HU-HU-HUMOR
(Salto (hu) Mortale)

Irgum-burgum (irgum minusz burgum), mondja "a" Lajos, a beszélőkével feltuningolt számítógép, s folytatja: amennyiben nem zárom be az előző ablakot, ő nem hajlandó megnyitni egy következőt. Elvigyorodunk. Itt, most én, s velem (bennem, saját számítógépe fölé görnyedve) az a valaki, aki a programot készítette, s rám gondolt, mit szólok majd, ha meghallom sok riasztó adat, komoly utasítások között, hogy: irgum-burgum! A hatás beépített, de nélkülem, a közönség nélkül nem működne. Jó közönség vagyok, itt és most vevő, a jelenet inspirál. Ez aranyos, jópofa. Kedves? Van aztán: kétértelmű, vásári, színpadi, diák, csoport, korosztályi. Írt, íratlan, mint a szabály. Durva, vaskos, alpári, élcelődő, gúnyos, mesterkélt, aranyköpés családi, házi használatra? Humor? Nem találok fogást rajta. Dereng a szó eredeti jelentése, az emberi testben keringő, éltető nedv. Fiacskám, te feltaláltad a spanyolviaszt, mondta a tanító bácsi. Ez este, a családi vacsoránál így hangzott el (azóta szállóige minálunk): a tanító bácsi azt mondta, hogy felfedeztem valami faggyút.
    Ha a képzelet Janus-, illetve kétarcú, akkor a humornak tizenkettő arca, orcája, képe, fizimiskája van. Festett, szem alatt kétoldalt piros szív, fekete könnycsepp. Fehérre mázolt, festetlen vigyor, vicsorgás. Jólfésült, lenyalt haj, szalmaséró, esetleg hátracsúszott bóbita, nyakban göndör kacsafarok, a poén elsütésekor (madzaggal működtetett) fel-le tapsikoló, vörös, szalmaszín kóc-fül, copf. Bajusz (nem létező, Arany: csupasz szájú Szűcs György gazdájának orra alatt, soha nem volt, nem is termett? Miért nem mondta már előbb kigyelmed?), szakáll, dús szemöldök, más-más jelentésű férfi, női alakban. Ez még csak a külső, annak is a töredéke. Helyesbítsük az első megállapítást így: ha a képzelet Janus-, illetve kétarcú, akkor a humornak megszámlálhatatlan alakja, formája, változata él, áll, működik, hat, létezhet. Van, hogy szándékos, van, hogy spontán. A szándék lehet pozitív, lehet ellenkezőleg. Lehet, hogy csak simán szórakoztatni akar, de gúnyolhat is valakit, valamit, valamely jelenséget. Ha még soha, sehol nem találkoztál vele, baj van, fordulj orvosodhoz, vagy gyógyszerészedhez.
    A humor benned él, belőled fakad. Tőled függ, mit látsz "viccesnek". Min mulatsz, s mi az, ami már túlmegy minden határon (szerinted, szerintem). Erre irányuló kutatásról még nem hallottam, ami persze nem jelenti, hogy nem volt ilyen, de érdekes volna megfigyelni, kideríteni, mennyit hoz magával (valahonnan) a megszülető ember. Van-e humora a csecsemőnek? Ha nincs, mikor és hogyan alakul ki a csak a légvétel fontosságához hasonlítható (vele mérhető) humorérzék. Mikortól nevetsz, tudsz-e magadon nevetni, s nem úgy, mint a valamikori "nevető-emberek" (arcukra forradt, forrasztott füligszájjal), szóval nem úgy, hogy: ezt várják el tőled, hanem felszabadultan, önként.
BÚTH EMÍLIA