←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata. 2008 január. Harmincnegyedik évfolyam, első szám

Farkas Zoltán: Lopott anyagból

Hosszúra nyúlt a 2007-es esztendő.

Még valamikor 2006 nyarán kezdődött, közgazdasági értelemben az Új Egyensúly programmal, politikai értelemben pedig az őszödi beszéddel. Olyan hosszú, hogy nem akar múlni. Vágóhíd melegét hozta, muskátli szagát, üvegmögötti csöndet - jellemezném Pilinszky János szavaival, bárdolatlanul. „De ami történt, valahogy mégse tud véget érni."

Fölemlegethetném a Mozgó Világban megjelent ragyogó írásokat erről az üvegmögötti csöndről, meg a másmilyeneket is - például Kun István három harsány riport-szociográfiáját a magyar agrárvilágot kínzó nép- és közbetegségekről, Tábori Zoltán negatív lenyomatát - ezt most Bergmantól loptam, béke poraira - a felső-józsefvárosi iszonyatos viszonyokról,

vagy éppen Pócs Ádám keserédes Szigeti poszmodernjét (ha már magam is több napon át vergődtem az egykori hajógyár helyén, térdig a sárban), Nemes János doktor úr kis jótékonysági abszurdját, és kijárna a méltatás Pünkösti Árpád családregény-töredékeinek is, ám nincs hozzá erőm.

Elvették a Hónapló-sorozat szerzői.

Ám ezt most megbosszulom.

Van rá okom: Parászka Boróka, Végel László, Balla D. Károly, a ritkábban megszólaló Grendel Lajos, Békés Pál és Dalos György olyan hömpölygő, tucatnyi kezes esszéeposzt írt ugyanis a Kárpát-medencét és a Balkánt eluraló köznapi depresszióról, barbárságról és kiirthatatlan téveszmékről, a politika internacionális tehetségtelenségéről, amelynek egyes darabjairól külön-külön tán nem is gondolták, öszszességükben milyen új minőséggé álltak össze. Hadd illusztráljam, mire gondolok. Ehhez a tömörítés informatikában és irodalomban egyaránt elfogadott eszközét vettem igénybe, hogy előállítsam a szövegfolyam merő maróságát. Szerkesztettem hát egy játékos versezetet - kizárólag Parászka, Végel, Balla, Grendel, Békés és Dalos soraiból. Tudom, ez arcátlanság. Sorry.

Játék a savakkal

A magyar pánik sok mindent elárul

Amit én írok, az bolhaköhögés

Zsörtölődő, koravén, dohogó és pazarló ország

A politikai szenvedélyek maguk alá gyűrik az életet

Mindenki gyanús, aki hatalmon van

Szabadság kisgatyában

Itt már sem katarzis, sem konfliktus nem lehetséges

csak végső elszámolás

Mi tánccal, dallal, folklórral védtük nemzeti identitásunkat

Mi magunk pazaroljuk el a kisebbségi tőkét

Háborús időben jó üzlet a virágüzlet

Mindig nőket rángatnak elő, hogy a szennyest kitakarítsák

Van modern városközpont

hivalkodó gazdagság

szűkölő szegénység

Megmaradtak a régi világból a boldogtalanul ziháló, tépett villamoskocsik

Az ukrán élelmiszeripar már a spájzban van

A sarkon egy fügét áruló nőt pillantok meg

Kedvtelve nézi egymást pénz és hatalom

Vajon meddig fog tartani a trianoni fantomfájdalom

Fiatal farkasok

Az utcát a szélsőjobb uralja

Tizenötezer hungarista, horthysta, bigott-klerikális, agyalágyult ismerős

Virtuális hídfőt foglalok magamnak

Legalább a múzsák megkíméltettek

Öngerjesztő rettegés

Egy anyaország sosem elégítheti ki a fiúországot

Sajnos végzetesen elkúrtuk

elbasztuk, elbaszkuráltuk

Nekem még az írógörcsöm sem igazi

 

Ismétlem, a fenti műben kizárólag szó szerinti idézetek vannak a Hónapló hatosfogatától.

A legtöbb mondattöredéket Parászka Borókától vettem kölcsön, tessék utánaszámolni. Ezennel visszaadom mindet - a Mozgó Világ nívódíjával egyetemben. Ő volt a céh igazi idei felfedezettje. Sok szeretettel gratulálok.

 

 

© Mozgó Világ 2006 | Tervezte a pejk