Tass Marianne: Megfordult táj; Öregember

 

 

Megfordult táj

 

 

Ahol sátor volt, most a varjak ülnek,

ahol hó volt, ott tó van megint.

Nyújtom neked, és nem tudod átfogni,

a tekintet a semmibe tekint.

 

 

Elmozdult fény és ámítások

keringenek csak múló táj felett,

a köpenyed keringő szárnyként csapkod,

üres tájban üres az üzenet.

 

 

Nem is látom és megfordult köröttem

lehet hogy most őserdőben vagyok,

a forgószínpad történését éjjel

folyton forgatják néma angyalok.

 

 

 

Öregember

 

 

Négy követ keresett

csak a négy kő maradt meg emlékezetében

nem mozdult semmi

tegnap óta

régi asszonyok

burkolóztak selyemkendőbe

hiába sikoltozott

a pillanat madara

néma maradt

az útvonal maradéka

 

Kapcsolódó írások:

Tass Marianne: Enteriőr Tass Marianne Enteriőr A váza csöndje. Virágok hiánya. Lépted...

Tass Marianne: Életrajz Tass Marianne Életrajz Ez mégis mitológia: lett belőle férjed...

Tass Marianne: Álom nyomán Tass Marianne Álom nyomán Csillogó zöld üvegfalon csúszkálni csöppnyi...

Tass Marianne: Fesztivál; Hófehér hegedűn; Látvány, hőségben; Feléd Tass Marianne Fesztivál Fesztivál, felkéklő bohócruhák kelme-rétegek eltakarnak, hogy...

 

 

Cimkék: Tass Marianne