←Vissza

Liget.org   »   2011 / 6   »   Horgas Judit  –  „Jogot és felelősséget adunk az ügyfeleknek” – beszélgetés Salamon Jánossal, a MagNet Magyar Közösségi Bank vezérigazgatójával
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2283
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Közgazdász és informatikus végzettségemmel a bankszektorban helyezkedtem el, eleinte közepes méretű bankokban különböző beosztásokban dolgoztam. Aztán úgy éreztem, kisebb, áttekinthetőbb, emberibb feladatkörre vágyom. Ez nem jellemző a bankszakmában dolgozókra: sokakban működik a karriervágy, ami a minél nagyobb, minél több elérésére hajt. De én viszony lag fiatalon, már harmincévesen magas beosztásba kerültem: az egyik középméretű bank vezérigazgatóhelyettese voltam, és idővel felismertem, hogy nem akarok egy mamut picike része lenni. A hazai bankszektor jelentős hányada már akkor is külföldi kézben volt, erőteljesen dominált a külföldi anyabankok érdeke, és jól látszott, hogy ebből a rendszerből a közeljövőben nincs kiút.


Ha valaki közepes méretű vagy nagy banknál helyezkedett el, beosztásától függetlenül vállalnia kellett, hogy a külföldi fennhatóságú anyabank végrehajtó embere lesz. Ez óriási kötöttséggel, korlátokkal jár, amit mások szívesen elfogadnak a megfelelő anyagi kompenzáció fejében, de én nehezen viseltem. Fél évre elmentem egy multinacionális céghez, hogy megtapasztaljam az ottani munkakörülményeket. A General Motors pénzügyi cégénél dolgoztam, és elég, ha annyit mondok, hogy két hatalmas szekrényt töltöttek meg a több centi vastag szabálykönyvek. Senki nem tudna ennyit elolvasni, hát még betartani. Ezek a szabályok csak arra voltak jók, hogy ne kelljen az emberi vonatkozásokkal foglalkozni, és ha a hatalmi, pénzügyi érdek úgy kívánta, bőven akadt szabály, amit megsértettek.


Megkerestek a MagNet Bank jogelődjétől, a HBW Express Takarékszövetkezettől. A rendszerváltást követően ez volt az első magánszemélyek által alapított takarékszövetkezet. Pontosan azt kínálták, amire vágytam, csak még nem tudtam megfogalmazni: kicsi, átlátható, és működésében nem az irracionális, túlburjánzott szabályozottság érvényesül, hanem az ésszerűség – adott volt a lehetőség, hogy annyira lesz ésszerű, amennyire mi akarjuk.


2008-ban alakultunk át bankká, mert a takarékszövetkezet tevékenységi köre korlátozottabb. Csakhogy ehhez kétmilliárd forintos jegyzett tőkével kellett volna rendelkeznünk, és ennyi pénzt az évek során nem tudtunk felhalmozni. Ezért a spanyol Caja Navarra takarékpénztár szállt be még tőkével. A Caja Navarra a spanyol takarékpénztárak között akkor a nyolcadik volt, de ez hazai viszonylatban az OTP-hez hasonló nagyságot jelent. Működésében, gondolkodásmódjában számos újdonságot hozott, és Európában még kevéssé ismerték. Nincsen igazi tulajdonosa: helyi és tartományi önkormányza tok a névleges tulajdonosai, ezért nincs, aki osztalékért tartaná a markát. Így a cég a megtermelt profitot úgy használja fel, ahogy jónak látja – esetükben ez azt jelenti, hogy 30%-át jótékonysági célokra fordítják. Az egyik meglepő újításuk, hogy megmondják az ügyfeleknek, mennyit keresnek rajtuk. Így átlátható, bizalmi kapcsolatot építenek ki, és eloszlatnak számos tévhitet, például hogy a bankok az utolsó bőrt is lehúzzák az emberről.


Nyugat-Európában már több évtizedes múltra tekintenek vissza, a mi régiónkban, például Lengyelországban azonban csak az utóbbi években formálódnak az úgynevezett „etikus” bankok. Jó példa a holland Triodos Bank, amelyet mintegy huszonöt évvel ezelőtt nem bankárok, hanem a szélerő művek finanszírozására megoldást kereső környezetvédők alapítottak. Nincs hálózatuk, egy helyen gyűjtik a pénzt, alacsonyabb kamatot adnak a betétekre, és nagyon szigorú feltételekkel nyújtanak hitelt. Mi az „újbank” kifejezést választottuk, mert jelenlegi tevékenységünkben nem csupán közösségi banki elemek vannak, és a múltunk hagyományos banki működésnek mondható. Azért sem akartuk etikus bankként feltüntetni magunkat, mert nem szeretnénk senkit megbántani: ha azt állítanánk, mi etikusak vagyunk, mások úgy is érthetnék, hogy a többi bank nem az.


Éves szinten néhány ezer forinttól két-hárommillió forintig terjedő összegű nyereséget tudunk felmutatni egy-egy ügyfélnek köszönhetően. Természetesen az utóbbi összeg igen ritka, a néhány ezer forint a legjellemzőbb. 2009-ben 440 millió forint volt az adózott nyereségünk, ami 14 000 ügyfél között oszlott meg. Ebből két tény következik: az egyik, hogy nem kerestünk sokat. A másik, hogy nem is akartunk mindenáron sok pénzt keresni. Ez persze azzal is jár, hogy a nálunk dolgozók fizetése a banki szférában szokásos összegek alatti, különösen igaz ez a vezetőkre.


Bankká alakulásunk éppen egybeesett a 2008 őszén berobbanó gazdasági válsággal, ezért el kellett gondolkodnunk, hogy viharos időkben egy ilyen kis pénzintézet miként tud talpon maradni. Arra a követeztetésre jutottunk, hogy a válságból következő változások egy része törvényszerű, és az embertelen, profithajhász működési rendszerből ered. Tehát más utat kell választanunk, nem szabad mindenáron, akár másoknak kárt okozva profitot hajhászni. Fontos a fenntarthatóság, mert nem elég megszerezni egy ügyfelet, meg is kell tartani, és ha nem kopasztjuk meg, nem tesszük tönkre, hosszú távon mindketten többet nyerünk. Már a takarékszervezeti működésünk során is igyekeztünk tisztességesen, emberségesen eljárni – anélkül, hogy bárkit kritizálnék, meg kell jegyeznem, hogy egyes pénzintézetekre nem ez a hozzáállás volt jellemző. Talán ezért is olyan negatív a közvélemény megítélése a bankokról.


Egy átlagos bank tőkearányosan 25–30% nyereséget tűz ki maga elé, mi 10–15%-kal is elégedettek vagyunk, mert ennél többet már csak embertelen, erőltetett profithajhászással lehet elérni. Természetesen szükségünk van nyereségre, hiszen folyamatosan fejlődnünk kell, új szolgáltatásokat kell kialakítanunk, ha nem akarunk lemaradni a piacon. De mi valóban partnernek tekintjük az ügyfeleket, és nem csupán a marketingfogásként ismételgetett lózungok szintjén. Lehetőséget adunk, hogy pénzügyeik intézésekor is felelősséget vállalhassanak a tetteikért.


Egyre több helyen alakítanak ki szelektív hulladékgyűjtőket, így aki kímélni akarja a környezetét, megteheti, hogy oda viszi a hulladékot. De ha valaki a pénzügyeiben próbál hasonló tudatossággal eljárni, falakba ütközik. Könnyű a felelősséget másra hárítani. Ha valaki betétet helyez el egy bankban, nem tudja, hogy a pénzét mire használják fel – elképzelhető, hogy a lakhelye mellett épülő, egészségkárosító vegyi üzem finanszírozásához járul hozzá. Számtalan negatív hatása lehet, ha egy bank kizárólag a profitérdekek alapján finanszíroz projekteket, hiszen a környezettudatos elképzelések rendszerint többe kerülnek, tehát kevesebb profitot hoznak. A bank azonban a nagyobb nyereség érdekében nem foglalkozik az esetleges káros következményekkel.


Mi jogot és felelősséget adunk az ügyfeleknek: megfontolhatják, hogy a pénzükkel milyen célt támogatnak. Ez lehet valamelyik általunk finanszírozott ügy, vagy ha nem akarnak konkrét ügyet támogatni, választhatnak az aláb bi hét szféra közül: biogazdálkodás, zöld energia, környezet- és természetvédelem, munkahelyteremtés, kutatás-fejlesztés, egészségügy és szociális ellátás, kultúra és oktatás. Az ügyfél betétjéből olyan projektekhez nyújtunk hitelt, amik a kiválasztott szférához kapcsolódnak. Persze nem lehet mindig fillérre pontosan úgy nyújtani a hiteleket, ahogy a betétek össze gyűl nek, ezért a fennmaradó összeget kizárólag magyar állampapírba fektetjük. A MagNet Bank 70%-át magyar magánszemélyek birtokolják: társaimmal együtt mi magunk, a vezetőség tagjai. Tulajdonosokként mindannyian elköteleztük magunkat a közösségi bank eszméje mellett. Ez nemcsak alapfeltétele volt a stratégiánk ilyen irányú módosításának, hanem a biztosítéka is, hogy a bank a jövőben ezen az úton halad tovább. Nem vásárolunk külföldi értékpapírokat, mert fontosnak tartjuk a hazai kezdeményezések támogatását, hogy a magyar pénzt itthon fialtassuk. Ebben is különbözünk más bankoktól: nem veszünk fel külföldi hitelt és nem helyezünk el külföldön pénzt.


A hazai pénzintézményeket korábban jellemzően az anyabankok finanszírozták jelentős összegekkel, így a hitel/betét mutatójuk elérte a 100-200%-ot. Tehát több pénzt helyeztek ki a hazai gazdaságoknak és magánszemélyeknek forint, svájci frank és jen alapú hitelekben, mint amennyi betétjük volt. Természetesen a külföldi anyabank sokat keresett ezeken a hiteleken, és így hatalmas összegek kerültek ki az országból. A gazdasági válság során azonban az anyabankok likviditása romlott, tehát azonnali hatállyal visszavonták a magyar bankoktól a pénzösszegeket. Csakhogy azok a magyar gazdasági beruházásoknak nyújtott hitelekben voltak, amelyek visszavonása hosszadalmas, és rettenetes károkat okoz – erre láthattunk számos példát az elmúlt években, még olyan is előfordult, hogy a baromfifeldolgozók az egyik nagy bank előtt tüntettek.


Ilyesmi nálunk nem történhet meg. Ha a betétes ránk bízza a pénzét, a mi feladatunk megtalálni az adott szférán belül a támogatásra méltó projekteket, amelyeknek hitelt nyújthatunk. Az ügyfélnek minderről részletes beszámolót készítünk. A hagyományos banki gondolkodásmóddal ez is ellentétes, mert a banktitok mindentől megvéd. A betétes nem tudhatja, hogy mi történik a pénzével, mert azt valaki más kapja meg, akinek az adatai titkosak. Csakhogy mi megállapodást kötünk a hitelt kérőkkel, amelyben felhatalmaznak, hogy az őket támogató betéteseknek bemutassuk, kik ők és milyen tevékenységre kérik a hitelt. Kamatkedvezménnyel is lehet egy ügyet támogatni: ha a betétes megelégszik kevesebb kamattal, azt a megtakarítást jóváírjuk a hitelesnél, és a kamatterhe annyival csökken.


Pillanatnyilag 13 fiókunk működik, 12 Budapesten, egy Solymáron. A ki egyensúlyozott működés miatt visszafogottan fejlődünk, de gondolkodunk, hogyan terjeszthetnénk ki a tevékenységünket vidékre. Nem újabb bankfió kok nyitásában látjuk a megoldást, hanem személyes emberi együttműködéseken alapuló modellekben. Marketing költségeink a nagyobb bankokéval nem összemérhetők, kevesebb pénzből, de nagy lelkesedéssel dolgozunk, keressük az új lehetőségeket. Például a Facebookon meghirdetett MiniKAP kam pányunkkal az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a Közösségi Adományozási Programra. Tavaly az ügyfeleink kétharmada szavazott, hogy 47 alapítvány közül melyiket támogassuk a bank nyereségének 10 százalékával. Idén tavasszal már 92 szervezet közül választhatnak. A kiemelten közhasznú alapítványok pályázhatnak nálunk, és szakértői csapatunk komoly kritériumok vizsgálata után dönt, hogy befogadjuk-e a szervezetet. Ez a 10 százalékos felajánlás a maga nemében egyedülálló – nincs olyan magyar bank, ami nyereségének 10%-át közösségi vagy jótékony célokra adná. Ha a nálunk dolgozó 130 munkatárssal számolva elosztjuk az összeget, az egy főre eső támogatás a legnagyobb amerikai multivállalatokra jellemzőnek is két-háromszorosa. Mivel a kisebb bankok közé tartozunk, ezek abszolút összegben persze nem horribilisak, de jó szívvel adjuk: tavaly 44 milliót ajánlottunk fel, és ebből az ügyfelek 30 millióról szavaztak. A megmaradt 14 milliót hozzátettük az idei kerethez, ami azonban alacsonyabb, csak 21 millió, mert 2010-ben kevesebb volt a nyereségünk.


Látnunk kell, hogy a működésünket övező érdeklődés csak ritkán fordul tettekbe. Hiába él valaki környezettudatosan, hiába tartja fontosnak a fenntarthatóságot, nehezen veszi rá magát, hogy a megtakarításait, hiteleit fárasztó és drága ügyintézés árán áthozza hozzánk. Nem tudjuk, milyen hosszú út előtt állunk, de úgy hisszük, jó irányban indultunk el.