Kámán Balázs
CSICSE-ÜNNEP

Évtizednél is régebben történt, hogy a szépséges Polcs völgyében vendégeskedtem. Egykori évfolyamtársam és barátom akkoriban lett Orka község háziorvosa, s hívott, hogy legalább egy hétvégét töltsek náluk - "gyere csicse-ünnepre!", emelte meg a hangját a telefonban, "ígérem, nem bánod meg? gyere csicse-ünnepre!". Elbűvölte saját ötletessége, de mindjárt ki is röhögött - "ne izgulj, más se tudja, mi az, de itt megtudhatod... április ötödikén, Vince napján van... próbáld úgy alakítani, hogy negyedikén este már nálunk legyél".
    Ott voltam, és valóban, ötödikén reggel, az ünnep nyitányaként, az orvos házához jött a falu küldöttsége - polgármester, pap, tanító és három iskolás hozta a csicse-napi ajándékot, az új doktort befogadó, megtisztelő, mintegy eljegyző valódi aranykarikát. A gyerekek - a betlehemezőkhöz hasonlóan - kórusban szavalták a csicse-köszöntőt - addigra persze már tudtam, legalábbis nagyvonalakban, micsoda és honnan ered a legenda, sőt, a néprajzi különlegesség (azt hiszem, az) variációgazdagságáról is volt sejtelmem. Előző este, vacsora után a vendéglátómhoz szegődött házvezetőnő mesélt nekünk. Elfogadta a pohárka vörösbort, de még fel sem hajtotta, már fejébe szállt, nevetgélve törölgette felhevült arcát a köténye sarkával; "nem vagyok én ehhez szokva", hosszú, hegyes orra alatt meg a homlokán kis csöppek fénylettek, s ajánlotta, hogy ha nincs ellenünkre, áthívja az édesanyját, "tetszenek tudni, velünk lakik ő, itt a szomszédban szinte, csak három ház... ha nem feküdt le, áthívom... nálamnál sokkal többre emlékszik..."
    A sokfelé kacskaringózó meséből - az öregasszony barátságosabb viszonyban volt a borral, háromszor is feltöltötte barátom a poharát, minden hörpintés után elővette gyűrött zsebkendőjét, és előkelően itatgatta nyálhabos szájaszélét. Ilyenkor csend lett, nem hosszú, és nem feszélyezett, csak kivártuk, míg folytatja, mert jobbára ő adta elő a véghetetlen történetet, és mindig ő felelt a kérdéseinkre - nos, az összehordott legendadarabokból mégiscsak határozott vonalakkal rajzolódott ki a lényeg: valamikor régen, bizonyosan a tizenkilencedik század utolsó harmada előtt, mert addig követhetők voltak az emlékezők, de hogy a forrás százötven vagy háromszáz esztendős, az megmondhatatlan, lehet akár ötszáz is, akármennyi; élt - nem is Orkán, hanem a szomszédos Topolán - egy magányos öregember, aki mindenféle madarat megszelídített, s volt egy kezes szarkája is. A szarkával csuda mókákat csináltatott: a madár egyik udvarból a másikba vitt apró, fényes tárgyakat, egy idő után mindent annak az árván maradt kisfiúnak, Vincének, akiért Polcs-völgy lakói amúgy is rajongtak. Állítólag egyszer - legelőször? - a gyerek meglátta a fényes gömbbel repülő szarkát, és áhítatosan-boldogan felkiáltott: "ajándékot hoz nekem!", a kinyilatkoztatás szájról szájra járt, mindenkit elbűvölt eredetisége, hogy a madarat nem "tolvaj"-nak, hanem "ajándékhozó"-nak képzeli. A gyerek - talán a kereszt -, talán a családi neve volt Vince - egyik változatban Topolán született, s csak iskoláskorában került orkai nevelőszüleihez, másikban Szliványon látta meg a napvilágot, de mint Petőfiért, több község is versengett: Vágottfalu, Katykó, sőt, az inkább tanyának nevezhető Ződi is, így aztán szép egyetértésben az egész Polcs-völgyben terjedt és formálódott a mítosz, aminek lényeges eleme lett, hogy a szelídített szarka nem a csőrében, hanem a lába közé szorítva szállította a tárgyakat. Ezért készítenek csicse-napra olyan fényes ajándékokat, amiket a szarka lábait utánzó - többnyire krepp-papírba burkolt drótból hajlítgatott - "keret"-be tesznek.
    És miért "csicse"?, ezt én kérdeztem, olyan kíváncsi érzéketlenséggel, hogy mind felnevettek - elnézve, megbocsátva látogató voltomat -, "hát mert mindenféle csicse készül ilyenkor..." - "csecsebecse", mondta felém mordulva a barátom - az öregasszony meg zavartalanul folytatta: "az iskolában, de itt ám, Orkán, mert ez a legnagyobb község, és a szliványi meg topolai gyerekeket is ide hozzák buszszal iskolába... vagyis a mi iskolánkban van minden esztendőben csicse-kiállítás, és a legügyesebb gyerek ingyen nyaralhat a Balatonnál, bizony."