Nagy Lajosné
Útmenti KőKERESZTEK JászárokszállásON
A helyi és környékbeli
útszéli keresztek története a 1745-ös redemptió idejére nyúlik vissza. A
nevezetes esemény után jó húsz évvel 1767-ben lakossági összefogással felépítik
a jelenlegi barokk templomunkat, majd nem sokkal ezután felállítják az
első fogadalmi oszlopot és a Pethes keresztet (1783). A következő 48
évben nem állítanak fel újabb feszületet, Árokszálláson a XIX. századra esik a
keresztállítás kultusza, amikor hét emlék felállítására kerül sor, majd újabb 4
keresztet állítanak fel az 1900-as évek elején. A húszas-harmincas években a
parasztság gyarapszik, s már külsőleg is áldoz a hitének. Akkoriban 4
további keresztet állít a tanyai gazdák csoportja és két “gyerektelen” család.
Pethes kereszt (1783,
1882)
A keresztek bemutatását “személyes ismerősömmel”
kezdem, amelyet szobám ablakából kitekintve nap, mint nap láthatok Az elnevezés
a tekintélyes, a közéleti pályát betöltő Pethes András jászkapitányra
utal.
A kereszt félméteres
mesterséges dombon emelkedik. A törzs kiképzése a XVIII. századra jellemző
barokk stílus. Díszítő eleme a hatalmas kőtömbön a mélyvésésű
csigavonal. Ez adja művészi értékét.
A korpusz cseréje gyanítható, teljesen hibátlan, ezüstösen csillog. Herbert könyvében látható 1800-as rajzon és a helyi parókián található 1925-ös kiadású falitérképen a kereszt bekerítve látható. A léckerítésre emlékszem. Lassan fogyott el. Ma már a 4 oszlop nem jelent semmit. A kétlépcsős talapzat betonozásra szorul, egy törődő ember kevés költséggel megoldaná.
Szokás volt a kereszt előtt elhaladva a keresztvetés. Elfelejtődött, magam sem vagyok kivétel alóla. Több évtizedig friss virággal elláttam, ma már más teszi a virágot. Egy templomba járó asszony vet csak keresztet, gondoskodásával Mindenszentek napján a sárga krizantém és a sötétben világító gyertya teszi, hogy él a kereszt. A kőkereszt a kicsiny tér megszokott darabja. A törzsén 200 év után is jól olvashatjuk:
ÁLLÍTATTA
KECSKEMÉTI
PETHES
ANDRÁS
JÁSZ KAPITÁNY
1783
UJITOTTA
HILD
PETHES MÁRIA
1882
A keresztről a
község monográfusa is megemlékezik: “A község végén, a vámosgyörki út mellett
van Pethes András árokszállási lakosnak 1783-ból származó kőkeresztje.”[i]A
Külső Fogadóhoz közel a Csány-Eger postaforgalmi út irányába állíttatta
fel. A vasúthálózat kiépülése után az út elvesztette jelentőségét.
Később, 1945-től új utcák vették körül, így útjelző funkciója
megszűnt, de eszmei értéke így sem kisebbedett.
Kevesebbet tudunk Pethes
András jászkapitányról, az imént idézett könyvben róla a következő
olvasható: “A templomban csupán Pethes András jászkerületi kapitány családja
van eltemetve, aki egy hatszemélyes kriptát építtetett 1769-ben, felesége
elhunyta alkalmával. Ugyanide temetkezett Ő is, 1805-ben.”
Jóval többet tudunk Hild Pethes Máriáról (1832-1922), aki felújíttatta a keresztet. A Hild név az asszonynevére utal. Férje, Hild Károly, katonatiszt. Fiuk, Hild Viktor 1855-ben született. Régész, levéltáros, a Szolnoki Múzeum és Könyvtár megálmodója.
Pethes Marit - mindenki így hívta - az idősebb emberek hallomásból ismerik. Pethes Mari kertjének emlegették a város közepén a posta épületétől a Nagy Fogadóig elnyúló fás területet. Itt volt Pethes Mari háza. Melegh Jánosné Annuska néni szerint: Egy hosszú ház, beljebb, délnek elejivel. Megörültem, amikor megtudtam, hogy emlékszik a tulajdonosra is: Középmagas, kövérkés, nagyon egyszerű asszony volt.
A közel 90 éves Móczár Sándorné Jakus Jusztinától (1906-1996) hallottam: Gyerekkoromban elküldtek Pethes Marihoz borért. A kesztyűjit fódozta.
Nem a szegénység vitte
rá a túlzott takarékosságra, hisz a Pethes családnak - a kecskeméti
előnevük innen ered - Kecskemét határában 250 hold, Csányon pedig 145 h
földje volt. Az apró kis kuporgatásokat összegyűjtve lehetett a rangot adó
földet gyarapítani. “Fillérből lesz a pengő” és “Ki a tallért
megbecsüli, öreg korát vígan éli” - szólt az akkori közmondás.
50 éves, amikor Pethes András jászkapitány keresztjét felújítja. A takarékos asszony miért vállalkozott nagyobb anyagi áldozatokra? Szent ügyért nem sajnálta pénzét. Egy korabeli tudósítás szerint: “A Polgári Iskola alapra özv. Hildné Pethes Mária 2000 Koronát adományozott.” Kevés adományozó érte el ezt a nagy összeget! A lap 1923. Évi számaiból megtudjuk: “Hildné Pethes Mária végrendeletében útépítésre és főleg egyházi javakra adományozott.”
Csodálni való reális szemlélete, nem sajnálja az áldozatot sem, hisz: az utak állapotán változtatni kell!
A kereszt felújításának inditékai között megemlítendő a kecskeméti Pethes nemzetség iránti tiszteletadás.
1922-ben, 90 évesen hal meg. Melegh Jánosné a temetéséről így emlékezik vissza: “Szántó Marinál tanultam varrni. A varrólányok összebeszéltünk és elmentünk a temetésére. A háznál ravatalozták fel. A kikérésen vettem részt. Cselédlányok is voltak ott és nagyon sok idegent láttam. A sírbatételnél nem voltam. A Libera háta mögé, a családi kriptába temették.”
Temetéséről a helyi lap így tudósít:
özv. Hild Pethes Mária +
Vasárnap éjjel meghalt
községünk tisztes matrónája Hild Károly özvegye szül. Pethes Mária 90 éves
korában. Nemcsak nagy kora emelte őt ki a hétköznapi egyéniségek közül, de
kiemelte az a bámulatos erős akarat, mellyel minden ügyében pedantériával
el tudott járni, s kinek a magas kora dacára - megvolt minden iránt
érdeklődése. Ő maga készítette el 15 évvel ezelőtt
szemfedőjét, a legapróbb részletekig intézkedett temetéséről s ezt
megelőzően keresztény lélekkel vette fel a végső szentségeket.
Temetése kedden délután volt, amikor a földé lett a régi magyar világ községünk
utolsó “nemes asszonya”..
Feszület a templom mellett (felirat nélkül)
A hit a megholtat is az “Isten házához” közel tartja. A sírhantok idővel elsimulnak, csak a kőkereszt, - amely a katolikus temetés bizonyítéka - állja ki az évszázadok természeti pusztításait. Nálunk is van a templomnál egy igen jó állapotban lévő kőfeszület, melyet a község monográfusa is megemlít és az 1800-as látképen körülkerítve látható.
A keresztet 1758-ban, a ma is álló templom építését követő években állíthatták, a múlt emlékéül. (1. sz. kép) Megerősíti ezt, hogy a “legelső temető” használatakor még nem terjedt el a keresztállítási szokás.
A többéves örökzöld bokrok között védve az emberi szemektől is, híg cementtel bemeszelve “elszürkítve”, jelentéktelen keresztnek tűnik, s csak ha közel megyünk, lepődünk meg a tökéletes alkotáson. Mérete: törzs magasság lépcsőzet nélkül: 110 cm, elől a szélessége, ahol a legkeskenyebb: 48 cm. Törzse a barokk stílus egyik változata. Az 1930-as évek keresztjeinél ezt mintázzák, az ügyes kezű szobrász tökéletesítésével.
Megjegyezésre érdemes, hogy eredeti helye a Lourdes-i barlang irányában volt. A templom parkjának rendezésekor az arányosabb elosztás miatt a két sor örökzöld bokor másik végére, a sekrestye ajtajának közelébe helyezték. A templom előtt elhaladó, az előtérbe vagy a Lurdi barlanghoz egy-két fohászra betérő személyek kérik Mária csodálatos segítségét.
Havas Boldogasszony kápolnai kereszt (1815)
Árokszálláson az 1800-as években a Nagy Kőhídon átkelve lehetett eljutni a közeli kis erdőben található havas Boldogasszony kápolnához. Régi - azóta már eltűnt - tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint az öreg kápolnát restaurálva 1807 május 1-én áldotta meg a jászberényi apát plébános.
Tíz év sem kellett, hogy
a hívő emberek - a kápolnát körülvevő körmenetnek kialakított tisztás
bejáratánál - egy kőkereszt felállításával fejezték ki még nagyobb
tiszteletüket Mária iránt.
A jeltelen,
valószínűleg közadakozásból készült, egyszerű, szögletes formájú
kereszten a korpusz alatt Mária szobor áll, kifejezve összetartozását a Mária
tiszteletű kápolnával.
Régebbi felvételen - egy
70 éves könyvben - eredeti formájában van megörökítve. Az 1998. évi búcsú
alkalmával készített felvételen a Mária szobor feje hiányzik, mintha le volna
fűrészelve. Senki nem tud róla, hogy mikor történhetett, fel sem tűnt
senkinek.
A kápolna évente csak
egyszer van méltón megtisztelve, az egyházi naptár szerint minden év augusztus
5-én vallási ceremóniát tartanak: a búcsú ünnepét, amely kedves nap a
környékbeliek számára. A régi kőhidat - kétszer újabb helyen - korlátos
betonhíd váltotta fel. Búcsú napjára a kápolnát kívül-belül rendbe tették.
Ilyenkor a keresztet is átmeszelték, virágot tettek rá.
A “beharangozásra” ideér
a már szokásos adácsi búcsús csapat, buzgóságukat hangos énekkel fejezik ki.
Tüllel letakart díszes kis oltárkát cipelnek, benne Mária szobor. A keresztnél
megállnak, imádkoznak, énekelnek. Példamutató a rangot adó figyelmük. Majd a
helybeli búcsújárókhoz csatlakoznak. A nagy tömeg már csak a kápolnát kerüli
meg. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a kereszt is részese legyen az áldásnak
újra és újra minden évben? Az is elég, ha körbe teszik virággal?
Egész évben a hívők
sem látogatják. Akinek útjába esik a kereszt, elmegy előtte, talán
keresztet vet. Magára hagyatott. Állapota “még” ép, de nem időtálló. A
Mária szobor csonkításával, esetleges pótlásával senki nem törődik.
Görbe kereszt (1902)
Ágó felé haladva, a
csányi út kezdetén – a nagyárki dűlőn - volt Görbe kovács tanyája és
műhelye. (A népnyelv jogosan nevezi nagyárki dűlőnek, mert arra
húzódik az ősi Csörszárok.) Ideális hely egy kovács számára, hiszen útba esik
a nagyárki és ágói tanyavilágból a piacra, vásárba igyekvő, vagy a
“házhoz” hazatérő lovas gazdáknak.
Meglepő a hatalmas
nagy vörös színű kőtömb. (2. sz kép) Anyaga terméskő, solymosi
andezit. A szokásos mérettől jóval szélesebb a törzse. A barokk stílusú
kereszteknél a csigavonal a súlypont miatt a talapzat aljára kerül. Itt a
csigavonallal kezdődik! Mély véséssel, ízlésesen! Utána réteges vésés,
szögletes csipkézés. Folytatása a lépcsőzetes elkeskenyítés. Aztán jön a
szöveg részére a téglalap alakítás, végül az alap - kisebb csík kialakítása
után - újra szélesedik, ez három réteges. A korlát is időtálló,
vascső, betonoszlopba ágyazva.
Felállításakor,
1902-ben, amikor még nem volt “kikövezve” az
“ágói csinátút”, jó szolgálatot tett a közlekedés folyamatában. A sáros
út, nagy ködök, a téli sötétség kellemetlenségeiben a kereszt mutatta a helyes
utat.
Az útkanyarulatban álló
kőkeresztet Tőzsér Mátyás és Farkas Viktor emeltette 1902-ben.
Feltételezhető, hogy 10-20 év múltán a talapzatot beborító bokrok
eltakarták állítattatóik neveit, így a szomszédos Görbe kovács neve után Görbe
kereszt lett a neve.
A halotti
anyakönyvből kiderül, hogy Farkas Viktór Tőzsér Mátyás birtokos
özvegye Jászárokszálláson az ötödik kerületben lakott, 1905-ben, 76 éves
korában végelgyengülésben halt meg.
Tőzsér Mátyásról
két történet kering. Dédnagyapja Tősér András a háztól ment ki ágói
tanyájukra. A kocsin elaludt, a ló pedig a megszokott úton húzta a kocsit a
síneken át. A vonat a kocsi hátsó felét elcsapta, de neki nagyobb baja nem
esett. Hálából állíttatta a keresztet.
A másik változat szerint
a vásárban egy gazdag kereskedő pénzét ellopták. Jelentette a
csendőröknek, akik kocsiról kocsira járva keresték. Tőzsér Mátyás a
kocsi aljára kötötte fel, így a pénz nyomára nem akadtak. 30 köblyös földet
vett rajta, és a maradék pénzből lelkiismeretének megnyugtatására
keresztet csináltatott.
A megrendelő nagy
anyagi áldozatra volt képes, s a kőfaragó egyedi, kifogástalan
remekművet alkotott! Az áhítat szövege és a házaspár nevének megörökítése
így olvasható:
Legyen
gondod lelkedre,
melyért
az Úr Jézus
Szenvedett
és meghalt.
Hálából
az ő jósága iránt
Állítatták
TŐZSÉR
MÁTYÁS
és
neje
FARKAS
VIKTÓR
1902
A tanyai ember régóta vallásos. Ünnepen a városra a legnagyobb hidegben is hazajöttek lovas kocsijukon. Nem múlhatott el egy vasárnap sem misehallgatás nélkül.
Ágó és Nagyárok
tanyavilága mind jobban önállósodott. Az iskolai kápolnában helyben is
részesülhettek szentmise áldozatban (1925, ill. 1936-ban).
1938-ban Szent István
halálának 900. évfordulója alkalmából Magyarországon rendezték az
Eucharisztikus Világkongresszust, melynek hatására térségünkben az újabb
harangok és kőkeresztek jelentek meg. 1936-ban két keresztet is
állítottak: Ágón és Nagyárkon.
A közadományként bejött
összegből Tősér János fiatal helybeli szobrászművész tervezte és
kivitelezte az új keresztet. Anyaga terméskő: solymosi andezit.
Jellemzője: lilás vöröses színű, igen jó minőségű; fagyálló
kő. A Nagyárki Iskola udvarán állították fel és a haranggal együtt
1936-ban áldotta meg a pap. Törzsén a szöveg:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTTATTÁK
JÁSZÁROKSZÁLLÁSI
NAGYÁRKI TANYAI
KÖRZETNEK JÓSZÍVŰ
ADAKOZÓI
1936
A tanulók rendszeresen friss virággal látták el. Az iskolában 1967-ig volt tanítás. Az iskolát lebontották. A két “égig érő” jegenyefa között a szép kivitelű, de az idők múlását magán viselő kereszt látványa ma is megkapó! A korpusz két karja és a lábánál levő Mária szobor hiányzik.
Augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén, az egykori búcsú napján egy tanyai házaspár virágot vitt a régi, kedves emlékeket felidéző kereszthez. Ők vállalták a korpusz kijavíttatásának és a Mária szobor pótlásának költségeit, amit egykori alkotója végez el.
Mészely kereszt a Mészely fájánál (1939)
Ágó felé haladva,
félúton, a jobb ívű nagy kanyarnál található Mészely fája. A névadó
Mészely Alajos földje és tanyája az ágói út és a négyszállási dűlőút
találkozásánál, a Kisközépút dűlőben terült el. A régi katonai
térképen Mézay tanya néven található. A bevezető utat övező és a
tanyát körülvevő akác, szilfa és egy 100 éves vadkörtefa tette híressé.
Tájékozódási pont az Ágóra, Monostorra, vagy csak éppen a tanyájukra
igyekvő embereknek. Az idézett monográfus a Mészely fáját a csapadék és talajviszonyokról
határvonalként említi.
Mészely Alajos elődjéről a következőket tudjuk. Nagyapja, Mészely János, szenátor volt. A szabadságharc leverésekor (1849-ben) az oroszok agyon akarták lőni. Egy Halál (ragadvány) nevű ember mentette meg az életét. Értette az orosz nyelvet, és megmagyarázta az orosz katonának, hogy nem ellenség a városi tanácsos.
A városon, az Arany J u 26. s alatti házukban laktak, a gazda betegeskedett, A gazdaság minden gondja feleségére, Terjék Annára hárult, s ő derekasan helyt is állt. A földet Bata Lojzi, Bata Émán főbíró testvére dolgozta.
Mészely Alajos 1938-ban halt meg. Következő évben a földjük végére a felesége keresztet rendelt, ami gyöngyössolymosi andezit terméskőből lett kifaragva, a korpusz műkőből készült. Törzse az ágói, ugyancsak 1939-ben közadakozásból állított kereszt formájával azonos, barokk stílusú. Szinte teljesen ép állapotban van. A posztamens betűi a házaspár nevét tudatják, az évszám támpont a jelenben, lent a szobrász neve is olvasható. A pontos szöveg:
ISTEN
DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTA
+ MÉSZELY ALAJOS
NEJE
TERJÉK ANNA
1939
KÉSZÜLT TŐSÉR
SZOBRÁSZMŰVÉSZ
TERVE SZERINT
Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a Mészely keresztet asszony emeltette. Női gondoskodás, amit a kereszt körül láttam. Művészies kovácsoltvas-kerítés veszi körbe, elől ajtó, mitológiai “bárány” alakkal. A vaskerítést Tóth János lakatosmester készítette. A földön 2 betonváza áll és még örökzöld bokrot is ültetett. Gyermekük nem volt, aki haláluk után a kereszt sorsát szívén viselné, ezért anyagiakat nem sajnálva hosszú távra tervezett. Terjék Anna a keresztállítás után három évre, egy évi betegeskedés után 65 évesen hal meg. A család kihalt, de a kőkereszt tovább őrzi a Mészely nevet.
Jelen állapotában az
aránylag fiatal - 60 éves - feszület kertje nem gondozott, mégsem teljesen
magára hagyott. A korpusz teljesen hibátlan, időtálló. Megtudtam, hogy
Nagy Ignác vezetésével - aki az ágói templomot is építtette - az árokszállási
népfőiskola tagjai “városszépítő” mozgalom keretében a ‘90-es évek
elején néhány keresztet átfestettek. Apró, de nagyon hasznos gondoskodásukkal
további romlásukat megállították. A Mészely kereszten a leszakadt
ajtórögzítőt is összedródozta valaki. Talán az elhervadt szekfű -
amelyet ottlétünkkor láttunk - is tőlük származott.
A Mészely fája szomorú sorsa 50 éve kezdődött. 1944-45. telén a Széchenyi iskolában levő szovjet katonai kórház részére vágták ki a hatalmas 40-60 éves akácokat. A karvastagságnyi fákat azonban meghagyták, gondolva a jövőre. A tsz később a határ egybeszántásával a földdel egyenlővé tette a tanyát is. Így esett áldozatul a tanya büszkesége, a 100 esztendősnek mondott vadkörtefa. A Mészely fája, mint fogalom is megszűnt.
Ördög Emánuel keresztje (1936)
Ágó felé haladva a Mészely keresztnél, a földútra térve mintegy 4 km-re érhetünk el a Rókalyuk dűlőben lévő egykori négyszállási Iskola mellett álló kőkereszthez, melyen a következő felirat olvasható:
ISTEN
DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTTATTA
ÖRDÖG EMÁNUEL
ÉS NEJE
KÓKAI JULIANNA
1936
Az egész kereszt (a korpusz is) siroki terméskő. Jellemzője: világos szürke, puha tufakő, könnyen faragható. Törzsformája egyezik Tősér János szobrász terve és irányítása szerint készült 1936 és 1939-es évi állítású három kereszttel, melyeket Juhász Géza tökéletes, precíz kézi vésése díszít.
A helyi parókia halotti anyakönyvében a gyerektelen házaspár adataira ráakadtam. Kókai Julianna 1885. II. 16.-1967. X. 29-igy élt 82 évesen, szívizom elfajulásban halt meg. Ördög Emánuel 1889. I. 18. - 1974. V. 22-ig élt 85 évesen, agyvérzésben halt el. Házuk a Kinizsi u. 23. sz. alatt volt.
Farkas kereszt (1902)
Árokszállás határában, Ágó községhez 2 km-re terült el a Farkas család birtoka. A kövesút mellett, a földjük szélén áll egy, a család által, 1902-ben állíttatott kőkereszt. (3. sz. kép)
A nagy múltú Farkas família egyik ága, Farkas Ferenc 1866-1944 (felesége Farkas Viktória 1871-1952) a kereszt létesítője. A nagy családi esemény 1902-ben volt. Külön megemlítendő, hogy ebben az esetben egy népes család fennmaradását is megörökítette a kereszt. (Ezért szerepel a kereszten az állíttató helyett a Farkas család megjelölés.)
A terep alkalmas, út mellett, 2 m magas mesterséges dombon a 2 és fél m magas kereszt már messziről látszik, a közlekedésben is támpont. Felirata a következő:
DICSÉRTESSÉK A JÉZUS
KRISZTUS
DRÁGA SZENT NEVE
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTA
FARKAS CSALÁD
1902
BALY GY. JBERÉNY
VÁSÁRTÉR
A kőfaragó mester névjegyét is feltüntette. A harmincas években az ágói búcsúkor az árokszállási processzió a Farkas keresztet is útvonalába vette. Zászlókkal, hangos énekkel, imával tették meg a hosszú utat.
Mi, Árokszállás és Ágó “öregebbjei” már a tanyán maradó, földjüket művelő két fiát, Pistát, Ferkót és feleségét, Demény Sárikát ismertük. Ferkó betegeskedik, 1946-ban meghal. Pista és sógornője 1985 körül otthagyják a tanyát, árokszállási házukban élnek tovább. A két fiú, Alajos és Ferenc az ősi földtől teljesen elszakadt. Ferenc az országtól is nagyon távol esett, 1998-ban (nemrég) halt meg idehaza.
Öt éve, 1993-ban a keresztállító testvére, Papp Józsefné Farkas Margit unokái összetársulva vették meg a nagy földdarabot és mintaszerűen művelik. A keresztet rendre fehérre meszelik, lépcső vezet a talapzathoz. A kereszteknél uralkodó giz-gaz helyett - géppel nyírt friss pázsit fogadja az odalátogatót.
Lagziék keresztje (1909)
A századfordulón az Ágó-szőlőnek nevezet határrész nagy kiterjedésű szőlőtelepítés, amely befogadta a más községekből - köztük Árokszállásról is - a jobb megélhetőséget remélve ide települt embereket. A kirajzások nyomán került ide a szentandrási származású Kovács család. Egyik leszármazottjuktól az Ágón élő 75 éves Kovács Istvántól a következőket tudtam meg a Lagzi keresztről.
Lagzi Pista - mert
mindenki így ismeri – elmondta, a famíliában ismert, az utódoknak is
továbbadott történetet. Nagyapja Szentandrásról származott, italszerető
ember volt. Örökségét testvérei, Eszti nénje és Gazsi bátyja e szavakkal adták
át neki: “ - Itt a jussod! Eredj, oszt igyá!” – mondták. Az így kielégített
testvér pedig eképpen válaszolt: “Olyan dolgot csinálok, ami előtt
mindenki meghajtsa a fejét.” Egyenesen Berénybe ment a kőfaragóhoz,
megrendelte a keresztet, ki is fizette. A jussból Ágón egy dűlő
szélén, házépítésre alkalmas, szép, dombos területen fekvő telket vett. Ma
a három testvér, István, Ferenc, Mária (Menyhárt Jánosné) háza és
kertészkedésre alkalmas kertje foglalja el telkét.
A kőkereszt 1909-ben készült el és Menyhártékhoz, a 2. sz. dűlő sarkára került. A századfordulóra jellemző a szögletes formák jelennek meg a talapzatok kiképzésénél. Az útkanyarulatban zavarta a járműveket, ezért 1961-ben felhozták a dombra, szintén a Lagziék portájára. A korpusz már újabb, a család gondoskodott felújításáról. Juhász Géza árokszállási kőfaragó szedte szét és rakta ismét össze, a köveket a tsz kocsijával szállították át - tudtam meg. Felirata a következő:
lelkedre,
melyért
az üdvözítő Jézus
a
kereszten meghalt.
Kovács
István Tari Rozál
családja
1909.
Bobák Mátyás kőkeresztje 1851
Eredetileg nem ezen a helyen állt. A jászberényi út mellett Kóczián földön emeltette Bobák Mátyás városi tanácsos 1851-ben. Fenntartására 40 frt. alapítványt tett. Valami oka lehetett annak, hogy nem a saját földjére állíttatta. Lehet, hogy a rokoni kapcsolat miatt, de valószínűbb, hogy a földje “nem járt ki” a városokat összekötő útig.
Ott is állt 1972-ig, amíg a jászberényi Hűtőgépgyár árokszállási részlegének letelepítésnek útjába került. Akkor hozták el Szent Vendel szobra mellé, mintegy. 3 méterre, a város felőli oldalára. Mellette a Szarvágy patak kedvére folydogál a laposban, nád mutatja útját. Hátrább nyárfa, mögötte bodzabokor. A terület sorsára van hagyva, megközelíteni a szomszédos kamion felvevőhely őrző kutyája miatt nehéz.
A kereszt talapzata lent nagy barokk csavarolatú, a nyaknál apró csavarulattal végződik. A nyakrész hullámos, vastag. Az egész talapzat nagyon széles. Keresztszárak végződése karéjos. Szöveg bevésés:
ALITATTA
IS TENDI
CSŐSSÉGÉRE
BOBÁK
MÁTYÁS
1851
A Szent Vendel szoborral egyidőben fehérre meszelték. A korpuszt az idő sötétbarnára színezte. Alapja 2 lépcsős.
Legyen nyoma a kevesek által ismert történetnek is. Kaszab Anna (1898-1975) színésznő ennél a keresztnél született. Várandós édesanyját az “Ágói rét” dűlőben lévő tanyájukról hozták haza, de már nem jutott el a bábáig. Színésznő korában a Bobák Mátyás féle keresztnél készített fényképével mesélte el ezt a kuriózumot.
A strandfürdőt elhagyva földút vezet Tarnaörs felé, a szétszórtan épült tanyavilágba. Az arra lakók hallomás után Pengyi keresztnek hívják. Van, aki megfejtette a cifra nevet. Bódizs Menyhárt István, parasztember selypen beszélt, a Mengyit Pengyinek ejtette ki. Így ragadt rá a “Pengyi” név. A valódi nevét már nem is tudják. (4. sz. kép)
A keresztről Herbert is említést tesz, adatai szerint Bordás Ilona emeltette a kőkeresztet 1890-ben. A Szarvágy híd után a dűlőút jobb oldalán, egykori tanyájukhoz közel van a kőkereszt. Bódizs M. István felesége, Bordás Ilona állíttatta. Ismerősöktől megtudtam, hogy gyermekük nem volt, a föld és tanya rokonokra szállt. Szarvas Sándor kőfaragó szerint talapzata a barokk stílus szelídített változata, apró csigavonal, a súlypont és esztétikum miatt lent a nagyobb, keresztágak végződése karéjos. 1 m-es halmon áll, korpusza fém, amiről a kevés rozsdanyom árulkodik. Felirata:
Isten
dicsőségére
Állíttatta
BÓDIZS
M.
Istvánné
BORDÁS
ILONA
1900
Régi temető téri kőfeszület 1805
(megszűnt)
A legrégebbi időben a temető a templom mellett terült el. Később a régi temető teret használták erre a célra. A parókia tulajdonában levő 1925-ös dátumú Jász Árokszállás falitérképen a zegzugos utcák között felfedezhetünk egy kis teret, bejelölve a + és “Régi temető tér” felírást. 1787-ig temettek ide, a jelenlegi temető kijelöléséig. Kétszáz év telt el azóta. A sírhantok már régen elsimultak. Egyedül a nagy kőkereszt, amelyet később, 1805-ben állítottak tanúsította, hogy ott temető volt.
1923-ban itt építették fel a fiú polgári iskolát. Az arra lakók még emlékeznek az örökzöld bokrokkal szegélyezett, akácfás, saras területre. Itt tartották a disznópiacot.
Elfért még a téren egy beton hirdetőoszlop (Herbert: fiú polgári iskolai fotón is látni), hinta, ahol a gyerekek szívesen játszottak és rendetlenkedtek, nem volt kivétel a kereszt lába sem. Az iskola gimnáziummá válásakor, 1963 körül megkezdődött a tér sportudvarrá alakítása. A disznópiacot máshová helyezték. A kereszt nem illett mostani környezetébe. Darabjára szedték, és a temetőbe szállították. Senki nem tud további sorsáról.