|
|
|
TUDOM, VÉLEM, KÉPZELEM
Szó esett a föld ökológiai problémáinak megoldatlanságáról, s hogy nem
teszünk eleget érte - az emberiség saját vesztén munkálkodik. Tudjuk,
világunkban verseny
folyik, aki nem rabol annyi szabad jószágot, amennyire képes, az
kiesik, nem eredményes - nem minta mások számára. Ebből a csapdából
csak akkor juthatunk ki, ha az ökológiai rendszer érdekében mindenkire vonatkozó kényszert sikerül kiterjesztenünk.
Számottevő és előnyös változást csak akkor remélhetünk, ha a
kiterjesztésre képes hatalmak (elsősorban az USA) nem akarják elviselni
az ökológiai rendszer kedvezőtlen változásának rájuk ható
következményeit. Miközben természetesen sajnáljuk a legfejlettebb
országokat sújtó katasztrófák áldozatait, tragédiájukat érvként
kell használnunk a döntéshozókkal és tanácsadóikkal folyó vitákban, és
közülük a választottak választóinak meggyőzésében, hogy saját felelősségükre ébresszük őket.
Az USA gondolkodó polgárai közül nagyon sokan
nem látják be, hogy a szén-dioxid kibocsátás valóban veszélyezteti a
Föld élővilágát. Azt gondolják, ez csupán hipotézis, amit igazságként
használnak ellenük. Ha engednének a követeléseknek, attól a Föld
esélyei nem javulnának. 2006 tavaszán megjelent egy cikk a
techrepublik.com honlapján: az ipari lobby eltitkol egy tudományos
felfedezést, amely szerint nem a fosszilis energiahordozók elégetése,
hanem a hőelnyelő, nagy vas- és acélfelületek (meg az
aszfaltburkolatok) létrehozása a felmelegedés valódi oka - azonnal
cselekdjünk a katasztrófa elkerülése érdekében! Sok pártoló és kevés
vitató hozzászólás után a szerző leleplezte magát: csak azt akarta
bebizonyítani, hogy nyilvánvaló képtelenségek megfelelő tálalásával
népmozgalmat lehet indítani szinte bármi ellen. Szerinte a fosszilis
energiahordozók elégetése elleni tiltakozásban elsősorban az alternatív
energiaforrások támogatásában érdekelt üzleti körök felbujtó munkája
áll. Sajnos, érvei - ezen a szinten - nem rosszabbak a környezetvédők
szokásos érveinél, s annyit bebizonyított, hogy mozgalmi vélekedések és indulatok ütköznek egymással: nem tudások!
A
rosszul megfogalmazott érvek a vitapartner meggyőzését csak nehezítik.
Talán az alapokkal kellene kezdeni! Egy kérdéscsoport például ez lehet:
Igaz, hogy a légkör átlagos hőmérséklete emelkedik? Igaz.
Igaz, hogy a légkör szén-dioxid tartalma növekszik? Igaz.
Igaz, hogy az utóbbi - az ismert üvegház hatás alapján - oka az előbbinek?
Valamilyen mértékű szerepe biztosan van, de a mérték nem ismeretes még.
Másik kérdéscsoport:
Igaz, hogy soha nem látott természeti katasztrófákat okoz máris a felmelegedés?
Tudtommal nem igaz. Az utóbbi évek minden katasztrófájához hasonló volt már a múltban is.
Igaz, hogy a felmelegedés emberi életre alkalmatlan körülményeket teremt a Földön?
A többlet-energia biztosan nem tűnik el: okoz
valamit. Ez lehet például a tengerek szintjének emelkedése (a mérték
vitatott) a szárazföldi jégtakaró csökkenése miatt, vagy a szélviharok
sűrűsödése.
A két kérdéscsoportból egyértelműen kiderülhet
bárkinek, hogy a szén-dioxid kibocsátás érdemi csökkentése javíthatja a
Föld emberek számára lakható állapotban maradásának esélyét. Értelmes
emberek számára ez is elegendő lehet a gazdálkodás szabályainak
módosítására.
A gondos, pontos és fegyelmezett fogalmazás
jelentősége igen nagy. Nem tudom, hogyan üzenjek azoknak, akik
fegyelmezetlenségük miatt az ellenkezőjét érik el annak, amit velük
együtt én is szeretnék. Isten óvjon a barátaimtól, az ellenségeimmel
elbírok magam is? Aki valaminek nem szakértője, az ne is szóljon hozzá
(sutor, ne ultra crepidam)? Nem! Ez lenne a legrosszabb, hiszen éppen
az az egyik bajunk, hogy a szakértelem nevében a laikusokra nem
figyelve "talpalják cipőnket", hogy a laikusok nem szólnak hozzá (akár
a tévedést is kockáztatva!) a rájuk vonatkozó döntésekhez. Ha ezt nem,
akkor mit igen? Magam arra törekszem, hogy amikor megszólalok, világos
legyen: mit mondok azért, mert tudom igazságát, mit azért, mert vélem, és mit azért, mert elképzelhetőnek tartom. Akkor is tévedhetek, amikor azt gondolom, tudom, mit beszélek.
HEGEDŰS GÁBOR
|