←Vissza

Print
Csapody Tamás: Tájékoztatás vagy propaganda?
Bár Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának propagandája már régóta zajlik, a nyilvánosság szinte semmit sem tud az erre fordított összeg nagyságáról, eredetéről, illetve az ebben részt vevő tv- és rádióműsorok, lapok szerepéről.

A NATO bemutatását, a NATO bővítéséről és Magyarország NATO-tagságáról szóló információk közlését (a továbbiakban a NATO-kommunikáció) különböző eredetű pénzekből finanszírozzák, és különböző csatornákon keresztül és formában valósítják meg. A NATO-kommunikációra fordított pénzek lehetnek állami eredetűek (költségvetés külön fejezete, kormánytámogatás, miniszteriális pénzek, pártpénzek, társadalmi szervezeteknek adott költségvetési támogatás), vagy magyar és külföldi (nyugat-európai és amerikai) szponzoroktól és alapítványoktól vagy közvetlenül a NATO-tagországoktól valamint a fegyver-tenderekben érdekelt cégektől, illetőleg a szervezetek tagdíjbevételéből származnak.

Az állami költségvetés pénzei

Elsősorban az országgyűlési képviselők és bizottságok, a frakciók tagjainak és szakértőinek euroatlanti információkkal ellátó szervezete a Képviselői Irodaházban, 1995 decemberétől működő Észak-Atlanti Tájékoztató Központ (ÉATK). Az ÉATK Interneten is olvasható célja, hogy “hozzá kíván járulni az euroatlanti integrációs törekvéseink hazai elfogadtatásához, a közvélemény pontos tájékoztatásához”, továbbá, hogy “részt kíván vállalni mindenekelőtt a közvélemény-formáló, a médiaszakemberek, újságírók felkészítésében, az NGO-kal közösen rendezett szemináriumok, workshopok, pódiumviták és televíziós műsorok szervezésében, illusztris és szakértői látogatók meghívásában”. Mindezen feladatainak ellátásához az ÉATK a tavalyi ötmillió forint után idén hatmillió forint költségvetési támogatással rendelkezik.

A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának NATO-NYEU főosztálya 1997. január elején elkészítette “Az Észak-Atlanti szerződés szervezetéhez való csatlakozást előkészítő kommunikációs stratéga” címet viselő dokumentumát. “A kormányzati kommunikációs stratégia finanszírozását alapvetően költségvetési forrásból kell biztosítani. Emellett szükség lesz a NATO pénzügyi támogatására is”- szól a finanszírozás forrásait taglaló dokumentum. “A kommunikációs stratégiában leírtak végrehajtása összesen mintegy 450-500 millió forint ráfordítást igényel”, amiből “az 1997. évi feladatok végrehajtására a Külügyminisztérium költségvetésében 120 millió forint áll rendelkezésre” - olvasható ugyanott. A külügynek végül erre a célra idén meg kellett elégednie 112 millió forinttal, amit ugyan a Magyar Közlöny vonatkozó miniszteriális fejezetében tüntettek fel, de mindenképpen az Országgyűlés által jóváhagyott összeg. (A NATO-nak erre a célra fordítható pénzügyi támogatása nem ismeretes előttem, az viszont igen, hogy 1997 közepétől kezdve, néhány melléklet erejéig egy-egy nagy amerikai napilap magyar “NATO-mellékletet” közöl a KÜM támogatásával.)

A Külügyminisztérium azonban rendelkezik egy, a kormány által összesen 210 millió forinttal támogatott “Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását előkészítő kormányzati Kommunikációs Stratégiával” is. Ezen EU-stratégia által támogatott nyomtatott vagy elektronikus médiában gyakran jelennek meg az EU és a NATO összefüggését taglaló vagy éppen kifejezetten a NATO-ról, Magyarország NATO-tagságáról szóló információk is.

E stratégia végrehajtásának érdekében kötött 1996 októberében a tárca a Magyar Televízió Rt.-vel valamint a Magyar Rádió Rt.-vel azonos tartalmú keret-megállapodást, ún. együttműködési megállapodást. Az MTV-ben ennek a pénznek a felhasználásával készülnek EU-műsorok (EU blokk a Gazdatévé műsorában, ifjúsági tájékoztató műsor az EU-ról, ismeretterjesztő EU-műsor a nyugdíjasok, a napközben otthon tartózkodók részére, Agráregyetem EU vetélkedője, EU-magazin, EU Híradó, Politikai kultúra az EU-ban), amelyekre vonatkozó támogatás 60 százalékát a KÜM egy összegben előre fizeti ki az Euróinfo service-en keresztül. A rádióval hasonló tartalmú szerződés alapján kerül sor műsorok készítésére, de a KÜM már a szerződés megkötése előtt is támogatta a rádió EU-műsorait (pl. az 1996 októberi, békéscsabai EU-Nap rendezvényeinek mintegy 2,1 millió forintos összköltségéből a KÜM 1,5 millió forintot kifizetett). A hat legnagyobb országos napilap tavaly összesen 4,5 millió forintot kapott egyenlő arányban EU-mellékleteinek támogatására. (Az idén valószínűleg ennél többet kaptak a lapok.) Mivel a KÜM “EU-kommunikációs stratégia”-pénzeiből támogatott médiák elektronikus és írott sajtóban megjelent hírek nem elhanyagolható mennyiségben közölnek NATO-híreket is, illetőleg a két integrációt tudatosan együtt kezelik, továbbá mert a KÜM NATO-kommunikációs stratégiája kifejezetten épít is az EU-adásokra, az EU-kommunikációra fordított pénzek jelentős (esetleg 30) százalékát lehet itt mint NATO-kommunikációt “elszámolni”. (Fordítva nem érzem érvényesnek ezt, tehát a NATO-kommunikáció költségei nem részei az EU-kommunikáció költségeinek.)

A Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának szintén van a NATO-csatlakozást elősegítő hadseregen belüli és azon kívüli kommunikációs stratégiája, aminek az 1997-es keretösszege 35 millió forint. Egyes vélemények szerint ez kizárólag a NATO-csatlakozást elősegítő kormányzati stratégia honvédelmi vonulatának megjelenítésére fordítható összeg, míg más felfogás szerint ez az összeg a HM és a hadsereg egésze média-arculatának javítása érdekében használható föl. Valószínűbbnek tartom az utóbbi változatot, annál is inkább, mivel a kettő évek óta gyakorlatilag elválaszthatatlan: a hadsereg reformjáról, modernizációjáról, fegyver-beszerzéseiről, törekvéseiről stb. szóló hírek minden esetben NATO-tagságot óhajtó köntösben jelennek meg. A HM ebből a kommunikációs pénzből hirdette meg “A honvédelem és a NATO” című sajtópályázatát, amelyen összesen 540 ezer forint kerül szétosztásra, de ebből finanszírozzák a kifejezetten a madridi meghívást követően meghirdetett a “Magyar Honvédség új, egységes arculatának kidolgozására” kiírt pályázatának összesen 2 millió 400 ezer forintos költségét is. (A Star PR-ügynökség közreműködésével kiírt nyilvános pályázat új - NATO-kompatibilis - jelképrendszer és szlogen megalkotását is magába foglalja, amelyet Magyar Honvédség jövőképét és kommunikációs filozófiáját tartalmazó honvédségi memorandum alapján lehet megpályázni.)

A HM kommunikációs stratégiájának része, hogy 1994 óta két havi rendszerességgel a magyar lakosság körében kérdőíves NATO közvélemény-kutatásokat végeztet a Magyar Gallup Intézettel és ritkábban a Szonda Ipsos céggel, összesen évi több millió forintos nagyságrendben.

Mindezeken túl létezik egy külön, közelebbről nem ismert kormányalap, amely több tíz millió forintos nagyságrendben támogat NATO-bővítést népszerűsítő konkrét rendezvényeket, illetve NATO-t bemutató tanfolyamokat és képzéseket.

A fegyvergyártók pénzei

Amióta a magyar kormány eldöntötte mintegy 30 darab vadászgép megvásárlását kb. 220 milliárd forint értékben, azóta négy vadászgép-gyártó fegyverexportőr küzd a magyar piacért. A 30 milliárd forint értékű, már elbírált légvédelmi rakéta-tenderben, a 20 milliárd forint értékben kiírásra kerülő rádiólokációs-tenderben, valamint a szintén meghirdetés előtt álló mintegy 40 milliárd forint értékű kommunikációs rendszer telepítésében érdekelt fegyvergyártók egymással versengve reklámozzák magukat, és “az éppen velük elérhető” NATO-tagságot, “a világ legerősebb védelmi szövetségében rendszeresített” fegyvereiket. A küzdelem része, hogy beszállnak egy-egy napi- vagy hetilap NATO különszámának vagy mellékletének költségeibe, és primer vagy szekunder módon támogatják a NATO-tagságot népszerűsítő, általuk is látogatott rendezvényeket (pl. IFABO, C + D nevű fegyverkiállítás, kecskeméti nemzetközi repülőnap), az együttműködés kialakítása érdekében védelemtervezési szemináriumokat, konferenciákat szponzorálnak, és fizetik a magyar ipar képviselőinek, valamint újságíróknak az adott fegyvergyártó céghez való utazásait.

A fegyvergyártók PR-költségei a legféltettebb hadititkok egyike. Erről keveset és sokat mond egyszerre, hogy a NATO-ba meghívott három ország területén működő, a vadászrepülőgépek eladásával megbízott PR-cégek havi 5-20 ezer dollár (kb. 1-19 millió forint) el nem költött pénzzel számolnak.

A kommunikációs stratégiák tortaszeletei

A kommunikációs “össz-stratégia” pénzei elsősorban a médiákhoz, másod- és harmadsorban különböző szervezetekhez, könyv- és folyóirat-kiadókhoz valamint konkrét programok rendezőihez vándorolnak.

A legnagyobb “felhasználó” az elektronikus média. A Magyar Televízió Rt. Külpolitikai szerkesztősége által készített Atlanti Expressz című műsorsorozat a 9 millió forintos, a NAP TV NATO-vetélkedők szervezésére 3,5 millió forintos, a Magyar Rádió Rt. NATO-műsorok készítésére 2,5 millió forintos támogatást kapott a külügytől. Ez utóbbi tételen belül A Szabó család című rádióműsor április és július között 400 ezer, a külpolitikai műsorok szerkesztősége 380 ezer forintos támogatásban részesült. A Família Kft. 13 része NATO-epizódjainak elkészítéséhez a honvédelmi tárca járult hozzá 8 millió forinttal, míg a NATO-témákkal rendszeresen foglalkozó Manőver című, havonta egyszer jelentkező katonapolitikai magazinhoz évi mintegy 12 millió forinttal. (Adásonként egymillió forint értékben, egy műsorszám kb. 80 százalékát kitevő arányban a Horizont Katonai Filmstúdión keresztül.) Az MTV-ben sugárzott Szerencsekerék egy-egy adásában, nemkülönben a kereskedelmi rádió státuszában lévő Juventus és Danubius rádió szintén külügyi pénzek nyomán foglalkozott a NATO-val. A Duna TV egy szeptemberben bemutatásra kerülő hat részes NATO-műsor elkészítéséhez 2 millió forint hozzájárulást kap a KÜM kommunikációs stratégia keretéből a bemutatásra kerülő sorozat “külföldi utazásaihoz”. Tudható még továbbá, hogy mindazok, akik az elektronikus médiákban valamilyen műsort készítenek a NATO-ról (csatlakozásról, tagságról stb.), megemelt honoráriumot kapnak a külügytől, továbbá, hogy a Szomszédok című tévéműsor szponzorálás nélkül, önként, de vállalta a NATO propagálását.

Az írott sajtó is jelentős szeletet hasít ki a kommunikációs stratégia pénzeiből. A Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a Népszavát és a Világgazdaságot egész évre szóló szerződés köti Külügyminisztériumhoz. A havonta egyszer vagy három hetente megjelentetett 2-4 oldalas NATO-mellékletek vagy NATO-oldalak sajtóorgánumonként évi mintegy hatmillió forintjába kerülnek a külügynek. A Magyar Hírlap csak július közepén jelentette meg első NATO-mellékletét, amit az év hátralévő részében, havi rendszerességgel fognak újabbak követni, összesen mintegy hárommillió forint támogatással. A Világgazdaság nem mellékleteket, hanem a témához kapcsolódó elemzéseket, híreket közöl. A vidéki lapok sem maradnak ki a támogatásból, azok a külügy által 10-20 millió forinttal pénzelt MTI Press-en, a megyei és regionális sajtót cikkekkel és háttéranyagokkal ellátó, az MTI sajtóügynökségén keresztül jutnak NATO-anyagokhoz. Az Élet és Tudomány, a TIT és a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. hetilapja 1997 májusától kezdve négy részes NATO-ismertető sorozat közlését határozta el összesen négyszer három oldalon, a KÜM kommunikációs stratégiájából kapott közel egymillió forintos anyagi támogatásból.

A hetenként Budapesten megjelenő Budapest Business Journal július közepi számának NATO-mellékletében reklámozott harci repülőgépek és ezzel összefüggő hirdetések (British Aerospace, Aero Vodochody, Lockheed Martin) az ország leendő NATO-tagságra alapozták, a nekik összesen mintegy 1,8 millió forintba kerülő hirdetéseiket. (NATO-melléklet a Prágában és Varsóban is kiadott Business Journalban is megjelent.)

A nato-csatlakozásért fáradozó NGO-k

A Külügyminisztérium kommunikációs stratégiájában külön elérendő célcsoportként szerepelnek a civil szervezetek.

A KÜM Interneten olvasható honlapján “a magyar NATO-csatlakozásért tevékenykedő nem-kormányzati szervezetek [angol rövidítésük alapján: NGO-k] címei” elnevezés alatt olvashatók a kommunikációs stratégiából támogatott NGO-k nevei, elsőként a Magyar Atlanti Tanács (MAT). A volt külügyminiszter által 1992-ben alapított szervezet alelnökei között számos, ellenzéki és kormánypárti parlamenti képviselő akad - továbbá a politikai, a tudományos és a gazdasági élet, a fegyveres és rendvédelmi szervek ismert képviselőt tömöríti az atlanti együttműködés célkitűzéseiért fáradozó MAT. A MAT pénzhez jut a költségvetésből (kommunikációs stratégia, egyéb állami pénzek, társadalmi szerveztek között szétosztott pénz), kap pénzt külföldről (NATO-követségek, külföldi projekt pénzek), a banki szférából, a vállalkozói támogatásokból és a tagdíjakból. A MAT a NATO-ismeretek iskolai oktatására (oktatócsomag részeként szemléltető-eszközök és egyéb oktatási felszerelések készítése) négymillió forintot és egy, az euroatlanti gondolatot népszerűsítő - elsősorban vidéki - klubhálózat létrehozására kétmillió forintot kapott a KÜM kommunikációs stratégia keretéből. Az euroatlanti gondolattal kapcsolatos tudományos kiadványokat (évi 5-6 szám), rövidebb háttérelemzéseket (évi kb. 25 szám) a Magyar Fejlesztési Bank Rt. és az American Express Hungary Ltd. támogatásával adja ki. Az Országgyűlés által évenként szétosztásra kerülő költségvetési támogatásából 100 ezer forintot kapott. A MAT bevételhez jut a nem jelképes összegű tagdíjakból is, de munkáját számos üzletember segíti pénzt hozó vagy anyagi megtakarítást jelentő kapcsolataival. A MAT tagjainak és az általa meghívott politikusoknak, újságíróknak, a gazdasági élet személyiségeinek stb. a NATO-tagságot támogató, előadással egybekötött elegáns, kb. 70 fős vacsorákat ad a margitszigeti Ramada Grand Hotelben. (A havi rendszerességgel megismételt partik alkalmanként mintegy 300-350 ezer forintba kerülnek.) A NATO-tagországok a szakmai segítségen túl a Partnerség a Békéért (PfP) programban részvevő országoknak adható, projektenként 10 ezer dollár (kb. 1,8 millió forint) támogatásban is részesítik a MAT-ot.

A KÜM említett honlapján a következő “NATO-csatlakozásért tevékenykedő” nem-kormányzati szerv az 1995 végén megalakult Manfred Wörner Alapítvány (MWA). A külügy-, a honvédelmi valamint az ipari és kereskedelmi miniszter, továbbá az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának számos tagja és több országgyűlési képviselő mellett az egyik kormánypárt és az egyik ellenzéki párt első embere által alapított és a kuratóriumában többek között a HB elnökét, a HM egyik helyettes államtitkárát és a Magyar Honvédség vezérkari főnökét soraiban tudó Alapítvány is több lábon áll anyagilag (kommunikációs stratégia pénzei, a honvédelmi tárca és egyéb állami támogatás, állami cégek, fegyverexportőrök, NATO-pénzek).

Az MWA számos, például történelemtanároknak, pedagógusoknak, újságíróknak, katonáknak, ingyenes, féléves védelempolitikai tanfolyamot és NATO-t bemutató szemináriumot tart egymillió forintos kormánytámogatással.

Az MWA szervezte a tavalyi és idei NATO-expressz proatlanti rendezvényt. Az 1997. májusi háromnapos kecskeméti nemzetközi repülőnap nemcsak Magyarország, de a NATO-ba kívánkozó valamennyi ország vonatkozásában kiemelkedő proatlanti eseménynek számított, amelynek a hatása - a honvédelmi tárca értékelése szerint - a júliusi, jelentős NATO-szimpátia növekedésben is közrejátszott. A rendezvény teljes költsége nem ismeretes, a rendezők hadititokként kezelik. Az azonban tudható, hogy a rendezésre az MWA 9 millió forintos állami támogatást kapott, hogy a fegyvergyártó cégek azért, hogy jelen lehessenek 15 ezer dollár (kb. 2,7 millió forint) részvételi díjat fizettek ki, hogy csak az egyik jelenlévő vadászgépgyártó cég, a Gripen 200 ezer dollárt (kb. 36 millió forintot) költött plakátokra, hirdetésre. Ebből a pénzből futotta az első napra meghívott vendégek mintegy 500 fős táborának (egy vasúti kocsit megtöltő mennyiségű) étellel, itallal valamint játékrepülőgép-makettekkel való ellátására is.

A repülőnapra a Népszabadság (!) 30 oldalas színes NATO-mellékletet jelentetett meg 270 ezer példányban a Manfred Wörner Alapítvány gondozásában. A melléklet megjelenését többek között a fegyvergyártó vállalatok (McDonell Douglas, Gripen, Dassault Aviation, Lockhead Martin, Pratt & Whitney) és különböző cégek (Mazda, MOL, Pannon GSM, Európa-GAN Biztosító Rt.) anyagi támogatása, illetőleg hirdetései tették lehetővé.

A rendezvényt az összes vidéki lapban - többek között a honvédelmi tárca kommunikációs stratégiájának keretéből - többször beharangozták. A rendezvényt a Magyar Honvédség is magáénak tudta, mivel - hivatalos értékelés szerint -, Madrid előtt ezzel is bizonyítani kívánta “a magyar társadalom és a külföld előtt, hogy a Magyar Honvédség NATO-csatlakozásra kész és alkalmas”. Ezáltal a repülőnap a honvédség ún. kiemelt és a honvédelem napjának központi rendezvényévé vált, aminek a költségeit nemcsak a HM kommunikációs stratégiájára szánható pénzeiből fedeztek. Az erre az alkalomra megépített és hosszú távon használható beruházásokat nem számolva (pl. csak az új repülőgépek befogadására alkalmas vadonatúj hangár megépítése 5 milliárd forintba került), a honvédség tízmillió forintos nagyságrendben költött az eseményre. Mindent egybevetve tehát kizárólag ez a proatlanti rendezvény 100 millió forint körüli összegbe került, amelyből kb. 60 százalékot álltak a fegyvergyártók és 40 százalékot - különböző forrásokból - a magyar állam.

A KÜM támogatási listáján az Európa Ház Egyesület és a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület is szerepel. Az Európa Ház Egyesület (EHE), amely szimbiózisban működik a Magyar Békeszövetséggel (MB), országszerte társadalmi fórumokat szervez a NATO mellett elkötelezett biztonságpolitikai szakértők részvételével. Az EHE az MB-vel, a Mérnökök a Békéért Alapítvánnyal, a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesületével közösen nyerte el a társadalmi fórumok megrendezéséhez szükséges KÜM kommunikációs stratégiájának 1-2 millió forintos anyagi támogatását. (1997-ben az EHE és a Magyar Békeszövetség egyaránt 350-350 ezer forintos, a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság 100 ezer forintos költségvetési támogatásában részesült.)

A KÜM listáján nem szerepel, de aktívan részt vesz a NATO-csatlakozás propagálásában a Josef von Ferenczy által kezdeményezett és művészek, értelmiségiek, egyházi személyiségek, újságírók valamint katonák és politikusok részvételével 1994-ben megalakult Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK). Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnökletével működő, a HM-ben székelő baráti kör - a kezdeményező anyagi segítségén kívül - élvezi a HM és KÜM szakmai, erkölcsi és anyagi támogatását is. A nagyon sok önkéntes munkát is igénybevevő HTBK közel 50 vitafórum megrendezésére kap támogatást a két tárca kommunikációs stratégiájából. A “Hazánk biztonsága és az európai biztonság” címmel megrendezésre kerülő eszmecseréken közismert és közismerten NATO-barát politikusok és szakértők tartanak előadásokat a vidéken élő polgári lakosság és a katonaság körében, valamint iskolákban. (Egy kiszállással mindhárom körben külön is.) Az eddig megtartott mintegy tucat vitafórumra sikerült a helyi sajtót is mozgósítani.

Egyéb finanszírozások

A Külügyminisztérium tudományos munkák kiadását is finanszírozza. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány által 1997-ben kiadott “Semlegesség, illúziók és realitás” című kötet megjelenését - mint ahogyan a kiadvány is feltünteti - teljes egészében a kormányzati kommunikációs stratégia finanszírozta, mintegy félmillió forint értékben. A Magyar Külügyi Intézet folyóirata 1997. évi egyes számának megjelenését is ez az anyagi forrás tette lehetővé, mintegy négyszázezer forint segítségével. A Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetnek a napokban kiadott “Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete” című, közel 400 oldalas tanulmánykötete a tárca külön keretéből jelenhetett meg.

A komputeres játékok kedvelői július eleje óta használhatják a NATO-t és Magyarország NATO-tagságának elsősorban előnyeit bemutató NATO-POLY (“Alkosson képet a NATO-ról”) című CD-ROM-ot. Az Európa Stúdió kommunikációs Kft. (amely nem azonos az Európa Ház Egyesülettel) által készített és a középiskolák, a felsőoktatási és katonai intézmények, továbbá az Internet-használók számára ingyenes játék költségeit teljes egészében az Egyesült Államok és a NATO hadsereginek fő távközlési szállítója, a NATO IFOR erők taszári és kaposvári távközlési rendszerének valamint az SFOR hét boszniai katonai bázisa kommunikációs hálózatának kiépítője, a Lucent Technologies, valamint a magyarországi vadászgép-tender iránt érdeklődő repülőgépgyártók egyike, a McDonnell Douglas állta. (A kommunikációs rendszer kiépítésének költségeit a három új NATO-tagország esetében, 10 év alatt összesen 2 milliárd dollárra, azaz kb. 400 milliárd forintra becsülik a szakemberek. A megrendelésekért legalább hat világcég versenyez egymással.) Szakmai támogatást - mint ahogyan azt CD-ROM pontosan föltünteti - a KÜM, az MWA és az MWA első embere valamint az Euro INFO Service Kft. adott.

Mindent egybevetve tehát 1997-ben a külügyi és a honvédelmi tárca kifejezetten a NATO-kommunikációra 147 millió forintot tud költeni (kommunikációs stratégiák), amihez hozzáadódik a KÜM EU-kommunikációs stratégiájának mintegy 30 százaléka (63 millió forint) és a HM mintegy 40 milliós céltámogatása (kecskeméti nemzetközi repülőnap). Az állami költségvetést terheli a NATO-kommunikációs célokra “használt” Észak-Atlanti Tájékoztató Központ hatmillió forintos és a kormányalap több tíz millió forintos kiadása, valamint az NGO-knak mint társadalmi szervezeteknek adott mintegy egymillió forint - NATO-kommunikációs célra szánt - mintegy 50 százaléka. (Ez összesen 280 millió forint.)

A fegyver-tenderekben érdekelt gyártók több 100 millió forintot költenek PR és marketing kapcsán, közvetett és közvetlen módon NATO-kommunikációra, míg az NGO-knak adott NATO-pénzek, banki és vállalkozói szférából érkező pénzek valamint saját tagjaiktól beszedett pénzek összege 10 millió forint nagyságrendű lehet. Ez azt is jelenti egyben, hogy 1997-ben Magyarországon - nem számolva a NATO-tagságról ősszel esetleg beinduló kampánypénzekkel - a NATO kommunikáció legalább félmilliárd forintba kerül.

További kritériumok

A NATO-kommunikációt elősegítő pénzek nagysága önmagában véve még nem sokat mond. Csak további két kritérium mentén értékelhető: a nevezett pénzek szétosztásának elvei és gyakorlata, valamint az ezek által előállított “termékek” minősége és objektivitása alapján.

A kommunikációs stratégia és a törvények

A külügyi és a honvédelmi tárca NATO-kommunikációs pénzeinek szétosztása nélkülözte a nyilvánosságot: annak tartalma, hozzáférhetősége nem vált ismertté, pályázati rendszerét pedig nem dolgozták ki. Különösen szembetűnő ez az elektronikus sajtó esetében. Mint ahogyan azt az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága elé került ügyekben, az Atlanti Expressz, a Manőver és A Szabó család esetében megállapították, konkrét szerkesztőséghez címzett konkrét megkeresések nyomán került sor a műsor kiválasztására és támogatására. A közbeszerzési törvényben a hatmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű (Atlanti Expressz, Manőver, Família Kft.) megrendelés esetére előírt törvényi előírásokat nem alkalmazták, hiszen itt sem nyílt, sem meghívásos, sem pedig tárgyalásos közbeszerzési eljárásra nem került sor. A KÜM és a HM a célcsoportként meghatározottak elérhetősége és a nézettségi mutatók alapján legalkalmasabbnak hitt tv- és rádió-műsorszámok támogatását határozta el, és egyszerűen megkereste az adott műsor szerkesztőit. A kiválasztott és nem pályáztatott műsor ezután elkészítette a maga műsortervét, amire aztán az adott tárca a felajánlott keretösszeg terhére folyósította a pénzt. Az elektronikus média miniszteriális támogatásával azonban más jogi probléma is van. Nevezetesen, hogy a médiatörvény sem az EU-, sem pedig a NATO-műsorok támogatás nem teszi lehetővé. Néhány NATO-val foglalkozó műsor esetében ezt az ORTT már meg is állapította. Az Atlanti Expressz kapcsán az ORTT Panaszbizottsága két alkalommal, az ORTT pedig egy alkalommal kimondta, hogy mivel “az MTV Rt. pénzbeli támogatást fogadott el egy műsor készítéséhez az állam egyik szervétől, súlyosan sérti egyrészt a média törvény szellemét, másrészt a törvény szövegét”, továbbá, hogy “a közszolgálati műsorszolgáltatók államtól és kormánytól való függetlenségének és szabadságának követelménye, s így a törvény szelleme sérült azáltal, hogy a kifogásolt sorozat [az Atlanti Expresszról van szó, Cs. T.] állami, költségvetési pénzből jött létre”. Ezzel azonos tartalmú megállapításokat tartalmaz A Szabó család KÜM-támogatását elítélő ORTT Panaszbizottságának állásfoglalása is. A NATO-kommunikációs pénzekből részesült műsorok egyike sem tüntette fel a támogató nevét, ami médiaetikai szempontból külön is kifogásolható, hiszen ez inkorrekt a szponzorral, de leginkább a nézővel vagy hallgatóval szemben.

Attól, hogy a külügy és a honvédelmi tárca a médiatörvény súlyos, folyamatos és ismételt megsértésével támogatja a műsorokat, azok még megfelelhetnének a médiatörvény által szintén előírt kiegyensúlyozottság követelményének.

Amennyiben tehát ezek a műsorok teret adnak a hivatalostól eltérő és ellenvéleményeknek, ha tükrözik a lakosság nézeteinek sokszínűségét, akkor az objektív tájékoztatás követelménye nem szenved csorbát. Nos, az ORTT Panaszbizottságainak állásfoglalásai az Atlanti Expressz, A Szabó család és egy rádióprogram, az Interurbán című műsor kapcsán külön-külön, de egybehangzóan megállapították, hogy az adások “a tárgyilagos, kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatás elvét nem valósították meg, hanem a Külügyminisztérium hivatalos álláspontjának népszerűsítését” szolgálták, és a NATO-hoz való csatlakozást erősítették. “A jogsértést a műsorszolgáltató azáltal követte el, hogy a panaszolt műsorban is kizárólagosan olyan álláspontot jelenített meg, amely a hatalmi elit álláspontját tükrözi a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében, ennek pozitív és feltétlen szükségességét reprezentálta a műsor.” (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden tévé és rádió “NATO-műsorszám” megsértette volna a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét.)

A kommunikációs stratégia további támogatottjai

A nyomtatott sajtó esetében átfogó vizsgálatra vagy jogi elmarasztalásra még nem került sor. A kommunikációs pénzekből támogatott fent említett országos napilapok NATO-mellékletei és oldalai, elemzések és hírek valamint a vidéki lapokban megjelent MTI Press-anyagok azonban mind terjedelmük, mind tartalmuk, mind pedig megközelítésük tekintetében 90-100 százalékban határozottan és egyértelműen NATO-tagság pártiak. E mellékletekben a hivatalos véleménytől eltérő nézeteknek a Népszabadság ad a legkevésbé (0 százalékban) és a Magyar Nemzet viszonylag a legtöbb (kb. 10 százalékban) teret.

A NATO-kommunikáció részeként kiadott könyvek és folyóirat szerzői (összesen 32 szerző) közé egyetlen egy olyan sem került be, aki ne osztotta volna a NATO-tagsággal kapcsolatos hivatalos nézeteket.

Az Országgyűlés mellett működő ÉATK külföldről csak a NATO-bővítés szempontjából pozitív híreket közvetíti, külföldről és belföldről viszont semmilyen nem hivatalos, tehát NATO-tagságot megkérdőjelező anyagot nem továbbít.

Az Európa Ház Egyesület (Magyar Békeszövetség) és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör által rendezett és tervbe vett rendezvényein kizárólag NATO-pártiak vesznek részt, míg a Manfred Wörner Alapítvány és a Magyar Atlanti Tanács egy-egy rendezvényére kapott meghívást egy-egy nem NATO-hívő.

A MAT, az MWA és a HTBK nem is civil szervezet, de még csak nem is NGO. Ezek a szervezetek kifejezetten kvázi-NGO-k, vagyis olyan nem kormányzati szervek, amelyek formálisan eleget tesznek a nem kormányzati szervekkel szemben támasztott jogi követelményeknek, de valójában a kormány, a pártok, a minisztériumok ál-civil szervezetei. Alapítóik, vezetőik, tagjaik jelentős részben országgyűlési képviselők, frakcióvezetők, az Országgyűlés külügyi, honvédelmi, integrációs bizottságainak reprezentánsai, a külügyi és honvédelmi tárca vezető beosztású emberei, diplomaták, a Magyar Honvédség vezetői vagy tisztjei. A NATO-kommunikáció kérdésében nemhogy nem akarnak a saját kormányukban, pártjukban, minisztériumukban kialakult NATO-nézetekkel szembeni álláspontot megjeleníteni, hanem kifejezetten a NATO melletti kommunikációra alakultak, ráadásul pontosan azért, hogy elsősorban vidéken és a lakosság előtt a pártoknál hitelesebb módon képviseljék a NATO-csatlakozás ügyét. A személyi összefonódás és a NATO-kommunikációs pénzekhez való informális hozzáférés okán, formális pályázatok nyomán vagy anélkül, céltámogatásként maguknak és maguk között osztják szét. Magyarországon és külföldön egyaránt mint független civil szervezet lépnek fel, aminek nyomán itthon alapítványi, banki, vállalkozói (alapítványnak adott pénz az adóalapból leírható) pénzekhez jutnak könnyebben hozzá, részesülnek továbbá az Országgyűlés által évenként a társadalmi szervezetek között szétosztásra kerülő - egyébként nem túl magas összegű - pénzekből is. Külföldön pedig a saját, magas állami beosztású tagjaiknak ajánlásai nyomán szereznek NATO-, kormány- és NGO-pénzeket. A kvázi-NGO ügyeinek, külföldi képviseletének és pénzszerző útjainak lebonyolítását gyakran a képviselő saját pártja állja. A fegyvergyártó cégek is támadhatatlanabbak, ha papíron független alapítványoknak, egyesületeknek folyósítanak támogatást. Az Európa Ház Egyesület és TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület is alkalmas arra, hogy ernyő jelleggel összefogja a teljesen vagy részben NATO-elkötelezett biztonságpolitikai szakembereket és nem utolsósorban az értelmiség, a gazdasági szféra és a politikai élet valamint a média képviselőit. (Csak két példa: Izbéki Gábor, az Atlanti Expressz című tévésorozat ORTT által ismételten elmarasztalt szerkesztője a Magyart Atlanti Tanács tagja - a műsor készítésének idején a MTV Külpolitikai szerkesztőségénél vezetője -, Antalócy Zoltán, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör alelnöke, az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának tagja.)

Összegzés

Mindezek nyomán azt kell mondani, hogy Magyarországon a NATO-kommunikációra 1997-ben költött mintegy félmilliárd forint nem olyan jelentős összeg. Nem jelentős, hiszen például csak a Boszniában szolgáló magyar SFOR-egység ennek mintegy négyszeresébe fog kerülni, vagy a Magyarország NATO-tagságáról megtartandó népszavazás költségei ennek közel négyszeresét fogják kitenni, s csak a Földművelődésügyi Minisztérium költ idén az euroatlanti integráció előkészítésére ugyanennyit. A NATO-kommunikáció költsége egyszerűen eltörpül egy-egy, a közelmúltban megtörtént vagy elhatározott magyar fegyverbeszerzéshez képest és a magyar fegyver-tenderekben érdekelt cégek reklámra költött összkiadásaihoz képest pedig alig mérhető. A NATO-kommunikáció pénzeire tehát abszolút értékben és arányaikban is azt kell mondani, hogy önmagukban véve nem jelentős összegek.

A probléma nem az összegszerűségben, hanem a pénzek elosztási rendszerében, hozzáférhetőségben és a finanszírozott “termékek” jellegében van. A pénzek a nyilvánosság előtt kontrollálhatatlanul, felkérések vagy formális pályázatok kiírása nyomán, számos esetben a közbeszerzési törvény megsértésével kerülnek szétosztásra. A NATO-pártiak, a legelemibb összeférhetetlenségi szabályok megtartására fittyet hányva, egymás szervezetei, a NATO-csatlakozás szorgalmazására létrehozott kvázi-NGO-k között osztják szét a pénzeket, nagyobb részben pedig a mindig pénzszűkében lévő média jelentős korrumpálásával állítják elő a nekik tetsző műsorokat és anyagokat. A KÜM és a HM által támogatott NATO-műsorok mindegyike megsérti a médiatörvényt, s ezek jelentős része külön is a médiatörvény kiegyensúlyozott tájékoztatást előíró törvényhelyeit. Néhány kiemelten támogatott műsor gyakran alacsony színvonalon jeleníti meg a szponzor szándékát, illetve az adott műsor műfajánál fogva a NATO-témájának megjelenítése az objektív információközlésre eleve alkalmatlan közegben történik, ráadásul mindez a műsor készítésének költségeihez hozzájáruló nevének feltüntetése nélkül történik. Az írott sajtó támogatásával és azok döntő többségének egyoldalú témakezelésével a sajtóetika szabályai sérülnek súlyosan, viszont kétségtelen, hogy a Világgazdaság, az Élet és Tudomány valamint az MTI Press kivételével, valamennyi lap legalább korrekt módon föltünteti a támogató nevét. A tudományos munkák és kiadványok szintén kivétel nélkül NATO-hívő szerzőknek adnak helyet. A NATO-kommunikáció pénzei - forrástól függetlenül - a NATO-ügyet egyértelműen és határozottan pártoló, népszerűsítését célul kitűző elvek és elvárások mellett és mentén kerülnek felhasználásra.

Végül is tehát nem a NATO-kommunikáció összegszerűségében és annak forrásaiban látom a problémát, hanem abban, hogy ezeket 99 százalékban a NATO-csatlakozás mellett kiálló célokra fordítják. A NATO-kommunikáció ezért Magyarországon nem más, mint a NATO-előnyeinek, a NATO-csatlakozásnak és Magyarország NATO-tagsága kívánatosságának egyoldalú sulykolása, amely nem a lakosság tájékoztatását és informálását, hanem meggyőzését kívánja szolgálni. A NATO-kommunikáció így valójában egyenlő a NATO-propagandával.
Eszmélet folyóirat, 35. szám (1997. ősz)