Dávid Ibolya
Barátsággal köszöntöm Jászberény városát, Polgármester urat, a város Önkormányzatának Képviselőit!
Kevés olyan városa van e hazának, amelyik erősebb joggal tarthatna igényt a millenniumi zászlóra, mint Jászberény. Az az alföldi település, amelyiknek polgárait történelmünk viharai közepette erdő nem bújtathatta, sziklás hegyek nem rejthették. Akiknek az ég végtelen boltozata alatt a mindenhonnan belátható és bejárható síkon kellett életet teremteni s védeni.
Az alföldi emberek sorsa írta az “állj ki a síkra!” felszólítást a magyar nyelv gyönyörű kifejezései sorába. Jászberény polgárainak mindenkor maguknak kellett kiállniuk síkra békés gyarapodásukért. A haza és az otthon fegyveres védelmében elért sikereik alapozták meg egyik legnagyobb tettüket, az 1745-ös redemptiot. Azt a párját ritkító európai pillanatot, amikor egy jelentős önigazgatási múltra visszatekintő közösség maga váltja meg, szabadítja ki önmagát az elnyomásból.
A redemptus-öntudat éltette aztán azt a sajátosan alföldi paraszt-polgár létet, amely a XIX. századra meghozta e régió gazdasági, szellemi fellendülését is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején tehát már volt mit félteniük az ellenségtől. A jászkerület városai és községei – így Jászberény is – önkéntesek tömegével alakította meg a “Lehel huszárezred”-et, amelynek 3. százada még Világosnál sem tette le a fegyvert. Nem véletlen, hogy a szabadság legdicsőségesebb hadjáratát éppen 151 évvel ezelőtt innen indította el Kossuth, Görgey és Damjanich.
Az Önök városa joggal büszke a köztéri szobraiban is megtestesülő ős- és hős-tiszteletére. Az sem véletlen, hogy az országban szinte az elsők között alapítottak itt helyi múzeumot, és szentelték a Jászság történetének.
Jászberény ősi címerét páncélos jobbkar koronázza, a régi idők honvédő vitézkedéseit szimbolizálva. E kar – szablya helyett – kettős keresztet emel a magasba. A kereszténység védelmét is felvállaló Jászság joggal foglalhatta hite legszentebb jelét heraldikai szignumai közé, hiszen az idetelepült kolostoralapító ferencesekkel a török kiűzése után sikeresen építette újjá városát, erkölcsét és lelkét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilyen lelki újjáépülés korát éljük ma is. Hazánk egyedülálló kihívások és lehetőségek kapujában áll… A békés gyarapodás anyagi és szellemi épülésének, építésének Európai Uniós kihívásának a kapujában. Az ország minden réigójának, állami és civil szerveződésének hatalmas erőket kell mozgósítania, hogy e kihívást sikerrel állja. Ezek az erők legtöbbször nem anyagiak híján gyengülnek, inkább az erkölcsi, szellemi felkészültség okán.
Bízom abban, hogy egy ilyen ős- és hőstisztelő városban, mint Jászberény, ennek a lelki újjáépülésnek és felkészülésnek nem lesznek leküzdhetetlen akadályai.
Bízom a redemptus öntudatban, amely nemegyszer megmutatta a kisebb és nagyobb világnak, mire képesek e régió polgárai.
Ezzel a bizalommal nyújtom át a millenniumi zászlót Jászberény városának.
Óvják, védjék, és hagyják lobogni is, hogy lelkesítsen, szólítson összefogásra, összetartozásra, mint zászlótartó őseink tették azt a csatákban.
Szerencsés, gyarapodó zászlótartást kívánok mindannyiuknak!
Megtisztelő, hogy Önökkel együtt ünnepelhettem.