←Vissza

 

Levendel Júlia

HOSSZÚ BOLYONGÁS KÖZBEN

S ahogy ereszkedsz lefelé, óvatosan a meredek-törött lépcsősoron, s mégis szinte futva, még mímeled, hogy könnyed vagy és energikus, és kerülöd, elhagyod a melletted baktatókat - különben szállnak alá ők is, hozzád hasonlók -, kerülöd és elhagyod, két fokkal lejjebb újra kerülöd, elhagyod -, de amíg elhúzva a többiek mellett játszod az élet-alkalmazkodást, míg huszonhét fokot legyűrsz, noha inkább magad fölött hagyod, s aztán - csaknem botolva - eléred a távolabbi utolsót, amiről akár a villamossínre is léphetsz - amíg így ereszkedsz lefelé, kiválasztott vagy, lépsz szaporán és szorongva, hogy megcsinálod, bevégzed-e - bajosan mondanád meg, mit is; nem vársz tanácsot, mihez is kellene? hírhozónak sem képzeled magad, de úgy lépsz, mintha biztosan tudnád, hogy később fölfelé is megteszed az utat.