Péter Judit

Fiatal értelmiségiek kötõdése a Jászsághoz

A kutatás háttere

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Csoportja végzett egy kérdőíves adatfelvételt a Jászágban érettségizett és továbbtanuló fiatalok körében. A kérdőívet postai úton küldtük ki 250 fiatalnak, ebből 137 érkezett vissza kitöltve. Ez több mint 50 százalékos visszaküldési arányt jelent, ami igen magas, hiszen a tapasztalatok szerint a postai kérdőívek esetében 10% körüli ez az arány.

Kutatásunk része volt egy, a Jászság térkapcsolatait vizsgáló felmérésnek, amely a térség területfejlesztési terveinek megalapozását szolgálta. Kérdőívünkben arra kerestünk választ, hogy milyen a jászsági fiatalok jellemző magatartása a térséggel kapcsolatban, milyenek a letelepedési és az elvándorlási motívumaik, és ezek hogyan függnek össze jelenlegi élethelyzetükkel.

Az alábbi rövid tanulmány a kutatás adatainak másodelemzését tartalmazza. Elsősorban az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a kérdőívek feldolgozása során feltűnt, a válaszadók közel fele érdeklődést tanúsított a téma iránt, ami a kérdőívhez fűzött megjegyzésekből derült ki. A mostani elemzés során elsősorban az érdekelt, hogy akár az elvándorlók, akár az itt maradók milyen érzelmi töltéssel viseltetnek szülőhelyük iránt, mennyire érzékenyek a térség problémáira, és hajlandók-e aktívan részt venni e problémák kezelésében.

Személyes indíttatás

Magam is fiatal értelmiségi vagyok, aki négy városban, négy megyében töltöttem iskolás éveimet, az egyetemet is beleértve. Most újra szülővárosomban élek és dolgozom, ennek minden előnyével és nehézségével. Az én személyes kötődésem minden városhoz, ahol éltem, annyira erős, ahány mély és tartalmas emberi kapcsolatom odaköt. Az egzisztálás azonban más természetű dolgokat is jelent, ahogy az egyik kérdőívben olvasható: “A szakmai és az anyagi perspektíva lenne fontos, az, hogy az ember megteremthesse élet- és munkakörülményeit. Az emberi kapcsolatok (azok biztonsága) máshol is kialakíthatók.”

A társadalmi mobilitás – ami főként a képzett társadalmi rétegeknek kínál lehetőségeket – a hátrányos helyzetű térségeket még inkább hátrányos helyzetbe hozza, hiszen olyan fejlett területekkel kellene versenyezniük a szakemberek megtartásában, ahol lényegesen jobbak a foglalkoztatási lehetőségek. Erre utal az egyik kérdőívből vett vélemény is: “Szerintem a friss diplomások elvándorlása országos szintű, és nem elsősorban Budapest a célpont, hanem a nagyobb vállalatok vonzása erős.”

A Jászságban folytatott eddig munkáim során valóban megtapasztaltam, hogy a jász embereket a térségi identitástudat erősebben jellemzi, mint a környezetükben élőket. Ez egy olyan közösségi humán tőke, amely felbecsülhetetlen érték a mai atomizálódott individuumok korában. Ma a gyökereitől függetlenedett egyén a nehezen kiharcolt szabadságát is elveszíteni látszik. Ez a társadalmi és gazdasági rendszer szinte kezelhetetlen mennyiségű problémát rak az emberek vállára, és elveszi tőlük a problémakezelés legfőbb eszközét is, az emberi közösségek megtartó erejét. A problémáival magára maradt egyén pedig szükségszerűen válik kiszolgáltatottá, veszíti el szabadságát és autonóm létezésének lehetőségét. Ezért tartok fontosnak minden olyan társadalmi mozgást figyelemmel kísérni, amely modellértékű lehet problémáink megoldásában.

A kutatás általános tapasztalatai

A kérdőívre 137-en válaszoltak, 97 nő és 40 férfi. Az életkorok 19 és 29 év között szóródnak. Az állandó lakóhelyet figyelembe véve 70-en laknak Jászberényben, 32-en más jászsági városban, 35 fő más jászsági községben. Jászberényben 86-an érettségiztek, Jászapátiban 30-an, Jászárokszálláson 18-an, és 3-an egyéb helyen. 125-en gimnáziumban érettségiztek, 12-en szakközépiskolában. 93-an tanultak tovább főiskolán, 42-en egyetemen. Többségük (121) nappali tagozaton, a többiek levelezőn, távoktatásban vagy esti tagozaton vesznek részt.

A minta összetételéről elmondható tehát, hogy a válaszolók több mint kétharmada nő, 90 százalékuk 22-23 éves volt az adatfelvétel időpontjában, háromnegyedük városban lakik. Közel kétharmaduk Jászberényben, 90 százalékuk gimnáziumban érettségizett, kétharmaduk főiskolán tanult tovább, 90 százalékban nappali tagozaton.

A továbbtanuláskor leggyakrabban választott szak a tanítói, tanári, óvónői, 39-en tanulnak ilyen szakon, többségük (19) Jászberényben. Népszerű még a gazdasági, pénzügyi szak, 22-en tanulnak tovább ilyen iskolában, 19-en műszaki, informatikai szakon, 18-an pedig nem tanári bölcsész vagy természettudományi szakon. 41-en 1998-ban fejezték be tanulmányaikat, 61-en 1999-ben, 22-en az idén, és néhányan még jövőre vagy még később diplomáznak.

A továbbtanulás helyszínére is rákérdeztünk kérdőívünkben. Leggyakoribb választás Jászberény, itt 34-en tanulnak. 31 fő tanul Budapesten vagy környékén (Gödöllő, Zsámbék), 21 fő a Dél-Alföldön (Szeged, Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szarvas), 20 fő Észak-Magyarországon (Eger, Gyöngyös, Miskolc), 15 fő az Észak-Alföldön (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok), és 15 fő a Dunántúlon (Pécs, Székesfehérvár, Veszprém, Győr, Dunaújváros, Kaposvár, Keszthely, Sopron). Az alábbi táblázat a továbbtanuláskor leggyakrabban választott városokat és az ott továbbtanulók számát tartalmazza.

Település	továbbtanulók száma (fő)
Jászberény	34
Budapest	25
Szeged	15
Eger	10
Debrecen	10

A felsőfokú tanulmányoknak otthont adó városban töltött évek meghatározóak a fiatal értelmiségiek számára. Az önálló egzisztenciává érés színterei ezek a városok, legtöbbször itt alakulnak ki a szakmai kapcsolatok, és az első – tanulás melletti – munkatapasztalatokat is itt szerzik a fiatalok. Ezek általában nagyobb városok, amihez hasonló feltételeket a fiatal csak szerencsés esetben talál a lakóhelyén.

A fiatalok továbbtanulás utáni szándékait elsősorban az anyagi biztonság és a szakmai karrier megteremtése jellemzi. Alapvetően ez befolyásolja a lakóhely megválasztását, és ennek hiánya sarkallja szülőfaluja, városa elhagyására a fiatal értelmiségieket.

Letelepedés

A letelepedési szándékra vonatkozó kérdésekre adott válaszokat két szempontból is vizsgálhatjuk. Az egyik szempont a biztosság vagy bizonytalanság e kérdésben, a másik pedig, hogy a biztosan választók mely területet részesítik előnyben, illetve mely területektől határolódnak el. Biztosabb elképzeléssel rendelkeznek a fiatalok arra vonatkozóan, hogy hol nem szeretnének élni a diploma megszerzését követően (71%-uk tudott válaszolni erre a kérdésre), mint arról, hogy hol szeretnének (erre csak 55%-uk válaszolt).

A kérdezettek 16%-a Budapesten, 15% Jászberényben, 9% a Jászságban és 8% más Jászágon kívüli településen szeretne élni a diploma megszerzése után. A hol nem kíván semmiképpen élni kérdésre 20% külföldet, 18% Budapestet, 17% Szolnokot és 11% a Jászságot jelölte meg válaszában.

A letelepedési szándék és a továbbtanulás székhelye közötti összefüggéseket az alábbiakban elemzem. A hol szeretne élni kérdésre legbiztosabban azok válaszoltak, akik Jászberényben vagy Budapesten tanulnak. A szándékuk ellentétes irányú, a Jászberényben tanulók 44%-a a Jászságban akar letelepedni, a Budapesten tanulók szintén 44%- a Jászságon kívül.

Letelepedés szempontjából Budapest elsősorban a Budapesten és környékén, valamint a Dunántúlon tanuló fiatalokat vonzza, Jászberény a helyben és az Észak-Magyarországon tanulókat.

Bizonytalan választóknak nevezem azokat, akik legnagyobb része “nem tudom”-mal válaszolt a kérdésre. Ilyen a Dunántúlon tanulók csoportja is. Esetükben azonban meg lehet állapítani - a minta kevésszámú volta ellenére is -, hogy ők is inkább a Jászságon kívül szeretnének letelepedni.

A hol nem kíván semmiképpen élni kérdésre biztosabban válaszoltak a kérdezettek, mint a másik (az állító) kérdésre, és valamennyi csoportban inkább a Jászságon kívül nem szeretnének élni. A Jászberényben tanulók elsősorban Budapestet és a külföldet utasítják el, a Debrecenben tanulók Budapestet, a Budapesten tanulók a külföldet és Szolnokot. A következő táblázat alapján érdekes ellentmondásra figyelhetünk fel.

%	a Jászságban NEM szeretne élni	a Jászságon kívül NEM szeretne élni	nem tudja	összesen
a Jászságban szeretne élni	-	23	4	28
a Jászságon kívül szeretne élni	8	15	5	28
Nem tudja	6	19	20	44
Összesen	14	57	29	100

A válaszadók 46%-a a hol szeretne és a hol nem szeretne élni kérdésekre biztos választ adott. Közülük 8% nem szeretne a Jászságban élni, hanem valahol másutt, 23% viszont nem szeretne elköltözni, hanem valahol a Jászságban maradna. További 15% még bizonytalan, ők azok akik a Jászágon kívül szeretnének is élni meg nem is. A válaszokban rejlő ellentmondásra rávilágít, hogy míg az állító kérdésnél a kérdezettek 28-28%-a jelezte a Jászságon kívül, illetve belül való letelepedési szándékát, addig a tagadó kérdésnél ez az arány 14-57% volt.

Miből fakad ez a látszólagos ellentmondás? Először is nézzük meg hogyan is szólt pontosan a két kérdés: “Hol szeretne élni a diploma megszerzése után?” és “Hol nem kíván semmiképpen élni a diploma megszerzése után?”. Mint látjuk, az állító kérdés enyhébben fogalmaz, míg a tagadó kérdés a “semmiképpen” használatával erősebb elutasítást fejez ki.

Általában elmondható, hogy a sarkosabb megfogalmazás sarkosabb választásra készteti az embereket. Így az ellentmondás egyik feloldási lehetősége a mi esetünkben az lehet, hogy a sarkosabb (a tagadó) kérdésre adott válaszokat tekintjük elsősorban relevánsnak. Ebben az esetben ezt a feltevést az a tény is alátámasztja, hogy a tagadó kérdésre több biztos válasz született, nagyobb erővel mozgósított állásfoglalásra. Azt nem tudhatjuk pontosan, hogy a sarkosabb vagy a tagadó volta miatt, vagy, mert egyszerűen erről a kérdésről inkább van véleménye a fiataloknak, mint a másikról. (Mint láttuk, 71% válaszolt, a másik kérdés 55%-ával szemben.) A válaszadók 6%-a nem szeretne a Jászágban élni, de még nem tudja hogy hol máshol telepedjen le, 19% pedig nem szeretne a Jászságon kívül élni, de még nem tudja, hogy pontosan hol is akar.

Az ellentmondás másik – talán nem ennyire elvont - magyarázata a kérdőívben szereplő nyitott kérdésre adott válaszokból derül ki. Itt azt kértük a kérdőív kitöltőjétől, hogy írja le megjegyzéseit a témával kapcsolatban. A válaszok jó része arról szól, hogy bár a fiatal szeretne a Jászságban letelepedni, de nem lát rá reális lehetőséget. Ennek leggyakrabban említett oka a munkahely és a karrier lehetőség hiánya. Néhány idézet a válaszokból:

- Véleményem szerint a fiatalok elsősorban azért szeretnének elkerülni a Jászságból, mert a lehetőségek nagyon behatároltak. Ennek okát pedig valahol mélyebben kell keresni. Én elsősorban a Jászságban szeretnék maradni. Az ok, amiért a Balatonfelvidéket jelöltem meg, az, hogy – sajnos – ott nagyobb perspektíva nyílhat meg előttem. Örülnék, ha ez változna.

- Mivel vegyész leszek, valószínűleg nem tudok a Jászságban elhelyezkedni, bár szeretek itt élni.

- Véleményem szerint a fiatalok azért hagyják el településüket főként, mert nem találnak megfelelő munkát maguknak. Az idén fogok végezni én is, és úgy néz ki, én is a lakhelyet változtatók táborába lépek, mert nincs álláslehetőség a környéken. Pedig nagyon szeretem a falumat.

- Szeretnék Jászberényben lakni, családot alapítani, fontos a család és a rokonság közelsége. De mindezt hajlandó lennék feladni és elköltözni egy olyan munkáért, amit szívesen végzek és ami megfelelő bérezést vonna maga után. Szeretem a Jászságot, születésem óta itt élek.

- Igaz, hogy sok fiatal pályakezdő elhagyja a Jászságot, és sokan Budapestre költöznek, aminek az az oka, hogy a fővárosban több az álláslehetőség, jobbak a fizetések, ami vonzó egy pályakezdő számára. Én már lediplomáztam, és dolgozom Jászberényben. Szerencsésnek érzem magamat, hogy a Jászságban kaptam a végzettségemnek megfelelő munkát. Én szívesen laknék Jászberényben, vagy Jászárokszálláson (ahol most is), de diplomázás előtt álló barátom nem biztos, hogy kap a környéken munkát, ezért lehet, hogy nekem is el kell hagynom e térséget.

- Mint sok barátom, ismerősöm, én is nagyon szeretem Jászberényt, szívesen laknék itt, de sem anyagilag, sem szakmailag nem látok sok esélyt a boldogulásra. Úgy érzem, főleg a munka, a karrier, a szakmai érvényesülés hajtja a fiatalokat a nagyvárosok felé. Ha lenne rá lehetőség, sokan nagyon szívesen itt maradnának vagy visszaköltöznének.

- Azt, hogy hol szeretnék élni, sajnos mellékes. Mivel kis falumban nincs szükség jelenleg pedagógusra, így leendő társam lakóhelyén kell állás után néznem, ami Budapestet jelenti. Szeretném vagy nem, de el kell hagyni az én kis szeretett falumat.

A válaszok, azt hiszem, igen érzékeny képet festenek erről az ellentmondásos szituációról, ami az érzelmi kötődés és a racionális, egzisztenciális döntés között feszül.

A letelepedés szempontjából érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen szakmák leendő képviselői mondanak leginkább “igen”-t vagy “nem”-et a Jászságnak. Négy felsőfokú szakma esetében tehetünk megállapításokat, mert ezeknél elegendő a minta elemszáma ehhez. A Jászságból elvándorló fiatalok döntő része műszaki, informatikai értelmiségi. Az ő választásuk a legbiztosabb (tehát közülük adtak a legkevesebben (32%) “nem tudom” választ), 58%-uk a Jászságon kívül szeretne letelepedni, és csak 10% szeretne a Jászságban maradni.

A másik három szakma esetében a bizonytalanok aránya a legmagasabb (45-50%). A választók közül a tanári, tanítói, óvónői képzésben résztvevők maradnak a legszívesebben a Jászságban (38%), a gazdasági, pénzügyi végzettségűek és a bölcsész vagy természettudományi szakot hallgatók esetében a Jászságot választók és az azt elhagyók aránya közel azonos.

A “hol nem szeretne élni” kérdésnél újra igazolódni látszik feltevésünk, hogy ez a kérdés inkább az érzelmi kötődéseket hívta elő a kérdezettekből, míg az előző a racionális megfontolásokat. Ennél a kérdésnél ugyanis egyértelmű, hogy a kérdezettek mind a négy szakma esetében nem szeretnének a Jászságon kívül élni (54-89%). Kivételt a műszaki, informatikai végzettségűek jelentenek, akik közel azonos arányban bizonytalanok, (adtak nem tudom választ) és válaszolták, hogy nem szeretnének a Jászságon kívül élni. Megállapíthatjuk, hogy az elvándorlási kényszer a műszaki értelmiségieket érinti a leginkább.

Mindezekből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a fiatalok érzelmi kötődése adott ebben a térségben, erre alapozva elsősorban munkahelyteremtéssel lehetne gondoskodni arról, hogy itt telepedjenek le. Ezt az érzelmi tőkét azonban az elvándorlókkal kapcsolatban is hasznosítani lehetne, ezzel megőrizve, és egy kicsit térben kiterjesztve a Jászság, a jász emberek erős identitástudatát.

Vélemények

A kérdezett fiatalok jövőre vonatkozó tervei összecsengenek más ifjúságkutatások eredményeivel. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább háttérbe szorul a tervek között a családalapítás, és kerül előtérbe a karrier. Ez azért is szembetűnő, mert a kérdezettek kétharmada nő. Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy mely tervek élveznek elsőséget, és melyek szorulnak háttérbe. A kérdőívben szerepeltetett válaszlehetőségek egy kivétellel egyetértésre találtak, a kivételt a tudományos fokozat megszerzése jelenti, amely többnyire nem szerepel a fiatalok tervei között (egyedül ez kapott 50 pont alatti értéket).

Mennyire szeretné megvalósítani az alábbiakat a diploma megszerzését követő első években?	A százas skálára transzformált értékek átlaga
Anyagi biztonság megteremtése	91
Olyan munkahely, amely lehetőséget ad a szakmai karrierre	89
Újabb diploma megszerzése	70
Családalapítás	58
Lazítás, élmények szerzés	56
Külföldi tanulmányút	55
Tudományos fokozat megszerzése	46

Ezek a tervek, elképzelések nagyban befolyásolják a letelepedés helyszínének megválasztását is, hiszen a fiataloknak olyan (térbeli és társadalmi) tereket kell választaniuk, ahol a szándékaik minél inkább megvalósulhatnak. Ebben a választásban a vizsgálat tapasztalatai szerint elsődleges szempont a megfelelő állás, és az anyagi biztonság megteremtése. Ez a két szempont talált a legnagyobb egyetértésre a kérdezettek között. Az alábbi táblázat tartalmazza a letelepedésben szerepet játszó szempontok értékelését, melyek mindegyike egyetértésre talált a kérdezettek körében.

A lakóhely megválasztását mennyire befolyásolja…	A százas skálára transzformált értékek átlaga
a megfelelő állás	94
Hogy anyagi számításait megtalálja	87
a lakáshoz jutás lehetősége	78
a szakmai, tudományos karrier lehetősége	77
Hogy legyenek ott barátai	73
a család, rokonok közelsége	70
a művelődési, szórakozási lehetőségek	70
a partner, házastárs származása	60
a közösségi tevékenységek lehetősége	59

Az elvándorlás okai között is első két helyen a már említett tényezők szerepelnek (megfelelő állás, és anyagi biztonság). Részben elutasítják azt, miszerint kalandvágyból változtatnának lakóhelyet, és sokan nem érzik úgy, hogy nincs rájuk szükség otthon.

Miért hagyják el a diplomás jászsági fiatalok a Jászságot?	A százas skálára transzformált értékek átlaga
otthon nem tudnak megfelelő állást kapni	92
szülőfalujukban, városukban nem találják meg anyagi számításukat	89
Budapest vonzása miatt	71
szülőfalujukban, városukban nincs lehetőségük művelődésre, szórakozásra	66
fojtogatónak, kisszerűnek érzik az otthoni létet	62
a jászsági településeknek nincs perspektívájuk	60
partnerük településére költöznek	57
otthon nem tudnak lakáshoz jutni	56
elsősorban kalandvágyból	45
a fiatalok úgy érzik, nincs rájuk szükség otthon	41

A vizsgálatba bevont fiatalok többségéről megállapítható, hogy érzékenyek a térség problémáira, a válaszadók közel fele hozzáfűzte megjegyzéseit a kérdőívhez a témáról, vagy magáról a kutatásról. A Jászság iránti elkötelezettségüket az alábbi idézetek jól érzékeltetik:

- Amennyiben ez az “akció” egy esetleges fejlesztés elindítását jelenti, nagyon örülök a lépésnek. Pozitív, hogy végre a “kis emberek” véleményét is kikérik. Szeretek itt élni, de sok változásra lenne szükség.

- A témát érdekesnek és jó ötletnek tartom. Engem érdekel a Jászság sorsa, illetve az itt élő fiatalok véleménye magáról a Jászságról és saját szülővárosukról (falujukról).

- Remélem, hozzá tudtam járulni a felmérés sikerességéhez, s így tudnak valamit tenni a települések fellendítése érdekében. Nagyon jó ötletnek tartom, hiszen így a fiatalok véleménye is “terítékre” kerülhet végre. Sok szerencsét kívánok a továbbiakban!

- Köszönöm, hogy megtiszteltek azzal, hogy az én véleményemre is kíváncsiak e kérdéssel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy e kutatás eredményei mind a szakemberek, mind a Jászságban élő emberek számára hasznos információkat adnak. Sok sikert a munkájukhoz!

- Úgy érzem, szükség volt már ilyen irányú tájékozódásra, mert ezt én is tapasztalom, hogy innen nagyon sokan szeretnének elkerülni. Nincs az itt élő fiataloknak sok lehetőségük az önálló egzisztencia megteremtésére, de gondolom ez nem egyedi. Örülök, ha segíthettem.

- Nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést. Remélem a visszaérkező ívek segítségével egy jobb “Jászság jövőkép” kialakulásához tudnak hozzájárulni. Kérdéseik lényegretörőek és fontos problémákat boncolgatnak. Sok sikert kívánok.

- Kíváncsi lennék, mi lesz a kutatás eredménye, és főleg az érdekelne, vajon megpróbálnak-e változtatni a helyzeten, törekednek-e majd arra, hogy kedvezőbb körülményeket teremtsenek.

A véleményekből az elkötelezettség mellett kitűnik egyfajta elvárás is, amely a kutatás eredményinek megfelelő hasznosulására vonatkozik. Többen is jelezték, hogy szeretnék megismerni a kutatás eredményeit, ami ezúton, a Jászság Évkönyv segítségével teljesül. Mások pedig arra tettek egyértelmű utalást, hogy nem zárkóznának el egy tervezési, megvalósítási folyamatban való esetleges részvétel elől sem.

Összegzés

A vizsgálat tanulsággal szolgál arra vonatkozóan, hogy a Jászságban fellehető a lokális identitás, a mai fiatalok érzelmileg kötődnek szülőhelyükhöz. Megemlitendő viszont az is, hogy ez az érzelmi tőke könnyen válik feszültségek forrásává, hiszen hiába a helyben maradásra ösztönző akarat, ha az életlehetőségek tömegesen nem adottak a fiatal értelmiségiek számára. Így mindenki veszít. A térség a fiataljait, képzett szakembereit, a fiatalok pedig azt a közeget, amely az otthonuk. Hogyan lehet ezt a problémát meghaladni, ezt a folyamatot visszájára fordítani?

A Jászág értelmiség megtartó erejét két irányban lehet fejleszteni. Egyrészt törekedni lehet arra, hogy minél több fiatalnak jelentsen reális perspektívát a Jászság, mind anyagilag, mind szakmailag, érezzék itt érdemes letelepedniük. A másik irány azt jelenti, hogy az innen elszármazók érzelmi kötődését meg lehet őrizni. A családi kötelékeken túl megteremteni azokat a fórumokat, csatornákat, programokat, rendezvényeket, amelyek rendszeres, tartalmas és aktív kapcsolatot jelentenek a szülőfölddel.

És itt elsősorban az aktivitáson van a hangsúly.. Nyilvánvaló, hogy azok az ügyek, amelyek mentén létrejöhetnek ezek a csatornák, valamilyen szintű közéleti, közösségi ügyek lehetnek. Az ezekben való aktív részvételi késztetést pedig az egyes egyén attitűdjei határozzák meg. Az is nyilvánvaló, hogy a messzire elkerült fiatal felnőttek attitűdjeinek alakulásába intézményesen beavatkozni már nem lehet. Lehetőség van viszont arra, hogy a Jászságban élő leendő értelmiségieket (a mostani középiskolás és általános iskolás korosztályt) megtartsa a térség. Az ő attitűdjeiknek alakulásába be lehet avatkozni intézményesen, ezt hívják közéleti nevelésnek, az erre szolgáló intézményrendszert pedig iskolának, és korosztályi civil szervezeteknek. Ennek következetes végiggondolása és megtervezése (célok meghatározása, módszerek tisztázása stb.) pedig egy adott térség ifjúságpolitikája.

Ebbe a tervezésbe és a megvalósításba pedig fiatalok széles köreit be lehet bevonni, amely önmagában teljesíti a vizsgálatban résztvevők óhaját, miszerint hasznosuljanak a kutatás tapasztalatai, és ők is részt vehessenek a Jászság életének, jövőjének formálásában.

Vissza