G. István László
Fényes csap. Ez a gyerekem.
Akarom elzárom, akarom megnyitom.
Villog a krómozott felületen,
tükröződik a két karom.
Hideg-meleg. Gondozni se kell.
Belefolyik a kádba
a víz, amiben fürdeni fogok.
Leeresztem utána.
Jó helye van itt.
Körbeveszi a hideg csempe.
Ha elmegyek, felszabadít.
Nem szól bele az életembe.
Érdes tenyered, lepedékes nyelved
szezámmagos zsömle.
Követlek én, levakarhatatlan,
mindörökre.
Kupac kávézacc. Zsíros, barna szemét.
Porzik és kenődik.
Követlek én, akármerre mész,
a temetőig.