Rainer M. János: A nyolcvankilenc-projekt (Dalos György: Viszlát, elvtársak! A szocializmus végnapjai Kelet-Európában. Fordította Dunai Andrea. Budapest, 2011, Corvina.)

Dalos György nem először lát neki az egyik legutolsó nagy világtörténelmi fordulat, a szovjet típusú rendszerek bukása történetének. Még 2009-ben Németországban nagy sikert aratott Der Vorhang geht auf. Das Ende der Diktaturen in Osteuropa című kötete, amely a müncheni C. H. Beck kiadónál jött ki – szerepe volt szerzője több magas elismerésében. Aztán jött a Gorbacsov-életrajz, ugyancsak előbb németül, majd magyarul is, melyet pár hónapja volt alkalmunk méltatni e hasábokon.

A Viszlát, elvtársak! A szocializmus végnapjai Kelet-Európában nem a két évvel ezelőtti német kötet fordítása, hanem önálló munka. Nemcsak a szélesebb tematika (a lengyel, magyar, keletnémet, csehszlovák, bolgár és román rendszerváltáson kívül a Szovjetunió útja a peresztrojkától a birodalmi állam megszűnéséig), az egységes, kronologikus történetbe rendezett történetmondás különbözteti meg attól; a Viszlát… egy komplex projekt része, ahogy a németek szeretik mondani, s ahogy ennek nyomán széltében-hosszában elterjedt a magyar nyelvben is.

A projekt kétségkívül ambiciózusan indult. Christian Beetz producer és csapata az évfordulós érdeklődésre (s annak várható üzleti hozadékára – egy kultúrprojekt még projekt attól, hogy kultúr) épített. A mag, mely köré a többi output szerveződött, az Arte német–francia tematikus televíziócsatorna és a német állami tévé, a ZDF dokumentumfilm-sorozata. Hatszor egy órában a szovjet rendszer története a hetvenes évek közepétől a végpontig, 1991. december 25-ig, amikor a megrendült Gorbacsov a szovjet televízió adásában bejelentette, hogy befejezte tevékenységét a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége elnökének tisztségében. Ennél szovjetebb módon aligha lehetett volna bejelenteni a Szovjetunió végét…

A filmek elkészítésébe vagy másfél tucat európai ország televíziós társaságai kapcsolódtak be, valamennyi egykori szovjet-rendszerű országban forgattak, s tavaly év végén „nagyszabású” események keretében be is mutatták a sorozatot. (Alighogy az első részek lementek, máris megjelentek a YouTube-on, e sorok írásakor a román feliratos verzió tűnik a pillanatnyilag legteljesebbnek, az első három résszel…) Timothy Garton Ash az 1989-es kelet-európai átalakulásokról szóló híres könyvében (The Magic Lantern) azt írta, hogy a jövendő történészei a nyolcvanas évek végi forradalmakról szóló műveikhez legalább annyit használják majd a televíziós archívumokat, mint a hagyományos levéltárakat. Nos, húsz-egynéhány év telt el azóta, az írott dokumentumok többségére várni kell még pár évet (vagy évtizedet), a televíziós gyűjtemények viszont várják, ha nem is a történészeket, de a vállalkozó kedvű producereket, akik meg tudják fizetni a gyakran amatőr, máskor profi felvételeket. A nyolcvanas évek második felében terjedtek el a hordozható videokamerák Kelet-Európában is – többet nem volt állami monopólium, cenzúrázott tartalom a mozgóképes rögzítése. Bármilyen esemény, összejövetel, vita viszonylag olcsón és könnyen dokumentálhatóvá vált. A filmsorozat – többek között – ebből a nagyon sokrétű anyagból építkezik.

Dalos könyvének utószavában Beetz Európa legnagyobb internetes történelmi portálának létrehozását ígérte. Szó se róla, a www.farewellcomrades.com oldal gazdag és érdekes; de hogy a legnagyobb lenne?! Csak Magyarországon legalább fél tucat terjedelmesebb és szerteágazóbb érhető el… Sebaj, nyilván fejlesztés alatt áll még. Megoldásai viszont szellemesek, van kronológia, kislexikon (egyelőre két tucat kulcsfogalom magyarázatával, hozzárendelt dokumentumokkal, fotókkal és filmrészletekkel), s látható mintegy harminc képeslap – valódiak és egykoriak. Íróik avagy olvasóik pedig ugyanannyi rövid videointerjú alanyai – ők beszélnek a létező szocializmus hétköznapjairól. Többségük tényleg hétköznapi ember, de akad néhány nevezetes is (például a sokszoros olimpiai és világbajnok román kenus, Wichmann Tamás nagy ellenfele, Ivan Patzaichin). A dokumentumfilm-sorozathoz ennél persze jóval több interjút készítettek, a honlap válogatása azonban mellőzi a politikai szereplők emlékezéseit. A megjelenő arcok többsége orosz; a magyarokat hárman képviselik: Tardos János újságíró, Sebestyén Zsuzsanna kórustag (?, ő az úttörőéletről mesél egyébként), valamint Farkas Bertalan, „Berci”, nyugállományú dandártábornok, az első magyar űrhajós.

Dalos könyve a projekt része, Beetz és Olivier Mille szerkesztőkként is jegyzik a kötetet, nyilván a projekt részéről. Természetesen nem a narrátorszöveget vagy az interjúkat adták ki – sőt a könyv jószerével egy sort sem tartalmaz a sorozathoz készített emlékezésekből.

Fentebb említettem Timothy Garton Asht és nevezetes könyvét. Az oxfordi professzor munkája 1990-ben jelent meg először, s azután még számos kiadást ért meg. Garton Ash annak idején ott volt a lengyel kerekasztal-megállapodást megelőző sztrájkmozgalom szívében, a gdanski Lenin Hajógyárban, a megállapodást követő választásokon, Budapesten részt vett Nagy Imre temetésén, látta a berlini fal leomlását, és ott volt a Vencel téren, amikor Václav Havel (és Alexander Dubcek) bejelentette a bársonyos forradalom győzelmét. Könyve egyszerre volt szemtanú-beszámoló, riport és történeti elemzés. Dalos könyvét olvasva gyakran eszembe jutott a The Magic Lantern. A két évtizeddel későbbi leírás ugyanúgy a politikára koncentrál, nézőpontja ugyanúgy a bennfentes értelmiségié – Dalos a magyar demokratikus ellenzék egyik aktivistája volt a hetvenes évek végén, majd a nyolcvanas évek második felében Nyugat-Berlinben élve kapcsolatba került a keletnémet máskéntgondolkodókkal is. Mint a Szovjetunió és az orosz kultúra kiváló ismerője (a hatvanas években Moszkvában járt egyetemre, orosz nőt vett feleségül) viszont sokkal többet szól a szovjet politikáról és Gorbacsovról, mint a tudósítást esszébe oltó Garton Ash. Dalos könyvében a változás a háromszög kép(let)ébe rendeződik: a csatlós országok reformer hajlandóságú avagy konzervatív pártvezetői, a gorbacsovi Politbüró, illetve a változtatásért küzdő népi nyomás alkotja a három pólust; utóbbinak a sokszínű, változó súlyú ellenzéki mozgalmak adnak hangot elsősorban. A könyv a legfontosabb események tömör krónikája. Nem bonyolódik szofisztikált történelmi analógiákba, nem keres új értelmezési keretet, nem magyarázza és helyezi el a szovjet típusú szocializmust a világtörténelem kontextusában. Viszont aki a történelemformáló 1989–91 legfontosabb történéseiről akar olvasni, könnyen fogyasztható, kellemes és szellemes stílusban, befogadható hosszúságban, alig több mint másfél száz oldalon, annak Dalos könyve bízvást ajánlható.

1989-nek egyébként nincsen szerencséje. Megkockáztatható, hogy szélcsendes időben Európa nem mulasztotta volna el még hangosabban megünnepelni azt az eseménysort, amely kialakította mai formáját. Az a lassan kanonizálódó leírás, amely 1989-et – persze mutatis mutandis – 1848-hoz hasonlítja (csak ezúttal sikerült), amely a politikai változásokra összpontosít, a liberális parlamenti demokrácia világtörténelmi győzelmét helyezi az ábrázolás középpontjába – pontosan erről szól. 1989-cel ért véget a második világháború, amely a totalitárius diktatúrák ellen folyt. 1989 kiiktatta 1945 zavaró kettősségét, hogy a náci diktatúrát csak a sztalini diktatúra közreműködésével sikerült legyőzni. Négy és fél évtized hidegháborúja a feledésbe utaltatott, mindkét oldal piszkos üzleteivel, hazug propagandájával és cinizmusával egyetemben.

2009-ben azonban a világ olyasmivel volt elfoglalva, ami húsz évvel korábban feltűnően hiányzott a rendszerváltók szótárából. A kapitalizmus mutatta meg azt az arcát, a hétköznapi ember számára nehezen felfogható válságét, amire 1989 táján kevesen gondoltak. Pedig amikor nyitott gazdaságról, piacgazdaságról, sőt szociális piacgazdaságról beszéltek, csak erről gondolkoztak. A válságtól teljesen függetlenül is nyilvánvalóvá vált már húsz év alatt, hogy a többletgazdaság (Kornai János kifejezése) nemcsak a nyugat-berlini áruválasztékot, de például az embertöbbletet (munkaerőtöbbletet) is jelenti, hogy az emberek huszada tartósan, másik huszada (ha nem több) időlegesen munka nélkül tölti az időtöbbletét, ki tudja, mekkora hányada kényszerűen ki is iratkozott a munka unásig emlegetett világából. A világ tán egységesebb, talán biztonságosabb lett, de világokat egy-egy társadalmon, térségen belül továbbra is láthatatlan vasfüggönyök választanak el egymástól. Lehet, hogy a huszonötödik évfordulónak több szerencséje lesz (bár lenne: nekünk 2014-ben lesz…). Christian Beetznek és csapatának alighanem  igaza van. A projekt a mai oktatás egyik kulcsfogalma – rövid összefoglaló, ötletes honlap, ide-oda kattintás, sok-sok színes, fekete-fehér, profi módra megkomponált meg életlen és suta mozgókép izgalmas elegye, kevés szöveg, bázikus ismeretek, lineáris történet, de interaktív módon – közben felnőttek gyerekeink, tanítványaink pedig már 1989 után születtek. Most kaptak egy korszerű nemzetközi csomagot, a szovjet kommunizmus bukásának tantörténetével.

 

 

 


Dalos György: Viszlát, elvtársak! A szocializmus végnapjai Kelet-Európában. Fordította Dunai Andrea. Budapest, 2011, Corvina, 190 oldal, 2690 forint.

Kapcsolódó írások:

  1. Rainer M. János: A munkás(osztály?) a kapitalizmusba megy (Bartha Eszter: A munkások útja a szocializmusból a kapitalizmusba Kelet-Európában 1968–1989. Budapest, 2009, L’Harmattan Kiadó.) Bartha Eszter a magyar jelenkor-történetírás új hullámához tartozik – harmincas...
  2. Rainer M. János: De hová lett India? (Dalos György: Gorbacsov – ember és hatalom. Politikai életrajz. Budapest, 2011, Napvilág.) A Kolumbusz-hasonlatot, ha talán nem is közhelyként, Mihail Gorbacsovval kapcsolatban...
  3. Rainer M. János: Azok a régi, szép, forradalmi idők… (Alexis de Tocqueville: Emlékképek 1848-ról. Fordította Ádám Péter. Budapest, 2011, Európa.) Alexis de Tocqueville, alkotmányozó nemzetgyűlési képviselő, az alkotmányügyi bizottmány tagja,...
  4. Rainer M. János: Két szoba összkomfortunk a vitrinben (Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Mindennapi történelem sorozat, Budapest, 2006, Corvina. 192 oldal, 5990 forint. ) Rainer M. János Két szoba összkomfortunk a vitrinben Meddig...
  5. Rainer M. János: Tékozló fiúk (Paul Lendvai: Az eltékozolt ország. Budapest, Noran Libro, 2011.) Attól függően, honnan számítjuk kezdetét, húsz-huszonkét év telt el a...
Cimkék: Rainer M. János