←Vissza

Print
Humanista Internacionálé : Nyilatkozat egy háborúk és erőszak nélküli világért
A Humanista Internacionálé nyilatkozata egy háborúk és erőszak nélküli világért, egy egyetemes emberi nemzet felépítéséért.

Szembesülve a szeptember 11-i terrorista mészárlás borzalmával, amely megölt és megkínzott ezernyi ártatlan embert és megsebezte az egész emberiség tudatát;

szembesülve a háború őrületével, amely mellett a Bush kormány elkötelezte magát a NATO tagállamainak támogatásával, és amely szabadjára engedi majd az erőszak körforgását, amelyben a “terrorizmus” nemhogy nem gyengül majd meg, hanem újabb erőre kap, fejlődik és terjed;

szembesülve a pszichológiai nyomással, amit erőszakos képek és manipulált információ használatán keresztül is gyakorolnak, amellyel megpróbálják szembeállítani a “nyugati civilizációt az iszlám barbárságával”, az “igazság háborúját a terrorista háborúval”, a “szükséges erőszakot a véres erőszakkal”, és amellyel megpróbálják elérni, hogy az embereknek választaniuk kelljen e hamisan beállított oldalak közül;

szembesülve a reménytelen felháborodással, az értékek elvesztésével és az etikai és morális értékek megsemmisítésével, ami emberek millióit ösztönzi arra, hogy ugyanazt az erőszakot hívják segítségül, amely ennyi fájdalom és szenvedés okozója volt;

szembesülve a vak dühvel, ami elborítja elménket és eléri, hogy ellenséget lássunk “mindenkiben, aki különbözik tőlünk”, valamint hogy vádoljunk és felelőssé tegyünk egész népeket és vallásokat, ahelyett, hogy tisztán és világosan körülírnánk és azonosítanánk a felelősöket, hogy “lássuk” a valós összefüggéseket és a valós provokátort (ami közelebbi és “nyugatibb” lehet, mint hinnénk);

felismerve, hogy a jelenlegi, gyors globalizációs folyamatban az, ami az egyik helyen történik, azonnali hatással lesz más helyekre, és nem lesznek “biztonságos helyek” anélkül, hogy választ adnánk minden emberi lény szükségleteire, a Föld minden egyes szegletében;

felismerve, hogy bolygónk nem tud elviselni egy harmadik világháborút, korlátozott forrásai, kényes környezeti egyensúlya és maga az élet fejlődési folyamata miatt sem (semmiféle változatban, legyen az nukleáris, vegyi, biológiai vagy egyszerűen “végtelen”);

annak a mély megértésnek a birtokában, miszerint az emberiség történelmében a háborúk sohasem oldottak meg problémákat és nem szüntették meg az őket kiváltó okokat, mindig is a fájdalom és a szenvedés legfőbb forrásai voltak az emberek számára, és az egyetlen “győztesek” mindig azok a gazdasági és a pénzügyi érdekek voltak, amelyek a fegyverkereskedelemmel és a halál technológiájával álltak kapcsolatban;

tekintve, hogy a Föld nagyhatalmai kudarcot vallottak az emberiség problémáinak (a szegénység, az éhezés, a járványok, a környezetszennyezés, a migrációs hullámok, az etnikai-vallási konfliktusok) megoldásában;

teljes bizonyossággal afelől, hogy emberek millióinak szándéka meg tudja állítani néhányak őrültségét, és reménnyel és megoldással tud szolgálni ezekre a problémákra;

mi,

nők és férfiak,

történelmi tanúi a XXI. század vészterhes és drámai kezdetének, elkötelezzük magunkat az alábbiak mellett:

  1. Minden életet tisztelünk, egyszerinek és megismételhetetlennek tartunk, és így minden egyes emberi lényt abszolút értéknek tekintünk, amely fölé semmilyen más érték nem helyezhető, semmilyen igazolással.
  2. Elutasítjuk az erőszak minden formáját (fizikai, lelki, gazdasági stb.) és minden kifejeződését (terrorizmus, háború, megkülönböztetés, rasszizmus), bármilyen indokra hivatkozva történjen is (vallási, gazdasági, bosszú).
  3. Kitartunk az erőszakmentesség mint útmutató morális erő mellett, amelyen keresztül az egyén, egy csoport vagy egy nép megmutatja a kortárs és a jövő nemzedékeknek erkölcsi erejét és szellemi felemelkedését, ezt tekintve az egyetlen járható útnak egy virágzó “egyetemes emberi nemzet” felépítéséhez.
  4. Felismerjük a sokszínűségben a legnagyobb értéket, amivel egyének vagy szervezett közösségek, népek és nemzetek hozzájárulhatnak ehhez a tervhez, közös erőfeszítések, kreativitás, párbeszéd és kölcsönösség révén.
  5. Elismerjük, hogy minden gyermeknek, fiatalnak, idősnek, nőnek és férfinak bőrszínre, vallásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül joga van úgy élnie az életét, hogy nem kell félnie egy olyan haláltól, amelyet mások szánnak neki.
  6. Elismerjük, hogy mindenkinek joga, szükséglete és egyben erkölcsi felelőssége eldönteni, hogy akar-e élni, és ha igen, milyen feltételek között, annak érdekében, hogy a világot egy új emberiség otthonává alakítsuk, ne pedig egy olyan hellyé, ahol állandóan fenyegetve érezzük magunkat attól a haláltól, amit mások szerveznek meg nekünk.
  7. Elidegeníthetetlen szándékunk, hogy megállítsuk ezt a háborút, hogy létrehozzunk egy “háborúk nélküli világot”, hogy rávegyük a kormányokat: a halál technológiájába fektetett összegeket arra fordítsák, hogy megoldják a problémákat, amelyek a bolygó lakosságának 80%-át sújtják.
  8. Megingathatatlan személyes és együttes célunk, hogy megnyissuk a részvétel és kommunikáció fórumait, nemcsak azért, hogy megállítsuk a háborúkat, hanem azért is, hogy a béke betölthessen minden zugot a Földön, és az “élni akarás” legfejlettebb formái megjelenhessenek.
  9. Hívunk mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk és vegyen részt ebben az “építkezésben”, hogy döntse le a bűnrészesség csendjének vagy a frusztráló, magányos felháborodásnak a falait, hogy szője újra a kommunikáció és a szolidaritás szálait, hogy fedezze fel, az új emberiség útjának előkészítése sokkal könnyebb, mint ahogy azt a “halál urai” szeretnék velünk elhitetni.
  10. Elkötelezzük magunkat, hogy a legszélesebb körben, azonnali kezdettel, mindenhol, minden formában és mindenkinek, akivel találkozunk, továbbadjuk ezt az üzenetet: “igen, meg lehet állítani a háborút, az erőszak körforgását, és lehetséges hidakat építeni egy új emberiségért, egy Egyetemes Emberi Nemzetért!”

2001. szeptember 29.

*

A budapesti amerikai nagykövetség tanácsosának levele Riczu Júliához, a Humanista Internacionálé magyarországi képviselőjéhez

Tisztelt Riczu Kisasszony!

Kérem, engedje meg, hogy Brinker nagykövet asszony felkérésére én válaszoljak szervezetük Egy háborúk és erőszak nélküli világért című nyilatkozatával kapcsolatos, 2001. október 19-én kelt levelére.

Az Önök által kifejtett gondolatok egyfelől megkapóan nemesek és tisztességesek, utopisztikus elképzeléseik, ebben bizonyos vagyok, becsületesek és szívből jövők. Magam is olyan világban szeretnék élni, ahol a konfliktusok békésen oldhatók meg, ahol minden ember a béke, az önkiteljesítés és a természetes jólét jegyében él egymás mellett.

Másfelől azonban az Önök levele alantas és megalázó, stílusa pedig egyenesen felháborító. Határozottan kijelentem, hogy az Egyesült Államok kormánya, amelyet képviselek, egyértelműen “jobb, mint azok a terroristák, akik szeptember 11-én több ezer embert öltek meg”, sokkal jobb náluk, s felháborítónak tartom, hogy az Önök szervezete ilyen mértékig hajlandó ezt a teljességgel hamis és negatív képet hirdetni.

Az én országom semmivel sem tökéletesebb, mint bármely másik a világon, nálunk is sok a kicsinyes, hőzöngő állampolgár, akiket – általánosan szólva – ugyanannyira érdekel hajuk színe vagy kocsijuk teljesítménye, mint a szabadság és a méltóság vagy a hasonló alapvető emberi értékek. Történelme során az én népem is követett el hibákat, s olykor bizony a rossz oldalra állt. De köztársaságunk 225 esztendeje az amerikai kísérlet egyediségét bizonyítja, állandóságot képvisel ebben az értékeit folytonosan változtató világban: szabadságot, esélyt, sokszínűséget és nyitottságot nyújt egy olyan korban, amelyben ezek az értékek a világ számos részén háttérbe szorulnak.

Amerika azt a képességét, hogy harcba szálljon valamely ügyért, arra a feltételezésre alapozza, hogy álláspontját időnként meg kell védenie. Így volt ez akkor is, midőn egy nemzedékkel korábban legyőztük a nácizmus ördögeit, majd amikor ezt követően negyven éven át kitartottunk a bolsevizmussal szemben. Tevékenyen ápoltuk azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek minden nép számára példa nélkül álló fellendülést hoztak, s élharcosai vagyunk a Földünk megváltoztatásáért folytatott demokratikus forradalomnak. Mindez nem lett volna lehetséges, ha az Egyesült Államok hadereje nem szavatolná a biztonságot. Ezt az erőt különös elővigyázatossággal alkalmazzuk – építünk, s nem rombolunk, egyesítünk, nem pedig szétzúzunk vele.

Jelenleg az ellen a gonosz erő ellen harcolunk, amely szeptember 11-én fedte fel céljait, s amely számára a New York-i és washingtoni támadás csupán a kezdetet jelenti. Ez az erő világszerte állandó fenyegetettségben tartja valamennyi civilizált nemzetet.

Miközben ezeket a sorokat írom, Amerika és a koalícióba tömörült országok szárazföldi, tengeri és légi erőinek katonái, szó szerint, ezrével hagyják hátra családjaikat, kockáztatják egzisztenciájukat, s áldozatkészen indulnak, hogy megvédjék azokat a szabadságjogokat, amelyeknek Önök és én is részesei vagyunk. Ez nem “durva támadás”, miként Önök fogalmaznak, hanem önvédelem, a gyilkosok bíróság elé állítására és annak a büntetlenségnek megszüntetésére irányuló erőfeszítés, amelyet ellenségeink Afganisztánban élveznek. A sors különös fintora, hogy Önök azt a jogukat, amelyet az Egyesült Államok nagykövetének írott levelük kifejez, éppen azoknak a katonáknak a vére árán nyerhetik csak el, akiket olyan határozottan elítélnek.

Tisztelettel:

Kyle Scott

politikai tanácsos

Eszmélet folyóirat, 52. szám (2001. tél)