a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Ecology of Lake Balaton2014. Vol. 2(1)

Tartalom

  • Jordán Ferenc ,
    Mike Ágnes :

    Kulcsszavak: táplálékhálózat, centralitás, kulcsfajok, trofikus csoport

    Kivonat: A közösségi ökológiai kutatások legfontosabb objektumai közé tartoznak a táplálékhálózatok. Kutatásuk segíti a különböző specialisták eredményeinek integrálását és az ökológiai rendszerek holisztikus jellegű, áttekintő vizsgálatát. A trofikus kapcso-latrendszer leírása és elemzése régi hagyományokra tekint már vissza, és a modern há-lózatelmélet módszertanával megtámogatva rendkívül hasznos információkat ad a nap-jainkban kibontakozó ökoszisztéma-szemléletű természetvédelem számára. Az egysze-rűbb modellek inkább a tájékozódást segítik, a gazdagon parametrizált, dinamikai mo-dellek pedig bizonyos mértékig arra is képesek, hogy valamilyen mértékben előre jelez-zék a teljes közösség vagy csupán annak egyes elemeinek (fajok, funkcionális csopor-tok) viselkedését. A táplálékhálózatok kutatása kvantitatív becslést ad az egyes trofikus csoportok relatív jelentőségének jellemzésére, segít megjósolni a legjelentősebb köl-csönhatásokat (köztük a meglepően fontosnak látszó indirekt kapcsolatokat).

    A Balaton táplálékhálózatát elemezzük a hálózatelemzés modern módszereivel. Négyféle szerkezeti index (fokszám, köztességi centralitás, topológiai fontosság, topo-lógiai átfedés) segítségével meghatározzuk a kulcsfontosságú trofikus csoportokat (pl. Chironomidae, zooplankton). Egy, az indirekt hatásokat is figyelembe vévő hálózati index (topológiai fontosság) segítségével meghatározzuk a csoportok között kialakuló direkt és indirekt hatásokat és azok erősségét. Meghatározzuk a szerkezeti alapon meg-lepően gyenge direkt és meglepően erős indirekt kapcsolatokat. Dinamikai szimulációk alapján jellemezzük a kisebb hálózati modulok dinamikai tulajdonságait és megállapít-juk az azokat alkotó fajok szimulált kihalási esélyét. Végül felvázoljuk a legfontosabb-nak tűnő jövőbeli kutatási perspektívákat. A bemutatott áttekintő kutatás elsődleges feladata egy jövőbeli, részletgazdag szimulációs modell megalkotásának előkészítése.

  • Kugler Szilvia ,
    Weidinger Tamás ,
    Ács Ferenc ,
    Vörös Miklós :

    Kulcsszavak: sugárzási egyenleg, tópárolgás, turbulens áramok, Monin−Obukhov ha-sonlósági elmélet, Ellenállás modell, FLake modell

    Kivonat: Nagy tavaink, így a Balaton energiamérleg komponenseinek meghatározására szolgáló modellezési technikák és a szükséges adatbázisok áttekintése után részletesen foglalkozunk a standard meteorológiai méréseken (hőmérséklet, nedvesség, szélsebes-ség, felhőzet) alapuló egydimenziós (1D) felszíni energiamérleg modellekkel. Ismertet-jük a tavak energiaháztartásának meghatározásán alapuló i) FLake modellt és ii) a Monin–Obukhov hasonlósági elmélet felhasználásával készült Ellenállás modellt. Be-mutatjuk a modellekben alkalmazott univerzális függvényeket. Foglalkozunk a turbu-lens áramok (impulzus (), szenzibilis (QH) és latens hőáram (QE), a vízbe jutó hőáram (QG)) valamint a dimenziónélküli magasság (), a hőre vonatkozó turbulens átviteli együttható (KH), az aerodinamikai (Ra) és a kvázi-lamináris határréteg ellenállás (Rb) meghatározásával a siófoki meteorológiai mérésekre támaszkodva. Vizsgálatainkat 2001–2004 közötti négy évre végeztük. Elkészítettük a modellezett adatsorok minőség-biztosítását. Módszert dolgoztunk ki az extrém turbulens áramok kiszűrésére. A két mo-dell (FLake, Ellenállás) jóságát a vízmérleg egyenlet alapján (VITUKI módszer) számí-tott havi párolgási adatokkal ellenőriztük. A FLake modellel számított R2 együttható 0,94 volt, míg az Ellenállás modellel 0,80. A kapcsolat szignifikáns. A két különböző 1D modellel és a különböző univerzális függvények alkalmazásával elemeztük a turbu-lencia paraméterek napi meneteit 2002. júliusában. A különböző modellközelítések kö-zött 10–25%-os átlagos eltérések adódtak. Az egyes órák adataiban ennél nagyobb elté-rések is voltak, ami ráirányítja a figyelmet a turbulencia paraméterek bizonytalansági becslésének fontosságára. Mindkét modell (FLake, Ellenállás) alkalmas a hidrológiai, levegőkémiai és limnológiai feladatok megoldásához szükséges nagy felbontású (órás) és hosszútávú (akár több évtizedes) idősorok előállítására, a becslési bizonytalanságok számszerűsítésére.

  • Balogh Csilla ,
    Csaba Judit ,
    Kovács Zsófia ,
    G.-Tóth László ,
    Serfőző Zoltán :

    Kulcsszavak: Sinanodonta woodiana, élő aljzat, kövezés, Dreissena, abundancia

    Kivonat: A Balaton egyes területein az iszapban nagyobb mennyiségben fordulnak elő Unio és Anodonta nagytestű kagylók, melyek közül az invazív amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) a Keszthelyi-medencében az Unionidae nagytestű állomány több mint felét teszi ki. E kagylófajok megfelelő „aljzatként” szolgálnak, többek között az invazív Dreissena számára, mely így a köves parti zóna mellett az iszapos területe-ken is képes teret hódítani, nagyméretű telepeket létrehozni. A Dreissena szempontjából előnyös az élő aljzat, azonban a nagytestű kagylók szempontjából csak negatív hatást (kompetíció a táplálékért, az iszapban való mozgásuk akadályoztatása stb.) jelentenek a rajtuk kitelepedő kagylócsomók. Számos tóban, így a Balatonban a Dreissena kezdeti inváziója során a nagytestű állomány jelentős gyérülését tapasztalták. Jelen kutatás célja az amuri kagylón megtelepedett makrogerinctelen élőbevonat mennyiségi alakulásának nyomon követése és a kövezés élőbevonatával való összevetése. Munkánkban összeha-sonlítottuk a két, egymással versengő Dreissena faj, az évtizedek óta jelenlévő D. polymorpha és a pár éve megjelenő D. bugensis denzitását, relatív abundanciáját e felü-leteken. 2009, 2012 és 2013 júliusban Keszthelyen a köves parti zónából emeltünk ki köveket és a partmenti iszapos mederfenékről gyűjtöttünk amuri kagylókat. A bevonat eltávolítása után meghatároztuk a kövek és a kagylók teljes héjfelületét majd eltávolítot-tuk az élőbevonatot, alkoholban fixáltuk, majd meghatároztuk a kitelepedett makroszkópikus gerincteleneket, kalkuláltuk az összegyedszámot, a Dreissena fajok relatív abundanciáját, denzitását. Eredményeink szerint a Dreissena kitelepedésének kedvezőbb az élő aljzat, mint a kövezés, és a két Dreissena faj közül a D. polymorpha fordul elő nagyobb arányban a kagylóhéj felületén. Az aljzat típusa mellett a mélység is jelentősen befolyásolta a Dreissena denzitását és relatív abundanciáját. Az amuri kagy-lókon az egyéb kitelepedett makroszkópikus vízi gerinctelenek relatív abundanciája és a fajgazdagság kisebbnek mutatkozott, mint a köves parti zóna bármely mélységből vett kövén.

  • Bárdos Gergő ,
    Hubai Katalin Eszter ,
    Padisák Judit ,
    Bókony Veronika ,
    Balogh Csilla :

    Kulcsszavak: invazív faj, gyors terjedés, szűrés, ökológiai változás

    Kivonat: Az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) feltehetően távol-keleti növényevő és szűrőtáplálkozású halak 1962-es telepítésekor került be a magyarországi vizekbe, először azonban 1984-ben írták le jelenlétét hazánkban. A faj eredeti géncentrumának az Amur és a Jangce folyókat tekintik. Igen gyors növekedésű, invazív, nagytestű kagy-lófaj, akár a 30 cm-es hosszúságot is elérheti. Gyors terjedésre képes, amit a magas rep-rodukciós potenciál mellett az is elősegít, hogy halszállítmányokkal terjed, mivel lárvája a halakon élősködik. Magyarországon legnagyobb tömegben a Körös Szarvas melletti holtágaiban található, ahol tömegük a honos fajokkal együtt helyenként meghaladja a 25-50 tonnát hektáronként, melyhez hasonlóan magas biomassza értéket édesvízi kagy-lók esetén még nem mértek. Napjainkban, a Balaton Keszthelyi-medencéjének egyes területein a kagyló populáció felét már e faj állományai alkotják. Ez az ellenálló, széles ökológiai tűrőképességű faj veszélyt jelenthet az őshonos kagylófajokra. Munkánk so-rán a S. woodiana szűrését vizsgáltuk, párhuzamosan egy hazai vizekben megtalálható őshonos fajjal, a kis tavi kagylóval (Anodonta anatina). A mérésekhez 3 méretcsoportot alakítottunk ki (7-10, 10-13; 13-15 cm). A szűrés mérésére ismert koncentrációjú élesz-tő (Saccharomyces cerevisiae) szuszpenziót használtunk. A méréseket 11-13, 18-20, és 23-25 °C-os vízhőmérsékleten végeztük el. A kísérlet alatt az állatok aktívan szűrtek. A mérések során a S. woodiana szűrési rátája minden hőmérsékleten jelentősebb volt, mint az A. anatina-é, ez a különbség a nagyméretű egyedek esetén mutatkozott szignifikáns-nak. Mindkét faj szűrése a hőmérséklet csökkenésével együtt csökkent. A S. woodiana intenzívebb szűrése elősegítheti a faj terjedését, azonban ökológiai hatásainak megisme-réséhez további vizsgálatok szükségesek.