A Mozgó Világ internetes változata. 2011 március. Harminchetedik évfolyam, harmadik szám

«Vissza

Kürti Emese: Halász Péter Tamás munkáiról

Kevéssé ismert tény, hogy valamikor az 1950-es években föltalálták az örökké égő villanykörtét. Semmi szükség nem volna rá, hogy újabb és újabb villanykörtéket vásároljunk (amíg még egyáltalán létezik), ha a General Electric nem vásárolta volna föl a licencet, és nem zárta volna be egy szekrénybe. Ezzel a fantasztikus üzleti húzással nemcsak a saját profitját biztosította örök időkre, hanem azt az elképzelhetetlen mértékű hulladékhalmot is, amely az izzók használata révén keletkezik.

Halász Péter Tamás képzőművész létrehozott egy dialektikus izzót. Olyat, amely bár szabványát tekintve tökéletesen megfeleltethető az Európában és Amerikában használt villanykörtének, becsavarható a foglalatba, formailag pedig pontos mása, azzal a deficittel rendelkezik az eredeti szempontjából, hogy gránitból van. Tehát fekete. Nemhogy nem bocsát ki fényt maga körül, hanem elnyel minden fényességet, maga a megtestesült sötétség. Tökéletes ellentmondása rendeltetésének, és minden új tulajdonsága kiküszöböli az eredeti használati eszköz termeléséből származó következményeket. Környezetbarát emlékműve egy jelentős civilizatorikus eszköznek. Finom sírkő-anyaga, a gránit olyan tárggyá avatja, amely jelként szolgál arra, hogy érzékeltesse egy század önmagát pusztító törekvésének komor jellegét.

Halász munkái elsősorban a technika kritikai esztétizálására irányulnak. A civilizáció hulladékából, a számítástechnika és a modern elektronika hasznavehetetlen fémroncsaiból, pc-alaplapokból, hűtőbordákból, rezsókból, pendrive-okból készülnek, újrahasznosítva mindazt, ami a posztindusztriális társadalom működését biztosítja, de ami gyorsan és nagy mennyiségben erodálódik. A hulladékok reciklálásának módszere azonban nemcsak az esztétikai funkcionalizmus új tárgyiasságát tartja szem előtt, hanem ugyanolyan fontosnak tartja az eredeti nyersanyag emlékeztető jelként való használatát. Egyfajta szemantikai játékot űz, amikor az eredeti anyag lényegi karakterisztikumát megtartva egymásnak merőben ellentmondó fizikai és kulturális tulajdonságokat ütköztet az elképesztő mechanikai bonyolultságú tárgyak újrakonstruálásakor.

A gondos, mérnöki jellegű munka mögött szubtilis kritikai szándék is meghúzódik. A számítógép-házakból fölépített, rezsókkal fűtött-hűtött szerkezet Amerika legismertebb épületeit, a Chrysler és az Empire State Buildinget mintázza. A neoliberális gazdaság hatalmi szimbólumai fölforrósodott, robbanásra készen jelzik a rossz állapotban lévő rendszer működési „zavarát”. A technika nem váltotta be a modernista reményeket, nem tette könnyebbé és igazságosabbá az emberi életet, hanem önmaga fetisizálására törekszik. A modern ereklyetartók nem az ember morális nagyságának szakrális emlékeztetői többé, hanem a technikai alapú civilizáció saját hatalmi misztifikációjának az objektumai. Az ereklyetartóban elhelyezett pendrive az emberi tényezőt iktatja ki a vallásból, és az elidegenedett társadalom legköznapibb szimbólumával helyettesíti.

Halász Péter Tamás munkái vizuális értelemben tökéletes visszatükrözését jelentik a technikai civilizáció jegeces felületeinek. Mindenhol fém, csiszoltság, precizitás, merevség. A Trófea című objekt két pisztoly összeillesztéséből keletkezett, fahordozón, és miközben egyszerre hordoz utalást az áldozatra és az agresszorra, anyagi természetében ragaszkodik az eredeti tulajdonságaihoz. A sok tükör, üveg, fólia és fémfelület a hűvösség és a hatalom érzetéhez kapcsolhatók, ugyanúgy civilizációs fordulópontot és ide kapcsolható referenciát jelölnek, mondjuk, az építészetben a 19. század közepétől, mint a gótikában a csúcsív. Az anyagi hierarchiában a természetből származó fa a szegények építőanyaga, nem véletlen, hogy a Domián Gyulával közösen épített Lopakodó, a fából épített katonai repülőgép a hajléktalankunyhók ideiglenes erdei óvóhelyeire emlékeztet. Fából készült még az a kabát, melynek eredetijét komoly férfiak viselik, majd a ráncok ellen vállfára teszik meeting előtt. Kései, posztmodern párhuzama híres, félretaposott cipőknek a művészettörténetből.

 

Kapcsolódó írások:

Kürti Emese: Cseh Lili munkáiról Amikor először láttam Cseh Lili szobrait, azon tűnődtem, honnan...

Kürti Emese: Michaël Borremans munkáiról Michaël Borremans negyvennyolc éves belga festő harmincvalahány éves koráig...

Kürti Emese: Borsos Lőrinc munkáiról Néhány nappal ezelőtt az Országház kupoladobja egészen beomlott a lanterna...

Kürti Emese: Körösényi Tamás (1953–2010) Körösényi Tamás (1953–2010) Egy másik szobrász, Édeske mobilja mellett találkoztam...

Kürti Emese: Szabó Eszter munkáiról Szabó Eszter legújabb sorozatán azt a szociológiai játékot játszotta, hogy...

 

 

Cimkék: Kürti Emese

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2011 | Tervezte a PEJK