A Mozgó Világ internetes változata. 2008 június. Harmincnegyedik évfolyam, hatodik szám

«Vissza

Pion István

Bábozódás

Nyugodt lehetek, nem kezdődik semmi.

Inkább vége van, s úgy tűnik, a kettő között

sem változtak a dolgok, csak olyan volt,

mintha puhulna a sárga tengerparti föveny.

Hogy egyre jobban belesüppedek és végül

a lábujjaim közt érzem az iszapot.

De valójában a tengerparton sem jártunk,

hiszen elég volt nekünk a betonnal kirakott

Balaton, a sütőpapíron tálalt olajos lángos.

 

Mintha mindig csak oda mentünk volna,

vissza soha. Magába zárt a balatonvilágosi

téeszüdülő, Pierre-rel és Francois-val együtt,

akiket valószínűleg másik szobába zártak,

mert azóta sem láttam őket, de még mindig

az az egy mondat jár a fejemben, amit

csak azért hangoztattunk, mert mást

nem értettünk egymás szavából:

Szuvenyír nyihaha nye kukucska protku.

 

És stíröltük a keletnémet szőke kislányokat,

meg a monokiniző anyjukat. Egyet apám

stikában le is fényképezett, talán valahol

meg van még az a fénykép, biztosan megvan.

Ha kijutok ebből a szobából, aminek falán

hatalmas poszter van egy pálmafákkal

övezett egzotikus tengerpartról, akkor

nem csak ezt a fényképet fogom megkeresni.

 

A horgászbotokat, a bebábozódott csontikat,

a gumilabdát, a törölközőmet, megkeresem

anyát és apát, a nővéremet, s mindent újra

eljátszunk majd. Mert nekem most a víznél

kellene üldögélnem, viszont még mindig

egy nyomorult téeszüdülő szobájában vagyok,

és a fali pálmafák árnyékában fekszem.

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2006 | Tervezte a PEJK