OKTÓBER

Az öregek otthona udvarán most átbotorkál
egy asszony, nézd csak meg jól, ugyan
hányszor láthatod még, hányszor toloncolod
az utcára a hullámos mintájú lepkét, mely
visszajár szobádba, csak mert foglyodként
verdesni szeret; az üveges lábú pókot, mi
a sarok hűlt kozmoszában űrhajósként lebeg,
a körte felett a muslicákat, a körtét, az ablak
közében rekedt legyet nézd csak meg jól.
Végső soron egy-két reményünk ha marad.
Viszontlátni tavasszal a leveleket a fán.
Lélegzetvételnél lassabban írni. Felezni
a büntetést, harmadolni a gyászt.
ZSILLE GÁBOR