Mesterházi Márton
TÁNCOLJ, ÁRNYÉK!
(részlet)

Denis Johnston (1901-84) ír drámaíró 1929-ben írta The Old Lady Says ?No? (Az öreg hölgy azt mondja: ?nem?) című remekművét, melynek magyar (vagy bármiféle) fordítása teljes abszurdum, ugyanis négy-öt soronként kellene lábjegyzetelni. Hőse Robert Emmet, illetve az őt játszó színész, aki eszméletét veszti, és egyfajta lázálomban bekóborolja napjainak Dublinját.
    Darabom szerkezete eléggé híven követi a Johnstonét, de az "átültetéshez" mindenekelőtt találnom kellett egy megfelelő magyar történelmi hőst: legyen bukott szabadságharcos, legendás szónok és halála után népdalok máig ismert hőse. Kossuth Lajost választottam. (Ellenpontjául pedig Henry Grattan helyébe Görgey Artúrt.) Szövegem tehát egyáltalán nem kötődik a Johnston-műhöz. Kossuth saját Országgyűlési Tudósításaiból és Illyés Gyula Fáklyalángjából kap mondatokat, Görgey saját emlékirataiból (Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben). Johnston több tucatnyi angol-ír vendégszöveget használ - én Katonát, Madáchot, Vörösmartyt, Petőfit, József Attilát, Adyt, Kosztolányit, Örkényt, a szabadságharc és a pesti utca dalait idézem.

Szereplők:

Színész mint Kossuth Lajos
Hangok, Járókelők, Kórus, Árnyékok
Őrnagy, később Görgey Artúr
Katona, később Tábornok
Műszaki, később Miniszter
Orvos
Sofőr
Virágárusnő, később Meszlényi Terézia
Divatnő
Medika
Hölgy
Üzletember
Zsanett, később Szobalányként
Bernadett
Idősebb úr
Két utazási ügynök
Ifjabb férfi, sárga mellényes
Józsi
Gwendoline
Köpönyegné úrhölgy
Balogh, drámaíró
Gyalog, képzőművész
Kallogh, regényíró
Miniszter Neje
Vak hegedűs
Fiatalember, szmokingos
Ifjabb férfi
Öregebb férfi, snapszlizók


I. rész

(A zugligeti fogadó, 1837. május 5. éjszaka)
Hangok: Fel, fel, vitézek, a csatára,
    A szent szabadság oltalmára,
    Mennydörög az ágyú, csattog a kard,
    Ez lelkesíti csatára a magyart.
(Belép a Színész mint Kossuth Lajos: széles gallérú fehér ing, sálszerűen kötött nyakkendő, mellény, kigombolt magyaros zeke etc.)
Színész: Gyarló, csekély ember vagyok, de hogy a hazát s emberiséget nálamnál valaki forróbban szerethesse, azt a mindent látó Istenségnek színe előtt kereken tagadom! Önszemélyem szerencséjén egész életem lefolyta alatt egy nem kedvező csillagzat uralkodik, s maroknyi napjaim boldogsága iránt mellemből kialudt a kívánatok indulata, de hazámat mindenekfelett szeretem. Én igenis érzem hibáimat, fogyatkozásimat, gyakran ütöttem véresre homlokom a töretlen ösvény göröngyein bukdácsolva, de hazám szent nevére esküszöm, lelkemet e kétes harcból tisztán hoztam ki. Gyermeki panaszokra fakadnék, ha nem lennék érezni kéntelen, hogy a roppant gondok némák, s csak a csekély fájdalom cseveg. Nem hozva semmi egyebet magammal, mint tiszta honszeretetet, erős akaratot s meleg érzetet a tennivalók szüksége felől. Így nyújtottam ki reszkető kezemet egy kis gyenge, pislogó mécset gyújtani. A pislogó mécs egy kis szövétnekké változék. Az utolsó ártatlan búcsúnak fájdalmasan néma felsóhajtását csak kegyetlenség tagadhatná meg, s én nem kérek más vigasztalást, mint azt: hogy felsóhajtanom szabad legyen.
Hang: Halt! Wer da!
Hang 2.: Állj, ki vagy!
Színész: Katonákat vezényeltek ki ellenem?
(Huszonnégy katona egy őrnagy vezetésével körös-körül előlép a sötétből.)
Őrnagy: Felségsértő!
Színész: Hamisat tudva még sohasem írtam, az igazat pedig megírni sohasem féltem, ezt keblem tisztaságának érzelmében, szívvéremmel egybeolvadott meggyőződésemmel hiszem!
Őrnagy: Tán nem Ön az áruló s bujtogató Törvényhatósági Tudósítások szerzője?
Színész: Ha gyenge tollam csak egy-két kebelben lenne szerencsés az előítéletek homályán átsugározva pislogó mécset gyújtani, fáradozásom bőven jutalmazva lesz.
Őrnagy: Ön ellen ad poenam notae infidelitatis vád adatott fel. Kövessen.
Színész: Hová? Szörnyeteg tirannus!
Őrnagy: A József-bástyai kaszárnyába visszük.
Színész: Éppen nem rózsákkal hintett pályámnak ez lészen legszebb s egyedüli jutalma? Iniuria! Mely ellen utolsó erőmmel is harcolni meg nem szűnök.
(Kardot ránt. Az egyik Katona puskája tusával hatalmasan fejbe vágja. A fények hunyorognak, egy pillanatra kialszanak. A Színész moccanatlanul fekszik.)
Őrnagy: Ön bizodalmatlanságot terjesztett a trónus legnemesebb célzásai iránt is. S ezáltal a gonoszságnak hitegető leplet... ööö...
(Az egyik Katona a Színész mellett térdel, s a vállánál fogva rázogatja. Az őrnagy tanácstalanul néz oldalt, de csak hangos súgást kap.)
Súgó: Nyújtott.
Katona: Hé!
Másik: Mi van?
Őrnagy: (oldalra) Függöny... függöny... halljátok?
Műszaki: Gáz van?
Hangok: Gond van. Probléma. Gáz.
Katona: Nem az én hibám. Én csak...
Őrnagy: Engedjétek már le a függönyt. Álljatok hátrébb, légy szíves, hadd jusson neki egy kis levegő.
Hangok: Gomboljátok ki a gallérját. Mi a nyavalyát csinálsz? Hogy történt? Most mi van? Mindjárt rendbe jön. Egy korty pálinkát adjatok neki. Húzzátok le a csizmáját. Álljatok már hátrébb! Láttátok, hogy kupán vágta? Segíthetek?
(A függönyt rángatósan leengedik. Dobogás a színpadon. Az őrnagy kilép a függöny elé. Nézőtéri világítás.)
Őrnagy: (a nézőtér egy pontja felé int) Van orvos Önök... bocsánat... kérhetném?
Orvos: Nekem szólt?
Őrnagy: Kérem, jöjjön föl egy percre. Gondolom, nincs nagyobb baj.
Orvos: Úgy láttam, elég erős...
Őrnagy: Nem hiszem, hogy igazán...
Orvos: ...ütést kapott a homlokára.
Őrnagy: ...komoly dolog volna.
Orvos: Remélem én is. Mindenesetre nem ártana, ha...
(Eltűnnek a függöny mögött. Az őrnagy hamarosan ismét előlép.)
Őrnagy: Hölgyeim és uraim... Ő... ööö... a doktor úr szeretné, ha a függönyt megint felhúznánk... mert ha így lent van, a színpadon nem jár a levegő. Igazán sajnáljuk, hogy az előadás így félbeszakadt... de hát értik... nem olyan nagy dolog... Azt mondja, ööö... pár percen belül rendbe jön, ha békén hagyják és nyugton... úgyhogy kérem, kérjük, szíveskedjenek mindnyájan a helyükön maradni, és csöndet tartani pár percig... mindössze pár percig... amíg a doktor úr... ööö... intézkedik... Biztosra veszem, hogy hamarosan folytathatjuk... úgyhogy ha lehetne... kérem a függönyt... és csöndet kérek... mindössze pár percig... köszönöm.
(Sietve el. Lassan felmegy a függöny, a Színész ugyanott fekszik, az Orvos ténykedik körülötte, mellette a Műszaki és az egyik Katona. Hátul fekete fátyolszövet-függöny feszül, mely mögött mozgó alakok sejlenek. Súlyos döndülések.)
Orvos: Így már jobb. Le lehetne húzni?
Műszaki: Hogyne, Doktor úr. Már jön is.
(Lehúzza a Színész egyik csizmáját.)
Katona: Különben is, honnan tudtam volna? Nem az én hibám. Mondtam is, hogy csak...
Orvos: Jól van. Emelje meg a fejét kicsit. Jó. Aha, felhúzták.
(Mármint a függönyt)
Katona: Jajistenem, ez rémes!
Orvos: Szóljon nekik, hogy maradjanak csöndben, amíg magához tér.
Műszaki: Te, Jancsi, szólj már nekik, hogy fogják be! Te meg segíts ezzel a csizmával. Semmi fogás nincs rajta.
Katona: Egyszerűen nem tudom, hogy történhetett. Na, most húzzad.
Műszaki: Jaj, hagyd már. A fenébe...
Orvos: Csst!
Műszaki: No, jön már.
Orvos: Szerezzenek valamit, amivel betakarjuk a lábát. Melegen kell tartani. És szóljanak valakinek, hogy egy kicsit vegye lejjebb a világítást. Hamar rendbe fog jönni, ha hagyják, hogy szép nyugodtan magához térjen.
(A Műszaki készségesen el)
Katona: Isten engem, nem ütöttem nagyobbat, mint amit tegnap mutatott a főrendező úr. És csak... nézze...
Orvos: Jaj, hallgasson már, és menjen a dolgára. Úgysem veszem semmi hasznát.
Katona: Most persze könnyű mindent rám kenni, pedig én csak azt csináltam, amit a főrend...
Orvos: Csst!
(A Katona morogva el. A világítás csökken, így a fátyolfüggöny mögötti alakok jobban látszanak. Belép a Műszaki, egy pár csiricsáré plüsspapucsot hoz.)
Műszaki: Ez jó lesz valamire? Mást nem találtam. Az izé úré, a...
Orvos: Megmoccant.
(Vizsgálja a Színészt, akinek a Műszaki közben a lábára húzza a papucsot.)
Műszaki: Akkor most rendben van a világítás?
Orvos: Hogy? Ja, igen, nagyon jó. Esetleg...
Műszaki: Hoztam egy kis pálinkát.
Orvos: Pálinkát! Az ég szerelmére, nem szabad! Enyhe konkussziója van.
Műszaki: Biztos? Mije?
Orvos: Hanem megmondom, mit hozzon. Nézzen körül, hátha tud szerezni egy kis jeget.
Műszaki: (kétkedve) Jeget?
Orvos: Hogyne. Érti. Egy lavór hidegvízben. A borogatáshoz.
Műszaki: Ja, hogy a... Értem már. (Lassan el)
Orvos: És... (Most látja meg a papucsot) Úristen, mi ez? Én azt mondtam, valamit, amivel betakarjuk a lábát. Hallja? Pokrócot. (Feláll, kifelé megy) Nincs valakinél egy pokróc? (Kimegy, még hallatszik a hangja) Egy pokrócot, amivel betakarhatjuk a lábát. Ó, köszönöm. Ez éppen...
(Csönd. A fátyolfüggöny mögötti alakok most nem mozognak, csoportba gyűlve hangtalanul bámulják a Színészt. Aki most megmozdul, s az ajka is megrebben. Távoli, halk dübögés, mintha nagydobot ütnének egyenletes ritmusban. A világítás lüktetve váltakozik.)
Színész: Jutalomazvány... Jaj... legyen jutalomazvány... jut... rejtelmes csíráit... lesz (Kinyitja a szemét, báván maga elé néz) ...forróbban szeresse... szeresse... kebelben ütöttem homlokom kebelben a fejem egészen... Jaj, Istenem! (Szünet, a nézőtérre bámul) A pislogó mécs egy kis szövétnekké változék... pislogó... homályán... jutalomazvány... forróbban a hazát s emberiséget... látom (Szünet után nagy erőfeszítéssel) Én a Színész vagyok... ütött kebel látlak.
Az Alakok: (mintegy a közönség nevében, kenetteljes baráti hangnemben)
Sárkány    jelen
Karsa     jelen
Almásy    jelen
Mezőssy    jelen
Asztalos    jelen
Asbóth    jelen
Farkas    jelen
Bartsay    jelen
Halassy    jelen
Zámbelly    jelen
Csányi    jelen
Lenkey    jelen
Török    jelen
Színész: (parancsolóan fölemelt kézzel) Elég! (Szünet. Ünnepélyesen meghajol.) Köszönöm.
Az Alakok: (ritmikusan suttogva)
Szegényke, szegényke, szegényke
Kapott, kapott
Puskával
Tusával, tusával
Csúnya, csúnya
Vizet hozzatok
A borogatáshoz
Erőlevest
Lázas, lázas
Negyvenegy egész négy tized
Celsius, Fahrenheit
Fahrenheit, Celsius
Igen zaklatott, zaklatott, zaklatott
Húzzátok le a csizmáját
Tejet, vizet
Szent László és
Szent István
Szent Imre és
Szent Rókus
Heim Pál és
Korányi
Jobban van?
Fáj még a feje?
Mentők, mentők
S. O. S.
S. O. S. S. O. S.
Aj, aj, aj, aj,
Cc, cc, cc, cc,
Szegényke, szegényke
Színész: (türelmetlen gesztussal) Az igazat megírni sohasem féltem, pislogó mécset gyújtani... bőven jutalmazva lesz a Színész... Mely ellen utolsó erőmmel is... kebelbenülten pislogómécs őrnagybőszült önkénység... Jaj!... csak már ne forogna... pörögne... forogna... szédelgő... pislogó mécs... Jaj, Istenem, én a Színészütött vagyok.
Az Alakok: (kérlelhetetlenül) Folytatjuk az előadást
Műsorfüzet százötven
Dohányozni Tilos
Köpködni, köhögni
Tilos a belépés
Amíg az előadás tart
Tizenegyig
Negyvenegy egész négy tizedig
További felvilágosításért
Szíveskedjenek a Titkársághoz fordulni
Horváth
Kiss
Knézich
Gáspár
Damjanich
Színész: (tartja a ritmust) Igen... igen... igen... igen...
Az Alakok:
Sólyom
Szöllősi
Zarándi
Moroda
Színész: Maroknyi napjaim lefolyta alatt egy nem kedvező csillagzat...
Maroknyi napjaim lefolyta alatt egy nem kedvező csillagzat uralkodik...
Maroknyi napjaim...
(A hangok beleolvadnak egy fölerősödő, csikorgó-csörömpölő zajláncolatba... autók motorja, dudálás, teherautók bőgése, s az egész fölött a rikkancsok kiabálása)
Rikkancsok: Mai beszólás
    Pucér igazság, Mai beszólás
    Heti becsület
    Mai beszólás
Színész: (visszatalál a szerepébe, teli torokból) Hű védjeid sorában csorbát szenvedel, óh, hazám! Pedig az önkény vas járma alól menekedésre törekedő magyar nemzet szent igazságai sokkal idvességesebb s dönthetetlen alapokon épülnek, mintsem hogy azokat bármely fondorkodás eldönthetné. Ám az idegen kormány, mintegy örök ködbe boríttatva, alattvalóira szerencsétlenséget áraszt, s így saját trónusának oszlopait is ingadozásba hozza.
(Amíg szaval, a tömeg az utcán jövő-menő járókelőkre oszlik. A fátyolfüggöny szétválik. Autólámpák. A forgalmat egy rendőr irányítja. Mögötte talapzaton Görgey Artúr szobra - arca az őrnagyé)
Színész: (immár a nyüzsgés közepén) Magyarok! Elhatározó órákat élünk! Halljátok-e? (Vadul mered egy Járókelőre) Halljátok-e? Talpra!
Járókelő: (udvariasan ellép mellette) Elnézést. A bank fél háromkor zár.
Színész: A nyilvánosság világa nélkül olly igen szűkölködöl, ó, hazám. Hadd higgyem, hadd reméljem, nem lázálom lökte elém a képet, hogy a mi magyar népünk még szabad lehet! Magyarország hajója a történelem nyílt tengerére ért: nem kell félnünk, ha szélvész röpíti! (Kiáltva) Kérem szépen!
(Belép a Műszaki, kezében a példány.)
Műszaki: Gáz van?
Színész: A Zugligetbe? Vagy a Várba, a József-bástyai kaszárnyába?
Műszaki: Mi van?
Színész: Ahol elfogtak. Vagy ahol fogva tartottak. Nekem nőm van s három gyermekem. Terézia, Ferenc, Vilma, Lajos Tivadar.
Műszaki: Gyerekszereplő nincs.
Színész: Ne játssza itt a hülyét. Látnom kell őket. Elhatározó órákat...
Műszaki: Megbeszélte ezt a főrendező úrral?
Színész: Most mit zagyvál itt össze? Ez így nem mehet tovább!
Műszaki: Jól van, na. Mindjárt megnézem a példányban.
Színész: Aki gondolkodásában a szél változása szerént ingadoz, nem érdemli a férfi nevet. Menjen innét!
Műszaki: Mégis, hol tartottak?
Színész: Hol is? A zugligeti fogadó előtt. Aztán jöttek a katonák.
Műszaki: (a példányból) Első jelenet. Ezek szerint te is játszol benne. Mit mondtál, ki vagy?
Színész: Kossuth Lajos.
Műszaki: Apám! Bár ez a magyaros zeke ismerős volt.
Színész: "A zugligeti fogadó előtt, 1837. május 5. éjszaka." Látod. De ez nem a Zugliget.
Műszaki: Mit mondjak. Nem az.
Színész: Úgyhogy itt nem folytathatom. Nem tudnád lekeverni ezt a zajt? Borzasztó.
Műszaki: Te, én a kedvedért bármit, de... persze direkt jó, hogy elmondtad...
Színész: Állítsák előmbe jutalmul a mennynek minden örömét, s rettentésül a pokolnak minden ijedelmeit, hazámat megtagadni sohasem fogom.
Műszaki: Értem én, de fogalmam sincs, mit csináljak. Az üzletek is mind bezártak.
Színész: És Terézia, Meszlényi Terézia sincs sehol. Csinálj már rendet!
Műszaki: Mondtam, a kedvedért bármit, de... különben is mennem kell.
Színész: Menned, hová?
Műszaki: Rovásírás órám van.
Színész: De hát folytatni kell az előadást! A zugligeti fogadó... Most mit csináljak?
Műszaki: Találd fel magad. Nem tudom, miért vagy olyan pipifakszos mostanában. Na, szia.
Színész: Várjál már! Azt se mondtad meg...
Műszaki: Lesétálsz a Moszkva térre, ott a zugligeti busz. Na, csá!
(Elsiet.)
Színész: Hé! Jaj, a fejem! Le a térre, a Zugligetbe...
Sofőr: Tele vagyunk, várja meg a következőt.
Színész: De nekem a Zugligetbe kell mennem!
Sofőr: Ez nem megy a Zugligetbe.
Színész: De nekem a Zugligetbe kell mennem. Várnak a katonák!
Sofőr: Megvárja a következőt, az leviszi a térre, felszáll a 158-asra, és már ott is van.
Színész: Hol a következő? Nincs sehol!
Sofőr: Zárom az ajtókat.