<

←Vissza

Monok István

 

Az Országos Széchényi Könyvtár
szerepe a nem magyarországi könyvtárak
ellátásában

Praeambulum

A magyarországi közgyűjteményekre vonatkozó 1997. évi CXL. Törvény III. része a nemzeti könyvtárnak a határokon túli könyvtárak támogatásával, illetve a nem Magyarországon keletkezett magyar vonatkozású könyvtári dokumentumok (hungaricumok) feltárásával, nyilvántartásával és megőrzésével kapcsolatos feladatait csak általánosságban fogalmazza meg.

Könyvtári dokumentumon értünk bármilyen adathordozón (papír, mágneses szalag, bakelit- és mágneses lemez, cellulóz szalag stb.) elkészült minden olyan nyomtatott, hangzó, képi és digitális terméket, amely a magyar kulturális örökség részét képezi. A kéziratos emlékek közül könyvtári dokumentumnak minősülnek azok, amelyek keletkezései magánszemélyhez (és nem intézményhez) köthetők. A könyvtárnak mint közintézménynek ezt az örökséget értékelés nélkül kell feltárnia, beszereznie, nyilvántartania, illetve megőriznie. Jogilag nincs lehetősége a válogatásra, erkölcsileg nem lehet szándéka, szakmailag pedig nincs kompetenciája annak mérlegelésére, hogy mely dokumentumok érdemlik meg azt, hogy a kulturális örökség részévé váljanak. Gyakorlatilag azonban vannak korlátai a nemzeti gyűjteménynek: nem talál meg minden hungaricumot, tehát nem tudja nyilvántartani, anyagilag pedig nincs olyan helyzetben, hogy beszerezze és megőrizze a dokumentumok teljességét. A fenntartó állam kötelessége és felelőssége a fenti tevékenység teljes körű támogatása, de a nemzeti könyvtár kötelessége munkájának és feladatai végrehajtásának olyan szervezése, hogy az anyagi eszközök biztosítása mellett valóban meg tudjon felelni a fentiekben körülhatárolt feladatának. A nem Magyarországon található könyvtárak támogatása tehát egyik oldalról az állam által átadott hatáskörben az egységes magyar kultúra intézményeinek a segítése, másik oldalról azonban ezt a támogatást a magyar vonatkozású dokumentumok eléréséhez eszközként kell értelmeznünk. Segítségnyújtásunk tehát nem önzetlen, önzésünk azonban – az említett értelemben – közügy.

Milyen Magyarországon kívüli könyvtárakkal kell számolnunk?

1. a magyar tulajdonú és magyar fenntartású könyvtárak (magyar intézetek);

2. a kisebbségi létformában élő magyarság saját fenntartású könyvtárai (tudományos intézmények, oktatási intézmények, egyesületek, alapítványok, egyházak);

3. nem magyar fenntartású, de magyar nyelvet és kultúrát oktató tanszékek könyvtárai;

4. a nem magyar állami könyvtárak, amelyek jelentős magyar anyagot őriznek (a Kárpát-medencében található egykor magyar iskolai, illetve közművelődési könyvtárak);

5. nem magyar fenntartású intézmények könyvtárai, amelyekben a magyarsággal kapcsolatos kutató és oktató tevékenység folyik (pl. egyetemek Kelet-Európa Története, Néprajz, Összehasonlító Nyelvészet stb. tanszékei és intézetei);

6. önálló jogi személyiségű magyar egyesületek, baráti körök könyvtárai (magyar házak, hagyományőrző egyesületek).

Melyek a feladataink?

Tájékoztatás a magyarországi, illetve a nem magyarországi, magyar vonatkozású dokumentumokról. A praeambulumban említett törvény a Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) előállítását a nemzeti könyvtár feladatául jelölte ki. E bibliográfia elérhető nyomtatott formában, CD-ROM- és internetváltozatban (http://w3.oszk.hu/books_h.htm). A megjelenésben nincs késésünk, az internetváltozat kísérleti formája él, fejlesztése folyamatos. A retrospektív nemzeti bibliográfia folyamatosan bővül, elkezdődött a digitális változat szerkesztése. Valamennyi könyvtár számára hozzáférhető tehát ez a szolgáltatás, a hozzáférés költségeinek csökkentése állami feladat. A nemzeti könyvtár működési költségeinek bővítése mellett az elérés teljesen ingyenessé válhat.

A szakmai segítség nyújtása sokrétű lehet, a könyvtárak építészeti kérdéseitől kezdve a feldolgozásig. A feldolgozás (katalogizálás) segítésének alapja a jövőben a digitális nemzeti bibliográfia. A magyarországi közös katalogizálási rendszereknek (MOKKA, CORVINA, KÖZELKAT) alapja is ez az adatbázis. Az adatbázis a nemzeti könyvtár integrált könyvtári rendszerének (AMICUS) része. Ez a rendszer önmagában is képes alkatalógus ellátására, de a nem magyarországi könyvtárak közvetlenül kapcsolódhatnak a CORVINA (és majd a MOKKA) bármelyik tagjához is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az 1976 után megjelent magyarországi könyvtári dokumentumok leírását a dokumentum beszerzésével együtt megkapja bármelyik könyvtár. Az 1976 előtti anyagot a retrospektív nemzeti bibliográfia munkálataival párhuzamosan érhetik el, illetve igénybe vehetnek közvetlen katalogizáló segítséget (a magyarországi könyvtáraktól, illetve a gyakorlatra kötelezett könyvtár szakos hallgatóktól).

Megjegyzendő, hogy bármely könyvtár egy már működő integrált könyvtári rendszerhez alkatalógusként való csatlakozása nem igényel jelentős fejlesztést, ha az internetcsatlakozás biztosított. Arányaiban nem több, mint egy új korszerű munkaállomás megvásárlása. Az államigazgatás és a határokon túli intézményrendszer támogatására létrejött más szervek összehangolt forrásfelhasználása esetén a tényleges dokumentumvásárlásra léptékszerűen több pénz jutna. Igaz, így nem épülhet minden egyes helyen külön kis önálló vár, esetleg birodalom. A Magyarországról elküldött dokumentumok nyilvántartása azonban megoldódna, a felesleges párhuzamosságokat ki lehetne küszöbölni.

A szakmai segítségnyújtás egyik hangsúlyos területe a könyvtárosok továbbképzése. Magyarországon a rendszeres továbbképzési kötelezettséget törvény írja elő (1/2000. NKÖM rendelet). A nemzeti könyvtár az egyik továbbképző központ. Alapvető kérdés, hogy az illetékes szaktárcákkal, illetve alapítványokkal közösen meg tudjuk oldani a határokon túli magyar könyvtárosok e rendszerhez való csatlakozását.

A beszerzések támogatása valóban anyagi kérdés. Mindenképpen koordinációra van szükség ezen a területen, és a nemzeti könyvtár szakmailag képes ennek a munkának az elvégzésére. A jelenleg működő nagyobb ellátó rendszerek munkájának koordinálása mellett meg kell maradnia az egyedi támogatásoknak is. Az egységes katalogizálás segíti azokat is, akik ez utóbbi munkában vesznek részt, hiszen a rendszer információt szolgáltat azzal kapcsolatban, hogy melyik könyvtárba milyen dokumentumok jutottak már el. Miután az egységes magyar dokumentum-nyilvántartó rendszer kiépítése folyamatban van, ezt ki tudnánk terjeszteni a határokon kívüli könyvtárakra is.

Több fórumon felmerült annak a szükségessége, hogy kiemelt helyekre a Kárpát-medencében jusson el köteles példány a magyarországi dokumentumokból. Politikai döntés kérdése a rendelet módosítása, szakmai vita feladata annak az eldöntése, hogy szükséges-e egy-egy kisebbségi területen a teljes magyarországi impresszum vagy a felmerülő igények mentén juttassunk el egy-egy könyvből több, adott esetben sok példányt a határokon kívüli könyvtáraknak. Elképzelhető természetesen a köteles és a válogatott könyvanyag párhuzamos eljuttatása is.

A modern médiumok gyors elterjedése lehetővé teszi a Magyar Elektronikus Könyvtár szervezett és hatékony építését. A legfontosabb könyvek (hungarológiai alapkönyvtár) digitalizálása olyan állománygyarapítási mód, amelynek elérése nem a távoli jövő kérdése.

Konkrét feladataink a könyvtárak típusai szerint

A magyar tulajdonú és magyar fenntartású könyvtárak (magyar intézetek) könyvtári ellátása a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának feladata. A nemzeti könyvtárat is ez a tárca tartja fenn. Nem merülhet fel tehát államigazgatási akadály, ha a feladatot a megfelelő pénzügyi (és személyi) feltételek biztosítása mellett a könyvtár vállalja magára. A folyamatos beszerzések szervezése mellett – ahol ez szükséges (ha végül is létrejön valahol collegium hungaricum) – a retrospektív gyarapítás is lehetséges. Viszonylag gyorsan megszervezhető az intézetek alkatalógussá fejlesztése is. Ehhez egyetlen modern könyvtári munkaállomás, egy ennek (anyagilag) megfelelő programfejlesztés, illetve egy Magyarországon (pl. a nemzeti könyvtárban) elhelyezett szerver szükséges. De az intézetek dönthetnek bármely magyarországi, a közös katalogizálási rendszerben résztvevő könyvtár mellett is.

Az intézetek könyvtárosai számára egy rövid (néhány napos) tanfolyamot a nemzeti könyvtár meg tud szervezni. E ponton azonban idézném a Nemzetközi Hungarológiai Központban 1998. augusztus 25-én szervezett Magyar könyvtárak idegen kulturális környezetben konferencia-szekció résztvevőinek ajánlásait a kulturális kormányzat illetékes szerveinek: Fontos lenne, ha összhangban a Könyvtári Törvény előírásaival, a magyar állam által nem Magyarországon fenntartott könyvtárakban felsőfokú könyvtáros végzettséggel rendelkező könyvtáros látná el a könyvtárosi teendőket – és nem az éppen amúgy is ott tartózkodó feleség vagy férj. Felhívom a figyelmet a nagy számú, szakképzését éppen megszerző könyvtáridegen nyelv szakos (nem házas) hallgatóra, akiknek a nyelvi részképzését is jól szolgálná egy-egy két-három éves ösztöndíj.

A kisebbségi létformában élő magyarság saját fenntartású könyvtárai
(tudományos intézmények, oktatási intézmények, egyesületek, egyházak).

A magyar tudomány és kultúra múltjának feltárása, illetve ennek az örökségnek a megőrzése és gazdagítása szempontjából a legfontosabb gyűjtemények. A közép-európai rendszerváltásokat követően örvendetesen újjáalakultak vagy éppen újabban megszerveződtek azok az oktatási és tudományos intézmények, amelyek biztosítani hivatottak a magyarság helyben maradását, érvényesülését, kapcsolódását a magyarországi intézményrendszerhez. Jó példa ez utóbbira az Erdélyi Múzeum Egyesület, a somorjai Fórum Társadalomtudományi Intézet vagy éppen a Partium Egyetem. Feladataik ellátása elképzelhetetlen korszerű információs szolgáltatás nélkül. Ennek alapja pedig a könyvtár. Az újjászerveződő könyvtárak sokkal nagyobb mértékben ráutaltak a nemzeti könyvtár központi szolgáltatásaira, mint azok, amelyeknek működése folyamatos maradhatott.

Kezdjük a gyűjtemények gyarapítási gondjaival. A 80-as években a nemzeti könyvtár nemzetközi csere osztálya rendszeres kapcsolatot tartott a határon túli magyarság jeles képviselőivel mint magánszemélyekkel, illetve az utódállami intézményekkel, amelyek gyarapításán keresztül remélte az illető területen élő magyarság könyvtári ellátását segíteni. A rendszerváltás után fenn tudta tartani ezt a tevékenységet, sőt immár mód nyílt az önálló magyar könyvtárak gyarapítására is. A fordulatot a magyarországi kötelespéldány-rendelet megváltozása hozta, hiszen a 16-ról 6-ra csökkentett példányszámból már nem jutott a határokon túli gyűjteményeknek, illetve kevesebb jutott nekik. A nemzeti könyvtár ugyanakkor erkölcsi kötelességének is tudta a terület ellátását, ezért drasztikusan csökkentette nyugati partnereinek számát. Mindezzel azt az eredményt érte el, hogy a magyar könyvtárak támogatásában nem tudott hatékony lenni, a nyugati beszerzéseit pedig nem tudta megvalósítani. Gyarapítási keretei összegszerűen csökkentek, azokat cserével sem tudta pótolni. A Könyvtári Intézet ezévi megalakulásával válik majd lehetővé, hogy elválasszuk a nemzetközi cserét a határokon túli könyvtárak ellátásától, mégpedig úgy, hogy mindkét terület hatékonyabban működjön. Elsődlegesen a könyvtámogatási rendszer szervezettségének javítása a cél, de szükséges az anyagi eszközök minimális koncentrálása is. A szaktárcák, az Illyés Alapítvány, illetve a Pro Hungaris Alapítvány, továbbá a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság ez irányú aktív együttműködését kell megszervezni.

A magyarországi könyvtári hálózat legnagyobb hibája, tehertétele az elaprózottsága. Egyes egyetemeken – dacára minden jelszószerű egyesülésnek – gyakran 50–100 önálló kis könyvtáracska létezik, a hallgatók és a kutatók tényleges ellátását lehetetlenné téve. Legyen ez tanulság a tudományos és oktatási intézmények számára a határokon túli területen. Nincs anyagi lehetőség arra – szakmailag pedig értelmetlen –, hogy mindenkinek külön-külön könyvtárat építsünk, majd folyamatosan ellássuk azokat. Célszerű tehát előre átgondoltan, az egyes településeken lévő intézmények számára egyetlen nagyobb gyűjteményt kialakítani.

Egy-egy ilyen központ megvalósítása után alappal vethető fel a magyarországi köteles rendelet módosítása és a második világháború előtti szokás visszaállítása, vagyis a köteles példányok küldésének és elosztásának rendszerét a határokon túli területekre is kiterjeszteni. A fogadó állomások nélkül ez megoldhatatlan feladatokat róna a vállalkozó intézményekre.

A gyarapítás mellett a nemzeti könyvtár ma már képes a feldolgozás támogatására is. A nemzeti bibliográfia szolgál ugyanis alapul a magyarországi közös katalogizálási rendszernek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a technikailag felkészült könyvtárak mentesülhetnek a katalogizálás terheinek nagyobb részétől, a könyvekkel együtt készen kapják a katalógus rekordjait.

Ugyanez a technikai lehetőség adott a könyvtárak és intézetek bibliográfiai tevékenységének összehangolásában is. A Nemzeti Bibliográfiai Adatbázis program alapja ugyancsak a nemzeti bibliográfia folyóiratok repertóriuma, amelyet a szakmai és a helyismereti bibliográfiák használnak majd, illetve bővítik azt.

Bármennyire is lehetséges technikailag, hogy bármely határon túli könyvtár csatlakozzon a magyarországi közös katalogizáló, illetve bibliográfiai tevékenységet végző rendszerhez, tényleges együttműködést csak a tudományos és a nagyobb területi könyvtárak tudnak megvalósítani. A többiek elsődlegesen haszonélvezői lesznek a lehetőségnek. Szeretném ugyanis hangsúlyozni, hogy a nemzeti könyvtár ezt a tevékenységét nem önzetlenül végzi. Alapvető feladatát ugyanis, nevezetesen a határokon túli hungaricum termés nyilvántartását, illetve beszerzését e nélkül az együttműködés nélkül nem tudja teljesíteni.

A nem magyar állami könyvtárak, amelyek jelentős magyar anyagot őriznek
(a Kárpát-medencében található, egykor magyar iskolai, múzeumi, illetve közművelődési könyvtárak)

Ezek a gyűjtemények általában többségi magyar környezetben működnek. Jó például szolgálnak e típusra a Székely Nemzeti Múzeum, a székely területek megyei könyvtárai, de ide sorolható a szebeni Bruckethal-gyűjtemény is. Gyarapításuk támogatásakor nem lehet szempont az, hogy nem magyar tulajdonú gyűjteményekről van szó, hiszen szerepük a magyar lakosság kulturális színvonalának megőrzésében vitathatatlan. Az előző könyvtártípus esetében elmondottak itt is érvényesek tehát, ami a dokumentumok beszerzésének támogatását illeti. Külön probléma azonban a feldolgozás támogatása. Ma talán még nem, de a közeljövőben gondokat okozhat az, hogy egy-egy ország könyvtári feldolgozási szokásai – dacára minden nemzetközi szabványnak – eltérnek egymástól. Ma még a legtöbb ilyen könyvtár Magyarországon vásárolt könyvtári feldolgozó rendszerrel dolgozik, amelyet lehet csatlakoztatni az anyaországi közös rendszerhez, de ha az illető terület román, szlovák stb. könyvtárai döntenek egy másik rendszer mellett, meg kell küzdeni a konverziós gondokkal.

 

Nem magyar fenntartású, de magyar nyelvet és kultúrát oktató tanszékek könyvtárai

E könyvtárak ellátása államigazgatási szinten elsősorban az Oktatási Minisztérium dolga. A feladatot a jól működő Nemzetközi Hungarológiai Központ (NHK) fenntartásával látja el. Ez utóbbi elsődlegesen természetes módon azokat a tanszékeket támogatja, amelyeken saját dolgozói, a kiküldött lektorok teljesítenek szolgálatot. Sajnos Magyarország és az egyes államok közti bilaterális kulturális egyezményt gyakran nem hajtják végre, vagyis nem kerül sor a tanárok kölcsönös küldésére, így akár nagyon fontos oktatóhelyek is kikerülhetnek az NHK aktív támogatási köréből. Jó példa erre Olaszország: a 12 egyetemi tanszéken – ahol magyar oktatás folyik – egyetlen magyarországi lektor sem működik. A tanszékek dokumentumellátását ennek ellenére is el kell látnia valakinek. Az informális kapcsolatok mentén alakuló intézményes formák ehhez nem elégségesek. Az egyetemek kétoldalú együttműködése, az egyes tanszékeken oktató tanárok tagsága a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságban, az önkormányzati együttműködés, illetve a nemzeti könyvtár Nemzetközi Csere Osztályának segítsége teljességgel koordinálatlan. A Könyvtári Intézet számára e területen is látok feladatokat.

Nem magyar fenntartású intézmények könyvtárai, amelyekben a magyarsággal kapcsolatos kutató és oktató tevékenység folyik
(pl. egyetemek Kelet-Európa Története, Néprajz, Összehasonlító Nyelvészet stb. tanszékei és intézetei)

A könyvtári támogatás szempontjából a leginkább elhanyagolt intézményi és személyi kör. Intézményesen csak a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság foglalkozik a kérdéssel, a gyakorlati megvalósításban pedig az egyetemi és akadémiai intézeti együttműködések mentén történnek lépések. A segítségnyújtás tartalmi, szakmai elemei rendben is lennének, de könyvtári szakmai szempontok nem érvényesülnek a támogatások nyújtása során, és e szempontok közül különösen a rendszeresség nem elhanyagolható. Miután a nemzeti könyvtár Hungarika Dokumentációs Osztálya érdekelt ezen intézmények szakirodalmi tevékenységének a regisztrálásában, a rendszeres kapcsolattartás intézménye tehát adott. Erre alapozva a dokumentumellátás módszeressége is felépíthető.

Önálló jogi személyiségű magyar egyesületek, baráti körök könyvtárai
(magyar házak, hagyományőrző egyesületek)

Biztosan létezik olyan vélemény, amely ezt a könyvtári kört is kettéválasztaná aszerint, hogy az illető szervezet a Kárpát-medence kisebbségi magyarságának intézménye-e, illetve a nyugati emigráció hozta-e létre. Sajnos azonban ma már inkább az a kérdés, hogy a létrehozott könyvtár környezetéből elfogyott-e a magyarság, a magyarul is tudó felhasználó, vagy van remény arra, hogy a könyveket valaki olvassa is.

Ha a könyvtár már légüres térben létezik, fenyegeti a szétszóródás veszélye. El kell dönteni, hogy a Magyarországra szállítás mely állományi részeket érintse (például az emigráció itthon csak kis számban hozzáférhető nyomdai produktumai), illetve hova, melyik élő magyar közösség számára formáljuk kinccsé. Sok példa hozható, különösen az Amerikai Egyesült Államok területéről, de például a genfi Magyar Könyvtár sorsa sem megoldott.

Az aktív kulturális életet élő magyar közösségek könyvekkel, illetve könyvtári jellegű szolgáltatásokkal történő támogatása határozott érdeke a nemzeti könyvtárnak. A praeambulumban említett önzés leginkább e területen érvényesülhet. Az emigráció generációs váltásai során ugyanis rengeteg személyi irathagyaték semmisül meg, olyanok, amelyek nemcsak az illető országban élt magyar közösségek történetét dokumentálnák, hanem az illetőnek az anyaországi életét, illetve a kapcsolattartás módjait is.

Összegzésként

Ahogy a rendszerváltás után valamennyi, a külföldi magyarsággal foglalkozó, velük kapcsolatot tartó intézmény – Magyarok Világszövetsége, Hungarológiai Tanács, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság stb. – kénytelen megtapasztalni a feladatok újrafogalmazásának szükségességét, úgy a nemzeti könyvtárnak is szembe kell néznie e kérdéssel. A szembenézés nem konfliktusmentes, hiszen azok a jó szándékú emberek, akik nehezebb körülmények között helytálltak, ma gyakran nem találják a helyüket. Az akkori megoldásokra kialakult szervezeti formák ma már nem hatékonyak. A nemzeti könyvtárban legendák keringenek emberekről, akik jól ellátták a határokon túli magyar könyvtárak segítését. A Nemzetközi Csere Osztály munkatársait sok helyen ismerték a világban. Ma azonban világosan kell látni, hogy a nemzetközi csere nem erre a célra való. Ehhez tudniillik kevés, valódi cserefunkcióját pedig nem tudja rendesen betölteni. Az újonnan alakult Könyvtári Intézetnek kell megtalálnia azt a formát, és végrehajtania azt a feladatot, amely elsősorban a nem magyarországi könyvtárak ellátásában részt vállaló magyarországi intézmények tevékenységének koordinálását jelenti. Ezen túl pedig – az anyagi feltételek biztosítása mellett – a támogatás lebonyolítását is magára vállalhatja.

Ma a magyar kormányzati törekvés, a kulturális politika, a Magyar Tudományos Akadémia szándékai is mind arról szólnak, hogy a magyar kultúra egységes, ezért a tudományos és kulturális tevékenység összehangolására van szükség. A határokon túl bárhol létező magyar tudományos vagy kulturális intézményt kezeljük a hazai intézményrendszer részeként. A könyvtárak magyarországi hálózata az egyik leginkább szervezetten, feladatait koordináltan ellátó intézményi rendszer. Működtetése éppúgy szakmai kérdés, mint bármelyik másik intézményrendszeré. A könyvtári együttműködés, a könyvtári ellátás feladatainak megfogalmazása, a felvetődő kérdésekre adandó válaszok megtalálása elsősorban a könyvtáros szakemberek feladata. Fontos azonban hangsúlyozni azt is, hogy ez nem könyvtártudományi probléma.