Czilczer Olga
FA ÉS TŰZ

Valahányszor megmozdul egy ág
a többi sem marad rezzenetlen
összerakható a kép nagy útra
készülőben egy számmal nagyobb
cipőt húztak a lábamra a nők
meg összekapkodtak ezt-azt
kissé tán fejetlen
nem épp a legpraktikusabb dolgokat
s persze alig valamit akit bujtattak
szárról föld alatt a friss hajtás
a csöpögő vízcsap is otthon maradt
esernyőt vigyenek-e majd eláll
ha esik nem esik
nem volt idő s különben is
szárnyastól gyökerestől ajtót a kilinccsel
csak nem vihették magukkal a fát
A szél akkor is fújdogált kicsit
mint most tán a tüzet tán az ágakat
életben tartandó
mind jelen vannak egyenként
jönnek az aljon át
puzzle ág jövök én is
a törzsúton
helyemre találnom
a túl nagy lábbeli szorít
a nyárelő termést mit ígér
egy pernyeszirmot visszafúj
s lebben utána a többi a szél
kedvez nekik