VÍZÖNTŐ - a Tisza

Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója?

A földtörténeti negyedidőszak pleisztocén korának kezdetekor a Kárpátokból kilépő Ős-Tisza az Alföld peremét követve haladt a mai Körösök vidéke felé, s északról érkező mellékfolyói többnyire délnek folytak - kezdi a mesét a folyómeder falába fúródott lárva. - A pleisztocén végén és a holocén elején az Alföld egyes részei hirtelen besüllyedtek, más területek megemelkedtek, megváltozott a Duna folyása, s így az észak és kelet felől ideérkező vizeket összegyűjtő, a mai medrétől jóval keletebbre kanyargó Ős-Tisza lett az Alföld fő folyója, melyet a Sajó, a Hernád és a Bodrog táplált.
    Persze az is lehet, hogy igaz a legenda, s a medrét és folyásirányát állandóan változtató folyó Szent Péternek köszönheti kacskaringós vonalát - somolyog óvatosan a lárvaarc. - A világ teremtése idején, mikor már minden teremtménynek megvolt a maga helye, a Tisza maradt utoljára. A szent aranyeke elé fogta szamarát, s a folyónak meghagyta, hogy kövesse a barázdát. A szamár azonban éhes volt, s mit sem törődve a nagy feladattal, egyik bogáncsot a másik után harapdálta. A barázda girbegurba lett, a Tisza pedig kanyargós. Ma már ugyan nem olyan kanyargós, mint korábban, mert a szabályozás során vagy 450 kilométerrel rövidítették meg futását.
    Az agathürszosz és szignünna népcsoportok, amelyek a vaskorban a mai Szeged területén éltek, folyót jelentő tijah (ejtsd: tidzah) szavukról nevezhették el. Az i. e. 5. századtól a partja mentén élő népek már igyekeztek védekezni áradásai ellen: árkokat ástak, sáncokat emeltek. Okos gazdálkodással húztak hasznot az évenként rendszeresen érkező árvizekből, s nem a víz gyors levezetésére, hanem szabályozott szétterítésére törekedtek, ami kedvezett a halászatnak, az állattartásnak, a növény- és gyümölcstermesztésnek is. A rómaiak a Dáciából hajón érkező só- és aranyszállítmányok ellenőrzésére megerősített postaállomást építettek a mai Szegednél. A gazdag vidékről már akkoriban mondogatták, hogy Isten jókedvében teremtette, és ostorának, Attilának is errefelé lehetett a székhelye. A hármas koporsóban a Tisza medrébe temetett fejedelmet azóta is sokan keresik. Meglehet, nem a történelmi érdeklődés, hanem a vas alatt rejtőző tömör ezüst- és aranykoporsók utáni vágy hajtja őket, de a folyó híven őrzi titkát - bólogat, és kicsit hátrébb húzódik tízcentis járatában. - Sok minden mást is rejteget, például Thonuzaba besenyő vezért és feleségét, akiket Abádszalóknál Szent István parancsára élve temettek el a révnél, mert nem akartak keresztény hitre térni.
    A 15-16. századtól az ártéri gazdálkodás hanyatlásnak indult, a csatornák eltömődtek, s a Tisza völgye fokozatosan elmocsarasodott. A lakosság nőtt, az ártéri erdők területe csökkent, s a vízi malmok miatt mind több mesterséges gátat építettek. A háborús időszakokban különösen sok gabonára volt szükség, s a termelés fokozásához elengedhetetlennek tűnt a folyó szabályozása. A Széchenyi szervezésében, Vásárhelyi tervei alapján induló munkálatokat a mérnök halála után az olasz Paleocapa elképzelései szerint folytatták, aki a rengeteg átvágás helyett inkább töltéseket építtetett. A szabadságharc leverése magával sodort minden tervet, de a Tisza fittyet hányt a történelemnek, és csak áradt vadul, szabadon, míg 1850-ben császári parancsra létrejött a Tisza-szabályozási Bizottság, és a munka ismét Vásárhelyi tervei szerint folytatódott.
    A környék lakosainak életét az árvizek mellett a betyárok is keserítették, például Bogár Imre, akit éppen a folyó mellett fogtak el, amikor szeretőjénél, a révész leányánál rejtőzött. A révész legénye elárulta a pandúroknak, s a menekülő betyárnak már csak arra volt ideje, hogy ostornyelét felmutatva így kiáltson: "Majd akkor fogtok el, ha ez a száraz bot kivirágzik!" Ekkor terítette le egy pandúr golyója. Szeretője a révház mellett temette el, majd szíven döfte magát. A kettejük sírjába szúrt ostornyél pedig gyökeret eresztett és lombos fává nőtt - hüppög elérzékenyülve a lárva, és eljövendő rövid nászára gondol.
    Az 1879-es szegedi árvíz a város közel 5723 házából csak 265-öt hagyott épen, 165 embert elragadott az ár. A város hetvenezres lakosságának java része elköltözött, de nemhiába éneklik a népdalban, hogy "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza", a néhány év alatt újjáépített városba sokan visszatértek. A közvélemény mindenért a folyószabályozást  okolta, a kormány már akkor is francia, német, olasz és holland szakértőket hívott a nép megnyugtatására, akik nem ismerték ugyan a folyót, de sok pénzbe kerültek. 1881-ben az újabb ár számos helyen átszakította a töltést, és csak a katonaság bevonásával kerülhették el a komolyabb katasztrófát.
    Árvizek azóta is pusztítanak, és a töltések erősítésén és magasításán túl ma sem kínálkozik jobb védekezés. Persze azok sem védenek az árvíznél is szörnyűbb veszedelmek ellen, mint amilyen a ciánszennyezés, amely a folyó élővilágának 80 százalékos pusztulásához vezetett. A Tisza alig pár év alatt begyógyította sebeit, s a végleg eltűntnek hitt halfajok és vidrák ismét felbukkantak. Három évvel a mérgezés után a Közép-Tiszán szokatlanul nagy tiszavirágzás volt, mintha az újjáéledő folyó életerejével kérkedne, pedig éppen ellenkezőleg: társaim így bátorították a vénlányt, hogy szedje össze magát - avat be a jószándékú cselszövésbe. - Meg is van az eredménye: a ponty, az ezüstkárász és a dévér ismét gyakori, a harcsa óriásira nő, és a betelepített busák, amurok és angolnák is otthon érezhetik magukat. A folyóparton a fehér acsalapu a halovány aszat lila virágaival keveredik, az ártéri erdőkben a fehér fűzek és a fekete nyárfák váltogatják egymást, zöldül a ritka ligetiszőlő, piroslik a kányabangita bogyója, a mocsárréteket tarackos tippan borítja. Nemsokára én is útnak indulok - susogja -, három éve várok, de júniusban végre felrepülhetek, ha csak pár órára is. Nászunk után a vízbe hullunk, és fehér tetemeink a szőke Tiszát egy időre menyasszonyi ruhába öltöztetik - álmodozik mélabúsan a tiszavirág lárvája, és türelmetlenül várja, hogy eljöjjön az ő ideje.    
    HORGAS JUDIT