TUDOM, VÉLEM, KÉPZELEM

Szó esett a föld ökológiai problémáinak megoldatlanságáról, s hogy nem teszünk eleget érte - az emberiség saját vesztén munkálkodik. Tudjuk, világunkban verseny folyik, aki nem rabol annyi szabad jószágot, amennyire képes, az kiesik, nem eredményes - nem minta mások számára. Ebből a csapdából csak akkor juthatunk ki, ha az ökológiai rendszer érdekében mindenkire vonatkozó kényszert sikerül kiterjesztenünk. Számottevő és előnyös változást csak akkor remélhetünk, ha a kiterjesztésre képes hatalmak (elsősorban az USA) nem akarják elviselni az ökológiai rendszer kedvezőtlen változásának rájuk ható következményeit. Miközben természetesen sajnáljuk a legfejlettebb országokat sújtó katasztrófák áldozatait, tragédiájukat érvként kell használnunk a döntéshozókkal és tanácsadóikkal folyó vitákban, és közülük a választottak választóinak meggyőzésében, hogy saját felelősségükre ébresszük őket.
    Az USA gondolkodó polgárai közül nagyon sokan nem látják be, hogy a szén-dioxid kibocsátás valóban veszélyezteti a Föld élővilágát. Azt gondolják, ez csupán hipotézis, amit igazságként használnak ellenük. Ha engednének a követeléseknek, attól a Föld esélyei nem javulnának. 2006 tavaszán megjelent egy cikk a techrepublik.com honlapján: az ipari lobby eltitkol egy tudományos felfedezést, amely szerint nem a fosszilis energiahordozók elégetése, hanem a hőelnyelő, nagy vas- és acélfelületek (meg az aszfaltburkolatok) létrehozása a felmelegedés valódi oka - azonnal cselekdjünk a katasztrófa elkerülése érdekében! Sok pártoló és kevés vitató hozzászólás után a szerző leleplezte magát: csak azt akarta bebizonyítani, hogy nyilvánvaló képtelenségek megfelelő tálalásával népmozgalmat lehet indítani szinte bármi ellen. Szerinte a fosszilis energiahordozók elégetése elleni tiltakozásban elsősorban az alternatív energiaforrások támogatásában érdekelt üzleti körök felbujtó munkája áll. Sajnos, érvei - ezen a szinten - nem rosszabbak a környezetvédők szokásos érveinél, s annyit bebizonyított, hogy mozgalmi vélekedések és indulatok ütköznek egymással: nem tudások!
    A rosszul megfogalmazott érvek a vitapartner meggyőzését csak nehezítik. Talán az alapokkal kellene kezdeni! Egy kérdéscsoport például ez lehet:
    Igaz, hogy a légkör átlagos hőmérséklete emelkedik? Igaz.
    Igaz, hogy a légkör szén-dioxid tartalma növekszik? Igaz.
    Igaz, hogy az utóbbi - az ismert üvegház hatás alapján - oka az előbbinek?
    Valamilyen mértékű szerepe biztosan van, de a mérték nem ismeretes még.
    Másik kérdéscsoport:
    Igaz, hogy soha nem látott természeti katasztrófákat okoz máris a felmelegedés?
    Tudtommal nem igaz. Az utóbbi évek minden katasztrófájához hasonló volt már a múltban is.
    Igaz, hogy a felmelegedés emberi életre alkalmatlan körülményeket teremt a Földön?
    A többlet-energia biztosan nem tűnik el: okoz valamit. Ez lehet például a tengerek szintjének emelkedése (a mérték vitatott) a szárazföldi jégtakaró csökkenése miatt, vagy a szélviharok sűrűsödése.
    A két kérdéscsoportból egyértelműen kiderülhet bárkinek, hogy a szén-dioxid kibocsátás érdemi csökkentése javíthatja a Föld emberek számára lakható állapotban maradásának esélyét. Értelmes emberek számára ez is elegendő lehet a gazdálkodás szabályainak módosítására.
    A gondos, pontos és fegyelmezett fogalmazás jelentősége igen nagy. Nem tudom, hogyan üzenjek azoknak, akik fegyelmezetlenségük miatt az ellenkezőjét érik el annak, amit velük együtt én is szeretnék. Isten óvjon a barátaimtól, az ellenségeimmel elbírok magam is? Aki valaminek nem szakértője, az ne is szóljon hozzá (sutor, ne ultra crepidam)? Nem! Ez lenne a legrosszabb, hiszen éppen az az egyik bajunk, hogy a szakértelem nevében a laikusokra nem figyelve "talpalják cipőnket", hogy a laikusok nem szólnak hozzá (akár a tévedést is kockáztatva!) a rájuk vonatkozó döntésekhez. Ha ezt nem, akkor mit igen? Magam arra törekszem, hogy amikor megszólalok, világos legyen: mit mondok azért, mert tudom igazságát, mit azért, mert vélem, és mit azért, mert elképzelhetőnek tartom. Akkor is tévedhetek, amikor azt gondolom, tudom, mit beszélek.    
HEGEDŰS GÁBOR