←Vissza

Bartos Éva

Könyvtárosok képzése, továbbképzése -
határok nélkül

A határontúli magyar könyvtárakkal és könyvtárosokkal való kapcsolattartásban, a könyvtárosi munka objektív és szubjektív feltételeinek kialakításában hagyományosan három alapvető terület körvonalazódott az utóbbi évtizedekben: a dokumentumellátás hiányosságainak enyhítése, a könyvtári eszközpark megteremtésének támogatása, valamint a könyvtárosok szakmai felkészültségének javítása. A három területen nyújtott támogatás azonban más-más lehetőségek és hangsúlyok közepette valósult meg. A lehetőségek főként az anyagi, szakmai szempontok fényében, a hangsúlyok viszont szemléleti okokból változtak az idő folyamán.

A sokáig legfontosabbnak és legbiztosabbnak tűnő támogatás a dokumentumellátás volt. Az Országos Széchényi Könyvtár a nemzetközi csere keretében és a fölös példányok gazdag választékával hosszú ideig jelentősen hozzájárult a határontúli magyar lakosság igényeit kielégítő magyar nyelvű irodalom biztosításához. Azonban a köteles példányok számának csökkenésével, valamint az OSZK költségvetési forrásainak szűkülésével ez a támogatás mára gyakorlatilag megszűnt, mindenesetre jelentéktelenné vált. E feladatot többen, nagyrészt azonban az 1993 óta működő, 2000-ben megújult Pro Hungaris Alapítvány vette át, amely - szándékai szerint - a könyv- és folyóirat támogatáson túl szerepet játszhat a magyarországi szoftver-hardver eszközök eljuttatásában is, legalább a határontúli elosztó központokhoz. Távlatilag a digitalizálás, a tartalomszolgáltatás új formái pedig alapvetően átstrukturálják majd ezt a területet, ezt a támogatási formát is.

A kelet-közép-európai rendszerváltozások némiképp könnyebbé tették a fizikai kapcsolattartást, egymás személyes felkeresését, az információtechnológia, az internet megjelenése korlátlan és gyors szakmai együttműködést biztosít, az Európai Unióba való belépés vagy annak közeli lehetősége az érintett (többségi) államokban pedig kiegyensúlyozottabb alapellátottságot jelenthet a kisebbséget ellátó könyvtári hálózatokban is. E változások következtében ma egyrészt tisztábban és pontosabban látjuk a határontúliak gondjait: az intézményrendszer, az ellátottság, a személyi feltételek nehézségeit, mivel ezekről sok közös fórumon értesülünk tőlük, és magunk is megtapasztalhatjuk látogatásaink alkalmával. Másrészt - mivel a nehézségeik egymástól eléggé eltérőek - sokkal célirányosabb, az egyedi igényeknek megfelelőbb ("testre szabott"), racionálisabb segítségnyújtást kell kidolgoznunk és megszerveznünk számukra. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete a 2004-es könyvtáros világtalálkozóhoz kapcsolódva kerekasztal-beszélgetés keretében minden szomszédos ország könyvtáros képviselőivel közösen helyzetelemzést végzett, majd ennek nyomán stratégiai és cselekvési tervet készített az együttműködés szükséges és lehetséges módjairól (lásd a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2004/5., majd 2005/7. számában).

A közös európai jövő követelményei az előttünk álló időszakban olyan magasra teszik a mércét a könyvtárosok számára, hogy vitathatatlanul saját felkészültségünk fejlesztésére kell a legnagyobb figyelmet fordítanunk, határon innen és túl. A társadalmi versenyképesség megteremtése, az életminőség javítása élethosszig tartó tanulással, az információkhoz való korlátozás nélküli hozzáférés biztosításával, a közjót szolgáló intézményi és szakmai szemlélettel - olyan kihívások, melyek a könyvtáros képzést, továbbképzést kulcsfeladattá teszik már napjainkban is. Az együttműködés, a támogatás formái közül ezért ezt kell most az első helyre tennünk.

Ha a jelenlegi helyzetet szemügyre vesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy rengeteg formában és módon történik a határontúliaknak az anyaországi továbbképzésekbe való bevonása. Ezek egymástól függetlenül, mondhatnám, egymás tudtán kívül, összehangolatlanul és esetlegesen valósulnak meg, ennek következtében némely határontúli kollégák évente többször is eljutnak valahová, mások egyszer sem. Bizonytalan az anyagi feltételek előteremtése is, hiszen a részvétel lehetőségét alapvetően pályázati pénzek biztosítják mind a rendezők, mind a "vendégek" oldaláról. Néhány példa a különböző szintű és jellegű lehetőségekre:

•  Nagyrendezvények, konferenciák: Magyar Könyvtárosok Világtalálkozója négyévenként; az MKE Vándorgyűlése évenként; az MKE szakmai szekcióinak és területi szervezeteinek konferenciái; az IKSZ által - hagyományosan a határontúliakkal együtt - rendezett konferenciák, az országos szakkönyvtárak különböző konferenciái stb.

•  Szakmai szervezetek, egyesületek tanfolyamai, továbbképzési programjai: mint például az MKE által központilag szervezett kommunikációs tréningek, az IKSZ által gondozott, szépen terjedő "testvérkönyvtár" mozgalom keretében szervezett közös képzések, a Publika Magyar Könyvtári Kör tájékoztató programjai, főként az európai uniós projektek kiterjesztésének céljával.

•  Megyei könyvtárak, nagyobb városi könyvtárak által szervezett továbbképzések általános (pl. alapfokú könyvtáros tanfolyam) vagy speciális tematikával (pl. digitalizálás).

A Könyvtári Intézet, azon belül az Oktatási osztály szakmai integrációs, koordinációs szerepe kitüntetett ebben a feladatban. Röviden tekintsük át a jelenleg kidolgozott és működő modellt, amely a határontúliak szempontjából a képzési szolgáltatások "kihelyezését" tekinti elsődleges megoldásnak. A pontosság kedvéért azt is tegyük hozzá: ennek anyagi alapját a szaktörvényi feladatra biztosított állami költségvetés teremti meg.

Az ún. OKJ-s képzéseket - mint a könyvtárosasszisztens-képzés (1 éves), a számítógép-kezelői, -használói képzés (1 éves), az emeltszintű könyv- és papírrestaurátor képzés (3 éves) - jelenleg nem lehet "kivinni", részben hosszú képzési időtartamuk, részben az oktatók nagy száma miatt. Határontúli résztvevőket fogadnának szívesen ezekre a képzésekre, de éppen a hosszú és széttagolt oktatási idő miatt nem tudják vállalni a részvételt. Ha az egységesülő Európában ezek a tanfolyamok beilleszthetőkké és elfogadhatókká válnak majd az egyes országok szakképzési rendszereiben, akkor az oktatók felkészítésével, a szakmai és vizsgakövetelmények rendszerének adaptációjával, az oktatási segédletek rendelkezésre bocsátásával tudjuk segíteni helyi megvalósításukat.

Az akkreditált tanfolyamok jelentős része határontúli helyszínre (jelenleg Csíkszereda és Zenta, de további cél egy szlovákiai és egy ukrajnai képzési bázishely kialakítása is) szóló indítási engedéllyel is rendelkezik. Ez akkor oldható meg, ha a tanfolyam kevés számú, könnyen kiutaztatható oktatóval működik, illetve maga a képzés nem igényel extra eszközöket vagy berendezéseket. Néhány példa: Alapfokú internet-használati ismeretek (30 órás), Csapatépítés a kön yvtárban (30 órás), Könyvtárosok mentálhigiénéje I-II. (30-30 órás), Az esélyegyenlőség biztosítása a könyvtári ellátásban I-II . (30-30 órás), Hagyományos és számítógépes formai feltárás (90 órás).

Igény esetén további, a fenti kritériumoknak megfelelő tanfolyam-tematikák is akkreditáltathatók, például: Digitalizálás, digitális dokumentumok közzététele az interneten (30 órás ), Irodalmi adatbázisok - Szakirodalmi és információs ismeretek az irodalomtudomány, irodalomtörténet, szépirodalom területén (30 órás), A projekttervezés és pályázatkészítés alapjai (30 órás).

A fentebb említett szempontok alapján azonban egy sor tanfolyami képzés határontúli akkreditációja egyáltalán nem oldható meg, részben tehát az előadók nagy száma, vagy a képzés eszköz- és berendezési, felszerelési igénye miatt, esetenként pedig a többségi államokban a törvényi szabályozás eltérő sajátosságai miatt nem is célszerű ezeket megrendezni. Ilyenek például a következők: A kulturális örökség védelme 1850 előtti dokumentumok esetében I-II . (30-30 órás) ., Báb-, dráma- és médiapedagógia könyvtárosoknak (60 órás), ECDL Start (60 órás), Kiadványszerkesztési és prezentációkészítési feladatok megoldása a könyvtárban (90 órás), Könyvtári szakértői tanfolyam (30 órás) , Könyvtári szakfelügyelői tanfolyam (30 órás) .

Idegennyelvi szaknyelvi továbbképző programjainknak a határontúli meghonosítását kezdeményezni lehetne az illető országokban fellelhető kulturális intézetekkel való együttműködés alapján, pl. a német szaknyelvi továbbképzést (60 órás) az ottani Goethe Intézetekkel.

A célok és a megvalósulás, az elképzelések és a kialakult gyakorlat egybevetése számos hiányosságra, javítanivalóra utal. Megérett az idő arra, hogy egységes, integrált rendszerben fogalmazzuk meg javaslatainkat a könyvtáros képzés, továbbképzés határok nélküli megvalósítására.

I. Képzési, továbbképzési keretek

1. Helyi képzések a helyi igényeknek megfelelően, helyi szervezésben, a határontúli kollégák lakó-, illetve munkahelyén. Az ehhez nyújtandó szakmai segítség formái:

•  az anyaország részéről mentori, tutori, tanácsadói, konzultációs rendszer kialakítása a megfelelő képzési témák kiválasztása, a részletes tematikák összeállítása érdekében,

•  ajánló névjegyzékek összeállítása az egyes témákhoz a határontúlra meghívható előadók, oktatók köréről (végzettség, érdeklődési és szakterület, egyéb feltételek megjelölésével),

•  a képzésekhez oktatásszervezési, módszertani segítség nyújtása (résztvevők, oktatási képzési formák, módszerek kiválasztása, az ellenőrzés, számonkérés módjának eldöntése, minőségbiztosítás stb.).

2. Anyaországi képzésekbe való bevonódás, bekapcsolódás az eddig kialakult gyakorlat folytatása:

•  határontúli érdeklődők részvétele szervezett regionális, megyei és városi továbbképzéseken, általános és speciális tematikus konferenciákon, szakmai napokon, célrendezvényeken egyénileg vagy csoportosan,

•  meghívásos egyéni vagy csoportos részvétel az anyaországi szakmai szervezetek által indított (központi, területi szervezetek, szakmai szekciók által szervezett) képzéseken, vándorgyűlésen, közgyűléseken, egyéb nagyrendezvényeken, kampányprogramokon.

3. Akkreditált képzések, ezek keretében igény szerint határontúli résztvevőket fogadunk ("hallgató-import"), illetve teljes programokat viszünk ki ("tanfolyam-export") a Könyvtári Akkreditációs Szakbizottság által engedélyezett programok kihelyezett megvalósítása révén, tanúsítvány kiadásával.

4. Szakképzés:

•  középfokú szakképzés (könyvtári asszisztens, illetve segédkönyvtáros) szintjén távoktatás beindítása, illetve képzők képzésének támogatása a Könyvtári Intézetben,

•  egyetemi, főiskolai képzés szintjén anyaországi ösztöndíj lehetősége, gyakorlati képzésre való fogadás anyaországi felsőoktatási intézményekben, illetve könyvtárakban,

•  doktori iskolán való képzés támogatása.

II. Feltételrendszer

•  a legdöntőbb feltétel a finanszírozás, amelynek alapvető kerete a pályázati rendszer, jelenlegi lehetőségek OKM, NKA, Illyés Közalapítvány, Szülőföld, illetve hazaiaknak még az NCA is. Ezek rendszertelenül hol a határontúli, hol az anyaországbeli partner (esetleg mindkettő, vagy olykor éppen egyik sem) támogatását biztosítják, térben és időben összehangolhatatlanul. A cél az lenne, hogy a magyarországi pályázati rendszer küszöbön álló átalakítása után a várhatóan egyedüliként megmaradó Szülőföld Alap keretében többoldalú, állandó kárpát-medencei együttműködési program kidolgozására nyíljék lehetőség. Ugyanis állandó, megbízható keret szükséges a tervezett képzési bázishelyek kialakításához (országonként minimálisan egy helyen: Románia, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia, távlatilag Szlovénia, Horvátország, infrastrukturális, személyi támogatással), valamint a fenntartható folyamatos együttműködéshez;

•  átlátható, pontos nyilvántartás a képzési programokról a tájékozódás, a tervezhetőség érdekében. Erre célszerű lenne kiépíteni egy naprakész adatbázist a Könyvtári Intézetben;

•  átlátható, pontos nyilvántartás a képzésbe bevonandó, bevonható határontúli könyvtáros kollégákról, képzettségükről, végzettségükről, munkakörükről, érdeklődési- és szakterületeikről, hogy arányos, egyenletes, célirányos és hatékony, mindenkire kiterjedő képzés, továbbképzés alakulhasson ki;

•  lépéseket kell tenni az akkreditált képzésben megszerezhető tanúsítványok honosíthatósága érdekében (főként az európai uniós tagországok esetében);

•  nyomtatott és elektronikus oktatási segédletek (tankönyv, tananyag) biztosítása megfelelő mennyiségben és minőségben a Könyvtári Intézet koordinálásával;

•  a kölcsönösség jegyében az előadók, oktatók cseréjének megvalósítása, amely önmagában is továbbképzési forma lenne, elősegítené a szakmai tapasztalatcserét, a szakemberek kölcsönös megismertetését és elismertetését;

•  egységes magyar szaknyelvi szókincs kialakítása (ún. könyvtáros szinonima-szótárak, fogalomtárak létrehozása és kölcsönös használata révén, szakmai publikációk folyóiratokban, közös kiadványokban, illetve elektronikus formákban való megvalósítása révén);

•  a kedvezménytörvényben ("státustörvény") bizonyos garantált jogok biztosításának elérése az anyanyelvű kultúra megőrzésében és közvetítésében alapvető szerepet játszó könyvtárosoknak és intézményeiknek.

Az integrált képzési, továbbképzési rendszer kialakítása csakis a szakma teljes egyetértésével valósítható meg. Ez a konszenzus szükséges azért, hogy az államigazgatási tényezők változásai közepette is (az ágazati irányítás átszervezése, a finanszírozás bizonytalanságai, a felsőoktatás átalakulása, a közigazgatás várható átalakítása) megfelelő tudatossággal és következetességgel tudjuk képviselni célkitűzéseinket, tudjuk építeni sokrétű hazai partnerkapcsolatainkat a cél megvalósítása érdekében, és hogy a képzési, továbbképzési lehetőségek bővítése érdekében a könyvtári hálózaton kívül további együttműködési kereteket alakíthassunk ki a szomszédos államokban működő kisebbségi magyar művelődési intézetekkel, központokkal is.