←Vissza

 

Liget.org   »   2009 / 3   »   Kállay Géza  –  A Bolond negyedik levele Cordeliának
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1610

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Mióta legifjabb asszonyunk Frankhonba ment,

a bolond egészen elemészti magát bújában.

(Shakespeare: Lear király, I; 4)

 

Kent: Hol tanultad ezt, bolond?

Bolond: Nem a kalodában, bolond.

(Lear király, II; 4)

 

És lészen azon a napon, azt mondja az Úr,

kiáltó szózat a hal-kaputól fogva és jajgatás

az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.

(Sofóniás próféta könyve, 1:10)

 

Szobájában sohasem jártam.

Hogy jártam volna? Nem szabad.

Pórul járt rab a kalodában

tágas udvaron sem szabad.

Most innen indul a tekintet,

falra mászik, repkényt szakít;

csak képzelem a lehetetlent,

sötét ablakszem megvakít.

 

A szem számos célra szolgál,

néz, lát, tekint, vakulva sír,

a könnycsepp gömbje felnagyíthat,

mégsem látja, mit falra ír.

 

Akkor jegyezze fel a krónikás

próféta: szófonó Sofóniás:

tavaly ilyenkor magáról többet tudtam,

most „nagy recsegés halmok felől”, falunkban,

„az alsó városból hangzik a jajgatás”,

kaloda-élet: halál-halogatás.

 

Ajtaját most hét lakat őrzi,

de belépek orrom után,

hallom, hogy áll a karszék, asztal,

embertelen csendben, bután.

Porlepte szekrény hogy csikordul?

Ruháit megérinthetem?

Hisz csomag nélkül utazott el;

viszontlátom, hogy intettem.

 

Indult a hintó, sűrű űr támadt

helyén: tömény sötét, szurok;

hiányából, mondja, mely isten

gyúr újabb univerzumot?

 

Kalodában a vég-tagok.

 

Mint mással, velem sose sétált

egyszerre – előre szaladt;

tovább jutok, ha jelnek értem?

Ülök tovább fala alatt.

 

az orr: a por  a fül: befűl

 a szem: eszem  az arc: az harc

az áll: megáll  a száj: muszáj

 a nyelv: csak elv.