←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Rapai Ágnes

Azt sem mondhatom

Ha majd nem leszek kinn a folyosón

nyüszítve kinyílna az öreg lift ajtaja

és járókeretével végigkopogna ablakom

előtt a 7-ben lakó szépasszony aki

egyik napról a másikra a saját anyjává lett

már nem bírja festeni a haját mert

kihunyt belőle a szépség utáni vágy

már én sem félek a sötétségtől

összesűrűsödöm ha majd nem leszek

de azt nem mondhatom hogy fekete

lyukként magamba rántom a hétfőimet

a keddjeimet és műszerekkel alig

kimutatható pontként keringek

addig ameddig röppályámon megtart

az emlékezet és azt sem mondhatom

hogy

 

 

Sziklakert, csobogó

 

azt mondtam hogy jó lenne ha elmennél

ráadásul hozzátettem azt hogy kedvesem

miközben a képes újságot lapozgattam ami

meglehetősen felháborító lett volna ha nem

ismersz provokálni akartalak pedig reménytelen

vállalkozásnak tűnt és az is volt elvetélt kaland

érdekes mondtam itt mindenki varázsló de erre

sem reagáltál hát folytattam ebben az újságban

egyik csodálatos vacsorát varázsol az asztalra

másik sziklakertet csobogóval én ki nem állhatom

a sziklakertet mondtam századszor mit gondolsz

arról hogy de nem fejeztem be a mondatot

hanem lekapcsoltam a villanyt és búcsúzóul

csak annyit mondtam aludj

 

 

 

Messze jársz

Tükrözésre felkészülni

Tévén látni önmagunkat

Legmélyünkben elmerülni

Akkor is ha semmi kedvünk

Mintha Marson nézelődni

Doktor úrral kéz a kézben

Két szerelmes űrhajós kel

Nagy kalandra szűzi tájon

Hazatérve eltűnődni

Rózsaszínbe zöldet rakni

Éhes gyomrunkba spenótot

És a múlton elmerengni

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk