Sándor Erzsi: Szerencsétlen játék (Casino 1., 2., 3. Televíziós sorozat, RTL Klub, 2011. február. Rendező Szurdi Miklós.)

Rémlik valami hackerekről szóló RTL-es sorozatpróbálkozás, amelyben Hujber Ferencnek kellett volna elhitettető intellektuális erővel, színészileg föltörnie valami banki hálózatot. A hájteken pallérozott számítógépes ismeretekkel rendelkező nézők az első másodpercben, a színészi játékra érzékenyek a másodikban kattantak le a sorozat talán hat-hét epizódot is megért szériájáról. Az ezredfordulón jártunk akkoriban. A pár évvel később indított Szeress most! sorozatot Sváby András Naplójával szemben küldték csatába az RTL Klubon. Svábyt még csak-csak, a Szeress most!-ot egyáltalán nem tudom már felidézni magamban. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy a sorozat kapott vagy másfél év türelmi időt, hogy bebizonyítsa a nézhetetlenségét. A Barátok köztre hivatkoztak, lévén azt se nézte eleinte a kutya sem, aztán most nem lehet levakarni róla a nézőket. Erre hivatkoznak most azok is, akik a Casino elestén búsonganak. Igaz, a barátokközt-szerű napi soap-ok egészen más típusú sorozatok, mint a heti jelentkezésű dramatic series-ek. Egyszerűbben fogalmazva: Magyarországon a közepesnél rosszabbul foglalkoztatott szinkronszínészek által elszerepelt, hétköznapi érdektelenségekről szóló, fékezett habzású szappanok beleeszik magukat a nézők mindennapjaiba, és családi egységgé olvadnak össze velük. Arra szakosodott tudományos elmék már biztosan elgondolkoztak azon, hogy a szappanoperák tökéletesen átlagos és érdektelen szereplői minden ízükben hasonlítanak az őket nézőkre és azok tökéletesen átlagos és érdektelen családtagjaira is. A televízióban naponta megjelenő pszeudoszínészek által megjelenített pszeudoemberek iránt a néző őszinte, szenvedélyes érzelmeket táplálhat, igazi személyes ismerőseinek érezheti őket. Eközben el is felejtődik, hogy a néző saját családtagjai évszámra rá sem nyitják az ajtót.

A Casino című dramatic series csak három epizódot kapott az RTL-től, hogy bizonyítson. A tét nem volt kevesebb, mint az alkalmankénti 30 százalék feletti nézőszám produkálása fejében további kilenc-tíz rész megvásárlása. Tokkal, vonóval. A nézőkben nagy volt a jóindulat, mert az első részt több mint egymillióan nézték, és ezzel meghaladták a bűvös 30 százalékot, a második részt már jóval kevesebben: menet közben nagyjából a nézők negyede megfutamodott. Gondosan mérték azt is, hányan kattintottak át közben, másfelé. Így aztán a Casino a harmadik résszel végleg elkaszálta magát. Pedig a kereskedelmi tévéknek nagy szükségük lenne az arculatukat meghatározó, saját gyártású sorozatokra. Miképpen a Való világra vagy a tehetségkutatókra is. A Casino készítői nem is adják fel. Hiszen – szerintük – ha összeadjuk a három alkalom százalékai mögötti nézőket, kijön vagy másfél millió ember, ám ez csak arra lesz elég, hogy a sorozat készítői tovább házaljanak más és kisebb kereskedelmi televízióknál, ahol azért nagyjából sejtik, hogy a másfél millában hányan vannak megszállott RTL-nézők, hányuknak ragadt be a távirányítógombjuk, és hányan családtagok.

A Casino kudarcát egyszerű lenne a nézői igénytelenségre fogni. Ilyen rossz, és mégse kell? Bár a kertévésorozat nézőit (meg egyebek nézőit is) sohasem tudom kellőképpen alábecsülni, mégis hajlamos vagyok azt hinni, nem a nézőkben, hanem a sorozat készítőiben van a hiba. Nagy lehetőséget szalasztottak el, hiszen magyar gyártású tévésorozatra alig jut pénz és megrendelés. Most alkalom lett volna valódi színészekkel valódi izgalmat, valódi humort, valódi televíziós szériát gyártani. Nem tudom, mi a nagyobb hiba: 19-re lapot kérni, a munkanélküli-segélyt föltenni a nullára, vagy elhúzni egy ilyen sorozat forgatási lehetősége mellett. Holott a kudarc nagyjából prognosztizálható volt. Miképpen is lehetne a szerencsejátékkal foglalkozó szponzorok pénzéből olyan vicceskrimi-sorozatot gyártani, amelyben a szerencsejátékosok sem és a félkarú rablókkal tömött hely sem tűnik bűnös és gonosz dolognak? Miképpen is lehetne szponzorok pénzéből kicsit terhesnek lenni? A pénz diktál, és az állami támogatások befagyasztása vagy zárolása után a produkció nyilván az életben sem fogja megkapni a Magyar Mozgókép Közalapítványtól pályázott forintjait. De nyilván nem ez most a legnagyobb veszteség.

Amúgy maga a műfaj meghatározása is amőbaszerű víziónak tűnik, bár természetesen van ilyen. (Zsiráf is van.) Dramedy – írták róla a készítők. Nagyjából azért, mert a néző krimiből az amerikait szereti, comedyből talán a hazait is elfogadja. Csakhogy ha valami nem egyértelmű, nem minden kétséget kizáró, ha félreérthető és homályos, akkor elbizonytalanítja a nézőt. Aki erre továbbáll.

Szurdi Miklós rendező arra a véletlenre bízott mindent (vagy sokat), amely a Família Kft.-t éveken át sikerrel tartotta meg a képernyőn. Azt a véletlent, amelyet rendszerváltozásnak hívtunk, és amelyben a Magyar Televízió önsúlyánál fogva még televíziós sorozatot rendelt és fizetett. A Família Kft.-nek éppen az RTL Klub és a TV2 megjelenése küldte el a selyemzsinórt. A végső pusztulásig elkészült ugyan vagy háromszáz epizód, a Família Kft. újrakezdéséhez mégsem fűzhettek reményt az egykori készítők. Mégis megpróbálták átmenteni magukat, ha már lehetőségük támadt. A valódi színészt alig látó nézőnek Baranyi László szerencsejáték-függő nagypapájától és Xantus Barbara szerelmi kalandra készülő teremfőnöknőjétől kellett volna felidéznie magában a famíliakáeftés dézsavűt. Lehetne ostorozni a színészi munkát, de minek, ha nincs mit játszaniuk. A féldimenziós figurákról még azt sem döntötték el a forgatókönyvírók, hogy szeressük vagy ne szeressük őket. Xantus Barbara enyhén egyénített figuravonásait nyilván az otthoni vacsora- és egyéb megvonásokkal kényszeríthette ki Szurdiból. A háromrészes sorozatra jutó kiló(bite)nyi nyomtatott és on-line bulvár megjelenésekből sehol sem mulasztották el megjegyezni, hogy férj és feleség ők, bár Szurdi-dinasztiából a nézők már régen perfektek. Azt nem verték nagydobra, hogy a szerencsejáték-függő nagypapa apakomplexusos lánya Dévényi Ildikó – a másik forgatókönyvíró, Moravetz Levente párja –, aki nyilván otthon, zárt térben, konyhában előadott ráutaló magatartásával kényszeríthette ki a szerepét, amelyet aztán nem azért nem tudott eljátszani, mert híján lenne bármiféle színészeti tálentumnak, hanem azért nem, mert nem volt mit. Bár felmerül a gyanú, hogy hitvesi bosszúnak köszönheti a kellemetlen, humortalan, érdektelen karakterét. Moravetz Levente színészként, rendezőként, szerzőként, dramaturgként és néha színházigazgatói pályáznokként ismerhető. Szurdi Miklós vele együtt jegyzi a Casino forgatókönyvét. Ha egész életükben csak egymás munkáit olvasgatták, akkor is észre kellett volna venniük azt a pillanatot, amikor az unalomtól először esett bele a fejük a laptopba, írás közben. Ugyanazt a pillanatot, amikor az ébredő néző először a távirányítója után nyúlt. A Casino három része alatt felvetett és elvarratlan szálai közt szinte egy sem akadt, ami igazán érdekes lett volna. Az előkészítő három rész után a néző joggal érezhette úgy, mindent látott. A karakterek között nem akadt egy sem, akivel azonosulni tudott volna, vagy legalább aggódott volna érte egy kicsit. A szereplők eljövendő sorsa is érdektelennek tűnt, miképpen az addig megismerhető is az volt. Az általános közhelyparádéban mégis kiemelkedő banalitás volt a pókerasztalnál beszélgető politikus és újságíró, és aztán a média felelősségére hivatkozó bornírt tévériporter. Ezekben a pillanatokban volt igazán tetten érhető a forgatókönyvírói gyávaság, a mindent megúszás, nyilván a kereskedelmi televízióknál feltételezett konfliktuskerülés jegyében. Holott talán az RTL Klubnak megért volna néhány százaléknyi nézői mosolyt egy kis önirónia. Sohasem fogjuk megtudni. Ami biztos, hogy mindazok, akik nagyobb tétekben tettek a Casino sikerére, mellényúltak. Ám a szerencsének ehhez az égvilágon semmi köze sincsen, ezt előre lehetett tudni. Ha a néző nem azt látja, amit néz, akkor nem fogja nézni azt, amit lát.

 

 

 

 

 

Casino 1., 2., 3. Televíziós sorozat, RTL Klub, 2011. február. Rendező Szurdi Miklós.

 

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Én vagyok a szomszédom (Szomszédok sorozat, ismétlés 1–331. rész az m1-en, naponta. Rendező Horváth Ádám.) Megértem Horváth Ádámot, amiért 2005-ben nem engedte a Szomszédok magyarázatokkal...

Sándor Erzsi: Tibeti hantámba (Lomini mester az Asztro show-ban. RTL Klub, 2011. 11. 11.) Most akkor Asztroshow-t mondjak, vagy Ezotévét? Valaki mondja már rá...

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.) Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet...

Sándor Erzsi: Kicsit terhes (Színházak csatái – Honfoglaló. Kvíz- és stratégiai játék a Duna TV-n.) Kamuztunk – mondja Ascher Tamás, a Színház és Filmművészeti Egyetem...

 

 

Cimkék: Sándor Erzsi