←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Dalos György

Hétköznapi ünnep

Gyerekkorom kedvelt meséje a királyfiról szólt, aki utálta a mákos tésztát, márpedig a főszakács minden áldott hétfőn azt szervírozta. Az ifjú herceg gondolt egyet, és hatalmával élve egész birodalmában eltörölte a hétfőt. A konyha ura attól kezdve kedden púpozta fel a trónörökös tányérját a nemszeretem csemegével. A Prinz ekkor a keddet helyezte törvényen kívül, majd, mivel az étrend csak tolódott, de nem változott, végül drákói rendeletben szögezte le, hogy a hét ezentúl megannyi vasárnapból áll. Ám mit volt mit tenni: a hét valamelyik vasárnapján mindenképpen mákos tészta került az ünnepi asztalra.
Mindezt nem azért említem, mintha bármi kifogásom lenne a cukrozott mákkal bőségesen megszórt második fogás ellen, mi több, nem győzöm hangsúlyozni, hogy gyermekkorom hétfőit, különösképp a lebbencs-, csont- vagy káposztaleves után egyenesen megédesítette, nem úgy, mint például a darás tészta vagy a mégoly fahéjas tejbegríz. Ízlések és pofonok különböznek egymástól, és ha jól meggondolom, a sokat emlegetett pluralizmus nem egyéb, mint ennek belátása.
Ma, hétfőn délelőtt, életemben először állami kitüntetésben részesültem. Az alkalomhoz illően korán keltem, lefürödtem, megborotválkoztam, nyakkendőt kötöttem, ami különben nem szokásom, és úgy döntöttem, mielőtt a díszes terembe lépnék, elintézem lassan esedékessé váló nyugdíjügyemet is, mondván, legyünk túl rajta. A két intézmény földrajzi közelsége minden késést kizárt. Nagyobb baj lett volna, ha a több évtizedes szabad művészi tevékenységemet regisztráló hivatalból a Nyugdíjintézethez is el kellett volna fáradnom, mert akkor nem értem volna vissza időben dicsőségem színhelyére. Szerencsére azonban kiderült, hogy erre a kerülő útra semmi szükség, lévén több ezer szabad alkotó művésztársammal egyetemben nyugdíj-jogosulatlanok, lévén költészetünk, szobrászatunk, sőt szimfonikus költészetünk is pontosan akkora értékű, mint amennyit tiszteletdíjunkból az átkosban levontak. Öszszegszerűségről ne essék szó, mert nem szeretnék afféle negatív Háry Jánosként ünneprontóként feltűnni a magyar meseköltészet egén. Ráadásul így sub rosa be kell vallanom: a szabad pályát, az önálló irodalmi munkásságot nem egészen magam választottam, hanem, hogy finoman fogalmazzak, életutam hozta magával.
Ezért is örültem a kitüntetés megfogalmazásában annak a kitételnek, miszerint az állam éppen irodalmi munkásságomat és életutamat ismerte el, és ennek a dicséretnek árnyékában úgyszólván eltörpült az a tény, hogy miként fest ez az elismerés majdani agg napjaim megélhetési szintjén. Kicsire - létminimum alattira pláne - nem nézünk ilyetén pillanatokban. Valami azért szép lassan bekerült a bögyömbe.
Ott ültek-álltak, szorongtak a kitüntetettek és hozzátartozóik - kisvárosi gyermekotthonok gondozónői, munkában évtizedeket lehúzott agrárszakemberek, mérnökök, reszketeg idős orvosok és még ki tudja, hányféle üggyel-bajjal, hivatali kerékkötőkkel küszködő emberek, mesterségük címere MM, maga a munka, amelyben életüket töltötték. Már készültek az ünnepi ebédre valamely étteremben vagy otthon, és alig várták a másnapi lapokat, amelyekben ott lesz a nevük. Hát egy országos újság kivételével bármelyikben hiába keresték magukat. A címlapot az a három személy foglalta el, akivel szemben a köztársaság elnökének bizonnyal megfontolt kifogásai voltak. Az ő botrányuk homályosította el százak sikerét. És ha friss kitüntetésükkel táskájukban végigmentek a Körúton, a fejük fölül halálsápadt férfi pillantott rájuk szemrehányóan, akinek nem telik szívgyógyszerre, ölbe tett kezű fiatal munkás, aki hiába keres állást, vagy mélabús arcú fiatalasszony, akinek túl magas lett a gázszámlája - egyszóval mindazok, akik az elmúlt négy évben rosszabbul éltek, mint az azt megelőző paradicsomi időkben. És hiába mentegetőztek magukban, hogy ezzel a kitüntetéssel egy rozsdás vas sem jár, nem vettek el semmit senkitől, hirtelen felmerülhetett bennük, hogy lám, ők most pártállástól függetlenül a napos oldalra kerültek. Becsszóra nem kampányolok, hiszen, mire e sorok megjelennek, senkire se gyakorolnak befolyást. Csak jó volna hinni a hétfő értelmében, akár szereti az ember a mákos tésztát, akár nem. [KÉP HIÁNY!] Revesz konyv ff [KÉP HIÁNY!]
© Mozgó Világ 2006 | Tervezte a pejk