Összehasonlításom vázát a
német hallgatók által kitöltött kérdőívek adják. A 33 kérdőívből
mind értékelhető. A megkérdezettek átlagéletkora 25 év, s általában a 6.
szemeszter hallgatói.
Mindkét országban
egyértelmű alapfeltétel az érettségi. Annak azonban, hogy kik lehetnek
hallgatói egy tanítóképző intézménynek, más követelményei is vannak –
legalábbis nálunk.
Magyarországon a
felvételiző tanulóknak egy kétszintű felvételi vizsgán kell túljutniuk.
Az első ún. kizáró jellegű alkalmassági vizsga, amely minden
jelentkező számára kötelező. Ez a következőkből áll:
ének-zene, beszéd, testi alkalmasság, vizuális és manuális képességek
vizsgálata.
A következő vizsgán
azok vehetnek részt, akiknek alkalmassági vizsgájuk sikeresnek tekinthető.
Itt inkább a tárgyi tudásra kíváncsiak a vizsgáztatók.
A felvételi vizsga tárgyai:
-
írásbeli:
magyar nyelv és irodalom (központi)
-
szóbeli:
magyar nyelv és irodalom vagy történelem vagy matematika vagy angol vagy német
nyelv.
Ez a megmérettetés azonban
nem kötelező jellegű, jó és jeles osztályzattal, amelyeket minden
évben pontokra számítanak át, be lehet kerülni. A pontszámot növelni lehet még
meglévő nyelvvizsgával, tanulmányi versenyeken elért helyezésekkel, szakirányú
képesítéssel. A választott műveltségi területek közül csak az idegen
nyelvből van felvételi. A felvételizők teljesítményét is pontokban
adják meg. A felsőoktatási intézmények minden évben máshol húzzák meg azt
a ponthatárt, amelyet a jelentkezőknek minimum el kell érniük ahhoz, hogy
az intézmény hallgatói legyenek. Mindez így történik Jászberényben is.
Németországban a felvételi
egyszerűbbnek tűnik hazánkénál. A német diákoknak alapvetően nem
kell felvételi vizsgát tenniük, csupán a készségtárgyakból, de csak akkor, ha
az illető pedagógusjelölt e tárgyak valamelyikét választja szakjának.
Ilyen pl. a rajz, az ének, és a technika. Arra a kérdésre, hogy kell-e
felvételi vizsgát tenniük, 19 tanuló jelölte meg az előbb említett
készségtárgyak legalább egyikét. 5 hallgató (15%) írta be az “NC”-t. A Numerus
Clausus a jegyek átlaga, amelyet a tanulónak el kell érnie ahhoz, hogy bizonyos
egyetemeken, főiskolákon tanulhasson tovább. Ha valaki tanár akar lenni,
akkor legalább 1,8-as átlagot kell elérnie, mert különben nem veszik fel erre a
képzésre. 13 diák (39%) állítása szerint egyáltalán nincs felvételi vizsga.
Volt olyan hallgató is, aki azt válaszolta, hogy vagy érettségi vizsga vagy
felvételi vizsga a főiskolán lévő tanulás feltétele. (Ez a válasz
természetesen nem igaz.)
Abból, hogy nem minden
hallgató van tisztában a felvételivel, éppen az derül ki, amit már leírtam:
nincs felvételi vizsga, csupán a készségtárgyakból. Minden készségtárgyat azonban
csak néhány hallgató sorolt fel. Ez abból adódhat, hogy sokan csak a saját
szakukról tudják, hogy felvételi tantárgy-e vagy sem.
Magyarországon a
tanítóképzés 1995 óta 4 éves – a korábbi 3 éves képzés helyett. Németországban
a képzés ideje a legjobb válaszok alapján 3,5 évtől a végtelenig tarthat.
A megkérdezettek szinte kivétel nélkül ezt a választ adták (30 személy, 90%),
azzal az eltéréssel, hogy valaki 3,5 évet, más min. 4 évet, illetve 3–4 évet
írt. A maradék 3 (9%) hallgató is hasonló választ adott: minimum 3 év. A
különbségek abból adódhatnak, hogy Németországban a tanítóképző befejezése
után a diákok két diplomát kapnak. Az elsőt 3,5 év, az első
államvizsga után, a másodikat pedig az ezt követő 1 év gyakorlat után. Az
az állítás pedig, hogy egy stúdium “3,5 évtől végtelenig” tarthat, szintén
helyénvaló, mert a német hallgatók a 3,5 éves stúdiumot akár 10 év alatt is
elvégezhetik. Beszélgetéseink során az egyik német hallgató találóan jegyezte
meg: “Egy stúdium alatt a hallgató annyi szemesztert végezhet el, amennyit csak
akar, ill. fizetni tud.” Azonban igaz azért is, mert a gyakorlatra a hallgatók
akár éveket is várhatnak. Hiába van a kezükben az első diploma, a második
nélkül még nem kötelesek őket alkalmazni. Németországban lehetőség
van a törvények szerint arra is, hogy a diplomát egy nap alatt kézhez kapják. A
diák jelentkezik a főiskolán az illetékes tanárnál, hogy most jött,
felkészült mindenből és szeretné letenni az államvizsgát. Persze ez csak
elméletben működik, lehetőség azonban lenne rá.
A jászberényi főiskolán
a szemináriumokon való részvétel kötelező, de mindig van megengedett
hiányzás. Ez a heti óraszám négyszerese lehet. Természetesen vannak bizonyos
esetek, ami miatt vizsgák ellenében megengedett a nagyobb mérvű hiányzás.
Ilyen okok lehetnek: betegség, tanulmányút, stb.
Egyik német hallgató a
következőt állította: “Kötelező a szemináriumokon való részvétel, de
nem mindig veszik észre” a hiányzást. A kérdőívek alapján 10 hallgató
(30%) írta azt, hogy ott kell lenni a szemináriumokon. Ketten (6%) azt
állították, hogy nem kötelező az órák látogatása és 18 diák (54%) szerint
csak részben. A hiányzások számára hárman (9%) utaltak. Állításaik alapján egy
félévben három hiányzás megengedett egy szemináriumból. Csupán egy hallgató nem
válaszolt.
Az elmondottak alapján
hasonló a helyzet a két országban: a szemináriumokon általában kötelező a
részvétel, ellentétben az előadásokkal, és meghatározott óraszámban
megengedett a hiányzás is. A két tanítóképzőben ugyancsak van katalógus,
de egyik országban sem él vele minden tanár.
Nálunk, ha egy hallgató
túllépi a megengedett hiányzást, akkor nem kap aláírást. Ez pedig magával
vonja, hogy nem vizsgázhat, végső esetben pedig félévet kell ismételni.
Vechtában a hallgatók ebben az esetben nem kapják meg az ún.
“Teilnahmebescheinigung”-ot - később külön kitérek rá - és újra fel kell
venniük az adott szemináriumot.
Láthatjuk, hogy
Jászberényben súlyosabb következménye lehet a hiányzásoknak, de szeretném
megjegyezni, hogy erre csak ritka esetekben van példa.
Külön érdemes kitérni a
tanárok és diákok közötti kapcsolat alakulására. Többször tapasztaltam, hogy a
vechtai hallgatók nagy szabadsággal rendelkeznek, amit sok esetben nem találtam
helyénvalónak. Részt vettem ugyanis olyan szemináriumon, amelyen a hallgatók
majdnem két óra hosszáig kiabáltak a tanárral. Ráadásul azért, mert nem akartak
zárthelyi dolgozatot írni és elégtelen osztályzatot kapni. Megjegyzem, hogy
összesen tízoldalnyi tananyag megtanulásáról volt szó, a tanár pedigg 3–4
gyakorló órát beiktatásával is segítette a felkészülést. A diákok szinte kiabálva adtak hangot
véleményeiknek és többen el is hagyták a termet. A szabadság így már
szabadossággá válik. Kisebb vitáktól eltekintve nálunk ilyen kirívó esetekkel
még nem találkoztam.
Ez a kérdésem azokra a
hallgatókra vonatkozott, akik az előzőekben azt válaszolták, hogy egy
órán sem kötelező részt venni. Kíváncsi voltam, hogy ilyen esetekben
kell-e pótolni a lemaradást, kell-e a hiányzások ellenében referátumot tartani,
vizsgázni stb.
A német hallgatók
válaszaiból kitűnik, hogy nem kell a hiányzásokat pótolni, hiszen csupán a
megkérdezettek 12%-a válaszolt igennel. A válaszokból kiderül ennek az oka: a
hallgatók próbálják betartani a megengedett hiányzási óraszámot. A többség
(64%) állítása azonban az, hogy a hiányzásokat nem kérik számon a német
diákoktól.
Ezzel szemben a jászberényi
pedagógusjelöltek, ha a megengedett mulasztást túllépik, általában szóbeli
számonkérés formájában számolnak be a hiányzásuk alatt elhangzott új
ismeretekről. Ha indokolatlan távollétük csak a szemeszter vége felé derül
ki, akkor a számonkérés féléves anyagból is történhet valamilyen formában. Ez
szükséges az aláíráshoz, és csak ezek után vizsgázhatnak a hallgatók.
A kérdések közül szinte ez
az egyetlen, amelyikre egyöntetű feleletet kaptam. A hallgatók 100%-os
arányban válaszolták, hogy az órarendet a diákok saját maguk állítják össze.
Természetesen azt megkapják a diákok, hogy mely szakokból mennyi és milyen
jellegű szemináriumokat kell felvenniük, de a témát azt ki-ki
érdeklődésének megfelelően választhatja ki.
Az
is meg van adva a hallgatóknak, hogy mely szeminárium mire épül és ezt a
sorrendet be kell tartania.
Jászberényben
- ellentétben a német hallgatókkal - a pedagógusjelöltek úgymond kézhez kapják
az órarendet. A 3. és 4. évfolyamosoknak lehetőségük van arra, hogy
érdeklődésüknek megfelelően fakultációt válasszanak, ez azonban csak
heti két órás elfoglaltságot jelent.
A
német hallgatók meg vannak elégedve azzal, hogy az órarendet önállóan
szerkeszthetik meg. A legtöbb előnyt az időbeosztásban és az
érdeklődés szerinti választás lehetőségében látják. Ezeket a diákok
még bővebben kifejtették:
-
sokáig alhatnak
-
lehetőségük van arra, hogy munkát vállaljanak
-
más elfoglaltság végzése
-
hosszabb hétvége
-
lehetőség a tanárok megválasztására is.
Ez
az órarendtípus, mint látjuk, sok előnnyel jár.
Azonban
a magyar pedagógusjelöltek sincsenek elkeseredve, hiszen a kész órarendnek is
van jó oldala. Példaként erre egy
végzős hallgató szavait idézem:
“Véleményem
szerint egy nagy előnye biztosan van az adott órarendnek. Nevezetesen az,
hogy a diákokat egy halom utánajárástól és problémától kíméli meg. Ezt a
véleményemet egyetemista ismerőseim véleményei alapján tartom még ma is.”
Egy
tavaly végzett pedagógusnak, Pataki Anikónak is hasonló meglátásai voltak, némi
kiegészítéssel:
“Összességében
nekem ezzel nem volt gondom. Úgy kellene ezt inkább: ők adnak egy mintát,
hogy mondjuk így szeretnék, és a változtatásban lehetnének rugalmasabbak.”
Az
azonban bizonyos, hogy így senki nem marad le egyik szemináriumról sem.
Amellett,
hogy a német hallgatók jónak tartják az órarend egyéni összeállítását,
elhangzottak annak árnyoldalai is. A legtöbben (44%) az órák
összeegyeztetésében látnak problémát. 3 személynek kételyei vannak, hogy jól
választották-e ki a szemináriumokat. Ketten azt kifogásolták, hogy adott
szemináriumok nem minden szemeszterben vannak. Így előállhat olyan eset,
amikor egy félévben több szeminárium is van, amely a hallgató érdeklődési
körének megfelel, mégsem veheti fel mindet. A következő szemeszterben
pedig előfordulhat, hogy alig talál érdeklődésének megfelelő tárgyakat.
Egy hallgató teljesen elégedett, szerinte nincs is hátránya az órarendjüknek.
Érdekesnek találtam azt a véleményt, melyet két diák osztott meg velem:
Két
diák éppen azt tartja az órarend hátrányának, amit a legtöbben előnynek tekintenek,
miszerint az ember a maga ura lehet és nagy önállósággal rendelkezik.
Tanítóképzőnk
kész órarendjeinek hátrányát Pataki Anikó a következőkben látja:
“Ezáltal,
hogy úgymond a fenekünk alá van tolva az órarend, kicsit olyan középiskolás
szintűnek hatott. Tehát meg volt adva: ez van, ezt kell szeretni. Az
egyetemekkel és a kreditrendszerrel összehasonlítva, egy sokkal szűkebb,
földhözragadtabb módszer.”(Ő is megemlítette azonban, hogy a másik fajta
rendszerrel sem olyan könnyű bánni.) A jászberényi hallgatókkal való
beszélgetésekből is az derült ki, hogy ezt a fajta órarendet ők is
középiskolás szintűnek tartják. Hátrányként említették még, hogy nincs
szabadságuk a diákoknak, nincs beleszólási lehetőségük még az órák
elrendezésébe sem, s a fakultációkon kívül nem választhatnak maguknak
szemináriumokat érdeklődésüknek megfelelően.
A
magyar tanítójelöltek kevesebb szabadsággal rendelkeznek e téren, mint német
társaik. A véleményekből látni lehet, hogy a magyar hallgatók sokkal
önállótlanabbak, elfogadóbbak ahelyett, hogy önállóan intéznék saját dolgaikat.
Ha ők állítanák össze, jobban átlátnák a képzés útját.
Már az iskolarendszer
egészének felvázolásakor kiderült, hogy a két rendszer közös tulajdonságainak
egyike éppen az, hogy Németországban és Magyarországon is 6 éves kortól járnak
a gyerekek iskolába. Így természetesen a tanítók is mind a két országban 1–4.
osztályban 6–10 éves korú nebulókkal foglalkoznak.
Magyarországon azonban az
adott műveltségi terület tanítása 5. és 6. osztályos tanulókra is
kiterjed, tehát a 11–12 éves korosztályra.
A táblázatból rögtön látni
lehet, hogy arra a kérdésre, hogy hány szakot kell tanulniuk, a német hallgatók
két választ adtak. 91 %-uk azt válaszolta, hogy 3 szakot kell tanulniuk a
főiskolán. Amikor ezt a kérdést feltettem, igazából erre voltam kíváncsi.
18 tanuló megemlítette, hogy összesen 6 tantárgyat tanulnak, ebből három
pedig a választott szak, amelyet az általános iskolában is tanítanak. 3 hallgató
nem emelte ki külön a 3 választott szakot.
A hallgatók 67 %-a azt is kifejtette, hogy a 3 választható tárgy közül 2
főszak és 1 mellékszak. Emellett több diák is megjegyezte, hogy kétféle
(régi és új) szabályzat van érvényben a főiskolán: “alte - und neue
Studienordnung”.
A hallgatók java része a
régi szabályzat szerint tanul, tehát két fő és egy mellékszakot vett fel.
Az új szabályzat szerint, amely 1997. december 17-től van érvényben, a
diákok egy fő- és két mellékszakot választhatnak. A 4. és 5. tantárgy a
pedagógia és a pszichológia, melyekhez hatodiknak egy választható szak
kapcsolódik. Ezek a következők: filozófia, szociológia vagy politika. A
három szak, amelyet az általános iskolában tanítanak, az alábbiak szerint
választható: “A három szak közül egynek németnek vagy matematikának kell
lennie. Az egyik vagy mind a kettő mellett: angolt, evangélikus vallást,
katolikus vallást, rajzot, ének-zenét, környezetismeretet, testnevelést,
“Gestaltendes Werken”-t vagy “Textiles Gestalten”-t (Magyar megfelelője a
technika tantárgy, de vele ellentétben, ez Németországban két tantárgyat jelöl.
Ők külön foglalkoznak a textíliákkal.) lehet választani.”
A magyar hallgatók -
ellentétben a német diákokkal - mindent tanítanak az alsó tagozatban, így a
tanítóképzőben is mindenki minden tantárgyat tanul. A tantárgyak a
következők: magyar irodalom és nyelvtan, matematika, környezetismeret,
ének-zene, vizuális nevelés, testnevelés, technika.
A hallgatók ezen tárgyak
mellé választanak egy műveltségi területet. “A választott műveltségi
területen a leendő tanító az 5–6. osztályban is taníthatja szakját,
amelyre a tanítói diplomán kívül kiadott szakképesítés jogosítja fel. Ez úgy is
értelmezhető, hogy a Nemzeti Alaptanterv műveltségterületei a tanítóképzésben
szakkínálatként jelennek meg.”18 Ha a német képzéssel
összehasonlítjuk a műveltségi területet, mondhatnánk, hogy hazánkban ezek
ún. mellékszakként jelennek meg. A NAT 11 választható szakja közül a
jászberényi főiskolán az alábbiak találhatók meg: idegen nyelv, magyar nyelv
és irodalom, ember és természet, ember és társadalom, vizuális nevelés,
testnevelés és sport, matematika, informatika.
Főiskolánkon még ezeket
a tárgyakat sajátítják el a hallgatók: pedagógia, pszichológia, filozófia,
informatika, vallásismeret, történelem, társadalomnéprajz. Természetesen
ugyanúgy, mint Németországban is, a tanítandó tantárgyakhoz kapcsolódik még
azok tantárgy-pedagógiája. Nálunk a filozófia kötelező, és a leendő
pedagógusok politikát és szociológiát nem tanulnak, míg Vechtában e három szak
közül egy kötelezően választható. Jászberényben minden hallgató egységesen
tanul informatikát, történelmet, társadalomnéprajzot illetve vallásismeretet,
míg a vizsgált területen történelmet és vallást csak a szakos hallgatók. Az
informatika mindenki rendelkezésére áll, de nem kötelező.
Társadalomnéprajzot ők egyáltalán nem tanulnak. Magyarországon vallást nem
mindenhol tanulnak a gyerekek, s nem is kötelező számukra, ezért csak
általánosságban tanulnak róla a hallgatók. Vallást tanító pedagógusok külön
egyházi tanítóképzőkben sajátítják el ezen ismereteket. Magyarországon az
általános iskolában nincs külön tantárgy a textilek felhasználásáról, mivel ez
benne van a technika tantárgyban.
A hazai tanítóképzőkben
lényegesen bővebb ismeretanyaggal kell megismerkedniük a diákoknak, ami
már eleve abból adódik, hogy tanítóinknak minden területen egyaránt meg kell
felelniük. (Itt szeretném megjegyezni, hogy hazánkban nincs még egy ilyen
felsőoktatási intézmény, mint a tanítóképző, ahol ilyen sok tantárgyat
kell tanulniuk a hallgatóknak.)
Szakembereket kérdeztem
arról, hogy jónak látják-e ezt, vagy eredményesebb lenne az oktatás, ha csupán
2–3 tantárgyat tanítana egy tanító. A vélemények eltérőek voltak, amit
most szeretnék közzétenni: “Mindenesetre jobban elmélyülhet a tanító az adott
szakterületen, ám a tantárgyak közötti koncentráció nem teljesedhet ki,
valamint a gyermekről sem alakul ki olyan színes, teljes kép, mint az
egytanítós gyakorlat során.” (A tanítónő nem szerette volna a nevét
elárulni)
Kurdiné Tóth Melinda
tanítónő is hasonlóan vélekedik: “A pedagógusnak mindenképp sokat
jelentene, ha naponta csak 2–3 órára kellene készülniük, de a 6–10 éves
gyerekeknek úgy érzem, szükségük van az állandóságra, szükségük van arra, hogy
szünetekben örömeiket, gondjaikat megosszák a tanítójukkal. Ehhez úgy érzem,
hogy a tanítónak egész délelőtt velük kell lennie.”
Egy másik pedagógus a
tantárgyi tudást helyezi előtérbe: A tanító “ebben a 2–3 tantárgyban
maximális tudással rendelkezhetne és tudná átadni a gyerekeknek az adott
tantárgy minden információját, érdekességét.”
Még egy válasz a mostani
rendszer mellett: “A gyerekek kötődése fontosabb.”
Kíváncsi voltam arra is,
hogy szakemberek hogyan vélekednek erről a problémáról, illetve a tanítók
véleményeit mennyire támasztják alá.. A szakemberek véleménye erről
többnyire megegyezik. Az ő gondolataikat is képviselve Vekerdy Tamás,
pszichológus, szavait idézném:
“Egy tanárnak, egy tanítónak
vagy tanítónőnek minél hosszabb ideig kellene vezetnie egy-egy osztályt,
együtt élni a gyerekekkel. A gyerekek érzelmi – az ebben az életkorban még
ezzel különösen szorosan összekapcsolt értelmi – fejlődése és fejlesztése
szempontjából az volna a jó, ha az első osztályos tanító néni végigvinné a
gyerekeket, legalábbis ötödikig.”19 Egy később megjelent
könyvében hasonlóan vélekedik és állítását még részletesebben indokolja:
“Pszichológiai szempontból az alsó tagozatos gyerekeknek lehetőleg négy
éven át egy tanítóra, illetve tanítónőre van szüksége.”
“A gyakorlatban tehát azt a
tendenciát, hogy a tanítók első–második, illetve harmadik–negyedik
osztályra szakosodjanak, elhibázottnak kell neveznünk…Ugyanilyen elhibázottnak
látja a pszichológus a tantárgycsoportos rendszert. Ez röviden annyit jelent,
hogy egy-egy gyerekre negyedannyi személyes érdeklődése és energiája
maradhat…”
Láthatjuk, hogy az interjúk
alapján a gyerekek életkori sajátosságainak, igényeinek megfelelően az egy
tanító személye sokkal lényegesebb, mint maga a tárgyi tudás. A szakemberek is alátámasztják
a pedagógusok véleményét, ami valóban magyarázatot ad arra, miért kell egy
tanítónak az összes tantárgyat tanítania.
“Összefoglalva: egy kevésbé
szakértő, mind tantárgyi, mind évfolyam szempontból kevésbé specializált,
de első osztálytól negyedikig tanító pedagógus gyerekei jobban megtanulnak
írni, olvasni és számolni – és több lehetőséget találnak személyiségük
sokoldalú kibontakoztatására, mint a sok specialista keze között végül is
elveszett gyerekek.”
Az 5. kérdésben arra
szerettem volna választ kapni, hogy egy-egy tanítónak mennyi tantárgyat kell
tanítania.
E kérdésem szorosan
összefügg az előzővel, hiszen a tanult szakok meghatározzák az
iskolában tanított tárgyakat. De éppen a német hallgatók válaszaiból kiindulva
lényegesnek tartom, hogy röviden kitérjek erre is.
Amíg hazánkban
egyértelmű, hogy egy tanító 4. osztály végéig mindent tanít, addig ez
Németországban nem annyira nyilvánvaló. Az előző fejezetből az
derült ki, hogy Németországban csak 3 tantárgyat tanít egy tanító, ebben a
részben azonban meglepődve tapasztaltam az ellenkezőjét. Többen is
válaszolták, hogy egy tanítónak Vechtában is minden tantárgyat tanítania kell.
Hét hallgató állította az előbbieket, és tíz hallgató véleménye szerint
majdnem minden tantárgyat oktatnak. Ez összesen már több mint 50% az ellen,
miszerint egy pedagógusnak csak 3 tárgyat kell megosztania a gyerekekkel. A
választ erre az ellentétre maguk a pedagógusjelöltek adták meg:
Meghatározott szakokat
tanulnak, később azonban olyan tantárgyakat is tanítanak, amelyeket nem
tanultak: “A stúdiumban választani kell, a gyakorlatban azonban gyakran idegen
tantárgyakat is kell oktatni.” Ezt a megkérdezettek 24%-a válaszolta. Tehát
olyat is kell tanítaniuk, amire egyáltalán nem készítették fel őket.
(Láthatjuk, hogy a
közvélemény ellenére Németországban sem minden előírás szerint történik.)
Még annyit szeretnék
megemlíteni, hogy Magyarországon az alsó tagozatban tanított összes tantárgy
mellett a tanítóknak lehetőségük van felső tagozatban is tanítani a
választott műveltségi területet.
Magyarországon két
műveltségi területen – magyar nyelv és irodalom; német nyelv – néztem meg
az órák számát a 4 év alatt, és ennek a számnak vettem az átlagát. Az
összehasonlításhoz elég csak ezt a két műveltségi területet venni, hiszen
a többi is hasonló. A heti óraszám így átlagosan 24. Lényegében nálunk is 3,5
éves a képzés, hiszen az utolsó félév óraszáma elhanyagolható, és néhány órájuk
a német diákoknak is van a gyakorlat mellett a 7. szemeszter után. Vechtában a
heti óraszám átlagosan 20 “SWS”, a képzés pedig 3,5 év. A vechtai diákok
óraszáma tehát 4-gyel kevesebb a miénknél. A legkevesebb óraszám 18, amit a
német hallgatók egy hétre mondtak, a legtöbb pedig 26. Nálunk ez egy kicsit
szélesebb intervallumon mozog, hiszen a legkevesebb heti óraszám 2 (8.
félévben), a legtöbb pedig 35 (az angol műveltségi területnél). A heti
óraszám a gyakorlatokat és hospitálást, amelyek eredetileg benne vannak az
órarendben, nem tartalmazza.
Németországban szám szerint
meghatározzák, hogy az egész stúdium alatt melyik tantárgyból hány órát kell
tanulniuk a hallgatóknak. Az “SWS” (Semesterwochenstunden) a heti órák
minimuma, amelyet egy tárgyból a szemeszter ideje alatt teljesíteniük kell hallgatóknak.
A már említett 6 tantárgyat a következő mennyiségben tanulják a vechtai
diákok:
pedagógia 22–24 SWS;
pszichológia 12–14 SWS; filozófia, szociológia v. politika 10–12 SWS; a
főszak 40–42 SWS; a két mellékszak kétszer 20–22 SWS. Összesen 130 “Semesterwochenstunden”.
Jászberényben a képzés
összóraszáma 3200 óra, amely “magában foglalja az elméleti és gyakorlati
tárgyak időkeretét.” Az alapképzés tárgyainak óraszáma:
-
pedagógia
és pszichológia 390 óra
-
filozófia
és társadalomismereti tárgyak 210 óra
-
a
tantárgy-pedagógiákkal szoros kapcsolatban oktatott alapozó szakmai elméleti,
művészeti tárgyak és a testnevelés 1170 óra
-
tantárgy-pedagógiák
360
-
műveltségi
terület 780
-
“a
gyakorlati képzésre fordított idő az alapképzés teljes idejének 15–20
%-a.”
A
német diákok egyértelműen (100%) igenlő választ adtak arra kérdésre,
hogy van-e gyakorlat a főiskolán. Ezek közül 26-an megemlítették azt is,
hogy három fajta gyakorlat létezik náluk. Többen még azt is kifejtették, hogy
melyek ezek, de legtöbbet egy német hallgatótól tudtam meg egy beszélgetés
alkalmával. A gyakorlatok lehetnek:
“Sozial - oder
Betriebspraktikum”:
pl. óvodában ,
szabadidőközpontokban, kórházban, menekült szállókon;
“Schulpraktika”-iskolai
gyakorlat:
“ASP - Allgemeine Schulpraktikum”:
két fő szak gyakorlata
(A szakok gyakorlata a régi
szabályzat szerint van feltüntetve, mert a hallgatók még ezt használják.)
Idekapcsolódik még a “Tagespraktikum” a mellékszakokból, amelyet hasonlóan a mi
képzésünkhöz, minden héten gyakorolnak a diákok. Magyar megfelelője a
csoportos tanítási gyakorlat. Csakúgy, mint Jászberényben, az egyik hallgató
tanít, a többiek pedig figyelemmel kísérik az órát és a végén a
szakvezetővel együtt elemzik.
A német hallgatók legnagyobb
próbatétele az egy éves tanítási gyakorlat. Ekkor délelőtt tanítanak,
délután pedig tanulnak. A gyakorlat folyamán a hallgatók fél fizetést kapnak,
ellentétben jászberényi társaikkal, akik egyáltalán nem kapnak fizetést a gyakorlatok
folyamán, persze nincs is ilyen hosszú időtartamú gyakorlatuk. Már az is,
hogy gyakorlóhelyet kaphassanak a hallgatók, az érdemjegyektől függ, így a
gyengébb tanulók várakozhatnak.
A gyakorlatok idejét
legtöbben az 1., 2., és 3. félév után tették. Ezt én is alátámasztom, hiszen a
beszélgetések során is ez derült ki. Azoknak is igazuk volt azonban, akik pl.:
a 2, 3, és 5. szemesztert jelölték meg, illetve állították, hogy mindegy melyik
szemeszterben, másképpen is meg lehet csinálni a gyakorlatot. A kérdőívek
kitöltői is ezt támasztják alá:
a gyakorlatokat el is lehet
tolni, s “ha nem lehetséges, akkor később is elvégezhetik.”
A “Sozialpraktikum” és a
“Fachpraktikum" egyarnt 4–5 hétig tart. Ehhez jön, amit már említettem is,
az egy év gyakorlat a 7. szemeszter után.
A tanítóképző
gyakorlati képzése Jászberényben azonban eltérő képet mutat a vechtai
gyakorlattól. Amíg náluk meg lehet határozni 3 (illetve 4) nagy egységben,
addig nálunk fokozatosan épül fel, minden félévben hospitálnak és praktizálnak
a hallgatók.
A gyakorlatok eloszlása a
Jászberényi Tanítóképző Főiskolán:
I.I. 1 tanóra csoportos
látogatása.
I.II. 2 nap óvodai
hospitálás (10 óra).
II.I. .2 nap egyéni hospitálás iskolában (10 óra) tanítási órák és szabadidős foglalkozások látogatása.
II.II. 2 nap egyéni
hospitálás (10 óra): a tanítási órák és szabadidős foglalkozások
látogatása (9 óra) és a választott műveltségi területnek megfelelő
tanítási óra (1 óra) 15x3 csoportos tanítási gyakorlat.
III.I. 1. 2 nap egyéni
hospitálás (10 óra): tanítási órák, szabadidős foglalkozások látogatása
(6–7 óra) és a műveltségi területnek megfelelő tanítási óra (3–4 óra)
15x3 óra csoportos tanítási gyakorlat.
III.II. 10
nap egyéni tanítási gyakorlat (50 óra):
1–4. osztály – 6 tanítási óra tanítása
5–6. osztály – 2 tanítási
óra tanítása
2 szabadidős
foglalkozás tartása
15*3 óra csoportos tanítási
gyakorlat.
IV.I. 10 nap egyéni tanítási
gyakorlat (50 óra):
1–4. osztály – 8 nap – 12
tanítási óra
5–6. osztály – 2 nap – 4
tanítási óra
15*3 óra csoportos tanítási
gyakorlat.
IV.II. 8 hét
összefüggő, komplex szakmai gyakorlat (200 óra):
6 hét – 1–4. osztályban
(45–50 tanítási óra tanítása)
2 hét – 5–6. osztályban
(15–20 tanítási óra tanítása).
A vechtai rendszerrel
összevetve a magyar gyakorlatot a következők állapíthatók meg:
-
Óvodában
és szabadidős foglalkozásokon a jászberényi pedagógusjelöltek is részt
vesznek, de csupán két napig, szemben német kollégáikkal. A magyar hallgatók
kórházakat és különböző szociális intézményeket nem látogatnak gyakorlat
címén.
-
Az
iskolai gyakorlatok során a magyar hallgatók egyaránt tanítják az általános
iskolai alsó tagozat tantárgyait és a választott műveltségi területet
felső tagozaton. A vechtai diákok azonban az egyes gyakorlataik során
más-más szakot tanítanak.
-
A
hetente lévő csoportos tanítási gyakorlatok folyamán a német hallgatók
csupán a mellékszakok tanítását gyakorolják.
-
Hazánkban
a legrövidebb gyakorlat (a csoportos tanítási gyakorlatokat kivéve) 2 nap, a
leghosszabb 2 hónap. Németországban azonban a legrövidebb 4 hét, a leghosszabb
1 év.
A vechtai hallgatók
véleménye alapján (70%) az ott folyó képzés inkább gyakorlatorientált. 30%-uk
szerint pedig a gyakorlat és az elmélet egyenlő arányban fordul elő a
főiskolán. Az, hogy elégedettek-e mindezzel, kiderül az alábbiakban.
A megkérdezettek 14 %-a
elégedett a képzéssel, viszont nagyobb arányuk, 17 %, nem igazán. Az
elégedetlenség okai lehetnek:
-
túl
kevés a gyakorlat
-
az
elmélet nem gyakorlatközeli
-
túl
kevés a kínálat .
A kérdőív válaszadója
itt arra gondolhatott, hogy kevés olyan választható szeminárium van, amely a
tanítás elméleti oldalát próbálná bemutatni.
Saját és csoporttársaim
tapasztalatai alapján a jászberényi képzés inkább gyakorlatorientált, de próbálnak
egyenlő hangsúlyt fektetni mind a két részre. Egyik interjúalanyom, Pataki
Anikó is hasonlóan vélekedik:
“A gyakorlati részek, tehát
a hospitálások, gyakorlatok alatt, szerintem, aki akarta, az megtanulta, mi is
az a tanítás, és hogyan kell a gyerekekkel bánni. A gyakorlati részével
összességében nem volt bajom. Az anyanyelvi oktatást tudnám kiemelni, hogy ott
éreztem hiányosságokat. Csak egy példát vegyek: a 4 év alatt egyszer sem láttam
betűtanítási órát…Tehát, ha össze kell hasonlítani, ha mérlegre kell
tenni, akkor a gyakorlati része az nekem föntebb van; jobb volt, többet tudtam
abból profitálni, mint az elméletből.”
Akad azonban a megkérdezett
magyar tanítók között olyan is, aki éppen ellentétesen vélekedik:
“Az elméleti képzés
megfelelő, ám a gyakorlati képzés során hiányosságokat tapasztalok. A
hallgatókat a tanítási gyakorlatuk során magukra hagyják, nem érzik a kontrollt
a főiskola részéről.
Amikor a kérdőíven azt
kérdést megfogalmaztam, hogy milyen feltételekkel lehet egy szemesztert
elvégezni, a magyar rendszerből indultam ki. Nálunk ugyanis egy félév
befejezése bizonyos feltételekhez van kötve, ezért úgy gondoltam, ez a vechtai
főiskolán is így van. A válaszok azonban éppen az ellenkezőjét
bizonyították. Valószínűleg ebből adódott, hogy 17 személy (52%) nem
is válaszolt a kérdésre. 8 diák (24%) állította, hogy nincs feltételhez kötve
egy félév elvégzése. 4 hallgató (12%) szerint a megszerzett tudásról valamilyen
formában számot kell adni a szemeszter végén, például zárthelyi dolgozat, házi
dolgozat, kollokvium vagy referátum formájában. Egyik hallgató nagyon jól
rávilágított a vechtai rendszerre: “Az ember nem egy szemesztert fejez be,
hanem csak egyes szemináriumokat.”
Ha egy-egy szemináriumot
befejeznek, különböző igazolásokat kapnak róla, melyeket “T - vagy E -
Schein”-nak neveznek. Ezek úgymond a magyar hallgatók leckekönyvét (indexét)
helyettesítik. A “T – Schein”-t (más néven “Teilnahmebescheinigung”) a szemináriumokon
való részvételért kapják a hallgatók. Azon kívül, hogy jelen vannak az órákon,
nemigen kell érte mást tenniük. Az “E - Schein” (“Erfolgsbescheinigung”) annak
a dokumentuma, hogy egy-egy szemináriumon a diák ténylegesen részt vett,
valamit teljesített. Az eredményességet a házi dolgozat, kiselőadás,
zárthelyi dolgozat, ritkább esetekben a szóbeli vizsga határozza meg. Az “E –
Schein”-on szerepelhet osztályzat is, ha a hallgató kéri. A hallgató kérhet
érdemjegyet azért, hogy tisztában legyen azzal, milyen mértékű tudást
birtokol.
A jászberényi hallgatók
számára, ellentétben német társaikkal, a félév vizsgákkal zárul. Megegyezik
mindkettőnél, hogy az órákon való részvételnek elég nagy súlya van. Ez
adja az alapját annak, hogy párhuzamot vonjak a német “T – Schein” és a magyar
“aláírás” között. A hasonlóság azonban mégsem teljesen igaz, mert sokszor
nálunk éppen az aláírás feltétele az, ami Vechtában az eredményes részvételé. A
jászberényi rendszert kicsit katonásabbnak, fegyelmezettebbnek látom.
Jászberényben az első
félév szeptember második hetében kezdődik és általában december közepéig
tart. December közepétől azonban már vizsgaidőszak van január végéig.
A második félév február elején kezdődik és május végéig tart, amit a vizsgaidőszak
követ június végéig.
Németországban az első,
a téli szemeszter október közepén kezdődik és február közepéig tart. A
második, a nyári szemeszter április közepétől július végéig tart. (A téli
szemeszter teljes vége, ameddig a különféle dolgozatokat még le lehet adni,
szeptember 30., a nyári szemeszteré március 31.)
Az
előző fejezet valamiképpen már elővetítette számunkra a
vizsgarendszert. Láthattuk, hogy a hallgatóknak csak “E – Schein”-ért kell
valamilyen teljesítményt felmutatniuk. Mindebből kiderül, hogy a magyar
vizsgarendszerrel ellentétben a vechtai főiskolán kimondott
vizsgaidőszak nincs. A szemeszter vége utáni időszakban – végül is a
nyári vagy téli szünidőben – a hallgatóknak lehetőségük van még a meg
nem írt házi dolgozatok, elmaradt referátumok megírására, melyet a
következő szemeszter kezdetéig kell bemutatniuk vagy elküldeniük az
illető szaktanárnak. Ebből arra következtethetnénk, hogy esetleg
alaposabban elkészített, nagyobb terjedelmű dolgozatot adnak be és több az
önálló ismeretszerzés. Egy-egy ilyen munkát azonban ketten-hárman is
megírhatnak a hallgatók, és a válaszaikból az derül ki, hogy az így megírt
dolgozatok sem alaposabbak, mint az évközben elkészültek. A jászberényi
főiskolán ez nem lehetséges és a dolgozat szünidőben való pótlása
sem, illetve csak igazgatói engedéllyel valamilyen nyomós indok alapján vagy a
vizsga halasztása, utóvizsga esetén. Nálunk van vizsgaidőszak, amely a
szorgalmi időszak után 1–1,5 hónapra tehető és csak akkor kezdhetnek
a magyar hallgatók vizsgázni, ha már a szükséges aláírásaikat és gyakorlati
jegyeiket megszerezték. A vizsgák sikeres elvégzése után a félév lezártnak
tekinthető.
A német hallgatóktől
érdeklődve kiderült, hogy ők vizsgán elsősorban a záró- vagy
államvizsgát értenek. Ez abból adódik, hogy kimondottan vizsgázniuk csak
államvizsga alkalmával kell. Többen arról is tájékoztattak, hogy miből áll
az államvizsga. Az egyik kérdőíven ez áll: “Két zárthelyi dolgozat és négy
szóbeli vizsga.”, amelyet most a “Studienordnung” 24. és 25. paragrafusával
szeretnék alátámasztani. “A vizsga a következőkből áll:
-
Házi
dolgozatokból a 24. § 2. bekezdés 1. mondatának 1., 2. és 3. pontja szerinti
tárgyakból lehet. (Így megírhatják pedagógiából, pszichológiából vagy az egyik
szaktantárgyból.)
-
Egy-egy
zárthelyi dolgozatból:
A fő- és egy további szakból, amelyet később tanítani fognak.
-
Egy-egy
szóbeli vizsgából, a 24. § 2. bekezdésének 1. mondata szerint. (Ezek az
alábbiak: pszichológia, pedagógia, egy választott tantárgy a filozófia,
szociológia vagy a politika közül, s egy a tanítandó mellékszakból.)
-
Egy
“szakgyakorlati” vizsgából. (Utóbbi csak adott tárgyakból, mint pl. rajz.)
A vizsga akkor eredményes,
ha a házi dolgozat és a tantárgyak végeredménye legalább elégséges.
Egy tárgyból való vizsga és ezzel együtt az egész
vizsga sikertelen, ha
1. a “szakgyakorlati vizsga” végérvényesen nem sikerül
2. a zárthelyi dolgozat vagy a szóbeli vizsga eredménye elégtelen.
Minden sikertelen
vizsgarészt egyszer meg lehet ismételni; egy gyakorlati vizsga részvizsgáját
ének-zenéből, rajzból és testnevelésből, illetve egy szakmaorientált
szak szóbeli vizsgáját kétszer is. Ha a vizsga nem sikerült, csak a sikertelen
vizsgarészt vagy részvizsgát kell megismételni.”
Már szó esett
arról, hogy a vechtai pedagógusjelölteknek két államvizsgán kell túljutniuk. Az
előzőekben az első államvizsgáról írtam, amely a 7. szemeszter
végén zajlik le. A következő az egyéves gyakorlat után van. A második
államvizsga az ún. “Referendariat”, ami nagyon nehéz, mert a szóbeli és
írásbeli vizsgák mellett ugyanazon a napon tartják a zárótanítást.
A jászberényi hallgatók
diplomájába bekerülő érdemjegy a következő részjegyekből
tevődik össze:
vizsgatanítás és óratervezet, szakdolgozat és
védése, államvizsga két tantárgyból:
a, a választott műveltségi terület tantárgy-pedagógiája és
b, a következő tantárgy-pedagógiákból húzás alapján egy: magyar nyelv és
irodalom, matematika, természetismeret, életvitel és gyakorlati ismeretek,
vizuális nevelés, ének-zene, testnevelés.
A szigorlati jegyek pedagógiából, pszichológiából,
filozófiából és a választott műveltségi területből állnak. Láthatjuk,
hogy a két országban különbözik az államvizsga rendszere. Azonos pontokat
azonban lehet találni, pl. a szakdolgozat, zárótanítás, és a szigorlati tárgyak
(pedagógia, pszichológia és filozófia) esetében, csak mi előbb adunk róla
számot.