stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Bíró Zsuzsa
Rémálom
próza

Az alvó ember álmában egy dombon találja magát. A helyszín ismerős, mégis mintha először látná, valójában nem igazán tudja, hol van és hogy került ide, tétován nézelődik. Itt egy ódon vár, amott régi házak, néptelen utcák, fű és fa és napsütés.


Az alvó ember szívesen felébredne már, de nem teheti, mert álmában, lenn a Duna partján a családja vár rá: két fiú és három lány, vagy három lány és két fiú és az anyjuk; ma van az a nap, amikor átmennek a hídon a túlsó partra, a kikötőhöz, és hajóra szállnak.


El innen, végleg el, egy jobb országba!


Idő van, lekési a találkozót, az alvó ember futni kezd a dombról lefelé.


Kínos futás, mintha mély vízben szedné a lábát, egy helyben topog, küszködik, szakértők úgy mondják, ez az alvás REM fázisa.


Nagy erőfeszítéssel valahogy leér a partra.


Rémület. Pánik.


A Duna (a vén folyam-róka ) szörny-folyóvá változott, mesebeli vízrengeteggé. A túlpart elvész a messzeségben, szabad szemmel nem látható, hidak nincsenek, sehol egy ember, fiai, lányai, felesége eltűntek, kiürült a világ.


A távolból még felbúg egy hajókürt.


Az alvó ember üvölteni akar, de nem tud.

 

Kép:

Kováts Albert: A Duna kiszélesítése


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret