A Mozgó Világ internetes változata. 2008 június. Harmincnegyedik évfolyam, hatodik szám

«Vissza

Váradi Júlia

Bohóckommandó

Magyar Gárda, Nemzeti Őrség, melegverés, tüntetés a cigánybűnözők ellen, Molotov-koktél az Újlipótvárosban, gyalázkodás és fenyegetés a Kuruc.info weboldalán, valamint korrumpálódott politikusok, mélygarázs és kivágandó fák a Nagymező utcában, kudarcba fulladó reformok, a közös jó célokért kötött szövetségek felbomlása stb... számtalan utolsó csepp a pohárban. Ha egymás között beszélgetünk, felháborodottságunknak, szégyenünknek, keserűségünknek adunk hangot. Aztán feltesszük a kérdést - csak úgy saját magunknak -, mit kéne, mit lehetne tenni. Van, aki legyint, mások rezignáltan közlik, hogy nincs jó válasz, megint mások szép finoman elkezdenek alkalmazkodni, helyezkedni az egyre erőteljesebben jobbra tolódó új irány felé.

Olykor szerveződik ugyan egy-egy ellentüntetés a látványosan fasizálódó jobboldali közhangulattal szemben, amelyek ideig-óráig elérik a céljukat, felmutatják az észérveket, a normális emberi reakciókat, ezeknek azonban hosszú távon kevés a hatásuk.

Nincs más megoldás?

Az alább közölt beszélgetés résztvevői budapesti fiatalok, végzős, illetve frissen végzett egyetemisták, akik nem elégszenek meg a tiltakozás hagyományos eszközeivel, amikor nem értenek egyet azzal, ami körülöttük, velük, mindannyiunkkal történik mostanában Magyarországon. Ők nem helyezkednek.

Papp Réka Kinga az ELTE magyar és média szakos hallgatója, a Politikatörténeti Intézet 68-as kutatói programjának ösztöndíjasa, újságíró-gyakornok a Népszabadságnál, „politikai performer".

Érsek-Obádovics Nándor az ELTE politológia szakos hallgatója, a Bibó István Szakkollégium tagja. Egy évig Franciaországban, Lyonban járt egyetemre, ahol sokat tanult az aktivista mozgalmakról. A 168 Óra online kiadása külső munkatársa.

Vida Viktor történelem, politika és humán ökológia szakon végzett. Részt vett a Zöld Fiatalok mozgalmában, ma a Védegylet tagja, az Indymedia című aktivista honlap szerkesztője.

- Ha arra kérik, mutatkozzon be, mit szokott mondani saját magáról?

Réka Azt, hogy Papp Réka Kinga, buzi zsidó kurva. Ugyanis így jelölnek engem egy ideje a Kuruc.info-n. Most épp azon dolgozom, hogy a cigány is felkerüljön a nevem mellé, mert ez így egy kicsit hiányos felsorolás.

- Hogyan és miért került a Kuruc.info látószögébe?

Réka Amikor nemrég a Hősök terén a barátaink kitakarítottak és felmostak a Magyar Gárda felvonulása után, Nándi és én kamerával dokumentáltuk a történteket. Valahogy kettőnket találtak meg. Az én kamerámba belerúgott egy férfi, a mélymagyar weboldal szerkesztői pedig fontosnak tartották, hogy névvel, címmel, telefonszámmal, fotóval felkerüljünk a honlapjukra mint - gondolom - üldözendő személyek.

Nándor Az én nevem és fotóm mellé még a családom egész története is felkerült. Hogy apám milyen könyveket írt, ki mivel foglalkozik a családomban és így tovább. Mostanra egyébként már a Bibó István Szakkollégium tagjai is fent vannak a Kuruc.info honlapján, mert ötvenen kiadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben bennünket védendő ők maguk is megadták az összes adatot saját magukról.

- Hármójuk közül ki mikor és hogyan kezdett tudatosan készülni rá, hogy látványosan reagáljon a politikai közéletünkre?

Réka Én tizenöt éves koromban (ez 2001-ben volt) odaálltam a mamám elé, és kijelentettem, hogy szerintem a kapitalizmus valóban tökéletes, mert előbbre tudunk benne jutni. A mamám kicsit furcsán nézett rám. Hamarosan én is rájöttem, hogy ebben a formációban sem minden fenékig tejfel. Amikor középiskolás lettem, és részt vettem a diákönkormányzat vezetésében, lassacskán kezdtem észrevenni, hogy miféle intrikák, alattomos és tarthatatlan dolgok történnek a nyíregyházi gimnáziumban, ahová akkor jártam. Nem volt konkrét, jól körülírható politikai meggyőződésem, de az exhibicionizmusom elég erős volt ahhoz, hogy bárkivel bármikor hangosan közöljem, ha valami nem tetszik.

- Például?

Réka A diák-önkormányzati választások kicsiben tökéletesen leképezték azt, amit a nagypolitikából jól ismerünk. A diákkampányban ugyanazokat a tűrhetetlen módszereket alkalmazták a velem egykorúak - és persze én is -, mint a nagypolitika szereplői. Ekkor találtam ki magamnak egy saját bejáratú vallást, amit „buksizmusként" hirdettem meg, azzal a jelszóval, hogy a világ közepesen jó, az egyetlen igazi értelme pedig a franciakrémes. Természetesen magam is nagy ökörködésnek tartottam ezt az akciót, ugyanakkor módot adott rá, hogy a tanáraimat alaposan górcső alá vegyem, és erőteljes kritikát gyakorolhassak fölöttük.

- A tanárok hogyan reagáltak?

Réka Az a fajta stréber voltam, aki kínosan vigyáz rá, hogy jól teljesítsen, mert csak így lehetett visszapofázni. Jól tanuló gyereket nehéz kirúgni, bármennyire is szerették volna páran.

- És az osztálytársak?

Réka Teljesen elzárkóztak, nem akartak tudomást venni az ellenállásomról, pontosan úgy, ahogy az a felnőtt társadalomban is történni szokott. Tudjuk, hogy ha négyszemközt beszélgetünk valakivel, szinte minden esetben tökéletesen meggyőzhető, értelmes partnernek tapasztaljuk. Amint azonban a nyilvánosság előtt vállalniuk kellene az arcukat vagy azt, amit gondolnak, a korábbi összhang megszűnik, untermannokká válnak, és nekiállnak alkalmazkodni a legkisebb kockázat elvén. Én ezt stettl-viselkedésnek hívom. Sokat foglalkoztat, hogy a zsidótörvények meghozatala idején miért olyan kevés zsidó ellenállás szerveződött. Hivatkozni a régi rabbinikus törvényhagyományra szoktak, ami szerint az adott országban élő zsidóságnak mindig az ottani törvényekhez kell alkalmazkodnia, ameddig csak lehetséges. A „ha megülünk szépen, és csendben maradunk, akkor megúszhatjuk" elvét nagyon súlyos hibának tartom, rettenetes következményekkel járt. Szerintem nem mindig a jogszerűség kell hogy legyen a vezérelv, legalább enynyire fontosnak kellene lenniük a morális megfontolásoknak.

- Valóban azt gondolja, hogy a jogot fölülírhatja a morál? Nem tartaná veszélyesnek?

Réka Én úgy látom, hogy a jog elsősorban matematikuslogikán alapuló szankcionálási lehetőségként keretez egy társadalmat, a pénzbírság és börtönbüntetés kiszabásának alapját képezi. Hiányzik a humánus megközelítés. Holott nem azért nem megyek át a piroson, mert tilos, hanem mert nem szeretném, hogy elüssenek. Ezt tartom ésszerűnek. De visszatérve a stettl-viselkedéshez, ez egyre erősödik Magyarországon. Hol lehetne ma Magyarországon rendes, igazi tömegsztrájkot szervezni? Sehol. Nézzük meg a BKV sztrájkját, abból látható, mire képes egy mai magyar tömeg. Semmire. Pedig erre azért is szükség lenne, hogy az emberek felismerjék a saját politikai cselekvőképességük határait.

- De tudomásom szerint maguk a tömegek megmozgatása helyett a sokkal kisebb méretekben, inkább a humorra és az emberi szellemre ható mozgalmakat helyezik előtérbe. Jól tudom, hogy a Panaszkórus egyik magyar szervezője volt?

Réka Résztvevője és karnagya voltam a Budapesti Panaszkórusnak. Az ötlet Helsinkiből származik. A lényege, hogy a résztvevők spontán módon, elsősorban az internet segítségével összeszerveződő emberek, akik számtalan bosszantó, fájdalmas, dühítő panaszkodnivalót összegyűjtenek, amiből aztán mindannyian együtt egy közös dalt írnak. Ezt aztán egy jól kiválasztott nyilvános helyen, minél több ember előtt eléneklik. A panaszkórus nem vállal konkrét politikai irányvonalat, sőt a legkülönbözőbb problémák is „panaszképesek" lehetnek, a megbüdösödött hústól, a személyes megbántottságon keresztül odáig, hogy a politikusok miket hazudnak. A hangsúly az önkifejezésnek azon a formáján van, amely megfelelő publikus térben hatást tud elérni. Közösségi tapasztalatot és artikulációs gyakorlatot is jelent, hisz megtanuljuk kimondani, ami bánt bennünket.

- Mondana példákat a legjellemzőbb panaszokra?

Réka Kedvencem az volt, hogy: „ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem, a szomszédom meg néptáncórát tart éppen felettem", „a színházban a cukros zacskók zörögnek mellettem", és persze hogy „a tehetségtelenek lesznek sztárok, bezzeg engem nem fedeznek fel!". Aztán sok panaszt énekeltünk a BKV-ról, ami egy politikailag semleges terület, ezért ütni, vágni, rúgni lehet komolyabb következmény nélkül.

- Miért bomlott fel a Panaszkórus? Talán nincs már elég panaszkodnivaló?

Réka Természetesen akadna még panasztéma bőven, de valahogy ez a kezdeményezés nem mutatott tovább önmagánál. Nem volt megtartó tematikája. Én szerettem volna tematikus panaszdalokat az egészségügyről, a tandíjügyről, de valamiért nem sikerült.

- Nem sokkal ezután újabb látványos akcióba kezdtek, amikor a budapesti melegfelvonulás után sikerült magukra vonniuk a nyilvánosság figyelmét. Ezt hogyan csinálták?

Réka Szerveztünk a magyar Humanista Mozgalommal egy szép, látványos leszbikus esküvőt, megfelelő médiafigyelem mellett. Amiatt került a nevünk elé az anarchista és a zsidó mellé a buzi szó is. Egy héttel a melegfelvonuláson történtek után úgy fejeztük ki a szolidaritásunkat azokkal a melegekkel, akiket megvertek és megfélemlítettek, hogy én elvettem feleségül egy lányt. Ez persze szervezett performansz módjára történt, nagy csinnadrattával, hogy felfigyeljenek ránk. Ugyanis a közlemény, tiltakozás, újságban közzétett állásfoglalás ma már senkire nem hat. Én magam sem olvasgatom az ilyen típusú MTI-híreket. Olyan formát kell adnunk a véleményünknek, amivel a tévésorozatokhoz, akciófilmekhez szoktatott közönséget meg lehet mozdítani és az üzenetet eljuttatni hozzájuk.

- Mi a tapasztalatuk, mennyire jut el valóban a megfelelő fejekbe az ilyen - látszólag komolytalan formában tálalt - üzenet? Nem kizárólag a médiavisszhangra gondolok, amely az adott esemény pillanatában igen erősre sikerült. De nem száll-e el pillanatok alatt a hatás, ahogy az említett akciófilmekéi is? Célt érnek ezek?

Réka Nem hiszem, hogy egyetlen ilyen akcióval valakit meg lehet győzni. De például azt konkrétan megtapasztaltam, hogy a saját anyám, akivel korábban vérre menő vitát folytattunk melegházasság témában - nem kell mondanom, hogy akkor milyen álláspontot foglalt el -, amikor felhívtam a mi melegesküvőnk után, hogy ne az újságból tudja meg a „nagy hírt", kifejezetten örült, sőt úgy éreztem, büszke rám... Hogy másokat mennyire sikerült meggyőznünk, azt nem tudom. Talán ha sokszor, hasonló hatásfokkal jelen tudunk lenni, lassan elkezd majd hatni, amit üzenünk. Egy biztos, hogy a meleg aktivisták számára, akik a verekedés utáni napokban rettentően féltek, nagy biztatást jelentett ez az esemény, hogy két heteroszexuális lány ki mert állni arccal, névvel, és artikulálni merte, hogy még ilyen helyzetben sem szabad félni.

- A közelmúltban nagy visszhangot kaptak azok a felmérések, amelyek szerint a magyar egyetemisták egyre közelebb sodródnak a szélsőjobboldali gondolkodáshoz. Ellentétben az erre a korosztályra mindig is jellemző radikalizmussal, többségük nem a haladó eszmerendszer oldalán áll ki. Hogy reagáltak a kortársai az akcióikra?

Réka A Magyar Gárda avatásán már tudatos támogatást érzékeltem. Nándival közösen szerveztük a Bohóckommandót, ami azt jelentette, hogy bohócruhában végigmasíroztunk a pesti belvároson, ahol világuralmat követeltünk, majd pedig fölmentünk a gárdisták avatására a Budai várba. Azzal, hogy bohócot csináltunk saját magunkból, talán sikerült bohócot csinálnunk belőlük is. Azt hiszem, az antifasizmusnak az a formája, ami riasztó jelzővel illeti, és ezáltal démonizálja ezeket az embereket, épp a lényeget téveszti el. Egyrészt megszünteti velük a beszédteret, amire pedig - ahogy ezt későbbi tapasztalataink mutatták - nagy szükség lenne. A másik súlyos hiba, hogy démonként kezelik őket, akiktől rettegni kell. Ha pedig félünk tőlük, elérik a céljukat.

- Nem kell-e attól félni, hogy a magyar értelmiségre korábban jellemző humor, önirónia és szarkazmus mára szinte eltűnt, s ezért nem biztos, hogy elegendő „vevőt" találnak ezekre a szellemes, ugyanakkor némileg komolytalan megnyilvánulásokra?

Réka Azt nem tudom, hányan veszik a lapot. Azt viszont tudom, hogy az ijesztés félelmet kelt, a humortalan közlés pedig érdektelenséget. Akkor már inkább a nevetőizmokra apelláljunk. Ha sikerül jól dramatizálni egy-egy ilyen eseményt, annak a színházi hatásra hasonlító ereje van. Egyébként Nándiból és belőlem már szakdolgozat is készül, amire igazán büszkék lehetünk. Alapélményt jelent számunkra, amit a francia szituacionisták hatvannyolcas akcióival üzentek, amelyben bőven szerepelt ön- és társadalomkritika. Vagy ahogy Emma Goldmann fogalmazott: „Ha nem tudok rá táncolni, akkor ez nem az én forradalmam."

- Érsek-Obádovics Nándor mára Papp Réka állandó bohócpartnere lett. Mi ennek a szoros „bohóckapcsolatnak" az előzménye?

Nándor Kis túlzással politikatörténeti jelentősége volt a mi egymásra találásunknak. A Hallgatói Hálózat megalapítása hozott össze bennünket; mint a régi szép történelmi időkben a jó aktivisták, úgy találtunk egymásra. Én még Pécsett, a Zengő védelmében szervezett mozgalomban indultam a társadalomkritika irányába. Engem az alkotmánysértések, a jogállamiság sérelme és egyéb lelkiismereti kérdések foglalkoztattak. Még pécsi egyetemistaként kikerültem Lyonba, ahol épp hatalmas diákszervezkedés folyt egy friss törvény, a CPE ellen, amely fiatal munkavállalók, friss diplomások jogait sértette. Nicolas Sarkozy volt akkor a francia belügyminiszter, akivel szemben a diákság rendkívül felkészülten lépett fel.

- Mit tanult meg tőlük?

Nándor Legalább öt egyetemen néztem végig ragyogóan megszervezett nagygyűléseket. Pontosan megszabott időtartamban követték egymást a lényegre törő hozzászólások, ezek rövid tartalma megjelent egy táblán, és így mindenki képben volt. Az volt a legerősebb benyomásom, hogy egy-egy ilyen alulról szervezett összejövetel egyszerre tudott demokratikus és hatékony lenni. Pontosan jelenítette meg a diákok érdekeit, és képes volt megfelelően becsatornázni ezeket a kívánt irányokba.

- Készült rá, hogy ezt Magyarországon is kipróbálja?

Nándor Határozottan készültem rá. Így, ilyen előzmények alapján alakítottuk meg itthon a Hallgatói Hálót több egyetem hallgatóival közösen. Szándékaink lényege az volt, hogy katalizátor szerepet vállaljunk. Ez azt jelenti, hogy semmiképpen sem akarunk valamiféle vezető szerepet játszani, csupán támogatásunkkal és szervezési lehetőségeinkkel segíteni a létrejövő mozgalmakat.

- Milyen célokért szállnak ringbe?

Nándor Mindenekelőtt azt tapasztaltam, hogy Magyarországon a diákság véleménye, igényei és elképzelései nem kapnak kellő nyilvánosságot, és főleg nem kerülnek el megfelelő politikai fórumokra. Az érdekképviselet nem működik megfelelően. Van ugyan hallgatói önkormányzat, de a hallgatók általában nem sokat tudnak az állítólagos érdekeiket képviselők személyéről és tevékenységéről. Mi pedig teret akartunk teremteni a közéleti diskurzus számára.

- Az minek volt köszönhető, hogy nem sokkal a megalakulásuk után a médiában már anarchistáknak nevezték a Hallgatói Háló tagjait?

Nándor Nem egy gyűlésünk fulladt kudarcba. Az egyiket az ELTE Bölcsészkarán a tandíj témájában - még a HÖK tüntetése előtt - szerveztük. Erról Réka többet tud.

Réka Két héttel korábban már minden engedélyünk megvolt hozzá, egy keddi napra meg is hirdettük a találkozót a tandíj témájában, de vasárnap este „kitört" Őszöd. Hétfő estére megtámadták a tévészékházat, így aztán a keddi diákgyűlést veszélyességre való hivatkozással lefújták. Mint utóbb kiderült, azt hitték, hogy mi, a szervezők az akkor még anarchistaként, azóta Árpád-sávosokként elhíresült fiatalok csoportjába tartozunk, akik majd letépik az egyetemi csillárokat. Fél évre rá aztán már kétnapos konferenciát szerveztem ugyanazon a tanszéken. Engem azért az egyetemi HÖK máig egyetemfoglaló anarchistának tart.

Nándor Őszöd után nagyon nehéz volt minden ilyenfajta szervezkedés. Nem egy hasonló ügyben visszautasították az engedélyezést. Sok félreértés, félelem, rossz tapasztalat és bizonytalanság volt a tiltások mögött, sok döntéshozó nem igazán tudta, hová soroljon minket. Nem lehetett nyílt téri akciókat tartani. Engem is anarchistának tartottak egy ideig.

Réka Amikor a főváros gyülekezési jogokat sértő rendelete miatt - amiről később kimondták, hogy alkotmányellenes - újabb akciót szerveztünk, engem baloldali egyetemi professzoraim, akikkel elméletileg sok mindenben egyetértek, és kifejezetten jó viszonyban vagyok, anarchofasisztának tituláltak. Valamilyen furcsa, zárt, kétpólusú beszédtérbe kerültünk.

- Ezek szerint az lehetett a fő baj, hogy a politikailag ennyire szélsőségesen polarizált közegben az illetékesek nem találtak megfelelő politikai terminológiát a maguk mozgalmainak elhelyezésére? Vagy netán mindkét oldal a saját ellenségének tekintette magukat?

Nándor Azokban a napokban olyan feszültté és kiélezetté vált a politikai tér, hogy abban valakit vagy fasisztának, vagy kommunistának lehetett csak nézni. Más nem létezett. Egyébként ez szerintem mára sem sokat enyhült. És épp ezért próbálunk mi valamilyen új nyelven fogalmazni, amit nem lehet ilyen könnyen besorolni egyik vagy másik oldalra.

- A bohócnyelv erre alkalmasnak látszik?

Nándor Az első projektünk, amit Rékával ketten hoztunk létre két éve, az Egyedül Üdvözítő Médium video munkacsoport erre nagyon jó példa volt. Az Operabál idején, az Andrássy úton meghirdettük és meg is valósítottuk az elleneseményt, a szegények utcabálját. Maga a buli és az arról készült videofelvételek is igen nagy nyilvánosságot kaptak. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az idei Operabál melletti új szegénybált már szinte hagyományként üdvözölték. Ennek pedig aztán igazán semmiféle politikai előjele nem volt, se jobbra, se balra nem üzentünk.

Réka Mivel az általunk szervezett hasonló tiltakozó akciók egyértelműen általános rendszerkritikát képviselnek, nagyon nehezen besorolhatóak a mai politikai terminológia szerint, nehezen értik ugyanis, hogyan lehet egyszerre a Magyar Gárda ellen tiltakozni és nem sokkal azelőtt az MSZP-s polgármester ellen tüntetni, aki mélygarázst akar a Nagymező utcai fák helyébe. Vagy hogy van az, hogy ugyanazok a „vad fiatalok" limuzinnal vonulnak a Parlament elé, hogy kifigurázzák a tébé-privatizáció támogatóit, mert a kormány ellen is hajlandók tüntetni, ha valami hülyeséget csinál. Pedig előttünk egyetlen szempont lebeg: kritizálni azt, amit mi rossznak tartunk.

- A legtöbb médiafigyelmet a Hősök terén kapták, amikor - ahogy erre már utaltak a beszélgetés elején - legutóbb felmosták a teret. Mi volt ennek a bohóctréfának a lényege?

Nándor Ehhez először azt kell elmondanom, hogy mi az a bohóchadsereg. Ezt is Franciaországból lestem el. Ott is, mint sok más európai nagyvárosban létrehoztak a clown armyt. Mára ez nemzetközi mozgalommá nőtt. A lényege, hogy alterglobalista, globalizációkritikus és rendszerkritikus emberek beöltöznek bohócruhákba, és vicces módszerekkel, humoros szöveggel, bohóckodva közvetítik a véleményüket. Ez a társadalmi tiltakozás talán legmodernebb formája.

- Mi a különbség az antiglobalisták és az alterglobalisták között? Jól tudom, hogy harmadik társuk, Vida Viktor ezt az utóbbi csoportot erősíti?

Viktor Az alternatív globalizáció hívei nem globalizmusellenesek, hiszen ellentétben az antiglobalistákkal, az alterglobalista elmélet nem lenne meg a globalizáció nélkül, már csak azért sem, mert nemzetközi, és az interneten szerveződik. Egész egyszerűen igazságosabb és fenntarthatóbb globalizációt akar. Abból indul ki, hogy ha nem lehet igazságosabbá és élhetőbbé tenni a globalizálódó világot, akkor egy a második világháborút megelőző helyzet alakulhat ki, amelyben a nemzetállamok újra bezárulnak. Az az igazi probléma, hogy nem minden képes egyszerre globálissá válni. A pénzügyi rendszer és a tőkemozgás sokkal gyorsabban tör utat magának, mint minden egyéb. Ezt jó lenne korlátok közé szorítani. Az Európai Unió a tőke és a munka szabad áramlását hirdeti. Csakhogy ebből a munkaáramlás még mindig nem szabad, miközben a tőke már jóval a belépésünk előtt is szabadon áramolhatott.

Magyarországon szerintem az a legnagyobb baj, hogy nagyon kevesen vagyunk, akik hajlandóak kiállni valamilyen közös beszéd érdekében, mert az alternatív javaslatokat, amelyek jobbá teszik a globalizációt, csakis úgy fogadtathatjuk el, ha elfelejtjük a szekértáborokat. Ma Magyarországon a fiatalok döntő része valóban jobboldali beállítottságú, pedig 2000 környékén még bíztunk abban, hogy ez nem így lesz. Hogy ez éppen ellenkezőjére fordult, a saját kudarcunkként kell elkönyvelnünk. De ha már így van, akkor meg kellene próbálni hozzájuk is valamilyen megszólítási formát találni. Például meg kéne hallgatni, hogy mi az, amit ők problémának látnak. Hogy mi miatt nem vonzók számukra a baloldalinak tartott értékek, mint például a szociális érzékenység, emberi jogok védelme, a cigányok problémái iránti figyelem, az antiszemitizmus elleni fellépés. Ha nem értjük meg, hogy ők mit szeretnének, akkor öt-tíz év múlva is hárman ülhetünk itt olyanok, akik tudják és egymással meg is tudják beszélni, hogyan lehet hiteles antifasiszta fellépéseket szervezni, olyanokat, amelyek nem a pártpolitikai célokat alátámasztó kincstári antifasizmusra épülnek.

- Mit gondol, mivel magyarázható, hogy ilyen nagy a jobboldalra tolódó fiatalok aránya ma Magyarországon?

Viktor Szerintem a rendszerváltással magával is baj volt már. Az nagyon fontos volt, hogy megteremtődtek a demokratikus intézményrendszer keretei, de rengeteg mindennel adós maradt a rendszerváltás, főleg az azóta felnőtté válók számára. Ezekről beszélni kéne...

- Kinek, kivel és pontosan miről kéne beszélnie?

Viktor Azok az országok sikeresek ma Európában, amelyek képesek voltak bizonyos nagy fontosságú kérdésekben nemzeti konszenzusra jutni. Egymással kell tudni beszélgetniük olyanoknak, akik sok mindenben nem értenek ugyan egyet, de ezen felül tudnak kerekedni, amikor közös ügyekről van szó. Magyarország ebből a szempontból is kirí a régióból, mert ez az egyetlen ország, ahol még a legfontosabb kérdésekben sincsen konszenzus. A másik baj, hogy nálunk nagyon alacsony az igény a közügyekben való részvételre. Az ókori görög társadalomban idiótának nevezték azt, aki nem vett részt a politikában. Nálunk az embereket nem érdekli, hogy mi történik körülöttük.

- Maguk szerint mi kéne ahhoz, hogy ez ne így legyen?

Viktor Olyan pozitív példák, amikor egy-egy civil közösségnek sikerült valamit elérnie. A Nagymező utcai mélygarázsépítést - legalábbis egy időre - sikerült megakadályozni. Vagy a Zengőért küzdőknek sikerült megmenteniük egy fontos természeti környezetet és rávilágítaniuk a törvénysértésekre.

Réka Az a baj, hogy a nyilvános beszédnek Magyarországon nincsenek rituális keretei, nincs is tere. A mi médiahekkjeink vagy flashmobjaink éppen ezt a beszédteret igyekeznek megteremteni.

- Itt hadd szúrjam közbe idézetként, hogy Papp Réka hogyan definiálja az interneten a „médiahekk" fogalmát: „...olyan kommunikációs lukat töm be, amit a mainstream sajtó természeténél fogva mindig üresen hagy. Az alternatív gondolat, a politikai alternatíva, a sajtótérkép fehér foltja, a rémisztő űr, már-már kasztrációs szorongással tölti el a fősodrú médiumok szerkesztőit."

Réka Ez azért fontos közbevetés, mert ma nálunk egy egyetemi hallgatónak nem jár médiatér. Ezért rendesen meg kell küzdenie. Ez történt tehát a Hősök terén is, amiről az imént már elkezdtünk beszélni. Előtte a becsület napján, amikor az újfasiszták Árpád-sávos zászlók alatt ünnepelték a 62 évvel ezelőtti kitörést a Budai várból, elég sokan kivonultak, és a kordonok mögött sárga csillagokkal, rózsaszínű háromszöggel a mellükön feltartott kézzel, némán álltak. Ennek a szervezésére kerestek meg minket, a Bohóckommandót. Ennek nagyon megörültem, mert ez azt jelezte, hogy sikerült valamiféle viselkedésmintát teremtenünk. Méghozzá olyat, amely által a résztvevők a helyszínen a saját arcukkal, jelenlétükkel vállalják a szembenállást. Ez a fizikai integritás részévé válik egy-egy tiltakozó akció során. Erre épült aztán a Hősök terei „flashmob" is, amikor körülbelül tizenöten takarítószerekkel kivonultak a térre, hogy közvetlenül a gárda avatása után szimbolikus takarítást hajtsanak végre, megtisztítandó a teret a másnapra hirdetett fáklyás élő Békejel rendezvény számára. Mi ketten Nándival videofelvételt készítettünk a takarításról. Ekkor a gárdaszimpatizánsok ordítozni kezdtek a takarítókkal, durván megfenyegették őket, majd olyan zsidózásba kezdtek, amilyet én nemhogy nem hallottam, de korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet.

Nándor Azt lehetett érzékelni, hogy olyan feszültség és harag van ezekben az emberekben, hogy elég egy csettintés, ami ezt kirobbantja. Ijesztő tapasztalat volt.

Réka És a takarítók épp elvonultak, csak én maradtam még a téren a kamerámmal, amibe egy ordítozó férfi durván belerúgott. Én pedig nem tudván kellően uralkodni magamon ebben a furcsára sikeredett helyzetben, némi káromkodások közepette igyekeztem elmagyarázni neki, hogy egy nyilvános rendezvényen jogom van videofelvételt készíteni. Ma már sajnálom, hogy a durva helyzet nálam is kicsapta a biztosítékot.

Viktor Én úgy érzékeltem, hogy az újságírók jelenléte önmagában is nagy bátorság volt ebben a helyzetben, úgyhogy nem lehet szemrehányást tenni Rékának, hogy egy pillanatra elveszítette a fejét.

Réka Ezt követően kerültünk Nándival mindketten a Kuruc.info weboldalára minden adatunkkal. A történet betetőzése pedig az, hogy a hároméves korom óta gyakorolt exhibicionizmusomat kielégítendő teljes körű információ található rólam a Kuruc.info-n, az összes eddigi performanszom, a videóim, a fellépéseim, minden, amit eddig csináltam és amit én magam is fontosnak tartok. Így lesz az emberből celebritás. Persze hamarosan érkeztek a zaklató telefonok mindkettőnkhöz. Én épp most érkeztem vissza Iasiból, Romániából, ahol felléptem egy performanszfesztiválon, méghozzá egy általam írt és előadott stand up comedyvel, amelyet ezekből a zaklató telefonhívásokból készítettem.

Viktor Ami engem némi optimizmusra késztet, az a Hollán Ernő utcai üggyel kapcsolatos. Itt egy jegyirodára szélsőjobbosok Molotov-koktélt dobtak, ami ellen két hatalmas tiltakozó akció volt a válasz. Az előzetes feltételezéseinkkel szemben nem erősödött fel az az erőszakos fasiszta-antifasiszta szembenállás, amilyen Csehországban vagy Németországban sajnos évtizedek óta súlyos következményekkel jár. Nálunk inkább olyasmi történt, mint Spanyolországban, ahol az ETA terrorakcióival szemben az egész társadalom tiltakozik. Csak remélni lehet, hogy ez így is marad. A másik szívderítő dolog, ami feltűnt, hogy sokan a saját címükkel, telefonszámukkal a transzparensükön vonultak a Hollán Ernő utcai tüntetésre, vállalva, hogy az újfasiszták őket is felteszik a honlapjukra. Ha mindenkinek ott van a címe, akkor már nehéz lesz feketelistákat felállítani.

© Mozgó Világ 2008 | Tervezte a PEJK