A Mozgó Világ internetes változata. 2008 március. Harmincnegyedik évfolyam, harmadik szám

«Vissza

rolrol Győrffy Iván

Szétesett világ

Mit várjunk attól a rendezőtől, akitől az elmúlt években láthattunk már amatőr színházba oltott vásári komédiát, szerelmi kamaradráma és helyzetgyakorlatok keverékét, továbbá súlyos lélektani motívumokkal terhelt szikár fejlődéstörténetet? A találós kérdés megoldása: önparódiát. Az Off Hollywood ugyanis - Hajdu Szabolcs negyedik nagyjátékfilmje - saját rendezője szerint sem más, mint a művészlét kiforgatása, apró-cseprő szakmai-magánéleti gondjainak karikírozása. És miről is forgathatna egy filmrendező filmet, ha nem a filmkészítők lelkivilágáról? Garaczi László alapnovelláját addig csűrte-csavarta Hajdu Szabolcs (ahogy a nagyokat megelőző kisfilmjében, a Kicsimarapagodában is tette Török Sándor írásával), amíg a saját képére nem formálta. De ha ez még nem lenne elég, átszűrte az egész stáb élményanyagán, az improvizációkat belegyúrta a forgatókönyvbe, majd itt-ott azt is figyelmen kívül hagyva csupaszította le a végsőkig. Menet közben nemet is váltott (a filmben Hajdu felesége, Török-Illyés Orsolya alakítja a filmrendezőt), talán hogy kívülről is magára csodálkozhasson, és a játékba kíméletlenül belevonja mindazokat, akik ismerik: akár az ősidőktől fogva még Debrecenből és Marosvásárhelyről, akár csupán a moziból.

Ritka rossz napra virrad Bódi Adél, a filmrendezőnő: szeme előtt kap rohamot valaki az utcán, miközben kocog, később egy gusztustalan kis zugfirkásznak kell rádióinterjút adnia egy ócska stúdióban, több alkalommal is iszapbirkózik otthon színész-férjével, akit új filmjéből kihagyott, ezért az mély depresszióba, ön- és világutálatba sülylyedt, ráadásul az esti premier előtt is kezd minden széthullani. A plakátot elnyomtatták, a filmből végül kivágott vidéki színészt meglátta valaki egy kocsmában, a producer már a következő film külföldi szponzorainak elvárásait próbálja keresztülverni a forgatókönyvön, ami együtt járna a színész-férj ismételt mellőzésével és a vezérgondolat teljes kiherélésével. Eközben Adélt általános testi gyengeség és teljes mentális kimerültség gyötri, a férjét otthon pornóoldalak nézegetésén kapja, felsziporkáznak az indulatok, a moziban csak gyér sikert arat, a stáb tagjai elszámolási vitába keverednek, nemszeretem politikusokkal kell fényképezkednie, majd a premierbuli színhelyén végképp megroggyannak a valóság eresztékei: hasadásos rohamának a nyugtatóinjekció, házasságának pedig a lakás romjai vetnek véget.

Önmagába visszatérő, enyhén pszichotikus látványvilág foglalja keretbe Adél keserű kínzatását. A kezdőjelenet - kocogás a budapesti Nyugati pályaudvar, Ferdinánd híd környékén - visszaköszön a roham flagelláns eksztázisában, végül a záróképek lassú, megtört, mégis szenvtelen sétájába torkollik az új nap kezdetén. Adél arcát mindvégig kocsikamera pásztázza közvetlen közelről, a hosszú beállítások statikus monotóniája nem csupán az éppen forgatott események olykor szélsőséges dinamizmusát, de az improvizációs jelenetekben (így például Kelemen, a vidéki színész feltűnésekor) használt, hiperszenzitív kézi kamerát is ellenpontozza. Eközben a zöldessárga megvilágítások (a kocsmában, otthon, a moziban, az utcán) éles kontrasztot alkotnak a magány és elesettség rideg ezüstszürkéjével (a kórházban, a mosdóban), a színek és az Adél fejében zúgó hangok valótlansága eltépi a történetet a hétköznapinak szánt helyzetkomikumoktól. A film tehát apró darabokra, valóság és valótlanság, fény és ellenfény, mereven kitartott képek és éles vágások, humoros gegek és idegkarcoló kisdrámák töredékeire esik szét - megszűnik önálló film lenni, és éppen ezzel, a betétjelenetek alig öszszefércelt kálváriájával mond a legtöbbet önmagáról és készítőjéről, egyszerre sekélyesen és mélyenszántón.

És mégis: mi újat tudhatunk meg Hajdu Szabolcsról, mit ismerhetünk fel a magunk életéből az Off Hollywood alulkomponált jeleneteiben? Valóban terápiás pillanatok lennének ezek, miként a rendező gondolja filmjeiről, és valóban használati tárgyakként funkcionálnak, amelyektől, ha kicsit is, de képről képre megváltozik a világ? Az biztos, hogy a fiatal rendező látomásai kevés embert hagynak békén. Ahogy megfagy a levegő a szerelmesek vagy a riválisok között, és a szereplők kockáról kockára tovaúsznak a dermedt háttér előtt, illetve ahogy a nagyapa-faóriás és a főhős egyetlen anyagcsere részese lesz a Macerás ügyekben - nos, ezt Hajdunál szuggesztívebb és eredetibb módon nehéz életre hívni. Ahogy a halandzsul beszélő rezonőr-háziállatok belekotyognak a világvégi tanya kamaradrámájába a Tamara című filmben, vagy ahogy az önmagával és a kegyetlen bánásmóddal meghasonlott kisfiú halálvágyába ájulhatnak a nézők egy alapvetően szikár és érzelemmentes, tanulság nélküli tanmesében - itt már a Fehér tenyérnél tartunk -, abból kitűnik: Hajdu világa éppen konvenciókat felrúgó, saját logikájának is ellenálló, modorosságoktól mentes játékossága miatt különleges, ha úgy tetszik, nélkülözhetetlen része kultúránknak. Pontosan ilyen neurotikusok, megalkuvók, önsorsrontók vagyunk, amilyennek az Off Hollywood ábrázol, pontosan olyan álmokból és nevettető heroizmusból táplálkozunk, mint a Macerás ügyek álhősei, pontosan annyira vagyunk képtelenek dűlőre jutni magunkkal és környezetünkkel, amelynek szemében mulatságos kis báboknak látszunk, mint a Tamara figurái, és többé-kevésbé mindannyian megjárjuk a Fehér tenyér lelki sikerhegyeit és kudarcvölgyeit, amelyek persze távolról sincsenek összhangban a velünk szemben támasztott igényekkel. Egyszóval Hajdu kívülről-belülről ismeri a periférián tengődők nagyzási hóbortjait, világraszóló nekiveselkedését, szánalmas tengődését és mulatságos attrakcióit - ebben a görbe tükörben együtt sírunk, együtt nevetünk.

Az Off Hollywood - ahol minden eddiginél nagyobb az esély arra, hogy Hajdu mumusa, a modorosság felbukkanjon - úgy csúsztatja szét az előző filmekben megismert, provokatív stílust, hogy csaknem saját csapdájába esik. A tévéfilmnek induló, rövid nagyjátékfilm alig pár nagyjelenetből tevődik össze, amelyek erősen széttartanak, mintha képtelenek lennének eldönteni, szituációs komédiává vagy pszichodrámává álljanak-e össze. A Tamara zárt struktúrája, a Macerás ügyek zseniálisan vegyített, kézben tartott sokfélesége, a Fehér tenyér koncentrált linearitása itt egybefolyik, majd lassan, de biztosan elszivárog. Egyenként és egyénenként nem lehet panasz: Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos jelenetei épphogy csak súrolják az életszerűtlenség határát, Kovács Lehel és Mészáros Tibor tragikomikus vitái ordítanak a felszabadult improvizációtól, Nyitrai Illés és Vásári József kocsmai bolondozása kiválóan megállja a helyét, a stáb alakjai mind helyükön vannak, mégis sikerületlenebbnek tűnik ez a film, mint előzményei. A humor éppen hogy átüt, a dráma nem üt szíven, a feje tetejére állított világ valahogy súlytalan és bizonytalan.

Meglehet, akkor vagyunk legközelebb az igazsághoz, ha feltételezzük: a direktor és stábja (hiszen közös együttműködésből született a film, ahogy Adél filmje is, amit rendezett, és amit a szemünk előtt átél) szándékosan hagyja az utcán heverni ezt a furcsa kimérát, ami egyszerre mozi és tévé, rész és egész, filmalany és filmkarikatúra. Lehet, hogy túlzottan, már-már megterhelő módon bízzák ránk, mit is akarunk kezdeni vele, magunkra ismerünk-e vagy sem, megváltozunk vagy végleg és reménytelenül így maradunk...

Hajdu Szabolcs ezúttal antifilmet segített a világra. Minden megvan benne, ami kell: egy csipet Felliniből, egy másik Joszelianiból, egy kicsi a francia, egy pedig az iráni újhullámból. Adaptáció, forgatókönyv, helyzetgyakorlatok, stáb, producer, szponzorok. Kívülről olyan, mintha egy film lenne, belül viszont üres, mert csak önmagáról szól. Illetve a nézőkről is: arról a gyér számú közönségről, amelyik empatikusan viszonyul a bonyolult triplacsavarhoz (egy film - a filmben - a filmről; egy művész - a másik által - a művészetről; egy világlátás... stb.), vagy képes szemezgetni a neki tetsző, önálló kisfilmekké összeálló jelenetek között.

És itt a vége: nincs harmadik út.

 


Off Hollywood. Színes magyar játékfilm, 76 perc, 2007. Rendező Hajdu Szabolcs; forgatókönyvíró Hajdu Szabolcs, Garaczi László; operatőr Nagy András; zeneszerző Márkos Albert; jelmeztervező Breckl János; vágó Politzer Péter; látványtervező Hujber Balázs; producer Pék Csaba, Bodzsár István; szereplők Török-Illyés Orsolya (Adél), Szabó Domokos (Pali, a férj), Thuróczy Szabolcs (Ernő, a producer), Kovács Lehel (Gabi, a gyártásvezető), Miklós Marcell (rádióriporter), Mészáros Tibor, Vásári József, Katona László, Seress Zoltán.

© Mozgó Világ 2007 | Tervezte a PEJK