Suhai Pál
RÉSZVÉTLEVÉL

Szegény Ági halálára

Gellért Oszkár versét olvasom Németh László "meghatóan szép" részvétleveléről, melyet a szülők "sűrűn hulló könnyeiken át" csak nehezen tudtak kisilabizálni. A költő előzékenysége folytán a fiú, a kiváló rendező érdemeit nyugtázó levél is előttem áll, mintegy igazolásként: "Törekvéseim legigazabb megértője, legjobb darabomnak szinte társszerzője volt". S mindez a versben is, szó szerint, de már harmadik személyben. A vers írója egy szinkrontolmács szerepében, megrendülten, de minden "dísz és gipszfigura nélkül" fordítja az együttérzés forró hangjait. Mintha gémberedett ujjait csupán az olvasó kedvéért melengetné. S hogy érthetővé tegye az Elveszített betegsége, a "Szent, drága Téboly" miatti állandó szorongását is, fölidéz egy jelenetet, különös módon a levélíró életéből: "két vagy három nap alatt ötvenszer / próbálta egyre visszanyomni az / egészségesből kibúvó őrültet, / az őrültet, aki olyan közös / mindannyiunkban, mint... mint amilyen / különbözőek vagyunk mi magunk". Nem folytatom. A homályból ennyi is elég. (A zavarból, amelyet egy ábrándos fikció: a "vers a versben" nyughatatlan törekvése kelt.) Ismeretlen lakásba jutottunk, idegen világba, szokatlan díszletek közé. A sötétben ráadásul minduntalan nekiütődünk egy-egy bútordarabnak is. (A zseblámpa imbolygó fénye egyszerre csak néhány részletet képes megvilágítani.) Tapogatózhat az olvasó. Mintha önnön labirintusában kellene (itt is) bolyongania. Vannak persze támpontjai, lehet kiút. Világos, hogy léteznek szülők (és gyermekek), valaki meghalt, van részvét, írnak még részvétlevelet, sőt verset is. A költőt is ismerem, de mi köze a halálesethez? A fiú az ő fia? És kié a vers? (Az apáé? A "szinkrontolmácsé"? A kettő egy személy? Egy személy és két szerep?) És így tovább. Miféle őrületet kellett naponta "visszanyomnia" a levélírónak (s a költőnek is, ezek szerint)? És mi köze az őrületnek a fiú halálához? Csak nem öngyilkos lett szegény? Szegény apa! Egyszerre szakadt rá minden bánata (tulajdon vére által)! "Meg fogsz gyógyulni! Érzed már? Felelj! // S minden hiába." Nincsen tovább. Halottak nem felelnek. Hallgat a vers is. Mást én sem tehetek. Nem írja tovább a részvétlevelet a kommentátor a gyászolónak s a gyászoló helyett.