Szereplők:

Sunyi bá

Jolika

Férj

Feleség

Nő

Anya

Lány

Öreg

Három férfi (hajtók, törökök)

Három nő (törökök, öregasszonyok)

 

Első felvonás

 

1. jelenet

(Fák, bokrok, nádszálak hajladoznak, szél zúg. Balról bejön három férfi vadászruhában, vadászkalapban, megállnak.)

I. HAJTÓ (füzetből olvas) Magasles?

II. HAJTÓ Die Kanzel.

I. HAJTÓ És még?

II. HAJTÓ Der Hochstand.

I. HAJTÓ Magasles?

III. HAJTÓ Labáz. Vűska.

I. HAJTÓ Vadászterület?

II. HAJTÓ Der Jagdbezirk.

III. HAJTÓ Ugógyije. Polje ahótü.

I. HAJTÓ Csenderes?

II. HAJTÓ Die Remise.

I. HAJTÓ Csenderes?

III. HAJTÓ Nem tudom. Nekem nem volt felírva.

I. HAJTÓ Nem baj. – Zsákmány?

II. HAJTÓ Die Beute.

III. HAJTÓ Dabűcsa.

I. HAJTÓ Vadászkürt?

II. HAJTÓ Das Horn.

III. HAJTÓ Valtórna.

I. HAJTÓ Mi?

III. HAJTÓ Nekem az van odaírva, hogy „valtórna”.

I. HAJTÓ Tényleg? Fura. Nem „faltorna”?

III. HAJTÓ Nem faltorna, mi az, hogy faltorna? Nem faltorna, hanem valtórna. Hosszú óval, ott a hangsúly.

I. HAJTÓ Nekem mindegy. – Hajtóvadászat?

II. HAJTÓ Die Laufjagd. Die Kreisjagd. Die Treibjagd. Die Streifjagd. Die Streifhetze.

I. HAJTÓ Ez a hetze, ebből jön a mi heccünk?

II. HAJTÓ Nem tudom. Biztos.

I. HAJTÓ Hajtóvadászat?

III. HAJTÓ Ahóta. Zagón.

I. HAJTÓ Hajtó?

II. HAJTÓ Der Treiber. Der Hetzer. Der Kreiser.

I. HAJTÓ Hajtó?

III. HAJTÓ Nekem ilyen nincs felírva.

I. HAJTÓ Ha nincs felírva, akkor nincs felírva.

(Kimennek jobbra. A fák, a bokrok, a nádas eltűnnek.)

 

2. jelenet

(Dolgozószoba. Íróasztal, rajta monitor, klaviatúra, dossziék, mögötte támlás, forgó bőrszék. Jön Férj, Feleség, Sunyi bá.)

SUNYI Itt tessenek várakozni. Jolika mindjárt jön.

FELESÉG Nem Marikának hívják?

SUNYI Az még az előző, csókolom. A Jolika az új igazgató, fél éve.

FÉRJ Jöttünk volna, de nem jelezték, hogy baj lenne…

SUNYI Biztos nem is volt, tessenek nyugodtak lenni. Tessenek itt várakozni. Az ebédlőben szoktak, de ott most készülnek az esti bulira, takarítás, terítés, minden. Majd aztán amikor megjön a Jolika, akkor ő kiadja az engedélyt, hogy be lehessen menni.

FÉRJ Hova?

SUNYI Őhozzájuk. Az édes kicsi öregekhez.

FÉRJ Régebben nem kellett engedély.

SUNYI Hát most kell. Sok a szállóvendég, esetleg betévednének hozzájuk, vagy a kisöregek mászkálnának ki, ami nem keltene jó hatást.

FÉRJ Csak nincsenek bezárva?

SUNYI Tekintettel vagyunk a nyugalmukra. Ezért is nem lehet akármikor látogatni. Előre be kell jelenteni. És a Jolika időpontot ad.

FELESÉG Mi ezt nem tudtuk!

SUNYI Semmi baj, mi rugalmasak vagyunk, csak azért mondom, hogy máskor tessenek tudni. Most még be lehet menni, a Jolika nagyon emberséges, mert nem tetszettek tudni, és ki fogja nyittatni a folyosót, mert a kulcsok nálam vannak. De legközelebb ímélen előre be kell jelentkezni. A Jolika visszaír, hogy mikor.

FELESÉG Ki se mehetnek a kertbe?

SUNYI Dehogynem!… Amikor lehet, persze hogy. Aki nem bír járni, azt kitolják… Kitoljuk…. „Sunyi bá, tessék már kitolni”, és akkor én megyek, és kitolom… Ha van időm… Meg lehet oldani, hogy kitoljuk őket… A Sunyi bá, az én vagyok, így szólítanak… Sanyi voltam, Sunyi lettem… Még mielőtt idekerültem… Pedig éppen ellenkezőleg, én mindig mindent kimondok, ahogy van, csak nem hiszik el. (nevet)

FÉRJ Korábban egész a kapuig be lehetett hajtani. Most meg ilyen messze!… Fizetős parkoló az isten háta mögött, sorompóval! Azért mégiscsak!

SUNYI Fejlesztés.

FÉRJ És mi ez a rengeteg német meg orosz rendszámú terepjáró? Kik ezek?

SUNYI A vadászszálló vendégei.

FÉRJ Miféle vadászszálló?

SUNYI Hát ami itt van, a kastély nyugati szárnya.

FÉRJ Amit renováltak, az a rész?

SUNYI Az. Muszáj vállalkozni, az önkormányzatnak nem volt már pénze… Folyószámlahitel-adósság, ami kevés tud csak lenni, de mégis… Így aztán nem kaphattak nullás adóigazolást, ami a pályázatokhoz kellene… Úgyhogy jött a pénzügyi gondnok. Ő mondta meg, hogy mire lehet költeni, és nem a polgármester vagy a közgyűlés. Akkor ment el a Marika, az előző igazgató. És jöttünk mi, mert hívták a Jolikát…

FÉRJ Bocsánat, hogy van ez? Elvették a kastély egyik szárnyát az öregektől? És őket bezsúfolták a másik részbe, amit hagytak lerobbanva?

SUNYI A kisöregek bőven elférnek így is. Most is sokan jelentkeznek, nekünk jó a hírünk. Belülről nem annyira romos. A nyílászárókat jövőre ki fogjuk cserélni…

FELESÉG Hányan vannak most egy szobában?

SUNYI Attól függ, kezicsókolom. Majd meg tetszik nézni a bácsit. Bácsi, ha jól tévedek? Az előbb tetszett is mondani…

FELESÉG Az apám…

SUNYI Akkor bácsi. (Csöngetés) Bocsánat, megyek… Addig tessék várakozni… A székbe ne tessék beleülni, a Jolika nem szereti… Majd hozok széket… (kimegy)

 

3. jelenet

(Csönd)

FELESÉG Te jó ég. Előbb kellett volna lejönni. Én mondtam.

FÉRJ Ugyan, semmi baja. Nem értesítettek, hogy baja lenne. Ő se hívott.

FELESÉG Idegen neki a mobil!

FÉRJ Tudta kezelni, megtanítottuk! Fel se vette, amikor hívtad!

FELESÉG A térerő… Vagy ellopták.

FÉRJ Akkor veszünk újat.

FELESÉG Azt is ellopják.

FÉRJ Hozzáláncoljuk a csuklójához.

FELESÉG Le kellett volna jönnünk! Sose jövünk!

FÉRJ Most is itt vagyunk, nem? Utoljára remekül megvolt.

FELESÉG Azalatt felépítettek egy egész szállodát!

FÉRJ Renováltak egy szárnyat, miből áll? Három hét alatt megvan. Munkaerő dögivel, áll az országban az összes építkezés. (Csönd)

FELESÉG Átrakták egy másik szobába… Egy sokágyasba… El kéne intézni, hogy…

FÉRJ Elintézzük.

(Csönd. Férj hátrasétál.)

FÉRJ A kert még mindig szép… Kicsit mintha el lenne vadulva, de szép…

FELESÉG (ő is hátra megy) Nem látok senkit.

FÉRJ Csendes pihenő.

FELESÉG Délelőtt? – Nappal sem engedik ki őket!

FÉRJ Dehogynem. Azt mondta, hogy kitolják.

FELESÉG Majd neki is kell fizetni. Ennek a Sunyi bának.

FÉRJ Jó.

FELESÉG És ha felvitték az emeletre? Egyedül nem tud lemenni… Nem is tudom, van-e lift…

FÉRJ Akkor leviszik. Az a dolguk. A nővérek is kapnak. Kap mindenki, boldog-boldogtalan.

(Csönd. Férj beleül a székbe.)

FELESÉG Ne ülj oda, megmondták!

FÉRJ Te viccelsz!? (ülve marad, forog a székkel)

FELESÉG Apukán fognak bosszút állni!

FÉRJ Ugyan már! (forog) Meg lesznek fizetve. – Tehetek én róla, hogy nincs szék? Nem fogok itt nekik órákig ácsorogni!

 

4. jelenet

(Jön Nő és Sunyi bá, utóbbi hóna alatt három vadászszék.)

NŐ Jó napot.

FELESÉG Jó napot.

SUNYI Hoztam három széket, az egyik egylábú… Ki lehet tanulni.

(Csönd. Férj némán feláll. Sunyi bá letesz két széket, kinyit egy háromlábút és leteszi.)

SUNYI Képesek és órákig ülnek rajta. Én nem bírnám. (Sunyi bá kinyit még egy háromlábút, leteszi. Leszúrja az egylábút, ráül, imbolyog, nevet)

SUNYI Odakint hamar belesüllyed a földbe, mert porhanyós, úgyhogy időnként ki kell rángatni, és máshova leszúrni… Ahol kemény a talaj, ott meg mintha karóba húznák az embert… (feláll, Nőhöz) A Jolika mindjárt jön… A varrodában lehet a jelmezek miatt… Imádják a népviseletet, meg a cigányzenét… Ez itt cigánymentes övezet, úgyhogy direkt hozatni kell őket…

FÉRJ Cigányzene?

SUNYI A lakomához. Imádják.

FÉRJ Milyen lakoma?

SUNYI A vadászoknak. Mindent be kell dobni, különben nem jönnek. Elviszik őket a sógorok. Tetszik érteni. Az osztrákok.

FÉRJ Nem túl hangosak? A cigányok.

SUNYI Hangosak.

FÉRJ Az Otthonban is hallani?

SUNYI Aki nem süket, az hallja. Ők is imádják.

FELESÉG Az én apám egész életében utálta a cigányzenét.

SUNYI Mi jó bandákat szerződtetünk.

FELESÉG A világból ki lehet üldözni vele! Gyűlöli!

SUNYI Á, biztos ő is megszerette. Csuda pofák ezek az édes kisöregek.

FÉRJ Kinek jutott eszébe, hogy elvegyék a kastély felét?

SUNYI Nem tudom, én a Jolikával jöttem a turizmusból. Már így hívtak minket, hogy a kastélyban szálló lesz. A Jolika évekig Németben dolgozott, utazási irodák, minden. Én meg ott voltam a gyógyszállóban… Látta a Jolika, hogy én mindent, úgyhogy.

FÉRJ Nem is szakirányú végzettségű?!

SUNYI Megvan neki a diplomája. Kemény nő, hajjaj.

FÉRJ És az előző igazgatónő? Lejárt a szerződése? Kirúgták?

SUNYI Én portás vagyok, kérem szépen, a kert is az enyém, meg sok minden egyéb, de én nem tudom, hogy ez hogy megy odafönt. Engem ide a Jolika hozott. De azt tudom, hogy csak a Marika ment el egyedül. A mentális nővér meg a foglalkoztató nővér is maradt, meg a többiek is… Itt nem könnyű álláshoz jutni… Az egész környék munkanélküli. Mindenki örül, hogy van az Otthon. És örültek, hogy lett a szálló. A szálló teljesen külön van, a Jolikát kivéve. Két külön részleg, csak az igazgató közös mint menedzser. Meg a konyha is közös. Itt olyan kajájuk van az öregeknek, hogy tényleg, ilyen sehol, pedig itt se több a fejpénz. Tetszik tudni, mennyi? Szégyen megmondani! Abból kéne nekik reggelit, ebédet, vacsorát… Zöldséget is, gyümölcsöt is… A cukrosoknak még két kisétkezés is jár … Megnyalják a tíz ujjukat, mert van a szálló. A tanácsba is innét viszik az ebédet. Ami most az önkormányzat. Illetve a kormányhivatal. (Csönd)

FELESÉG A cukrosok is ehetnek édességet, egy kevés azért nem árt!… (Csönd)

FÉRJ Egy pillanat. Valaki megvette a kastély felét?

SUNYI (nevet) Talán az egészet, az se volt drága… Bizonyos funkciók megtartásával… Például az Otthon… Kikerült a törzsvagyonból, a vagyonfelosztáskor… A vagyonfelügyelő kivette…

FÉRJ Vagyis a pénzügyi gondnok?

SUNYI Igen.

FÉRJ És ő adta el? De ki értékelte fel?

SUNYI Nem voltam jelen, de ingatlanbecslő lehetett…

FÉRJ Összejátszottak… A pénzügyi gondnok egy százalékot kap az értékesítés után …

SUNYI Minden egyes ügylet után két és fél milliót mindenképpen megkap…

FÉRJ Szóval olcsón is megérte neki eladni!

SUNYI A könyv szerinti érték egytől tíz százalékát kérik érte, és nem kötelező árverésen eladni, sokszor meg se hirdetik… Az egy százalék nem valami sok… Egymilliós értékért tízezer!… De hát törvényes! (nevet)

FÉRJ És még arra az egy százalékra is lehet bankhitelt kapni, nem? Még mi is megvehettük volna, egyetlen fillér készpénz nélkül, ha tudunk róla!

SUNYI De hát nem tetszettünk tudni róla. (Csönd)

NŐ Jöttem volna már előbb is, de nem tudtam beosztani… Mindig úgy volt, hogy a jövő héten… Az ember néha nem érzékeli az időt… (Csönd) Voltam már itt úgy, hogy itt is aludtam, de most még ma vissza kell mennem…

SUNYI A vendégszobák úgyis megszűntek, amikor lett az összevonás… Már nem lehet itt éjszakázni… A szállodában persze igen, csak előre be kell jelentkezni… De hát az drága… Azt magyar ember nem bírja. Ez ilyen… Új a házirend, majd tessék megnézni, a folyosókon ki van függesztve. Mind a két folyosón, a nőknél is.

FÉRJ Új a házirend?

NŐ Nem is este van a vonat, hanem késő délután… De azt még éppen elérem… (Csönd)

FÉRJ Mennyi most a fejkvóta az élelemre?

SUNYI A németek is szokták kérdezni, mondom nekik: másfél euró, de nem hiszik… Annyiból nem lehet kijönni, ausgeschlossen… Hát pedig annyi, és ha a szálloda nem lenne…

FELESÉG Másfél euró, egy napra?

SUNYI A Jolikát tessék megkérdezni, ő majd fillérre megmondja, mindjárt jön. – Tessék csak leülni nyugodtan, ezek a székek bírják.

FELESÉG Hát az nem sok, másfél euró!

FÉRJ Várjál. – Azt lehet csak eladni, ami benne van a leltárban. Kilencvenben nem mindenütt csináltak leltárt, amikor az állami vagyont átadták, úgyhogy az ország nagy részében nem is lehet tudni, hogy miből áll a vagyon. Lehet, hogy maguk meg se vették a kastélyt, csak beleültek?

SUNYI Én biztos nem vettem semmit. A Jolikától tessék érdeklődni. Mindig letol, hogy túl sokat szövegelek… Nem kéne, azt mondja, mindent kiteregetni! (nevet) De hát soha semmi baj se lett belőle! Szeretek dumálni, ismerkedni, de a dolgomat időre elvégzem… Én egy igazi közösségi ember vagyok, barátságos a természetem… Mindjárt jön a Jolika… (kimegy)

 

5. jelenet

NŐ Anyuka vagy apuka?

FELESÉG Apuka.

NŐ Nekem is apuka! – Hetvenegy éves. Az ma nem olyan sok.

FELESÉG Ha nem beteg.

NŐ Hát igen. – Otthagyta az anyámat meg engem, kicsi voltam, nem is emlékeztem rá, felnőttem, és megkerestem. Hirdettem is, de ő nem látta, valaki szólt, mert ismerte… Húsz évig nem láttam. Úgy megörült nekem! Anyám dühöngött, nem akarta látni. Aztán meghalt. Az apám beteg lett. Ápoló kellett volna mellé, de hát ki bírja azt megfizetni. Mondták, hogy vannak ezek az erdélyi nők…

FELESÉG Nálunk kettő is volt, Beregszászról.

NŐ Ha huszonnégy órában kell, és olyan, aki az infúziót is bekötheti, az havi félmillió!… Öthavi fizetésem nettó! (Csönd) Egy csomó otthonba elmentem, amíg. Ennek már a neve is: Édes Otthon! Nem? Szép név. És ahogy megláttam a kertet!

FELESÉG Igen, a kert…

NŐ A kastély maga nem is annyira, de a kert!

FELESÉG Istálló volt, mikor bejöttek az oroszok, aztán raktár, mikor elvették a gróftól, később téesziroda… A parkban káposztát termeltek, a medence libaúsztató lett… Iskolaként a gyerekek verték szét… A Marika egyszer elmesélte az egészet, idevalósi. Csoda, hogy ennyi megmaradt belőle… néhol még a stukkók is… a belövésnyomokkal…

NŐ Apukának volt egy udvari két szoba konyhája, egyedül lakott benne, mert az élettársa meghalt, én már nem ismertem. Gang, harmadik emelet, lift nincs. Gondoltam, legalább az élete végén, egy ekkora kert! Valaki ajánlotta. És annyira kedves volt az igazgatónő! Nem is kért beugrót.

FÉRJ Államiban nincs beugró, csak alapítványiban, meg egyháziban. Az egyháziban hivatalosan nem kérhetnek, de azért az egyháznak lehet adományozni… (nevet) Vagy az alapítványnak, ha egyházi… Meg persze lehet adni a tisztelendőnek vagy a tiszteletesnek… Azok is emberek… És ki tudja, miért, előbbre sorolják, és egyágyasba teszik… (nevet) Háromtól ötmillióig, ez a tarifa. Ehhez általában el kell adni a lakást…

NŐ Apuka lakását nem ezért adtuk el, hanem mert ő már nem használja, nekem pedig volt, az anyámé, oda voltam bejelentve, az legyen a kutyáké? És minek nekem két lakás, két rezsi? Nem lehetett volna könnyen kiadni, belváros, gangos, sötét, málló vakolat, cigányok… Eladni sikerült… Lehet, hogy szobáztatnak benne, semmi közöm hozzá… Az egész pénzt betettem a bankba, és hozzá se nyúltam azóta se… Az övé… De sose kérdezte… Lekötöttem, nem mintha sok lenne… A Marika azt mondta, itt meglesz mindene… Apuka nem is tudja, hogy van pénze… Életében először… Megnyugtató érzés volt, hogy jó helyre hoztam… Fellélegeztem… Kétágyas szoba… Egy idősebb bácsi volt benne, aki nem szólt semmit…

FÉRJ Demensek, több mint a fele demens. Alzheimer meg ilyenek.

NŐ Úgyhogy apuka jó helyre került…

FELESÉG Kitoltam a kertbe, valahányszor lejöttünk… Kerekes székes… Régebben még volt ereje hajtani… Az agya teljesen ép… A nővérek mindennap kiviszik, télen is, jól bebugyolálják… Ad nekik az ember, és akkor kiviszik… Csak a mobillal nem boldogul, úgy látszik. Fel se veszi…

NŐ Ugye?! Ez az! Én is vettem neki mobilt, de az istennek se bírom elérni… Pedig vannak öregek, akik úgy mobiloznak a villamoson, mint a kölykök… Esemes, minden… Nem tudom, mitől van, hogy ő mégse… Pedig örült, amikor hoztam… Lehet, hogy leejtette… Majd hozni kell egy újat…

FÉRJ Elég idegesítőek tudnak lenni.

NŐ És nem is ír…

FELESÉG Apuka se. Kiment a divatból.

NŐ A múltkor, amikor lent voltam, egy húszéves lánnyal aludtam a vendégszobában, a hármasban, a földszinten hátul jobbra, egy nagy diófa van odakint, nappal sötét, de mi úgyis csak éjjel voltunk ott… Neki negyvenöt éves a mamája, de máris idekerült… Rémes… És csak félévente látogatta meg… Valami baja volt az anyjának… Sírt nekem egész éjjel, hogy ő milyen szemét, hogy nem látogatja az anyját… Nem bírtam tőle aludni… (Csönd)

FÉRJ Nőből van több. Ötvenöt százalék. Van, ahol hatvan. Azoknak is több mint a fele demens. Rengeteg pénzt ad ki rájuk az állam, vagyis maga meg én… Az utolsó életévben költi rájuk a legtöbb pénzt az egészségbiztosító… Amikor már úgyis mindegy… Ésszerűtlen az egész… Azt kéne támogatni, aki egészséges, és még hasznos a társadalomra. Hát nem? Aki termel. Aki dolgozik. Mi értelme annyi pénzt kidobni hiába? Régen meg volt oldva, meghaltak negyven-ötven évesen… Ma is vannak helyek a világban, ahol hatvanéves korban azt mondják, szervusz öreg, eleget éltél, hadd éljenek a fiatalok, és az öregek szépen beveszik magukat az őserdőbe, vagy felvonulnak a hegyre a felhők fölé, és meg van oldva.

FELESÉG Hol van nálunk akkora hegy? Hol van nekünk őserdőnk?

FÉRJ Volt, csak elvették. (Csönd)

NŐ Nem láttam húsz évig, és akkor láttam tíz évig, úgy kéthetente, vasárnap együtt ebédeltünk egy kiskocsmában ki-ki alapon, de aztán ide kellett hozni, és az utolsó nyolc évben annyira gyakran már nem… Kevés a szabadságom, nincsen kocsim… Vonattal az egész nap rámegy, ez a hátránya, hogy vidék.

FELESÉG Nincs ez olyan messze, kocsival másfél óra… Annyira szép, meg csendes!… Itt még béke van, itt nem kell félni… Jó a levegő… Mondtam is a férjemnek, hogy mi lenne, ha… Amerikában teljesen normális, hogy napi két órát autóznak a munkahelyükre, és két órát vissza… Csak nálunk tűnik ez anynyira nehéznek… Lehetne venni egy házat a domboldalban… Ez itt még érintetlen… Ipar nincs… Nem is volt… Az emberek kedvesek… Falu!… Természet! (Csönd)

NŐ Este nem lehet visszamenni, nincs vonat… Nagyvárosokból sincs vonat Pestre este hat után, hát még innét… Este hatkor leáll az ország… Néztem a buszokat is, hát az aztán végleg… Még át is kell szállni, várni háromnegyed órát, egyszer így jöttem, a váróterem szét volt törve, fütyült be a szél… Nem annyira jó, hogy vidék… (Csönd)

FELESÉG Van a faluban egy csomó eladó ház… Szép, nagy házak, egészen újak is vannak közöttük… Nem lehetnek drágák… Azt mondják, most kell ingatlanba beruházni, amíg ennyire olcsó…

FÉRJ Kölcsönt vettek fel rá, aztán most szabadulnának tőle, bagóért kínálják, de fog az még lejjebb is menni!… (ledöfi az egylábú széket, ráül, imbolyog, nevet) Én aztán nem lennék vadász semmi pénzért… (ül, egyensúlyoz) Ezen tényleg nem lehet elszundítani… Így végigülni egy éjszakát!… (feláll, kihúzza a széket a padlóból) Elképzelek egy százkilós palit, az hogy használja?! (Csönd.)

NŐ Nem is tudom, most már jó lenne bemenni… Délután megy a vonatom…

FELESÉG A gyerekek mindjárt végeznek, mennek az egyetemre, mi ketten itt szépen ellennénk… Jó levegő, csönd, nyugalom…

 

6. jelenet

(Jön Sunyi bá, Anya, Lány. Férj és Nő feláll.)

SUNYI Ide tessenek… Engem kérem szépen Sunyi bácsinak hívnak, Sunyi bá… Sanyi voltam, de rám ragadt, még általánosban… Pedig semmi sunyi nincsen bennem, én mindent nyíltan kimondok, de hát nem szokták elhinni… Itt már várnak a Jolikára, tetszik látni. Az ebédlőben takarítanak, este buli lesz… Mindjárt szerzek székeket… A néninek mindenképpen…

ANYA Nem kell, el tudok én álldogálni… Bírom én…

SUNYI Tessék csak nyugodtan! (kigördíti a támlás irodaszéket az asztal mögül) A Jolika széke… Nem szereti, ha más ül bele, de most az egyszer el fogja nézni…

ANYA De én úgysem!

LÁNY Mi csak körülnézünk, és már megyünk is.

SUNYI Csak amíg megjön a Jolika.

LÁNY Vetünk egy pillantást a szobákra, kinézünk a kertbe, aztán megyünk.

SUNYI Ha a Jolika megjön és megengedi, akkor kinyitom a kertkaput. Csak úgy nem lehet kimenni. Rendet tart a Jolika. Nálam vannak a kulcsok, de megesz, ha én csak úgy.

LÁNY Nem lehet kimenni a kertbe?

SUNYI Lehet, de nem akármikor.

LÁNY Miért nem lehet?

SUNYI Mert van házirend. Ki van függesztve a folyosókon. Ha jön a Jolika, akkor meg lehet nézni a házirendet.

LÁNY Be vannak zárva?

SUNYI Nincsenek, de a nyugalmuk miatt. Hogy ne zavarják őket a szállóvendégek, meg a rokonok.

LÁNY A rokonok?

SUNYI Azok a legrosszabbak, a rokonok, kezicsókolom, ha meg nem sértem. Úgy felhúzzák magukat a kisöregek a látogatás után, hogy aztán nagyon nehéz velük… A béketűrők is kijönnek a sodrukból… Meg is lehet érteni… Ezért vagyunk kénytelenek, az ő érdekükben… Meg akik rokonnak adják ki magukat, de csak gyűjtenek, vagy térítenek, vagy lopnak, vagy aláíratnak velük egy végrendeletet, és minden az övék lesz… Lehet látogatni, de ímélben előre egyeztetni kell. Meg kell adni a rokonsági fokot, és a személyi szám is kell.

LÁNY Hallod?

ANYA Nagyon szép kastély. Szép helyen fekszik. A kert is szép.

LÁNY Ki se lehet menni a kertbe!

SUNYI Lehet, csak nem mindig.

LÁNY Hallod?

ANYA Nézni is lehet a szobából. Lehet nézni a kertet, nem?

SUNYI Lehet nézni. Én tartom rendben… Néha hívok kisegítőket, mert nagy… Sövényt vágni, füvet nyírni, locsolni… Egyéb dolgom is van elég… De szebb is félig elvadultan, ezt mondja mindenki… Az édes kicsi öregek nagyon szeretik…. Épp az a jó, mondják, hogy nem egy angolkert…

ANYA Nagyon szép.

SUNYI Nekem a gyomok jobban tetszenek. Már a színük is, nem olyan fakó, mint a fűé. Hát nem? A legszebb színe a parlagfűnek van, sajnálom kitépdesni… Persze kitépdesem, a Jolika felnyársal a szemével, ha nem, de nekem szimpatikus… Mindenütt megél… Mérgeszöld a színe, sok benne a klorofil… Tehet ő róla, hogy allergiát okoz?! Ő csak él!

ANYA Újabban allergiát gyógyítanak a parlagfűvel, homeopátia…

SUNYI Ne tessék mondani! Éreztem én! A bokrok meg hadd nőjenek, ahogy kell nekik. Nem gömbölyűnek vannak teremtve, hanem ágas-bogasnak… – Hozok még széket! (kimegy)

 

7. jelenet

ANYA Szép kastély.

FELESÉG Szép.

ANYA Én most fogok beköltözni.

LÁNY Az nem olyan biztos! – Nagyon jól elvan otthon, csak a fejébe vette!

ANYA Nem lehet követelni egy gyerektől, hogy áldozza fel magát.

LÁNY Követelni nem!

ANYA A fiatalok csak éljék a saját életüket.

LÁNY A fejébe vette, hogy gátol, hogy akadályoz… Hogy miatta nincsen pasim… Holott objektíve nincsen! Ebben az országban nincsenek férfiak, nem én tehetek róla!

ANYA Ez itt nekem jó lesz.

LÁNY Belülről még nem is láttuk!

ANYA Nekem nem kell sok, egy ágy, egy szekrény… Igénytelen vagyok, végig ez volt a szerencsém, így tudtam kibírni… És itt még kert is van!

FELESÉG Jó hely…

NŐ Nagyon jó, különben én se ide hoztam volna…

FELESÉG Apukám volt már egy másik otthonban is, Pesten… Apuka bírta volna, ő is olyan, hogy kibír mindent, és nem szól, csak én nem bírtam nézni… Úgyhogy pár hét múlva hazavittük… De hát dolgozunk mind a ketten, a gyerekektől nem kívánhatjuk, iskola, különóra, sport… Apuka egész napos törődést igényelt. Otthon tényleg nem lehetett megoldani. Másodszor már idehoztuk.

FÉRJ Az első helyen állandóan veszekedtek, hogy kinyissák-e az ablakot, vagy sem… (nevet) Ezen bírtak naphosszat civakodni! – Azt mesélték, hogy az egyik otthonban úgy öldösik az öregeket, hogy a nővérek direkt nyitva hagyják az ablakot, elmennek, és azalatt ők halálra fáznak! (nevet) (Csönd)

FELESÉG Olyan átható pisiszag volt, ahogy az ember belépett, mint az általánosban, vagy még roszszabb.

FÉRJ Encia, mencia, demencia, inkontinencia…

FELESÉG A pelenkák oda voltak hányva a falhoz, napokig nem vitték el… Ágyneműt nem is tudom, mikor húztak… És kő volt a szobákban is, a folyosón is, mindenütt! Hiába fűtöttek, áradt lentről a hideg…

FÉRJ Nem volt alápincézve. Üzemcsarnok volt, aztán munkásszállás, aztán öregotthon…

FELESÉG Radiátort akartunk bevinni, de azt mondták, így is túl magas a villanyszámla, nem lehet. Mondtuk, mi kifizetjük a különbözetet, de azt mondták, hogy ők azt nem tudják kiszámolni… És hogy a többiek nem ilyen kényesek… Vegyen fel apuka vastag zoknit, vegyen fel két párat…

FÉRJ Nyolcvan ember volt a várólistán. Csak Pesten több mint kétezren várnak!

FELESÉG Pár hét múlva hazavittük, pedig nem volt könnyű bekerülni, adni kellett, hogy előrevegyék… azt nem adták vissza… de nem is kértük, örültünk, hogy kiszabadítottuk… Apuka bírta volna, ő nem panaszkodott, de én nem bírtam nézni.

NŐ Nekünk szerencsénk volt, mi rögtön ide kerültünk.

FÉRJ (nevet) Minden szobában volt egy-egy tévé, a három ingyenes programmal, hogy azon mit bírtak veszekedni!… Hárman háromfélét akartak nézni… Ha négy program lett volna, akkor hárman négyfélét… Tízkor lámpaoltás, de tovább nézték, levették a hangot, de nézték… (nevet) Az már a nővéreket nem érdekelte, csak hang ne legyen. Persze úgyis süketek voltak! Éjjel órákig bámulták a tátogást, megszokták, hogy nekik csak tátognak! (fejét csóválja, nevet)

FELESÉG A társalgóban is volt tévé, de az dohányzóként működött, és apuka nem dohányzik… Úgyhogy nem nézett tévét… De most ez itt jó… Előtte végigjártuk a fél országot… Most persze nem tudom, hogy hova költöztették, hányan vannak egy szobában… De hát remélem, hogy… (Csönd)

ANYA Nem baj, ha többen vagyunk egy szobában, mindjárt szórakoztatóbb.

LÁNY Soha életedben nem voltál kollégista, én voltam! Nem hagyják aludni az embert, felgyújtják a villanyt, dumálnak, csapkodják az ajtót, horkolnak, harákolnak, hánynak!…

ANYA Engem szórakoztatnak az emberek.

LÁNY És ha emeletes ágyak vannak, hogy mászol fel?!

FELESÉG Nincsenek emeletes ágyak… Legalábbis eddig nem voltak…

LÁNY Otthon a tiéd a nagyszoba, minek ott hagyni, üresen?!

ANYA Nekem a cselédszoba is elég lenne.

LÁNY Nekem a te szobád nem kell! Elférünk! – Le tud menni sétálni, bevásárol, megy a patikába, minden sarkon leáll trécselni, akkor minek!? Semmi oka sincs, hogy elfekvőbe menjen!

NŐ Ez nem elfekvő, ez idősek otthona. Az elfekvő, az más!

LÁNY Persze, hogy más, amikor ezek a negyedét kapják, mint amit egy elfekvő osztály kap, és nincs olyan magas szintű orvosi ellátás! Utánanéztem!

ANYA Biztos itt is van orvos.

FELESÉG Bejár, heti kétszer… Igaz?

FÉRJ Heti kétszer. A háziorvos.

FELESÉG Akkor írja fel a recepteket… A gyógyszerek egy részét a nővérek adják… Itt képzett nővérek vannak…

ANYA Na látod. Jó hely.

LÁNY Menjünk innét! Meg se tudjuk nézni!

ANYA Én kivárom, amíg megnézhetjük. Nekem van időm. Te nyugodtan elmehetsz.

LÁNY És akkor te hogy mész haza?

ANYA Nem megyek haza. Végleg itt maradok.

LÁNY De hát nem lehet csak úgy rögtön itt maradni! Papírokat kell intézni, hetekbe telik! Nem is úgy jöttünk, nem csomagoltunk semmit!

ANYA Én maradok, és ha valami kell, majd hazamegyek vonattal.

LÁNY Édes jó istenem! (Csönd)

FÉRJ (felnevet) Vitték körbe a szobákban a mozgóurnát, úgy szavaztatták meg őket, éppen választás volt… Vitték a demensekhez is, megmutatták nekik, mit ikszeljenek be! Véletlenül mindenkinek ugyanazt a pártot és ugyanazt a jelöltet kellett beikszelnie! Úgy megrémültek, hogy beikszelték! (nevet) Encia, mencia, demencia, inkontinencia! – Hetven év fölött meg kéne tiltani nekik… Vissza kéne vonni tőlük a választójogot… Ők már úgyse tudják, hány az óra… Szavazzanak az aktívak, akik eltartják őket. Hát nem? A kiszáradt fa váljék humusszá. Sőt már hatvan év fölött, elég hülyék már akkor is!… – Van az indiai modell… Pénzt szednek be tőlük, amikor beköltöznek, és dolgoztatják őket, szőnyeget szőnek, hímeznek, ilyesmi, kimennek koldulni, este elszámolnak, csak így kapnak enni… Legalább nem unják magukat halálra… Ha az államnak nincs pénze?! Miért mi fizessük? (Csönd)

ANYA A vonatig majd elvisznek ezek a kedves emberek. Biztos kocsival vannak.

NŐ Én is vonattal…

ANYA Akkor megyünk együtt… Ez a kedves házaspár kivisz az állomásig…

FELESÉG Persze, az állomásig…

FÉRJ De hát mit ért a világból, aki nem dolgozik, csak bámulja a tévét?… Éjjel-nappal megy a tévé, azt nézik… Nem is szólnak egymáshoz, csak nézik… Azt se tudják, micsodát.

NŐ Miért, mi odakint nem ugyanezt csináljuk? Ülünk, és nézzük. És mi még iszunk is.

FÉRJ Nekik sincs megtiltva. Be lehet hozni. Legalábbis fél éve még lehetett. Úgyis becsempészik, akkor minek tiltani? Normális volt a Marika ebből a szempontból. Csak a részegektől vette el.

FELESÉG Apuka nem iszik, utálja. – Amikor lerobbant, vettünk neki kerekes széket, hogy otthon azért tudjon közlekedni…

FÉRJ Egy jobb szék százezer plusz ÁFA, nem a motoros, hanem a kézi… Külön a fejtartó, külön a rámpa, csak a rámpa hatvan…

FELESÉG De a vécére így is rá kell segíteni… Nehéz test, mert béna… És neki már gyakrabban… Ha nem járt a lift, nem is tudtuk levinni… Ezt így nem lehetett… Ő mondta folyton, hogy vigyetek be valahová… Hogy a lakására nincs szüksége… A két gyereknek együtt viszont nem lenne elég, ha családjuk lesz… Így is marakodnak… Úgyhogy eldöntöttük, hogy apuka lakását eladjuk, és majd hozzáteszünk, hogy két lakás legyen, mind a két gyereknek… Nem kicsi apuka lakása, nyolcvanhat négyzetméter… Csak nagyon le volt lakva, most újíttatjuk fel, egyesek szerint soha nem térül meg, de mások szerint el se lehet adni lerobbant állapotban, túl nagy a kínálat.

FÉRJ Semmi ára sincs ma a lakásnak. De nem rossz környék. Nem Buda, de nem rossz.

FELESÉG Új vezetékek, meg cirkó, a Héra cserépkályha helyett… Amíg apuka lakott benne, addig senkit se zavart, hogy mállik a vakolat, gombásodik a fal, recseg és púpos a parketta… De most, hogy apuka már nincs benne, most ragyogni fog… Hogy van ez? – Új a konyhabútor… A régi asztalt meg a kredencet kidobtuk… Műmárvány lap a pulton, könnyű letörölni, ha ráfröccsen a víz… Apuka ezt az egyet szerette volna, hát most meglesz. Új a kád… új a csaptelep… A cserépkályhát lebontattuk… Pedig apuka folyton mondogatta, hogy a kályhát le ne bontassuk, vissza lehet alakítani vegyes tüzelésűvé, csak át kell rakatni, és ha nem lesz gáz, mert szerinte előbb-utóbb nem lesz, akkor is lehet majd fűteni…

FÉRJ (nevet) Az apósom csak katasztrófákban tudott gondolkodni… Nem bízott az oroszokban… (nevet) A németeket utálta… (nevet)

FELESÉG Sose mertem megmondani neki, hogy a pincerekeszét ellopták… Jó húsz éve, amikor meg lehetett venni a lakást, akkor a pincét elfelejtették bevenni az albetétbe, mi pedig annyira örültünk, hogy végre lesz tulajdonunk, hogy nem vettük észre, úgyhogy valaki elfalazta magának, és lakatot tett rá… Amikor szóvá tettük, kiderült, hogy semmivel sem lehet bizonyítani, hogy a miénk volt…

FÉRJ Időben fizették le őket. Mi későn ébredtünk.

FELESÉG Nincs már hol tárolni a szenet vagy a fát, ha úgy adódik… Apuka ránk bízta az intézést, csak a munkája érdekelte, és mi elrontottuk, ellopták a pincerekeszt… (Megtörli a szemét. Csönd) Olyan szép lesz a lakás, mint még soha… A fürdőszobába csináltattunk egy pluszvécét, darálósat, hogy kétvécésnek lehessen meghirdetni… Apuka sose fogja látni… – Nem kéne elvinni egyszer, hadd lássa?

FÉRJ Ugyan! – Fel se fogná, hogy ott lakott.

FELESÉG Az agyának semmi baja! Mindenre emlékszik!

FÉRJ Nem kell ezzel megzavarni. Semmivel se kell zavarni. Jól elvan itt.

FELESÉG Nem szép, hogy már akkor eladjuk a lakását, amikor ő még… Talán illene várni egy kicsikét… A gyerekeknek ráér, hát akkor? Az ingatlanárak a béka segge alatt, minek úgy sietni? (Csönd) Az viszont biztos, hogy ilyen kertről nem is álmodott. Ez volt a döntő. A kert. Apuka mindig Pesten lakott, azt mondta, neki Buda ingyen se kéne, azok ott mások, de azért egy kert szerintem akkor is!… Úgyhogy ez a kert, végül is, biztosan kárpótolja sok mindenért.

NŐ Ez a kert, ez tényleg. Én is erre gondoltam, amikor.

FELESÉG Csak azért az mégis – hogy amíg a lakásában lakott, addig sose újították fel… Nekik nem volt rá pénzük, a negyven év alatt, az anyukámmal… És amikor egyedül maradt, akkor se… És amikor felújítják, ő már nem…

FÉRJ Ki se bírta volna a felfordulást. Igenis szóba került, évekkel ezelőtt, amikor még tudott járni. Az anyád halála után. De úgy gondoltuk, hogy nem tesszük ki izgalmaknak. Úgyse akarta volna. Kár ezen rágódni. És most is itt vagyunk, úgyhogy nem igaz, hogy feléje se nézünk!

FELESÉG Magunkhoz kellett volna vennünk, amikor anyuka meghalt! Nálunk egészen más lett volna az élete!

FÉRJ Hova, szívem, hova? Már megvoltak a gyerekek!

FELESÉG Volt róla szó, hogy apuka lakását meg a miénket elcseréljük egy nagyra, abban elfért volna!

FÉRJ Ugyan, szívem! Apáddal, egy lakásban! Aki mindent jobban tud!

FELESÉG Máig jobban tud mindent! Okos! Úgy született! Mindent megmondott előre, és úgy is lett – csak saját magával nem törődött, mert a munkája érdekelte, semmi egyéb… Milliárdos lehetett volna, ha kimegy ötvenhatban, én még nem éltem… De őt csak a munkája, meg az ország!… Ez az egyetlen, amit nem… Miért kell annyira utálni az okos embereket?! Nem tehetnek róla, hogy úgy születtek! Nem ártanak senkinek, mégis mindenki őket bántja! Merő irigységből! (Csönd) Kár, hogy a gyerekek nem örökölték… Egyikük se… Már én se örököltem, úgyhogy rajtam keresztül ők se… Szemét egy dolog az öröklődés… (Csönd)

FÉRJ A szállodában biztosan felújították a fűtést. Talán az egészet fel kellett újítani, az összes vezetékeket, hacsak le nem kapcsolták a régi részt… Még képesek… (Csönd)

NŐ Nem tudom, az én apám ivott. (Csönd) Minden haverja ivott. Az anyám kolléganői is, kivétel nélkül… Csoda, hogy én nem…

LÁNY Nálunk semmi ilyesmi! (csönd) Bőven elférünk, a konyha is nagy, a cselédszoba nyolc négyzetméter, minden elfér, ami nekem kell, miért kéne akkor neki?… Miért kell önként börtönbe vonulni?

FELESÉG Nem börtön, ez azért túlzás!

NŐ Dehogy börtön! Isteni hely!

LÁNY Nem börtön, csak fogház. Akkor is életfogytig. Minek kell, ha nem muszáj?! Anyukában egészen ferde pedagógiai elgondolások élnek, azt akarja kizsarolni, hogy álljak a saját lábamra, hogy szerezzek legalább barátnőket, mert ha neki öntöm ki a lelkemet, akkor éretlen maradok… Amerikában a nők 51 százaléka úgy él, hogy se kutyája, se macskája – egyedül vannak, de teljesen, se barát, se barátnő, se férj, se pasas, de még nő se, ott még a leszbikusok is magányosak!… És nekik anyjuk sincs… Ők a szinglik… Annyit hajtanak, van kint egy ismerősöm, hogy látástól vakulásig, este az ágyig alig bírnak elvánszorogni, hogy belezuhanjanak… Partnerre végképp nincs idő.

FÉRJ Amerika az Amerika, azok gazdagok. És pénzen mindent lehet.

ANYA Engem kényszerből ne lássanak el, és ne ápoljanak. Pénzért igen. A nyugdíjam 80 százalékáért igen. Ahogy az ilyen otthonokban szokták. Vagy akár többért is. Az tiszta ügy.

LÁNY Én, téged, kényszerből? Csikorgatom a fogaimat, és ciánt teszek az ételedbe?

ANYA Őszintébb lenne.

LÁNY Ez a mániája! Én ezzel nem tudok! (Csönd)

FÉRJ (Anyának) Az öregeknek van egy csomó megtakarításuk, tulajdonképpen baromi gazdagok, csak nem akarják kiadni, mert rettegnek, hogy a végére nem marad semmi. És tényleg, az utolsó évben a gyógyszerekre meg a kezelésekre kifacsarják belőlük, amijük csak van. Lezsírozzák és kicsontozzák őket… Ilyen ápolás, olyan kezelés, legújabb gyógyszer, csodaszerek, alternatív miazisten, természetgyógyászok, kuruzslók, varázslók, gyóntatók, kézrátévők, ígérnek különszobát saját fürdőszobával… Amikor az egész emeleten csak egy vécé van, és vizesblokkot nem is lehet pluszban betenni! A fiatalok viszont szegények, ők még tudnák használni a pénzt. Mondják is a közgazdászok, hogy fiatalon kéne többet keresni. Magas fizetéssel kezdeni, és fokozatosan csökkenteni! Hova tud menni egy öreg? Letolják a kertbe és otthagyják a napon, égjen szénné. Közben ott rohad a pénze a bankban vagy a párnacihában. Úgyhogy tessék felkészülni, hogy itt a néni ki lesz facsarva. (Csönd)

LÁNY Ugye? Ha nekem nem hiszel!

ANYA Ha mindig a rosszat hittem volna el, már hatvan éve felköthettem volna magam.

FELESÉG Apuka nincs kifosztva!

FÉRJ Ő nincs, de mi igen!

FELESÉG Az ő saját nyugdíjából fedezzük az ittlétét!

FÉRJ Neki a fele se kéne, úgyhogy a másik felét tőlünk veszik el!

FELESÉG Lehet, hogy máshol kifosztják őket, de itt nem! Különben nem ide hoztuk volna!

FÉRJ Nem lehet megúszni.

FELESÉG Körülnéztünk, ez a legjobb! – Mindig a rosszat feltételezed mindenkiről! A legrosszabbat! Hogy lopnak, csalnak, rabolnak… Egyéb sincs a fejedben! Még jó, hogy nem tömeggyilkossággal vádolod őket!

FÉRJ Miért, hát nem ilyenek? A politikában is…

FELESÉG De itt nem!

FÉRJ Jó, persze, itt nem, ez itt kivétel, én csak általánosságban…

8. jelenet

(Jön Sunyi bá, két sámlit hoz meg egy dossziét.)

SUNYI Bocsánat, de a konyhából kellett… Miért nem tetszik beülni a székbe? Nyugodtan, és ha a Jolika kiabál, majd én kidumálom… (leteszi a sámlikat) Ez a jelentkezési lap… Tessék odaülni az asztalhoz, ott kényelmesebb kitölteni… Elég sok oldal… (nevet) Mi nagyon alaposak vagyunk…

(Sunyi bá leteszi a dossziét az asztalra, a széket visszatolja mögéje)

ANYA Jó, de csak addig… (beleül a székbe, a táskájából előveszi a szemüvegtokját, felteszi a szemüvegét, kiveszi a lapokat a dossziéból, a táskájából elővesz egy tárcát és maga elé teszi.) Van valakinek tolla?

SUNYI Van a fiókban.

ANYA Nem turkálok más fiókjában.

FÉRJ (tollat vesz ki a belső zsebéből) Tessék.

ANYA Köszönöm. (belemélyed az űrlapokba)

SUNYI Van most már elég ülőhely, miért nem tetszik? Ma biztosan nem jön más, késő délelőtt már nem szoktak… Van, amikor többen jönnek… Vendégebédet is lehet kérni, azt is előre kell… Nem olcsó… Mi osztályon felüli árakkal dolgozunk… A séfet a Jolika hívta, még azelőtt dolgoztak együtt, hogy odakerült hozzánk… A Jolika séfnek is jó lenne, van neki diplomája…

FÉRJ Szakácsnő?

SUNYI Vendéglátós, főzésből is vizsgáztak, úgyhogy tud. Ki van próbálva.

ANYA Be kell írni a vallást?

LÁNY Mit, a vallást?

SUNYI Hát persze, ha fel kell adni az utolsó kenetet… Nehogy már olyanra, akinek nem jár!… (nevet)

ANYA Jó, én beírhatom…

LÁNY Semmi közük a vallásodhoz, ne írd be! Ne írjál be semmit!

SUNYI Majd a Jolika segít kitölteni…

ANYA „Mikor gyónt utoljára”… Ezt is be kell írni?

SUNYI Ha nem tetszik emlékezni, ő majd szépen bediktál egy dátumot…

LÁNY Azt írták a neten, hogy ez állami otthon, nem pedig egyházi!

SUNYI Persze hogy állami.

LÁNY (az anyjához megy, hátulról belenéz az űrlapba) „Krónikus betegségei”… Mi közük hozzá? Érzékeny személyes adat!

SUNYI Hát hogy az orvos! Mi baj van ezzel?

FÉRJ (Lányhoz) Ne haragudjon, de hát ez alapvető… Hogyan kezeljék, ha nem tudják, mi baja?

NŐ Persze, ezt muszáj.

LÁNY Mikor gyónt utoljára!

FÉRJ Ha nem emlékszik, írjon be akármit. Mit kell ezen problémázni? Ha meg protestáns, akkor az úgyis be van írva, és akkor nem kell gyónni!

FELESÉG Nagyon jó hely ez, különben nem ide hozzuk apukát… Miért hoztuk volna rossz helyre?

NŐ Nagyon jó hely, az ellátás is jó… Az apámnak zörögtek a csontjai, és feltáplálták… Nagyon emberségesek. A nővérek is mind. És tisztaság van. És hangos szó nem esik. Apámnak ez volt a legfontosabb… Ővele egész életében ordibáltak.

FELESÉG Nem tudtunk apukával lenni napi huszonnégy órát, pedig már kellett volna, úgyhogy megint keresni kezdtünk… A legjobb helyre akartuk… Volt, hogy napi hármat is megnéztünk, különböző városokban…

LÁNY „Megtakarításai”! Mi közük hozzá? Ha fizetjük a havi díjat, mi közük a vagyoni állapotodhoz?!

ANYA Úgyse tudunk mit beírni, minek cirkuszolsz?

LÁNY Mert semmi közük hozzá!

FÉRJ Már hogyne lenne közük, ők is pénzből élnek. Például majd a kedves édesanyja nyugdíjából. Meg a mi pénzünkből, mert van benne állami fejpénz is, évi valamennyi…

SUNYI Hatszázharminckétezer. Évek óta ennyi. Nem követi az inflációt. Az egyházi otthonokban több. Van olyan egyházi, ahol egymillió. Az is állami pénz, a mi adónkból…

FÉRJ Felőlem mehetett volna egyháziba is…

FELESÉG Apuka nem vallásos.

FÉRJ Így is tiltakozott, hogy bevisszük… Hisztizett, hogy inkább öljetek meg, inkább öljetek meg!… (nevet)

SUNYI A demensekre százezerrel többet adnak… A fodrászt meg a pedikűröst külön meg kell fizetni… A néni biztos kér majd ilyet, mert ápolt néninek tetszik lenni. Átjár a büfés a szállodából, és hozza, ki mit kér, kávé, kakaó, csoki… A cukrosoknak diabetikus süti… Van olyan otthon, ahol boltocskáznak: négy hétig hitelbe adják az élelmiszert, aztán őrült magas kamattal számítják be, amikor megjön a nyugdíj… Pár hónap, és semmijük se marad…

FÉRJ Uzsora?

SUNYI Persze. Hát nálunk ilyen nincsen! A Jolika nem tűri… Fizetni kell még, el ne felejtsem, a gyógyszert, aki nem a közgyógyra kapja… Az aztán a pénz! – Szóval nem kérdez olyat a Jolika, ami nem fontos.

LÁNY A Jolika fogalmazta az űrlapot? Hát nem központi?

SUNYI Ő írta, persze. Minden otthonban más. Mint a házirend is, amit majd tessék megnézni, amikor lehet. Nálunk eltérő. (Csönd)

LÁNY „Állandó lakhelye”… Nem az otthonban lesz állandóra bejelentve?

SUNYI Dehogynem.

ANYA Add már vissza, az én űrlapom!

SUNYI Amit meg szoktak kérdezni, kezicsókolom, az a halál meg a temetés. Nekünk ez nem kínos téma, mi a halálról nyíltan beszélünk, mi nem hazudozunk összevissza. A halál minálunk egyszerű, kezicsókolom. És hát elég gyakori. Van olyan nap, hogy hárman-négyen… Aztán egy-két hét szünet… És akkor megint… Kijön a doktor úr, aki amúgy is heti kétszer… Vagy a mentő, mert ha a kocsiban egzitál valaki, akkor a mentősök állapítják meg… De többnyire a doktor úr, ma reggel is itt volt, és mindet aláírta, amit kell, ott vannak a dossziéban az asztalon… A halotti bizonyítványok. Az egész hercehurcát mi intézzük itt helyben, a rokonoknak semmit se kell… Ők szépen megkapják a kész halotti anyakönyvi kivonatot, persze tértivevénnyel, hogy ne legyen utólagos felszólamlás… A temetést is elintézzük, én intézem, a rokonoknak semmi dolguk… Szokták szeretni, ha itt van a temetés… Le se mindig jönnek… Nem is muszáj lejönni, a pap beszél, vagy az anyakönyvvezető a szomszédból, a Jolika pedig megímélezi, hogy megvolt, szép volt, mennyibe került… Nem drága, tessék nekem elhinni, fillérre elszámolunk. Akinek pedig nincs rokona, hát azt is én intézem… Úgyhogy ennél jobbat nem lehet kívánni. (Csönd)

FÉRJ Hallottam, hogy van, ahol nem jelentik, hogy valaki meghalt, hogy tovább kapják a számláról a nyugdíjat…

SUNYI Ilyen nálunk nincs, a Jolikánál! Mi azonnal! Ezen mi nem fogunk lebukni! – Ha fejfát tetszenek kérni, csak meg kell adni a szöveget, van egy fafaragónk, ügyes keze van. Kopjafát is csinál, azt nagyon szeretik. Belevés évszámokat, tulipánokat, csodaszarvast, akármit. De persze kőből is lehet, csak azt nem itt helyben csinálják. De nálunk azt is meg lehet rendelni, a műkőtől a márványig… A temetőben bőven van hely, arra lehet kerülni hazafelé, a kanyar után rögtön, érdemes megnézni. Ez vidék, minden olcsóbb. És mi tényleg mindent lebonyolítunk. Úgyhogy egyszerű. (Csönd)

LÁNY Eutanáziát nem vállalnak?

ANYA Nagyon helyes, hogy őszintén beszélnek mindenről! Miért kéne hallgatni a halálról? Pont egy ilyen helyen! Nagyon tetszik, amit mondott! Végre valaki nem beszél mellé!

SUNYI Nagyon jól ki fogunk jönni a nénivel, ezt rögtön láttam. De ha a néni nem lenne ilyen intelligens, akkor is kijönnénk. A Jolika nem tűr meg maga mellett senkit, aki nem eléggé színvonalas. Nála a minőség garantálva van. Ezért is jöttem vele, mert ő tényleg.

FELESÉG Nagyon rendben van ez az otthon, igazán. – Jó helyen tetszik majd lenni. – Jó helyen lesz az édesanyja. Minden szempontból. Ellátás, kezelés, környezet…

NŐ Szerencsénk volt, hogy nekünk elsőre ezt az otthont ajánlották… Édes Otthon… Már a neve is rögtön megfogta az embert…

SUNYI Tetszenek tudni, mit jelent az a név, hogy Jolán? Azt jelenti, hogy Jó Lány! (nevet) A szülei mintha előre tudták volna a Jolikáról!

FELESÉG Na, még ez is! (nevet)

SUNYI Most már mindjárt jön. Még annyit, hogy a fafaragó külön van, meg a kőfaragó is, kérésre szerződünk velük, és még közvetítői díjat sem számítunk fel. A Jolika Németben tanulta a munkaerkölcsöt, mert odakint dolgozott évekig, onnét vannak a kapcsolatai… Perfekt német, az oroszokkal angolul beszél… Nem könnyű egy ilyen szállodával… Nagy a konkurencia… Főleg az osztrákok… Extrákat kell nyújtani, különben nem ide jönnek… A Jolika még nagymacskákat is szerzett!

FÉRJ Nagymacska, nálunk? Ne vicceljen már!

SUNYI De, de, én mindig az igazat mondom, nekem még se hazugság, se túlzás el nem hagyta a számat! Nagymacskákat hozatott a Jolika!

FÉRJ Jaguár, kaguár, leopárd?

NŐ Van a gepárd, a hópárduc, a tigris…

LÁNY A hiúz… A puma… A vadmacska…

FELESÉG Van a márványfoltos macska… Az külön faj…

NŐ És a ködfoltos párduc…

LÁNY A borneói ködfoltos párduc, igen! Az is van!

FÉRJ Melyikre vadásztak?

NŐ Az oroszlánt ki is hagytuk.

(Nevetnek)

FÉRJ Hol szerezték? Őrült pénz lehet! Hacsak nem házimacskák voltak, elvadulva.

SUNYI Sokba kerültek, persze, le is állt vele a Jolika, nem volt kifizetődő. De valamit muszáj volt nyújtani, ezeknek nagy durranás kell. Vadásznak ezek az égvilágon mindenre, madárra, négylábúra, kétlábúra, csak egzotikus legyen! (nevet)

FELESÉG Kétlábúakra is vadásznak? Hogyhogy?

SUNYI A Jolikát azért szekálták ki Németből – vannak akadékoskodó németek, jogvédők –, mert nem tetszett nekik, hogy egy nem német ekkora üzletet csinál… De ahhoz kell is tudni valamit!

FELESÉG Milyen kétlábúak, majmok?

SUNYI Emberszabásúak. (nevet) Bizony. Nem tetszik elhinni? Pedig Sunyi báról tudni lehet, hogy mindig csak az igazat mondja, és sose túloz. Sokszor nem hiszik, de aztán ki szokott derülni… Igen! (nevet) Én egyenes lelkű ember vagyok, barátságos, nyílt tekintetű, vendégszerető. És ha például azt mondom, hogy érdemes itt maradni vacsorára, akkor azt nekem el lehet hinni. Nem tudom, hogy mi a mai menü, de tessenek maradni, megéri!

 

 

Második felvonás

 

9. jelenet

(Ugyanazok, ugyanott.)

SUNYI Már délelőtt elkezdik főzni. Az édes kicsi öregek ugyanazt kapják, persze ahogy a diétás nővér engedi, úgyhogy kéthetente ők is nagyon várják a vadászokat… A savanyúságot az egyik nővér teszi el, illetve a lánya… A húst a piacon vesszük… A bort a termelőktől szerezzük be, minőséginek kell lennie, mert az oroszok mostanában el vannak kényeztetve… A németeknek a nagykertől vesszük a sört, Kölsch meg Pils…

FÉRJ Az öregek is kapnak alkoholt?

SUNYI Ha megfizetik?…

NŐ Mennyi egy sör?

SUNYI A márkától függ, kezicsókolom…

NŐ Befizetem az apámat… Menynyit ihat itt egy személy naponta? Befizetem egy hónapra… Kettőre… Fél évre… Mibe kerül?

SUNYI Az összes árat nem tudom, tessék megkérdezni a Jolikát…

NŐ Pálinka nincs?

SUNYI De van.

FÉRJ Milyen, házi?

SUNYI Házi, a ruszkiknak hatvanfokos kell, a németek nem bírják, ők negyvenfokosat kapnak…

FÉRJ Tiszta paradicsom!

SUNYI Hát igen! Amikor az iskolában már nem volt se villany, se fűtés, itt akkor is volt… Eltartja a szálloda az egész kastélyt…

FÉRJ Milyen a fűtés?

SUNYI Vegyes tüzelésű kazán. Lehet fát hozni az erdőről.

FÉRJ Kié az erdő?

SUNYI Tudom én?

FÉRJ Nem maga a mindenes?

SUNYI De én vagyok. (nevet) A lényeg az, hogy télen is meleg van.

FÉRJ Ki gyűjti a fát?

SUNYI Behozzák. Szeretik a kastélyt, jó a viszony a helyiekkel. Erre ügyelünk.

FÉRJ Sok fa kell egy ekkora kastélynak.

SUNYI Pláne, hogy akkor is kell fűteni, ha nincs vendég, hogy a falak ki ne hűljenek.

FELESÉG Meg a bentlakók miatt is.

SUNYI Hát persze, kezicsókolom.

LÁNY És mi van, ha elfogy a fa?

SUNYI Nem fogy el.

LÁNY És a meleg víz?

SUNYI Bojler.

LÁNY Hány fürdőszoba van egy emeleten?

SUNYI Egy. A folyosó végén. Ott van a vizesblokk, mármint a régi szárnyban. Mert a szállóban minden szoba fürdőszobás.

ANYA Engem nem zavar, ha ki kell járni!

LÁNY És hányan laknak egy szobában?

SUNYI Majd meg tetszik látni, ha jön a Jolika.

ANYA Minél többen, annál vidámabb.

LÁNY Jaj istenem!

SUNYI A néni egy tapasztalt néni, rögtön látni. Jól ki fogunk jönni.

LÁNY Hány literes bojlerek?

SUNYI Meg nem mondom.

LÁNY Nem tudja? Egy mindenes?

ANYA Ne nyaggassad! Én fogok itt élni, nem te, énrám fog haragudni!

SUNYI Nem haragszunk mi senkire, csókolom. Mi megértőek vagyunk. Nem könnyű az öregség. Őszintén: van olyan, hogy elfogy a meleg víz, és várni kell. Elfolyatják, és nem veszik észre. Elfelejtik elzárni a csapot, és kihűl. Akkor várni kell. De nem olyan vészes, mert van, aki hétszám nem mosakszik.

LÁNY Nem mosdatják őket?!

SUNYI De, de, csak ők maguktól nem mindig, elfelejtik. De a nővérek figyelnek. Meg a borotválkozás. Sokuknak van lengő szakálla, na nem minden nőnek!… (nevet) De van fodrász, persze őt meg kell fizetni… Előre szokták… Bemegy az ember a tévészobába, és ott ülnek lengő szakállal… (nevet)

LÁNY Kimehetnek a kertbe?

SUNYI Én nyitom az ajtót. Vigyázni kell, nehogy betévedjenek hozzájuk. Itt aztán nincs lopás, az a Jolikánál nem megy. Mindent elöl hagynak, az édes kicsi könnyelmű öregek, a széken meg az asztalon, és széf, az nincsen.

FÉRJ Pár éve az összes kórházban felszerelték, tízmilliókba került, aztán betiltották, leszerelték, és valakik lenyúlták. Ez így megy, ebben az országban.

SUNYI Ez ilyen. Voltam én anyagbeszerző is, mit nem láttam!… Szállodában is dolgoztam, onnét hozott el a Jolika. Észrevette, hogy értek az emberekhez. Érettségi után kultúrosnak álltam egy üdülőbe, ott aztán!… Ismerkedési est, kirándulás, idegenvezetés, ének, tánc, játékok… Kéthetente, ahogy a turnus… Imádták a gyufaskatulyát… Az orrukra kellett felhúzni, kéz nélkül… Egymás orrára… (nevet) Aztán a pincelátogatás… Aztán a pingpongverseny… A fakezűeket is be tudtam vonni, mert én közösségi ember vagyok… Akkor jöttem rá, hogy nem muszáj megnősülni… Kéthetente új turnus, újabb ismerkedési est!… (nevet) Magas szárú, betétes, szellőzőlyukas csehszlovák tornacipő, magas nyakú nejlongarbó, feszülő maciruha… Akkor még nem Sunyi bá voltam, hanem Sanyika kedves, Sanyika drága… (nevet)

(Csönd)

FÉRJ A Jolika végül is mikor? Lenne dolgunk délután…

SUNYI Most már tényleg mindjárt. Szeret mindent személyesen. Bennem megbízik, de ahogy mondani szokták, él a gyanúperrel. Ő a pontos munkához van szokva, de hát minálunk!… Kapkodtak utána Németben is, fantasztikus utakat szervezett Afrikába… Vadásztak azok mindenre, négylábúra, kétlábúra, százlábúra…

FELESÉG Majmokra?

SUNYI Dehogy majmokra, feketékre! (nevet) Egy évre előre kellett foglalni, akkora volt a tolongás! Persze aztán jöttek a jogvédők, akadékoskodtak, feljelentgették, túl jól ment az üzlet… Ott se könynyű, a németeknél, sokféle van azokból is… Én is jártam arrafelé, amikor idegenvezető voltam… Otthonról tudtam valamit németül, nálunk lehetett venni a sógorok tévéjét, mindenki azt nézte… Úgy persze nem beszélek, mint a Jolika, ő egy fenomén, pedig ő otthonról semmit se hozott… Most is, hogy fogadom őket, bitte sőn, zofort, javól, megy az nekem. (Csönd)

ANYA Aláírom.

LÁNY Meg se nézted, mi van odabent! Az isten szerelmére, ne csináld! Legalább nézzük meg!

ANYA Ha aláírom, akkor azzal kész van?

SUNYI Majdnem, kezicsókolom. Akkor az igazgatóság elé kerül, és az dönt.

ANYA És kikből áll az igazgatóság?

SUNYI A Jolikából.

ANYA Tőle függ egyedül?

SUNYI Hát persze. De most már tényleg mindjárt jön.

FÉRJ Nem lehetne felhívni, hogy várják?

SUNYI Á, nem veszi fel! A német mobilját meg nem tudom. Nem adta meg, pedig van neki. Orosz is van neki. Menedzser.

FÉRJ Nem tudja felhívni? Miféle gondnok maga?

SUNYI Mindenes. A szerződésemben az van, hogy portás. Ha a Jolika akar valamit, felhív. De inkább személyesen szoktuk. (nevet) A telefont még képesek, és lehallgatják!

(Csönd)

LÁNY Ne írd alá, amíg nem néztük meg!

FELESÉG Tényleg jobb, ha meg tetszik nézni! A lányának is megnyugtatóbb… Könnyebben beletörődik az elválásba… Nagyon nehéz… Akkor is, ha megváltás… De a néni igazán jól van…

ANYA Semmi bajom! Azért kell most, amíg az eszemnél vagyok!

NŐ Tessék csak nyugodtan aláírni. Ez jó hely, az apám nagyon meg van elégedve… A Jolika kitűnő vezető! Erélyes, szigorú, de emberséges… Sok múlik a vezetőn…

SUNYI Van olyan hely, ahol mindenüket az otthonra hagyják… Milliókat, az utolsó pillanatban, új végrendelettel… Kiverik belőlük…

FÉRJ Olvastam, hogy az egyik öregotthonban a halottakat a konyhában tárolták, hűtőládában, hogy ne kerüljön pénzbe a temetésük…

FELESÉG Jaj, ne beszélj már ilyeneket!

FÉRJ De, de, valahol Romániában… Használt ruhákkal is kereskedtek, ami maradt utánuk… Úgy vették fel őket, hogy a lakásukat tették zálogba, aztán a haláluk után az otthoné lett… Adományozási okiratot írattak alá velük…

SUNYI Mondom, kiverik belőlük… Szegény kicsi öregekből…

FELESÉG Borzasztó!

SUNYI Az is van, hogy leszedálják őket… Nyomják beléjük a nyugtatót, hogy ne ugráljanak… Na ilyen nálunk nincsen.

LÁNY Hallod?! Nyomják beléd, ha nem akarod, akkor is!

FELESÉG Éppen az, hogy itt nem!

ANYA Meg se hallod, amit mondanak! Tökéletlen!

NŐ Meg tetszik majd látni, hogy itt rend van. Én rossz helyre dehogy hoztam volna. Felém se nézett húsz évig, akkor is én kerestem meg, de én aztán… Még ha lett volna új családja, új gyerek… de nem volt! Kiderült, hogy nincs neki! Ő mégse… Én sose éreztettem vele… Pedig hát szemét volt, az anyámmal még hagyján, de velem, a gyerekével! Mit ártottam én neki? Másnak volt apja, nekem nem volt… Fogadkoztam, hogy egyszer megtalálom, és bosszút állok … Felgyújtom a lakását… Láttam egy filmben, hogy kell: lelocsolni benzinnel, és rádobni a gyufát… Még gyakoroltam is a parkban, hogy kell eldobni az égő gyufát, de folyton elfújta a szél, mielőtt leesett… Zárt térben biztosan leér… Erre akkor nem gondoltam… Kár, hogy anyám elárulta, hogy él, különben nem kerestem volna… Abba bele lehet nyugodni, hogy valaki meghalt… Pláne, ha nem ismerte az ember… Fényképet se láttam róla… Meg is lepett, amikor… (Csönd)

ANYA Akkor én most aláírom. (csönd, aláírja, leteszi a tollat.) Amíg nem jön az igazgatónő, lemegyek a kertbe…

SUNYI Oda nem lehet, csak ha ő mondja.

ANYA De magának van kulcsa a kerthez, nem?

SUNYI Van, nekem mindenhova van. De nem jó, ha keverednek. Mármint a gondozottak, meg a vendégek. Félreértések adódhatnak. Meg hát a vendégek nem azért jöttek, hogy barátkozzanak… Még elmegy a kedvük az egésztől! (nevet) Nem is tudnának beszélni egymással, a gondozottak nem tudnak oroszul meg németül…

FELESÉG Az én apám tud.

SUNYI Á, ezek olyan nyelvjárást beszélnek, hogy nem érteni semmit… Én se értem, csak bólogatok. De amikor nincsenek vendégek, akkor kimehetnek… Kísérettel, mert még elkódorognak… Nem mindenki tudja, hogy hol van.

LÁNY Hogyhogy amikor nincsenek vendégek? És ha napokig itt vannak, akkor mi van, szobafogság?

SUNYI Két-három napig vannak itt, kéthetente… A többi napon üres a szálló.

FÉRJ És így is kifizetődik?

SUNYI Megéri. A részleteket ne tőlem tessék, de az extra szolgáltatásokat meg szokták fizetni, és itt aztán van extra dögivel. Négylábú, százlábú, kétlábú… Nagy cégek ideszervezik a jutalomutazást, olyan a hírünk!… Még a csenderest is feljavítottuk!… Innét a kertből is vittünk át fákat meg bokrokat… Gyökerestül ültettük át… Kertészetből őrült drága lett volna …

FELESÉG Mi az, hogy csenderes?

SUNYI Kiserdő, olyan bokros, fás rész a mezőn, ahol a vadak rejtőznek.

FELESÉG Az Otthon kertjéből vittek át fákat?

SUNYI Innét visszük az embert is, a fát is…

FELESÉG Gyökerestül?

SUNYI Kertészetben dolgoztam az üdülő után, úgyhogy én szakszerűen. A bokrokat talicskával. A fákat utánfutós traktorral. Felállítottuk, a magasabbakat kipányváztuk, lecövekeltük, öntöztük… Mind megfogant!

FÉRJ Innét szállították el, az Otthon kertjéből?

SUNYI Telepítünk újakat … Így is maradt elég… Vagy a fák, vagy az ebéd. Lehet választani. Sőt muszáj. Az iskolában már nem volt se fűtés, se ebéd, aztán bezárták, és a gyerekek járhatnak a szomszédba, ígértek buszt, de nincs… Minálunk viszont volt és van fűtés is, ebéd is! Itt olyan jó húsban vannak az édes kicsi öregek, hogy meg kell őket zabálni. Tessék megnézni engem, azt eszem, amit ők. Sovány vagyok?! Vállalkozni kell, szokta mondogatni a Jolika. Nem adjuk meg magunkat csak úgy!

FÉRJ Hát nem is!

SUNYI Így a körülmények, meg úgy a körülmények – ugyan kérem! Cselekedni kell, nem siránkozni.

FÉRJ Ez nagyon így van. Magyar átok a siránkozás, meg a passzivitás, meg a mutogatás. Ebből kéne kitörni.

SUNYI A Jolika megtanulta, hogy mindenért meg kell küzdeni. Én is megtanultam, de ő aztán tényleg. Találkoztam én már kemény csajokkal, de ilyennel még soha.

ANYA Ha ma leadom a jelentkezést, mikor költözhetek be?

SUNYI Nálunk is van várólista, de olyan sokat nem kell várni, mint máshol… Ahogy a Jolika szokta mondani, nálunk gyors a rotáció… Kéthetente három-négy hely felszabadul… van úgy, hogy öt-hat… Az időjárástól is függ… Szezonban inkább…

FÉRJ A melegfrontra ezek már elég érzékenyek… De szülni is többen szoktak… Meg teliholdkor.

SUNYI Ezek éjjel nem vadásznak, kocavadászok. A vacsorát se bírják végigenni, eláznak és kidőlnek. Az oroszok vodkával, a németek sörrel… Mi vonszoljuk be őket a szobájukba. El lehet képzelni, mit kínlódunk, el vannak hízva, pláne, ha nincsenek maguknál! – A csenderesben is el szoktak esni, nem szokták a járást. Viszem utánuk a vadászszéket, de rá se bírnak ülni. Ki van adva, hát viszem. Mert én is be vagyok öltözve hajtónak. A Jolika megvette a vadászruhákat, és ránk igazíttatta. Mindenre gondol. Nagyon tudja, mit akar, és hogy kell elintézni. Megvannak neki a kapcsolatai odakint is, meg idehaza is. Ritka az ilyen nő. Menedzsernek született, egy kicsi faluba. Hát nem fantasztikus? Én legalább kisvárosba – de én nem is vagyok olyan kemény.

ANYA Én most lemegyek a kertbe.

SUNYI Kicsit tessék várni, csókolom. Nem jó, ha a vendégek meg az édes kicsi öregek idő előtt találkoznak… A néninek már-már édes kicsi öregnek tetszik lenni… Ki van adva, hogy csak a csenderesben futhatnak össze.

FELESÉG Mi is az a csenderes?

SUNYI Fás, bokros rész a mezőn, ahol a vadak rejtőznek. Ahol vadászni szoktak.

FELESÉG Kiviszik őket? A természetbe? (Férjhez) Na látod. Levegőztetik őket. – De aki nem bír járni? Apuka például…

SUNYI Azokat kitolják. Pontosabban kitoljuk, mert én is szoktam. A mocsaras részeken pallót fektettünk le, hogy a kerekes székek ne akadjanak el a latyakban. Meg hogy aki még mankózik, ne csúszszon el. Mert akik még szaladgálnak, persze képletesen értem, mert hát azok is bicegnek, azok itt sétálnak a kertben, amikor lehet. Őket nemigen visszük ki a csenderesbe. Előfordul néha, de nem jellemző.

(Csönd)

ANYA Én lementem!

LÁNY Ne csináld! – Nem lehet vele…

(Anya kimegy balra)

 

10. jelenet

LÁNY Menjen utána!

SUNYI Majd visszajön… Szeretnek kódorogni, amíg tehetik… Nem szoktak elveszni…

LÁNY Meg van veszve! Írt a nagynénje Új-Zélandról, 15 éves volt ötvenhatban, amikor kimentek, az anyám tízéves, istenítette a nagynénjét, utánozta, és a távollétében is ő volt a nagy szám… Ritkán leveleztek, de a Bözsi nénéd így meg úgy, ez ment végig… A Bözsi alig tud magyarul, elképesztően ír… Már nem Bözsi, hanem Lizzy… És most a Bözsi bevonult egy öregotthonba, azt írta, hogy fabulous, mesés, és ettől az anyám is rögtön… Magyaráztam neki, hogy nálunk nem úgy van, mint Új-Zélandon… Nem is hallja… Semmit sem hallott meg soha életében… (Csönd) Hozza vissza, botrányt fog csinálni, kitöri az ajtót!

SUNYI Á, nem kell erőltetni… Hagyni kell őket. Úgyis az lesz, amit mi akarunk.

LÁNY Meg van őrülve… Lepedőt hoztunk Lengyelből Cseszkón át vonaton… A pincerekeszben halmoztuk fel, de nem tudtuk eladni, megpenészedett az egész… Én menjek a műszakira, mert a nők ma egyenjogúak… Negyedszerre vettek föl, belebetegedtem, beledöglöttem a rajzolásba, folyton visszadobták… Tönkrement a gyomrom… Legyen kiskertünk Érden, és legyen benne hecsedli, abban sok a C-vitamín… Nem csodálom, hogy otthagyta az apám… Jött az éretlen momordica, a keserű dinnye, trópusi szar, a fürdőszobában termelte, amíg a japán gyógygomba ki nem szorította… Mindenre jó, rákra, cukorra, vérnyomásra… A kádban termesztjük, japán virágföldben, aranyárban mérik, és nem lehet fürödni… Mindig kell valami, amit nagyon lehet akarni… (Csönd)

FELESÉG Biztosan szép egy ilyen csenderes.

SUNYI Szép. Nyugodt. Csöndes. Amikor lőnek, úgy riadnak fel a kacsák meg a fácánok csapatostul, hogy elsötétül az ég!

NŐ Lőnek?

SUNYI Hát ahol vadásznak, csókolom, ott lőnek is… Van, ahol nyilaznak, kezd elterjedni, az halkabb, de annyira bénák, hogy nem találnak el semmit, úgyhogy mi nem alkalmazzuk. (Csönd)

FELESÉG Meg lehet nézni azt a csenderest?

SUNYI Hogyne! De nincs ott semmi. Itt a faluban senkit sem érdekel, nem járnak arra, nem az ő dolguk, ők nem vadásznak, mások meg, akik véletlenül idevetődnek, nem tudnak róla.

FÉRJ De a vadászok igen.

SUNYI Őket mi vezetjük oda. Arra kell csak vigyázni, hogy ne essenek bele a gödörbe. Mert van ott egy nagy meszesgödör. De azért vagyunk mi, a hajtók, hogy ne történjen baleset. Mindjárt én is beöltözöm… Sose gondoltam volna, hogy hajtó leszek, vadászaton! Mi minden nem lesz az emberből! Csak sokáig kell élni, nem igaz? (nevet) Mesélhetnének az édes kicsi öregek, min mentek keresztül! Persze beszélnek összevissza, kitalálnak, vizionálnak, az álmot összetévesztik a valósággal… A kisöregek között sok ilyen van…

NŐ Az én apám is, de ő inkább az italtól… Ültünk a kocsmában, és mesélt a lányáról, hogy az ilyen meg olyan… közben ott ültem vele szemben, de nem tudta, hogy rólam mesél, nekem… (Csönd)

SUNYI Az a rossz, hogy megkedveli őket az ember, megszereti, aztán sirathatja! Sok kisöreg nem él már, akivel találkoztam az elején…

FELESÉG Borzasztó!

FÉRJ Édes szívem, ez a természet rendje.

NŐ Ezért nincs nekem állatom. Néhány év, és lehet gyászolni. Akkor inkább ne legyen.

SUNYI A hét hónap alatt volt már mennyi is, öt vadászat… Két hónapig eltartott, amíg az első csoport meglett… Utána már ment minden magától… Az körülbelül huszonöt-harminc kisöreg, a fél év alatt… Nem számoltam pontosan… Hát bizony!

LÁNY És most hányan várnak?

SUNYI Majd a Jolika megmondja, de szerintem legalább harmincan. Körülbelül fél év, amíg az utolsó jelentkező is bekerül…

 

11. jelenet

(Balról bejön három férfi és három nő török jelmezben. A férfiakon nincs ing, csak ujjatlan mellény, buggyos nadrág, a fejükön három különböző színű és formájú turbán. A nőkön türkizkék, piros és mélykék melltartószerű top keskeny vállal, rojtok lógnak le róla, a derekukon színes, rojtos kendő, arcuk előtt fehér fátyol, a szemük és a homlokuk kilátszik, buggyos, fényes nadrág, a lábukon piros bőrcsizma, rajta sarkantyú.)

I FÉRFI Jolika?

SUNYI Nincs a varrodában?

I FÉRFI Nincs.

SUNYI Én azt hittem! – Új jelmezek a kölcsönzőből, rájuk kellett igazítani. Ma törökök lesznek. A népviseletért meg szoktak vadulni. Így szolgálnak fel. Többnyire magyarok szoktak lenni, a fiúk ingben-gatyában, de főleg a lányok. Párta, szoknya, kötény… Van, hogy indián ruhában, vagy kalózruhában… Mikor hogy. Római tunikában meg tógában… Meg egyiptomi micsodákban… Úgy is van meghirdetve a neten, hogy jelmezes kiszolgálás. A vadászruhákat megvette a Jolika, és nemcsak mi kapunk, hanem a vendégek is, hogy ne kelljen magukkal hozniuk… Így a kölcsönzési díjat is felszámíthatjuk nekik… Vettünk például köpenyeket, hivatalosan huszárkörgallérnak hívják, vízhatlanok, árleszállítás, darabja 15 000 plusz áfa. De vettünk fűthető nadrágokat is, 135000 volt darabja, nem semmi. Meg fűthető mellényeket, 50 000 volt darabja, lesnadrágokat 34 000-ért, vesevédőket 9000-ért. Hosszú távon megéri. Egyszeri beruházás. De ami kölcsönözve olcsóbb, azt kölcsönözzük. Tíz darabtól csoportos kedvezményt adnak, csak a kauciót kell letenni, de amikor megint kölcsönzünk, akkor otthagyjuk a kauciót, úgyhogy az folyamatosan náluk kamatozik a kölcsönzőben, de nekünk még így is megéri… Mert vannak visszatérő kuncsaftok, és szeretik, ha a lányok mindig másba vannak beöltözve, mintha ettől új lenne nekik!… (nevet) Aki a múltkor egyiptomi istennő volt, az kalocsai menyecske lesz, és így tovább. A csizmával szokott baj lenni, mert hiány van. Piros puha csizma az van, harmincnégyestől egészen negyvenegyesig, 2500 plusz áfa három napra, az nekünk elég, legkésőbb két nappal előtte kell megrendelni, a kaució 20 000, egyébként 35 ezret kérnének, ha megvennénk. De nem vesszük meg. Viszont a kalózruhához vagy a seriffruhához vagy a military girlhöz nincsen csizma, sajnos. Nem gyártanak. Nincs rá igény. Úgyhogy akkor is piros csizmát viselnek, vagy saját cipőt, amikor egyiptomi rabszolgák, vagy amikor apácák, dekoltázzsal, főkötővel… Úgyhogy a csizma, az gond. Most is, tetszik látni. (Csönd)

I FÉRFI Várjuk meg?

SUNYI Biztos mindjárt jön. – Tetszik látni, mi így vállalkozgatunk… Hogy legyen fűtésük az édes kicsi öregeknek… Hogy ne csak krumplit meg káposztát egyenek, ami a fejadagból kijönne… Találékonynak kell lenni, szokta mondogatni a Jolika. Ezek a török dolgok elég olcsók, kölcsönözzük, így minden együtt 5000 plusz ÁFA… A vadászat napján már reggel fürdés, hajmosás, borotválkozás, mindenféle dezodor… Cipőpucolás. Lakkcipő, a jelmezkölcsönzőből… Hegyes orrú… Magasított a sarka, alig lehet járni benne, de lakkból csak ilyen volt… Azt a cipőt meg is vettük… A kabátot is… És a stüszikalapokat a jelvényekkel. A stüszikalapot az oroszok is szeretik… Azt hiszik, hogy a magyar népviselet része! (nevet) A lányok meg a fiúk is fürdenek vacsora előtt… Igaz, gyermekeim?! Az elején a Jolika minden egyes alkalommal végig is szagolgatott minket! (nevet) Most már nem kell, de azért néha még megjelenik, és megszagolgat… (nevet) A bicikliszerelők is a mieink… Gyakran elromlanak a kerekes székek, kidurran a kerék, elgörbül a küllő… Tricikliket is gyártanak, régi bringákból, Túra Csepel, R 26-os, egy kis mellékes… Ezért is kell messze parkolni, ott vannak a riksák… Ma nem voltak ott? A vendégekre szoktak vadászni… Ők is hajtók lesznek, talán előre rápihentek.

FÉRJ Ez a szájmaszk a szájuk előtt olyan, mintha itt járvány lenne… (nevet)

FELESÉG Ne ízetlenkedj!

FÉRJ Jó, csak furcsa… Miért nem igazi fátyol van rajtuk?

SUNYI Mert az drágább. De van nekik, fekete kalap gyászfátyollal, ha a temetésre kérik… Kivonul mindenki, és olyan jelmezben, amilyet csak kérnek, pénzkérdés… Én a portáskabátban… Amikor jönnek le vacsorázni, térdig érő portáskabátban fogadom őket, külön nekem hozatták, világoskék posztó, a sujtások aranyból, Bocskai-sapka, és szalutálok, frissen borotválva, a Jolika ragaszkodik hozzá. Rám se tetszene ismerni! Végigszalutálom az estét, az éjszakát… Volt olyan, hogy megrendelték a temetést, huszonöt fős gyásznéppel, ők maguk nem jöttek le, de kémet küldtek, hátha nem volt elég gyászoló, hátha nem kell kifizetni!… (nevet) Na de mi az ilyesmin nem szoktunk elcsúszni! – Kérik, hogy énekeljenek maguknak? – Énekeljünk? Valami vidámat! – Én tanítottam be nekik, hozom ezt a tudást még kultúros koromból… – Na fiúk-lányok!

(Sunyi bá felemeli a karját, mint egy karmester)

SUNYI Raszcvetali!

(beint, csönd)

SUNYI Mi van? Berekedtünk? Raszcvetali! Egy-két-há!

KÓRUS

Raszcvetali jablonyi i grusi,

Poplüli tumánü nad rekoj.

Vühogyila-a na bereg Katyusa,

Na vüszokij bereg, na krutoj.

(Sunyi bá leinti őket, csönd)

SUNYI Na?! Végig tudják, mind az öt strófát! Igaz, hogy az utolsó az elsőt ismétli. Vagy pedig, most tessenek figyelni! (beint)

KÓRUS

Verstohlen geht der Mond auf,

blau, blau Blümelein!

Durch Silberwölkchen führt sein Lauf;

Rosen im Tal, Mädel im Saal,

o schönste Rosa!

(Sunyi bá leinti őket, csönd.)

SUNYI És ki énekli mindezt? A törökök! (nevet) Hát nem jó?!

 

12. jelenet

(Balról jön Anya.)

ANYA Milyen szép! Milyen szép!

SUNYI Tessék elképzelni, van közöttük három diplomás! (nevet) – Kezeket fel, diplomások!

(Két nő és egy férfi kissé vonakodva felteszi a kezét.)

SUNYI Nekem nincs is diplomám, de nekem mégis mindent megcsinálnak, mert én vagyok a Jolika bizalmasa! – Jót tetszett sétálni, csókolom? Nem tetszett meggondolni magát?

LÁNY A lista végén vagy, fél év… Fél év alatt meg lehet gondolni…

ANYA Nem gondoltam meg. Hatalmas az ebédlő, a berendezés vadonatúj!

SUNYI Csináltatva lett.

LÁNY A utolsók között vagyunk… Legalább fél év, addig meggondolhatod!

ANYA Nem létezik, hogy ne lehessen a sor elejére ugrani!

SUNYI Persze, hogy lehet, de nem tőlem tetszettek hallani, kezicsókolom. Én nem mondok semmit. Én csak fecserészek. De az biztos, meg lehet kérdezni akárkit, hogy én még soha nem hazudtam senkinek. Sunyi bá nem egy megrögzött hazudozó. – Hát nem? – Sőt még azt se állította senki, hogy túlzásokba esnék. Én kérem sose túlzok, mert mi értelme volna? Inkább nézzünk szembe a valósággal, hát nem?

FÉRJ Így van. Áltatják az embert az ilyenek meg az olyanok… Semmit sem szabad elhinni, egyetlen szavukat se! Amikor hallgatnak, akkor is hazudnak! Csűrik-csavarják… Ehhez nagyon értenek. Az átveréshez. Erre megy rá az ország!

SUNYI Hát én sose voltam olyan, aki ostyába csomagolja, meg kiszínezi, meg mellébeszél. Én mindent úgy, ahogy van. Én kérem szépen tényszerűen. (nevet) Nem szokták elhinni, amikor én egyenesen, bele a képükbe, nem bírják elhinni… (nevet) Én meg élvezem…

FÉRJ A magyar ember egyenes. Erről ismerszik meg.

SUNYI Ugye?! Anyukám is ezt mondogatta. Ehhez tartottam magamat világ életemben.

(Csönd)

ANYA Megháláljuk. Hogy is hívják?

SUNYI Sunyi bá.

ANYA Megháláljuk, Sunyi bá.

FELESÉG És ha rendszeresen kitolná az aput…

NŐ Ha kér egy-egy fröccsöt az apám, ugye van rá mód?…

FÉRJ Ilyen helyen méltatlanul alacsony a fizetés… Még ha mindenes is az ember… Annál kevesebb a pénz, minél több mindenhez ért… Hát nem?

SUNYI Én igazán nem panaszkodhatok. A Jolika megbecsüli az embereit. Persze ha a bruttó magasnak látszik is, azért a nettó…

FÉRJ Meg lehet nyugodva, Sunyi bá.

SUNYI Maguk is meg lehetnek nyugodva. – Ti nézzetek félre!

(Férj némi habozás után borítékot vesz elő, átadja Sunyinak, aki zsebre vágja. Nő borítékot vesz elő, átadja Sunyinak, aki zsebre vágja.)

NŐ Az én apámat is ki tetszik majd vinni, ugye?…

SUNYI Hát hogyne.

NŐ Abba a kiserdőbe…

SUNYI A csenderesbe?

NŐ Oda.

SUNYI Azt a Jolika jelöli ki, hogy kit kell kivinni a csenderesbe. Amikor a vadászat van. Mi visszük ki őket, de mindig ő dönt, hogy aznap kit kell kivinni.

ANYA Légy szíves, add ide a táskámat!

(Lány odaviszi anyának a táskáját. Anya kinyitja, kiveszi a pénztárcáját.)

ANYA Mennyi a tarifa?

SUNYI Húszezer, kezicsókolom. (kis csönd) Vagy jó, legyen harminc.

ANYA (keresgél a pénztárcában) Nálam csak húsz van. Adnál tízet?

(Lány dühöngve előveszi a pénztárcáját, előkotorja a pénzt, kiszámolja.)

LÁNY Nyolcezer-négyszáz.

SUNYI Elég lesz.

(Lány odaviszi az anyjának, átadja)

ANYA Tessék!

(Sunyi odalép, átveszi, megköpködi, zsebre vágja.)

FÉRJ A Jolikának nem szólunk.

SUNYI A Jolika nem szívbajos, úgyhogy nyugodtan meg lehet neki mondani. Úgyis sejti. (nevet) Mindig akadnak, akik felvilágosítják. (nevet) De hát nem ez a fő beszédtémánk. Ő nem annyira beszélget, mint utasít. Erre született. Egy kicsi faluba! (nevet)

ANYA Remek teremtés a Jolika. Határozott, erős kezű, jó igazgató. Egy ilyen otthonban rendet kell tartani. Hányan vagyunk itt?

SUNYI Hetvenhárman tetszenek lenni, még a néni nélkül.

ANYA Ehhez jön a személyzet. És az egész szálloda! Nem könnyű feladat, és a Jolika meg tud vele birkózni.

LÁNY Nem is láttad! Még telefonon se beszéltél vele!

FELESÉG A Jolikáról lehet tudni.

NŐ Emberséges a Jolika. Írt nekem, hogy jöjjek le az apámhoz, mert hiányol… Csak közbejött mindenféle, úgyhogy nem tudtam lejönni… Mikor is hívott? Talán nyolc hónapja…

FÉRJ Nyolc hónapja?

NŐ Lehet, hogy kilenc…

FÉRJ Akkor még a Marika volt az igazgató, nem?

NŐ Lehet, de mindegy, mert tudtam, hogy itt jó helyen van a Jolikánál…

ANYA Már a neve is: „Édes Otthon”… A többinek vagy nincs neve, vagy valami giccses… „Tündérkert”… „Gyöngyfüzér”… „Őszikék”… „Oázis”… „Szépkorúak Háza”… Miért nem bírják kimondani, hogy öregek otthona? Minek ezt a dolgot becézni? „Őszirózsa”… „Gyémántkapu”… „Napsugár”… „Szép Alkony”… Olyan is van, hogy „Derű Háza”!… Csupa nóta és kacagás… „Esthajnal”… „Ezüsthíd”…

LÁNY Az Édes Otthon legalább annyira rémes.

NŐ De nem! Van benne valami melegség, valami meghitt…

FELESÉG Bensőséges. Ránk is hatott. A Jolika nagyon jól kitalálta.

LÁNY Jó. Elintéztük, előresorolnak, menjünk. Addig menjünk, amíg a benzinpénzt is rájuk nem tukmálod.

SUNYI Ha benzinre kell, én szívesen adok! A temető után két kilométerre van egy kút, a benzin Ukrajnából jön… A vendégek is ott tankolnak. Sokkal olcsóbb.

LÁNY Köszönjük. – Menjünk már.

SUNYI (pénzt vesz elő a zsebéből) Mennyit tetszenek kérni?

LÁNY Arra még futja.

(Sunyi zsebre vágja a pénzt)

ANYA Én megvárom a Jolikát. Te menjél nyugodtan.

LÁNY Nem megyek.

ANYA Hazamehetsz az ablakon.

LÁNY Nem kéne ezt most!

ANYA A szobája ablakán jár ki-be!… Cselédszoba, a gangra!… Hogy ne is lásson!… Megcsináltatta, kívülről is lehet nyitni kulcscsal… Nehogy összefussunk az előszobában!… Rajtunk röhög az egész ház!… Mászik befele az ablakon, amikor ajtót is vágathatott volna!… A szagomat se bírja elviselni, de úgy tesz, mintha! És amikor én el akarok menni, hogy az övé legyen végre a lakás, akkor nehogy már! Szégyelli, hogy utál! Legalább ne szégyellné! Tiszta vörös a feje most is!

LÁNY (sír, toporzékol) Nem normális! Nem normális!

ANYA Hát nem is! Nézzék meg! Mindjárt megüti a guta! – Szégyelld magad, idegenek előtt, ezek is rajtunk röhögnek! Mindenki rajtunk röhög! Undorító!

(Lány bömbölve sír, toporzékol, lassan abbahagyja, csönd)

FELESÉG Engedje már, hogy azt csinálja a mamája, amit szeretne… Majd hazamegy, ha itt nem jó neki…

ANYA Én innét soha!…

FELESÉG Mi is hazavittük apukát már egyszer.

ANYA Mert maguknak nem mondta meg a jósnő! De nekem megmondta!

LÁNY Á, ugyan… Á, nem lehet…

FÉRJ Örüljön, hogy megszabadul tőle!

FELESÉG Te ne szólj bele!

(Csönd)

SUNYI Most már tényleg kéne jönnie… Megyek, beöltözöm hajtónak… Ha nem tetszenek leülni, kiviszem a székeket… Jó, hogy ilyen könnyűek… Beférnek a fegyverzsákba…

 

13. jelenet

(Jön balról Jolika.)

JOLIKA Jó napot. (bemegy az íróasztal mögé, Anya feláll és odébb megy, Jolika leül a székbe.) Nem voltak bejelentve.

SUNYI Én mondtam nekik!

JOLIKA Legközelebb szíveskedjenek előre jelentkezni, az email címünk fent van a neten, időpontot mi adunk. Aki más időpontban jön, azt nem tudjuk beengedni, sajnálom. Most még eltekintek. – Sunyi bá, vigyázzanak, fel van ázva a talaj a gödörnél. Megjött a friss mész, kint voltam, rögtön a gödörbe pakolták. Mondja meg a többieknek, hogy csúszik.

SUNYI Igenis.

JOLIKA Hadd nézem a sarkantyúkat.

(A lányok, mint a lovak, feltartják a lábukat, Jolika megszemléli a sarkantyúkat.)

JOLIKA Jó, le lehet tenni.

(A lányok leteszik a lábukat.)

JOLIKA (A többiekhez) A csizmát végig magukon szokták hagyni, ez eddig is így volt, de mostantól a sarkantyút is bevetik. – Óvatosan tessék alkalmazni!

SUNYI Mindenre tetszik gondolni, Jolika drága! – A Jolika mindenre gondol!

JOLIKA El lehet menni.

I FÉRFI Csókolom, Jolika!

(A három férfi és a három nő mormogva kimegy balra.)

 

14. jelenet

JOLIKA Sunyi bá, a folyosót. Fél óra van a látogatásra.

SUNYI Máris! (kulcscsomót szed elő) A kertajtót is nyissam?

JOLIKA Azt nem, már megjöttek. – Nem szoktuk időnek előtte összeereszteni őket. A mieink akkor használhatják a kertet, ha a vadászok elutaztak.

SUNYI Ezt is mondtam nekik.

JOLIKA Kérdés, óhaj?

(Csönd)

ANYA Jolika kedves, beköltözöm magukhoz…

JOLIKA Tessék kitölteni az űrlapot.

ANYA Már kitöltöttem, megkaptam ettől a kedves embertől…

JOLIKA Azt is megmondta, hogy mennyi a beugró?

ANYA Arról nem volt szó…

JOLIKA Egymillió. A beköltözéskor esedékes. Arra az esetre, ha nem rendelkeznek ekkora összeggel, kidolgoztunk egy konstrukciót. A takarékszövetkezetünk hitelt biztosít. A lejárat tíz év. A teljes hiteldíj mutató az átlagosnál alacsonyabb, és jóval a törvényes határ alatt van. A havi részlet 13 867 forint. Eljárási díjat és kezdeti törlesztést nem kérünk. A hitelszerződés aláírásához tehermentes lakásra és két hétnél nem régebbi telekkönyvi kivonatra van szükség. Több tulajdonos esetén aláíráskor az öszszes tulajdonosnak jelen kell lennie. (Csönd)

FÉRJ Ez micsoda, lakástakarékosság?

JOLIKA Szabad felhasználású jelzáloghitel. Nézze meg a neten az összehasonlító hitelkalkulátort, és megkapja az éppen érvényes banki ajánlatokat.

(Férj előveszi a zsebéből a telefonját, nyomkodja)

JOLIKA Látni fogja, hogy nem vagyunk drágábbak, mint akármelyik bank.

FÉRJ Van maguknak engedélyük, hogy banki szolgáltatást nyújtsanak?

JOLIKA A takarékszövetkezet a pénzügyi felügyelet engedélyével és a Versenyhivatal tudtával működik.

FÉRJ És ők minden további nélkül?

JOLIKA Jóban kell lenni velük.

(Férj felnevet, csönd, nyomkodja a mobilját)

FÉRJ Maguk tényleg nem drágábbak! Mi ebben az üzlet? Piramisjáték?

JOLIKA Nincsen sorsolás, nem vagyunk fogyasztási csoport, nem ígérünk magas kamatot. Úgyhogy nem.

FÉRJ De azok, akiknek a hitelt felajánlják, a pénzt nem kapják kézhez!

JOLIKA Ez igaz. De nyugtát kapnak róla.

ANYA Nem egészen értem… Te érted?

(Lány a fejét rázza)

FÉRFI Jelzálog fejében egymilliós hitelt kap a néni, és ha elfogadja, akkor beköltözhet.

FELESÉG Jézusmária, ezt nekünk is kell apuka után?!

FÉRFI Miért kéne? Apuka már bent van.

JOLIKA A konstrukció csak az új beköltözőkre vonatkozik.

LÁNY Bocsánat, de kié lesz a lakás? Elveszítjük?!

JOLIKA A maguké marad. A lakás csak akkor kerülhet a szövetkezet tulajdonába, ha a törlesztés abbamarad. Először három hónap nem fizetés után küldünk felszólítást, és csak újabb három hónap múlva kerül széljegyzet a tulajdoni lapra, persze csak ha addig nem törlesztettek. Ez benne van a hitelszerződésben.

FÉRJ És hova küldik a felszólítást?

JOLIKA Az állandó bejelentett lakóhelyre.

FÉRJ De ha maguknál van állandóra bejelentve?!

JOLIKA Akkor is postán megy. Elküldjük a levelet, beérkeztetjük szintén a postakönyvvel, és aláíratjuk a címzettel. Mindent a szabályok szerint.

(Csönd)

FÉRJ És mondja csak… Ha örökös nélkül hal meg az illető, akkor a maguké lesz a lakás, igaz?

JOLIKA Így van.

FÉRJ De ha van örökös?

JOLIKA A lejárati időn belül havonta törlesztenie kell.

FÉRJ És ha nem tud róla, hogy meghalt a rokona?

JOLIKA A halotti anyakönyvi kivonatot tértivevénnyel küldjük ki.

SUNYI Ezt már én is mondtam!

FÉRJ De így is előfordulhat, hogy elmulasztják befizetni, igaz?

JOLIKA Következő alkalommal ügyvédi felszólítást küldünk. Így is előfordulhat, hogy ennek ellenére sem.

FÉRJ Mi az arány, tízből egy?

JOLIKA Fél éve kezdtük, még nincs tapasztalat.

FÉRJ (nevet) Ne mondja nekem, hogy nem számolták ki! Feledékenyek vagy hanyagok, és maguké a lakás!…

SUNYI Baj? Szabályos a szerződés!

FÉRJ Hány új öreg érkezik havonta?

JOLIKA Tíz-tizenkettő. Kihalásos alapon, szűk a kapacitás.

FÉRJ Havonta egy lakás. Számoljunk kis értékű lakásokkal, mondjuk egyenként tízmillió, az már évi százhúsz milliós ingatlanvagyon!

JOLIKA A piaci ár nem kalkulálható, különösen mostanában nem.

FÉRJ Ügyes! Nekem nem lenne pofám…

JOLIKA Sunyi bá majd ad maguknak ismertetőt a feltételekről. Van elég másolat?

SUNYI Van, van, xeroxoztam, majd kapnak a portán.

JOLIKA Felírta a nevüket és a személyazonosságijukat?

SUNYI Mindjárt!

JOLIKA Anélkül a látogatás nem lehetséges. Nem vállalhatjuk, hogy illetéktelenek … Mi teljes felelősséget vállaltunk a bentlakók egészségéért és a vagyontárgyaik biztonságáért…

(Kotorásznak a táskájukban vagy a zsebükben)

LÁNY Nekem ez nem világos… Ha készpénzben fizetjük be az egymilliót, akkor mi van?

FÉRJ Előre nem kell befizetni semmit, ha jól értem, hanem jelzálogot jegyeznek be a lakásra, és aztán egyhavi nem túl magas összeget fizetnek törlesztésként…

LÁNY De ha mi nem kérünk hitelt, hanem befizetjük egyben? Akkor is?

FÉRJ Akkor nem tudom. – Akkor mi van?

JOLIKA Nem fosztunk ki idős embereket, ezért hitel nélkül nem veszünk fel senkit. Ha van egymillió készpénzük, költsék másra. Abból egy darabig az otthoni ápolást is meg tudják oldani.

LÁNY Kötelező hitelt felvenni? Ez a feltétele, hogy valaki bekerülhessen? Miért?

JOLIKA Mert a cég tulajdonosai emberségből így határoztak.

LÁNY Maga is tulajdonos, Jolika?

JOLIKA A tulajdonosi szerkezet nem nyilvános. De én elsősorban ügyvezető igazgató vagyok. (Csönd)

LÁNY Látod? Ilyenek!

ANYA Nagyon rendesek…

LÁNY Mindig azt hajtogattad, hogy csak nem eladósodni, csak hitelt nem fölvenni! – Most miért?

ANYA Ez nem olyan… Nem veszünk semmit, amire nincs lehetőségünk… Nem nyújtózkodunk tovább…

LÁNY Megveszed a bentlakás jogát!

ANYA De nem kell fizetni érte, nem ezt mondták?

LÁNY Jaj istenem!

FÉRJ Az állam is ezt fogja csinálni… (nevet) Első lépésben ingatlanadót vetnek ki, amit sokan nem bírnak majd fizetni, második lépésben a tartozók ingatlanára bejegyzik a jelzálogot, harmadik lépésben kilakoltatják az adóst, aki már nem rendelkezik az ingatlanával, vagy beköltöztetnek hozzá akárkit… Legalábbis az állam helyében ezt csinálnám… (nevet) Egyszerű!

JOLIKA A legtöbb üzleti fogás pofonegyszerű. (Csönd)

ANYA Hova tegyem az űrlapot?

JOLIKA Ide az asztalra.

ANYA Mikor kapok választ, hogy mikor?

JOLIKA Hamarosan.

LÁNY Sötét ez az egész! Ez a hitel, ez baromira gyanús!

ANYA Ha felvesszük a hitelt, de készpénzt is fizetünk pluszban, akkor előbbre tetszik sorolni?

JOLIKA Nem. Nálunk nincs protekció. A jelentkezési sorrend számít.

LÁNY Előbb körül kéne nézni! Nézzük meg, az ég szerelmére, hogy egyáltalán milyen! Lehet, hogy förtelmes! Elájulsz a szagtól, amikor belépünk!

JOLIKA Ne tessék elkapkodni, tessék körülnézni. Kicsit szűkösen vagyunk, amióta a szálló üzemel, de ki lehet bírni. Győződjenek meg róla.

ANYA Amit eddig láttam, az nekem elég. Nekem megfelel.

LÁNY Nem is láttál semmit! Ne csináld ezt, egyszer meg fogom unni, ne csináld! Elveszítjük a lakásunkat!

ANYA Te csak járkálj ki-be az ablakon, de ebbe ne szóljál bele!

LÁNY Én is tulajdonos vagyok!

ANYA Én már aláírtam, kész!

JOLIKA (Lányhoz) A látogatók adatainak rögzítése alkalmassá tesz minket, hogy kérésre igazolást adjunk, miszerint a leszármazott a szülőjével törődik. Ezért az igazolásért illetéket nem kérünk, csak a postaköltséget számítjuk fel. Egyes támogatásokat a jövőben valószínűleg csak a törődési igazolás megléte esetén fognak odaítélni. Az állam törekvését helyeslem, a család a társadalom alapja. És ha most megkérdezik, hogy férjnél vagyok-e, nem vagyok. Még nem találtam meg az igazit. (Csönd)

SUNYI A doktor úr reggel aláírta a halotti bizonyítványokat.

JOLIKA Holnap vigye be a hivatalba.

(Csönd. Sunyi összeszedi az igazolványokat, és kezdi bemásolni a számokat egy füzetbe. Csönd)

JOLIKA Szíveskedjenek a bentlakó nevét és a rokonsági fokot a személyazonossági számuk és a nevük mellé nyomtatott nagybetűkkel odaírni. Most még nem kérem, hogy okmánnyal bizonyítsák a kapcsolatot, de legközelebb, amikorra időpontot kapnak, hozzák magukkal.

FÉRJ Hogy az apósomhoz jöttünk? Mivel bizonyítsuk? A feleségem családi neve nem elég?

JOLIKA Születési anyakönyvi kivonatot kérünk. A bentlakóét is, a magukét is.

FÉRJ Nem tudom, hogy hol vannak… Egy csomó utánajárás, újat beszerezni!

JOLIKA A halotti anyakönyvi kivonathoz úgyis kell majd. Mi csak a biztonságuk és a nyugalmuk érdekében. Idős korban csökken az idegi terhelhetőség. A mobiltelefon is árt, megugrik a vérnyomásuk, nem javasoljuk.

(Sunyi visszaadja az igazolványokat, elteszik. Feleség, Nő és Férfi egymás után beír a füzetbe. Csönd.)

NŐ Nekem nemrég tetszett írni, hogy jöjjek le, de csak most tudtam… Gondoltam, ha nem jött üzenet, akkor semmi baj…

JOLIKA Az elődöm írhatott, több mint fél éve. Mi nem szoktuk a hozzátartozókat riogatni. Vagy küldünk halotti anyakönyvi kivonatot, vagy sem.

NŐ Olyat nem kaptam! Nem emlékszem, hogy!… Persze a postás az ajánlott levelet is csak úgy bedobálja… aláírja ő… megegyeztünk… hogy nekem ne kelljen sorba állnom este a postán… Persze belekeveredhet a reklámokba, amit rögtön kidobok… Nem bírom őket, a színüket, a szagukat… (összerázkódik) Undorító! Főleg az egylaposak… Borzalmas a színük… a tapintásuk…

(Csönd. Sunyi indul jobbra, megáll)

FELESÉG (Férjhez) Bemennél hozzá? Ha engem lát meg, felhúzza magát… Ha úgy látod, hogy kibírja, csak akkor hozd ki… Szabad, ugye?

JOLIKA Az ebédlő a találkahely, de ott estére készülnek, úgyhogy kivételesen.

FELESÉG Köszönjük szépen.

NŐ Nagyon rendes a Jolikától!

LÁNY Menjünk be, nézzük meg végre, milyen!

ANYA Nekem nincsenek igényeim, nekem jó lesz.

(Csönd)

LÁNY Jó, én nélküled is bemegyek.

ANYA Menjél.

LÁNY Aztán nem fogod elhinni, amit mondok!

ANYA Hát nem is.

LÁNY Mikor hazudtam én neked? Miért nem lehet nekem hinni?! Soha, semmit nem lehet elhinni?!

(Csönd)

JOLIKA Sunyi bá!

SUNYI Tetszenek jönni?

(Sunyi és Férj kimegy jobbra.)

 

15. jelenet

JOLIKA (bekapcsolja a számítógépet) Ha megengedik…

FELESÉG Hát persze, tessék…

NŐ Nem akarunk zavarni, akár el is mehetünk…

JOLIKA A két hét múlva esedékes csoportot szervezem… Vadászati szezonban erősebb a konkurencia… El kell érnünk a minimum húsz főt…

FELESÉG És amire vadásznak?

JOLIKA Az már megvan.

FELESÉG Ezek micsodák, vaddisznók vagy őzek vagy vadlibák vagy micsodák? Városban nőttem fel, fogalmam sincs, mikor mire nem tilos vadászni…

JOLIKA Én se tudtam. (Csönd)

NŐ Biztosan izgalmas egy vadászat. De azért fárasztó lehet.

FELESÉG Az is szenvedély. Vannak, akik pecáznak. Én beleőrülnék, hogy ott üljek egész éjjel, de ők bírják.

NŐ Közben isznak. Azért csinálják.

(Csönd)

LÁNY Jolika… Azt az egymilliót, azt muszáj felvenni?

JOLIKA Nem muszáj. Idősek otthonába se muszáj költözni. (Csönd.) A kölcsönnek semmi köze az Édes Otthonhoz. Ahogy a szállodának sem. Viszont a szálloda nélkül az ápoltjainknak felkopna az álluk. Mint másutt. A hitel is a működést szolgálja. Nonprofit. (Csönd)

ANYA De fizetni nem kell semmit, ugye? A beköltözéskor.

JOLIKA Nem kell.

ANYA Ez a lényeg! Hallod? Ez a lényeg!

16. jelenet

(Férj betolja a kerekes székben ülő Öreget, mögöttük Sunyi jön.)

JOLIKA Sunyi bá, öltözzön át, és hozza a többieket!

SUNYI Igenis! – Még nem búcsúzom. (kimegy)

 

17. jelenet

FELESÉG Apuka! (Csönd)

FELESÉG Megismersz, apuka? Én vagyok az, apuka! – Megismer?

FÉRJ Persze, hogy megismer, fél év alatt nem változtál annyit.

FELESÉG Milyen odabent?

FÉRJ Nem olyan vészes. Szűkösnek szűkös. De azért…

FELESÉG Megvan mindene, ugye?

FÉRJ Megvan. Meg.

FELESÉG Apuka, ugye megvan mindened? (Csönd)

FELESÉG Nem érti, amit mondunk? A múltkor még értette!

FÉRJ Szerintem érti. Nem tiltakozott, amikor fogtam és kitoltam.

FELESÉG Megismer minket?

FÉRJ Engem biztosan megismert.

(Csönd)

ÖREG Hiányoznak. Ez a legrémesebb. Hiányoznak.

FELESÉG Te is, nekem, nagyon hiányzol! Szüntelenül!

ÖREG Akik nem jöttek vissza. Kivitték őket, és nem jöttek vissza.

(Csönd)

FÉRJ Van úgy az ilyeneknél, hogy az álmot összekeverik a valósággal… Vizionálnak.

ÖREG Kivitték őket levegőzni… Nem jöttek vissza…

FELESÉG A háborúról beszél… Gyerek volt, de jól emlékszik…

ÖREG Lelőtték őket.

FELESÉG Mondom, a háború.

ÖREG Lehet hallani. (Csönd)

FELESÉG Jól néz ki. Nem? Jó színben van.

NŐ Jó az ellátás. A szálloda miatt.

FELESÉG Nem látszik ápolatlannak. Igaz? Le van vágva a körme.

FÉRJ Le van vágva.

ÖREG Ne hagyjátok.

FELESÉG Micsodát?

FÉRJ Kezdi. Szerintem kezdi.

ÖREG Vigyetek el innét! Le fognak lőni!

FÉRJ Mondom, kezdi.

FELESÉG Jaj, istenem! – Apuka, nem bánt senki, jó helyen vagy!

ÖREG Nem hozták őket vissza. Engem se fognak.

FELESÉG Miről beszél? Jolika!

FÉRJ Szoktak ilyeneket mondani.

NŐ Az én apám is, miket beszélt – a delírium miatt – aztán a megvonási tünetek miatt – rémes – nem szerettem nézni – ezért is halasztgattam – nem jó… és úgyse tud segíteni az ember!… A végén teljesen rám szokott, mint az alkoholra, tőlem lett függő – sírt, amikor elmentem – húsz évig nem akart tudni rólam! – Úgyhogy akkor eltávolodtam – ő már itt volt – nem akart hazaengedni, pedig előtte megbeszéltük. – És pont a Marika volt, aki azt tanácsolta, hogy ritkábban jöjjek le – nem mehet rá az életem, mondta a Marika.

ANYA Ez így igaz! Én is ezt mondom! Az ilyen nem áldozat, hanem álságos és beteg! (Csönd)

FELESÉG Jó meleg a takaró. Az Édes Otthoné?

JOLIKA Igen. Tiszta gyapjú.

FELESÉG Ízléses a mintája.

JOLIKA Igyekszünk. (Csönd)

FELESÉG Frissen van borotválva.

JOLIKA Megborotváljuk őket, mielőtt kivisszük.

FELESÉG Nagyon jó. (Csönd)

FELESÉG Hova viszik, a kertbe?

JOLIKA Többnyire. De amikor vadászat van, akkor a csenderesbe.

FELESÉG Nem fog megfázni?

JOLIKA Nem. Ha kell, kapnak sapkát, sálat. Az is tiszta gyapjú.

FELESÉG Nagyszerű.

NŐ A Jolika mindenre gondol. Az égvilágon mindenre. Mindenki tudja, de milyen jó, hogy tényleg…

ANYA Én még tudok járni, de ha majd nem, és a kereket se bírom hajtani, mert gyönge lesz a karom, akkor is visznek levegőzni?

JOLIKA Nem probléma, kitoljuk.

ÖREG Ne hagyjátok! Nem hoznak vissza! (Csönd)

FÉRJ Jó, hát mit csináljunk. Ez ilyen.

FELESÉG Mégis haza kéne vinni.

FÉRJ Mi otthon nem bírnánk. Próbáltuk, nem? Próbáltuk, és nem ment, csak mi is belerokkantunk. Mi olyan szakellátást nem tudunk… Nem azért van itt? De azért van itt. Hát akkor!…

 

18. jelenet

(Balról bejön Sunyi vadászköpenyben, bakancsban, és a három hajtó vadászruhában.)

SUNYI Ez a huszár körgallér, tetszenek látni, amiről beszéltem… Régen malaclopónak hívták, mert egy egész malac is elfért alatta… 15 plusz ÁFA. Megéri. A bakancs, az saját. Csizmát jobban szeretnék, de a Jolika nem engedi, mert ő olyan, hogy amivel lehet, spórol… – Jolika, ma kit viszünk ki?

JOLIKA Ha már itt van a bácsi, hadd menjen. És mondjuk a nőktől egy szobát.

SUNYI A nyolcas jó lesz?

JOLIKA Ott hányan is vannak?

SUNYI Hárman.

JOLIKA Jó. Négy fő ma elég lesz.

(A három hajtó kimegy jobbra)

SUNYI Azért jó egy teljes szobát egyszerre kivinni, tetszenek tudni, mert könnyebb takarítani utánuk, egyikük sem alkalmatlankodik. És lehet végre szellőztetni, nem sipákolnak, hogy jaj istenem.

FÉRJ (nevet) Igen, a szellőztetés a legnagyobb gondjuk…

SUNYI Meg a tévé.

FÉRJ Az persze máshol is… De ha végre hazaér az ember, muszáj bámulni valamit…

ÖREG Nem akarom…

FELESÉG Mit nem akarsz, apuka? – Mit nem akar?

FÉRJ Nem tudom. Nem tudom.

ÖREG Nem akarom…

SUNYI (nevet) Nem akar sétálni! – Van ilyen. Nem mindenki szereti a szabad levegőt.

FELESÉG Jót fog tenni a friss levegő, apuka! Néha muszáj kimozdulni!

ÖREG Engem se fognak visszavinni!

FELESÉG Apuka, kérlek szépen! Jövünk majd, nincsen semmi baj! Gyakrabban fogunk jönni, megígérem! Csak annyi minden…

NŐ Nekem is folyton… És akkor a lelkifurdalás… Pedig tényleg közbejönnek a dolgok…

FELESÉG A maga papája is ennyire?…

NŐ Jaj, nagyon! Amióta csak ismerem…

FELESÉG Lassan jön rá az ember, milyen nehéz természetük van a szüleinek… Meg hát idővel változnak ők is… Nem az előnyükre… Nem lesz nekik könnyebb…

ÖREG Ne hagyjátok…

FÉRJ Nem hagyjuk, apuka! – Rá kell hagyni, és kész. – Minden rendben van, apuka! Nem hagyunk semmit! – Úgyse érti. Most már lassan…

FELESÉG Menni kell?

FÉRJ Ideje.

FELESÉG Nem is beszélgettünk!

NŐ Úgy elszaladt az idő!… Megy a vonatom… De hát az én apámmal mindig nehéz volt… Nemigen szól… Némán szokott ülni… Ettől én is lebénulok… Talán ha gyerekkoromtól fogva… De erről nem én tehetek…

FELESÉG Persze, erről nem maga tehet… Nem mindenről tehetünk.

NŐ Tényleg kivisznek az állomásig?

FÉRJ Hát persze, már megígértük.

LÁNY Mi is elvihetjük, akár Pestig!

NŐ Nem, köszönöm, én csak az állomásig!

LÁNY De nálunk van hely!

NŐ Szeretek vonatozni, kibámulok, elmélázok… Nem olyan könynyű csak úgy itt hagyni valakit…

FELESÉG Jaj, de nem könnyű! Jaj istenem, de nehéz!

FÉRJ Na szóval. Akkor talán most már…

(Jobbról a három hajtó betol három kerekes széket, rajtuk egy-egy idős nő ül, takarókba vannak bugyolálva. Megállnak.)

JOLIKA Majd tegyék rájuk a sapkákat. A pirosat.

SUNYI A Jolikának mindenre tetszik gondolni! – Hát akkor én búcsúzom, érzékeny búcsút veszek, ahogy mondani szokták… (kisfiúsan mosolyog; Nőhöz) Örülök, hogy a papája… Majd jöjjön, nagyon fogjuk várni… (kezet fog Nővel; Férjhez) Jót dumáltunk, ritka az ilyen intelligens ember… (kezet fog Férjjel; Feleséghez) Csókolom, ne tessék aggódni, minden úgy lesz, ahogy el van képzelve… (kezet fog Feleséggel; Anyához) Mi úgyis találkozunk, alig várom… (kezet fog, megöleli; Lányhoz) Én aztán tudom, mit tetszik érezni… Én is nehezen lettem önálló, de fog az menni, egy ilyen csinos hölgynek… Majd tetszik jönni látogatóba…

ÖREG Ne hagyjátok…

SUNYI (nevet) Ne tessék félni, nem fog fájni! – Örültem, csókolom! – Si-hu-hu! Si-hu-hu! Si-hu-hu!

(Sunyi és a három hajtó kitolja balra a kerekes székeket.)

 

19. jelenet

JOLIKA Megyek a konyhába.

FÉRJ Mi is megyünk már.

ANYA Akkor be tetszett venni a kérelmet?

JOLIKA Hogyne. Ott van az asztalon.

ANYA És mit tetszik gondolni, mennyi idő?

JOLIKA Hat hét, két hónap…

ANYA Az nem olyan sok. Azt már ki fogom bírni.

LÁNY Én nem bírtam egy lakást összehozni, te összehoztad, de akkor még lehetett!

ANYA Követeltem én tőled?!

LÁNY Nem, csak éreztetted.

ANYA Én?! Mikor?!

LÁNY Mások voltak a körülmények, amikor nektek sikerült! Ma nem úgy van!

ANYA Jobb lenne a hat hét, Jolika, mint a két hónap.

LÁNY A hét minden egyes napján, napi huszonnégy órában bizonyítod, hogy mindenre alkalmatlan vagyok. Ezt csinálod, amióta élek.

ANYA A legjobb lenne már holnap.

JOLIKA Igyekszünk. Három hölgygyel máris kevesebb van. – A portán tessék leadni a belépőt. Remélem, kaptak belépőt?!

FÉRJ Kaptunk, kaptunk. – Jöjjön, kivisszük az állomásra.

NŐ Köszönöm.

(Jolika balra el, a többiek is kimennek balra.)

20. jelenet

(Fák, bokrok, nádszálak hajladoznak, szél zúg. Közeledő kutyaugatás, ütemes huj-hujozás, kereplők szólnak. Balról Öreg és a három kerekes székes nő hajtja be a székét kétségbeesve, piros sapka van rajtuk, sebesen kihajtják magukat jobbra. Kutyaugatás. Huj-hujozás. Kereplők. Egyszerre gyors egymásutánban öt-hat lövés. Felrepülő madarak vijjogása, szárnysuhogás. Csönd. Jobbról a három hajtó és Sunyi bá lohol be a négy üres kerekes széket tolva, és kiloholnak balra.)

 

21. jelenet

(Az iroda. Balról bejön Feleség és Férj, utóbbi egy nagy csomaggal a kezében.)

FELESÉG Lehet, hogy már alszik.

FÉRJ Akkor letesszük az ágya mellé.

FELESÉG Tegyük be az éjjeli szekrényébe.

FÉRJ Nincs neki.

FELESÉG Hogyhogy nincs? Volt!

FÉRJ A régi szobájában több volt a hely… Majd lerakjuk az ágy végében.

FELESÉG Meg fog ijedni.

FÉRJ Észre sem veszi.

FELESÉG Jobb lett volna a kezébe adni.

FÉRJ Miért raktad a csomagtartóba? A hátsó ülésen észrevettem volna!

FELESÉG Még jó, hogy eszembe jutott.

FÉRJ Húsz kilométert már megtettünk!

FELESÉG Még mindig jobb, mint ha otthon.

FÉRJ Megettük volna mi. Egy vagon édesség, egy cukrosnak! – Mi van, ha lezárták a folyosót?

FELESÉG Lezárták?

(Férj jobbra indul, a szín jobb oldalán megáll.)

FÉRJ Lezárták.

(Csönd)

FELESÉG Nem kéne hívni azt a Sunyi bát?

FÉRJ Á, biztos vacsorázik.

FELESÉG Akkor itt hagyjuk a Jolika asztalán. Ráírjuk a nevét. Rendes nő, oda fogja adni.

(Férj a belső zsebéből tollat vesz elő, ír a csomagra. Cigányzene hangzik fel.)

FÉRJ Na!

(Kornyikálás érthetetlen szöveggel. Nagyon húzzák, majd halkabban.)

FÉRJ Hej de húzzák! De nagyon mulatnak!

FELESÉG Fel fog ébredni!

FÉRJ Erre még a halottak is.

(Nagyon húzzák a „Nótás kedvű volt az apám”-at, és kornyikálnak hozzá. Férj az asztalra teszi a csomagot. Halkabban húzzák.)

FELESÉG Majd lenézünk két-három hét múlva…

FÉRJ Hát persze. Jöhetünk egy kicsit gyakrabban. Örülni fog, hogy lát minket.

(Nagyon húzzák, majd halkabban.)

FELESÉG Még szerencse, hogy apuka megszerette a cigányzenét!

FÉRJ Jó helyen van itt az apád, nagyon jó hely ez neki!

(Férj kifelé tuszkolja a Feleséget.)

 

17. jelenet

(Balról jön Sunyi portásöltözékben.)

SUNYI Á, jó estét! Még itt tetszenek lenni?

FELESÉG Elfelejtettük az ajándékot… Visszajöttünk… Egy kis édesség…

SUNYI Apukának? Nem lesz az jó, kezicsókolom. Tessék itt hagyni nálam, majd én megeszem. (nevet)

FÉRJ (nevet) Az lesz a legjobb.

(A cigányzene elhallgat, taps hallatszik)

SUNYI A halotti bizonyítványokért jöttem, itt felejtettem őket… Most egy füst alatt az újakat is aláíratom a doktor úrral, mert ő is befutott, bent eszik a konyhán… Holnap beviszem mindet, nem kell kétszer fordulnom… (a fiókból űrlapokat vesz ki, belerakja őket az asztalon fekvő dossziéba, a hóna alá csapja, fülel a kintről beszűrődő tapsra) Már a lábszépségversenynél tartanak… Imádják… Csak férfiak indulhatnak, szigorúan csak a lábuk látszik, a testüket meg a fejüket a kifeszített lepedő takarja, úgy vonulnak el, és amelyik lábra a legtöbb szavazat esik, annak a tulajdonosa egy faragott fokost kap … Ugyanaz csinálja, aki a kopjafákat… (taps, kiabálás) Na ez tényleg jó láb lehet… Megvan a győztes… – Maguknak is jót tenne egy kis marhapörkölt!

FELESÉG Köszönjük, mi nem…

FÉRJ Tarhonyával?

SUNYI Házi tarhonya! Tessenek jönni, van bőven!

FELESÉG Mi nem…

FÉRJ Miért nem? Igazán kedvesen hívnak. Legalább nem hiába jöttünk vissza. Együnk, ha már.

SUNYI Ne tessék már kéretni magát, kezicsókolom!

FELESÉG Jó, de csak egy falatot.

(Kimennek. Taps, kiabálás. A cigányzene tust húz.)

Kapcsolódó írások:

1. Spiró György: Mitől jó egy novella? (Tóth Krisztináról) Mitől jó egy novella? Csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon...
2. Spiró György – Tischdamen A vasútállomáson vár, a hátizsákomat betesszük a csomagmegőrzőbe, és nekivágunk...
3. Dalos György: Polgári boldogtalanság – Spiró György regényeiről 1 „Csodálkoztam, amikor az Ikszeket befejeztem – mondja Spiró György...
4. Takács Ferenc: Josef K., szocreálban (Spiró György: Tavaszi Tárlat. Budapest, 2010, Magvető.) Élénken emlékszem az 1957-es Tavaszi Tárlatra. Nemrég múltam kilencéves, három...
5. Spiró György: Lehet, hogy ő az Spiró György Lehet, hogy ő az – Nem ő...