elég. A kislány elkezdte bántani régi macit. - Tudom, hogy irigykedsz, nem tetszik, hogy vele is játszom, ugye? - kiabált vele, s mikor látta a zöld szemek szomorúságát, lekevert neki egy pofont. Mindig az újat puszilgatta, egyszer még egy kirándulásra is elvitte Bécsbe, miközben a másik macit sarokba dugta, és azt hazudta neki, csak a közelbe megy villamossal. A kényelmes nagy buszban teljesen elfeledkezett régi maciról, és vidáman fecserészett, nevetgélt egy barátnőjével, miközben új maci elégedetten vigyorgott mellettük. Mikor hazaért, lelkiismeret furdalása támadt, ezért odament régi macihoz, és azt hazudta neki, azért volt oda sokáig, mert késett a villamos. De látta a szemében a szomorúságot, ezért lekevert neki egy pofont. - Azt hiszed, hazudok? - vonta kérdőre. Régi maci egyre szomorúbban nézett kis gazdájára, s amaz olyankor egyre agresszívebben bántotta. - Vedd tudomásul, nem tudok mit kezdeni a sértődéseiddel! - kiabált vele, és csak pofozta. Egy ilyen alkalommal régi macinak leszakadt a feje. A kislány döbbenten nézett rá. - Ne haragudj, tudod, mennyire szeretlek...- szipogta. Régi maci azonban nem válaszolt. Mikor a szülei meglátták, elvették tőle, s egyik nap kidobták a szemétbe. A kislány azóta szomorú. Senki sem tudta megvigasztalni, új maci bármilyen trükköt is vessen be, csak ideig-óráig működik. Egyre csak azt a gyönyörű zöld szemű macit sírja vissza, akivel egykor oly boldog volt, mint még soha...s azóta sem...
 
Kató László és Csengi
- Mesélj kérlek Magadról!
- Ez hosszú lenne így írásban. Akik ismernek, barátságos, kedves  embernek ismernek, és talán értelmesnek is, aki érdeklődik a világ dolgai iránt, tájékozott.

- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál?
- Mielőtt lebénultam? Főiskolára jártam, vasútépítő mérnök vagyok.

- Most mi a munkád? 
- Jelenleg a MEOSZ-ban vagyok akadálymentesítési szakértő.

- Melyik évszak a kedvenced?
- Nem tudok választani a tavasz és a nyár közül…

- Mi a horoszkópod?
- Nyilas vagyok, és főbb ismérvei rám illenek.

- Milyen betegségben szenvedsz?
- Egy gerincvelői daganat operációja miatt bénultam le 23 éves koromban.

- Nálad hogyan kezdődött ez a betegség?
- Az operáció előtt mintegy fél évvel jöttek elő a tünetek.

- Az operáció utáni közvetlen időszakot is megismerhetjük a könyved eme fejezetéből:

Kató László: 1 év múlva

  Johann felébredt a kórházi ágyon hosszas pofozgatás után. Meztelenül feküdt, és mindenféle csövek lógtak ki belőle. Egy gyönyörű nővér mosolygott rá a félhomályban, s ahogy eszmélni kezdett, egy idősebb doktornő szólította meg: - Johann. Látja ott azt a kerekes széket a sarokban? Az most már mindig a maga társa lesz, elkíséri egész életében. Sajnos csak ennyit tudtunk tenni Magáért. - Azt hitte, álmodik. De nem...ez itt a valóság. A gerincvelejét kitöltő daganat eltávolítása megtörtént Ő meg lebénult? Ez nem lehet...Sírni támadt kedve.  A nővér próbálta vigasztalni, de nem sok sikerrel. Később édesanyját is beengedték hozzá, aki azt mondta: - Fiam, 6 órás műtéted volt. Deadly professzor azt mondta, reménykedjünk. Mi veled leszünk. Aztán ki kellett mennie. Johann tekintete a péniszére tévedt. Katéter volt benne. Aztán megint elaludt a sok gyógyszertől. Álmában Mai jelent meg, akit azóta nem látott. Reggel eltűnt, és még a telefonszámát sem adta meg. Fájt neki a dolog, mert csodálatos volt az éjszaka, és csodálatos volt Mai. Még sohasem tetszett neki senki ennyire. Aztán az elmúlt év történései peregtek le. A zenekar sikerei, a mozgásának kezdődő problémái, a nyár a nagy tó mellett, ahol már érezte, nagy baj van. Végre bekerült a Memorial Hospital-ba, ahol régi osztálytársának a nővére vizsgálta meg, aki akkor gyakorló medika volt. Gerincvizet vettek tőle, és fájdalmas vizsgálatoknak vetették alá. Onnan érezte, nagy a baj, hogy egyre több és magasabb rangú doktor jelent meg az ágyánál, a reggeli vizitnél.  Az egyik ilyen alkalommal a főorvos így szólt: - Johann, magának gerincvelő daganata van. Ne ijedjen meg, jóindulatú. A leghíresebb professzorunk, doktor Deadly fogja műteni. Nyolc nap múlva szaladni fog, mint a nyúl. -  Johann akkor megnyugodott. Tulajdonképpen sohasem gondolta, hogy neki valami valamilyen baja lehet. Mindig egészséges volt, a Jóisten vigyázott rá. Tele volt optimizmussal, életkedvvel. S a zenekar léte önmagában éltető volt számára.  Ahogy felébredt, egy másik - hasonlóan gyönyörű nővér mosolygott rá, csak ő szőke volt. - Mariann vagyok. - mutatkozott be. - Én pedig Johann..- nyújtotta volna a kezét, de alig bírta mozdítani. - Ó igen, sokat hallottam Rólad. Csupa jókat...- mosolygott Mariann.  - Hát ennek örülök...bár kissé lebénultam...és a fütyimből is cső lóg ki...- mondta karcosan Johann. - Ráadásul mozdulni sem tudok. - - Nem baj, lassú lesz a gyógyulás. Bízzál! - biztatta Mariann. - Most megmérem a hődet, kissé meleg vagy...- hajolt közelebb. Johann még ilyen állapotban is felfigyelt szépséges keblének vonalaira a köpenyen keresztül. - Huh, 40 fokos lázad van...- rettent meg Mariann. - Be kell adnom egy injekciót. - Johann nem érzett semmit. Aztán kisvártatva újra elaludt. Álmában Maijal szeretkezett egy konyhában. Mai főzött neki meztelenül, ő pedig megkívánta, és végigcsókolta testének minden porcikáját. Majd felültette a kredencre, és a nap legfinomabb fogását kóstolta meg: Mai kelyhecskéjét. Aztán magáévá tette. Többször is. Arra ébredt, hogy a másik nővér ébresztgeti. - Lassan 12 órája alszol Johann. Ki kell cserélnem a katéteredet. Ez az ébredés borzalmas volt. Ráébredés a valóságra. A hit elvesztése. A kétségbeesés órái. Mellette naponta meghaltak emberek, lélegeztető gépek zaja hallatszott az intenzíven. 9 napig nem tudott enni egy falatot sem. Aztán megivott egy üveg uborkalét, amit apja hozott be neki. Végül már madártejet tudott csak enni. Aztán jól befosott. A nővéreknek itt minden természetes volt, de neki a legnagyobb szégyen. Nem érzett semmit. Élőhalott volt. Ekkor azt hitte, ennél nagyobb csapás már nem érheti az életben. Pedig akkor még nem tudta, 20 év múlva még ennél is nagyobbak jönnek.

- Amikor kiderült a betegséged, akkor a környezeted hogyan viszonyult a dolgokhoz?
- Akkor már lebénultam. Mindenki sajnált, és remélte, hogy meg fogok gyógyulni. Én is…

- Ezt az időszakot is közelebb hozza számunkra az életrajzi regényedből való fejezet.

Kató László: A rehabilitáció

   Nem kezdődött biztatóan. Egy gnóm külsejű beteghordó tolta be a mentőből a lepusztult kinézetű kórterembe, ahol rajta kívül még nyolc ember feküdt. A társak látványa, s amit Tőlük hallott, elborzasztotta. Agyának hátsó lebenyébe kúszott lassan a gondolat, hogy talán mégsem fog meggyógyulni. Délelőtt a gyógytorna töltötte ki idejét, de észrevette: nem nagyon foglalkozik vele senki. A reggeli vizitnél a főorvos kábítószertől elhomályosult szemei a semmibe révedtek, miközben körbejárt a kórtermeken. Ő tudta, az itteni betegek 90 százaléka soha többé nem fog járni. De ezt így megmondani senki sem merte. Inkább homályosan célozgattak rá. A pszichológusnő például egyszer odaült az ágya szélére, és belekezdett szenvtelen mondókájába. - Tudja, így is lehet ám élni...vannak szájjal, lábbal festők is...- Mielőtt Johann elküldhette volna a fenébe, egyszer csak megállíthatatlanul vérezni kezdett az orra. A beszéd félbeszakadt, s a pszichológusnő megkönnyebbülten távozott. Többé sosem látta. Őt a Szent Johann kórházba szállították, ahol 23 tampont nyomtak fel egy csipesszel az orrába. Míg ki nem vették, a fél szemére nem látott. Éjszakára hasra fordították, hogy ne kapjon felfekvést. Hajnalban pedig a kicsit szadista ápoló rugdosta végig a folyosón a bádog mosdóedényt, amitől mindenki ébredése biztosított volt. Délutánonként AC/DC-t hallgatott. If you want blood, you've got it....Érezte, az ujjait már jobban tudja mozgatni, de mikor öccse behozta fehér Ibanez basszgitárját, és semmit nem tudott rajta lefogni, majdnem sírva fakadt. - Hát ezt is elveszítettem... - gondolta némán. Először még minden nap jöttek hozzá. Volt tankörtársak, osztálytársak, öccse, húga, édesanyja, s a zenésztársak. Aztán már ritkultak a látogatások. Először mindenki bizakodott. Még amikor hazakerült is. De a javulás hiánya őt magát is kikészítette, ő meg a környezetét. Ekkor még önmagát ellátni sem volt képes. Karácsonykor egyedül feküdt a szobájában, és Ted Nugentet hallgatott. Sokat gondolt Maira...vajon mi lehet vele. - Vajon fogom-e még látni az életben? - gondolatai ekörül forogtak többnyire. S a zenekar körül. Amelynek ő volt a motorja, s egyre aggasztóbb hírek érkeztek a feloszlásról. Ele kiszállt, Peter másik zenekarban próbálkozott. Egyedül Mike, a dobos maradt a csapatban, amely jelentősen átalakult. Peter hívta többször telefonon, és biztatta, ha meggyógyul, szeretettel látják a bandában. De egyre kevésbé érezte, hogy erre reménye volna. Gyógytornászával beszélgetett sokat. Egyszer megkérdezte tőle: - Mondd Judit, szerinted kellek én még egy nőnek? - Judit pironkodva biztatta: - Hát persze...- Nem tette hozzá: - Nekem például kellenél... A rehabilitációs intézetben egyedül a széklet és vizelet kondicionálására tanították meg, viszont a lábai nem mozogtak, és érzéketlenek voltak. A kezei is gyengék és ügyetlenek lettek, főleg, ha zenész múltjára gondolt. Egyedül még a kerekes székébe sem tudott kiülni (akkor még inkább tolókocsinak hívták a batárt, amivel még a liftbe sem fért be), így napjai nagy részét fekve töltötte. Édesanyja segítségével forgott, hogy ne kapjon felfekvést. A legrosszabb a fal felé fordulás volt. Olvasott, tévézett, videózott, de leginkább zenét hallgatott. Álmodozott, kikészült. Vágyott az emberek közé, de barátait elriasztotta. Lassan már csak a legkitartóbbak próbálkoztak életkedvét visszaadni, de nem sikerült. Akkor még a legfőbb célja az volt, hogy felálljon, járjon. Később elfogadta, hogy az életnek nem célja, legfeljebb eszköze a járás. 5 évig volt így bezárva a lakásba. Vágyott egy társra, de azt gondolta, így már nem kell senkinek. Mai egyre távolabb került, álmaiban visszatért, de azt hitte, sohasem láthatja többé. Eljutott hozzá a hír, hogy férjhez ment, gyermeke is született, de többet nem tudott Róla. Már az altatókat kezdte gyűjteni, hogy véget vessen az életének, de a Jóisten közbeszólt. Egyszer hír érkezett, hogy egy déli kis fürdővárosban, Harkssonban működik egy jó rehabilitációs kórház, s az ottani adjunktusnő, Teacher doktornő messze földön híressé vált emberségéről, szakértelméről. Johann is lement hát Harkssonba, mintegy utolsó esélyt adva magának az életben maradásra. Teacher doktornő azonnal a szívébe fogadta az okos, vonzó Johannt, és ha csak lehetett, beszélgetett vele. Kérte, menjen emberek közé, és Johann megfogadta a tanácsot. Hamarosan egész Harksson ismerte és szerette a nyitott, őszinte fiút. A kórházban is mindenki szerette, és a nők is élénk érdeklődést mutattak iránta. Kicsit meg is zavarodott, mert nővér, gyógytornász, beutalt beteg és fiatal doktornő egyszerre "udvarolt" neki. Nem hitte még ekkor sem, hogy valakinek ő komolyan kellhet. Amikor letelt az ideje, és menni kellett, hazatért a szülői lakásba, de elhatározta, visszatér oda, ahol jól érezte magát.

 - Azt gondolom, hogy szinte mindannyiunk életében van egy olyan időszak, amikor az életünk megváltozik, akár betegség, akár más körülmények miatt. Ilyenkor átértékelődnek a dolgok. Azt gondolom ezért lettél révész. Kérlek, mondd el, hogy mit jelent ez a fogalom mozgássérült berkekben?
- Amikor lebénulva a kilátástalanság mocsarában vergődsz, a helyzetet feldolgozni leginkább egy hasonló szituációkat megélt, és már rehabilitálódott sorstárs tud segíteni, a saját példáján keresztül. Nos, ez a révész, aki átvezet a túlsó (élhető) partra.

- Jelli Magdolna és Barabás Mária nagyot álmodott… lassan 20 évvel ezelőtt. A te vezetéseddel és Sárai Rita koreográfiájával létrejött a Gördülő Tánccsoport. Ez egy páratlan kezdeményezés. Mesélj kérlek az akkori Tánccsoportról!
- Azt gondolom, a mai viszonylag sok tánccsoport mind nem lenne, ha akkor nem alakulunk meg. Rita szállította a koreográfiákat, én igyekeztem mindenhol népszerűsíteni a csoportot, amelyben egymást ismerő, bulikon táncolni szerető kerekes székesek voltak. Ma már 17 éve táncolnak sokan az alapítókból.

- Én többször láthattam a Tánccsoportot. Sugárzó arcú táncosok, remek tépőzáras ruhák, amelyek pillanatok alatt átcserélhetőek. Hihetetlen koreográfiák, amelyek erőt adnak és lelket melengetnek egyszerre. Mekkora repertoárja volt abban az időben a Tánccsoportnak?
- Először egy - két táncot dobtunk össze, de ahogy egyre nagyobb igény mutatkozott irántunk, jöttek a kán - kán, palotás és egyéb klasszikusok, keverve a modern zenék koreográfiáival. Szerettünk volna példát is mutatni azon kívül, hogy mi is jól érezzük magunkat.

 - Úgy tudom, hosszabb kihagyás után ismét táncolsz a Tánccsoportban. Régebben azt olvastam, hogy a tagok más – más városban laknak. Hány alkalommal próbáltok hetente?
- Sajnos, mivel akár kétszáz kilométerre lakó tagjaink is vannak, nem tudunk sűrűn próbálni. Kb. hetente, kéthetente.

- Melyik városban vannak a próbáitok?
- A próbák Budapesten vannak, de Fejér, Zala és Tolna megyéből is van táncosunk.

- Azt gondolom, hogy Téged nagyon sokan ismernek Laci. Szerénységed miatt kevesen tudják, hogy ugyancsak Jelli Magdival álmodtátok meg az Önálló Élet Egyesületet (ÖNÉ) és te voltál az első elnöke. Milyen célja volt és van az egyesületnek?
- Azt, hogy most mi a célja, én nem tudhatom. Akkoriban az amerikai Independent Living mozgalom eszméit vallottuk magunkénak. Tevékenységeink ennek nyomán bontakoztak ki: a Révész szolgálat, iskolai tudatformáló előadások tartása, (ma érzékenyítő óráknak mondják ezeket), küzdelem minden fronton az akadálymentesítésért, a személyi segítés önrendelkező módon történő megvalósításáért.

- Mit jelent önálló és önrendelkező életet élni?
- Önrendelkező módon élni annyit jelent, hogy fizikai korlátaid ellenére döntéseket hozol, és azokért felelősséget vállalsz. Fizikai megvalósulásaidat személyi segítő segíti, akit te fizetsz meg, nem az állam. Te az államtól kapod erre a pénzt. Sajnos ebből elég kevés valósult meg Magyarországon. Jelli Magdi, és Barabás Mari halála után minket is eltávolítottak az ÖNÉ éléről, s azóta én már más tevékenységet végzek…

- A modern kor vívmánya a számítás technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással személyesen.
 Te osztod ezt a nézetet?
- Híve vagyok a személyes kontaktusnak kissé régimódi szemléletet vallok. Természetesen az internet segítség olyanoknak, akik nehezen mozdulnak ki otthonról állapotuk miatt.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Nem csak a televízió…sok más modern találmány, pl. az okos telefonok is.

- Mi a véleményed a Facebookról?
- Vannak előnyei, és hátrányai. A hátrányai: hogy ennyi ismerőst már nem lehet kezelni, felületes az egész.

- Mi a véleményed a Gyógyító Művészetek közösségről?
- Mindenkinek kell sikerélmény. Itt kibontakozhat sok sérült ember is.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?
- Nem tudom, mostanában nem volt látókörömben a közösség.

 - Ebben az érdekvilágban elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel. Hiszel-e a szeretet erejében?
- Csak az igazi szeretetben hiszek, mely önzetlen, ahogy Pál apostol leírta.

- Aki közelebbről és régebb óta ismer Téged, az tudja, hogy van az életedben egy kislány, aki bár vér szerint nem a tied, még csak rokonok sem vagytok, mégis nagyon erősen kötődtök egymáshoz. Ezt a kislányt Csenginek hívják. Mesélj róla kérlek !
- Ő az, akit a legjobban szeretek a világon, életem legnagyobb ajándéka. Édesanyjával együtt éltem régebben. Azt hiszem, nem csak a vér köthet egymáshoz két embert. Ő apaként szeret, s én lányomként. Egy valóban tündéri leányzó, aki mindenkit azonnal meghódít. Okos, és mindenki szereti. Nekem ennél több nem kell. Névnapomra írt éjszaka egy üzenetet, s ez a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam. Mert őszinte. Néha el kell mondanunk, mennyire fontos nekünk a másik. Ez mindenfajta kapcsolatra igaz.

- A Humanitásban jelent meg Csengi születésekor ez a novellád:

KATÓ LÁSZLÓ: Amíg a testnedveink keringenek
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, Próbáltam súgni szájon és fülön, mindnyájatoknak egyenként külön.”

   Ahogy ott feküdtél előttem alig tizenkét órásan megigéztél. Az isteni csoda, a teremtés misztériuma áradt a pillanatból. Mert mégiscsak istenek lehetünk egy picit: a gyermekvállalásban. Az újszülött kiszolgáltatottsága fennkölt felelősséget rak vállunkra,de elsősorban az anyákéra. S itt visszakap valamit a nő abból az igazságtalanságból, hogy az élet legnagyobb terheit neki kell viselnie, miközben a világ nagyobbik részében csak másodrangú ember, oldalborda. Nem te választottad anyukádat, és ő sem választott téged. Isten akarta így: egymásra utalva, egymáshoz tartozva mindig. Te még nem tudod kicsi lány, mi is vár rád a nagybetűs élet csodáiból., megpróbáltatásaiból. Amikor programod által is predesztinálva kidugtad a fejed e nagyon nehéz világ kapuján, nem gondolkozhattál azon, vajon vállalod-e a megpróbáltatásokat. A szülők aggódnak: az első hónapokban nehogy kiderüljön, nem vagy teljesen egészséges, nehogy megfázz, jól fejlődj. Később, amikor már szaladgálsz: nehogy elkóborolj, kiszaladj az útra, iskolás korodban pedig nehogy eltévedj, elcsábítsanak. S ha felnőttél, nehogy balesetet szenvedj, megtaláld céljaidat, munkádat és társadat. Biztonságban tehát soha nem tudhatnak, talán leginkább most, az anyai emlőn édesen, jóllakottan pihenve, mosolyogva. Ezek a nehézségek csak a materiális világhoz leginkább kötöttek, mert ha gondolkodóember leszel, keresed majd az élet ételmét, s nem kapsz egyértelmű választ. Talán csak egy esetben: amikor te is ott állsz gyönyörű szép csecsemőd mellett, és szívedet valami hatalmas melegség járja át. De hát hol van az még? Most a szopizás, büfizés, tisztába tevés, egy-két jó szó anyucitól- ezek jelentik a világot. A szagok, a fény, a piciny csodák elhitetik, hogy szép a világ. Tűzoltó leszel vagy katona, mezőgazdasági gépszerelő?  Ne hagyd, hogy tündéri lelkedet megrontsák az e világi csúfságok, Káin utódainak mételyei! Nem lehet eleve elrendelve minden, legalább próbálj meg küzdeni ellene, nekünk bizonyítsd: ti rontottátok el, öltétek meg az állatokat, pusztítottátok ki az erdőket, keserítettétek meg a mézet, csaltátok meg a szerelmet! Kutattátok a semmit, s felkent papjaitok üres frázisai pusztába kiáltottak, miközben leprás gyermekek haltak éhen. Olyan világba születtél, ahol a hamisság, a nem értékes reklámozódik. Ahol hamar elfogy a türelem, ahol nem érték az élet. A másik, a másság becsülete. Ezen neked is változtatnod kell. Mert a másik oldalon ott vannak a csodák, melyeket láthatsz akkor is, ha lehunyod a szemed. A fűszál, ami a világ lehet, ha szemedhez közelebb teszed.  A föníciaiak által feltalált világrontó, amit pénznek kereszteltek, tette tönkre igazán a földet. Mammon hamishatalma és ígéretei: az ideig-óráig gyönyör kábító hatása alól majd felszabadulsz, ha kibújsz, hiszen valójában semmit sem ér. Csak a szellem, a spiritusz felsőbbrendű világa hozhat megnyugvást szívednek, lelkednek, mert ezek hasonlók, azonos gyökerűek. Legalacsonyabb rendű a test, porból lett és elporlad. Öröme saját magából ered, s magába torkollik. Amíg a testnedveink keringenek, dobog a szívünk, érezni, s élvezni vágyik. Ez nem is baj, erre is teremtettünk. Amíg azonban ezt igazi lélek, s szellemi emelkedettség nélkül teszi, tette nem több, állati szükséglet kielégítésénél. Az előbb említettekkel azonban Isten által is megengedett és támogatott emberi kiváltsággá fejlődik, magasztosul. Második rendű és rangú a lélek, mely isteni eredetű kiterjesztés. A lélek csak a lélek által tud kielégülni, kielégülése tartósabb és nemesebb a testénél, sőt még a szelleménél is. Legfőbb mértékegysége a szeretet, és inkább vágyik adni, mint kapni. Amíg testnedveink keringenek, bízunk, tanulunk és szeretünk tehát. Törekszünk a tökéletesre, de tökéletlenek vagyunk. Egy új élet megszületése azonban mindig új reménnyel tölt el bennünket, azét szeretjük nézni a földi élet legcsodálatosabbját, a csecsemőt. Boldog tudatra ébredést, kicsi lány!


- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Szerintem igen.

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
- Nehéz dolog ez. Isten, és Csengi a leginkább. A barátaim. De az utóbbi idők megpróbáltatásai bizony nagyon megviseltek.

- Mit gondolsz, a sérült embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Többet kellene foglalkozni velük. Elsősorban a lelkükkel. A társadalomnak nagyobb toleranciával viseltetni irányukban. A családjuknak ugyanúgy szeretni őket, mint egészséges társaikat.

- Sok egészséges előítéletekkel fogadja mozgássérülteket. Sok esetben azonosítja őket az értelmi sérültekkel. Hogyan lehet egy ilyen szituációt intelligensen lereagálni?
- Nehéz. Többnyire a humor segít.

- A végtagok nem megfelelő működése vagy elvesztése fizikális nehézséget is ró az emberre. A sok lelki teher közül a kiszolgáltatottság és a bezártság a legfájóbb azt gondolom. Mi módon lehet, illetve lehet - e ezt enyhíteni?
- Az ÖNÉ eredetileg ezért alakult meg, hogy a kiszolgáltatottságunkat csökkentse. A bezártság megint egy másik probléma. Nem lehet mást tenni, meg kell próbálni harcolni ellene.

- A hozzám közelálló emberek nagy része mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú megváltoztatásáért?
- Ezért van a tánccsoport, a Gyógyító Művészek, ezért jött létre az ÖNÉ. A tudatformálás nagyon fontos, mindenki a saját környezetében tehet érte.

- A magyar nyelv gazdag szókinccsel rendelkezik, mégis szép számmal találunk bántó szavakat, amelyeket cseppnyi odafigyeléssel kiiktathatnánk a szóhasználatunkból, és máris egy kicsit jobbá válna a világ. Mi a véleményed arról a szóról, hogy fogyatékos? Használod, vagy behelyettesíted valamilyen szóval a mindennapokban? 
- Nem szeretem a negatív szavakat, de valahogy mégis különbséget kell tenni, hisz nekünk vannak fogyatékosságaink. Inkább az a baj, ahogy ez a szó a társadalomban leképződik.

- Hol élsz jelenleg?
- Piliscsabán, egy lakóotthonban, Siló a neve.

- Mennyire akadálymentes a lakóhelyed?
- Ez akadálymentesnek épült.

- Mi barátok vagyunk a való életben is, így tudom, hogy akadálymentesítő mérnök is vagy. Mennyire kérik ki a véleményedet a kapaszkodók felhelyezésénél és a rámpák építésénél, hogy ne csak meglegyen, de használható is legyen mindenki számára?
- Sajnos csak kevés helyen kérik ki rehabilitációs szakmérnökök segítségét. Szerencsére az EU-s pályázatoknál ez előírás.

- Az akadálymentesítés törvénye jogerős, mégsem lehet rengeteg helyre bejutni. Számomra az is érthetetlen, hogy néhány üzlet akadálymentesítése abból áll, hogy az ablakban jól látható helyen tábla jelzi, vigyázat lépcső… vigyázat küszöb. Sok mozgássérült ember számára egyetlen lépcsőfok egy soha ki nem nyíló ajtóval ér fel. Az esélyegyenlőségi törvénynek azt kellene biztosítani, hogy ne a körülmények, hanem az illető akarata döntsön arról, hogy hova szeretne bejutni. Neked erről mi a véleményed?
- Törvényekben nem állunk rosszul, azok betartásával igen. De ez bármilyen más törvényre is igaz.

- A kiszolgáltatottság önmagában sem kellemes, ám, ha még az épített környezet is olyan akadályokat gördít elénk, amellyel megbirkózni képtelenség, az csak fokozza a lelki és fizikai terheket. Milyen a jó rámpa szakszerű meghatározással?
- Erre előírások vannak. 5 százalékosnál ne legyen meredekebb, 9 méterenként vízszintes pihenővel, kétoldalt megfelelő kapaszkodókkal. Csúszásmentes burkolat, vezetősáv.

- Milyen a jó rámpa, neked, mint használónak?
- Azt látom előre, melyiken képtelenség egyedül feljutni.

- Szerintem sok helyen némi összefogással is lehetne rámpákat építeni. Mi a véleményed erről?
- Ez is igaz, de ügyelni kell a szabványosságra.

- Mi a véleményed az esélyegyenlőségről? Ez hogy valósul meg a való életben?
- Sehogy. A kötelességeink már egyenlőek, de a jogaink és lehetőségeink még közel sem.

- Jó pár évvel ezelőtt, akkor még személyesen nem is ismertük egymást…minden hónapban nagyon vártam a Humanitást. Olyan gyönyörű novellákat szoktál írni benne. A novelláid rendszerint a mozgássérült emberekről szóltak – vagy a sorstársakat érintő dolgokról.
Egy ideig gyűjtöttem ezeket az újságokat, majd mikor már elég sok lett, és kezdte kinőni a lakást, akkor csak a te írásaidból készítettem egy gyűjteményt, amelyet a mai napig szeretettel olvasok, és gyönyörködöm benne. Írsz napjainkban is?
- Előfordul igen. Csak kicsit már megfáradtam a sok ellenállástól.

- Nagyjából 10 évvel ezelőtt életrajzi könyvet is írtál, amiből a dedikált példányomat mindig szeretettel és fájó szívvel olvasom. Olyan jó lenne, ha megint írnál!
- Talán egyszer fogok még…

- Versírással próbálkoztál már?
- Fiatalabb koromban igen, dalszövegeket is írtam.

- Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
- Igazából nem. Szeretni, és szeretve lenni – ez a legfontosabb.

- Mi az, ami életedben a legnagyobb élményt jelentette eddig?
- Azt gondolom, Csengi folyamatos fejlődése.

- Milyen céljaid vannak?
- Őt felnevelni.

- Van olyan dolog, ami hiányzik az életedből?
- Igen, egy igazi, szerető asszony.

- Nagyon szépen köszönöm a riportot, kívánom, hogy az egészséged a lehető legjobb legyen! Legyél azokkal az emberekkel, akik fel tudnak tölteni, és akik szeretettel vesznek körül!

Kató László: Egyszer csak...

Egyszer csak elmegyünk mind,
Pedig még ott sem voltunk..
Nem kel fel Napunk,
S megy le a Holdunk...
Az ég vizében kékítőt oldunk.
Vagyunk, kik vagyunk,
S voltunk, kik voltunk...

- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Külön köszönöm a barátságodat Lacikám!

 Folytatjuk.


***************************

6. VERSVÁLOGATÁSOK

BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL

BURZA MÁRIA: ANÁSTASIS

Tél után itt a Tavasz,
Húsvét van,
színes a világ és illatos,
elmúltak a fájó tegnapok.

Az újjászületés mámorát
zengi a Természet,
s vele dalolja a Lélek,
meghaltam és újra élek,
tovább játszom a zenémet.

Ha összetörik hegedűmet,
akkor is játszom zenémet,
reménykedő vagyok,
arcom az ég felé fordítom.

Meleg a Nap, fénylőn ragyog,
az eső is langyos,
nemcsak a halál létezik,
az Élet győzedelmeskedik.

A feltámadás minden emberé,
a lélekben ott az Isteni erő,
mindig újra talpra áll, zengi
az újjászületés mámorát,
Anástasis-van másik,
van másik, újra lábra állni!


~~~~~~~~~~~~~~~~

BURZA MÁRIA: LELKEMMEL HOZZÁD TALÁLVA

Az ünnepi sürgés-forgásban,
egy-egy percre megállva,
lelkemmel Hozzád találva,
érzem azt a csodát,
melyet Szeretetnek nevez a világ.


Erőt merítek belőle,
legyőzve, ami fáj,
legyőzve hiányod fájdalmát.


Hangod a messzeségből felém cseng,
kezed simogatását érzem arcomon,
megszépül ettől az én napom.


Átölelni vágylak, lelkemmel megteszem,
érzem és tudom, itt vagy énvelem,
itt, ezen a csodás, varázslattal teli
áldott húsvéti ünnepen.


 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 BURZA MÁRIA:  FEKETÉBŐL  ARANY LESZ


Szokatlan lesz nagypénteki versem,
múlt és jelen benne keverednek.


Szívem szemével látom Golgotán a keresztet,
s hallom szavait a Megfeszítettnek.


Nézem Máriát, az édesanyát, ki a kereszt tövénél térdel,
szívének igaz gyöngye átitatja Golgotán a földet.


Mindannyian cipelünk keresztet,
hitünk erejével visszük terheinket.


Ha a fájdalom lesz elviselhetetlen,
tekintsünk a golgotai keresztre.


A feketéből lassan arany lesz,
szíveinket betölti a Kegyelem.


Az égi tisztaság megfeszíttetett,
Ő mégis él,segít vinni  terheinket. 
……….......................................……………….


I. P.  STEVE  MINIATŰR ÉLETBÖLCSESSÉGEK

(I.P. STEVE GONDOLATAIBÓL…)


1. aki nem tud veszíteni, ne akarjon nyerni!

2. egy tárgy sem sír ha elvesztették, mégis valaki majd felemeli a földről

3. az ellenség mindig a másik oldalon áll, még ha mellettünk van, akkor is

4. a párkapcsolati válság a partner értékét jelöli

5. addig félünk az ismeretlentől, míg meg nem ismerjük

6. ha nem úgy történik valami, mint ahogy szeretnéd, az még nem sértés

7. vigaszt csak abban találunk, akit nem csupán vigasznak látunk

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

I.P.Steve verseiből

Elkülönülve Nem fecseg, locsog, mégis kotyog a tojásain ülő költő. Kicsiny fészke lesz a bölcső kotlós csibéknek, csipogó pihéknek. 

Harangszóig Amint csak álom a valóság s a lét kihűlő forróság, úgy szürke köd borul rá s a lélek csak koldul már. Sötét éj felé suhanó, talán elfelejtett múltakról, szól a számadás, míg harangszóval jő a feltámadás. 

Jézus temetése napján Golgota sziklatömbjén könny és csend, emlék bennünk a keresztút vége, az ég alja lett örökkön véres. Húsvétkor az élet újra éled, a gyűlölet fölött szól az ének, a jó és szeretet győzelmében. Uram,áldd meg minden ellenségem, legyen tiszta az emberi lélek! Tőled ma csak ez az amit kérek s így teljen békében a nagypéntek! 

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha meg is van írva

Néha megszólal a szelíd önmagad
míg a bánat lelkedhez hozzátapad.
Arcodra vetítesz egy kényszermosolyt
s nem érted, a léttől mért veszed zokon.
Toporogsz a jelen cifra tornácán,
így halmozódik a perc, a perc hátán.

Suttog a belső hangod, mégis lázít,
szembeállít magaddal, de nincs másik,
egyedül kell döntened, hogyan tovább,
hogyan kovácsold az életed sorsát.
Kiáltod, hogy egy könyvben meg van írva,
s az égre nézve térdre roskadsz, sírva.

Remény csupán, hogy hátha mégis te vagy,
ki formál és irányt a jövődnek ad,
ki álmaid, egy nap, életre hozza
s a boldogság virul, mint egy szál rózsa.
Jól tudod, nehéz marad a kereszted,
de mit elbírsz, attól nem lesz nehezebb.

***************************

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mond, hogy soha

(Második fejezet)

  Másnap két előadás közötti szünetben Jessica és Kelly az udvaron,
egy padon ülve beszélgettek.

 - Ugye nincs harag a ...
 - Nem, ne aggódj! Bár nem volt szép, ahogy összehoztátok azt a
   dupla randit, de megbocsátok! - vágott a szavába Jess.

 - Mi volt? - kíváncsiskodott Kelly.
- Hazakísért és hazament.
 - Veszekedtél vele?
 - Nem. Múltkor azt mondtad, hogy megkérdezted tőle, mit akar tőlem?
   Most kíváncsi lennék a válaszra.

- Miért? Mi történt vagy változott az óta?
 - Valójában semmi. Csak úgy érzem tegnap azzal a mozival, nekem
  dobtátok a labdát vagy nem?
 - De azt hiszem, nálad van a labda. Dönts, elpasszolod vagy
  visszadobod! Te hogy látod a dolgaitokat?
- Tükör által homályosan. Szóval?
- Azt mondta, hogy ez most veled más, hogy többet akar, mint eddig
  bárkitől! Szeretne megismerni és járni veled.
- Szerinted?
- Komolynak tűnt.
- Mi a francot csináljak?
- Hát ezt csak te döntheted el! Na gyere, menjünk, mert elkésünk és
mérges lesz! - javasolta Kelly és elindultak az emeletre a 2.
előadóba.
- Ki?
- Mr. Carter.
- Nem mondod, hogy most vele lesz óránk? Én erről miért nem tudok?
- De igen. Azt hittem, tudod - mondta Kelly, mikor a teremhez
értek, bementek.

- Később folytatjuk! - búcsúzott Kelly és a hátsó padsorok
egyikéhez ment, Jess, pedig leült az első padba Lucy mellé, ahogy szokott.

   Jess többször azon kapta magát az órán, hogy gondolatai
elkalandoznak, ami még jobban tetőzte zavarát. Azon tépelődött, hogy
adjon-e egy esélyt ennek a kapcsolatnak? Milyen következményekkel
járhat az érzelmi szál kibontakozása?
Megkönnyebbülten sóhajtott fel az óra végén.

*******************************************
  A szünetben Jess, kivételesen a teremben maradt. Szerette volna
elkerülni a magánbeszélgetés lehetőségét Mr. Carterrel. A teremben
maradtakkal egyetértve a szellőztetés szükségessége mellett döntöttek.
Így Jess az ablakhoz ment és kinyitotta, ott is maradt "nézelődni",levegőzni.

- Szia, hogy vagy? - lépett oda hozzá a semmiből Mr. Carter.
 - Jaj, a frászt hozod rám! Köszönöm jól és te?
 - Én is köszönöm. Megkérdezhetem ...
- Azt hiszem ... - kezdték szinte egyszerre.
 - Bocs, mond csak te!
 - Nem, mond te! Hölgyeké az elsőbbség!
 - Rendben, azt kezdtem el, hogy azt hiszem beszélnünk kéne.
 - Mikor és hol?
- Javaslat? Én háromkor végzek itt.
 - Bocsi, hogy belekotyogok, de régi az infó, még óránk lesz utána -
szólt oda Kelly, ahogy elhaladt mellettük és a második padsorhoz lépve
elkért egy órarendet, majd visszament Jessicáékhoz, az ablakhoz.
- Nem mondod, hogy ...
- De igen - válaszolta Kelly.
- Alig pár lépéssel vagyok lemaradva - bosszankodott Jess. - Hol
volt feltűntetve a mai órarendváltozás? És ez csak a mai napra
érvényes?
- A közös levelezőben és igen, csak a mai napra érvényes. Itt is
van - válaszolta Kelly és bogarászni kezdte a kezében lévő papírt. -
Ma kérlek szépen, most lett volna állam és jogtudományi alapismeretek
Juliéval délig.
- De én tartottam bevezetés a szociális munkába órát és ő valamikor
visszacseréli - szólt közbe helyeslően a férfi.
- Úgy van - bólogatott Kelly, s így folytatta: - Méghozzá, ma 15:30-17:00-ig.
- Ne már, délutánra rakni a jogot, délelőtt is ... - kezdett el
morgolódni Jess, de a férfira pillantva véleményét megtartva, csak
ennyit mondott: - Bocsi.
- Ne. Fejezd csak be nyugodtan - biztatta a férfi.
- Azt akarta mondani, hogy a jog délelőtt is nyakatekert, kusza,
követhetetlen sokszor, nemhogy délután, mikor már fáradtabb az ember -
segítette ki Kelly, erre Jess ismét az ablakhoz ment és kifelé nézett.
- Akkor, ötkor a suli előtt? - váltott halkabbra a férfi, hogy csak
a két lány hallja.
- Részemről rendben - mondta Jess és közben a férfira nézett.
- Akkor ezt tisztáztuk, később beszélünk - köszönt el a férfi.
- Várj! Te is akartál valamit mondani vagy kérdezni? - szólt utána
Jess, erre a férfi visszalépett hozzájuk.
- Igen, de azt hiszem, megkaptam rá a választ, ha pedig nem, akkor
majd délután.

************************************

   Öt óra után tíz perccel Jess Kellybe karolva hagyta el az épületet.
Kelly körbenézett az egyetem előtti járdán várakozó, cigarettázó kis
csoportokon, de nem látta Christophert sehol.

 - Látod valahol? - kérdezte halkan Jess, hogy csak a lány hallja.
- Egyenlőre nem, de menjünk arrébb! - válaszolt Kelly és elindultak
a bejárattól jobbra lévő parkoló felé, ahol meglátta a férfi kocsiját.
Christopher bent ült, meglátta Kellyéket és intett a lánynak, hogy
menjenek oda, mert ő telefonált. - Oké, nyugi, itt van, a kocsiban ül
és telefonál - súgta oda Jessnek és lelassították lépteiket, és kicsit
távolabb a járműtől megálltak.
- Gyertek, üljetek be! - szólt ki a férfi mikor befejezte a
telefonhívást. - Kelly elvihetünk valahová? - érdeklődött a férfi,
mikor Jesst előre, Kellyt hátra invitálta.
- Igen köszönöm, merre mentek?
- És a Táltos? - kérdezte mosolyogva Jess a lányt. Kelly ugyanis
rendszerint biciklivel érkezett az egyetemre, ami gyakorinak számító
közlekedési eszköz a városban, hiszen sík területen helyezkedik el.
- Miféle Táltos? - tudakolta értetlenül a férfi.
- Táltos az én biciklim, ma nem vele jöttem - válaszolta Kelly is
nevetve, mert sűrűn vicc témáját képezi, ahogy közös erővel elnevezték
a biciklit.
- Merre menjünk?
- Vásárolnom kéne, mielőtt hazamennék - gondolkodott hangosan Kelly.
- Viktória királynő piac vagy valamelyik Plaza?
- Amelyik útba esik nektek.
- Rendben - mondta a férfi és elindultak.
- Nem zavar titeket, ha bekapcsolom a zenét? - érdeklődött a férfi,
Jess megrázta a fejét.
 - Nem.
 - Milyen napotok volt? - törte meg a csendet a férfi.
 - Szokásos - felelte Kelly.
 - Hosszú - nézte eltűnődve és nagyot sóhajtva Jess a déli félteke
legmagasabb irodaépületét, a Rialto Towerset.
- Neked? - faggatta Kelly.
- Mint minden hétköznap, átlagos - húzta el a száját a férfi és
bekanyarodott az egyik hipermarket elé.
- Köszi a fuvart.
- Megvárjunk? - nézett kérdőn a férfi a kikászálódó lányra.
- Nem köszi, majd Richard hazavisz. Sziasztok, kellemes hétvégét -
búcsúzott el a lány.
- Szia, köszi neked is - válaszolták.
- Most haza? - puhatolta a férfi.
- Igen, köszönöm. Le kell vinnem az ebet és utána, valami terv?
- Mivel kapcsolatban?
- Helyszín. Gondoltam, tegnap nem akartál bejönni így ma sem.
- Ez így nem teljesen igaz.
- Vagyis?
- Először oldjuk meg az eb helyzetet, aztán meglátjuk - javasolta a férfi.
- A vak is ezt mondta, mégsem látta meg soha - kuncogott halkan a
lány a saját viccén, a férfi tanácstalanul nézett rá. Majd csöndbe
burkolóztak.
- Miért vagy ilyen csöndes? Fáradt vagy? Vagy ...
- Vagy mi?
- Vagy esetleg meggondoltad magad?
- Ne láss rémeket! - mondta a lány miközben kiszállt a kocsiból. -
Megvárnál a lakásban, vagy sétálsz velünk vagy később ...?
- Veletek tartanék.
- Oké, mindjárt jövünk - mondta a lány és felment a lakásba,
gyorsan ledobta táskáját. A kutya már az előszobában toporgott és már
mentek is. Szótlanul elsétáltak a közeli Luna Parkba, ahol Jess
elengedte a kutyát.
- Még nem válaszoltál a kérdésemre?
- Melyikre?
- Miért vagy ilyen csendes?
- Aha, arra, fáradt vagyok egy kicsit. Ha már a kérdéseknél
tartunk, te is szerettél volna valamit ott a teremben?
- Igen, de mint mondtam, azt hiszem, megkaptam rá a választ.
- Hiszed vagy tudod?
- Rendben, arra lettem volna kíváncsi, hogy mi volt az oka az órai
dekoncentrációdnak?
- Aha, és szerinted mi a válasz rá?
- Nem tudtál az órarendváltozásról, nem számítottál rá, hogy ilyen
hamar órai keretek között találkozunk.
- Lám-lám. Igazad volt, megkaptad rá a helyes választ - mondta a
lány és játszani kezdett a kutyával. - Ráérsz, maradhatunk még egy
kicsit?
- Nem sietek. Én is eldobhatom neki a botot?
- Persze - adta át a fát a férfinak, majd egy jó óra múlva
visszamentek a lány lakásába.
- Gyere be és érezd magad otthon! Megkínálhatlak valamivel?
- Egy kávé és egy üdítő jól esne, köszönöm.
- Egy pillanat, megmosom a kezem, ha esetleg te is ... - mondta a
lány és a fürdőszobába ment.
- Igen.
- Menj csak, szappan a mosdókagylón, törülköző jobbra a falon! -
mutatta meg a lány, és otthagyva a férfit a konyhába ment. A
kávéfőzővel babrált, mikor a férfi csatlakozott hozzá. - Fél perc és
kész a kávé, mit szeretnél inni? Ásványvíz buborékos vagy
szénsavmentes, esetleg almalé vagy kóla?
- Almalé jó lesz, köszönöm - válaszolta a férfi és leült az
asztalhoz, a lány kitöltötte neki a kávét meg az almalevet, és lerakta
elé. Magának is almalevet töltött.
- Nem sajnálom, csak biztosra akartam menni ...
- Ezt hogy és mire érted?
- A kávéra és az üdítőre gondoltam, hogy nem sajnálom. Magamnak úgy
szoktam tölteni, hogy egyik kezemmel öntöm a másik kezemmel pedig
ellenőrzöm meddig van a pohár. Ezt viszont egy vendég esetében nem
ildomos. Így viszont meglehet, hogy nem lesz tele a pohár.
- Értem, igazad van. Leleményes. Ugyanakkor segítséget is kérhetsz?
- Igen, de akkor hol az önállóság? No ezt, ne úgy értsd, hogy a
segítség kérés és nyújtás ellen vagyok, bizonyos esetekben adok és
elfogadok. De amit lehet szeretnék magam megoldani.
- Teljesen világos.
- Zavarna, ha ...? - kezdte volna bizonytalanul a lány.
- Nem, csak nyugodtan - szakította félbe a férfi.

   A lány megitta almalevét és bement a szobába, hogy a számítógépen
valami zenét kapcsol, aztán mégis meggondolta magát és a cd lejátszót
indította el. A férfi csatlakozott hozzá a szobába.

- Jelek szerint akkor itt maradunk? - állapította meg a nyilvánvalót a lány.
- Igen, reméltem, hogy a hazai terep megnyugtat egy kicsit - mondta
a férfi és leült az ágyra.
- Milyen figyelmes, köszönöm.
- Megkérdezhetem, milyen gondolatok hoztak zavarba az órán lépten-nyomon?
- Durr bele a közepébe - mondta halkan a lány, és hogy idegességét
leplezze az ablakhoz ment, megállt előtte háttal a férfinak, aki
követte, megállt mögötte és átkarolta, pár másodperc múlva a lány
kibontakozott az ölelésből hátrált egy lépést és a férfira nézet: -
Mit akarsz tőlem?
- Szeretnélek megismerni. Szeretnék randizgatni veled és járni, és ...
- Annyira ne siessünk előre. Miért?
- Mit miért?
- Miért szeretnél megismerni és járni velem?
- Mert te egy különleges, kedves, gyönyörű, vicces és még
sorolhatnám a pozitív jelzőket lány vagy.
- Mennyiben?
- Mennyiben vagy különleges?
- Igen.
- Hát lássuk csak kedves, gyönyörű, okos.
- Ezeket már mondtad, - szakította félbe a lány. - Félreértés ne
essék, nem képzelek sokat magamról, csupán ...
- Csupán kipróbálod, hogy tényleg nem szánalomról van-e szó?
- Ennyire átlátszó lennék?
- Nem, csak már világosan értésemre adtad, hogy nem kérsz se a
sajnálkozásból, se a szánalomból. Szerintem sem vagy sem naiv, sem
ostoba.
- Fizikai vagy érzelmi a vonzalom?
- Mindkettő. És nálad? - kérdezett vissza a lánynak váratlanul a
férfi, a lány odalépett és lekapcsolta a zenét, majd letelepedett az
ágyra.
- Talán nem lennék ennyire zavarban, vagy bizonytalan, ideges vagy
nem ... Nem is tudom, ha tudnám.
- Nem félnél ennyire attól, hogy megbántalak? - ült le mellé az ágyra.
- Térjünk vissza hozzád, mit is és hogyan képzelted ezt az egészet?
- De engem érdekelne a te álláspontod.
- Azt majd idővel megtudod. Szóval?
- Akkor ez azt jelenti, hogy megkapom azt a bizonyos esélyt, amit
tegnap említettem?
- Jó úton haladsz felé.
- Hogy képzeltem? Kezdetnek néha elmehetnénk ide-oda.
- Például?
- Mozi, vacsora, tánc, kirándulás ...
- Miért ne? Színház, hangverseny?
- Természetesen, ha szeretnél, semmi jónak nem vagyok az elrontója.
- Elkísérnél szövis rendezvényekre?
- Szövis?
- Vakok szövetsége által szervezet programok, műsorok stb.
- Természetesen támogatnám, hogy találkozz a sorstársakkal, és nem
szégyellnélek egészséges emberek közé vinni sem.
- Mint ahogy mondtam tegnap is, remélem, hogy ez nem színlelt
őszinteség. De lesz időd bizonyítani - erre a férfi átkarolta és
megcsókolta a lányt, aki viszonozta.
- Köszönöm, nem fogsz csalódni.
- Remélem - mondta a lány és visszakapcsolta a zenét, a férfi
visszahúzta maga mellé az ágyra, elfeküdtek ölelte és csókolta a
lányt.
- Én is választ kaphatnék arra a két kérdésemre?
- Melyikre?
- Azok a bizonyos órai gondolatok?
- Furdalja a kíváncsiság az oldalad, mi? - mosolygott a lány.
- Igen.
- És a másik?
- Fizikai vagy érzelmi a vonzalom? Mert ugye, be kell látnod, hogy ...
- Hűha de nagy arcunk van. Nagyobb arcot vagy kisebb tükröt kérsz
karácsonyra? - poénkodott tovább a lány, mire a férfi is elmosolyodott
végre.
- Beérem bizonyos válaszokkal is.
- Hát rendben, a másodikra a válaszom nem tudom igazán, talán mindkettő.
- Talán? - kérdezet vissza úgy a férfi, ahogy Jess tette, azon a
bizonyos első éjszakán.
- Az elsőre pedig, huh, nem is tudom elég sok minden kavarog a fejemben.
- Mondj egy párat!
- Felidéződött a tegnapi mozi egyes részletei, aztán az a bizonyos
együtt töltött éjszaka és rengeteg kérdés.
- Például?
- Hogy fogom/fogjuk kezelni ezt az egészet, ha lesz belőle valami?
- Úgy érted az egyetemen?
- Igen.
- Javaslat?
- Nem tudom.
- Zavarna, ha a suliban érintenélek, csókolnálak vagy kiderülne?
- Bajod lehetne belőle? A vizsgáztatásomat leszámítva, mert azt
ugye igencsak megnehezítené.
- Nem hiszem. Ami pedig a vizsgádat illeti, találunk rá megoldást.
- Nem hiszed, vagy nem lehet?
- Szerintem, nem lehet. Zavarna?
- Ha nincs számodra vagy számunkra káros következménye, akkor nem.
- Rendben, tudod mit, akkor egyelőre távol tartjuk az egyetemtől? -
javasolta a férfi.
- Igen, lehet, hogy ezt kéne tegyük. És most hogyan tovább?
- Mármint az est további részével kapcsolatban?
- Igen, arra gondoltam.
- Mihez lenne kedved?
- Nem tudom, neked?
- Maradhatunk vagy el is mehetünk valahová? - nézett kérdőn a
lányra, ekkor megcsörrent a férfi telefonja, de meg sem mozdult, hogy
felvegye.
- Vedd csak fel! - mondta a lány, a férfi felkelt az ágyról és
kiment a kabátjához a telefonjáért, felvette és visszament a lányhoz,
aki elfeküdt az ágyon és becsukott szemmel lazított. A férfi a lány
mellé feküdt és megcsókolta, majd az oldaláról a hátára gördült és
magához húzta a lányt. Majd mikor lerakta a férfi a telefont az éjjeli
szekrényre, ismét ölelni és csókolni kezdték egymást, most a
változatosság kedvéért a lány telefonja szólalt meg. Aki nyújtózott
érte, de nem érte el, így a férfi nyúlt érte és odaadta:
- Köszönöm - és egy futó csókot nyomott a férfi ajkára. - Szia,
mondd! Visszadobtam. Nem tudom, mindjárt megkérdezem. Kelly kérdezi,
lenne e kedvünk valamihez négyesben?
- Például mihez?
- Például mihez? - tolmácsolta a lány a telefonba. - Mozi vagy tánc
vagy - fordult most a férfihoz.
- Nekik mihez lenne kedvük?
- Ilyen sorrendben? - nevetett Jess.
- Olyan szép vagy mikor nevetsz - súgta oda neki a férfi.
- Szóval? - nézett a férfira.
- Miért ne, fél hétkor a mozinál.
- Hallottad? Oké, akkor ott. Pusszantalak - lerakta a telefont és
megcsókolta a férfit.
- Köszönöm a bókot.
- Nem vagy túl fáradt hozzá? - kérdezte aggódva a férfi.
- Nem. Uram-atyám, 20 perc múlva ott kell lennünk, és én még kész
sem vagyok. Két perc és szalonképessé varázsolódom - mondta a lány és
elővett néhány ruhadarabot a szekrényéből és elvonult a fürdőbe, majd
visszajött.
- Hűha, de jól nézel ki! - bókolt újra a férfi, de tényleg komolyan
is gondolta, majd mikor a lány össze akarta fogni a haját. - Ne kösd
össze, kérlek! Miért fogod össze mindig?
- Nem tudom, talán kényelmesebb. Mehetünk? Te nem szerettél volna ...
- De, beugrunk hozzám is! - szakította félbe a lányt. Úgy is
tettek, a férfi is gyorsan átöltözött, majd a mozi előtt várták Kellyéket.
- Mit dobtál vissza?
- Hogy mondod?
- Te mondtad a telefonba Kellynek?
- Ja arról beszélsz? A labdát dobtam vissza.
- Érthetőbben?
- Azt beszéltük Kellyivel, hogy tegnap a mozival nekem dobtátok a
labdát. Mire ő: döntsd el, hogy elpasszolod vagy visszadobod. Hát
visszadobtam.
- Értem.

  Megérkeztek Kellyiék, bementek a moziba és elfoglalták a
helyüket. Christopher már a kocsiból való kiszállás óta ölelte a
lányt, a film alatt is és többször megcsókolta. Amit a lány
szenvedélyesen viszonzott. A film után táncolni mentek, de Jess
kérésére nem az egyetemi klubba, hanem egy helyi diszkóba. Mivel
Christopher vállalta a sofőr szerepét így ő nem fogyasztott alkoholt,
ahogy persze Jess sem, Mert ő alapjáraton szeszesital mentes életet
él. Kb. Két óra körül hazavitték Kellyéket, majd Jesst kísérte haza.

- Nagyon jól éreztem magam. Bejössz?
- Nem köszönöm. Jó éjt! Holnap találkozunk?
- Igen, miért ne, kitalálhatunk valamit. Jó éjt! - megcsókolták
egymást és a férfi távozott.
 ...............................................

Mindkét könyvem megrendelhető a  underground kiadó oldaláról.

undergroundbolt.hu
Telefonon: (30/6324806)
vagy email: megrendelem@undergroundkiado.hu
Köszönettel: HERIKA

Folytatjuk.
***************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL

 NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI

NAGY VENDEL: Akropolisz agyő

(DAL -  ÜNNEP)

A partról nézem, 
mily szép a  tenger,
messziről susog
a  sós ízű szél.

Égszínkék tenger
Rólad mesél.

Só szagú szellő
Lehelete árad
a  fehér kövekre,

Akropolisz,
jövök hozzád  kedvesem.

REFRÉN

Istenek kövei
Kövek Istenei
Isteni  kövek
Kőistenek

 Akropolisz,
búcsúzom szerelmem.

Akropolisz agyő, 
Isten veled.

Pallas Athéne pallossal
vigyázzon Rád.

2018.03.16.

.........................................................

Két linket is küldök, nekem az első jobban tetszik, de ez élő adás, jót  még a taps is neki, a második csak a dal.
Mireille Mathieu - Acropolis Adieu

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

NAGY VENDEL: JÓZSEF  NAPRA ...

Sándor, József, Benedek
zsákban hozzák a  meleget. 
de ha a  kettő szélső kimarad,
József  egyedül marad.
köszöntelek e  szent napon,
kopogtatok az ablakon.
Isten éltessen sokáig, 
koccints velem  áldomásnyit.


Jóska bátyám nem sajnálja a borát,
megkínálja jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg a  szokását.


itt a  Jóska 
be sincs rúgva,
nézzék meg egy
óra múlva....


sértődés  ne essék,
ez pusztán csak kedvesség,
boldog névnapot kívánok,
igyon mindenki mennyit csak bír,
Rövid az élet, 
Hosszú a  sír.
ezt hozta ki a  rím...


2017.  március 19.

Már így utólag csak arra vagyok kíváncsi
Mivel a  meleget várom,
Hármatok közül 
Melyik veszítette el  a  zsákot?
Nálam itt maradt egy jó nagy, 
Tele van hóval.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~



Itt áll egy asszony,
Kezeit nyújtja felém.
Rám vár egy asszony,
Rajongva szalad elém.
Törékeny asszony,
Simogat, sírva nevet rám,
Odaborulva vállamra
Folyik rá forró könnye.


Szeretlek asszonyom,
Most és mindörökre.


Szerelmes asszony,
Szívedet nyújtod felém.
Remegő testedben
Küzd a vágy s az erény.
Bocsásd meg asszony
Ha melletted bűnben élek
Elrohannak gyorsan 
A hamiskodó, 
fiatal évek.


Szeretlek asszonyom.
Féltelek, s én is félek.


Vágtatva száguld el 
Velünk már az élet.
Vajon mit ró ki ránk
Majd a végítélet?


S  mire  kihunynak belőlünk a  fények,
Végül  megajándékozott engemet
magával örökre egy asszony.


2018.03.18.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az asszonyról szól ez a dal.  a végzet és a szerelem asszonyáról..  (Vendi)
Bryan Adams : Have You Ever Really Loved A Woman

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TŰZLILIOMOK 

NAGY VENDEL: Liliomok TÁNCA 
 
Messziről táltosok dobolása hallik az éjben,
Liliomok táncát  tűztáncosok járják.
patyolat ruhájuk lobog a  széllel,
pattogó szikráknak  jajduló ívében,
arcuknak kezüknek rőt vörös fényében.
vad erők tódulnak fékevesztett hévvel,
szívükbe, lelkükbe  frissülő erővel.
Virágok merednek vérvörös  fényben. 
Lángok inalnak vadak  hevével
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul a  misztikus tánctól,
piroslik ruhájuk a  tűznek fényében,
körtáncot járnak  az izzó parázson.
szoknyájuk lobot vet,
levetik, s  meztelenül folyik a  tánc.
ruhájuk kiterítik a  forró kavicson,
mint Nauszikaa a  tengerparton egykoron,
s  megtörik a  hűs hullám a  sziklapadon.
ősök szellemét idézik ide most,
messzi hangok suttogását hallják,
mit üzennek a  mindig élő múzsák.
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek, veletek küzdenek.
ezüstös tálcán  aranypohárban 
nyújtják felétek a  nektárt. 
Ihletet adnak a  tűzliliomok,
Mikor a  virágot tapossák,
Akkor ontja leginkább
Bódító illatát,
Ellejti násztáncát.
Szívem melegével
Érzem a képet, 
Ha átsugárzik
Annak ereje.
Nem jut el fénye
Kihunyt szemembe,
Eltompult annak már
Tengerszín kékje.
Csak ha  igazi tűz
Lobog a képben,
Az sugárzik át,
Lágyan szelíden
Képzeletemig.
 

Szekszárd,   2018..március 20.

ZSÍROS ARI  FESTŐMŰVÉSZNŐ  KÉPÉRE ÍRT VERS, LÁTATLANBAN, ÉRZELMI INSTRUKCIÓ ALAPJÁN.   A  FESTMÉNY CÍME: Tűzliliomok


Zsíros Ari: Tűzliliomok

***************************

9. ÉLETTÖRTÉNETEK

CSOMOR HENRIETT : Édesanyám, mindenem

 Gyermekkorom óta édesanyám a mindenem. Ő ismer legjobban, arcom rezdüléseiből tudja bajomat. Ritkán voltunk egymástól távol, s ha rákényszerülünk, lelkileg nagyon megsínylem. Sohasem tudtam úgy elmenni otthonról, hogy félnap után ne hiányzott volna.
 Gyermeki ragaszkodásomat, nem tudtam kinőni, mint mások. Valahol a lelkem mélyén, mindig gyermek maradtam. Nem zavar, ha azt mondják: te nagy gyerek. Akkor is odabújok hozzá, mert szeretem és megnyugszom a közelségétől.
 Persze azért voltak és vannak kisebb és nagyobb összezördüléseink, de öt perc múlva mindig bocsánatot kértem. Még akkor is, ha úgy éreztem, hogy nincs igaza. Sosem tudok haraggal elaludni, mert belülről mar, s nem hagy nyugodni, mert érzem, hogy édesanyám lelke sír, ehelyett  ölelni, s vigasztalni, s óvni kell. Sokáig úgy éreztem, hogy anya egyben apám is, mivel tőle nem kaptam olyan szeretetet, amilyet szerettem volna.

Csomor Henrietta

 Sok évvel később apám örökre elment, de akkor sem éreztem akkora űrt. Hiszen itt maradtunk ketten anyuval, s még egyszer olyan nagy szeretetben élünk. A csendet és a meghittséget jobban lehet érezni, mint azelőtt.
 Kora előre haladtával észreveszem, mennyire törékennyé válik. Egész életében erős volt, gyengülni kezd, megtört kicsi arcára gyakran kiül a fájdalom. Titokzatos betegsége nagyon meggyötri, s gonosz szörnyként uralkodik rajta. Miért bántod a legdrágább édesanyát? Aki egész életében, csak gyermekeiért dolgozott! Miért nem hagyod idős korára nyugodtan élni? Lelkem félelemtől reszket, mi lesz vele?  Bárcsak átvállalhatnám betegségét, inkább szenvednék én.

Smaragdzöld szeme már nem ragyog, csak erősen tartja magát. Ízes étkét jóízűen enni nem tudja, mert fáj neki a rágás. S ha arcán látom a fájdalom jelét, nekem sem esik jól az étek. Legszívesebben karomba venném, úgy dédelgetném, hogy enyhítsem fájdalmát. Csókolgatom, s kezét fogom, ne érezze magát egyedül kínzó szenvedésében. Hátát, s nyakát gyengéden masszírozom. Mindig azt mondja félt, hogy elfárad a kezem. Öröm, ha fájdalmát enyhíthetem napjába többször, s elpihen, vagy átalussza az éjszakát szenvedés nélkül.

Gyakran őrzöm álmatlan éjszakáin, ahogy ő tette velem jó pár éve. Sokat beszélgetünk, terelem figyelmét bajáról.

  Most már tudom, mert el merte nekem mondani, legalább úgy fáj neki a füle, s feje, mint nekem a csípőm. Istenem, mennyit szenvedhetsz drága édesanyám, kincsem. Megszakad érted a szívem, nem tehetek mást, csak nagyon szeretlek.
  Hetek és hónapok múltak el, dolgozott, s az állandó fájdalmai nem szűntek, csak nőttek. Vizsgálatoktól vizsgálatokig járt, egy orvos sem találta baját, és persze fájdalomcsillapítót sem kapott. Legrosszabbra gondoltam, biztosan rákja van, s csak rettegtem félelmemben. Hosszú éveken keresztül permetezték nagy szőlőnket, hiába volt bekötve a szája, mégis beszívhatta a mérget. Évekkel később felgyülemlett a szervezetében, és most jött csak ki rajta.
 Nagyon félek a rákbetegségtől, mert az esetek többségében gyógyíthatatlan. Nem szeretném elveszíteni az édesanyámat. Nélküle minek is éljek? Ha nincs anya, megáll körülöttem a világ, s ezt szó szerint értem, mert ő ragyogja be életem.

A kezét sosem tudom fogni, amikor orvoshoz megy, mindig egyedül van. Mindenki azt gondolhatja, hogy evvel a szegény asszonnyal nem törődik senki sem. A látszat tényleg csal, mozgássérült vagyok és ezért nem tudom elkísérni orvoshoz az édesanyámat. Ez egy szörnyű elkeserítő érzés, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám, akkor nem tudok fizikálisan vele lenni. Kint ülök az autóban, s várom, hogy kijöjjön, nekem hiányzik, hogy nem lehetek mellette. Hiába vagyunk elválaszthatatlanok, ilyenkor mégis magányra van ítélve. A tudat elviselhetetlen számomra.
 Sajnos bekövetkezett a lehető legrosszabb, amitől rettegtem, de tudtam, elkerülhetetlen lesz. Édesanyám kórházba vonult két kemény napra. Nagyon féltettem őt, mert a nyelvéből vettek mintát, s elküldték szövettanra, ugyanis az orvosok se tudják, mi lehet a baja. Rettegtem, hogy megfullad, hiszen mindig köhög. Nem volt se éjjelem, s nappalom, csak rá gondoltam.  
 A kemény napok után újra együtt vagyunk, s csak reménykedek, míg visszajön a szövettan eredménye, hogy betegsége nem lesz súlyos. 

Édesanyám betegségében

Drága édesanyámat szétzúzza a betegség.
Erős fájdalmára nincs orvosság,
szép lelkét bánat nyomasztja,
gyenge testét fogva tartja állandó fájdalom.
Mi lesz veled drága, szeretett édesanyám?
Szívem fáj nagyon érted, félelem ül vállamon.
Mondd, mivel könnyíthetném mindennapjaid?
Átvállalnám a szenvedést,
csak ne lássam a gyötrő kínt tekintetén.
Bordó kendőjét törődve igazítom,
gyengéden csókolgatom, percre se feledje,
nincs egyedül.
Ajka nem mozog, magába roskadva
ül, hallgatagon.
Szeme sem csillan úgy, mint rég.
Mintha elhagyta volna az élet.
Ezernyi ránc ül tündöklő arcán.
Évgyűrűk szépítik homloka
mély barázdáit.
Hetvenfelé ballag az én drága jó anyám.
Dolgos reszkető kezét simogatom,
becézgetve dédelgetem,
s ha az ablakon bekacsint a sápadt hold világa,
illatos ágyába fektetem, gondosan betakargatom.
Féltve őrzöm nyugtalan álmát.
Imára kulcsolom kezem, úgy imádkozom
érted szerető szenvedő édesanyám.

2018. március 30.

***************************

10. MEGJELENT...

NAGY VENDEL  14.- IK  VERSESKÖTETE A  MEK - en
CÍME: TŰZLILIOMOK    -  A  KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL...
…………… 
Kedves Vendi!
Örömmel jelzem, hogy a verseskötete a mai napon felkerült a MEK-be:
Tűzliliomok : Versválogatás / Nagy Vendel
https://mek.oszk.hu/18000/18055

Köszönettel és üdvözlettel: Góczán Andrea  - MEK-könvtáros
 ....................................

MEGJELENT A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA  NAGY VENDEL: 14.  E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 
NAGY VENDEL: TŰZLILIOMOK VERSVÁLOGATÁS CÍMMEL.

Tűzliliomok : Versválogatás / Nagy Vendel
https://mek.oszk.hu/18000/18055

A nem látók itt olvashatják:

NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ

A könyv borítója
***************************

11. NOVELLA

KELEMEN GYÖRGYNÉ: Jövő mai szemmel . Mese kicsit másként .

   Ültem egy padon és néztem a sürgő-forgó embereket. Két fiatal fiú jött kezükbe mobil és igen vadul nyomkodták . Odamentek egymáshoz kezet fogtak egy szót sem szóltak csak a telefont nyomkodták bőszen . Talán ez lesz a jövő? A fiatalok csak készülékeikkel foglalkoznak a másikkal nem? Jaj de sok szembeteg lesz . Már az ovisoknak van laptopjuk, okos telefonjuk . A fiuk nem fociznak a lányok nem babáznak csak gépeket nyomkodnak. Mi lesz ?

Az emberek mivel , hogy sok lesz a szembeteg arra fognak törekedni , hogy a látást elvesztő emberek valahogy mégis tudjanak látni . Okos készülékkel . A környezetet meg úgy alakítják sok legyen a zöld növény ,hogy élhető oxigént adjanak . Befuttatják még a házak falát is a tetőkön meg kis parkok lesznek . Az ott lakok gondoznák ápolnák a kis zöld szigetet . A fiatalok nem járnának kondi terembe hisz ott lenne a kis park amit ápolni kell .

Most ha meglát egy anyuka az utcán egy sérült embert mit mond a gyerekének . Ne néz oda ,ne bámuld meg , csinálj úgy mintha észre sem vennéd . Talán a sok érzékenyítő programnak a meséknek köszönhetően , egyszer változik a helyzet . Anyuka majd ezt mondja figyelj oda ! nézd meg ! kérdezd meg tudsz-e valamit segíteni?

Most ott tartunk a fiatal kezében ott a mobil és bőszen játszik vele nem lát rendesen mert a figyelmét az köti le. Nem is hal mert a fülébe ordít a zene . Megy a nagy világba bele , nem lát nem hal csak megy . Hová , egy kocsi ,vagy vonat alá ? Otthon beül a falak közé és ugyan azt teszi mint kint . Szívja a cigit mert ő már nagy és a világról mit sem tud, hisz elvan a saját világában . Kiabálnák a fülébe, néz széjjel ! Ismerd meg környezeted! Betiltanám ezeket a gépeket az utcán csak a telefont hagynám , nézzenek ,haljanak . A cigit a kezéből kiverném ne mérgezd magadat!
 ....................................................

Mese .

Egyszer volt ,hol nem volt . Volt egy szép királylány . Nagyon szép volt ,de jött a sárkány ,hogy elrabolja . A sárkány talált egy laptop előtt ülő királylányt aki gépezés közben cigizett .
- Hú de büdös bagó szagú - na, de sárkány vagyok viszem.

  A királylány úgy belemerült a játékba , hogy az egészből észre sem vett semmit . Este mikor a gépnél elaludt, de másnap sem . A sárkány meg várt hátha lemerül a laptopja . Közben azon gondolkodott mit is kezdjen vele . Főzni nem tud , se takarítani se anyai érzés nem szorult bele mit kezd a sárkány gyerekekkel ? A királyfi e-mailbe értesült a lány rablásról . Na megy sárkányt ölni . Beszállt a luxus kocsijába , na majd Ő megmutatja a sárkánynak . Kiszállt a kocsiból becsengetett a kis házba . Kijött a sárkány . Na sárkány megharcolok veled ! Viszont a cigi miatt úgy elkezdet köhögni majd meg fúlt . A sárkány meg a röhögéstől fulladozott ahogy látta a nagy hasú fulladozó királyfit. Mit akarsz? Te szerencsétlen örülj, hogy levegőt kapsz . A királyfi ebből nem hallott semmit, hisz a legújabb sláger a fülébe ordított .

Meglátá a királylányt a laptop előtt.
Berontott a királylányhoz . a kis házba . Hú ez mi amivel játszol? - kérdezte a királylánytól .

- Ezt ismerem csúcs ez a játék ! - és leült a királylány mellé játszani .
A sárkány mérges lett bezárta rájuk az ajtót , Ő meg beköltözött a királyi várba .

- Mintha fogyott volna a királyfi, rebesgették az emberek mert előtte nem igen látták.

A királyfi és a királylány ma is boldogan játszanak a laptopon .Itt a vége laptop vége ,game over . Nyugi van még két életed. A mesém is tovább tartott volna , ha a laptop le nem merült volna.
Ideje felkelni felébredni . Ne mérgezd magad ha nem muszáj . A számítógép jó, de ne annak élj . Húzd ki füledből a dugót és hallgasd inkább környezetedet . Na de ez csak mese . A tény marad az okos telefont nyomkodó fiatal . A szmogos város, a városok beton tengere. Talán a jövő jobb lesz, de szerintem ez is csak mese.

***************************

12. EGY LEHETŐSÉG

MÉSZÁROS MELINDA :  Hogyan segíti az internet a versírást.

Hát, hogy is kezdjem. Igazából nem tapasztaltam,én,hogy nekem az
internet maga segítené a versírást! Talán inkább mondanám,hogy vannak
olyan oldalak mik segítik a versírót! Nos,én egy oldalt nyitottam meg
2017 Decemberében, ami a POET.
Bizonyosan létezik technika ,az interneten mi segíti a versírását,de
szerintem a verset magának a költőnek,kell megírnia,és aztán rá
találnia arra ki őt segíti abban,hogy a saját versét publikálhassa el
tudja adni valamilyen módon! Ettől lesz a vers szép,ha szívből jön!
Ugye régen sem volt internet,és milyen csodás költőink voltak,és
verseiket még ma is harsogjuk! Kötelezően meg is tanultuk! Tehát a
költőt nem az internetes versíró program,teszi naggyá,hanem az az
oldal mi a versíró versét be mutatja esélyt ad a költőnek!
Én most a POET világáról írnék pár szót!
Teljesen ismeretlenül neki ültem keresni egy oldalt ahová a verseimet
tudnám publikálni,és elsőre ez oldal jött be a gépembe:POET! Úgy
gondoltam nem keresgélek tovább és nekifeküdtem a szabályoknak mik
fontosak,és aztán vágjunk bele!
Karácsony előtt rögtön soronkívüliséget kaptam a versemnek mi  a

karácsonyról szól,és sec perc fel is került. Boldog voltam!
Alázattal olvastam el 1hónap alatt 1000 verset,mire igyekeztem is
válaszolni!

Akkor jöttem rá ez a POET kicsit több a versírásnál,ez egy család,mit
ha jól és szépen tiszteletben tartok én is bele tartozhatok!
Meg is kellett írjam egy versemben milyen csodásan befogadtak,és
teljesen ismeretlen emberek életét ismertem meg alázatos olvasásommal
egy hónap alatt! Ez olyan világ,mit csak az ismerhet ki nem kérdezi
meg a másikat mi bánt,kedves? Hanem a verséből ki olvassa és szívvel
vigasztalja az arra szoruló embert! Tehát teljesen ismeretlen emberek
versben írják meg egymásnak azt mi szép fáj,és csodás! Ez egy nagy
család fontos szabályokkal,mi ha be tartod sírig tart s csodás mi
körbe öleli a világot!
Na de ne csak a dicséretről szóljon írásom,a sötét oldalról is! Volt
bizony ,hogy volt versem mit vissza dobtak szépen,írj kértek
helyesen,ez nem mehet így fel.
Borzasztó dühös voltam rá,de este elgondolkodtam,hogy nem ő a
hibás,hanem én,és minden rosszban van valami jó! Tehát nekifeküdtem,és
mit vissza dobtak,első sikerem hozta meg átdolgozva helyesen meg írva!
Nem tudom miben tud segíteni az internet a vers írásában,mert
szerintem,nem tud csakis úgy ha vannak olyan felületek ahol tudjuk
verseinket publikálni! De a verset a költő szerzi  a saját gyermeke,ha
jobb vers ha rosszabb is. Talán nem is baj ,hogy nem én írom meg miben
tud  az internet segíteni,mert akkor én legalább teljesen másról
tudtam írni!
Arról én hogy látom,és ez a fontos! Végezetül,csakis ajánlani tudom
mindenkinek a POET világát,mert tényleg csodás! 


 Melinda
***************************

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK...IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV.  

A dunai halászlé
( Első kötet, harmadik rész)

NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK

A MEK-en ezen a linken olvasható
A nem látók itt olvashatják.

3. Fejezet : A DUNAI HALÁSZLÉ

Minden népnek megvannak a saját, jellegzetes ételei, az alapanyagok akár évezredek óta használatosak, de az étel elkészítése sokat változott a hosszú évek során, ami az emberi kultúra fejlődésének köszönhető.
A halászlé jellegzetes magyar étel, a világban sokfelé nem is hallottak róla, és nem is mindenütt főzhető meg, mert nincs meg a hozzávaló.
Én sokféle művészetnek hódolok, de a leginkább használatos és alkalmazott művészet a szakácsművészet, amelyet a legtöbb ember tudatosan vagy tudat alatt elkövet.
Főzés közben a társaságtól megkérdezem, hogy mióta ihat az emberiség bort vagy sört? Ehetett-e paprikás krumplit Mátyás király? Melyik állat a még ma is élő, ehető dinosaurus? Tehát a főzés nemcsak hasznos és szükséges dolog, hanem fejlesztheti akár történelmi, fizikai, kémiai és irodalmi, vagy akár gasztronómiai ismereteinket is. A főzés ilyen alapon az emberi kultúra egyetemes része. Végigkövethető az emberiség fejlődése a kezdetektől napjainkig.
 Az egyik legfontosabb élelmiszer-alapanyag, amit a vadászó, halászó ősember talált korlátlan mennyiségben a folyókban, tavakban, tengerekben a vízi élőlények közül: a hal volt.
Viszonylag könnyű megfogni, és az éhes ember leleményes, különféle eszközökkel egyre jobban megkönnyítette a dolgát.
Eleinte nyersen, majd később sütve, főve is fogyasztotta, és a későbbi időkben fűszerezte is, sóval, különféle növényekkel és azoknak poraival, mint például zöldségek, vagy akár a paprika is.
Nagy Vendi a szakács...
A nagy távlatokból térjünk vissza szűkebb hazánk területére, hiszen az itteni dunai halászléhez szeretnék némi támpontot adni, ízelítőt bemutatni.
A Duna számomra a legfontosabb és legkedvesebb folyó a világon, hiszen némi túlzással mondva, abban nőttem fel, mert gyermekkoromban rengeteg időt töltöttem ott, sokszor reggeltől estig.
A dolog nem volt veszélytelen, hiszen jó néhány gyermek vesztette életét a folyóban, de félni mégsem kellett, csak tisztelni és szeretni és ismerni kellett a vizet.
Sokszor, ha néztem a folyót, láttam rajta a kecses római hajókat, a robusztus török gályákat, és eltűnődtem, hogy mennyi mindent láthatott a Duna a történelem során. Vonzotta a vonuló seregeket, hiszen a víz kellett a sok embernek, állatnak, és az akkori útviszonyok miatt fontos közlekedési útvonal is volt, azon szállították a nehéz rakományokat, pl. az ágyukat és a rablott zsákmányt is.
Leírásokból tudjuk, hogy Attila Hun vezér is megvonatta a hálókat, hiszen a nagy had sok éhes gyomor, és olvastam, hogy Szulejmán is állt Mohácsnál a Duna parton, és fogták és sütötték olajban neki a keszeget, amit ő kézzel evett, akármilyen nagy szultán volt.
Jómagam a Sárközben és Faddon nőttem fel, ahol annyi volt a hal, hogy akár a sekélyebb patakokban kézzel is lehetett fogni, de egy feneketlen nyomókosárral biztosan.
Régi mondás, hogy az itteni népek sült halat ettek főtt hallal, ami igen finom, de hamar kiürülő, könnyű étel volt, és a béresek kikötötték, hogy hetente csak háromszor fogadják el ebédként, hogy valami energiadúsabb húsos ételhez is jussanak.

Magyarországon számtalan formában főzik a halat, és én is ettem már sokfélét, de hát, hogy is mondjam finoman, csak annyit: hogy ahány ház, annyi szokás.
Ha vízbe zöldséget és húst teszünk, akkor abból jobb esetben húsleves lesz, és attól függ, milyen húst: csirke, marha, disznó, vagy ha akár halat rakunk bele, akkor halleves lesz.
Már ettem ilyet, de semmi köze a halászléhez.
Hazánkban kettő fő változata van a halászlének: a dunai és a tiszai.
Hasonlítanak egymásra, de még ez a kettő is ég és föld.

Az sem mindegy, milyen halakból készül, milyen a hagyma, a paprika, sőt még a bogrács fajtája, alakja, anyaga is meghatározó, sőt még a mérete is.
A halászlé bográcsos étel, lábasban nem igazán lehet, és főleg szabad tűzön kéne főzni, de ha lakásban főzzük, gázon, akkor is legalább bográcsban tegyük. Fedőt soha ne használjunk, hadd lobogjon szabadon. A dunai halászléhez felfelé szűkülő bográcsot használunk. Az befelé forgatja a halakat és a párolgást is kissé meggátolja.
Lehetőleg szabad tűzön, keményfával, és ne fenyővel vagy ellobbanó puhafával tüzeljünk.
A halászlé előkészületének legfontosabb mozzanata a hal előkészítése. Tudni kell, honnan van a hal és milyen fajta, hiszen meghatározó, hogy milyen a minősége és a súlya is, és többféle, vegyes halból lehet jót készíteni.
Horgásztól kapjuk, vagy halastavi az alapanyag, mindegyiknek megvan a veszélye. A tavi lehet hizlalt és zsíros is, a szabadvízi pedig olajos vagy akár fenolos is. Vigyázni kell!

A halpucolás is szakértelmet kíván. Szépen megpucoljuk és éles késsel mindkét oldalát beirdaljuk, lehetőleg minél sűrűbben.
Vigyázzunk, hogy a keserű foga és a kopoltyúi is kikerüljenek, és ha szeretjük a belsőségeket, akkor az ikrát és a haltejet külön tálkába rakjuk.
Van, aki beleteszi a légzsákokat is, de ez nem fontos, ízlés dolga.
Miután kétujjnyi szeletekre feldaraboltuk a halainkat, bár ez csak a nagyobbakra vonatkozik, jó alaposan besózzuk a beirdalt részeknél, mert a hal íztelen és a só hozza ki az ízeket.
Később erre figyelni kell a sózásnál, mert bele kell számítani ezt a sómennyiséget is.
Az apróbb halakat: keszeg, kárász, törpeharcsa, egészében feltesszük a sóba, persze azokat is beirdalva. Ragadozó halból, pl. csuka, csak keveset használjunk, csupán csak egy-két szeletet, mert vad íze lesz a lének.
Az egyik legfontosabb kérdés, hány vendégünk lesz a lakomára.
A halmennyiség fejenként fél kiló, de másfél kiló halnál kevesebből nehéz jó halászlét főzni, hiszen a mennyiség adja ki a megfelelő ízeket és kalóriát és állagát az ételünknek.
Amíg a halunk áll a sóban, legalább kettő órát, addig megkezdhetjük a következő munkafázisokat.
Mi is kell egy jóféle halászlé elkészítéséhez? Viszonylag kevés dologból tevődik össze, de sajnos nem a legolcsóbb manapság, pedig régen a szegények étele volt egyszerűsége miatt, és mert minden háznál volt hagyma és paprika, ami a fő alapanyaga a halászlének, a hal után.
A hal mennyiségétől függően kiválasztjuk a megfelelő nagyságú bográcsot, ami régen általában rézbogrács volt. Ez kissé macerás, mivel érteni kell a tisztításához, mert az oxidréteget sóval és ecettel kell lesikálni, esetleg homokkal, mert mérgezheti az ételt, és főzés után ki kell venni a maradékot, mert elromolhat, ha sokáig benne marad.
A mai modern világban legpraktikusabb a zománcos bogrács, ami könnyen elmosható, kezelhető és nem károsítja az ennivalót, ha esetleg másnapra is maradna belőle.

Más anyagból készült edény nem alkalmas a főzéshez, mint például az alumínium vagy a vaskondér.
Említettem már, hogy a bogrács szája felfelé szűküljön a forrás intenzitása miatt. Sajnos a halnak és a paprikának manapság igencsak húzós az ára, és ez kissé megdrágítja ezt a fenséges étket, mert régen mindennapos volt, manapság pedig általában ünnepi eledel.
 
Halászlé bográcsban
Nagybátyám annyira szerette a halat, hogy kedvenc mondása volt, hogy ha már annyira jóllakott, hogy már egy falat nem menne le a torkán, akkor még három tányér halászlevet meg tud enni.
Míg aggódik a halunk a sóban, eltűnődöm a régi idők emlékein, mikor a Faddi főutcán reggel négykor lassan megindultak a halászok a Duna holtága felé, hogy elkezdjék napi munkájukat, kihalásszanak néhány mázsa halat a mederből és elvigyék jeges kocsival a közeli, tolnai piacra.

Mire leértek a vízhez, a Nap már emelkedett az Alföld felől és rávetítette sugarait a vízre, és a hozzáértők megállapították a víztükréből, fodrozódásából, színéből, hogy lesz-e fogás ma vagy sem.
Csónakokból kiterítették a hálókat, melyeknek parafái himbálódzva úsztak a vízen, és már öt órakor húzták a hálókat kifelé a vízből, amelyek egyre nehezebb lettek.

A gazdag zsákmányt fajtánként válogatták. A nagyon aprókat és a nagyon nagyokat visszadobták a mélyebb vizekbe. Hat órakor már jéggel körülpakolt kosarakkal elindultak a szekerek a piac irányába, hogy az asszonyok vásárolhassák az aznapi ebédrevalót. Míg a többiek elkezdték javítgatni, elpakolni, szárítóra teríteni a hálókat, a halászmester kiválasztott egy szép nyurga pontyot. Megpucolta a hevenyészett asztalon, és már darabolta a hagymát, berakta a halat a bográcsba, jól megrakta a tüzet és mikor felforrt, meghintette sóval, paprikával, és mire leégett a tűz, már kész is volt a reggeli.

Mindezt munka közben végezte el, és semmiféle különleges módozatokat nem alkalmazott, nem passzírozgatta, nem készített alaplevet, és mégis egy órán belül készen volt a halászlé, megfelelő sűrűségű és erősségű lett. Mindenki szedett magának a tányérjába, vagy kis paraszttáljába, és a mindig nála lévő kanalával megette a levet halastól, cseresznyepaprikástól, mindenféle felesleges ceremónia nélkül.
Ittak rá faddi homoki bort, ami nohából készült. Reggel nyolc órakor már mindenki indult hazafelé, hogy mehessen a saját dolga után. Ki a szőlőbe, ki a dohányföldre, ki a kukoricát kapálni, és a hazavitt halból, mire hazaért a munkából, otthon már megint várta a sült vagy főtt hal.

Zsákszámra vitték haza az apró szeméthalat és odaborogatták a disznóknak, vagy a kutya, macska is ehetett belőle. Számtalanszor láttam ezt a halfőzési módot és most is így fogjuk főzni az ebédünket.
Októberben több névnapot, születésnapot is ünnepelünk, és mivel mindenki szereti a halat, szívesen fogadják, ha ez az ünnepi ebéd. Édesanyám Terézia, édesapám Vendel, mint jómagam is, és nagylányom pedig a születése napja alkalmából kapja a halászlevet.

Akkor hát kezdjük, Isten nevében!

Halunkat már kellően átjárta a só és itt az ideje, hogy elkezdjük a főzést.
Kilónként egy-egy nagy fej vöröshagymát összevágunk a lehető legapróbbra, mert mivel mi nem passzírozzuk az apró halból és hagymából készült alaplevet, apró kockákra kell vágni a hagymát, mert nem fő szét a vízben, és célunk, hogy minél sűrűbb levet kapjunk.
Van, aki a hagyma felét lereszeli vagy ledarálja, de tábori körülmények között nemigen van erre mód. A hagyma tavalyi, érett legyen és ne idei gyönge vagy esetleg póréhagyma, és mellőzzük az illatos lila hagymát is.
Tegyük a bogrács legaljára és arra helyezzük el a halakat, de olyan módon, hogy megvan a sorrendje - lehet, hogy csak mánia, de mindig így csináljuk.
A hagymára vagy egyben, de ha nagy, akkor kettévágva ráhelyezzük a fejeket, melléje a farkakat, erre a szeleteket és erre a másfajta halakat, amiket egyben hagytunk a beirdalás után.
Esetleg egy darab csukát is beletehetünk, de csak az íziért, ahogy mondani szokás, de a domináns a ponty legyen.
Lehet másfajta halakból is főzni, de az már megint egy másfajta elbánást kíván. Busa, amur, angolna, afrikai harcsa tájidegen, máshonnan behurcolt halfajok - lehet használni, de egy másik ételt kapunk.

Felöntjük hideg vízzel annyira, hogy a halat ellepje, de ha túl sok a víz, akkor híg lesz a lé és nem lesz meg a halászlé jellegzetessége. Vannak, akik egész krumplit, paradicsomot és egyéb mást is beleraknak, de az nem való bele, még fehér paprika sem, csak piros csöves fűszerpaprika és erős cseresznyepaprika. Ezekből jó néhány darabot tehetünk, hogy mindenkinek jusson a tálaláskor. Esetleg a mai modern világban néhány halászlékocka, de nem egyben, hanem kikeverve, mert akkor egyben is marad és nem tölti be a funkcióját.

A későbbiekben kerül még bele jófajta házi őrölt paprika, nemes, édes és csípős is, ami faddi vagy bogyiszlói lehet, egy pohárka savanykás bor, ami összetartja a halat, és más nem is kell az ételünkbe.

Ilyenkor felakaszthatjuk a háromlábra a bográcsunkat, és főhet a sokak által kedvelt, jellegzetes dunai halászlé. Csak rakni kell a tüzet, keményfával, aminek a füstje is beleszáll a bográcsba, átadva a jellegzetes füstillatot a halnak. Az sem baj, ha a pernye is beleszáll.
 A tiszai halászlé úgy készül, hogy az elkészített passzírozott alap lébe beleteszik a halszeleteket és újra felforralva főzik meg a halászlevet. Az is finom, de sokkal több időt vesz igénybe.
A mi halászainknak nem volt arra ideje, hogy a munka mellett még ilyesmivel is foglalkozzanak, és így alakult ki ez az egyszerű, de hatékony főzési technika.
Minden belevalót, kivéve a törtpaprikát, egyszerre rakunk a bográcsba, és ha odafigyelünk, akkor nem törjük össze a haldarabokat, mert nem kevergetjük, hanem forgatjuk a bográcsot.

Egyszer láttam a faddi kisvendéglő udvarán egy majdnem kétméteres szürke harcsát felakasztva egy fára, és a farka leért a földre. Mondták, hogy közel egy mázsa volt.
 Nagy üstökben főzték és a falu lakói ingyen ehettek belőle a vendéglős jóvoltából. El is fogyott az utolsó falatig. A harcsa ingyen volt, a hasznot az elfogyasztott bor ára hozta. Szóbeszéd járta, hogy ez a nagy, kapitális hal a Duna közepén elrabolt egy csecsemőt is, de keresve keresem, hogy mit keresett volna ott egy csecsemő a folyó közepén, de azt elhiszem, hogy néhány kacsa azért áldozatául eshetett, mert szemtanuk mesélték, hogy látták a kacsát eltűnni a víz tetejéről.
Amíg fő a halunk, elkészíthetjük a tálalást. Ennek több módja is van.
 A legegyszerűbb, hogy mindenki szed magának a bográcsból, de ha tálakba öntjük a levet, akkor ki kell szedni a haldarabokat egy lapos tálra. Addigra elkészült a jellegzetes gyufatészta, amivel a dunai halászlét Pakstól Bajáig eszik.
Édesanyám és feleségem több mázsa lisztet meggyúrtak már a halászléhez készített tésztához, de ma már lehet vásárolni erre a célra készített gyufatésztát is. Azért a házi az megint csak más.
Volt olyan férfi, aki nem engedte, hogy a felesége illatos szappannal mossa a kezét, mert azt is megérezte a tésztán.

Lassan felforrt a vizünk, benne szépen befelé forognak a halak, és mikor elforrta a habját, akkor beleteszünk annyi kanál paprikát, ahány kiló halat főzünk. Lehet egy kanálnyi csípős is. Ekkor kissé lanyhul a forrás és elolvad a gyönyörű paprika, bíborszínt adva a lének.
Tehetünk bele egy kiskanál borsot is, de csak egy igazán keveset. A sóval vigyázni kell, mert a halat besóztuk. Kóstolhatjuk már külön kanállal, és ha kell, akkor sózhatjuk, paprikázhatjuk utólagosan. Ilyenkor beletehetjük a belsőségeket és a kikevert halászlékockát is. Ez sűríti a levet, és tovább kell forrnia, lobognia a lének, hogy sűrűsödjön az ételünk. Hogy ne főjön szét a halunk és egyben tudjuk kivenni őket, adjunk egy pohár jófajta bort a halaknak, mert a mondás szerint a hal úszni akar, először a vízben, aztán a lében, utána pedig a borban.

A biztonság kedvéért, mielőtt bort öntenénk a bográcsba, feltétlenül meg kell kóstolnunk az italt, nehogy véletlenül mást öntsünk a lébe, és aztán néha még kontrollálnunk kell, hogy valóban az volt-e, amit bele akartunk önteni. Mindenféle halétel megfő háromnegyed óra alatt. A halnak még ennyi idő sem kell, csak a sűrítéshez kell idő.
 Miután levettük a tűzről, kissé megnyugszik a leves, akkor hosszú nyelű kanállal kiszedjük a haldarabokat, azt is szép sorba rakjuk a tálon, mellérakva az ikrát és a cseresznyepaprikákat.
A levet, ha szükséges, leszűrjük, és a hagymát is kistányérra tesszük, a levet pedig ráöntjük a cseréptálba tett gyufatésztára. A tál általában fehér, hogy jól mutasson a piros étel a tálban.
Ezután mindenki merhet a saját tányérjába annyit, amennyit szeretne. Díszítheti paprikával, ikrával. Van, aki nyers hagymát is darabol rá tolnai módra, és tehet bele halszeletet is, de azt inkább külön eszik főtt halként a halászlé után.

Aki nem tésztával eszi, annak fehér kenyeret ad a háziasszony. A főtt halat is kenyérrel kell enni.
Közben, mivel a hal úszni kíván, isszák rá a jófajta borokat, mivel a hal fehér húsú. Fehérbor illik hozzá, de az sem követ el hibát, aki vörössel próbálkozik, mondjuk kadarkával vagy kékfrankossal. Sör nem illik a halhoz.

A hal után a gondos háziasszony túrós csuszával tetézi még a bőséget. Aki még bír enni ezek után valamit, és még a tetejére valamilyen édes süteményt is kínálnak a lakoma végén.
Általában, mivel mindig többet főznek a kelleténél, marad az ebédből. A maradékkal több mindent lehet kezdeni.
Van, aki a tányérokba levet mer és bele egy-két szelet halat tesz, és másnap reggel hidegen, halkocsonyaként igen kellemes a meggyötört gyomornak.
Ha még mindig marad halszelet, akkor azt még gyorsan ki lehet rántani és sültként tálalni délután nassolásképpen. A halfejet általában az ínyencek megeszik kanállal, mert úgy a legjobb.
A halnak a farkát nemigen szeretik, de én rájöttem az ízére, és mivel kevés benne a szálka, azt is kanállal szinte egyben meg lehet enni.
Utána a maradékkal már vigyázni kell, mert a hal gyorsan romlandó.

Mióta a paprika átkerült az óceán másik feléről Európába, azóta élvezhetjük ezt a pompázatos ételt, aminek a fejlődése a mai napig nem állt meg. Mivel a halban sok a D-vitamin, kívánatos, hogy minél több halételt együnk. A halakból sokféle változatos, jobbnál jobb ennivalókat lehet készíteni, a harcsapörkölttől kezdve a kirántott halon át a sült keszegen keresztül a rácpontyig bezárólag. De ez már egy másik értekezés feladata lesz az olvasó elé tárni.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok ehhez a csodálatos, egyszerű, de mégis fejedelmi étekhez!

Folytatjuk.
***************************

14. EGY KIS HUMOR

NAGY VENDEL: AZ ÓPERENCIÁN INNEN, AZ ÜVEGHEGYEN TÚL

Az üvegvisszaváltás nagy üzlet!
Ezt mindenki tudja, csak a kereskedők nem!

Helyhiányra, raktározási gondokra, munkaerő hiányra hivatkozva nem szívesen foglalkoznak a göngyöleg kezelésével.
Egy leleményes, jól informált kereskedő megvásárolt egymillió sörösüveget
egy pénteki napon, mert megtudta, hogy hétfőtől kettő forint helyett hat forintba kerül majd egy üveg.
Megkérte a telepvezetőt, had maradhasson ott az áru. Hétfőn majd elszállítják.
Tehát: anélkül hogy hozzányúlt volna az áruhoz, négy milliót keresett két nap alatt.
Hiába, az információ nagy úr.
Egyik év végén nagyszabású pezsgő vásár volt Szekszárdon.
Magam is bevásároltam karácsonyra, és szilveszterre a koccintanivalóból.
Még kölyökpezsgőt is vettem a lányoknak.
A meglepetés akkor ért, mikor ünnepek után visszavittem az üvegeket.
Ki volt írva: Január 1. után pezsgősüvegeket nem váltunk vissza!
Mi ez, ha nem nagy üzlet.?

A minap ismét galád, s nem eléggé elítélhető módon, sörösüvegeket próbáltam visszaváltani a közeli kereskedelmi egységben.
Szatyros bevonulásomat már az ajtótól szemrehányó pillantások kísérték, de eljutottam valahogy a pultig.
- Ki van mosva? zúdult rám a kérdés
- Igen. mondtam, mert már emiatt egyszer  megszégyenültem
- Tessék kirakni!
Megtörtént.
- Ezek az üvegek nem jók.
-?
- Nem töröttek, nem piszkosak. Miért?
Nem jók a címkék! Ilyen söröket mi nem árulunk, és csak az általunk forgalmazott üvegeket váltjuk vissza.
- De hát én csak itt vásárolok, és különben is, én nem sörös-címkéket akarok eladni, az csak a ráadás.
Hiába, a hölgy hajthatatlan maradt, pedig szabványos üvegek voltak.
A palackozóban pedig úgyis ki, és lemossák, próbálkoztam, de nem…
Kérhettem volna a panaszkönyvet is, de olyat még sosem tettem, és más ötletem támadt.
- Ezt nem ússzátok meg! Gondoltam magamban, és hazacígöltem a szatyrokat.
Otthon leáztattam a ragacsos papírokat a palackokról.
Hát mit mondjak? macerás munka, de lejött.
Visszavittem az üvegeket, s kínosan ügyeltem arra, hogy ugyanahhoz a hölgyhöz kerüljek.
Láttam megismert.
- Ezt mind itt nálunk vásárolta? - kérdezte.
- Igen. Tiszták is címke sincs rajtuk…
Nagy nehezen kifizetett… ötszáz forintot.
Mondom, hogy az üvegvisszaváltás nagy üzlet!

Na  és , igen csak tanulságos.

***************************

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAK TOLLÁBÓL

NAGY CSABA: Álarcos bál
Talpam alatt csúszik, ragad a sár,
érzem, a farsang szelleme átjár.
De nem úgy érint, ahogyan másokat,
érzem, a hazugság gennyes sebbé fakad.

Szívünk annyit ér, mint szoborban a mészkő,
kinek lelkét lassan rostálja az idő.
Bár farsangnak ünnepe még oly messze,
álarcot viselünk, könnyeket leplezve.

Csupán ál - szavak és ál - mondatok,
sora az, ami szájunkból gagyog.
Asztalon pompásan megrakott ál- étel,
keresztény szentélyekben ál - pap térdel.

Sajog a lélek, az élet is sajog,
vétkeinket rejtik a színes álarcok.
és szédelgünk a bálokon díszes ruhákban,
árva lélekkel élünk mindahányan.

....................................................

KOVÁCS TIBOR: Lady Diana


Ragyogó csillagként
Járta be Európát,
Mindenki kedvence volt ő,
Tüneményes, kedves,
Szép teremtés volt.

Szívünkben tovább él,
S ragyog akár
Egy parányi csillag,
Mely melegséget, kedvességet
Sugároz ki magából.

A föld, az emberiség,
Hercegnője volt ő,
Népek, nemzedékek szerették őt,
Emlékét örökre megőrizzük a szívünkben.

Lady Diana Walesi Hercegnő emlékére!

~~~~~~~~~~~~~

Kovács Tibor: Amerika

Múlnak az évek,
Fakulnak a fájó emlékek,
De ne feledjük a hősöket,
Kik életüket adták
A repülőgépen.

A hősöket kik életük
Árán mentettek a romok közt,
S angyalokként feledtük
Vigyáznak ránk.

Ne feledjük a hősöket,
Emlékezünk rájuk,
S építsük újra otthonunkat,
Hogy szabad szívvel élhessünk.

2001. Szeptember 11.  áldozatok emlékére!

 ………...........................………

DEÁK ÉVA: Szunnyadó mag

Télben, mélyen szunnyadó mag dideregve
Belealszik, élesen csikorgó földbe.
Háztetőkre puha fehér hó paplan simul,
Csak a szél dühöngve süvít odakünn, vadul.


Rézkilincsre fagy reggelre zúzmarás idő
Hópihécskék tánca, ide-oda tekergő.
Tüzet raktam kandallóba, lobban lángja,
De az élet szüntelen a tavaszt várja.


Bújna elő, nyíladóz ibolya virága,
Hóvirágok csengettyűje vígan dalolja
Itt a tavasz, éled a természet anyja,
Magocskája álmából szemét nyitogatja.


Múlt titkát megőrizve boldogan ébred:
- Örök élet bennem talán nem is sejted
Fény, ami engem most is életre keltett
Mely az örök létezést magként elrejtett.-


.......................................................

Mátyás Rita: Járjad vélem ezt a táncot...
(Dal kóló ritmusra)

Tenger felől fodrozó szél,
szőke fiú elbűvöltél,
szerelemmel eltöltöttél,
holdvilágos éjen.
Bíbor színű alkonyatban,
levendula illatában,
boldogságos kábulatban,
álmodunk mi ébren.

Lábunk járja gyorsan, egyre sebesebben,
szívem - lelkem dobban már, mikor szól a zene bennem,
járd el vélem kedves,ezt a táncot kérlek,
perdüljön a szoknya, e balzsamos éjen.

Szép leányok, szép legények,
hódoljunk a jó zenének,
járjuk táncunk, amíg visznek,
a lábaink minket.
Lila csipkés orgonának,
varázslatos illatával,
Hegyek felől, lenge szellő,
simogatja inged.

Lábunk járja gyorsan, egyre sebesebben,
szívem - lelkem dobban már, mikor szól a zene bennem,
járd el vélem kedves,ezt a táncot kérlek,
perdüljön a szoknya, e balzsamos éjen.

Szóljon hát e pergő zene,
a szívünket lelkesítse,
boldogságunk kifejezzük,
vidám táncunk által.
Fiúk lányok, körbeállunk,
táncos lábunk nem sajnáljuk,
Szól a zene, jár a lábunk,
szívünk táncot jár ma.

Lábunk járja gyorsan, egyre sebesebben,
szívem - lelkem dobban már, mikor szól a zene bennem,
járd el vélem kedves,ezt a táncot kérlek,
perdüljön a szoknya, e balzsamos éjen.

Lábunk járja gyorsan, egyre sebesebben,
szívem - lelkem dobban már, mikor szól a zene bennem
.
 ................................................

Adamecz László: Segíts nekünk…
 (Petőfi Sándorra emlékezve)

Mint visszatérő üstökös,
arcul csapott a valóság,
„Itt az idő, most vagy soha”,
lelked vigyáz drága honra.
Szavaid akkor izzottak,
szabadságra vágyott e nép,
majd hazánkra tört az ellenség,
talpra áll e nemzetség?
Vívta harcát elbukásig,
reményében, hogy győzni kell,
oly sok vért ontott hitével,
Magyarnak itt élnie kell!
Százhetven év múltával is
tisztelgünk előttetek.
Ismét vészmadarak köröznek,
népünket pusztítani készülnek.
„Sehonnai bitang ember”,
más népeket telepítene ide.
Véráztatta magyar föld,
magyar nép, e juss jár neked?
Segíts nekünk, kérünk most,
rázd fel, mint akkor népedet!
Júdás pártok acsarkodnak,
veszejteni szánják népünket.
„Talpra magyar, hí a haza,”
ne odázd a tetteket,
ha rosszul döntesz, ne feledd,
Magyarnak itt fű többé nem terem.

 Az idézőjeles sorok: Petőfi Sándor: Nemzeti dal című verséből valók.
.............................................. 

Április 11-e a Magyar Költészet Napja és József Attila születésnapja.

Szauer Gertrúd: A rímekért

Hálás vagyok a rímekért,
Mik lelkemben gyúlnak,
Bátran törnek az ég felé,
Vagy félve elbújnak.

Szívem már, versekben dobban,
Tán így könnyebb élnem,
A múltamat elfogadnom,
A jövőtől nem félnem.

Mindent ami csoda bennem,
Nektek adok így versekben,
Köszönöm, hogy velem vagytok,
A szavak közt el nem hagytok.

Olvassatok mennél többet,
Hosszú verset, rövidet,
Hiszen a szép gondolatok,
Melengetik a szívet.

Nekünk pedig nagy öröm az,
Amikor azt érzed,
Helyetted mondtuk ki a szót,
Pedig nem is kérted.

Nem baj az ám, ha tebenned
Nem ébrednek versszakok,
Keresgélj csak,s ezt az érzést
Hidd el másból megkapod.

Mesélj, énekelj, vagy táncolj,
Sportolj, vagy szépen zenélj,
Mindegy az, hogy mit csinálsz,
A lényeg, tartalmasan élj. 

***************************
16. A  VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Kutyaszorítóban.

Vera egy sövénysor mögött megbújó padon ücsörgött, arcát két kezébe temetve.
Örült, hogy kicsit félrehúzódhatott az emberek vizslató tekintete elől, de
még jobban örült volna, ha egyszerűen megnyílik alatta a föld, és örökre
elnyeli a mélység. Szemeit elfutották a könnycseppek, arca bíbor színűre
változott a szégyentől, ahogy felidézte a délelőtti eseményeket. Teljesen
abszurdnak érezte, hogy épp az első munkanapján került ilyen lehetetlen
helyzetbe.
Amikor reggel felvette a ropogósra vasalt, hófehér köpenyt, boldogság
töltötte el. Egész nap mosolygós kedvességgel, rutinosan végezte a
feladatait, és ujjongott a lelke, amikor többen is megdicsérték ügyességét.
Az órájára pillantva látta, hogy már csak 20 perc van a rendelési időből,
amikor kopogtattak. Elindult, hogy behívja a beteget, de az ajtó hirtelen
kinyílt, és egy hatalmas németjuhász kutya dugta be a fejét a nyíláson. Vera
kétségbeesve sikított, és az asztal mögé rohant. Az orvos felállt, és
összevont szemöldökkel, megrovón nézett a fiatal lányra, majd meleg hangon
üdvözölte a kutya után belépő férfit.
- Jó napot, Zsolt! Mi járatban nálunk?
- Üdvözlöm, doktor úr! - kezdte a férfi, de láthatóan nagyon zavarban volt.
- Mi okoztuk a riadalmat?
- Nincs semmi baj. - biztosította a gazdát a háziorvosa. - Új asszisztensnőm
van, Akit váratlanul ért, hogy Góliát hamarabb érkezett meg, mint ön. Igaz,
Vera?
Erdősné Onda Marica

A lány elvörösödve bólintott. Tudta, hogy meg kellene szólalnia, hiszen a
sötét szemüveges férfi nem láthatja sem őt, sem a mozdulatát, de nem jött ki
hang a torkán. Az orvos megcsóválta a fejét és ismét a betege felé
fordította a figyelmét:
- Miben segíthetek, Zsolt?
A férfi a füle mögötti hatalmas duzzanatra mutatott.
- Ó, csak nem méhészkedett?
- Nem állt szándékomban, de valahogy összefutottunk. Borzasztóan fáj, feszül
és ég.
- Azt nem csodálom. Meghívom egy feles antihisztaminra. Mit szól hozzá? -
próbálta humorral oldani a doktor a tapintható feszültséget.
- Lekötelez, doktor úr! Tudtam, hogy számíthatok magára. - mosolyodott el a
férfi.
Vera elővette az ampullát a gyógyszeres szekrényből, és felszívta a
tartalmát a fecskendőbe. Kezében tartva a fertőtlenítőt és a vattapamacsot
is, tétován egyik lábáról a másikra állt.
- Adja csak ide, majd én beadom. Addig nézze meg, hogy várnak-e még kint, és
ha nem, akkor legyen szíves főzzön egy jó erős kávét!- mondta az orvos, a
lány kétségbeesését látva.
Vera kipréselt egy alig hallható igent, majd kiviharzott a rendelőből. A
társalgóban felkészítette a kávét, majd egy székre rogyva zokogni kezdett.
Kis idő múlva főnöke és kolléganője jelent meg az ajtóban. Vera nem mert
rájuk nézni, annyira szégyellte magát. Összeszorított ajkakkal, az asztal
szélébe kapaszkodva várta, hogy meghallja azt a végzetes mondatot, ami
pontot tesz a szépen induló egészségügyi pályája végére.
Erika kitöltötte a kávékat, a doktor pedig leült, és az asztal felett
átnyúlva, bátorítóan megszorította a lány még mindig remegő, jég hideg
kezét.
- Meséljen! Miért retteg ennyire a kutyáktól?
Vera nagyot sóhajtott, aztán kiszakadt belőle az a szörnyű gyerekkori emlék.
Talán öt éves lehetett, amikor egy édes kis kölyök cicát kapott ajándékba a
nagymamájától. A kertben ült egy pléden és a cicát dédelgette, simogatta. A
szomszédban egy foltos, keverék kutya lakott, aki a macska látványától egyre
ingerültebbé vált. Bundás eleinte csak morogva, ugatva fejezte ki
nemtetszését, de később nekifutásból átugrott a kerítésen és rájuk rontott.
Szerencsére a szomszéd otthon volt, és még azelőtt véget vetett a
dulakodásnak, mielőtt tragédia történt volna. Vera így is maradandó testi és
lelki sérüléseket szerzett. Persze a cica elszaladt, így megúszta egyetlen
karcolás nélkül.
- Nézze, megértem a félelmét, meg gondolom, meglepetésként érte, hogy
megjelent itt ez a nagytestű kutya. Bele kell kalkulálnia, hogy ez máskor is
elő fog fordulni. Szeretném, ha túl tudna ezen lépni, és megpróbálná a
helyén kezelni ezt a tényt, még akkor is, ha ez nem könnyű ilyen előzmények
után.

Vakvezető kutya


Vera hálásan bólintott, és rettegve gondolt a következő találkozás
lehetőségére. Elképzelt jelenetekben próbált helytállni, de tudta, hogy
hiába a számtalan verzió, valószínűleg úgyis váratlanul fogja érni az újabb
találkozás. Halk kis csengőszóra kapta fel a fejét, körülnézett, és a sövény
ágai közt meglátta a magas férfit, az óriási németjuhásszal. Könnyed
léptekkel haladtak el néhány méterre tőle a járdán. Ha így látja őket
először, talán fel sem merül benne, hogy a férfi nem lát, olyan összhangban
mozogtak egymás mellett. A kutya felnézett az oszlophoz támasztott
kerékpárra, hogy felmérje a távolságot. Lassított, enyhén balra húzódott,
majd visszatértek a járda közepére, és lendületes léptekkel folytatták
útjukat. Vera felállt, és elindult utánuk. Látta, hogy Góliát megáll a járda
szegélyénél, de amikor sípolni kezdett a jelzőlámpa, határozott léptekkel
indult tovább. A buszmegállónál megvárták a következő járatot. Felszálltak a
zsúfolt járműre, és eltűntek a lány szeme elől.
Vera megbabonázva bámult a távolodó busz után,majd sietve haza indult.
A nyár színei már megfakultak, hűvös szél bújt a járókelők ruhái alá. Vera
nagyon megkedvelte a munkáját, és a betegek is szeretettel viszonozták a
lány figyelmességét, kedvességét. A vak férfit gyakran látta az utcán.
Mindig csodálattal nézte, ahogy az óriás állat féltő gondoskodással vezette
gazdáját. Góliát okossága iránti tisztelete azonban pillanatok alatt
elpárolgott, ha arra gondolt, hogy ismét közeli kapcsolatba kerülhet vele a
rendelőben.
Egy esős, szeles délután Vera gondterhelten gyalogolt hazafelé,miután
látogatást tett két betegnél. Minduntalan a hátra csúszó kapucnija után
kapkodott, így alig figyelt a forgalomra. Amikor megszólalt mellette a kis
csengő, megtorpant, szinte földbe gyökerezett a lába. A szél lekapta fejéről
a kapucniját, de nem nyúlt utána. Zsolt bőrig ázva telefonált, arca
kétségbeesett grimasszá torzult. Vakvezető kutyája a járda mellett a fűben
feküdt Vera lába előtt. A lány dermedten nézte az üvegcserepeket, és a kutya
mellső mancsa alatti vértócsát. Góliát próbálta nyalogatni a lábát,
nyüszített, fészkelődött. A férfi kutyája mellé guggolt és igyekezett
megnyugtatni. Vera hátrált néhány lépést,miközben  remegő hangon megszólalt.
- Jó napot, Zsolt! Vera vagyok a rendelőből. Mi történt, segíthetek
valamiben?
- Csókolom. Magát az angyalok küldték. Azt hiszem, Góliát lába megsérült. Az
állatorvost nem érem el, az öcsém meg vidéken dolgozik.
- Miben segíthetnék? Sajnos nincs autóm, hogy hazavigyem magukat.
- Megnézné Góliát lábát?
- ÉÉÉN? - hebegte Vera.
- Persze; a láb az láb, a seb meg seb. Nem igaz? Maga meg nővérke, ha jól
tudom.
- Tudja, én rettegek a kutyáktól, és tudom, hogy Góliát nem bánt, de. - a
lány hangja elcsuklott.
- Vera, nagyon szépen kérem! Fogom Góliát fejét, biztosíthatom, nem fog
megsérülni. Nagyon szépen kérem, segítsen nekünk!A lány letette a táskát
maga elé és ő is leguggolt. Tudta, hogy nagyon gyenge védelmi vonal
választja el a hatalmas állattól. Zsolt szavait mantraként ismételgette: A
láb az láb, a seb az seb. Óvatosan felemelte a kutya véres mancsát. Góliát
meg sem mozdult. Meleg, barna tekintetével ő is úgy könyörgött segítségért,
mint imént a gazdája.
- Belefúródott egy üveg. - mondta Vera, amikor meglátta a talppárnák között
csillogó, fehér szilánkot. Megvolt a probléma oka, ami beindította a jól
beidegződött mechanizmust, amit a gyakorlati oktatáson alaposan megtanult.
Gondolkodás nélkül nyúlt az orvosi táskához. A kis rekeszekből fertőtlenítő,
kötszerek, csipesz került elő. Mellettük autó fékezett. A sofőr kiszállt, és
Zsolt mellé lépett.
- Sándor vagyok, a taxis. Utazott már velünk, emlékszik? Segíthetek?
- Fogja meg itt! - utasította Vera a férfit a kutya lábára mutatva, mielőtt
Zsolt megszólalhatott volna. - Ez fájni fog, tartsák erősen!
Góliát nyüszítéssel igazolta Vera kijelentését, de alig mozdult meg.
- Kint is van. Lefertőtlenítem, és bekötöm. Ez sem lesz kellemes. - mondta,
mintha csak egy gyermekhez szólna. - Ez nem lesz jó, azonnal át fog ázni a
géz. - dünnyögte, szinte csak magának. - Zsolt, tartsa meg így! - kérte
Vera, és a férfi kezét a kutya mancsa alá tette, hogy ne érjen le a vizes
fűbe. Válli táskájából elővette az előző nap vásárolt kisméretű zacskók
egyikét,és rögzítette a kötés felett.
- Azt hiszem, most jó lesz.
- Gyere, Góliát, Állj fel!- hívta a férfi a kutyáját.
A németjuhász feltápászkodott, és három lábon megállt gazdája mellett.
Remegett a bekötött lába, nem merte letenni a földre.
- Nincs fuvarom, hazaviszem magukat. - ajánlotta Sándor.
- Nem fogadhatom el, teljesen összekoszolnánk az autóját.
- Van nálam egy jó nagy zsák, amiben elhoztam a kabátomat a tisztítóból, és
egy pléd is. Ha ráterítem az ülésre, akkor csak azt kell kimosni. Na,
menjünk!Sándor elkészítette a fekvőhelyet, Zsolt pedig óvatosan besegítette
kutyáját az ülésre. Vera sápadtan állt a járdán az üvegcserepek között.
- Jöjjön, kisasszony, magát is elviszem.  - intett a taxis a lány felé.
Vera szabadkozni akart, de nem volt hozzá ereje. Szótlanul ült be a sofőr
mellé az első ülésre. Szeme sarkából a háta mögött fekvő kutyát nézte, és
észre sem vette, hogy az ölébe tett sáros táskától teljesen átázott a
nadrágja.
Hétfőn reggel, Vera még beszaladt az orvosi- műszer boltba, és vásárolt egy új
csipeszt, a régit pedig a saját táskájába tette.
- Doktor úr, úgy gondolom, nem rendeltetésszerűen használtam a csipeszt,
ezért vettem a másikat - magyarázta a lány, amikor beért a rendelőbe.
- Én úgy hallottam, nagyon is rendeltetésszerűen használta - nevetett az
orvos, és átnyújtott a lánynak egy masnis kis dobozt. - Ezt magának hozták.
Vera fülig pirult. Leült az asztalához és kibontotta a csomagot. A királykék
párnáról egy kulcstartót emelt fel, amire ez volt írva:
"Aki másokat legyőz, erős, Aki önmagát legyőzi, hős."
Lao-ce

***************************

17. NAGY VENDEL: KUTYAHŰSÉG

Nagy barna szemeit
Reggel ha kinyitja,
Álombéli vadászat
Tükröződik vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Ezután jöhet
A napi szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét feltenni
Már rég nem engedi.
Izmai feszülnek,
Füleit hegyezi.
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak barátjának
Mutassa az utat
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem hagyja,
Lába mellől
El nem szaladna.
Dicsérő szavait,
Jutalomfalatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a napja.
Este ha fáradt,
Állát lábára nyújtja
Mély álomba merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velős csontról,
Jó szóról és
Barátságról
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna egy kicsit.

2018. Megjegyzés::  Achátszemű Obszidián Alice - tizenhét éves kutyánk emlékére.

***************************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK


Kedves Vendi!
Köszönöm szépen a 13-ik kötetet, elolvastam, "egyben" az egészet, hogy
semmi se zavarjon, mert úgy gondolom, ez a "Köztünk maradjon"
megérdemli az osztatlan figyelmet, s még ha ismertem korábbról sok-sok
elemét, s nem is biztos, hogy kritikát írok, mindenképp "megérintett",
mint mindig, s elgondolkodtatott, hagytam, hogy hasson az érzelmeimre,
s csak figyeltem a beszélőm, hagytam, hogy duruzsoljon bennem, s
általa a Te gondolataid, érzéseid sorban. Újra csak azt tudom mondani,
nagyszerű, hogy Rád találtam annak idején a Vakok Világában, a
beköszöntő írásodra, s egy villanásnyi idő múltán szinte önkéntelenül
vettem a címed, és írtam neked, mert nagyon érdekelt ott és akkor,
hogyan működik egy költő, mi az a titok, ami körüllengi, áthatja
írásait, ami elvarázsol, ami képes kimozdítani a szürke
hétköznapokból... S - mily meglepő - ez nem más, mint az érdeklődés,
hogy kíváncsi vagyok, Ő mit gondol, érez, hogy éli meg a világát, a
mindennapjait, s ezt hogyan képes visszaadni.  S szerencsésnek tartom
magam, hogy engedett bepillantást nyerni nekem az alkotás
gyönyörűségébe és a keservektől sem kímélt, s általa merítettem
bátorságot, hogy én is megpróbáljam egy kicsit megmutatni magam a
világnak. Nagyon várom az elkövetkezendőket, újabb verses és/vagy
novellás köteteidet, s a regényt, s talán egy újabb szakácskönyvet
is... :)
S örülök annak, hogy noha támadás érte a gépedet, leveleződet,
megmaradtak kincseid, s drukkolok, hogy legyen erőd, motivációd,
kedved, és persze további jó egészséged, hogy közre adhasd régi és
újabb, születendő műveidet, "darabonként" levelekben elküldve, s aztán
"összefoglalva", könyvbe, antológiába rendezgetve, mert nekem ez
segíthet igazán, ha valami kátyúba jut a szekerem,  némi megpihenés
után - az írásaidból merítve- újult erővel, lelkesedéssel, odaállok és
húzom-tolom, vonszolom továbvb az életem "szekerét"...
Mindezért hálás szívvel gondolok Rád, minden jót kívánok Neked.
Puszi és ölelés: Anna. :)

..................................................

Kedves Vendi!
Gratulálok 13-dik könyvedhez!
Én 2009-ben kezdtem el kinyomtatni a könyveim, majd 2010-tól a mai
napig 14-et sikerült kiadnom.Ezalatt a hét év alatt, vagy inkább nyolc
sikerült kettőt újra kiadni, valamint négyből lett hangoskönyv és
kettőből Braille kiadás...
Neked olyan rendíthetetlen jönnek a műveid, hogy máris utolértél.
Szóval csak így tovább és meg ne állj minimum az ötvenig!

ANDRÁS
....................................................

Kedves Vendi!

Virággal köszönteni, az én világom legkedvesebb
ajándéka. Ezt a vallomást azért írom meg neked,
mert versben vagy prózában avagy a növénnyel köszönteni
mindig nagyon kedves és tiszteletteljes ajándék.
Örömmel köszönöm meg neked a figyelmességed,
és hogy évről évre megújulsz, a gondolataidban.
Magdi.
 ........................................................

Vendikém !
Te és minden férfit beleértve ,mekkora szélhámos vagy !!!
Ezek a versek gyönyörűek !!! Nagyon jól estek !
Ezer puszi: Ági
..............................................

Jaj de szép köszöntő, ezt Vendi írta a költő, e napra jóféle bort tölt ő... A könyvedet holnap este olvasom, puszi
ENIKŐ...

..................................................

A  803 - as MEGSZÓLALOK MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA VAKOK SZÁMÁRA

    Megszólalok alatt a nemzeti szinű zászlón a régi magyar címer látható két angyalkával két oldalt.

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
 Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van rajta. szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.

2. ELBESZÉLÉS
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Pszichológia
MARICA Szürkés kardigánja alatt fekete blúzt visel ül bal kezét álla  alá támassza. fekete vállig érő egyenes haja van.

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Csomor Henriett fa alatt ül. rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú szemüveges. ciklámen színű blúz van rajta.
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, lila pántos ruhában van.
Hajdan Vali egy cserép virágot fog a háznak oldalán. mosolygós rózsaszín ruha van rajta.

4. Mesevilág
ÁRVAY MÁRIA: A pöttyös bögre meséje
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
Piros fehér pöttyös bögre van a mese végén.

5. ARCKÉPCSARNOK
VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET
GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTSOROZATA
GERENCSÉR HAJNALKA: Egy árnyas lombú fa alatt áll. szemüveges kissé mosolyog. fekete hajú fehér rövid  ujjú blúzban van.
SZABÓ SZONJA PRÍMA DÍJAS SZÁJJAL FESTŐ riportja
A riport készítői dr Kellner Szilvia és Szabó Tiborné ( Gerencsér Hajnalka)
Szonja barna hosszú hajú szemüveges mosolygós. tolókocsijában ül a díját ölében tartja.
Egy tulipán látható első képén látható. második képén  egy barna kis madár fekszik az öszí falevelek közt. harmadik kép virág látható..
Adamecz László mosolygós barna szemű szemüveges.

6. E HA VI SZTÁRVENDÉGÜNK
BEMUTATJUK : ANJO AMIKA  ÉNEKESNŐT
Amika fekete rövid hajú, szemüveges. világoskék pólóban van mikrofon a kezében énekel.

8. HAZAI TÁJAKRÓL...
NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
Nagy Vendel szelíd mosolyával  áll a könyvespolca előtt szürke pulóverben szemén szemüveg.

9. KÖSZÖNTŐ A  NEMZETKÖZI NŐNAP ALKALMÁBÓL
VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke pólót visel.

10. MEGJELENT... 
Nagy Vendel 13.elektronikus verses kötete.
A kép barna képkeretben van. Csillagos ég alatt egy virágzó öreg barackfa látható. egy tündér ül a barackfa alatt fehér ruhában.

12. ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD …!
VERSEK MÁRCIUS 15. - RE...
Tóth Enikő szőkés barna hosszúhaja van mosolygós asztalnál ül.  fekete fehér mintás blúz s fekete kardigán van rajta.
Nagy Vendel az asztal mögött sárga zakójában állva mikrofonnal a kezében szavalja csodás versét.
A versek végén Szent István ül a lován jobb kezében a jogart magasba tartja.

13.  ÍZES TÖRTÉNETEK  -   IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
A SZÜRETI KAKASPÖRKÖLT...
(ELSŐ KÖTET, MÁSODIK RÉSZ)
Gyönyörű vörös nagytarajú hosszú farktollú kakas az udvaron. bontásra váró kakas az asztalon. bográcsban fő az ízes pörkölt, fakanálon ott a nagy főtt taraja.

14. VERSVÁLOGATÁS - BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.

15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Csomor Henriett fa alatt ül. rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. fehér kalap fején lila rövid blézer van rajta.
Rita festménye: mezítelen barna hajú nő a korlátnak támaszkodva lefelé nézz.
Baksa Anci szőkés barna haja van, barna szemű mosolygós barna blúz van rajta.

16.  VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges. fekete ingben van   oda van  a kép bal alsó sarkába kék betűkkel I.P.STEVE
SOPONYAI MIHÁLY   ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
Mezei kakukkfű lilás virága van.

...........................................

HOZZÁSZÓLÁS AKROPOLISZ C. VERSEMHEZ..
Cs.  Péter 2018, március 19. Idő: 08:47:02 Osztályzat: 
Első és második olvasásra is egy szép egyveleg.
A partról nézem: szárazföldi lények vagyunk, erre tüstént emlékeztet a vers és aztán ennek fényében nézzük-szemléljük a tengert.
A kő és isten "keverékei", az összes lehetséges verzió, kombináció. Minden összekapcsolásukban ott az ember. Ő köti össze, például az Akropolisz formájában a követ és az istent, a puszta, dermedt, szótlan követ és a mindenható isteneket. A lét (leg) alsó és (leg) felső régiója. Helyezzük be, soroljuk be közéjük az embert.

...............................................

Kedves Vendi, köszi a jó kívánságot.
Nem is lenne itt probléma,sem a zsákkal sem a szatyorral,
csak hogy medve és a Jóska harca,
győztesnek az idén a medvét hozta.
Mert hogy árnyékát meglátta,vissza tért barlangjába,
így a Jóskákat visszaszorítva, hozunk meleget kissé eltolva.
A juliuszi naptárt,  tartva respektálva.

2018.03.18. 17:51 keltezéssel, Nagy Vendel írta:

JÓZSEF  NAPRA ... 
 
SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK,
zsákban hozzák a  meleget. 
de ha a  kettő szélső kimarad,
 József  egyedül marad.
köszöntelek e  szent napon,
kopogtatok az ablakon.
Isten éltessen sokáig, 
koccints velem  áldomásnyit.
 
Jóska bátyám nem sajnálja a borát,
megkínálja jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg a  szokását. 
 
itt a  Jóska 
be sincs rúgva,
nézzék meg egy
óra múlva....
 
sértődés  ne essék,
ez pusztán csak kedvesség,
boldog névnapot kívánok,
igyon mindenki mennyit csak bír,
Rövid az élet, 
Hosszú a  sír.
ezt hozta ki a  rím...
 
2017   március 19.
 
Már így utólag csak arra vagyok kíváncsi
Mivel a  meleget várom,
Hármatok közül 
Melyik veszítette el  a  zsákot?
Nálam itt maradt egy jó nagy, 
Tele van hóval.

..................................................


Hová sietsz barátom?
Mindig hittem, hogy a végen lép csak hatályba a testamentumod!
Hiszem és tudom, hogy életünk folyásától magunk rendelkezünk, de az elmúlásunk pontosan az, hogy elveszi valaki tőlünk a döntés lehetőségét. Ifjabb koromban pontosan ebből a meggondolásból hangoztattam hangosan, hogy a házasság nem más, mint felkészülés a távozásra (HALÁLRA)!
Tisztelettel: Karcsi!

...................................................

SZIA!
Agyadra ment a hideg?
Ilyet ne írjon, egy élő költő, mert barátai, tisztelői, irigyei, azt hiszik ők hibbantak meg, vagy TE.
“TESTAMENTUM”- ot bárki írhat, mondhat, bármikor, bárhol.
Én is érzem – sokszor – meg kellene tennem ezt, de ezt még nem szabad!
Várjuk meg az idejét, NÉKED ez még nem jött el!
Ezt még folytatjuk, a borom, borod még meg van hozzá. Mindettől függetlenül tetszik,és illik is hozzád!
Szeretnem még sokáig leírni, hogy “TE VÉN MARHA”.
A halál az élet vége. Mindkettő egyszeri és megismételhetetlen.
Üdvözöl egy talán másik, maradék vén marha:
Paplan

................................................

KEDVES VENDI BARÁTOM! KÖLTŐ!
Köszöntelek ezen a napon, TÉGED és társaidat!
Köszöntelek mert Néked ezt az utat is kijelölte az Élet, légy büszke rá! Keveseknek adatik meg, hogy úgy alakítsa a szavak, gondolatok sorát, hogy az másoknak örömet szerezzen, gondolkodásra késztessen.
Ez neked megadatott. Örülök, hogy veled szót is válthatok.
Kérem, add át jókívánságomat, köszönetemet e szép emléknapon, költő, író barátaidnak, ismerőseidnek!
Jókívánság segítőidnek is,  A MEGSZÓLALOK munkatársainak, amin keresztül részesei lehetünk alkotásaitok szerezte örömnek, bánatnak!
Erőt, egészséget és akaratot a folytatáshoz!
Április 11.
Paplan

***************************

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA

A galagonya
(Crataegus monogyna, Crataegus laevigata)


Gyógyhatásai:
Rendkívül jó szíverősítő és szívnyugtató. Serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.

Soponyai Mihály
Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire is ajánlott. A megelőzés szempontjából fontos tartós, folyamatos fogyasztása. Huzamosabb ideig tartó alkalmazása során is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás, hatóanyaga nem toxikus, s nem halmozódik fel a szervezetben.
Terhesség alatt is fogyasztható. Mivel a központi idegrendszerre hat, szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövid légzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó hatású. Stresszoldó, nyugtató, altató hatása van. Csökkenti a vértolulás veszélyét. Fülzúgásra is használjuk. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat, tehát jó szívvel ajánljuk a Cickafark teakeverék mellé.

Elkészítés:
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
 
Galagonya
Felhasználása:
Napi rendszerességgel lehet fogyasztani. Ha nyugtató hatása miatt fogyasztja, lefekvés előtt langyosan igya meg, ha vízhajtásra használja, mert arra is jó, akkor napközben fogyassza. Szívpanaszok vagy akut problémák esetén naponta 1-2 csészével is lehet inni belőle kúraszerűen. Étkezés előtt fogyassza, lehetőleg ízesítés nélkül. Megelőzésre heti egy alkalommal is elegendő.

Terméséből készíthetünk finom likőrt vagy különleges „szívlekvárt”. Hozzávalók: 1 kg galagonyabogyó, ízlés szerint cukor, víz. A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön, állandóan kevergetve sűrítsük. Gőzöléssel tartósítsuk.

Szívbarát tinktúra: egy csészényi galagonya virágos ágvég, két csészényi cseresznyepálinka. Törjék össze a virágos ágvéget mozsárban. Öntsék a pálinkába, egy hónapig érleljék fénytől védett helyen. Szűrjék le, naponta kétszer egy mokkáskanálnyit igyanak belőle 20 napon át étkezések előtt. Megelőzhető vele a szívritmuszavar, a magas vérnyomás és az ideges szívdobogás. A szív karbantartására minden évben ismételjék meg ezt a kúrát.

Ellenjavallat:
Gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Alacsony vérnyomás esetén nem javasolt a fogyasztása, vérnyomáscsökkentő hatása miatt.
Jó egészséget, napfényes napokat kívánok.

SOPONYAI MIHÁLY 
***************************

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves belső- és külső munkatársaink!
Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves  az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?  
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………….............……..

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 804

1 megjegyzés:

  1. Kedves Barátaim, Camila Rodela vagyok, és Michiganből, Egyesült Államokból vagyok. Itt vagyok, hogy tanúskodjak a DR.OGAGA ​​KUNTA jó munkáiról az életemben. A férjem és én 27 évig házasodtak meg két gyerekkel. Csak két évvel ezelõtt mindent véget ért.Vágytam a férjemet, és könyörögtem neki, de soha nem hallgatott, szóval számos vallomást tettem erről a varázslatról. Egyesek azt állították, hogy visszaadta az Ex-szeretőjüket, egyesek azt állították, hogy méhét helyreállítja és gyógyítja a rákot és más betegségeket, néhányan azt állították, hogy bűvöletbe veheti a válást, és meggondolhatja, hogy jó munkát végezzen. Ő csodálatos, én is találkozott egy konkrét bizonyságot, ez egy nő Vera nevű, ő tanúskodott arról, hogy hogyan hozta vissza az ő Ex-szeretője, és a végén a bizonysága ő levette az e-mailt. Miután elolvasta mindezeket, úgy döntöttem próbálkozni vele. E-mailben értesítettem, és elmagyaráztam neki a problémámat. És elmondta nekem, mit kell tennem, megtettem, és a férjem visszatért hozzám. Megoldottuk kérdéseinket, és még boldogabbak voltunk, mint valaha DR.OGAGA ​​KUNTA te tehetséges ember vagy, és nem fogom abbahagyni a kiadását, mert ő egy csodálatos ember. Ha bármilyen gondod van, és igazi és valódi varázslót keresel, próbáld meg bármikor, ő a válasz a problémáidra. Kapcsolatba léphet vele e-mailen: ogagakunta@gmail.com és megoldhatja problémáit, mint én. Meg tudja oldani a következő problémákat és még sok más.
    (1) HA AZ EXTRACK VISELKEDÉSÉT
    (2) ÉRVÉNYESZTETTE A HUSBANDET, HOGY A DIVORZ LEÁLLÍTÁSA
    (3) AZ ÜZEMBEVÉTELÉNEK SZERETTSÉGÉT
    (4) Szeretne a férfiak és a nők futni találni tetszik
    (5) HA GYERMEKÉRT VAN SZERETNI
    (6) SZERETNÉL SZERETNI
    (7) ÉN VESZI A FÉRFÉLKÉNT, AMELYÉN CSATLAKOZNI AZ ÉLETÉBEN
    (8) SZÜKSÉGES JÓ LUCK SPELL
    (9) SZÜKSÉGES LOTTERY SPELL
    (10) SZÜKSÉG JELLEGŰ
     ogagakunta@gmail.com

    VálaszTörlés