←Vissza

Pegán Anita

Pécsett októberben

Bízom benne, hogy olvasóim sok mindent tudnak Pécsről, az itt feltárt 6000 éves romokról, és arról, hogy Pécs városának őse a Kr. u. II. század elején alapított római Sopianae. Nyilván tudnak az 1367-ben Nagy Lajos király által itt alapított egyetemről is. Aztán több évszám merülhet fel, amelyeket fekete betűkkel írnak a város történetében. Ilyen volt 1526 és 1664 is. Tehát bízom abban, hogy vannak bizonyos emlékeik ezekről a dolgokról, esetleg jártak a városban. Azért remélem, hogy így van, mert az élet úgy hozta, hogy a múltba merengés helyett a jövőre irányítsam írásom fókuszát. Méghozzá 2010-re. Most kicsit olyan, mintha a jövőből kellene visszanézni azt a folyamatot ami elvezet oda. Hisz' a végeredmény már a szemünk előtt lebeg: a Dunántúli Napló szerkesztőségében akár a mai napon elmenthetik a számítógépbe a 2010. január 1-jei nagybetűs főcímet: "Idén Pécs Európa Kulturális Fővárosa". És azt hiszem, sokan szeretnénk egy pillanatra most belenézni abba az újságba. Csak egy pillanatra belelapoznánk ... csak legalább a képeket megnézhetnénk ... vagy csak elolvashatnánk az ünnepi interjút a polgármesterrel ...

Ahogy mondják, az út maga a cél. Valójában nem is a cél a fontos, hanem maga az út, amin és a mód ahogy elérjük azt. S úgy tűnik, a 2010-ig vezető út elég rögös ...

- Pécset 2006. március 11-én választották meg 2010-re Európa Kulturális Fővárosának Essen és Isztambul mellett - kezdjük a beszélgetést Kalányos Katalinnal, a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatójával. - A programban egy új könyvtár, egy regionális könyvtár és tudásközpont terve szerepel. Mivel nem bíztunk a címzett állami támogatás elnyerésében, nagyon örültünk az Európa Kulturális Főváros lehetőségének. De amióta megnyerte a város ezt a programot, az egyeztetési nehézségek és a különböző problémák egyre reménytelenebb színben festik le a jövőt. Még a tudásközpont helyszíne is kérdéses, pedig már 2006 végét írjuk.

A Regionális Könyvtár és Tudásközpont a nyertes pályázat szerint az egykori Juno Tanszék nevű, lebontott kocsma telkén kapott helyet. Nagyjából a pályázat elnyerésének időpontjában azonban a város százszázalékos tulajdonában lévő PVV Zrt. az ingatlant eladta egy magánszemélynek. A könyvtár elhelyezésére ezek után a PEAC-pályát nevezték meg, majd a Zipernowsky Károly Szakiskola melletti parkolót. A következő elképzelés szerint a 6-os út melletti, ún. Lánc utcai rendelő előtti területre épülne, a legújabb fejlemény szerint ismét a PEAC-pálya a helyszín, amely az egyetem tulajdonában van. A várossal kötött megegyezés szerint az egyetem a közgazdasági és jogi kari könyvtárat, továbbá két multimédiás előadótermet kér, valamint részt vesz a finanszírozásban. Ezen az új alapon készült egy új szakmai tanulmány, jelenleg az egyeztetések folynak. Véleményem szerint szoros együttműködésre és átgondolt szakmai munkamegosztásra van szükség, amit nehezít, hogy néhány nap áll rendelkezésünkre, mert sürget az idő: ki kell írni a tervpályázatot.

- Beszélnél egy kicsit az Európa Kulturális Fővárosa programról?

- Az Európa Kulturális Fővárosa program egy 36 milliárdos projekt. A tervek szerint Konferencia- és Hangversenyterem, Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Nagy Kiállítótér, Zsolnay Kulturális Negyed épülne, közterületi és közpark rekonstrukció képezi a részeit. Sajnos, mind ez idáig a látványterveken kívül csak bizonytalanságokat látunk minden területen. Az időbeli csúszás véleményem szerint óriási. Hiszen 2010-re már a felépült és működő intézményeknek kellene vár­niuk a látogatókat. Míg jelenleg a helyszíne is kétséges ezeknek a beruházásoknak. A minket érintő kulcsprojektről röviden: miközben a jövő könyvtárát építjük, a kulturális intézmények egyre nehezebb, kilátástalanabb helyzetbe kerülnek. Idén a költségvetés tervezésekor a fenntartó forráshiánya miatt 27 millió forint elvonást és kétmillió bevételi többletet kellett vállalnunk. 14 fő elbocsátására került sor, egyúttal a nyitva tartásunkat is csökkentettük heti 56 óráról 36 órára, hiszen érthető módon, ekkora létszámmal már nem lehet ugyanazt a nyitvatartási időt tartani.

- Múlt időben fogalmaztál. Személyesen túl vagy már a kritikus mélyponton?

- Tulajdonképpen még nem vagyok túl rajta. megfordult már a gondolat a fejemben, hogy feladom.

- Valamiért azonban mégis itt vagy, mégis csinálod. Mi motivál?

- Mert könyvtáros vagyok. Már 14 éves koromban a falunkban egy kis könyvtár működésében segítettem, aztán átvettem ezt a könyvtárat. Igazából gyermekkönyvtáros szerettem volna lenni, de aztán az élet úgy hozta, hogy nem lettem az. Aztán már mint olvasószolgálatos megtapasztaltam az általam kiszolgált, elégedett olvasók örömét, és ténylegesen azt vallom, hogy az olvasói elégedettség mérése nem számokban vagy statisztikákban kifejezhető legjobban, hanem ebben a személyes élményben. Aztán szakfelügyeleti munkát is végeztem, ennek során az emberi kapcsolatok ápolására helyeztem a hangsúlyt, és így, a bizalomra épülő kapcsolatok hozták meg az igazán jó együttműködést. Ebben a munkában igazán megtaláltam önmagamat és a hivatásom örömeit. Természetesen, ha a kollégáimra gondolok, az jut eszembe: nem tehetem meg, hogy itthagyom őket ebben a helyzetben, azokat, akiket én motiváltam, akiket én buzdítottam a munkájuk során.

- Milyen a hangulat mostanában a könyvtárban?

- Amikor kiderült, hogy leépítés lesz, nagy volt a feszültség. Aztán amikor az is kiderült, hogy ez három lépcsőben valósul meg, akkor érthető módon az első leépítési hullám után sem tudtak megnyugodni a kollégáim. De dolgozunk! Bár nem vagyok optimista a helyzetünkkel kapcsolatban, annyit tudok, hogy a lehetőségünk még megvan arra, hogy a szolgáltatásokat biztosítani tudjuk a megyében.

- Ha már a megyei szolgáltatásokat említetted, beszélnél egy kicsit arról (ami talán vidámabb téma), hogyan alakul a kistérségek helyzete a megyében?

- A kistelepülések arányát tekintve a megyék között az első helyen érintett Baranya megye, ahol a 301 településből 252 a kistelepülés, vagyis a települések 83,7 százaléka! Megyénkben a 146 működő könyvtár közül 61 könyvtár szerepel a nyilvános könyvtári jegyzéken. Jóllehet a szakmai megfelelés sok esetben vitatható, az anyagi előnyök, így a pályázati források lehetősége miatt vállalták a települések a jegyzékre kerülést.

A még jó néhány éve helyszínen végzett szakfelügyeleti vizsgálatok során kaptunk reális képet a szolgáltatások minőségéről. A vizsgálatok kiterjedtek a szünetelő könyvtárakra is. A kb. húsz évvel ezelőtti szinten konzerválódott, új információkat nem vagy alig tartalmazó gyűjteményeket, a rossz tárgyi feltételeket, a szakértelem-, sőt létszámhiányos helyeket nem nevezhetjük könyvtáraknak, és az így nyújtott szolgáltatást korszerű könyvtári szolgáltatásnak. Az információhoz jutás demokratikus esélyegyenlőségének elve Baranyában az ilyen térségekben élők számára nem érvényesül. Bebizonyosodott annak szükségessége, hogy a kistelepülési könyvtári ellátást új alapokra kell helyezni.

A kistelepülések többsége és könyvtárunk is igyekezett a kilátástalannak tűnő helyzeten változtatni. A szakfelügyeleti vizsgálatokon szerzett tapasztalatok alapján kapcsolatot építettünk ki a könyvtárosokkal, a helyi vezetőkkel, ily módon sok hasznos információt és konkrét segítséget tudtunk nyújtani. Néhány példát említenék csak. A 2003-as NKÖM-GYISM pályázat menedzselésével szereztük meg a települések bizalmát. Több községi és városi könyvtár jutott így többmilliós pályázati forráshoz. Ezt követte 2004-ben az NKA állománybővítést célzó KSZR pályázata, amelyen könyvtárunk tíz községi könyvtár ellátására hárommillió forintot nyert. 2004 végéig összesen 972 dokumentumot vásároltunk. A könyvek mellett CD-ROM, DVD, hangkazetta is került a könyvtárak állományába. A dokumentumadatok bekerültek a megyei könyvtár központi adatbázisába is. A támogatás 2005-ben is folytatódott, ennek eredményeként négymillió forintot fordíthatunk a kistelepülések ellátására.

A Sellyei Többcélú Kistérségi Társulás 2004-ben az emeltszintű könyvtári szolgáltatások bevezetését célzó pályázaton nyert összegből 1 112 400 forintot állo­mány­gyarapításra fordított. A vásárlás lebonyolításában és a feldolgozásban kérték a segítségünket, nyolc könyvtár számára vásároltunk új dokumentumokat. A Megyei Önkormányzat 2005-ben egymillió forinttal támogatta a kistelepülések ellátását. Ebből további négy község számára vásároltunk dokumentumokat.

Ekkor már 22 községi könyvtárnak végeztünk szolgáltatást, dokumentumvásárlást, feldolgozást, majd kiszállítást. Ez nagy előrelépés volt, de igazi változást az 5/2005 (I. 19.) Kormányrendelet hozott, amely a többcélú kistérségek feladatellátásába a mozgókönyvtári ellátást is beemelte, és a feladatot normatív támogatásban részesítette.

2005-ben öt kistérségi társulás (Siklós, Sellye, Szigetvár, Komló, Mohács), összesen 29 település rendelte meg a szolgáltatást könyvtárunktól. 2006-ban a pécsi és a sásdi kistérségben is ellátunk mozgókönyvtári szolgáltatást, összesen 69 településen.

Könyvtárunk mellett a sásdi és a siklósi városi könyvtár végez mozgókönyvtári szolgáltatást.

A hirtelen ránk zúduló nagy feladat elvégzéséhez nem volt követhető munkamódszer, saját magunk dolgoztuk ki a normatíva felhasználásának szabályait, a mozgókönyvtári feladatok rendszerét, és alakítottuk ki a munkacsoportot. Kistérségenként szolgáltató teamet hoztunk létre, egy-egy kistérségi referenssel az élén. A munkában alkalmanként 8-10 szakkönyvtáros vesz részt. Egy állandó feldolgozó végzi az állományba vételt, a gazdasági vezető végzi a pénzügyi tevékenységeket. Látható, hogy az ilyen kiterjedt tevékenység sok "szereplőt" és komoly fejlesztéseket kíván. A könyvtár személygépkocsija mellé egy mikrobuszt vásároltunk, és informatikai fejlesztés is történt. Fölöspéldány raktárt és egy letéti elosztó raktárt alakítottunk ki.

Mind a hét kistérségnek van tehát egy felelőse, aki tartja a kapcsolatot az önkormányzatokkal és a könyvtárosokkal. A vásárlásokról, tevékenységekről pontos kimutatásokat készítünk. Mindennel pontosan, számlák alapján elszámolunk. Nagyon szeretik a kollégáim ezt a munkát. Főleg a személyes kapcsolattartást.

A munka első szakaszában mindenki elkezdte a saját kistérsége felmérését. Ehhez két űrlapot készítettünk: az egyikkel a működő könyvtárakat, a másikkal a szünetelő könyvtárakat mérjük fel, illetve azokat az önkormányzatokat is megkeressük, ahol nincs könyvtár.

A helyszíni felmérések a terület jobb megismerése mellett segítséget nyújtanak a különböző pályázatok előkészítéséhez, megírásához is. Így a Közkincs-program keretében lehetett könyvtári bútorra, könyvtári infrastruktúrára pályázni. A felmérések alapján tudunk tervszerűen, folyamatosan fejleszteni.

Hogy a legutóbbi évet említsem: 2005-ben az öt kistérség kisközségi könyvtáraiban összesen 12 819 250 forintot fordítottunk állománygyarapításra!

Nem mellékes, hogy olyan súlyosan forráshiányos az önkormányzat és ezáltal a könyvtárunk is, hogy nekünk ez a tevékenység, azaz az ebből a könyvtárunk számára befolyó szolgáltatási díj a "mentőöv". Tudniillik augusztus óta nem tudjuk fizetni a számláinkat. A gyarapítási keret kimerült. Irodaszert nem veszünk egyáltalán. Ha most befolyik ebből a tevékenységből a már nagyon várt bevétel, akkor - önfenntartó módon - ki tudom fizetni a számlákat.

- Milyen nagy munkafolyamatokat emelnél ki a jelenből?

- Két nagy munkafolyamat zajlik. Az egyik az új könyvtár szakmai programjának a kimunkálása, a másik a már említett intézményi integrációs folyamat. Ha a politikai döntés kimondja, hogy mikor és milyen lesz az integráció, akkor minden területen (gyűjtőkör, állományharmonizáció, informatika, humán infrastruktúra stb.) megkezdődhet az egyeztetés. Még az új felállás is változtatja, gazdagítja a struktúrát, jelenleg egy városi-egyetemi és megyei fenntartású integrált intézményről van szó. Az egyetem részéről a nagy múltú és jelentős közgazdasági és jogi állományról, valamint a különböző nagy gyűjteményegységek közös használatáról (Világbanki különgyűjtemény, régi jogi anyagok kutatószobája, Európai Terminológiai Központ, Európai Dokumentációs Központ). A városi és térségi funkciók pedig gazdagodnak a fejlett és egységes információs technológiai rendszer révén, létrejönnek az eddig hiányolt funkciók: közösségi színtér, szabad felhasználású informatikai övezet, hírlapolvasó, böngésző, gyermekkönyvtár, médiaövezet, oktató termek, PC-olvasótermek, kutatófülkék, és nem utolsó sorban bővül a raktári rendszer, így mód lesz a speciális tárolást igénylő állo­mány­egy­ségek megfelelő elhelyezésére. A beindult kistérségi letéti ellátás is megfelelő infrastruktúrát kap, a könyvtárbuszok is szervesen kapcsolódhatnak az intézményhez, és a garázst is biztosíthatjuk az elhelyezésükhöz.

- Mekkora az állomány, és milyen az informatikai feldolgozottsága? Milyen rendszerrel dolgoztok?

- Az állomány jelenleg 450 ezer egységből áll, kb. 40 százalékos a feldolgozottsága; az OPAC-ot Corvina integrált szoftverrel építjük. Szerencsésnek mondható, hogy az egyetemi és a városi könyvtár állományának konvertálását nekünk kell majd megoldanunk, mert ezek az intézmények Szirén-szoftvert használnak.

- Csorba Győzőről kapta a nevét a könyvtár. Milyen kultusza van ma a könyvtárban?

- Tisztelettel figyelünk arra, hogy időről időre megemlékezzünk róla. Kultusznak nem nevezném, inkább tiszteletnek, odafigyelésnek tekintem emlékének ápolását. Ő 1943 és 1994 között dolgozott itt. Egy tekintélyes költőről van szó, aki körül annak idején valódi alkotóműhely alakult ki, nagy neveket ismert és hozott a könyvtárba. Mészöly Miklóstól kezdve nagyon sok híres költő, író tiszteletét tette nálunk. Mindig volt körülötte egyfajta társasági légkör. Az író-olvasó találkozók is nagyon személyes hangulatúak voltak.

Több igazgató is vezette a könyvtárat. De egy részük politikai döntések nyomán került ide az 1950-1960-as években, és ők általában rövid ideig dolgoztak itt, és nem is szakemberek voltak, működésük nem is hagyott nyomot a könyvtár történetén. De Román Lászlóné személyében igazán neves szakmai vezető került a könyvtár élére.

Román Lászlónét, Marikát tartom szakmailag és emberileg is példaképemnek. Döntéseim során a mai napig is felmerül bennem: vajon ő mit tenne az adott helyzetben, sőt többször személyesen kértem tőle tanácsot.

A könyvtár mindössze 1100 m 2 -en várja a látogatókat. Egyik büszkeségük a helyismereti gyűjteményük, hiszen a "Baranya-Könyvtár" gazdag tárháza a megyére vonatkozó különféle dokumentumoknak. A zeneműtárban pedig igen magas zenei képzettséggel rendelkező munkatársak várják az érdeklődőket.

A Csorba Győző emlékszobában tablókon, tárlókban és vitrinekben szerényen válogatva mutatnak be részleteket a gazdag életműből. A fényképeken az édesanya, Borsódi Mária, a címfestő édesapa, Csorba György, a "kilenc közül nyolcadiknak" született költő és későbbi családja, felesége, Velényi Margit, lányai, Eszter, Noémi, Zsófi, valamint unokái. Láthatók első versei pepita fedelű füzetekben, kiváló minősítésű érettségi bizonyítványa, egyetemi leckekönyve, doktori diplomája, első, szerzői kiadásban megjelent verseskötete.

Újabb tárlók és tablók dokumentumai mutatják be az irodalmi és művészeti élet szervezőjeként, a Janus Pannonius Társaság tagjaként, a Sorsunk, az Ív, a Dunántúl, a Jelenkor szerkesztőjeként, írók, költőtársak, művészbarátok (Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Fodor András, Szántó Tibor, Martyn Ferenc, Takács Jenő) társaságában.

Néhány dokumentum megörökíti a könyvtáros Csorba Győzőt is. Látható a kiállításon a számára oly meghatározó 1947-es római ösztöndíjas út élményeit megörökítő "Római Napló" kézirata, a jóbarát, Martyn Ferenc Csorba Győzőről készített olajfestménye, tus­rajza, valamint a költő faliórája, csengőgyűjteménye. Külön tárló mutatja be kitüntetéseit: könyvtárosi dicséret 1954-ből Darvas József aláírásával, Áprily-díj műfordítói munkásságáért, Janus Pannonius művészeti érem, Kossuth-díj, és sorolhatnánk tovább az elismerő címek, díjak sokaságát.

A könyvtári séta után, az igazgatói irodába visszatérve éppen azon gondolkoztam, hogy kérdezhetek-e valami személyeset Katalintól, amikor kérdés nélkül a fiáról kezdett mesélni. Nos, ilyen beszélgető partnert kívánhat magának minden újságíró!

- Egy nagy fiam van, aki 21 éves, és már a saját életét éli. A Pannon Egyetemen tanul. Igazán jó gyerek. Kiskora óta egyedül nevelem. Így alakult. A munkámat helyeztem mindig az életem előterébe - ezért van is a fiammal szemben lelkiismeret-furdalásom. Néha, amikor a gyerekkori emlékeit felidézi, arról panaszkodik, hogy sokat volt egyedül. Nos, igen: sokat dolgoztam. Egyszer egy "Munka elleni fű" nevű kis ajándékot kaptam tőle. - Meg is mutatja az asztalon a kis, bekötött szájú üveget. Vékony, száraz növények vannak benne, és a felirat is ott díszeleg rajta. - Most viszont már az unokáimat várom. Úgy gondolom, az lesz az élettől a következő nagy ajándék, amit igazán élvezhetek.

 

(Az interjú az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából 2006. október 24-én készült.)