Fodor István Ferenc

A Vízipók alkotója

Buda Sasad nevű városrészében, kis erdő közepén álló “mézeskalács házikóban” él Szabó Szabolcs rajzfilmrendező, Jászjákóhalma szülötte, díszpolgára. A házikó körül kutya, macska, teknősök- belül halacskák - fa virág mindenütt. Mintha Lázár Ervin négyszögletes kerek erdejében járnánk, meg sem lepődnénk rajta, ha az egyik fa mögül előlépne Dömdödöm a kis oroszlán.

A rendező a Jászságban született, de hajdúnak vallja magát. Mindkét népcsoport kiváltságos volt, s számon tartja saját múltját. Édesapja még viselte Hajdúszoboszlóra utaló előnevét: Szoboszlai Szabó Jenő, ő viszont már nem. 1924-ben költöztek Jákóhalmára és 1931-ig éltek itt, akkor ő már négyéves volt, mivel 1927-ben született. Édesapja bérelte a gyógyszertárat, de édesanyja családjában is volt már patikus a XVII. században, akit a debreceni városi tanács megbüntetett hatvan pengő bírságra, mert illatos szappant és arcpirosítót is árusított. Egyébként a Beszler család Svájcból került Debrecenbe a XVI. században: kereskedők voltak. Debrecen akkor a “gyapjú úton” feküdt.

Jákóhalmi emlékeiben szerepel Jolánka néni – Anka néni – aki a gyógyszertár tulajdonosa volt. A szemben lakó Paray főjegyző fiával gyakran játszottak együtt. Nagy kert volt akkor a patika mellett, mögötte pedig már állt a második világháborús emlékmű. Visszaidézte azt is, hogy a gunár megzavarta. Máskor az óvoda hátsó ajtaján lógott ki a Tarna-partra és elindult Dózsa felé. A világgá menő patikusfiút egy mezőn dolgozó asszony terelte haza.

A természet értékeihez való ragaszkodást idézte fel, hogy nagy felháborodással fogadta a jákóhalmi temetőben zajló fairtásokat. Egy évtizeddel ezelőtt, ott járt a honismereti szakkör meghívására, és még gyönyörködhetett az évszázados borostyánban, a Ficzek kripta melletti gesztenyefában. Hallotta, hogy “a pap és hasonló – a természettől elrugaszkodott emberek” – kivágatták. A temető különösen kedves neki, mert két kicsi testvérének porai pihennek ott. Négyük közül ketten maradtak életben, azóta viszont már felnőtt öccse is repülőbaleset áldozata lett. Amikor az öccse született, akkor tomboló jégvihar volt. Azt tartották, hogy aki ilyenkor születik: abból katona lesz, de megvolt örökletes tulajdonsága is és a repülés iránti szenvedélyes vágya. Ez is lett a veszte: a hivatalos verzió szerint, egy hadgyakorlat alkalmával haltak hősi halált, mikor hatan lezuhantak. Öccsének világnézete más volt, mint az övé: ebben talán az közrejátszhatott, hogy gyermekkori kis szerelme Auschwitz-ban halt meg. Nagy idealista volt, de nem volt rosszindulatú, mint legtöbben az elvtársak között. Talán jobb is volt neki, hogy nem érte meg ötvenhatot; egy világ dőlt volna össze benne.

Jákóhalmáról azért költöztek el, mert az orvossal apja nem tudott kijönni. Folyton feljelentgette és mindent megpróbált, hogy lejárassa. Ha egy gyerek kihányta a ricinust, akkor megjegyezte “persze, mert a gyógyszerész avas ricinust árul.” Nem tudta, hogy a ricinus egy különleges tulajdonsága, hogy nem avasodik. Apja ezt unta meg, és másik bérletet keresett: így kerültek rövid időre Besenyszögre.

Iskolába már Debrecenbe járt, majd ott érettségizett. Apjának akkor már saját gyógyszertára volt, de bombatalálat érte. Utána folyamatosan felszólították, zaklatták az apját, hogy ha nem nyitja meg újra, akkor visszaveszik a jogot. Minden örökségét – a debreceni tócóskerti házat, a hadházi házat - eladva még kölcsönt is felvéve szépen berendezett egy kis gyógyszertárat, melyet egy év után államosítottak. A rendszerváltás után a művész kapott érte kétszázezer forint kárpótlási jegyet, holott abban az időben egy egyszerű patikamérleg került százhúsz ezer forintba.

A hetedik gimnázium után tett egy kis háborús kirándulást; világgá akart menni. Egy ócska biciklivel bejárta fél Németországot – egészen Hamburgig jutott el. Időnként felkapaszkodott a konvoj végére. Hol ettek, hol nem, éjjelre szállást kaptak, ha kaptak, ahová éppen odaértek. A polgármesterek általában adtak ezt – azt. Irtózott mindentől, ami militáns, pedig családjukban sok katona volt. Apjának anyai nagyapja például honvédtiszt volt az 1848/1849-es szabadságharcban, és utána bujkálnia kellett a környező tanyavilágban.

Édesapjának az volt a vágya, hogy sebész legyen. Volt bogárgyűjteménye, szerette a néprajzot is, de végül az Iparművészeti Főiskolát kezdte el, ahonnét kirúgták, mielőtt befejezte volna. Eddig még nem mondta el senkinek, hogy miért. Egyébként tudták, hogy megvan a privát véleménye az egész szocializmusról. Rákosi felesége felkereste a főiskolát, ahol mindenkinek egyöntetűen kellett volna megszavazni, hogy tartóztassák le Mindszentyt. Egyedül ő tartózkodott a szavazástól. Rögtön ki is rúgták. Anyja mondta; mi lesz vele, hiszen mindenki diplomás a családban; apja bölcsen hallgatott, úgy érezte, büszke is volt rá.

Leszerelt katonaként foglalkoztatni kellett valamivel, így került a Híradó- és dokumentumfilm gyárba, melynek volt rajzfilm részlege. Kifestőnek vették fel 600 forintért. Gyanús káderek voltak ott, grófnő és hasonlók. ’56-ban mindenhol ott volt; a parlament elől késett el, de az talán szerencséje, mivel a tömeg közé lőttek.

Időközben elkezdtek rajzolni egy filmet a Két bors ökröcskét. Sehogyan sem akart sikerülni, így aztán vezetőjük javasolta: mindenki rajzoljon egy ökröt. Az övé lett a legjobb. Utóbb átkerültek a Pannóniába, ott fejezték be a Két bors ökröcskét. Ez volt az első filmje, ami bejárta a világot és sok díjat nyert. Közben rajzos reklámfilmeket is készítettek, melyekből néhányat bemutatott ottjártakor a jákóhalmi moziban. Ezek a filmek csak az árukat hozták be, mát kellett kitalálni. Az amerikai megrendelésre készült Artur és az angyallal lett gazdaságos a rajzfilmgyártás. A hatvanas évek elején poznani fesztiválon nagydíjat nyert a Jajj, a piszok… c. tisztítószeres filmmel.

Természetszeretete is hozzájárult a Vízipók-csodapók megalkotásához. Bálint Ágnesékkel ötlötték ki, hogy ezeket a ronda kis állatokat, akiket mindenki utál: meg kellene szerettetni. Így született meg a 39 részből álló Vízipók, amely hatalmas siker lett. Ma sem lehet úgy végigbillentyűzni a tévéprogramokat, hogy esetleg éppen egy arab adón bele ne ütköznénk valamelyik epizódjába. Most készül a negyvenedik része – ezt már nem ő rendezi – ,amibe azért néha-néha besegít.

Feleségével is a filmgyárban ismerkedett meg. Készítettek együtt állóképekből esti meséket némi animációval, Aesopus, Móra és mások művekből. Mintegy 100 rajzfilm készítésében vett részt, melynek felét ő rendezte. 1986-ban a Balázs Béla díjat Köpeczi Béla miniszter adta át, méltatásában kiemelte a Vízipókot. A gyerek is megjegyzik néha a kert előtt elmenve: itt lakik az a bácsi aki a Vízpókot csinálta.

1982-83-ban Ausztráliába kapott meghívást egy évre. Kalandos volt az út, mert Frankfurtba érve vették észre, hogy elveszett Sydney-be szóló, Lufthansa jegyük. Ott ragadtak Frankfurtban, mígnem feleségének eszébe jutott, hogy van ott egy unokatestvére. Vele ugyan Karácsonykor, Húsvétkor váltottak üdvözlő lapot, de még soha nem találkoztak. Elmentek – azután egy hétig ott lakoztak. Rendes volt a légitársaság: megoldották a dolgot, aztán csak megérkeztek. Ott filmeztek egy évig a Yoran Gross és Burbank gyermekfilmstudióban.

Örült a megtiszteltetésnek, hogy 1998-ban szülőfaluja díszpolgárrá választotta, miután a honismereti szakkör már egy évtizeddel korábban meghívta. Több általa illusztrált könyvet ajándékozott a helyi könyvtárnak, melyekből mellékeltünk néhányat.

Vissza