←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata
rol röl Almási Miklós

Véres optimizmus

Csak azt csodálom, hogy Gilles Kepel, a világhírű iszlámkutató optimista. Miután bemutatja, hogy a terroristák exponenciális módon szaporodnak, hogy Afganisztán után szanaszét szóródtak a világban, és hogy.... Nem folytatom. Minderre azt mondja, hogy ha-ha, már vége van a harcos Iszlámnak, jön a demokrácia. Irracionális. (A tévében éppen söprögetik a glasgow-i reptér elleni al Kaida-merénylet romjait...)
Könyve a harcos iszlámmal, illetve a címadó dzsihád keletkezésével és virágzásával foglalkozik. Történész, ideológiakutató és logisztika-szakértő egyszerre. Mert a terep, amit kutat, szinte áttekinthetetlen. Milliónyi mozaikszemcse, ami egy-két évre összeáll, aztán átrendeződik, a képlet, az alvezér, a helyi színezet, minden más megváltozik - csak az marad, hogy robbantani kell. Egyre jobban: kezdetben helyi, aztán külföldi célpontokat, ma már a nemzetközi arénában. Hangyaboly - tán van benne rendszer. Csakhogy. Mi itt Európában (ha ott vagyunk még, lehet, hogy tévedek) úgy gondolkozunk, hogy néhány jelenség trendbe áll, tendenciát alkot, hogy struktúra van a dolgok mögött, ami megragadható, modellezhető. Kepel lelohasztja ezt a fajta tudományoskodást: az iszlámban nincs trend - kivéve persze, hogy a terrorizmus terjed. Pontokból álló a rendszer, nincsenek hálózatok. Prédikátorok, szövegolvasó, felhívásokat kiadó ulémák és sejkek, ajatollahok vannak, meg profi katonák, zsoldosok és idegenbe kószáló fanatikusok, valamint szövegolvasó hívők, és mindegyik befolyásos sejk, uléma és imám után másképp alakul a dolgok finom mechanikája. Az egyik (a vak Rahman sejk) Londonból, majd Amerikából faxolgat szerte a világba, a sajtó rácuppant (nyolcvanas évek), mert ostorozza a szaúdi rendszert. Sztárolják. Az ottani - meg az európai - média-közvélemény azt már nem látja, hogy közben - befelé, az iszlámba - épp ellenkező tartalmú szöveget nyomott, mert Rahman sejk (meg még egypár hasonló faxos) veszedelmes ős iszlámpropagandista, a korbács, sarija, csador stb. bevezetését tartja csak elfogadhatónak. Amikor hivatalosan elkezdik nemszeretni, a média kiáll mellette, védi a szólásszabadságot, vagy ha bántják, az emberi jogokat. (A sárija nem baj... Érdekes.) A faxos aztán - jóval később - lebukik, mint az egyik nagy robbantás elméleti (hergelő) szervezője. De a hittérítés elérte hatását: nagy a nemzetközi tamtam, szereplés, befolyás. Jöhet a következő (tucat...). De másutt is ilyen tízperces sztárok ezek: Omár molla (Afganisztán) nevét mire megtanultuk, eltűnt, jött helyette a libanoni al Szadr, de van még tarcsi Algírban is, Jemenben is, Csecsnyiában, csak még nem került be médiába... Nyugi, be fog kerülni. És akár tíz perc alatt is lángot tud vetni a világra...
Második számú rémületem: fogalmunk sincs, mi van ott, hogy egy-egy imám lábainál kik ülnek, mikor áll öszsze belőlük a robbanótöltet, honnan jön a pénz és fegyver. A tévéképek összevissza mutogatnak minden őrületet - merthogy senki nem tudja/látja, mi van. Ez a terrorizmus korszakának nagy találmánya: nem lehet felgöngyölíteni, mert nincsenek szálak, nincs struktúra. Nem lehet tudni, hová kell figyelni, és mi csupán parasztvakítás. Csak néhány tucat imám vonzereje van, az meg hol itt van, hol ott, mindig akad egy jótékony szervezet, vallásszabadságot védő akárki, aki befogadja, ott meghúzza magát, majd igét hirdet, ám holdudvarában (valóságos udvarán) nevelődik a robbantó.
Persze karikírozom a képet. Kepel fantasztikus név- és anyagkínálata felfed bizonyos szálakat. Pl. kimutatja, hogy a mai terrorszcéna egyik forráspontja a Muszlin Testvériség nevű csoport volt (hatvan-hetven éve), meg hogy másik szála Khomeini kísérlete volt, megint másik fő figurája Egyiptomból indult el. Ő volt a híres Azzam nevű túlélőbajnok, Szadat gyilkosai között szerepelt, ő volt az első radikális ideológus. Megúszta a lebukást, Pakisztánba menekült, körötte újraszerveződik az imádságos kör, névre tesz szert az ottani és arábiai szunni közösségben. Persze nem magától. Köreit az akkori (nyolcvanas évekbeli) kormány is támogatja (állítólag a titk. szolg. is benne van). Később ez az uléma áll az egyik afgán főnök, csoport, akármi mögött. Nem tanácsadóként, csak szellemi hergelőként. De ezek a szálak - ahogy én látom - csak kiemelkedő modellek. Merthogy e diaszpórában sok csoport van, és ezek egymással is versengenek (kinek az ulémája, sejkje, imámja jobb...). Vagyis: sok vonal van, meg egy sincs. Kepel szerint az algíri franciaellenes szervezet a legveszélyesebb, lehet, hogy ők rakták le a torokvágás és robbantás alapjait. Vagy az egyiptomi? Mi itt Európában az ázsiaitól tartunk. (Ezért pl. nem is értettük az akkori francia belügyminiszter, Sárkó arabellenes fellépésének keménységét.) Itt legyél okos...
Harmadik rettegésem: Kepel szerint akkor történt törés az iszlám egyesítésében, mikor a szaúdi kísérlet megbukott. Ugyanis a vahabita ház próbálta meg egyesíteni a szegény tömegeket és a vallásos középosztályt. Ha az sikerül, megvalósul az arab összefogás. Aztán Szaddám Huszein megtámadta Kuvaitot, annak határáról fenyegette Szaúd-Arábiát - nem volt mese: csak Amerika tudott segíteni. Ezzel a segélykéréssel azonban a szaúdi ház elvesztette önálló iszlámhatalmi befolyását: Feiszal király Amerika-barátnak bizonyult. Prédikátorok kezdték a jónép lázítását - szegényből, tudatlanból meg tömegek vannak, akik kis pénzért, nagy lelki ígéretért bármire képesek. A terror ideológiája meg kezdetleges praxisa innen vándorolt tovább Afganisztánba. Kezdetben - ma már tudjuk - amerikai segítséggel, majd az amerikaiak fordulata és a tálibok szétverése után ez az elbocsátott légió (nemzetközileg verbuvált, veterán, gyilkolásra specializált csapat) szétspriccel a világban. Ott vannak a boszniai harcok idején (a harcosok kb. 40 százaléka külföldről jött segítő volt), Csecsnyiában, indiai-pakisztáni konfliktusokban, a Bali szigetén történt mészárlásban, a spanyol félszigeten, netán Párizsban tűnnek fel. Nemzetközi jelenség lett a harcos iszlám, anélkül, hogy valaki szervezné, struktúrát adna neki. Bin Laden csak egy név, a fejlett világ számára megfogható, értelmezhető figura. De sok-sok kis sejt nyüzsög és szaporodik. A mozgalom: van.
9/11 után persze nehezebb lett a helyzetük. Mégis: utazni tudnak, fegyver sem fogy el. Akkor kezdtem fázni, mikor Kepel bevallotta: fogalma sincs, hogy kerül a fegyver és a pénz hozzájuk. Az imám meg az uléma meg az ilyen-olyan tanács - látszik újságban, médiában. A lényeg viszont (fegyver és pénz, meg a drótok mozgatóinak neve...) - áramlási útja, forrása, utánpótlása - láthatatlan. Még egy olyan tudós sem sejti, mi honnan jön, mint Kepel, akinek könyvéhez százötven oldalas irodalomjegyzék kapcsolódik.
9/11 után befagyasztották a gyanús bankszámlákat. Kisült, hogy ennek nem sok hatása lett. Mert azt nem tudták, hogy az iszlám bank másképp műkszik. Titkos csatornákon folyik a pénz - nem nyugati típusú tranzakciókban. Valakinek Londonban pénzre van szüksége, másnap vagy azonnal megkapja a helyi iszlám bankostól. Mert valaki Kandahárban befizette az ellentételt. A befizetés és kifizetés bizalmi alapon működik: Londonban is, Kandahárban is. És a zsé megérkezik. Aztán elszámolnak negyed- vagy félévente egyszer. Nem ám azonnal meg e-mailen vagy telefonon... Ezeknek a pénzeknek a mozgása felderíthetetlen. Csak imádkozó szakállasokat látsz, meg azt, hogy másnap már újabb imaközpontot építenek, vagy pár száz hívő kerül bevetésre. Itt tiltsd le a bankszámlát - ugyan, kérem... (A fegyver bonyolultabb, elismerem, és ha Kepel nem tudja, én sem találgatok...) Van, lesz, honnan? - senki se tudja. (A titkosszolgák is csak úgy tesznek, mintha tudnák...) Na, most legyél nyugodt.
A dogmatikai lényeg persze mindig ugyanaz: a radikalizmus (terrorizmus) magva a szent betű értelmezés nélküli terjesztése/alkalmazása. (Ez a dzsihádista szalafizmus - mondja Kepel - szemben a sejki szalafizmussal, ami megengedi az egyéni értelmezéseket is, és ezért üldözendő...) A radikálisok számára a Koránnak és a szent szövegeknek csak egyfajta, azaz betű szerinti értelmezése létezik - aki nem így tesz, azt ki kell irtani. Ezért kell a fegyver. Amúgy meg három ellenség lehetséges: Amerika (és a Nyugat, úgy általában), a hitetlenek és az elhajlók. Az arab kormányok - mondja Kepel - ismerik e szabályt, és toleranciával kezelik ezeket az őrülteket - valamire ők is jók. Van, amikor felkapják a vizet, de jobb mindenkivel jóban lenni. Mondják. A selyemút ezeréves szabálya.
Kepel könyvében a legizgalmasabb jelenség a nyelvi beszivárgás, illetve politikai kétnyelvűség. Aminek fél Európa bedőlt. Mi csak a szent szövegeket oktatjuk, mondják a medreszek (a Korán-iskolák) főnökei - közben ott etetik be a kis krapekokat Nyugat gyűlöletével, fanatizmussal. Közben persze vannak valóban teológiai iskolák meg valóban iszlám tanokat okító szervezetek: de szálazd szét, hogy melyik „teológus" és melyik „terroristaképző".
A németek szerint az egyik legfőbb veszedelem az utánpótlási vonalakat illetően, hogy a második, harmadik generáció tagjai már nem beszélik a menedéket adó ország nyelvét. Nem is akarják megtanulni: fogalmuk nincs arról a kultúráról, amiben élnek: nekik már elég a gyűlölet nyelvét ismerni... (Most is van egy per az egyik imám kiutasítását illetően - azzal védekezik, hogy ő csak a vallási közösséget tartja egyben, s valóban nem sk. robbantgat. Prédikációért nem lehet büntetni. Jogi patthelyzet, jön a szokásos algoritmus: erőszakos kitolonc, emberjogi felháb, újratárgyalás, újabb patt, majd robbanás - ki a felelős?)
Beszélek itt összevissza: az a baj, hogy már zúg a fejem a több ezer - számomra megjegyezhetetlen - névtől. A pontoktól nem látom a mátrixot. Nem is láthatom, mert - mint mondottam volt - ilyen nincs. És mégis van. Na neee. Feladom.
Kepel azt mondja, ne adjam fel. Szerinte a „harcos iszlám" a végét járja: a helyi társadalmakat nem tudja átfogni - amit a tévében látsz, az nem érvényes. A robbantgatás a mozgalom csődjének jele. Az arab középosztály úgy érzékeli, többet profitálhat valaminő (keleti típusú) demokratizálódásból, mint a radikálisokból. A harcos iszlám egyetlen helyen sem tudott élhető rezsimet teremteni. Jön a demokrácia. Mondja a szerző. Hát itt már vakarózom: egy alapjaiban véve törzsi társadalomban modern típusú demokrácia? Nem valószínű. Bush és a neokonok is ebbe az illúzióba buktak bele. Ugyanakkor a dzsihádosok már rég globalizálódtak, nemzetközi porondon tevékenykednek, csak még kevésbé lehet kártyáikba látni. (Hogy ti. kinek a kezében kártya ez az „elbocsátott légió" meg a frissen toborzott, fanatizált társulat.)
Szóval, nem tetszik nekem ez a hepiend a hatszáz oldal végén. Nem is paszszol a véres, ezerszálú történet és névsor végére. A sorok közt más van.
 
 

Gilles Kepel: Dzsihád. Fordította Sajó Tamás. Európa, 858 oldal, 4200 forint.
© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk