←Vissza

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pécsi–Baranyai Szervezete, a Pécsi Városí Könyvtár és a Csorba Győző Megyei Könyvtár 1999. október 5-ikén 50 ÉVES A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRHÁLÓZAT címmel konferenciát szervezett a Pécsi Városi Könyvtár Várkonyi Nándor Könyvtárában, ahol a megyei és városi könyvtárosság fél évszázados történetét megidéző, a megyei könyvtár munkatársai által gyűjtött és összeállított kiállítást találtak az eseményre érkező régi és új kollégák, meghívott előadók. A tanácskozáson dr. Ujváriné Füzy Ágnes, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatójának megnyitója és Boda Miklós MKE megyei titkár köszöntője után előadások hangzottak el. Szente Ferenc, a Kölcsey Alapítvány ügyvezető igazgatója pécsi könyvtárosi emlékei felelevenítését követően a közművelődési könyvtárügy elmúlt évtizedeiről, Juhász Jenő az OIK főigazgatója személyes hangú bevezetője után a Művelődésügyi Minisztérium korabeli tevékenysége során megélt tapasztalatairól beszélt. Kiss Jenő, a FSZEK ny. főigazgatója szemtanúként, résztvevőként, emlékezőként az országos, dr. Román Lászlóné ny. igazgató pedig a baranyai sikerekről, nehézségekről szólt. Surján Miklós ny. igazgató a mögöttünk hagyott évtizedek emléktöredékeit villantotta föl régi munkatervek és beszámolók részleteiből válogatva, míg Gerő Gyula ny. főszerkesztő a könyvtárak, könyvtárosok médiabéli jelenlétét – vagy éppen hiányát – értékelő elemzést tartott. A programban szerepelt Kereszturi József, a Pécsi Városi Könyvtár osztályvezetője visszaemlékezése az intézmény negyven éves históriájáról, előadásának szerkesztett szövegét az alábbiakban adjuk közre:

 

Kereszturi József

A Pécsi Városi Könyvtár negyven éve

A Körzeti Könyvtár és az 1943-ban megnyitott Városi Könyvtár összevonásából 1952. augusztus 20-án felavatták a Baranya Megyei Könyvtárat, az új intézmény azonban a belváros lakosságának könyvtári ellátása mellett, támogatottság hiányában a külső városrészek kiszolgálása érdekében alig-alig tudott valamit tenni. 1959-ben 23 fiókkönyvtárban összesen 13-14000 könyvet talált a beiratkozott 3600 olvasó.

1960. január 1-jén néhány megyeszékhelyen – köztük Pécsett is – sor került a városi könyvtárak újjászervezésére, főképpen azzal a céllal, hogy a fiókkönyvtári hálózat kiépítésével illetve megerősítésével közelebb vigyék a szolgáltatásokat a lakossághoz. Ettől a dátumtól számítjuk a Pécsi Városi Könyvtár újabbkori történetét, ami azt is jelenti, hogy az esztendő végén pontosan negyven évesek leszünk. Ha ezt a négy évtizedet korszakokra próbáljuk osztani, három jól elkülöníthető időszakot különböztethetünk meg.

Az első másfél évtized inkább a mennyiségi gyarapodás ideje – a fiókkönyvtárak számának (hosszú ideig a harmincat is meghaladta) és különösen a fiókok könyvállományának növelése a könyvtárvezetés felvállalt törekvése. Ezt fogalmazta meg Szöllősy Kálmán igazgató az A Könyvtáros 1960. októberi számában:

"A hálózat fejlesztésében két eset lehetséges: vagy csinálunk néhány kerület középpontjában nagyobb fiókkönyvtárat, vagy minden kerületben kisebbeket. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Azt szeretnénk elérni, hogy egy kilométernél nagyobb távolságra ne kelljen senkinek sem mennie ahhoz, hogy könyvtárhoz jusson. Ez a követelmény Pécsett kb. 20-25 fiókkönyvtárat jelent. (...) Kérdés, hogy mennyire növelhető egy-egy fiókkönyvtár anyaga? Bár ezt elsősorban a hely nagysága szabja meg, mégis, azt hiszem, 5000 köteten alul aligha állhatunk meg." Ennek a programnak a szellemében indul a városi könyvtár működése, akkor még a Zrínyi utcából (egy volt esernyősboltból) szervező igazgatással. Az első címleltárkönyveket lapozgatva feltűnő, hogy a megyei könyvtártól átleltározott 17 000 dokumentum mellett diák- és olcsó könyvtári sorozatok köteteit leltározták oldalakon keresztül, nagy számban. A megyei könyvtártól a városi hálózatba tagozódó "fiókkönyvtárak" (a kölcsönzőhely definíció persze inkább tükrözi a valóságot) egy részét megszűntették – helyettük másutt nyitottak új intézményeket. Az évtized közepére kialakul az a könyvtári struktúra, ami azután még hosszú ideig meghatározza Pécs közművelődési könyvtári feltételeit. Elődeink elévülhetetlen érdeme, hogy közel vitték a könyvet az olvasókhoz (ezáltal megfelelve a központi művelődéspolitikai akaratnak is), felkeltették a könyvtárhasználat igényét – ezt pedig máig tiszteletreméltónak tartjuk akkor is, ha azután az adott személyi és különösképpen a tárgyi feltételekkel ezeket az igényeket színvonalasan kielégíteni már nem sikerülhetett. Az átleltározások, átköltözések közben szerény előrelépésről is számot adhatunk, hiszen az igazgatási központ a város főutcájába költözhetett, 1966-ban megnyílt a pedagógiai könyvtár, 1968-ban pedig átadták az ifjúsági könyvtárat, ahol a 24000 kölcsönözhető dokumentumot tartalmazó állomány mellett gazdag folyóirat-választék várta folyamatosan növekedő számú olvasóit. Még ugyanebben az évben új (és ezúttal először könyvtári célra épített) intézmény nyílik a Kertváros családi házas övezetében, a Honvéd téren. 1971. szeptember 1-től fogadja kis olvasóit az uránvárosi, l. számú gyermekkönyvtár 5000 kötetnyi állományával, 1975. szeptember 1-jén pedig a kicsit korábban avatott Ifjúsági Házban folytatta működését Ifjúsági Könyvtárunk, ott a hagyományos dokumentumok mellett fonótéka (Pécs város első könyvtári lemezgyűjteménye) és az előbb a Színház téren, a szakszervezeti könyvtár kezelésében üzemelő hírlapolvasó is a város olvasóközönségét igyekezett szolgálni. 1974. április 4-kén nálunk indul az ország második – a vidék legelső! – mozgókönyvtári célokra átalakított bibliobusza – kezdetben 7 kölcsönzőhellyel, részben olyan megállókkal, ahol korábban egyáltalán nem működött könyvtár, részben pedig korszerűtlen fiókokat "váltottak ki" vele; Könyvtári históriánk első korszaka, a régi, ma már nyugdíjas kollégáink által "hőskornak" titulált időszak a hetvenes évek közepére véget ért. 1975-ben a fenntartó városi tanács a 15 éves működést elemző felügyeleti vizsgálatot végeztetett – széleskörű szakértő gárda bevonásával. Az írásos összegezés néhány mondatát idézem: "Megállapíthatjuk – így a jelentés –, hogy a tipikusan nagyvárosi Pécs jelentős És differenciált igényű könyvtárhasználóval rendelkezik, illetve kellene, hogy rendelkezzék. A feltételes mód indokoltságát mutatja, hogy a nagy lélekszámhoz, korszerűnek mondható szemlélethez, differenciált igényekhez logikusan kapcsolódó nagy és korszerű intézményhálózattal, differenciált szolgáltatásra képes egységekkel városunk nem rendelkezik." Az 1974. december 31-jén működött 16 könyvtár, 4 szociális otthoni kölcsönző és a mozgókönyvtár alapterülete 1138 m2-t tett ki, a város közművelődési könyvtárainak összes alapterülete 2025 m2 volt. Ebből következik, hogy városunkból 1000 lakosra 14 m2 könyvtári terület jutott, miközben ugyanebben az időben Szombathelyen ez a szám 48, Szolnokon 44, Szekszárdon 42, Miskolcon 37 m2 volt. A mennyiségi fejlődés során erre az eredményre juthattunk. A felülvizsgálat 1975 derekán fejeződött be, következtetéseiből adódó tennivalóink határozták meg a hetvenes évek második felének munkáját.

A könyvtár történetének második korszakát 1976-tól a rendszerváltozásig, a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójáig írhatjuk. Első igazgatónk, Szöllősy Kálmán nyugalomba vonulása után 1977 őszétől Bertók László lett a könyvtár első számú vezetője. Irányításával, és a hetvenes évek második felében az intézményhez került, jobbára felső- és középfokú végzettségű szakemberek munkájával lehetővé vált a városi könyvtár szakmai megszilárdulása. Az ifjúsági könyvtár helyén a Kossuth Lajos utcában megnyílt a város 2. számú gyermekkönyvtára, amit hamarosan, még az évtized vége előtt követett a 3 számú is, a vásárcsarnokkal szemben – immár könyvtárnak elképzelt, vadonatúj helyiségben. A gyermekkönyvtári hálózat teljessé 1981-ben vált, a Petőfi utcai, megszűnt fiók helyén avatott 4. számú gyermekkönyvtár zárta a sort. Bízvást állíthatjuk, hogy az általános iskolás korosztály könyvtárlátogatóvá, olvasóvá nevelése terén a városi könyvtár egyedülálló tevékenységet végzett, és végez ma is Baranya megyében. A felemelő és látványos avatási, átadási alkalmakon túl a jobbára láthatatlan háttérmunkák is folynak: elkészült a szervezeti és működési szabályzat, kialakult a katalógushálózat és megkezdődtek a hálózat legnagyobb könyvtárának tervezési és előkészületi munkálatai.

A fentebb idézett felülvizsgálat intézkedési terve tényként rögzítette, hogy 1976. december 31-éig az átalakításra kerülő Griffaton-házban megnyílik a városi könyvtár új létesítménye, mellé pedig – valamivel későbbi elképzelés szerint új épületben helyezik el az igazgatási központot, s így a két részegység közösen a szakmai irányelvek kritériumainak is eleget tévő "B" típusú könyvtárat alkotott volna. A lakótelep akkoriban épült, közművelődési intézmény egy mozin és egy pici fiókkönyvtáron kívül gyakorlatilag nem volt, ugyanakkor a vonzáskörzet a maitól gyökeresen eltérő, más képet mutatott: egyetemi kollégium, sok baranyai falu teljes lélekszámát meghaladó lakójú magasház, tanárképző és műszaki főiskola volt a közelben.

Megkezdődtek hát az előkészületek. Könyveket már 1975-től vásároltak ugyan, az igazán célirányos munkát azonban 1977 novemberétől számítjuk, amikor a fiókkönyvtár gyűjteményének alakítására, az állomány feltárására, az épület rekonstrukció irányítására önálló munkacsoport szerveződött, részben új munkatársak felvételével, részben átszervezéssel biztosított kollégák bevonásával. Alig két és fél év múlva, 1980. augusztus 20-án Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész felavathatta a város legújabb közművelődési intézményét, a Pécsi Városi Könyvtár I. számú Fiókkönyvtárát.

A 210 m2-es szabadpolcos kölcsönzőtérben 20 000 jól válogatott könyv várta az első olvasókat, a 60 m2-es olvasóteremben 3000 lexikon, kézikönyv, album szolgálta a tájékozódást-tájékoztatást, a könyvtár zeneszobája az induló 200 hanglemezzel és kottákkal pedig rengeteg látogatót vonzott már az első hónapokban is. Fontosnak tartottuk a gazdag folyóirat-választékot, az avatás utáni 330 cím között szinte minden megtalálhatta a kedvére valót. Az új könyvtár heti nyitva tartása 43 óra volt.

Miután a felsőoktatási intézmények könyvtárain kívül más közeli könyvtár nem állt rendelkezésre, az intézmény iránt felfokozott érdeklődés nyilvánult meg: 1980 végéig, négy hónap alatt 2219 olvasó iratkozott be és 11 332 látogató járt a könyvtárban. A 2219 beiratkozó közül nagyon sok máig, közel húsz év után is kitüntet bennünket rendszeres látogatásával.

1981. május 19-kén ismét ünnepre volt hivatalos a város könyvtáros közössége és az érdeklődő olvasók. A könyvtár – 85. születésnapján – Várkonyi Nándor nevét vette fel, tisztelegve ezzel "Pécs szent embere" (Németh László nevezte így) a könyvtáros, irodalomtörténész folyóirat-szerkesztő, az ősi kultúrák szenvedélyes kutatója előtt. Emlékét akkor két – ma már öt – vitrint megtöltő állandó kiállítás és Trischler Ferenc szobrászművész munkája is őrzi a könyvtár folyosói galériájában.

1979-ben még megnyílt a kibővített meszesi fiókkönyvtár, 1981-ben másik (ismét csak átalakított) bibliobusz állt munkába, a központ megépítése azonban előbb csak halasztódott, majd lassan le is került a napirendről, a hajdanvolt szép tervet már csak a még mindig beépítetlen terület és a Várkonyi Nándor Könyvtár emeleti kiszolgáló helyiségeinek elrendezése őrzi. 1982-ben Bertók László után addigi helyettese, Pál Józsefné lett az utódja a városi könyvtár élén. Nehéz időszakban vágott neki sok tennivalójának. Ebben az időben ismét hangsúlyosan jelentkeznek a megyeszékhelyeken működő városi könyvtárak helyét, szerepét, funkcióit tárgyaló, egyébként az intézmény típus egész történetén átívelő, hol halkuló, hol erősödő polémiák – itt elégséges talán csak az 1986 tavaszi, debreceni tanácskozásra emlékeztetni. Ugyanakkor az évtized közepétől egyre inkább érezteti hatását a gazdasági visszaesés, ami könyvtárunk számára legelőször a beszerzési keret reálértékének csökkenésében mutatkozott. Míg korábban a példányszámok megállapításánál tekintetbe tudtuk venni a várható olvasói érdeklődést, a nyolcvanas évek közepétől egyre gyakoribb az egy-két példányos rendelés, megkezdődik az előfizetett folyóiratcímek csökkentése, az ifjúsági könyvtár hírlapolvasója áldozatául esik a kényszerű takarékossági intézkedéseknek. Legfájdalmasabb veszteségünk a néhány évvel korábban avatott meszesi fiók bezárása, de az évtized végére több más, kisebb könyvtár is megszűnik.

A városi könyvtár erejéhez mérten már a hatvanas évek közepe óta a könyvtári tevékenységen túl is részt vállalt Pécs közművelődésében, a helyi kulturális életben. 1980 után a kiemelt rendezvényeknek – értelemszerűen – a Várkonyi Nándor Könyvtár adott otthont, az irodalmi esteken, találkozókon vendégül láthattuk a magyar irodalom színe-javát. Rendkívül kedvező fogadtatása volt a pécsi–baranyai írók könyvbemutatóinak, amelyek mindig eseményszámba mentek. Csorba Győzőtől Pákolitz Istvánig, Pál Józseftől Galambosi Lászlóig, Hallama Erzsébettől Szederkényi Ervinig (hogy csak a már eltávozottakat említsem!) a város irodalmi életének meghatározó személyiségei mutatták be új köteteiket.

Említésre érdemesek a könyvtár kiadványai is. A még a hatvanas években közreadott munka (Csekey István bibliográfiája) és a hetvenes években napvilágot látott négy kiadvány (Györki Judit, Tüskés Tibor, Nádor Tamás és Szász Levente művei) után 1984-1994 között öt (közöttük a Várkonyi Nándor életművét regisztráló bibliográfia jelent meg a könyvtár kiadásában, Bertók László összeállításában.

A könyvtártörténet harmadik szakaszát az utolsó tíz esztendő, a rendszerváltozás kezdetétől napjainkig eltelt évek alkották. Miután mindannyian átéltük, emlékezünk rá, hogy ezek a társadalom egészéhez hasonlóan a könyvtárak életében is nehéz napokat hoztak. A nyomdai, majd a követő folyóirat és könyvárak rohamos növekedése miatt gyorsuló ütemben csökkent a beszerzési keretek reálértéke, következményeként viszont már-már illúzióvá lett a körültekintő gyűjteményalakítás.

Az 1990-ben könyvtárunk élére került igazgató, dr. Ujváriné Füzy Ágnes gyakorta fordult az önkormányzathoz állománygyarapítási póthitelek igényével általában eredménnyel. Természetesen az évtized során gyakorlattá vált pályázatokon is megjelentek többletforrást megcélzó anyagaink – jóval kevesebb sikerélménnyel. Összegezve: a közművelődési könyvtárügy egészét sújtó kedvezőtlen tendenciákat mi sem tudtuk hatástalanítani, hiszen pl. az ingyenesség feladása után nagyon megemelt beiratkozási díjért az olvasók szerényebb színvonalú szolgáltatást kaptak a korábban megszokottnál, bizonyos dokumentumok megvásárlására pedig, számunkra megfizethetetlen áruk miatt nem gondolhattunk, így viszont egész olvasói rétegek (pl. a vállalkozói kör) szorulhatnak ki a könyvtárból.

Hétköznapjaink természetesen színesebbek, hiszen számos valós gondunk mellett örömteli eredményekről, gazdagodásról is beszámolhat a krónikás. A évtized közepén végre elkezdődött a városi könyvtár informatikai fejlesztése, a hálózatnak mára nyolc számítógép működik. 1991-ben – s harmadszorra már bibliobusz céljára gyártott – autóbuszt sikerült vásárolnunk. Negyedszázados kívánságunk teljesült, amikor a városban szétszórt tárolóhelyiségek kiváltására elkészült központi raktárunk.

Ismét egyre több a Pécs véleményformáló személyiségeit a könyvtárba csalogató; színvonalas rendezvény. Két alkalommal is módot találtunk például arra, hogy a helyi közéletet alakító tekintélyek, pedagógusok, orvosok, lelkészek, közgazdászok stb. addig ismeretlen oldalukat felvillanthassák – kedves verseiket mondták el a nagyszámú érdeklődőnek – és persze egymásnak.

1996-ban, születésének centenáriumán emléküléssel tisztelegtünk Várkonyi Nándor életműve előtt, a négy előadás azután egy évvel később könyv alakban is megjelent. Legutóbb pedig, már 1999-ben első igazgatónk, Szöllősy Kálmán humoros írásaiból válogató kötet megszületésének mozgatói lehettünk.

Végére hagytam a legfontosabbat: úgy tűnik, hogy az utóbbi egy-két esztendőben az állománygyarapítás is elmozdult a mélypontról – ismét több könyvet, folyóiratot, CD-t vásárolhatunk, olvasótáborunk megelégedésére.

Befejezésül álljon itt néhány 1998. december 31-ei adat: 39 főfoglalkozású munkatársunk (közülük 30 könyvtáros szakember) gondozza a Pécsi Városi Könyvtár gyűjteményét, a 228000 könyvet, 2000 bekötött folyóirat évfolyamot, 9000 hanglemezt és CD-t. Ők azok, akik az apró könyvkölcsönzőktől az értékes állományt őrző, jelentős könyvtárakig ívelő, négy évtizedes történetet napjainkban tovább írják – reméljük, hogy a bennünket látogatásukkal, beiratkozásukkal megtisztelők örömére.