A Mozgó Világ internetes változata. 2010 december. Harminchatodik évfolyam, tizenkettedik szám

«Vissza

Kiss Judit Ágnes: Macska télire; Egy hatalmasról; Arckép

Macska télire

 

 

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

 

 

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

 

 

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

 

 

 

Egy hatalmasról

 

 

Hiszen király vagy, sokadik Henrik,

Átléphetsz rajtam, ha úgy akarod.

Vastag a tárcád, vastag a bőröd,

Messzire nyúlik, hosszú a karod.

Úr vagy fölöttem, minek tagadnám,

Felszínen úsznak mindig a senkik,

Akkor se leszek szolgád, se kurvád,

Meg nem alázol, sokadik Henrik.

 

 

Utamba állhatsz, nyomorba dönthetsz,

Börtönbe vethetsz, hogyha úgy tetszik,

Híd alá űzve, zárkasötétben

Mégis legyőzlek, sokadik Henrik.

 

 

Elpusztul mind, mint eddig szereztél,

Hatalom, állás, tőke és presztízs,

Egy kincsed van, hogy megénekellek,

Becsüld meg jól, vagy veszítsd el ezt is.

 

 

Lehetsz király vagy légy milliárdos,

Lehet az autód BMW, Porsche,

Örökké élek én dalaimban,

Belőled nem lesz hamu se, por se.

 

 

Hiszen király vagy, sokadik Henrik,

Kivégeztethetsz, ha úgy akarod,

Előtted mégsem hajtom meg térdem,

Halálomban is szabad maradok.

 

 

 

Arckép

 

 

Koszos kocsmában ül az ügyvéd,

nappal nyakkendő, öltöny, arcszesz,

estére pattogzik le róla

a törvény fényes lakkja. Sört vesz

kísérőnek a konyak mellé,

ujján megvillan, míg felhajtja,

a pecsétgyűrű, jobb csuklóján

karkötő, balján aranyóra.

 

 

Cipője fényesre pucolva,

tükörfényesre, mint a lelke,

akár a vadonatúj gumik

friss alufelnikre szerelve,

zajtalanul gördül az élet.

És csak ilyenkor, este látszik,

ahogy a hiábavalóság

hajtja egész a meghalásig.

Bőrére kiül, mint a penész,

a sok évtizednyi hazugság,

mind jobban látszik, ahogy a sör

és a konyak kortyai mossák.

Lénye, akár az enyv tapad rá

minden barátra, szeretőre,

kezet nyújt, míg a nevét mondja:

talán Miklós, Ferenc vagy Imre.

 

 

Kapcsolódó írások:

Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint Kiss Judit Ágnes Irgalmasvérnő visszatekint Voltam már elhagyatva, meg...

Kiss Judit Ágnes: De büszkén Kiss Judit Ágnes De büszkén A fürdő, a konyha,...

Kiss Judit Ágnes: Gyerekférfiak balladája Kiss Judit Ágnes Gyerekférfiak balladája Ha nő vagy, férfiként...

Kiss Judit Ágnes: Részeg lánykérés Kiss Judit Ágnes Részeg lánykérés Gyere hozzám feleségül, sose...

Kiss Judit Ágnes: Áldás Kiss Judit Ágnes Áldás Legyen erős, mint erős a...

 

 

Cimkék: Kiss Judit Ágnes

 

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK