Jászberényi Sándor
Törődj magaddal
Azt a kölyköt gyorsan most vetesd el.
Ne tudja meg, hogy mennyit is veszít.
Törődj magaddal, csak pár hét múlva ember -
Törődj magaddal, rendezd dolgaid.
Ezt a döntést nem kell megbeszélned
Mással beszéljél kérlek bárkivel
Anyai ösztönöd öntsed szét a szélnek
Én nem vagyok jó én nem vagyok mivel
Ha alszom én már akkor is csak hullok
Ki tudja azt mi bukhat meg velem
Nem hallja más akkor sem, ha szólok
Törött tárgyakból hullhat így a csend
S e csend ma bennem másnak hallgatása,
felfeslő éjjel, készülékhiba.
Törődj magaddal ne is gondolj másra.
Te is tudod, hogy meg kell halnia.
Szezonkezdés
A kórházban rőt hallgatás dorombol.
Elvétve egy-egy ócska gép zenél.
A doktornak pedig hiába mondom,
hogy sportcipőmön megszáradt a vér.
Felfűtött, lágy és tejfehér szobákban
most nyugszanak a kétes hajlamok,
s a nyugtatózott kéjes horkolásban
beteljesült, szép öngyilkos vagyok.
Nos itt az elcseszett kísérletekhez
Seduxen és Xanax duplán dukál,
van orvosuk, hogy közpénzért szerethesd
de osztályunkon nincsen hamutál.
Most azt nézem, hogy két hétig ki volt itt
a tükröződő rácsos ablakon.
Arcom, ha volt, az mától elmosódik
esőt látok s kezdődő szezont.
Szezont, hol aprópénzre váltom
Az EKG-nek lassú sípjelét.
Miattam könnyet ne ejtsél barátom -
Zsírkrétaként, úgy rajzolódna szét.