←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Tandori Dezső

Kis napi-lapi ciklus

I. A komplett vasárnapi sztorik

 

Hogy virulni akarnak ők, de mi,

büszkélkedik a régi költő,

inkább érlelődnénk - s ez valami!

Eltelt azóta néhány emberöltő,

 

a játékmedveöltő makacsabb csak,

s kedvet kilengések nélkül kitöltő

hírét hallom „vasárnapi szokvány sztoriknak",

így szól a nagy londoni napilapszerkesztő.

 

Igen, hogy ez vagy az - Ruanda Angel, Pamilla,

Grönland Maraton Főkazsírdíj - jellegzetes

vasárnapi sztori, megszokja

a jónép, van ilyen, s lapot nyakra-főre vesz,

 

vasárnap, mint hétköznap is.

Akkor a lap, a világ rendje szerint,

hétköznapi-sztoris.

A világ így kering, vagy nem kering,

 

s ahol nem kering - nálam -, éppen áll.

Megálltam a hajdani költő nézeténél,

hogy viruljanak ők, ha ehhez napsugár

kell, vagy tegyék, ha éjfél.

 

Mi azonban megállunk, radikális függetlenek,

ennek a józan egyik-se-felénél, bármit füllentsenek.

 

 

II. Sérülten érkezett

 

Nem titkolom, azt akarom

mondani, minden jónép meg van etetve,

holott nem volna az a hatalom,

hogy így legyen, ha a jónépnek nem épp ez a kedve.

 

A tűrésből indul ki az erőszak,

minden más csak szélső eset,

baleset. Persze, az önfelvigyázó szak

nem került tanszéknek az egyetemre,

a család sem erre oktat. („Fiam/lányom, vigyázz, ha...")

Mert jönne a nagy eset-sokaság, a tett,

főszerepben az apák, anyák, nagyapák, nagyanyák,

és hogy mi lesz, ha a szomszéd meghallja-látja.

 

A régi költő még az áhítatos

hegedűsöket is féltette bármi áthallástól.

Ugat az eb? (Itt.) Ah, hallja csak, akit illet,

legyen rá büszke a jó pásztor.

 

És sérülten érkezik, eleve, ingere bármi rímnek:

túl-plusz-rend. Mi megvolnánk, állhatatos

könyvel-közönyűek, csak eggyel is.

És az se baj, ha az hamis.

Csak elégítse ki mindig változóan sose-más igényeinket.

 

 

III. Fokhagymás lángos

 

Mi minden van ma, napi lapra,

s a lapok nem lapítanak,

csak annyi minden elmegy radar alatt,

például hogy harminc forint oda van csapva

 

egy helyen (s követik majd) a sima lángos árához,

mert nincs több sima lángos, orrod ettől fokhagymás,

sós lángos helyett e helyütt csak fokhagymás a

lángos, akkor is, ha semmi közöd a fokhagymáshoz,

 

a fokhagymát utálod. „Egészében egészséges",

mondja a szellemes áruló. (Az árus, a szellem árulója,

a lángos eladója. Legföljebb többet nem mész.)

Pedig kezdtél jól hozzászokni Óbudához,

 

szép kis koszvadt-utcák rendje, ha nem is túl elmés

a boltok neve, és a tetők kiképzése,

de akadt egy új negyed végre,

melyet nem untál még agyon.

 

Most a zsarnoki árdrágítás, tizenhat

évvel a rendszerváltás

után: eredményezi, hogy nem fogsz túl

sokat kószálni Óbudán.

Vagy nem kérsz a 150 forintos sima lángosból.

 

Na, ez, ha bárki ilyet kér, ha nem kér, egy napilapos hír!

 

IV. Magánorrvérzés, hasfájás/közjóról!

 

(Hát csak mai-kocsmázva, kedves J. A.! Ha tőkés a lángos ára)

 

Mit magánorrvérzésről, hasfájásról!

Beszélj a köz javáról. S hogy mi a köz,

ferde vonalam jelzi: nincs közöt-

tük nagy különbség, egy mesterséges vonal.

 

Kód ez. Kóm, ha nem. Kódolja az egyik név

a másik célszerű kerültét.

És főváros vagy kerület:

rendre hiányoznak a kockakövek,

 

a legelegánsabb negyedekben is.

A magánorrvérzés - nekem volt most! - lehet hamis

napihír, álhír, oly lényegtelen,

már kivéve, ha az ördög így távozik velem,

 

magamra dönt e vérrel, szedeti

marokszám magam, de oda se neki!

Az orrvérzés elállt, csak tudnám, orrvérzésig

mit csináltam! Napi híreik nézik

 

képernyőn és hasábokon

a vasárnapjukat-intézők.

Én töprengve, bizalom nélkül várom a hétfőt,

tehát? Kötelességem mégis tudom:

 

e munkát feladom, elmegyek Óbudára,

de el fog riasztani a lángos ára. Hát csak - kocsmázva!

 

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk