stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Nyerges Gábor Ádám: Amit mondani nem szabad

Amit mondani nem szabad

lovag-i költemény

 

Én tudom, hogy nem találok elég szép szavat,

hogy Neked versbe öntsem, amit mondani nem szabad,

és nem tudok verset írni, tudom (hogy nem tudom)

de majd, hogy nem én írtam, azt hazudom,

mert nem tudom, hogy kell versbe írni a csöcsöt vagy pinát,

de igenis tudja meg a világ,

hogy szeretlek, Téged, szeretlek, hogy szeretem az eszed,

s ahogy elképzelem, hogy a melltartód leveszed.

Tudom, Téged szavakkal kéne szeretni, s csak utána testtel,

de nekem csak az van, bárhogy is restell-

em. Viszont tudhatod talán rólam, hogy nem cigizem, nem iszok,

viszont kondizok, gyúrok, badizok,

haverokkal nem lógok, meccset alig nézek,

nem lenne családon belüli erőszaktól mérgezett a fészek,

melyet nekünk teremtenék, mert főzök, mosok, vasalok,

nőt mással meg, itt dögöljek meg, ha csalok.

S mióta megismertelek, csak most bánom csak igazán,

hogy nem tanultam tovább, mert kilencvennyolc tavaszán,

(nyolcvanban születtem), szakközépbe mentem,

de „rossz magaviseletért” onnan is kivágtak menten,

s azóta én semmi másra nem ügyeltem, csak a testem

építem, mostanra lett amúgy másfél szobakonyha garzonom Pesten.

Most értem meg csak, hogy ment kárba,

összes évem, hogy irigykedek diplomádra,

de hát honnan tudhattam volna, mi lesz majd egyszer a fontos,

hogy olyan valakire találok, kihez előbb beszél az ember, s csak utána fogdos.

És hidd el, volt Nálad jobb nőm is, de mégse nem tudok

nem gondolni Terád, s nem csak belső értékek miatt, Rád, ha izgulok,

csak nem tudom, versben hogy illik írni, hogy jó a segged, tán üleped,

csak azt tudom, hogy izmos szívem érted, úgy, ahogy vagy, eleped.

Képzelem, majd mennyit nevetgélsz ezen,

ahogy bunkó soraim, te bölcsész, olvasod, képzelem…

Könnyíts hát rajtam, írj papirosomra mindenféle szépet,

kegyelmezz, hisz kettőnk közül csak te tanultál illendő beszédet,

engem három kistestvéremmel együtt a nagyanyám nevelt,

meg a bátyámmal, az néha levert,

volt, hogy kiesett a fogam (már pótoltam),

bár néha máig fáj, mert hol leginkább rágok, pont ott van.

Pénzünk soha, semennyi nem volt,

de ha ez Neked nem gond,

fogadd el fejem helyett a farkam,

s pénz helyett a szerelmem, ha valami szar van,

én igérem, majd tényleg melletted állok

ide a végére meg majd valami romantikusabbat is kitalálok.

Kapcsolódó írások:

  1. Nyerges Gábor Ádám: Orbán Ottó, Magyarország, kétezer-valahány; Földközel életünkben Orbán Ottó, 2002-ben elhunyt, frissiben felújzrínyiászozott költő Budapest utcáit járja....
  2. Takács Ferenc: Az írás csodája (Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi. Budapest, 2007, Magvető, 2690 forint.) Manapság szokatlan mértékű műgonddal megformált, látásmódra és hangulatra nézve egyaránt...
  3. Mestyán Ádám: Műelemzés Mestyán Ádám Műelemzés Kovács Kinga és Vaderna Gábor esküvőjére...
  4. Mestyán Ádám: Képelmélet Mestyán Ádám Képelmélet A testen átdereng a csont képe...
  5. Mestyán Ádám: Illúzió Mestyán Ádám Illúzió Akár egy festmény: az ajtókeretben ül...
Cimkék: Nyerges Gábor Ádám
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret