Niedermüller Péter: Esztergom a távolból…

Meggyes Tamás 1999-ben lett ügyvezető polgármestere Esztergomnak. Az akkor 32 éves fiatalember előzőleg már egy évig alpolgármesterként ténykedett. Hogy valójában melyek voltak azok a tulajdonságai, amelyek a polgármesterségre predesztinálták, milyen városvezetői kompetenciákkal bírt, azt nehéz megállapítani. A honlapján található önéletrajz szerint a Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán tanult, de hogy el is végezte volna a szakot, az nem derül ki az életrajzból.1 A Wikipédián olvasható életrajzban pedig az áll, hogy „Tanult építőmérnöknek, jogot és politológiát, diplomát azonban nem szerzett.”2 Ugyanitt arról is lehet olvasni, hogy a rendszerváltást követően különböző vendéglátóipari létesítményeket működtetett. Azaz úgy tűnik, semmi olyan végzettséggel, tudással, hozzáértéssel nem rendelkezett, ami elvárható lenne, lett volna egy Esztergom nagyságú város vezetőjétől. Hogy az akkori polgármester visszalépését követően mégis ő lett az ügyvezető alpolgármester, annak valószínűleg nagyon egyszerű oka lehetett, s a hozzáértés kérdése fel sem vetődött. Az adott pillanatban ugyanis Meggyes „volt az egyetlen olyan alpolgármester, akinek ezenkívül nem volt más munkája, főállásban dolgozott a polgármesteri hivatalban”.3 Polgármesterként nem végezhette rosszul a munkáját, hiszen 2000-ben az időközi választásokon hivatalosan is a város vezetőjévé választották a Fidesz színeiben, amely pártnak 1990 óta a tagja. Ezt követően két további önkormányzati választást is megnyert. 2002-ben a szavazatok 54,79 százalékával, 2006-ban pedig 60,58 százalékával választották újra. A nagy bukás 2010-ben következett be, amikor a független polgármesterjelölt, Tétényi Éva a szavazatok 64,36, Meggyes pedig 35,64 százalékát szerezte meg. Ezt követően Meggyes még az egyébként rendkívül alacsony színvonalú magyar politikai kultúrában is szokatlanul ízléstelen – és máig tartó – gáncsoskodásba kezdett, amihez jó alapot és megfelelő eszközöket szolgáltatott a képviselő-testületben többséget szerzett Fidesz-frakció. Előbb „bűnben fogant hatalomszerzésről”, választási csalásról beszéltek, majd ott akadályozták a hivatali ügyek és irodák átadását, ahol tudták, később megvonták az új polgármester hivatali jogköreit, elbocsátották munkatársait, minden területen akadályozták az önkormányzat tevékenységét, semmiféle együttműködésre sem voltak hajlandók. Mindez oda vezetett, hogy a helyi KDNP is elhatárolódott a Fidesz esztergomi szervezetétől, amely lépés, tekintettel a Fidesz-frakció morális állapotára, nem követelt különösebb politikai bátorságot. Mindenesetre mostanra a kétharmados többséggel megválasztott polgármester asszony megunta ezt a lehetetlen helyzetet, tartós akadályoztatást jelentett be, kivonult a testületi ülésről, és kezdeményezte az önkormányzat feloszlatását, új időközi választások kiírását.

Meggyes Tamás pályafutása pontosan reprezentálja a Fideszen belüli sikeres politikus egyik típusát. Meggyes – ahogy az előbbiekben már utaltam rá – bár több felsőoktatási intézményben is megfordult, sehol sem szerzett diplomát, nincs különösebb, valamely szakterületen megalapozott tudása. Ugyanakkor úgy tűnik, dinamikus, mozgékony és határozott ember, aki a rendszerváltás körüli években a vendéglátóiparban tevékenykedett, popcorngépekkel üzletelt, alternatív klubot működtetett, azaz csinálta azt, amit akkor egy végzettség, szakképzettség nélküli fiatalember csinálni tudott. Nyilvánvalóan felismerte azt is, hogy az akkor formálódó, átalakuló politikai élet olyan terepet jelent a számára, ahol nem annyira szaktudásra, mint inkább mozgékonyságra, kapcsolatokra, ötletekre és bizonyos mértékű gátlástalanságra volt szükség. S persze az sem kerülhette el a figyelmét, hogy a politika, a politikai életben való részvétel anyagi biztonsággal és jóléttel jár – főleg ha az ember ügyes. És Megygyes Tamás ügyes volt. Éppen ezért meg volt győződve arról, hogy megvannak az adottságai a politikusi pályához. Így logikus lépés volt, hogy korán, még 1990-ben belépett a Fideszbe, amely párt listájáról 2006-ban bekerült a parlamentbe is. Ezzel a ténnyel ma Meggyes mellett sokan mások is büszkélkednek. Pedig tudjuk, nincs a mai magyar – és tegyük hozzá, európai – politikában még egy olyan párt, amely a Fideszhez hasonló ideológiai, politikai pálfordulásokon ment volna át. Éppen ezért joggal tehető fel a kérdés, miképpen egyeztethető össze valakinek az ideológiai kiállása és hovatartozása, politikai identitása az 1990-es és a mai Fidesz felfogásával, politikájával. Aligha tekinthető véletlennek, hogy a Fidesz vezetői ezt a kérdésfelvetést kerülik, úgy tesznek, mintha magától értetődő lenne a pártnak a nem egészen két évtized alatt lezajlott gyökeres metamorfózisa. Azonban ez az „irányváltás”, a Liberális Internacionálétól a KDNP-vel való kormányzati együttműködésig vezető út minden, csak nem magától értetődő. Ezt nyilván tudta, érezte Meggyes – és a Fidesz összes többi, hozzá hasonló politikusa – is. Hogy mégis követte/követték ezeket a „kanyarokat”, annak két oka lehet – legalábbis a volt esztergomi polgármester esetében. Egyrészt mást, mint „politikát”, lényegében soha nem csinált, nem is tudna más csinálni, ha nem politizálna, maradnának a popcorngépek… Másrészt – és részben ebből következően – Meggyes (és hozzá hasonló társai) sosem ideológiai elvek, politikai értékek és normák szerint politizáltak, hanem a politikát társadalmi és anyagi biztonságuk, társadalmi érvényesülésük alapjának, eszközének tekintették. Azaz a Fidesz iránti lojalitásuk nem ideológiai meggyőződés, nem elvi elkötelezettség, hanem a hatalom birtoklásának és az ahhoz kötődő jólétnek a kérdése. Ez a fajta, így értelmezett „pragmatikus lojalitás” rendkívül fontos szerepet játszik a Fidesz együtt maradásában, belső integrációjában.

Mindez nem választható el a Fidesz Meggyes által Esztergomban is folytatott politikájának egy másik jellegzetességétől. A volt polgármester ugyanis pártjához hasonlóan képtelen volt bármiféle kompromisszumra. Az ellenzéket ellenségnek tekintette, amelyet minden erővel, akár erőszakkal is „le kell nyomni”, erkölcsileg meg kell semmisíteni. Amit az ellenzék tesz, az nem más, mint összeesküvés, a polgármester pedig az áldozat. Ez a retorika pedig természetszerűleg azt eredményezi, hogy nem konkrét ügyekről, problémákról, tárgyszerű történésekről, helyes vagy helytelen döntésekről folyik a szó, hanem gyanúsítgatásokról, frázisokról, megbélyegzésről, ellenőrizhetetlen állításokról. Meggyes persze – többi fideszes politikustársához hasonlóan – egyrészt meg volt győződve arról, hogy neki mindig igaza van, polgármesteri tevékenysége sikeres, jó fejlesztéseket vitt véghez, s aki mindezt nem érti, nem így látja, az nyilvánvalóan vak vagy rosszindulatú. „Nálunk van az erő, a hit és, én azt gondolom, az ész is, egy gondolati fölény is. Meglehetősen komoly” – mondja a választásokat követően az épp megbukott polgármester.4 Másrészt nagyon tudatosan igyekezett minden bajt, sikertelenséget, konfliktust és problémát másokra terhelni, és ebben pártja vezető politikusaira is számíthatott. Nemcsak saját – és „természetesen” minden fideszes politikus – tévedhetetlenségének biztos tudatában, hanem azért is, mert a nemzeti együttműködés csak a Fidesz- pártirodák határaiig terjed, azokon kívül csak az ellenség van. E felfogásnak megfelelően a párt vezetői is elfogadták azt az álláspontot, hogy az Esztergomban kialakult helyzetért az új polgármestert terheli a felelősség.5 Ez már csak azért is „jó” stratégia, mert így nem kell pl. a város végletes eladósodásáról s Meggyes azzal kapcsolatos felelősségéről kínos magyarázkodásokba bocsátkozni. Mindezzel párhuzamosan a volt polgármester arról sem feledkezett meg, hogy „jutalmazza” azokat, akik őt fenntartások nélkül támogatják. Jelenleg is zajlik a nyomozás6 az önkormányzaton belüli – mondjuk úgy – „szokatlan” jutalmazási rendszerrel, a volt polgármester közeli munkatársainak juttatott összegekkel kapcsolatban.7 S ez még akkor is több mint elgondolkoztató, a demokratikus alapelveket és a demokráciába vetett hitet mélyen sértő eljárás, ha egyébként a formális jogi előírásokat a felek megtartották – vagy ügyesen megkerülték. Az ellenzék lejáratásának, illetve a lojális követőknek a megvédését, megjutalmazását Meggyes direkt módon is megfogalmazta: „meg fogjuk védeni az embereket: benneteket, a hivatalban dolgozókat, a cégeknél dolgozókat, mindenkit, aki segített nekünk. Meg fogjuk tudni őket védeni, és ezeket az embereket pedig, én azt gondolom, hogy abba a helyzetbe fogjuk hozni, ami hozzájuk illik. El fogjuk róluk mondani, be fogjuk róluk bizonyítani, hogy mit műveltek.”8 Ez az idézet pontosan jellemzi a jelenlegi kormánypárt politikai kultúrájának állapotát húsz évvel a rendszerváltás után.

Meggyes azonban más – mondjuk így, kulturális – szempontokból is pontosan testesíti meg ezt a Fideszt jellemző egyik politikustípust. Egyrészt a szó legrosszabb értelmében vett „macsó”, olyan „igazi magyar férfi”, akinek a nőkkel – elsősorban válófélben lévő feleségével – kapcsolatos erőszakosságáról a legkülönbözőbb történetek keringenek.9 Hogy ezekből mi igaz, és mi nem, azt nem tudni. Azt azonban igen, hogy a volt polgármester egy olyan férfiszerepet jelenít meg, amely a magyar társadalom jelentős része számára jól ismert, sőt a mindennapi életben gyakorolt szerep. Ez a férfiszerep egyrészt azért rendkívül problematikus, mert bizonyos helyzetekben és társadalmi környezetekben összekapcsolódik a családon belüli erőszak Magyarországon mélyen elhallgatott problémájával.10 Másrészt pedig azért, mert a férfinak a családon belüli domináns szerepe, a nők társadalmi szerepvállalásának, teljes körű emancipációjának a korlátozása elválaszthatatlan attól a mélyen konzervatív, hogy azt ne mondjam, fundamentalista s éppen ezért valóságidegen családfelfogástól, amelyet a jelenlegi kormány még az alkotmányba is bele akar foglalni. Ez persze nem azt jelenti, mintha a kormánypárt keresztény elveken nyugvó családképe helyeselné a családon belüli erőszakot. De azt jelenti, hogy a Fidesz általános politikájának megfelelően a jobboldali választók minden irányába teremt érintkezési pontokat. Egyszerűbben fogalmazva, a Meggyes által képviselt szerep egyáltalán nem idegen a Fidesz alapvetően maszkulin politikájától, patriarchális világszemléletétől és annak különböző, lehetséges leágazásaitól, primitív megnyilvánulásaitól.11 Így aztán Meggyes feltehetően még megalázóbbnak tartotta, hogy legyőzője éppen egy nő volt.

Az ember ha naiv, vagy nem ebben az országban él, azt gondolná, egy ennyi botránnyal terhelt politikus vállalhatatlan a pártja számára – legalábbis addig, amíg az őt ért vádak, a különböző ügyek kivizsgálásra nem kerülnek. A Fidesz esetében azonban ez nem így van – a párthoz való hűség felülír minden demokratikus szokást, minden erkölcsi értéket. Az előzetes hírek, csírázó botrányok ellenére Meggyes 2010-ben is országgyűlési képviselőjelölt lett, a Fidesz sajátos felcsúti demokratikus grémiumának köszönhetően.12 Az önkormányzati választásokat követően pedig az ugyancsak botrányos kiszólásairól ismert Lázár János azt találta nyilatkozni: „A Fidesz a nyugalom érdekében áldozatot hozott Esztergomban, de nem felejti el mindazt a szemétséget, amit Meggyes Tamással szemben elkövettek az elmúlt években.”13 A volt polgármesterrel szembeni vádakról, a folyamatban lévő nyomozásokról, a város eladósodásáról szó nem esik, noha a demokrácia védelme, az átláthatóság, a politikai morál megkövetelné az ilyen ügyek alapos és megnyugtató kivizsgálását. A legutóbbi hírek14 pedig már arról szólnak, hogy az önkormányzat munkájának ellehetetlenülése, a sokak által aláírt petíció ellenére a kormány nem kívánja elősegíteni a helyzet megoldását. Elsősorban azért nem, mert tudja, az előrehozott választások nem sok jót ígérnek a Fidesz számára, inkább folytatódjon a zűrzavar, aminek a vége akármi is lehet – „mindegy, kié az igazság, csak nyugalom legyen. Meg jó út. Meg busz.”15 Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Fidesz azért sem ítélheti el a volt polgármestert, azért sem határolódhat el tőle, mert Meggyes pontosan azt a politikai magatartást követte és követi, azt a politikai kultúrát képviseli, testesíti meg, ami a párt politikai gyakorlatának és identitásának a lényege. Ha bármilyen ártatlan formában is, de elhatárolódnának Meggyestől, az egész pártnak az utóbbi években követett politikáját kérdőjeleznék meg, és erre magától értetődően nem vállalkoznak. Önmagukat képtelenek megtagadni.

Ebben a Fideszt oly mélyen jellemző politikai kultúrában előre vannak programozva a botrányok. Elsősorban azért, mert ebben a közegben nem alakultak ki az egyébként minden politikai közösségben természetes érdekellentétek, szembenállások, véleménykülönbségek kezelésére, feloldására szolgáló eszközök, technikák. Az egyedüli „megoldást” a saját álláspont kíméletlen keresztülerőszakolása, a szemben álló nézetek kiszorítása, stigmatizálása, illetve a folyamatos mellébeszélés, csúsztatás jelentette. Meggyes pontosan ezt a stratégiát követte városvezetőként Esztergomban, s ugyanezt a stratégiát követi most is a helyi Fidesz-frakcióval egyetemben. Hivatali évei alatt a volt polgármester számos súlyos, a város életét és működését máig meghatározó konfliktusba, zavaros ügybe keveredett. Elég itt a Szent István Gimnázium ügyére, a mélygarázs körüli cirkuszokra, az ún. „rámpaügyre”, a Szent Miklós Alapra, a korábbi jegyzővel folytatott csatározásokra stb. utalni.16 A volt polgármester legsúlyosabb hagyatékát azonban Esztergom végletes eladósodása jelenti. A 33 ezer lakosú várost 15 milliárd forint hitel terheli, minden városlakóra 600 ezer forint adósság jut. Ez, azaz Esztergom eladósodása, azonban nem egyedi eset. Botka László, Szeged polgármestere mutatott rá,17 hogy a megyei önkormányzatok adóssága 2006 óta a háromszorosára, a helyi önkormányzatok adóssága pedig a kétszeresére nőtt. Ebben az időszakban egyetlen kivételtől eltekintve minden megyei önkormányzatot fideszes politikus vezetett, sőt a megyei jogú városok kétharmadát is a Fideszhez tartozó politikusok irányították. Botka kiemelte, az adósságok 2007-ben és 2008-ban ugrottak meg jelentős mértékben, de nem a fejlesztési hitelek, hanem az önkormányzatok egy része – többek között 12,6 milliárd forint értékben Esztergom18 – által kibocsátott svájci frank alapú kötvények miatt. Amelyek a visszafizetendő deviza árfolyamváltozása, valamint a változó kamatfeltétel miatt jelentős kockázatot jelentettek. Ha ezeket a tényeket egymás összefüggésében tekintjük és vizsgáljuk, érdekes megállapításokat tehetünk. Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy az a párt, amely kormányra kerülve a „szocialisták okozta” magas államadósságot jelölte meg minden gazdasági baj forrásaként, önkormányzati pozíciókban maga is tevékenyen hozzájárult az adósságok növekedéséhez. Ennél is elgondolkoztatóbb, hogy az a párt, amelynek politikusai a megyei önkormányzatok adósságát egyetlen választási ciklus alatt megháromszorozták, most éppen erre az adósságra hivatkozva igyekeznek korlátozni az önkormányzatok jogait. De térjünk vissza Esztergomhoz, illetve a város anyagi helyzetéhez! Az Állami Számvevőszék 2011 februárjában hozta nyilvánosságra a korábbi városvezetés pénzügyi tevékenységét vizsgáló jelentését.19 A jelentés megállapította, hogy a volt polgármester és a korábbi jegyző több alkalommal is törvényt sértett, gyenge volt, illetve nem működött a belső ellenőrzés. Fény derült arra is, a város pénzéből fizették a Fidesz egyes politikusainak – magának Meggyesnek, illetve Bayer Zsoltnak – a perköltségeit. Az előző időszak alpolgármesterei felvették az önkormányzat által fizetett életbiztosításuk összegét.20 Mindebből következően felvetődött a hűtlen kezelés, jogszabályok sorozatos megszegésének, valamint a megengedhetetlen összefonódásoknak a gyanúja is. Így aztán Tétényi Évának a hivatal ügyeinek átadása, illetve átvétele során azzal kellett szembesülnie, hogy Esztergomnak 1,4 milliárd forintnyi kifizetetlen számlája van.21 Ezt tetézte a 850 milliós belső adósság, valamint a kiürült Szent Miklós Alap egyébként is gyanús és nehezen áttekinthető ügye.22 Már-már tragikomikus, hogy amikor a Fidesz helyi frakcióvezetőjét egy televíziós adásban23 szembesítették ezekkel az adatokkal, akkor ő azzal érvelt, az adósságokat mintegy kompenzálják a városban az utóbbi években megvalósított fejlesztések.

Az újonnan megválasztott polgármesternek sem jogilag, sem erkölcsileg nem maradt más választása, mint az adósságrendezési eljárás megindítása. Ugyanakkor a Fidesz-frakció is elkészítette a maga válságköltségvetését. Itt persze nincs mód a két költségvetés részletesebb elemzésére.24 Annyit azonban meg kell említeni, hogy a jelenlegi polgármester terve egy sor pozíció, juttatás, intézmény és médium megszüntetésére, a támogatások visszaszorítására, egyes oktatási intézmények átadására épül, miközben biztosítja a város működéséhez szükséges alapvető eszközöket. A Fidesz-frakció által megszavazott költségvetés viszont a jóléti kiadások eltörlésén alapul, miközben a magánperekre még mindig tartalékol 30 millió forintot, a fideszes irányítású élményfürdő fenntartására pedig 90 millió forintot fordítana. A lényeg azonban nem csak a számokban és az eltérő költségvetési prioritásokban van. Hanem abban a Fidesz-frakció által megtestesített politikai kultúrában, amely semmiféle kompromisszumra nem képes, semmiféle megegyezésre nem hajlandó, hanem csak és kizárólagosan a saját megoldásait, elképzeléseit, javaslatait fogadja el, miközben a kialakult helyzetért semmiféle felelősséget sem vállal. Cél az, amire már az előbbiekben is utaltam: a város vezetésének, az önkormányzati munkának az ellehetetlenítése. Ez a magatartás azonban nemcsak az esztergomi Fideszt jellemzi. Ugyanezt a stratégiát folytatja minden olyan helyi Fidesz-szervezet, ahol a polgármestert nem a Fidesz adja, például Szegeden vagy Tiszacsegén. Így nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy ez a központi utasítás. Minden eszközzel meg kell gátolni, hogy sikeresek legyenek a nem fideszes vezetésű városok, települések. Akkor is, ha ennek épp a „zemberek”, a városok, települések lakossága látja a kárát. Hiszen a Fidesz számára semmi sem olyan fontos, mint saját önző hatalma. Meggyes Tamás ezt a „filozófiát” pontosan sajátította el, következetesen ültette át a gyakorlatba, s így oda juttatta Esztergomot, ahol most van. S mivel a kormánypárt is ezt a stratégiát folytatja, az ország is ugyanoda fog jutni, ahová Esztergom jutott. S akkor majd kezdhetjük az egészet elölről.

 

 

 

Jegyzetek

 

 

 

1 http://meggyestamas.hu/oneletrajz

2 http://hu.wikipedia.org/wiki/Meggyes_Tamás

3 http://www.origo.hu/itthon/20091031-meggyes-tamas-esztergomi-fideszes-polgarmester-portreja.html

4 http://www.youtube.com/watch?v=mKN1lEL722Y&feature=player_embedded

5 http://www.origo.hu/itthon/20110412-sem-a-kormany-sem-a-miniszterelnok-nem-avatkozik-esztergom-ugyebe.html

6 http://hirszerzo.hu/belfold/20101221_millio_osztas_meggyes_tamas

7 http://kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/nem-az-onkormanyzat-jelentette-fel-meggyes-tamast-350646

8 http://www.youtube.com/watch?v=mKN1lEL722Y&feature=player_embedded

9 http://hirszerzo.hu/belfold/126877_zaklatasert_jelentette_fel_az_esztergomi_po

10 http://nol.hu/belfold/20101012-az_aldozatok_nem_mernek_beszelni

11 „Te mit szólsz bele, kisanyám?”, S hogy ez nem egyedi eset, l. http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=125969

12 http://nol.hu/belfold/meggyes__voltam_felcsuton_es_voltam_fotozason_is

13 http://www.hir24.hu/belfold/159195/a-fidesz-tamogatja-a-leepitest-a-kozszferaban-.html

14 http://hirszerzo.hu/belfold/20110411_esztergom_lazar_esztergom

15 http://nol.hu/velemeny/20110409-pokhendiek

16 http://hirszerzo.hu/belfold/20101026_meggyes_esztergom_tetenyi

17 http://atv.hu/belfold/20110413_botka_az_nem_baj_hogy_velem_nem_egyeztetnek_de_kosa_kollegaval_sem

18 http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/esztergomi-asz-jelentes-a-gyerekek-penze-is-adossagra-ment-361710

19 http://www.scribd.com/doc/49309360/ASZ-jelentes-Esztergom-2010

20 http://hvg.hu/itthon/20110303_tetenyi_meggyes_esztergom

21 http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=63424:tisztelges-egy-demokrata-eltt&catid=45:cslanczosvera&Itemid=72

22 http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20110201_esztergom_onkormanyzat_tetenyi

23 http://www.youtube.com/watch?v=n7qy5U7Itz8

24 A Fidesz-frakció válságköltségvetésének ellentmondásait pontosan foglalja össze a hvg.hu összeállítása: http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20110201_esztergom_onkormanyzat_tetenyi

 

 

Kapcsolódó írások:

Niedermüller Péter: A „Nemzeti Hitvallás” alkotmánya A Fidesz–KDNP a legutóbbi országgyűlési választásokon elért kétharmados győzelmét követően...

Niedermüller Péter: A jövő társadalma? Az elmúlt másfél évben számos cikk, publicisztikai írás, elemző tanulmány...

Niedermüller Péter: A mindennapok gyarmatosítása Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, mi maradt a demokráciából,...

Niedermüller Péter: A progresszív baloldal: esélyek és alternatívák Az elmúlt évtized talán legfontosabb politikai történése, hogy feltartóztathatatlanul csúszik...

Niedermüller Péter: 2013. január 1-jén Victor Turner, a világhírű amerikai antropológus egész társadalom- és kultúraelméletet...

 

 

Cimkék: Esztergom, Niedermüller Péter