Közgazdász és informatikus végzettségemmel a
bankszektorban helyezkedtem el, eleinte közepes méretű bankokban
különböző beosztásokban dolgoztam. Aztán úgy éreztem, kisebb,
áttekinthetőbb, emberibb feladatkörre vágyom. Ez nem jellemző a
bankszakmában dolgozókra: sokakban működik a karriervágy, ami a minél
nagyobb, minél több elérésére hajt. De én viszony lag fiatalon, már
harmincévesen magas beosztásba kerültem: az egyik középméretű bank
vezérigazgatóhelyettese voltam, és idővel felismertem, hogy nem akarok
egy mamut picike része lenni. A hazai bankszektor jelentős hányada már
akkor is külföldi kézben volt, erőteljesen dominált a külföldi
anyabankok érdeke, és jól látszott, hogy ebből a rendszerből a
közeljövőben nincs kiút.
Ha valaki közepes méretű vagy nagy
banknál helyezkedett el, beosztásától függetlenül vállalnia kellett,
hogy a külföldi fennhatóságú anyabank végrehajtó embere lesz. Ez óriási
kötöttséggel, korlátokkal jár, amit mások szívesen elfogadnak a
megfelelő anyagi kompenzáció fejében, de én nehezen viseltem. Fél évre
elmentem egy multinacionális céghez, hogy megtapasztaljam az ottani
munkakörülményeket. A General Motors pénzügyi cégénél dolgoztam, és
elég, ha annyit mondok, hogy két hatalmas szekrényt töltöttek meg a több
centi vastag szabálykönyvek. Senki nem tudna ennyit elolvasni, hát még
betartani. Ezek a szabályok csak arra voltak jók, hogy ne kelljen az
emberi vonatkozásokkal foglalkozni, és ha a hatalmi, pénzügyi érdek úgy
kívánta, bőven akadt szabály, amit megsértettek.
Megkerestek a
MagNet Bank jogelődjétől, a HBW Express Takarékszövetkezettől. A
rendszerváltást követően ez volt az első magánszemélyek által alapított
takarékszövetkezet. Pontosan azt kínálták, amire vágytam, csak még nem
tudtam megfogalmazni: kicsi, átlátható, és működésében nem az
irracionális, túlburjánzott szabályozottság érvényesül, hanem az
ésszerűség – adott volt a lehetőség, hogy annyira lesz ésszerű,
amennyire mi akarjuk.
2008-ban alakultunk át bankká, mert a
takarékszövetkezet tevékenységi köre korlátozottabb. Csakhogy ehhez
kétmilliárd forintos jegyzett tőkével kellett volna rendelkeznünk, és
ennyi pénzt az évek során nem tudtunk felhalmozni. Ezért a spanyol Caja
Navarra takarékpénztár szállt be még tőkével. A Caja Navarra a spanyol
takarékpénztárak között akkor a nyolcadik volt, de ez hazai
viszonylatban az OTP-hez hasonló nagyságot jelent. Működésében,
gondolkodásmódjában számos újdonságot hozott, és Európában még kevéssé
ismerték. Nincsen igazi tulajdonosa: helyi és tartományi önkormányza tok
a névleges tulajdonosai, ezért nincs, aki osztalékért tartaná a markát.
Így a cég a megtermelt profitot úgy használja fel, ahogy jónak látja –
esetükben ez azt jelenti, hogy 30%-át jótékonysági célokra fordítják. Az
egyik meglepő újításuk, hogy megmondják az ügyfeleknek, mennyit
keresnek rajtuk. Így átlátható, bizalmi kapcsolatot építenek ki, és
eloszlatnak számos tévhitet, például hogy a bankok az utolsó bőrt is
lehúzzák az emberről.
Nyugat-Európában már több évtizedes
múltra tekintenek vissza, a mi régiónkban, például Lengyelországban
azonban csak az utóbbi években formálódnak az úgynevezett „etikus”
bankok. Jó példa a holland Triodos Bank, amelyet mintegy huszonöt évvel
ezelőtt nem bankárok, hanem a szélerő művek finanszírozására megoldást
kereső környezetvédők alapítottak. Nincs hálózatuk, egy helyen gyűjtik a
pénzt, alacsonyabb kamatot adnak a betétekre, és nagyon szigorú
feltételekkel nyújtanak hitelt. Mi az „újbank” kifejezést választottuk,
mert jelenlegi tevékenységünkben nem csupán közösségi banki elemek
vannak, és a múltunk hagyományos banki működésnek mondható. Azért sem
akartuk etikus bankként feltüntetni magunkat, mert nem szeretnénk senkit
megbántani: ha azt állítanánk, mi etikusak vagyunk, mások úgy is
érthetnék, hogy a többi bank nem az.
Éves szinten néhány ezer
forinttól két-hárommillió forintig terjedő összegű nyereséget tudunk
felmutatni egy-egy ügyfélnek köszönhetően. Természetesen az utóbbi
összeg igen ritka, a néhány ezer forint a legjellemzőbb. 2009-ben 440
millió forint volt az adózott nyereségünk, ami 14 000 ügyfél között
oszlott meg. Ebből két tény következik: az egyik, hogy nem kerestünk
sokat. A másik, hogy nem is akartunk mindenáron sok pénzt keresni. Ez
persze azzal is jár, hogy a nálunk dolgozók fizetése a banki szférában
szokásos összegek alatti, különösen igaz ez a vezetőkre.
Bankká
alakulásunk éppen egybeesett a 2008 őszén berobbanó gazdasági
válsággal, ezért el kellett gondolkodnunk, hogy viharos időkben egy
ilyen kis pénzintézet miként tud talpon maradni. Arra a követeztetésre
jutottunk, hogy a válságból következő változások egy része törvényszerű,
és az embertelen, profithajhász működési rendszerből ered. Tehát más
utat kell választanunk, nem szabad mindenáron, akár másoknak kárt okozva
profitot hajhászni. Fontos a fenntarthatóság, mert nem elég megszerezni
egy ügyfelet, meg is kell tartani, és ha nem kopasztjuk meg, nem
tesszük tönkre, hosszú távon mindketten többet nyerünk. Már a
takarékszervezeti működésünk során is igyekeztünk tisztességesen,
emberségesen eljárni – anélkül, hogy bárkit kritizálnék, meg kell
jegyeznem, hogy egyes pénzintézetekre nem ez a hozzáállás volt jellemző.
Talán ezért is olyan negatív a közvélemény megítélése a bankokról.
Egy
átlagos bank tőkearányosan 25–30% nyereséget tűz ki maga elé, mi
10–15%-kal is elégedettek vagyunk, mert ennél többet már csak
embertelen, erőltetett profithajhászással lehet elérni. Természetesen
szükségünk van nyereségre, hiszen folyamatosan fejlődnünk kell, új
szolgáltatásokat kell kialakítanunk, ha nem akarunk lemaradni a piacon.
De mi valóban partnernek tekintjük az ügyfeleket, és nem csupán a
marketingfogásként ismételgetett lózungok szintjén. Lehetőséget adunk,
hogy pénzügyeik intézésekor is felelősséget vállalhassanak a tetteikért.
Egyre
több helyen alakítanak ki szelektív hulladékgyűjtőket, így aki kímélni
akarja a környezetét, megteheti, hogy oda viszi a hulladékot. De ha
valaki a pénzügyeiben próbál hasonló tudatossággal eljárni, falakba
ütközik. Könnyű a felelősséget másra hárítani. Ha valaki betétet helyez
el egy bankban, nem tudja, hogy a pénzét mire használják fel –
elképzelhető, hogy a lakhelye mellett épülő, egészségkárosító vegyi üzem
finanszírozásához járul hozzá. Számtalan negatív hatása lehet, ha egy
bank kizárólag a profitérdekek alapján finanszíroz projekteket, hiszen a
környezettudatos elképzelések rendszerint többe kerülnek, tehát
kevesebb profitot hoznak. A bank azonban a nagyobb nyereség érdekében
nem foglalkozik az esetleges káros következményekkel.
Mi
jogot és felelősséget adunk az ügyfeleknek: megfontolhatják, hogy a
pénzükkel milyen célt támogatnak. Ez lehet valamelyik általunk
finanszírozott ügy, vagy ha nem akarnak konkrét ügyet támogatni,
választhatnak az aláb bi hét szféra közül: biogazdálkodás, zöld energia,
környezet- és természetvédelem, munkahelyteremtés, kutatás-fejlesztés,
egészségügy és szociális ellátás, kultúra és oktatás. Az ügyfél
betétjéből olyan projektekhez nyújtunk hitelt, amik a kiválasztott
szférához kapcsolódnak. Persze nem lehet mindig fillérre pontosan úgy
nyújtani a hiteleket, ahogy a betétek össze gyűl nek, ezért a fennmaradó
összeget kizárólag magyar állampapírba fektetjük. A MagNet Bank 70%-át
magyar magánszemélyek birtokolják: társaimmal együtt mi magunk, a
vezetőség tagjai. Tulajdonosokként mindannyian elköteleztük magunkat a
közösségi bank eszméje mellett. Ez nemcsak alapfeltétele volt a
stratégiánk ilyen irányú módosításának, hanem a biztosítéka is, hogy a
bank a jövőben ezen az úton halad tovább. Nem vásárolunk külföldi
értékpapírokat, mert fontosnak tartjuk a hazai kezdeményezések
támogatását, hogy a magyar pénzt itthon fialtassuk. Ebben is különbözünk
más bankoktól: nem veszünk fel külföldi hitelt és nem helyezünk el
külföldön pénzt.
A hazai pénzintézményeket korábban
jellemzően az anyabankok finanszírozták jelentős összegekkel, így a
hitel/betét mutatójuk elérte a 100-200%-ot. Tehát több pénzt helyeztek
ki a hazai gazdaságoknak és magánszemélyeknek forint, svájci frank és
jen alapú hitelekben, mint amennyi betétjük volt. Természetesen a
külföldi anyabank sokat keresett ezeken a hiteleken, és így hatalmas
összegek kerültek ki az országból. A gazdasági válság során azonban az
anyabankok likviditása romlott, tehát azonnali hatállyal visszavonták a
magyar bankoktól a pénzösszegeket. Csakhogy azok a magyar gazdasági
beruházásoknak nyújtott hitelekben voltak, amelyek visszavonása
hosszadalmas, és rettenetes károkat okoz – erre láthattunk számos példát
az elmúlt években, még olyan is előfordult, hogy a baromfifeldolgozók
az egyik nagy bank előtt tüntettek.
Ilyesmi nálunk nem
történhet meg. Ha a betétes ránk bízza a pénzét, a mi feladatunk
megtalálni az adott szférán belül a támogatásra méltó projekteket,
amelyeknek hitelt nyújthatunk. Az ügyfélnek minderről részletes
beszámolót készítünk. A hagyományos banki gondolkodásmóddal ez is
ellentétes, mert a banktitok mindentől megvéd. A betétes nem tudhatja,
hogy mi történik a pénzével, mert azt valaki más kapja meg, akinek az
adatai titkosak. Csakhogy mi megállapodást kötünk a hitelt kérőkkel,
amelyben felhatalmaznak, hogy az őket támogató betéteseknek bemutassuk,
kik ők és milyen tevékenységre kérik a hitelt. Kamatkedvezménnyel is
lehet egy ügyet támogatni: ha a betétes megelégszik kevesebb kamattal,
azt a megtakarítást jóváírjuk a hitelesnél, és a kamatterhe annyival
csökken.
Pillanatnyilag 13 fiókunk működik, 12 Budapesten,
egy Solymáron. A ki egyensúlyozott működés miatt visszafogottan
fejlődünk, de gondolkodunk, hogyan terjeszthetnénk ki a tevékenységünket
vidékre. Nem újabb bankfió kok nyitásában látjuk a megoldást, hanem
személyes emberi együttműködéseken alapuló modellekben. Marketing
költségeink a nagyobb bankokéval nem összemérhetők, kevesebb pénzből, de
nagy lelkesedéssel dolgozunk, keressük az új lehetőségeket. Például a
Facebookon meghirdetett MiniKAP kam pányunkkal az volt a célunk, hogy
felhívjuk a figyelmet a Közösségi Adományozási Programra. Tavaly az
ügyfeleink kétharmada szavazott, hogy 47 alapítvány közül melyiket
támogassuk a bank nyereségének 10 százalékával. Idén tavasszal már 92
szervezet közül választhatnak. A kiemelten közhasznú alapítványok
pályázhatnak nálunk, és szakértői csapatunk komoly kritériumok
vizsgálata után dönt, hogy befogadjuk-e a szervezetet. Ez a 10
százalékos felajánlás a maga nemében egyedülálló – nincs olyan magyar
bank, ami nyereségének 10%-át közösségi vagy jótékony célokra adná. Ha a
nálunk dolgozó 130 munkatárssal számolva elosztjuk az összeget, az egy
főre eső támogatás a legnagyobb amerikai multivállalatokra jellemzőnek
is két-háromszorosa. Mivel a kisebb bankok közé tartozunk, ezek abszolút
összegben persze nem horribilisak, de jó szívvel adjuk: tavaly 44
milliót ajánlottunk fel, és ebből az ügyfelek 30 millióról szavaztak. A
megmaradt 14 milliót hozzátettük az idei kerethez, ami azonban
alacsonyabb, csak 21 millió, mert 2010-ben kevesebb volt a nyereségünk.
Látnunk
kell, hogy a működésünket övező érdeklődés csak ritkán fordul tettekbe.
Hiába él valaki környezettudatosan, hiába tartja fontosnak a
fenntarthatóságot, nehezen veszi rá magát, hogy a megtakarításait,
hiteleit fárasztó és drága ügyintézés árán áthozza hozzánk. Nem tudjuk,
milyen hosszú út előtt állunk, de úgy hisszük, jó irányban indultunk el.