stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kutas József
Gulliver levele
novella

Feleségének, Burton Máriának Brobdingnagból



Drága Máriám,


Csak remélni tudom, hogy levelem, amit az isteni gondviselésre és a szeszélyes tenger habjaira bíztam, a szerencse különös fordulékonyságának köszönhetően eljut Hozzátok. Bár szívem könnyebb, mint első utazásom alkalmával, amikor teljes anyagi bizonytalanságban és reménytelenségben hagytalak Benneteket, hogy az Antilope fedélzeten liliputi utazásomra induljak, lelkifurdalással most is küzdöm, noha a mostani eseményekről sem én, sem a jó Nicolas kapitány nem tehetünk. Az Óriások földje semmilyen térképen nem szerepel, és az ádáz, két hétig tartó vihar, amely ide szorított minket, gondoskodott róla, hogy nyom nélkül tűnjünk el a Föld színéről. Hála velem született, természetes kedvességemnek és jólneveltségemnek, amit atyámnak és nagybátyámnak köszönhetek, eddig nem esett bajom, fogva tartóimat oly nagy mértékben sikerült elbűvölnöm, hogy teljesen megbíznak bennem, ennek következtében szabad járást engedtek birodalmukban, sőt, gondozóm, Glumdalklics jóvoltából bizonyos tekintélyre is sikerült szert tennem, mint olyan személy, aki bejáratos a király és a királyné lakosztályaiba.


No, nem mintha az utóbbiakban kedvemet leltem volna. Van ugyanis a királyi párnak egy szörnyen kiállhatatlan, hétévesforma leánygyermeke, aki a fejébe vette, hogy épít egy várost nekem, annak ellenére, hogy kézzel-lábbal tiltakoztam az ötlet ellen. Még csak az kellene, hogy miniatűr tömlöcbe zárjanak, ahol nem mozoghatok kedvemre (ugyanis egészen jól megszoktam már a hatalmas tereket, ahol eltűnhettem), és ahol minden lépésemet a számomra méretezett falak és kapuk szabályozzák. Hiába kapálóztam azonban, a királyné megparancsolta a birodalom legkiválóbb tervezőinek és építőmestereinek, hogy teljesítsék a leányka kérését. Glumdalklics mindent elkövetett, hogy a végrehajtás során előnyös helyzet álljon elő: a város egy igen keskeny, édesvizű csermely mentén nőtt ki a földből, alacsony dombokra húzott váracska és a hozzá tartozó törpeházak alkották. Alig egy hónap alatt készen volt a település, és a királylány nagy örömmel mutogatta meg nekem, milyen pompás munkát végeztek a helyi mesteremberek. Ha sejtette volna, micsoda szorongás fog el a rég nem látott épületek megpillantásakor – honvágyam hatalmas hullámokban támadt rám, és ha az őrség nem tart szemmel, levetettem volna magam az egyik torony csúcsáról.


Egy-két nap alatt azonban megszoktam a környezetet, jobban mondva, visszaszoktam hozzá, és peckesen jártam-keltem a kövezett utcákon, ahol szalmából, kócból és színes fonalból eszkábált emberkék helyettesítették a hozzám hasonló méretű embereket!


Drága Máriám, sejtheted, hogy örömöm, amit a látszólagos béke okozott, nem tartott sokáig. Beletörődtem abba, hogy a házsarkok, a pazarul élethű házacskák Téged és gyermekeimet idézik, de arra nem voltam felkészülve, hogy a királylány hamar ráun a szórakozásra, és nem éri be azzal a világgal, amit a szakértő építészek és mérnökök fantáziája és szorgalma hozott létre: ő is játszani akart, s mivel én már nem álltam oly nagy mértékben a rendelkezésére, mint azelőtt, amikor kosarában utaztatott, és minden pillanatban előszólíthatott, új tervet eszelt ki.


Fogalmam sincs, mire készülődik, de abból ítélve, amit látok: hatalmas homokkupacot hordott össze a parton, nem sok jóra számítok – ha összedől, maga alá temeti a várost. Miért van az, hogy mi, egyszerű emberek minduntalan ki vagyunk szolgáltatva a nálunk hatalmasabbak gonosz, kegyetlen kedvének? Miért nem élhetünk békében-boldogságban – kinek szúr szemet a mi gyatra, röpke jókedvünk és nyugalmunk?


Bízva abban, hogy a Gondviselő kegyelméből minden szerencsésen elrendeződik, csókol és ölel


a te Gullivered, az Úr 1702. évében

 

Kép:

Kováts Albert: Nemzetközi gyermekév


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret