stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Tóth Orsolya
Sissi és hamburger
esszé

A legszebb dolog Tokióban a McDonald’s. A legszebb dolog Stockholmban a McDonald’s.
A legszebb dolog Firenzében a McDonald’s. Még mindig nincs semmi szép Pekingben és Moszkvában.

(Andy Warhol, 1975)


Szépségdíjas Sissi királyné McDonald’s étterme – a Nyugati téri McDonald’s a TOP 10-ben!
Az Askmen.com nevű férfi internetes magazin megválasztotta a világ 10 legszebb McDonald’s éttermét. A havi 7 millió látogatót vonzó amerikai portál szerint a Nyugati téri McDonald’s a második legszebb a világon.

(2009.10.21. 12:47)



Rem Kolhaas, holland építész A jelleg nélküli város (The Generic City) című írása kezdetén kérdezi: „Olyan lenne korunk városa, mint a mai repülőtér – mindenütt ugyanolyan?” Fájón cinikus képet fest arról, ahogyan a genius loci lassan feloldódik egy homogén globális masszában és mindazt, ami még megmaradt belőle szellemes(kedő) marketing szlogenként vagy szuvenírré törpítve árusítjuk ki az egzotikumot üldöző turisták sisere hadának, akik pillanatok alatt kiszipolyoznak mindent, amiben maradt némi eredetiség. A turizmus iparág lett, és egész városrészek üzemelnek szórakoztató gyárakként, elemésztve a város karakterét. Eközben épül egy új, multinacionális világ, amelynek darabjai egymással kommunikálnak és nem a hellyel, ahol a látványukkal nap mint nap meg kell küzdenünk. A Nyugati pályaudvar éttermi pavilonja ennek a kolhaasi gondolatmenetnek a megtestesítője, akaratlanul is olyan, mint egy élő, monumentális installáció.


A pályaudvar éttermi pavilonja 1877-ben épült August de Serres tervei alapján, és 1990-ben itt nyílt meg a második McDonald’s étterem Magyarországon. Tanulságos játék az épülethez köthető asszociációkat, mint valamiféle időben rárakódott héjakat, lehántani.


A McDonald’s eredetileg kaliforniai autós-étterem volt, amelyet 1955-ben megvásárolt Ray Kroc üzletember, és hatalmas, nemzetközi üzletlánccá fejlesztett. A cég sikerének egyik kulcsa a sebesség. Az autó feltalálásával felgyorsult a világ, ezt felismerve a McDonald’s igyekezett minél hatékonyabbá fejleszteni az étel tömegtermelésének technikáját, tömegek gyors kiszolgálását. A gyorsétterem emellett olcsó is volt, így az 50-es években nagy népszerűségnek örvendett a taxisofőrök, hivatalnokok és kamaszok körében. A siker másik titka a franchise modell, ez egyrészt garantált minőséget takar, másrészt ugyanaz a termék elérhető a világ számos pontján, legyen az New York, Tokió vagy Budapest.


Andy Warhol, aki 30-40 példányban készítette a képeit, mélyen átérezte a másolatok gyönyörét, s az olyan klón-termékekben, mint például a Coca-Cola, nagyszerűnek látta, hogy senki sem kaphat jobbat belőlük, még az amerikai elnök sem. A franchise-ban is az a szép, hogy mindenhol, mindenki számára egyforma. Amikor a Coca-Cola 1967-ben megjelent Magyarországon és 1988-ban megnyílt Budapesten az első McDonald’s étterem, mintha ezekkel a termékekkel egy darab Amerikát importáltunk volna, és velük egy addig elérhetetlen életstílus illúzióját. Van abban valami mágia, hogy mindenki, mindig ugyanabban a műanyag csomagolásban kapja meg ugyanazt. A hosszan kígyózó sorok, a McDonald’sban ünnepelt esküvők és születésnapok mind ennek az illúziónak a kelet-európai vadhajtásai. Napjainkra a franchise szépsége mintha megkopott volna, a Warhol számára még vonzó sokszorosítás túlburjánzása egyre unalmasabb.


Az interneten számos büszke, és paradox módon kicsit pironkodó (’mit szólna ehhez Sissi’) cikk tudósít arról, hogy a Nyugati téri McDonald’s bekerült egy nemzetközi szavazáson a 10 legszebb közé. Szinte mindegyik írás azt állítja tévesen – feltehetően a körbehivatkozások miatt –, hogy a 90-es évek óta gyorsétteremként üzemelő épület eredetileg ’Sissi fogadóterme’, azaz a régi udvari pavilon. Az udvari pavilont azonban nem az indulási, hanem az érkezési oldalon helyezték el, tehát a pályaudvar másik oldalán. Ebben az udvari pavilonban volt Ferenc József és mellette Erzsébet fogadóterme, és az a pavilon, amit a McDonald’s bérel, eredetileg is étteremnek készült.


Hogyan, miért lett a McDonald’s mégis Sissi étterme? Valószínűleg azért, mert Sissi tökéletes marketinganyag. Erzsébet már saját korában is eszköz volt a korabeli politikai propaganda kezében. A Habsburgoknak kapóra jött Magyarország iránti rokonszenve, amikor meggyengült a birodalom, és szükség volt a magyarok támogatására; a magyar pszichének pedig megkönnyítette, hogy összeegyeztesse a hazafias érzéseket meg a kiegyezést a Habsburg-házzal. Halála után tovább épült a személyét övező kultusz, és azóta szinte minden generáció újraírja a köré szőtt történeteket. Ezekből a két legnépszerűbb és talán leggiccsesebb Marieluise von Ingenheim hatrészes regénysorozata és az Ernst Marischka rendezte filmek Romy Schneiderrel. Sissit mostanában egyre többször állítják párhuzamba Diana hercegnővel, és valóban, mindkét nő személyisége elmaszatolódott folttá vált a kollektív emlékezetben – két tetszőlegesen kitömhető bábu. A Sissi nevet viselő szállodák, diéták, divatcikkek, tejföl(!) gyártói mind ebből a nyúlós, érzelgős háttérből merítenek, ebből emelik ki a szép, kalandos életű császárnőt, vagy a monarchia utáni nosztalgiát, és ragasztják fel termékeikre.


A repülőtér megjelenése óta a vasúti pályaudvar jelentősége csökkent, de a 19. században legalább olyan mértékben volt reprezentációs tér, mint amennyire gyakorlati funkciókat látott el. Bán Dávid A pályaudvar mint társadalmi reprezentáció című írásában a vasúti pályaudvart a középkori városkapuhoz hasonlítja. A Nyugati pályaudvar nem csupán azért volt reprezentatív, mert az Osztrák–Magyar Államvasút Társaság ezzel a beruházással akarta népszerűsíteni a Monarchián belül a nagyrészt francia tulajdonú vállalatot, és a körút egyik legmodernebb és legimpozánsabb épületévé tették, hanem mert teret adott számos protokolláris fogadásnak, búcsúztatásnak és szegregált tereivel leképezte a kor társadalmát. Külön várót építettek ugyanis az I. és II. osztályon utazók számára, leválasztva őket a III. osztálytól, és az utasok még a peronon sem keveredtek, mivel a vagonokat a várók sorrendje szerint kapcsolták össze. Az éttermi pavilont az I. és II. osztályon utazók érhették el. Az épület stílusa nem klasszicista, ahogyan azt többen állítják, hanem historizáló, a neoreneszánsz és a neoromantika keveredik benne.


A Nyugatira jellemző eklektika mára egyfajta cirkuszi tarkasággá vált, és a köztudatban leginkább a logók és hamburgerek maradnak meg, összefonódva az épület matrica méretűre zsugorított történetével, ami szükség szerint bárhová átragasztható.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret