Tényfékező
Dalos Margit
DONHUÁNOS

"Mind kevés a bűneidhez képest"
(Démonok kara a Don Giovanniból)

(részlet)
Az új főnökre azt mondták, hogy nagy donhuán. Egészen pontosan nem tudták a tanulólányok, hogy ez mit jelent, de az idősebbek bármikor körülírták volna. Érezték a jelentést. Olyasmiket mondtak volna, hogy nagy kani, folyton csak azon jár az esze, meg hogy olyan, mint a görgő macska. Valahonnan vidékről helyezték át a főnököt, még pontos dolgokat nem lehetett tudni róla, de mert rögtön főnökké tették, a bennfentesség és a nagyrahivatottság légköre lengte körül: az ilyen megfejthetetlen és nem egészen követhető életutak olykor még függetlenített párttitkárságba is torkollhatnak.
    Nagyon kedves volt a nőkkel, s ideig-óráig a nők sem bánták a kedvességet, a régi főnöktől tartani kellett, néha félni is. Nagy volt a bolt és nagyon forgalmas, a hentesáru részlegen nem láthatták, hogy mi történik a zöldségeseknél, a húsosztályon nem tudták, hogy mi van a tejtermékeknél, egyedül a tanulólányoknak volt mindenről áttekintésük, mert ők időnként szabadon pendlizhettek, átfogóan ismerkedtek a szerteágazó szakmával. Analízis és szintézis, mondta a tanár úr mindig az iskolában, s a tanulólányok ehhez tartották magukat a boltban is.
    Az Ilonka nevű tanulólány a sajtokat rendszerezte, amikor a szép, nagy kontyú Molnárné egyik kezéből kicsúszott egy joghurtos rekesz egyik füle, s a vastag üvegű joghurtok gurultak a kövön szanaszét, némelyikről lejött a kerek kartontető, és megalvadt kupacokban buggyant elő a joghurt. Molnárné sírva fakadt, és azt rebegte, hogy jaj, főnök kartárs. Ilonka gyorsan szedegetni kezdte a szétgurult üvegeket, amelyikre lehetett, még a kartonfedőt is visszarakta, kitanulta már, hogy a boltnak károsodnia nem szabad, s ezért mindent meg lehet és meg is kell tenni - ha a vevő nem látja.
    Csak fél szemmel látta, hogy a főnök a szép Molnárnét az irodája felé terelgeti; Ilonka felmosó rongyért és vödörért indult volna, de a kanyar eltérítette, másfele vette az útját, s azon kapta magát, hogy a kulcslyukon át kémlel, és megdermedve látja, hogy a főnök a Molnárnét meg fogja verni. Mi fog itt kiderülni; a régi világban is csak az inasokat verték, a gonosz mesterek, de azok is inkább csak a fiúkat, a tankönyv korabeli rajzán egy csizmadia csepüli szíjjal a lógó fejű inast. A főnök már csatolja ki a szíját, az asztalra támasztja a nagykontyú Molnárnét, jaj, kinek kéne szólni, kinek mondhatná be, hogy mire készül a főnök, ilyesmit a mai világban még a rendőrség sem hagyna.
    Rózsinak kell szólni, ő már harmadikos, és mindenben jól kiismeri magát. Rózsi a zöldségnél az almaválogatást mímeli, Ilonka izgatottan segít neki, és mondja, amit a kulcslyukon át látott.
    A főnök kartárs nem verekedik. Az a világ már elmúlt, mondja nevetve Rózsi, és azt kérdezi: Te nem tudtad, hogy ez egy donhuán? És az almás láda fölé hajolva, egy almát ide-oda gurgatva elsuttogja, hogy a múlt héten őt hívta meg a pagonyi büfébe, előtte héten meg az Ildit, de ő, a Rózsi már tudta az Ilditől, hogy boltzárás után a pagony kihalt, és a büféig sehol egy lélek, és szólt az iskolában a fiúknak, a kőfaragóknak és a kőműveseknek, hogy jöjjenek ők is a pagonyba, mászkáljanak mindenfelé, hogy ne legyen egyedül a donhuánnal, és a fiúk jöttek is, és ott kerekeztek minden úton, meg ott ültek minden padon, és még a tónál is pecáztak, pedig abban hal sohasem volt, csak béka.
    Rózsit meg Ilonkát már rázza a nevetés, későn veszik csak észre, hogy a szép Molnárné égő arccal őket nézi, míg tisztítja a joghurtos követ.
    És Ildi? Egyedül volt a pagonyban a csendesdonnal? És mi történt?, kérdezi még Ilonka az izgalomtól elfulladva, és Rózsi beavatottan azt mondja: Na, gondolhatod. Minden. Züzümüzü. És imbilimbi. Ha Ildi el nem futott volna. De tudod, milyen jól fut. Látod, hogy azóta a donhuán minden reggel megcsípi az arcát, és azt mondja: na, kis mufurc.
    A következő héten a főnök kartárs megdicsérte Ilonkát, hogy nagyon szépen elrendezte a sajtos polcokat, és jutalomból meghívja egy nagy fagylaltra a Pagony Büfébe. Ez kedden történt, és Ilonka azt mondta, hogy csak csütörtökön ér rá, előbb nem. Szerdán iskolanap van, gondolta lázasan, ott vannak a kőművesek és a kőfaragók is, hátha neki is eljönnek, ha szépen kéri őket. Aztán már bánta a csütörtöki elígérkezést, valamit ki kellett volna találnia, mert mi lesz, ha a fiúk mégsem jönnek, ő nem tud velük olyan jól haverkodni, mint a Rózsi. Ő egy kicsit a fiúktól is fél, a főnök kartárstól is fél, meg a donhuántól is, aki ugyanaz, mint a főnök kartárs, csak más megvilágításban.