„Már rég nem pártpolitikáról van szó” – Tétényi Éva polgármesterrel beszélget Lánczos Vera

– Megválasztása óta nagy érdeklődéssel követem polgármesteri munkáját. A beszélgetésre készülve belepillantottam a szakmai önéletrajzába: építész, műemlékvédelmi, városépítő és városgazdasági szakmérnök. Többek közt Győr-Moson-Sopron megye, majd Budapest Terézváros főépítésze volt évekig. Számos nagy szakmai kihívást jelentő feladatot valósított már meg sikeresen, széles körű tapasztalatai lehetnek mind szakmai téren, mind vezetőként. Publikál, társadalmi megbízatásai is voltak szép számmal, vagyis közéletre termett ember. A blogjában ezt írta: „Hét évig dolgoztam köztisztviselőként. …Tudom, hogy a helyi közigazgatás és városüzemeltetés hatalmas feladat, de hiszem, hogy lehet jól csinálni. Hiszek abban is, hogy az önkormányzatiság rólunk, polgárokról szól.” Egy másik bejegyzésében pedig ezt: „Aki demokráciát szeretne tanulni, az jöjjön Esztergomba!” Érteni vélem, hogy mit szeretne, egy másfajta közpolitizálást kíván megvalósítani, mint ami ebben a városban tíz éven át működött. Viszont sehol nem olvastam arról, hogy mikor merült fel önben, hogy a polgármester legyen. Ön esztergomi?

– Igen. Itt születtem, itt tanultam, itt dolgoztam sokáig. Hét évet töltöttem máshol, öt évet Budapesten, két évet Győr-Moson-Sopron megyében, itt van lakásom, ide kötődöm minden szállal.

– Mikor döntött úgy, hogy ringbe száll a polgármesterségért? Mi indította erre?

– Tavaly július 25–26-án, amikor a blogom is megjelent.

– Hogyhogy csak akkor?

– Részben azért, mert elég jól ismertem a közigazgatást, a polgármestereket, a döntéshozók világát. Tisztában voltam azzal a közfelfogással is, hogy a politika kicsit olyan dolog, amibe ha valaki belekeveredik, biztos, hogy besározza magát, ezért távol tartottam magamat ettől. Amikor azonban július 25-én, egy erre az alkalomra összeszervezett körben ott ült az összes párt képviselője, a Polgári Esztergomért Egyesület és más civilek, akik egy alkalmas személyt kerestek, és senki nem vállalta – talán épp azért, ami azóta kiderült, hogy az emberre elég nagy megpróbáltatások várnak –, akkor azt mondtam, jó, végül is még polgármester nem voltam.

– Milyen kör volt ez pontosan?

– Ismerősök és barátok összejöttek egy családi háznál, illetve a legkülönbözőbb pártok és civilek képviselői is jelen voltak, valamint az, aki összeszervezte valamennyiüket. Nekem már akkor döbbenetes volt, hogy egyáltalán le tudnak ülni egy asztalhoz.

– Önt kifejezetten meghívták erre a találkozóra?

– Igen. Ez a kör egy ideje már gondolkozott azon, hogy ki lenne a polgármesterségre alkalmas személy, és július 25-én már nagyon közel volt a választások időpontja, október.

– Tehát megszervezték magukat, és önre gondoltak?

– Így van. Az igaz, hogy két évvel korábban már egyszer felvetette nekem ugyanaz a valaki, aki most megszervezte ezt a kört, hogy szerinte nagyon jó lennék polgármesternek, és vállalnám-e. Akkor azt válaszoltam, nem. Illetve egyetlenegy feltétellel igen, ha össze tudnának fogni. Na de Esztergomban is, ahogy Magyarországon általában, nem nagyon működik az összefogás, tehát én úgy gondoltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Mintha csak azt mondtam volna, hogy hozzatok le a Holdról egy embert. De megtették, összefogtak, tényleg ott ültek. S miután én korábban azt javasoltam, hogy inkább férfi legyen a jelölt, de ők nem vállalták, arra gondoltam, hogy én igazán mindent megtettem annak érdekében, hogy ne én legyek a polgármester, és mégis így alakult, akkor már csak a család mondhatja, hogy nem lehet. Megkérdeztem a férjemet és a fiamat, de ők azt mondták, ha gondolod, csináld. Végül is ők ismernek engem. Tudják, hogy máshogy gondolkozom a közpolitikáról. Két évet töltöttem Brüsszelben egy nemzetközi építészszervezet vezetőségében, és láttam, hogy másképp is működhetnek a dolgok. Mindezt végiggondolva igent mondtam.

– Ezek után arra lennék igazán kíváncsi, hogy miben látták a fő problémát azok, akik megtalálták? Látták, hogy valami nem működik, de mit gondoltak, hogy mi miatt? Egy személy, egy szemlélet vagy egy politika felelősségének tudták be?

– Egy személyre gondoltak. A szerveződés a kezdetektől egy személy ellen történt, és ezt a választás is jól megmutatta. Nem a tíz képviselőt, nem a Fideszt, nem a politikai irányvonalat, nem a jobboldaliságot, hanem egy konkrét személyt, Meggyes Tamást szerették volna leváltani.

– Ön egyébként hitt abban, hogy ha polgármester lesz, együtt fog tudni működni bárkivel, akiket megválasztanak? Ha adott esetben tíz fideszes képviselőt választanak meg, akkor velük?

– Igen, ezt gondoltam. Lehet, hogy naivság vagy balgaság volt, de egyrészt tényleg elhittem, hogy a Fidesz irányelve, a nemzeti együttműködési nyilatkozat rólunk is szól. Tehát nem számít, hogy ki milyen pártállású, vallású. Bajban van Magyarország? Bajban van. Bajban van Esztergom? Igen, bajban van. Nagy adósság van, tehát össze kell fogni, együtt kell dolgozni. Ráadásul én majdnem mindegyik képviselőt ismerem, sőt néhányukat gyermekkoruktól fogva, ezért még csak olyan aggályom sem volt, hogy a személyemet ne fogadnák el.

– Ugyanakkor a világhálón később elérhetővé vált az a videó, amelyen Megygyes Tamás beszél a választások napján este, már az eredmények ismeretében, a megválasztott fideszes képviselők és szimpatizánsok előtt. Idéznék néhány mondatot: „A polgármesterség elúszott. De a polgármesterség, az egy színpad. Egy ilyen szereplés egy széken. Erről szól minden. (…) Messze nem dőlt el ezzel a város jövője.(…) Tíz körzetből tizet megnyertünk, és pontosan tudjuk, hogy milyen feladatok várnak ránk, hiszen mindezt végeztük az elmúlt tizenegy évben. (…) A következő időben is ugyanez a helyzet. Csak a külvilág egy kicsit más feltételeket ad. Csak az eszközrendszer változott valamit. De mi nem. Nálunk van az erő, a hit és, én azt gondolom, az ész is, egy gondolati fölény is. Meglehetősen komoly.” Idézhetnék markánsabb mondatokat is, de ennyiből is kiderül, nem arról van szó, hogy ki lett próbálva az együttműködés, csak nem sikerült. „Kis baki” történt ugyan, mást választottak meg polgármesternek, de ettől még ott lehet folytatni, ahol abbahagyták, hiszen minden jelöltjük nyert. Ön 64,36 százalékkal győzött, de kire támaszkodhat a képviselők közül?

– Egy alpolgármestert sikerült megválasztani, ő az LMP képviselője, kompenzációs listáról került be. Ő is csak társadalmi megbízatásban dolgozik. [2011. március 16-án egészségügyi okokra hivatkozva lemondott – L. V.] A Fidesz-frakcióból nem akart senki alpolgármesterséget vállalni, illetve az MSZP-és képviselőt javasolták, akit mellesleg egyetlen bizottságba sem választottak be. Vagyis ez a megoldás csak politikai nyomásgyakorlásra lett volna jó, hogy bizonyíthassák, Tétényi Éva kifejezetten baloldali. Ateista, szocialista – mondják politikai ellenfeleim –, ami nem biztos, hogy olyan nagy probléma, csak konkrétan nem igaz.

– Én egy ideje már egy laboratóriumi kísérletként szemlélem Esztergomot. Miután megismertem az elmúlt egy-két évben itt történtek részleteit, látok hasonlóságot a helyi politikában tapasztalható módszerek, mentalitás, valamint a nagypolitikában az elmúlt években ellenzékből alkalmazott, jól bevált módszerek és eszközök között. Ilyen a címkézés is, a stigmatizálás mint a lejáratás eszköze, a működés öncélú akadályozása, és amikor romok keletkeznek a működésképtelenség miatt, akkor ehhez bűnbak keresése, a felelősség hárítása. Az a kérdés, hogy mindig bejön-e ez a fajta politizálás. Abban látok különbséget az országos politikához képest, hogy itt Esztergomban a választók kifejezetten azért akartak leváltani egy városvezetőt, mert nem tetszett a vezetői mentalitása, a módszerei. Ehhez képest most a visszatérése érdekében kerül elő az említett eszköztár. Ön használja a nyilvánosságot, folyamatosan tájékoztat, kivetíti a képviselő-testületi üléseket, blogot indít, mediációval akarja megoldani a közlekedési rend átszervezését stb. Mindez azt üzeni, hogy a demokráciát ki kell próbálni, közvetlenül megélt tapasztalattá kell tenni ahhoz, hogy építeni lehessen rá. Nekem kívülállóként, a híreket olvasva úgy tűnik, mintha az emberek kezdenék megérteni, hogy nélkülük ez a választást követően sem fog menni. Konkrétan a sikeres szemétgyűjtési akcióra, vagy a testület feloszlatására és új időközi választások kiírása érdekében indított aláírásgyűjtésre gondolok, ami jól halad.

– Ehhez hadd fűzzek hozzá pár dolgot. Tulajdonképpen ez az, ami jóérzéssel tölt el ebben a helyzetben, miközben minden jel arra mutat, hogy a lejáratásom a cél. Nemrégiben tartottunk egy alkotmányozó lakossági fórumot. Tele volt a díszterem. Miután felolvastam, hogy mit tartalmaz az alkotmánytervezet, sokan hozzászóltak. Jó hangulata volt az egésznek, mert mindenki úgy érezte, hogy fontos a véleménye. Elindítottam egy fórumsorozatot is „Közakaratot a döntéshozatalba” címmel, hetente járom a városrészeket, tájékoztatom az embereket a legfrissebb eseményekről. Általában 15-20 percet beszélek az elején, aztán lehet kérdezni. Ez néha több órát is eltart, Esztergomban az emberek sokat változtak az elmúlt félévben. Elkezdte érdekelni őket a politika.

– Röviden visszatérnék oda, hogy mi történt már a választást követő napokban. Választási csalással vádolták, nem foglalhatta el a szobáját, nem tudott alpolgármestereket választatni, a képviselő-testület nem volt hajlandó bizottságokat létrehozni az érvényben lévő szervezeti és működési szabályzat alapján, helyette új szabályzatot fogadtak el, ezzel visszavonták azokat a jogosítványokat, amelyek a korábbi a polgármestert megillették.

– A képviseleti demokráciában minden hatáskör a képviselő-testületé, kivéve, amit a törvény eleve a polgármesternek biztosít. Ő vezeti a testületi üléseket, öszszehívja, képviseli a testületet, de minden egyéb dologban, akár filléres beszerzések ügyében is a testületnek van joga dönteni, hacsak nem bízza meg ezekkel a polgármestert vagy a bizottságokat. Ugyanakkor a helyi önkormányzatokról szóló törvény 35.§ (2) értelmében a polgármester minden képviselő-testületi határozatot és rendeletet köteles aláírni. Hogy törvénysértő-e, azt később a Kormányhivatal, majd a bíróság állapítja meg, de addig érvényben marad, amíg a testület nem határoz újra róla.

– Az, hogy nem rendelkezhet azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel az általános gyakorlat szerint általában felruházzák a polgármestereket, illetve még az ülésvezetés terén is korlátoznák, olyan helyzetet eredményez, amire mint lehetőségre valószínűleg nem gondolt a jogalkotó. Nyilván nem feltételezett olyan képviselő-testületet, amely eleve gátolni akarja a lakosság által nagy többséggel megválasztott polgármestert feladatai végzésében. Ön beszélt már a nyilvánosság előtt is arról, hogy jelenleg kettős vezetés van a városban. Hogy néz ez ki pontosan?

– Miután mindenről a képviselő-testület dönt, kétharmados többséggel bármilyen döntést meghozhatnak. Mellesleg ez is érdekes áthallása a jelenlegi nagypolitikának. De láthatóan zavaró, hogy az üléseket én vezetem, hogy beszélek, hogy nyilvánosságot adok. A frakció nem jelent meg az alkotmányozási fórumon sem. Úgy tűnik, nem mernek szembenézni az emberekkel, ezért nem tartanak közmeghallgatást sem. Mindez azt mutatja, hogy éreznek némi kényelmetlenséget. A kettős vezetés lényege, hogy a döntést a testület hozza, viszont a szakmai irányítás a polgármester hatásköre. A legutóbbi testületi ülésen az történt, hogy ugyanazt a napirendi pontot, amit az előző alkalommal, az én előterjesztésemben nem voltak hajlandók tárgyalni, sürgősséggel napirendre vették, csak előterjesztőként nem az én nevem szerepelt. Amikor megkérdeztem, hogy miért, nem tudtak konkrét választ adni. Ha az okát keressük, más nem lehet, mint hogy az derüljön ki a jegyzőkönyvből, hogy polgármester asszony nem végzi a munkáját megfelelően, mivel az összes előterjesztést a képviselők, bizottságok kezdeményezik. Tehát nincs is rá szükség.

A másik hasonló furcsaság, hogy már tizenöt olyan határozatot hoztak, miszerint én törvénysértően működöm. Ilyen bűnöm például, hogy a polgármesteri hivatal udvarára a határozatnak megfelelően ingyenesen, de rendezetten állhatnak be a hivatali dolgozók. Most egy vizsgálóbizottság jött létre, amely az én „törvénysértő” tevékenységemet fogja tárgyalni.

– A jegyzőkönyvekben szerepel megjegyzésként, hogy az előterjesztéseknek volt előzményük, és hogy azokat ön is előterjesztette már korábban?

– Igen, ehhez mindig ragaszkodom, mivel tudom, hogy a jegyzőkönyveket vizsgálja a Kormányhivatal, ha ellenőrzési munkáját végzi. Az is rendszeres az üléseken, hogy arról szavaznak, adjanak-e szót soron kívül Meggyes Tamásnak. És mindig megszavazzák, mint ahogyan azt is, hogy beszélhet-e időkorlát nélkül. Egyszerűen nevetségesek a testületi ülések, mert nyilvánvaló, hogy a hatalom visszaszerzéséről szólnak, ráadásul mindez a nyilvánosság előtt zajlik.

– Az előfordulhat, hogy önt nem értesítik a képviselő-testületi ülésről?

– Egyelőre nem fordulhat elő, mert én hívhatom csak össze. De ezért nem mellékes, hogy mire ad lehetőséget az új szervezeti és működési szabályzat. Akadályoztatásom esetén más is levezetheti az ülést, s köteles azt a képviselők többségének soronkívüli kérésére abban az időpontban és helyen megtartani, amit meghatároznak. Ezért nem írom alá, s kész vagyok vállalni, hogy emiatt bíróság elé kerüljek. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy jogállamban, ha valamiről látom, hogy a jog- és alkotmányellenes, akkor nem vagyok köteles aláírni, hiszen a törvényes működésért én is felelős vagyok. A testület szerint nekem nincs mérlegelési lehetőségem, az önkormányzati törvény értelmében köteles vagyok minden döntést aláírni, és majd utóbb megvizsgálják a törvényességét. Csakhogy abban az időszakban (hónapokról, fél évről is lehet szó), amíg a vizsgálat folyik, kikerülhetne a látókörömből az önkormányzat tevékenységének egy része, miközben szakmailag irányítanom kell, szintén a törvény értelmében. Tehát nélkülem egyelőre nem kerülhet sor képviselő-testületi ülésre. Az előfordulhat, hogy nem jelennek meg elegen, és akkor nincsen meg a szükséges többség. Vagy nem vesznek napirendre kijelölt témákat. Most már gyakorlattá vált, hogy a napirend alapján felteszem a kérdést: mit hajlandók tárgyalni?

– Vezetés, irányítás, döntés kérdéskörében merül fel, hogy mi a helyzet az adósságrendezési eljárással? A bíróság elrendelte, kijelölt egy pénzügyi gondnokot, de a jelenlegi szituációban ez az ügy hogyan halad előre?

– Az a helyzet, hogy most el kellene fogadni egy reorganizációt, és van egy válságköltségvetés. A kétharmadot adó frakció által elfogadott válságköltségvetés büntető, amely miatt az embereket sanyargatni kell. (Zárójelben megjegyzem, az egész adósságrendezés az előző ciklusok városvezetése miatt szükséges, tehát ebben a hozzáállásban is van egy érdekes csavar.) Ha az egyezségek nem köttetnek meg két hónapon belül, akkor vagyonfelosztásra kerülhet sor. Megygyes Tamás retorikájából következtetve egyáltalán nem biztos, hogy ezt valóban el kívánja kerülni, csak közben ezt már rám fogja. Engem vádol azzal, hogy én erre játszom, sőt tavaly november 18-án azt mondta, hogy polgármester asszony csődbe viszi a várost, mindent el kell adni, s Esztergom egy kis falu szintjére fog lesüllyedni. Most valódi munka nem folyik a hivatalban, mert van ugyan egy jegyző, de ő éppen beteg, illetve az irodavezetők egy része elment máshová dolgozni, a frakció döntése értelmében pedig nem lehet felvenni munkatársakat a hivatalba. Minden héten testületi ülés van, az apparátus nem tudja utolérni magát, folyamatos hajtásban van a szakgárda. Ha nem készül el a reorganizáció, akkor sajnos az egyezségek megkötéséhez nincs meg a pénz.

– A költségvetés, amelyet az aljegyző állított össze a pénzügyi osztály dolgozóinak bevonásával, megfelelt ennek a célnak? Ez volt az, amit a képviselő-testület módosító indítványával felülírt, ugye? Mit szólt mindehhez a pénzügyi gondnok?

– Sajnos a pénzügyi gondnok megszavazta a módosított válságköltségvetést, arra való hivatkozással, hogy ha azt, akkor nem fogadja el a bizottság, rögtön vagyonfelosztás következett volna. Én másképpen gondolkodom, hiszen az általam javasolt válságköltségvetést, éppen ezért, szintén mindenki megszavazta volna. Csak éppen az embereknek abszolúte nem mindegy, hogy abban a költségvetésben, amit megszavaznak, nulla forint van-e kátyúzásra, zöldfelület fenntartásra, az intézményeinknek 20-30 százalékkal csökkentett költséggel kell-e működniük, vagy nem.

– Hogy jött létre ez a bizottság?

– A törvény mondja ki, hogy adósságrendezési eljárás esetén létre kell hozni egy adósságrendezési bizottságot, amely minden önkormányzati vagyonnal kapcsolatos kérdésben diszponál. Ezek a kérdések ilyenkor a képviselő-testület hatásköréből a bizottság kezébe kerülnek. A bizottságba be kell választani a pénzügyi bizottság elnökét (ő személy szerint egyébként a Fidesz-frakció elnöke), valamint egy további személyt a képviselő-testületből. A testületi tagok pedig Meggyes Tamást választották, ami azért érdekes dolog, mert éppen azt az embert delegálták, aki miatt az egész eljárás elindult. A bizottság tagja rajtuk kívül a jegyző, a pénzügyi gondnok és a polgármester. A fideszes testületi tagok az általam előterjesztett válságköltségvetéshez kitaláltak egy módosító indítványt, amit átnyomtak a testületen, annak ellenére, hogy akkor még az adósságrendezési bizottság meg sem tárgyalta. Én kértem, hogy a bizottság tárgyalja újra a módosító indítványt, mivel a bizottság kihagyása súlyos dolog, és sérti az önkormányzat érdekeit, meg több törvényi rendelkezést is. Újratárgyalták, és a pénzügyi gondnok is rábólintott a módosító költségvetésre, 4:1 arányban leszavaztak.

– Mikor telik le pontosan az a határidő, amikorra meg kell állapodni a hitelezőkkel?

– Június 20-a körül.

– Tehát ha addig nem jön létre megállapodás a hitelezőkkel, akkor vagyonfelosztás lesz.

– Igen.

– Vajon az emberek értik, hogy pontosan mit jelent a helyzet különböző megoldása?

– A lakossági fórumok is azért vannak, hogy tudjak beszélni az emberekkel. Nincs újságunk, mivel a városi lap még keresi a helyét, van egy kivetítőnk, van két városi televízió meg az internet. Visszatérve arra, hogy az emberek mit értenek, ebből a szempontból nagyon ügyes propaganda éri el őket naponta: Hát kátyúsak az utak! Hát szemét van! Nem vágják a füvet! Hát a polgármester sajnos alkalmatlan.

– A módosított és végül elfogadott válságköltségvetés, amely az intézmények működéséhez csak néhány hónapos működés költségeit biztosított, nem azért alakult így, mert ennyi időt jósoltak a kettős vezetés fennmaradásának?

– Talán. Az alakuló ülésen a fideszes képviselők azt mondták, hogy hat hónapig nem adnak alpolgármestert, hozzátették, hogy majd meglátják, hogyan lehet velem együttműködni. Most éppen ott tartunk, hogy „sorozatos törvénysértéseket” követek el. Erről születnek határozatok, mint mondtam, már tizenöt ilyen van. Ez mind abba az irányba is mehet, hogy igazolja a polgármester alkalmatlanságát.

– Visszatérnék az adósság ügyéhez. Ön csak akkor szembesült ezzel a körülménnyel, miután megválasztották?

– Hallottam róla, és jelentek is meg a sajtóban cikkek erről, hogy milyen nagy az eladósodás, de megmondom őszintén, abban a formában nem hittem el. Aztán kiderült, hogy már az utolsó utáni pillanatban vagyunk.

– Miből áll az adósságállomány?

– Van kb. 16 milliárdnyi svájci frank alapú kötvénykibocsátás, van egy 4,5 milliárdnyi másik. Egy jellemző adat: ezt a 4,5 milliárdot tavaly áprilisban kezdték el kibocsátani és októberre maradt még belőle 1,2 milliárdnyi. Tehát ez összesen kb. 20 milliárd hosszú lejáratú adósság. Van továbbá ún. belső adósságállomány, amely a cégeink felé áll fenn, ez olyan 980 millió, a kórháznak 780 millióval tartozunk, a Szent Miklós Alappal leterhelt visszafizetés 610 millió, a kifizetetlen számlaállomány meg olyan 1,4 milliárd.

– Hova lett a pénz?

– Részben ingatlanvásárlásra, részben beruházásra, amelyek most veszteségesek, részben elköltötték bármire. Például az egyik közművelődési intézményünk, a Várszínház és Kultúrmozgó Esztergom Nonprofit Kft. 120 milliót kapott évente támogatásként, a Városőrség 120 millió körül, úszásoktatásra 90 millió körül költöttek. Vagyis „ide is adok, oda is adok” alapon. Ha összeadódnak a 100 milliós összegek, azokból kitűnik, hogy ez a pénz egyszerűen elköltődött. Most keressük, hogy hova, mert ez nagyon-nagyon sok pénz. Van ez a 20 milliárd, és ha évente 2 milliárd az iparűzési adó, amit pluszban befizetnek, 10 év alatt az is 20 milliárd, tehát végül is 40 milliárdot keresünk.

– Az ön válságköltségvetése ezt a helyzetet kezelné?

– A válságköltségvetés csak a kötelező feladatokat finanszírozhatja. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat mást nem csinálhat. Nem adhat el, nem vásárolhat, nem vállalkozhat, nincs önként vállalt feladat, nincs támogatás, csak az alapfokú oktatás, egészségügy, közterület-fenntartás és a hivatal működtetése. Ez olyan 9 milliárd körüli összeg. Most azt kellene megnézni, hogy mi az, ami csökkenthető, vagy a bevételek növelhetők-e, tudjuk-e fizetni az adósságszolgálatot. A módosító javaslat miről szól? Hogy kihúztak ebből 500 milliót, és ezt ajánlották fel a bankoknak. Csak ez azért nem működik, mert közben az intézmények tönkremennek. Ráadásul jogszabályellenesen vontak meg pl. szociális támogatásokat. Egyeztetés nélküli megvonások voltak, s lehetőleg olyan területekről, ahol az emberek megérzik.

– A veszteséges beruházásokat, mint amilyen pl. az élményfürdő, az önkormányzat tartja fenn?

– Igen. Az önkormányzat tulajdonában álló Strigonium Holding Zrt. keretében működnek a városi cégek, többek között a fürdő is. Természetesen ezeknek a cégeknek önállóan kéne gazdálkodni, de most derült ki, hogyha nem kapnak az önkormányzattól támogatást, akkor tönkremennek, mert nincs, aki berakja a pénzt. Nagyon kevés cégvezető volt, aki elkezdett önállóan vállalkozni. Maga a gondolat jó volt, hogy munkahelyeket teremtsenek, csakhogy ezt az önkormányzat finanszírozta.

– Próbálom megérteni a képviselő-testület törekvéseit: miben reménykedtek, hogy mi fog megváltozni, ha a veszteséges létesítmények viszik továbbra is a pénzt, és nagyobb bevétel nem várható?

– Véleményem szerint talán arra számíthattak, hogy eltelik a fél év, az adóssághalmaz egyre nagyobb lesz, és mivel ez a helyzet fenntarthatatlan, a rendszer előbb-utóbb összeomlik. Az országos politikában már beszélnek arról, hogy adósságrendezést kéne több helyen elindítani, hogy 31 milliárdot félreraknak a bajban lévő önkormányzatok megsegítésére. Arról is beszélnek, hogy ha bizonyos adósságot halmoz fel egy önkormányzat, annak milyen szankciói vannak, vagyis ez egy országos probléma. Eredetileg talán arra gondoltak, hogy Esztergomot – mintavárosként kezelve – esetleg megsegíti a kormányzat, ha a polgármesteri szék az övéké marad. De mivel nem így történt, velem meg egyelőre nem kívánnak együttműködni, ez a helyzet, amit látunk.

 

 

***

 

 

– Csaknem egy hónappal később folytatjuk az interjút, az események Esztergomban ugyanis olyan sebességgel haladtak, ami indokolttá tette, hogy megjelenés előtt visszatérjünk a történtekre. Egyrészt Tétényi Éva bejelentette akadályoztatását. Amíg a helyzet nem változik, nincsenek meg a feltételei annak, hogy munkáját végezni tudja az előírásoknak megfelelően, nem hívja össze és nem vezeti le a testületi üléseket, kivéve azt, amely a reorganizációs terv elfogadását célozza. A másik apropó az április 8-án lezajlott zarándoklat, amikor kétszázadmagával gyalog indult a fővárosba, hogy személyesen adja át a város kérését Orbán Viktor miniszterelnöknek, a város díszpolgárának, hogy támogassa a képviselő-testület feloszlatását. Továbbá a nyilvánosság előtt vita kezdődött arról, hogy melyik fél miatt is nincs együttműködés a város vezetésében, és hogy az adósságrendezési eljárás megindítására feltétlenül szükség volt-e. A képviselő-testület fideszes frakciójának vezetője legutóbb egy tévéműsorban úgy nyilatkozott, hogy Esztergom azért van bajban, mert ön elindította az adósságrendezési eljárást. De úgy tudom, a jogszabály nem ad mérlegelési lehetőséget az eljárás megindítására bizonyos feltételek fennállása esetén. Az önkormányzati törvény szerint pedig a gazdálkodás biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért viszont a polgármester felel.

– A testület fideszes frakciójának jogértelmezése általában elég sajátos. Ezen a héten például úgy tartottak (szerintük) képviselő-testületi ülést, hogy azt nem a polgármester vezette le. Erre az eljárásra sem az önkormányzati törvény, sem a hatályos szervezeti és működési szabályzat nem ad lehetőséget. Az természetes – s ezt deklaráltam is –, hogy mindazon döntéseket, amelyeket az önkormányzat képviselő-testületének meg kell hozni, meghozzuk, mivel erre egyrészt a törvény kötelez mindannyiunkat, másrészt Esztergom város jövőjéért vállalt felelősségem alapján meg is kell tennem.

– A készülő reorganizációs terv végül melyik költségvetésen alapul? A képviselő-testület által utóbb módosított és elfogadott válságköltségvetésen?

– Igen. A reorganizációs terv előreláthatólag két-három évre megszabja, hogy mi lesz majd az önkormányzat bevételi és kiadási oldala. Ez a válságköltségvetésre épül, aminek alapján csak a kötelező feladatok végezhetők el. A főszámok nem, maximum az elosztás változhat. Ez a mostani, a Meggyes-csoport által elfogadott válságköltségvetés a város lakosságát bünteti. Ráadásul nem is a jogszabályoknak megfelelően történt az elosztás. A 9,3 milliárd forint főösszeg azonban adva van, ebből ki kell gazdálkodni a működést, valamint a hosszú távú hitelek visszafizetését, illetve a felhalmozódott és a 60–90 napon túl lejáró tartozásokat.

– Ez az adósságrendezési bizottsági ülés ezek szerint nem volt szabályos. De miért hívták így össze, amikor ön is ígéretet tett arra, hogy ebből a célból összehívja és levezeti a testület ülését?

– Meggyőződésem, hogy ez egy próba. Ha a felügyeleti szerv elfogadja, hogy ez törvényes, vagy a határozatok csak úgy átmennének, és ezt végrehajtatnák, akkor ezek után rám akár nincs is szükség. Tehát „kipróbálják”, hogy meg lehet-e ezt csinálni egy demokratikus jogállamban, másrészt pedig ismerni kell az előző polgármester gondolatvilágát: őt nem nagyon szokta korlátozni semmi. Ha elhatározta, hogy április 12-én ülést tart, akkor ülést tart.

– Akadályoztatásának bejelentésére a Kormányhivataltól érkezett hivatalos reakció?

– Nem érkezett. A törvény három okot sorol fel: betegség, tartós távollét és egyéb ok. Az egyéb ok, hogy a munkámat teljes mértékben gátolják. Számba vettük ezeket: nincs megfelelő jegyző, sorozatban leseperték, illetve nem voltak hajlandók tárgyalni a város érdekében szóló előterjesztéseket, a hangnem is olyan, ami teljes mértékben megviseli az embert. Eddig nem érkezett ezt kifogásoló észrevétel.

– A reorganizációs terv elfogadása milyen aktussal történik?

– Erről rendeletet hoz a testület. Zárt ülésen, személy szerinti szavazással. A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény írja elő az eljárási rendet, éppen most egyeztettem a pénzügyi gondnokkal, hogy a reorganizációs terv és a hitelezőkkel kötött egyezségek, illetve a hitelezők csoportokra bontásának kell mindenképpen szerepelniük benne. Továbbá jó lenne, ha a végrehajtáshoz szükséges határozatokat is meghoznánk, mert valószínűleg például támogatási szerződéseket kell módosítania vagy hatályon kívül helyeznie a testületnek, vagy dönteni kéne létszámleépítésekről, intézmény-összevonásokról. Nagy bánatomra nem működik a hivatal, hiába szeretném, hogy ezt készítsék elő, nem nagyon megy, ráadásul időhiányban is szenvedünk.

– A jegyzőnek mi a véleménye az ön nélkül összehívott ülésről, szerinte ez rendben van?

– A jegyző általában beteget jelent a testületi üléseken, tehát ilyenkor az aljegyző helyettesíti. Az aljegyző aggályát kifejezte, de ott maradt a testületi ülésen. [Pár nappal később a jegyző aláírásával hitelesítette a meghozott döntéseket – L. V.]

– A jegyzőkönyvet a polgármesternek és a jegyzőnek kell hitelesíteni, de mi van akkor, ha a polgármester nem fogja megtenni? Vajon a Kormányhivatal ezt hogy venné?

– Ez majd kiderül, de már az ülést sem lett volna szabad így levezetni, mert erre semmiféle felhatalmazásuk nem volt.

– Ha megszületik a reorganizációs terv, ez a vagyonfelosztás elkerülését jelenti?

– Nem biztos. A reorganizációs terv arról szól, hogy milyen gazdálkodást kell követnie az önkormányzatnak. A következő három évben 2,1 milliárd forintot meg kellene takarítani a kötelező hiteltörlesztéseken felül. Ismerve az önkormányzat jelenlegi gazdálkodását, ezt nem nagyon tartom megvalósíthatónak. Ráadásul ha tudjuk, hogy az összes olyan kifizetés, amely nem a bankokkal való hosszú távú megegyezés része, az 4 milliárd körüli összeget tesz ki, s akkor még a belső, a cégeink felé fennálló adósságállományról nem is beszéltünk. Tehát a végrehajtásban van a megoldás kulcsa. Mindemellett azok a feltételek, amelyeket most a képviselő-testület elfogad, nem biztos, hogy megfelelőek lesznek az egyes hitelezők számára, akikkel az egyezséget meg kell kötni. Tehát ha egyezségek nem születnek meg, akkor is vagyonfelosztás jön. Ha pedig az egyezségek megtörténnek, de mégsem tudjuk teljesíteni a feltételeket, akkor jön egy újabb adósságrendezési eljárás. Erre lehetőséget ad a törvény még ezek után is. Ami még aggályos, hogy Esztergom városnak nincs olyan vagyonkatasztere, aminek alapján a piaci ár és a nyilvántartásban szereplő érték különbözetét meg lehetne mondani, illetve ez most készül. Azt is meg kellene vizsgálni, hogy ez az ingatlanfedezet elég-e a bankokkal való egyezségkötéshez, normális esetben egy 16 milliárdos kötvény-kibocsátáshoz mennyi vagyontárgyat kellene jelzáloggal megterhelni, és akkor még nem beszéltünk az összes többi hitelezői igény kielégítéséről.

– A zarándoklat végén átadott levélre érkezett hivatalos reakció?

– Nem érkezett.

– Végeztem egy számítást, hogy az átadott 7519 aláírás milyen arányt képvisel a választáson részt vevő és érvényes szavazatot leadó választópolgárok számához képest. Ők 12 611-en voltak Ez bizony 60 százalékos arány. Ha ezt öszszevetjük az alkotmány ügyében az úgynevezett nemzeti konzultáció keretében visszaküldött válaszok számával és arányával, akkor különösen jelentősnek kell értékelnünk a közakarat megnyilvánulását Esztergomban. Mi ezek után a stratégia? Mi történik akkor, ha a parlament nem oszlatja fel a testületet, és ön sem mond le? Mi vezethet ki a patthelyzetből?

– Az aláírásokból és a zarándoklatból úgy tűnik, a város egyelőre még azt szeretné jobban, ha a testület változna. Miután az érdemi döntések nem születnek meg, sőt a testület azon „munkálkodik”, hogy engem ellehetetlenítsen, és ezzel a városlakóknak is bosszúságot okozzon, gondolok például az útkátyúzás elmaradására, úgy gondolom, hogy ezt az állapotot akkor is meg kell szüntetni, ha nem akarják „föntről” megoldani. Nem kell nagyon messzire mennünk, most például a testületi ülés levezetése és öszszehívása történt törvényellenesen, tehát ha maga a működés is alkotmányellenességet bizonyít, annak előbb-utóbb ennek mégiscsak hangot kell adnunk. Utánanéztem, Tápiószele volt 2004-ben az a település, ahol a parlament feloszlatta a testületet működésképtelenség miatt. Másfél évig tartott, remélem, hogy nálunk nem kell azért annyi idő ehhez. Van egy-két törvényellenes rendeletünk, mint az ominózus szemétrendelet, és a képviselő-testület működésében is lehet olyan jellegű hibákat találni, ami erre okot adhat. Mi mindenesetre jelezzük ezeket az Alkotmánybíróságnak és a Kormányhivatalnak.

– Ön egy esztergomi honlapon érdekes összefoglalót tett közzé arról, hogy miként volt akadályoztatva a munkájában. 400, a város sorsát befolyásoló előterjesztéséből úgy sepert le 255-öt a Fidesz-frakció, hogy vitára se lett bocsátva. Volt olyan alkalom, hogy 33 előterjesztésből csupán hármat, máskor 42-ből egyet voltak hajlandók megtárgyalni. Érdekes a helyi közlekedés ügye, amit ön 2011. január 14-én, január 20-án, február 3-án, március 17-én igyekezett napirendre vetetni, sikertelenül. Április 3-án jelezte a Vértes Volán, hogy három évi nem fizetés után megelégelte a helyzetet. De hasonlóan említhető a szemétügy, a belvárosi piac elhanyagolása, a parkolási rendszer megoldatlansága. Utóbbiakat különösen nem értem. Hiszen bevételt hoznak a városnak.

– Ezek olyan területek, ahol ha valami probléma merül fel, az azonnal meglátszódik.

– Nagyon súlyos dolognak gondolom, hogy tényszerűen felsorolható, hányszor szerepeltek napirendi előterjesztésként ezek az ügyek, és minden esetben tárgyalás nélkül lettek elvetve. Azért a képviselő-testületnek kellene valamilyen ésszerű magyarázatot adni erre a nyilvánosság előtt, hogy milyen koncepció indokolta a halogatást. Hacsak nem valóban az, hogy legyen minél több a megoldatlan probléma.

– Ahogy telik-múlik az idő, ez egyre jobban kiderül. Sőt most az adósságrendezés során Meggyes Tamás kijelentette, hogy mindenkit 100 százalékon szeretnének kielégíteni, ami egy nagyon szép dolog, csak mindezzel azt kívánja bizonyítani, hogy az adósságrendezési eljárásra nem is volt szükség. A számok azonban nem hazudnak. Mennyi pénzünk van? Milyen a vagyoni helyzetünk? Ezek mind olyan adatok, amelyekből lehet olvasni, s a cél az én munkám ellehetetlenítése. Az, hogy emiatt az emberek is szenvednek, úgy tűnik, nem elég fontos szempont. Egy személyes ellentétnek 30 ezer ember viseli a hátrányos következményeit.

– Sajátos szituáció, amikor kirakatba kerül, hogy egy önkormányzat nem működik, s a képviselő-testületben ugyanúgy kétharmada van a most kormányzó pártszövetségnek, ahogyan a parlamentben is. Azt szokták mondani, hogy a kétharmad felelőssége kötelez. Esztergom képviselő-testületének sorsa a kormány kezében van, mert a kormánynak van hatásköre arra, hogy a feloszlatását kezdeményezze. Ha a kormány úgy dönt, hogy neki nincs tennivalója, nem lát alkotmányellenességet az itteni működésben, akkor ez az egész ország minden képviselő-testületének üzenet, hogy ez így rendben van.

– Ez súlyos üzenet lenne. Amikor azt kérdezték tőlem, sikeres volt-e a zarándoklatunk, azt válaszoltam, hogy igen. Mert minden válasz, ami a kérelmünkre adható, jó válasz lesz. Ha foglalkoznak a város kérésével, akkor az bizonyíthatná, hogy nemcsak szólam a nemzeti együttműködés és a megújulás. A béke, az egyetértés nemcsak szép szavak, hanem tett is követi őket. Ha viszont engedik, hogy az események úgy folyjanak tovább, ahogy most zajlanak, akkor elgondolkozhatunk mindannyian, hogy milyen a döntéshozatal az egész országban.

– Figyelve a nyilatkozatokat újabban az esztergomi történések olyan értelmezése is megjelent a nyilvánosságban, hogy az ellentétek a testület és a polgármester között az adósságrendezési eljárással kezdődtek, holott a híradások már a választást követő naptól kezdve csak konfliktusokról szóltak. Másrészt pártpolitikai színezetet is igyekeznek adni a szembenállásnak, miközben minden párt – a Fideszt kivéve – ma már a testület feloszlatása mellett foglal állást.

– Sőt hadd jegyezzem meg, hogy már a fideszes szavazók is így gondolják. Amikor a zarándoklatra indultam, egy középkorú házaspár, akikről tudom, hogy Fidesz-szavazók, megölelgetett és elnézést kért, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Itt már rég nem pártpolitikáról van szó. Nem valamely párthoz való kötődésről, hanem a demokratikus joggyakorlás ügyéről. Ez az, ami mellett kiállok és ki is fogok állni.

– Most, amikor az alkotmányozás folyamatában sokak szerint a plurális demokrácia a tét, sokan gondolják úgy, hogy Esztergomban, egy másfajta közpolitikáért való küzdelemben hasonló tét jelenik meg. Volt, akinek az ön szelíd, de következetes küzdelméről – persze idézőjelek között – Gandhi mozgalma jutott eszébe. Valóban van ebben valami. Egyrészt az üzenet miatt, hogy egyetlen ember is el tud indítani jelentős folyamatokat, ha hatásosan képes megjeleníteni és képviselni egy fontos ügyet, összefogásra sarkallva sokakat, másrészt tényleg úgy figyeli most Esztergomot az ország demokratikus érzelmű polgárainak többsége, hogy az egész ország jövője szempontjából fontos ennek a küzdelemnek a végkimenete.

– Úgy szoktam fogalmazni, hogy az embereknek össze kell tudni fogniuk valamilyen közös cél érdekében. Nem valami ellen, hanem valami mellett. Ez a jövő.

 

 

Kapcsolódó írások:

Lánczos Vera: Nincs ok optimizmusra A kérdésre, hogy vajon egy év múlva hol tart az...

„Egyszerűbb rendőrt hívni, mint húszéves programot kitalálni” – Hack Péterrel beszélget Rádai Eszter – Félreértem a helyzetet, ha az Esztergomban az önkormányzati választások...

 

 

Cimkék: Esztergom, Lánczos Vera, Tétényi Éva